Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)

1957-04-03 / 27. szám

1937. április 3. szerda Ü J ÜTŐN 9z ellenforradalom és a nemzeti függetlenség KÉTSÉGTELEN, hogy az ellenforradalmi erők eme te­vékenységét döntő mértékben ■elősegítette a Nagy Imre kor­mányának a nemzeti független­séggel Kapcsolatos állásfogla­lása is. Gondoljunk például ar­ra, hogy egyoldalúan és jogta­lanul felbontották a varsói szerződést, kinyilvánították i Magyarország semlegességét, j sőt a nemzetközi burzsoázia fegyveres beavatkozását kérték : a szovjet csapatok ellen. Ezek az állásfoglalások - minden jó- j zanul gondolkodó ember be- I láthatja - a szocialista táborból való kivonulás nagyon határo- j zott lépései voltak s megváló- l sulásuk nyugati függőséghez, j s ezzel kapitalista restauráció- j hoz vezetett volna. A Nagy Imre kormány e határozatainak helyességéről, vagy helytelenségéről egye­sek még ma is szeretnek vitat­kozni. Persze e vitákat első­sorban az ellenforradalmi ele­mek szítják, hazafias szóla­mokkal leplezve valódi gondo­lataikat és szándékaikat. Gon­dolkozunk azonban józanul, igazi szocialista módjára: nem a szocializmus ügyének eláru­lása volt-e kapitalista orszá­gok hadseregét hívni „segít­ségül" egy, az ellenforradalom ■ellen Mlépő szocialista ország hadserege ellen? S vajon a varsói szerződésből való kilé­pés, s ezzel együtt a , semle­geség” kinyilatkoztatása, más- •szóval a szocialista táborból való kiszakadás nem volt-e szintén végzetes a szocializ­mus ügyére nézve? Vakság, vagy árulás ilyen lépéseket tenni éppen akkor, amikor a nemzetközi reakció minden 'eddiginél élesebb támadást in­dított szocialista vívmányaink «lien. MAGYARORSZÁGON az 1956. október 23-át követő na­pokban olyan volt a belső helyzet, hogy nem lehetett másként, mint szovjet segít- •séggel biztosítani a népi hata­lom fennmaradását. Ekkor a belső kapitalista és fasiszta elemek, valamint a külső im­perialisták kezében volt a kez­deményezés. A hadsereg a rendőrség lényegében demokra­tizálva volt: a párt, mely a legfőbb szervező és irányító erő a szocialista társadalom­ban — felbomlóban volt. A .»c *♦♦♦♦♦♦♦♦ • KÉT NAPPAL azután, hogy a bcrcgkeresztes zászlót fel­húzták a szomszédos rendőr- kapitányság homlokzatára, es­tefelé csöngettek dir. Balázs András mérnök második eme­leti lakásának ajtaján. Balázs papucsban és hálókabátban ült és Londont próbálta fogni a rádión, az asszony mellette kuporgott a heverőn, valami kötéssel, a gyerekek a másik szobában tanultak... csend volt a lakásban, feszült, ideges -csend. A csengetés olyan volt, mmtha valaki kést kapna hir­telen az oldalába: meghök­kentő, lélegzetelállító... még nem fáj... az idegek még nem jeleztek az agynak, de a ta­pasztalat tudja, hogy rögtön, másodpercek múlva kibírha­tatlan lesz... — Csöngettek — zárta el ■önkéntelenül! is a férfi a rá­diót, s inkább kérdés volt ez, mint megállapítás. — Igen.. — csöngettek — ■ült fel az asszony, s egy pil­lanatig rábámúlt a férjére. — Kértek, nyiss te ajtót... ■bárki keres, nem vagyok itt­hon... Senkinek.. Az asszony bólintott, letette ,a kötést maga mellé... ebben .