Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)
1957-04-03 / 27. szám
C J ÜTŐN 195". április 3. szerda <s c4 tűz nuuf ifav mestere Volt-e eredménye az eltelt 12 évnek? SZÁZNEGYVEN ÉVE, 1817ben született Irinyi János. Ha a feltalálók találmányuk monumentalitása, vagy bonyolultsága szerint értékelnők, Iri- Dyi bizonyára valahol hátul kullogna. De ha a találmány közhasznú volta, a hozzá fűződő hétköznapi emberi tevékenység egyszerűsítése, kényelmesebbé tétele a döntő szempont: Irinyi az elsők egyike. Mit is talált fel Irinyi? — Á gyufát — szokták mondani. Ez így tévedés. Irinyi ugyanis a gyufának egy bizonyos fajtáját találta fel, az úgynevezett „zajtalan foszforos dörzs- gyújtót”, mely az összes fajták közül egyedül alkalmas a modern ember életében egészségügyi és gazdaságossági szempontok szerint is szerepelni. MAGA A GYUFA, helyesebben a „mártósgyújtó” a francia C. L. Bertholet találmánya, aik 1786-ban kálium- klorátot állított elő tisztán s bár ő maga egy robbanás következtében abbahagyta a közvetlen kísérletezést, J. L. Chanel Párizsban forgalomba hozta a káliumklorátos gyújtó első készítményeit. Ez a gyufa kétrészes doboz volt: az egyik rekeszben kénsavval töltött üveg, a másikban pedig néhány káliumkloráttal bevont gyújtószál. Ha ezeket a kénsavba mártották, a keletkező klórdioxidtól robbanásszerűen lángragyulladt. — Nyilván sok veszélyt rejtegethetett használatuk, már csak azért is, mert sem dörzsölést, sem ütést nem álltak ki. Később káliumklorát alapanyaggal sokféle más gyújtókeveréket hoztak forgalomba, ként, cinóbert, kolofóniumot, arabgumit kevertek hozzá, hogy a robbanásveszélyt csökkentsék. Hazánkban először Zaretzki József gyártott ilyen gyufát 1837-ben. DE EGYRÉSZT A KÉNSAV HASZNÁLATA, másrészt a robbanásveszély kiküszöböl- hetetlensége lehetetlenné tette a növekvő igények alapján az ilyenfajta gyújtó használatát. J. Walker angol gyógyszerész 1827-ben megállapította, hogy a káliumklorát, kén és durranóhigany keveréke nemcsak kénsavba mártva lobban lángra, hanem dörzsölésre is. Sajnos azonban, oly erős robbanással gyulladtak meg az ilyenfajta gyufák, hogy félén- kebb emberek kezükbe sem merték venni. Ezt a tulajdonságot aztán semmilyen keverékkel sem lehetett kiküszöbölni. Rakétaszerűén gyulladtak fel a szálak és sokszor magát a dörzspapírt is meggyúj- ! tották BIZONYOS, HOGY FOR- ! RADALMAT JELENTETT a S foszfor „bevonulása” a gyufaiparba, bár rögtön hozzá kell tennünk, hogy az 1832-ben készült káliumklorát és foszfor keveréket tartalmazó dörzs- gyufák semmivel sem voltak jobbak a régieknél, sőt fröcsköltek, bűzt terjesztettek, robbantak úgy, hogy egyes városokban be is tiltották gyártásukat Épp ezért a káliumklorát helyett 1834-ben a magyar Rómer István ólomnitrátot (az úgynevezett barnakövet) használt a gyújtó elegy készítéséhez. És itt kapcsolódik Irinyi János a gyufaipar tökéletesítéséért folyó küzdelembe. 1836- ban Meissner Pál professzor egy sikertelen kísérlete után, melynek során kénvirággal igyekezett gyúlékonnyá tenni a bamakövet, Irinyi megkísérelte a szemcsésített foszfort barna ólomeleggyel és arab mézgával keverni, majd a gyufák végét ezzel az eleggyel bekenni. Keveréke jól bevált, a vele készült gyújtók lassan, nyugodtan égtek el, nem robbantak fel és nem fröcsköltek, ezért nevezte Irinyi e gyújtó- j kát „zajtalan gyújtóknak”. IRINYI JÁNOS KOSSUTH MELLETT jelentős szerepet játszott hazánk gazdasági önállósítása és talpráállítása so| rán. 1842-ben az Országos Iparegyesület létrehozása, a szabadalmi törvény megalkotásának sürgetése, az iparfejlesztés terén tett javaslatai jelzik munkájának kilométerköveit. Hazánkban 1839-ben kezdte gyártani az újfajta