-a p li.anatban másodszer is, de most követelődzőén ismét »megszólalt a csengő. Balázs is felállt s úgy fülelt az asszony léptei után. Vájjon kik lehet­tek. Orsósék?. . Azok nem mernek az utcán járni ilyen­kor... Akkor talán... AZ ASSZONY mögött két férfi állt az ajtóban. Mindket­tőn kalap esőkabát, mindket­tő zsebredugott kézzel. — Téged keresnek — hebeg­te sáppadtan Balázsné... — az urak — tette hozzá akaratla- muL — ön dr. Balázs András ■orvos? — lépett elő az egyik, félretolva az asszonyt. — Igen... azaz, hogy mér­nök vagyok, nem orvos... Mi tetszik? — Velünk jön... most azon- enal! — De kérem ez biztos... szó­kormány . nem igyekezett a párttagságra, a népi demok­ráciához hű elemekre támasz­kodni; úszott az árral, s ez feltartóztathatatlanul jobbfelé tolta az eseményeket. Egymást érték a fasiszta jellegű pogro­mok. Az utca Pesten az ellen­forradalmárok propaganda és fegyveres befolyása alatt ál­lott. Széles néptömegek vesz­tették el tájékozódó képessé­güket és az ellenforradalom eszmei hatása alá kerültek. A fasiszta pogromok után rohant az ország a kapitalista-földes­úri restauráció felé. Megje­lentek a volt tőkések és föld- birtokosok is és számos helyen vissza akarták követelni a nép tulajdonába került gyáraikat, földjeiket, stb. Ezek történel­mi tények. Magyarországon, legalábbis átmenetileg, megbukott volna a népi hatalom, a szocializ­mus építésében elért. eredmé­nyek semmivé váltak volna. Mindez annak ellenére hogy a magyar dolgozó tömegek nem akarták a kapitalizmust visszaállítani: szocializmust akartak. Azonban ez, a no­vember 4 előtti napokban már vagy csak propagandaszólam, vagy hiú ábránd volt. Az álta­lános jobbra tolódást minden józan szemlélő előtt világossá tette, hogy ha valami fordulat nem következik be, rövidesen megbukik még az árral úszó Nagy Imre kormány is, s tel­jes lesz a kapitalista restaurá­ció hazánkban. S a kapitalista-földesúri Magyarország szükségképpen a nyugati imperialista hatal­mak járszalagjára kerülve, el- vesztéttte volna nemzeti füg­getlenségét. AZ AMERIKAI dollárokkal amerikai és más nyugati fegy­verekkel ellátott, a tőkés és reakciós körök részéről lelke­sen támogatott, a magvar emigráció által főként a Sza­bad Európa rádión keresztül irányított . fegyveres szabad­ságharc” győzelme esetén mi­lyen szabadság és függetlenség jutott volna osztályrészül a magyar népnek? Miféle füg­getlenség és szabadság szár­mazott volna a , forradalom” hírére Magyarországra érkező herceg Eszterházy, gróf Ta- kách Tolvay és a többi tőkés, földbirtokos és fasiszta emig­GYURKÓ GÉZA: j ráns kezéből: a legnagyobb né- j metországi emigráns gyűjtőtá- ! bor, a Walkai-tábor bevetésre ' kész SS és horthysta roham­zászlóaljai kezéből? Miféle szabadságot és függetlenséget , kapott volna a magyar nép a I fegyveres felkelésben résztve- ! vő fasiszta, deklasszált és kö­zönséges bűnöző elemektől; a börtönökből kiszabadított politikai bűnözőktől, Meskó Zoltán hírhedt nyilas-vezértől, Szakvári Emil volt nyilas mi­nisztertől, herceg Odescalchi Péter amerikai kémtől, Bakos Józseftől, az orgoványi hóhér­tól és atöbbiektőC; a közéleti posztokat nagyhirtelen elfog­laló horthysta szolgabíróktól, alispánoktól, csendőröktől; a társadalmi életet gombamódra ellepő jobboldali politikai pár­toktól, például a Keresztény Magyar Párttól, a Kéthly ve­zette Szociáldemokrata Párt­tól, a Keresztény Ifjúság Szö­vetségétől; a politikai porond­ra lépő reakciós egyházi veze­tőktől, Mindszenthytől és tár­saitól? Mindazoktól, akik év­tizedek, vagy évszázadokig már uralmon voltak, sanyar­gatták kizsákmányolták és katasztrófákba sodorták a magyar népet. SAJNOS, sokan elhitték Magyarországon, hogy a nyu- " gáti kormánykörök komolyan a szívükön viselik Magyaror­szág függetlenségének ügyét. De hogy lehet ezt elképzelni pl. arról a francia kormányról, mely gyarmatán, Algériában ma is halomra löveti a sza­badságukért küzdő bennszülött hazafiakat; vagy arról az an­gol kormányról amely megtá­madta a jogos nemzeti igényei­ért harcoló Egyiptomot? Talán elképzelhető ez az Amerikai Egyesült Államokról, amely­nek imperialista körei min­dent megtesznek, hogy régi gyarmataik és befolyási öve­zetük mellé megszerezzék a j Közel- és Közép-Keleti terü­leteket, ahol alaposan megin- I gott az angol és francia gyar­mati úralom? Nem! A kapita­lizmus, az imperializmus ter­mészete, hogy leigázza, gyar­mati sorsba taszítsa a kis né­peket — mondjon bár sajtójá­ban, vagy rádiójában akármi­lyen tetszetős szólamokat is a kis népek védelmérőL (Folytatása következik) ■pn •• a r 1 r ~a "B rr A A &• Jhigy napsütéses delelotton a hatvani gimnázium Márkusa László képesriportja. í i í Talán még a tanulás is jobban megy a napsütéses udvaron, mint a négy fal között. Ezek a fiatal diáklányok úgy lát­szik. igen szorgalmasak, mert még a tízperceket is felhasz­nálják, hegy gyorsan átnézzék a következő óra anyagát. Iga­zuk van! Tanulni kell, mert közeledik az év vége, s utánna az érettségi. % A lengyel filmstúdió és a Nyu | Igatnémet CCC filmvállalat közös j j filmet készít ebben az évben Yic- • Jtor Hugó A nevető ember című 1 • litres, könyvéből. Ugyanilyen pro-! Jdukcióban még két film készül ] JA hét-nvolc napja, és az Én és ’Te. J TE VÉDÉS val, mit akarnak tőlem az utak, s kik maguk? Az iménti férfi íéilszemmel a másik szoba ajtajára pillant­va, ahol rémült arccal állt a két gyerek, kezükben a könyvvel, előbbrelépett, s megmutatta igazolványát. Balázs meghajolt, s csak annyit jegyzett meg. — Engedjék meg, hogy fel­öltözzem... flátják — mutatott papucsára és a hálókabátra... — itt! — vágta rá most az alacsonyabb, jelezve, hogy az átöltözés színhelye is csak ez a szoba lehet, s nem a má­sik... — De kérem... mit vétett az én uram... miért viszik el — állt a két férfi elé Balázsné kezét tördelve. — Nem tartozik ide, majd bont megtudja... — öltözzön gyorsan, mert így visszük — szólt oda ugyanaz Balázsné válla fölött a férfinek, aki már kabátját rángatta remegő ujjakkal magára. — Mehetünk uraim... te meg ne sírj... jogállamban va­gyunk... benn majd tisztázódik hogy félreértés az egész... A timatartót csukd be, nehogy kiszáradjon a tinta — tette hozzá, s a két férfi előtt kilé- P’tt a folyosóra. Az utcán autó várta, beült hátra, s köz­ben arra gondolt, hogy miért is mondta feleségének, hogy a tíntatartót csukja be? M ért? Meg se csókolta se a gyere­keket, se a feleségét', dehát minek.. biztos összetévesztet­ték valakivel... hisz neki sem­mi vétke, semmi társadalmi szereplése... csak a munkája a gyárban .. Egész biztos téve­dés .. s az ilyen búcsúcsókok, csak felesleges izgalmat okoz­nak... Vájjon vissza Is hozzák kocs val? Kérni fogja, igen megkéri őket, hogy ha már tévedésből elhozták hazulról, akkor vigyék is vissza... — HOVA MEGYÜNK ké­rem — fordult a mellette ülő­höz. Az nem válaszolt, mintha nem is hallotta volna a kér­dést. Az utcák néptelenek voltak már, a lámpák is hide­gen bámultak bele a sötétbe. Az autó fékezett. — Széfljon ki — szólalt meg az, aki a sofför mellett ült, hátra se nézve. Kinyitot­ta az ajtót, kilépett a kocs - bóL Első pillanatra nem tud­ta, hogy hol van... A város vé­ge, azt mindjárt látta, távo­labb néhány ház, még mesz- szebb egy kaszámyaszerü épület... a hepe-hupás út men­tén agonizáló bokrok, néhány csupasz fa... — Hová visznek kérem... mit akarnak — öntötte el a rémület, s szembe fordúlt kí­sérőivel. Az autó közben meg- fordúlt, hogy a következő pil­lanatban eltűnjön a városvégi házak között. — Menjen előre, elég a fe­csegésből — lökte meg egyik kísérője durván, hogy majd hanyatt esett. — De kérem... értsék meg.. itt vaflami tévedés van... hét nem értik... — próbált Balázs érvelni. Hatalmas ökölcsapás zúdúlt az arcába érezte, hogy arcát elönti a vér. — Menjen előre, s ha szök­ni próbál, golyót kap — s a