gyufát, nagyban, naponta 5— 600 ezer darabot. Sajnos, gyára nem vehette fel a kapitalistákkal a versenyt. Bár Irinyi gyufája nem jelentette az utolsó állomást a gyártás technológiájában, hiszen néhány évvel később G. Pasch, a svédgyufa feltalálója a sokkal veszélytelenebb, nem nedvesedő s nem oxidálódó vörös foszforral cserélte fel a sárga foszfort és így megalkotta a gyufa mai formáját. Irinyi neve mégis a legszorosabban összefonódik egyik leghétköznapibb, de éppen ezért legfontosabb vívmányunkkal: a gyufával. —pagony— Naponta több, m;nt száz liter bort mérnek el a Földművesszövetkezet új gyöngyösi borkóstolójában. Tegyük hozzá, hogy nem akármilyen borról hanem 10« liter jó borról Lassan már csak háromjegyű számmal lehet mérni a minden héten Egerbe érkező és vizsgázni akaró motorok számát. A világért sem akarunk belepolitizálni még a „motor”- ba is, de azért ennek is van valami köze az életszínvonalhoz. Sokszor hallottuk az ellen- forradalom alatt, hogy ez a rendszer nem tett semmit az elmúlt 12 év alatt. Tagadták eredményeit, semmibe se nézték a nagy fejlődést, amit a felszabadulás óta elért. Most, április 4-én nem árt kicsit visszapillantani, igazságot keresni. Ha e kis írás keretén beliül nem is tudunk valamennyi eredményről szólni, nézzük meg, milyen változások történtek megyénkben az egészségügy és az oktatás, — kultúra területén. Mit hozott ezekben a 12 esztendő. EGÉSZSÉGÜGY A felszabadulás idején, 45- ben cseppet sem dicsekedhettünk egészségügyi létesítményeinkkel. Mindössze 1504 kórházi ágyunk volt, ez 56 végére 1786-ra emelkedett. A kórházakat 1952-ben álüamosí- tották, kialakították a kórház és rendelőintézetek egységét, mely lehetőséget ad arra, hogy a betegeket az első vizsgálattól az egész kezelésen végigkísérjék. Mint új létesítményt említjük meg a nagy költséggel épített 105 ágyas hevesi járási kórházat. Két új szülőotthont kapott megyénk, Hatvanban városi, Hevesen járási szülőotthont. Az ossz orvosi létszám 146-rcü 300-ra, a körzeti orvoslétszám 37-ről 98-ra emelkedett és utóbbiak munkáját nagyban elősegíti a sok új körzeti orvosi rendelő. Szintén sokat fejlődött az üzemi egészségügy is. Míg 1951-ben mindössze négy üzemben volt üzemi orvos, a múlt év végére számuk 14- re emelkedett. A járványos betegségek időbeni észrevételére és gyógyítására alakúit 1954-ben a Megyei Közegészségügyi és Járványügyi állomás: a nagy vérveszteségek pótlására kórházainkban a vérellátó központ. A szakorvosi vizsgálat is közelebb került a faluhoz, mert mozgó- szakorvosi szolgálat van három járásunkban — ezek főként a gyermekbetegségekre és a terhes anyáknak adnak tanácsokat. Szintén nagvon fontos és államunk nagy befektetést fordít erre. hogy most már hat mentőállomáUDVAROLOK... ekem te már sohse udvarolsz, s aki nem udvarol a feleségének, az biztos megteszi másnak — közölte velem megcáfolhatatlan logikájával eme megállapítást az én kedves feleségem. Megdob_ bentett ez a vaslogika, de nem hagytam- magam beugratni. — Nézd kisfiam... ugyebár, egynéhány évet lemorzsolgat- tunk együtt, s be kell látnod, hogy a morzsolgatásba kifárad az ember... hehehe... mit udvaroljak én neked, mikor lánykorodban sem tettem. Hát nem igaz? Feleségem megmakacsolta magát, s egyre erélyesebben követelte, hogy most éppen van néhány perc ráérő ideje, mondjak valami szépet, de ha lehet szépeket, mert többes számban, az jobb, különben is újságíró volnék, annak tudni kell bánni a szavakkal, és a többi... ésatöbbi. Az utóbbi érv, ezzel az és- atöbbivel meggyőzött, rágyújtottam egy cigarettára, azt letetette velem, mert ki hallott cigarettával udvarolni, aztán felálltam, leültetett, mert azt legfeljebb ülve lehet, de igazán térden, s aztán