rúgástól előrefiódúlt az úton a kaszámyaszerü épület felé. Mögötte hallotta két kísérője lépteinek ütemes, tompa ne­szét. Egyszerre lépnek, szinte ütemre.. ötlött agyába, miköz­ben öklével a vért törölte ki a szeméből!... katonák... kato­nák civilben.. Szökni kéne, menekülni, amíg el nem érünk az épületbe.Itt ~ nem mernek lőni... mégis itt a vá­ros rögtön... az zajjal jár... Csak ütni mernek... De ha mé­gis lőnek... összetévesztettek V valakivel, ott benn mindent j tisztázunk.. Bár... sok embert ♦ elhurcolt a Gestapo, csak két J nap alatt is... a gyárból is... ♦ Menekülni kéne — nézett kő- ;; rül jobban, hogy szeme hozzá­szokott a sötétséghez. Fiata­labb korában jó futó volt, még most is menne... hisz ezek így is bele lőhetnek... csak azt várják, hogy addig a bokorig elérjenek ., s ott talán. ELHAGYTAK a bokrot, de Balázs térde megroggyant a félelemtől Érezte, m nt megy ki az erő izmaiból, mint lesi sorba a bokrokat... hogy na ennél... ennél... ennél... Már ki lehetett venni az épületet, valóban kaszárnya volt... de most sötét, csak mintha egyik emeleti ablakból szűrődne ki valami fény... S ekkor eszébe jutott a tintatartó, am't be kell fedni, hogy ki ne szárad­jon... Miért is mondta? Most se tudja... S a következő pil­lanatban futni kezdett... elő­re.. a kaszárnya felé, nehogy megöljék addig ezek itt, amíg nem tisztázza, hogy ez téve-; dés 6 voltaképpen... ; A dörrenést már nem hal-; lotta, csak érezte, hogvan zu- » ban. érthetetlen gyorsasággal * lefelé, valahová a sem- < m(be, s hiába kapaszkodik | görcsös ujjakkal, nincs mibe. » Aztán már semmit sem érzett. • — Vedd elő a lámpát... . szökni akart a disznó... Aa ♦ óráin most az envém. A lám-I pa felvillant, durva kéz először | az órát tépte le a halott csuk- * ió'á-ó1. aztán a be’ső zsebébe | nvfiít. Majd a fény megvilá-! gf tóttá az igazolványt: — Dr. Balázs András ve-1 gyészmérnök... Te... ez nem j az ez tényleg *em orvos — | jegyezte meg az egyik fél-} hangosan. A másik megrán- ] tóttá a vállát: j — TÉVEDTÜNK... de le- J hét hogy ez is kommunista ! volt. Eggyel kevesebb akta... j Előbb kapta meg, ami járt. .. ! Aztán kényelmes léptekkel j megindultak a kaszómyasze- { rű épület felé. ! Az igaz, begy ez nem valami szabályos, de nagyon kellemes. A Hatvani Bajza Gimnázium egyik osztálya az udvart» tartja a történelem érát. A felelő diák szépen mondja a leckét, de az egyik évszámnál úgy látszik, valami hiba van, mert egymás után lendülnek magasba a kezek, ami azt Je­lenti. bogy a többiek tudják az évszámot. A hosszú té’ áónapok tói natermi fogla kezásai ntá bizony nagyc jól esik ism az udvarba megtartani tornaórát. fi napsütésben vidámabbak Fiatalok és : gyakorlatok ! tokkal, de so' ka! jobba mennek. Művelődési otthon — saját erőből Szűcsi községben évek óta művelődési otthon nélkül műkö­dött Heves megye egyik leghíre­sebb népi énekkara és színjátszó együttese. Az együttesnek tagjai nemrégiben elhatározták, hogy a falu fiataljaival karöltve öntevé- jkényen megoldják a művelődési {ház problémáját. A tanács a régi {iskolaépületet rendelkezésükre bo- Xcsájtotta, amelyet jórészt társadal- í-ú münkáVal alakítanak át Az Jú/ művelődési otthonban többek ' között 200 személyi befogadó dísz­termet, korszerű színpadot, öltözői, sportszobát létesítenek. Itt helye­zik el a helyi bányaüzem többszáz kötetes könyvtárát is A társadal­mi munkában résztvevő fiatalok úgy tervezik, hogy az avató ün­nepséget május elsején nagysza­bású hangverseny és kultúrműsor keretében tartják meg. A sz-iiesiek művelődési otthona a huszadik lesz a megyében, amelyet társa­dalmi úton létesítettek.

Next

/
Thumbnails
Contents