rákezd- tem. — Egyetlen Szívem, lelkem gyönyörűségem., én édes asszonyom... Erre rámszólt, hogy ne ilyen közhelyeket, mert sematikus, hanem olyanokat mondjak, hogy... hogy: — Nem vagyok költő, nem is akartam soha az lenni... dehogy most látlak, érzem édes illatod, elfog az irigység, s a kegyetlen düh tehetetlenségem láttán, hogy nem tudlak a rímek csodás köntösébe öltöztetni, hogy megörökítselek az örökkévalóságnak, hogy mindenki tudja, hallja... Szóval érted fiam? Valahogy így... na., ne mulyáskodj — intett a feleségem, hogy folytassam. Nagyot nyeltem e rövid lecke után és folytattam. — ...hogy ...hogy hallja, tudja mindenki, milyen szép asszony még mindig az én feleségem... született... — Ki született? — nézett rám csodálkozva. — Hát a lánykori nevedet akartam mondani... — Mi az, hogy lánykori név... hagyd a nevet, a lényeg a szerelem a fontos... a behí. zelgő szavak, amitől olyan lúdbőrös lesz az ember bőre... Szóval valahogy így... figyelj csak rám... És én figyeltem, a feleségem meg tanított. Közben rágyújtottam, sétáltam egy-kettőt a szobában, megnéztem a legfrisebb híreket az újságban, közben félfüllel még hallottam, amint éppen Verlaine egyik diszkrét versét citálja... Aztán odamentem, s megfogtam a kezét, hogy abbahagyja végre. Felcsillant a szeme: — Látod édesem (ezt mi lel_ te. évek óta nem hallottam becéző szót tőle!) milyen ügyes, kedves fiú vagy. Hogy tudsz udvarolni, hogy tudod, mikor kell megfogni a nő kezét... Jaj istenem — sikoltotta cl magát váratlanul — odaégett a rántás, mert te itt hülyéskedsz, mint valami nászutas... — s kiviharzott a szobából. (egri) sunk van és négy helyett hatra emelkedett a TBC gondozók száma. Csak öt év alatt,. 50—55-ig megyénk 11.5 millió forintot fordított egészségügyi: beruházásokra. OKTATÁS Gyakorta hallottuk kimutatásoknál, milyen sok nálunk az analfabéta, a két-három, vagy még ennyi elemivel sem rendelkező. Ezért államunk igen fontosnak tartotta az új iskolák építését. 12 év alatt Heves megyében 18 új iskola épült, több-kevesebb tanteremmel Ebben az évben pedig újabb öt helyen fejezik be az iskola építést. Jelenleg 174 iskolában. 743 osztályteremben. több. mint 41 ezer gyermek tanul. Az iskoláknak 56 százalékában szakszerű oktatás folyik vagyis minden osztály önállóan, szaktanács segítségével tanul. Építettünk- középiskolát is. így Kálban az Óvónőképzőt, három osztályteremmel és egvéb fontos he- Iviségekkel — ebijen jelenleg általános Gimnázium működik. Hatvan úi diákotthont kapott, 120 férőhellvejl Me- gvénk 13 középiskolájában több mint háromezer diák művelődik. 41.2 százalékban- munkás. 24.9 százalékban paraszt származásúak. KULTÜRA Egyetlen kultúr-, vagy művelődési otthonunk nem volt a felszabadulás előtt. Az elsőket 1952-ben létesítették, s. jo.enleg három járási művelődési, három városi, kettő kiemelt községi és 73 községi művelődési otthont tartunk, számon. Ezek építésére és felszerelésére több, mint hat millió forintot fordított államunk. A 12 év alatt felfejlődött művészeti csoportjaink, létszáma is. Jelenleg 80 színjátszó, 60 tánc, 19 ének, 31 zenekar és még több kisebb művészeti csoport van. Gyakori az ismeretterjesztő dlőadás,, kedveltek és sűrűn látogatottak művelődési otthonaink. Itt kell szólnunk a megye- mcziöllátottságáról is. jelenleg 15 normál, 69 keskeny, 13 kiskörzeti és 43 kiskörzeti telephely mozink működik. Ezen kívül még társadalmi mozink is van, három normál, 31 keskeny, 1 körzeti és két telephellyel. Évente átlagosan egymillió forintba kerül az á8- lami mozi vállalati beruházása és felújítása. A megyeszékhely 55 augusztusában színházat kapott. A meglévő épület korszerűsítésére több, mint 500 ezer forintét ruháztunk be, azóta is újabb felújításokat eszközöltünk. 250 ezer forint értékben. Nem volt áWami zeneiskolánk, jelenleg kettő is működik, Egerben és Hatvanban, több, mint 400 tanuló részesül itt zene- és énekoktatásban, D. M. HALLANAK MÉG HÍRT RÓLUK . . . BÍRÓ NÁCI István II, Garamszegi József, Bráz József... ugye ismerős nevek? Igaz, mostanában nem sokat hallani róluk, de féléve, egy éve gyakran szerepelt nevük, kimagasló termelési eredményük az újságban, rádióban. Híres vájárok voltak még néhány hónapja, a munka elismert hősei. Megérdemlik, hogy néhány percet szenteljünk arra, miként állták ki az ellenforradalom viharát, hogy a sok sértés, bántalmazás nem taszította-e passzivitásba őket? Nem töltötték-e ki bosszújukat azok, akik nem voltak képesek hasonló teljesítményre, akiknek fájt az, hogy Bíró Náciék nemcsak a ,normát”, íe minden igyekezetüket, erejüket örömest adták a hazának, nemcsak a pénzért, a dicsőségért, hanem a többi ember boldogulásáért is. Az ő sorsukról kívánunk hírt adni e cikkben. JELNEK, EGÉSZSÉGESEK, Egercsehiben dolgoznak valamennyien. Bráz József gyengélkedik csak, mert néhány napja szegbe lépett. De nem ez volt a legnagyobb baj, ami mostanában érte. .. Bráz József ötszörösen kitüntetett vájár, mindig jól keresett, mert mindig sokat dolgozott. Aztán megtörtént vele is, mint másokkal, hogy „kiemelték”. Hosszabb ideig tanulmányozta a millszekundu- mos robbantást, különböző bányákban, később pedig maga is terjesztette ezt a módszert. Ez az ócsárlók szemében „lógó” munkának számított, irigyelték jó keresetét. Akik azt szerették volna, ha Bráz és a többi kitüntetett vájár nem bizonyítja be többé, hogy milyen nagy az emberi teljesítő képesség határa, hogy mire képes az ember, ha tudja, hogy miért .dolgozik, október 23-a után elérkezettnek látták az időt Brázék „megtörésére’.’. Bráz úgy tett igazságot, — ahogy az akkori zavaros körülmények engedték. Nem nagyon mert senki pártjára állni, mikor „kommunista talp- nyalónak”, lógósnak (!?), piszkos kommunistának nevezték. Ö mégis igazságot tett az ököl- jog idején ököllel, most pedig... Mert még most is akadnak bajkeverők. Nemrégiben úgy próbálták lejáratni a bánya vezetősége előtt, hogy azt jelentették, „Brázék leszakítják a lejtaknát, ne osszák be őket oda dolgozni”. S mi volt az igazság? Az előző csapat, melyet Brázék leváltottak, félti a helyét. Félti, mert Brázék többet dolgoztak. Most is alig várja, hogy betegségéből kigyógyuljon és megmutassa a másik csapatnak .. „most már nem ököllel. .. Nem. Kétszer annyit dolgozom majd, mint ők, így bizonyítom be, hogy nekem van igazam” — fogad- kozik a kitüntetett vájár. HA VALAMIKOR, akkor most bebizonyosodhatott, hogy valóban rászolgáltak a kitüntetésre. Most ugyanis senki ivem „segítette” őket. Szak- mánybér van, ki mennyit dolgozik, annyit keres. A bizonyíték igazukra az, hogy Brá- záfc most is jól keresnek, sőt többet mint „kiugratásuk” idején — 10 forinttal többet minden műszakon. Tehát nem volt „csalás” a nagyobb teljesítmény. Nem százalékot ják teljesítményüket, mégis többet keresnek, mint akik nagyhangon kiabáltak a sztahanovisták, a kitüntetett bányászok, a munka hősei ellen. — Most nem az agyonszervezett felajánlások teljesítése hajtja őket, — azt akkor is helytelenítették, — de sokszor a keserűség, a meg nem értés miatt. Keserűség a jogtalan sérelemért, keserűség hogy az utóbbi hónapokban nem nagyon állt ki mellettük senki — no meg, 3 ez sem utolsó, szükség, nagy szükség van a szénre. Ezért kérdeízzük helyettük is: miért kell tétlenül nézni, hogy a bánya legjobb erői elkallódjanak, hogy egyedül vívják a harcot, a rosszakarók, az írígykedők ellen? Ezt kérdezi Garamszegi József vájár is, aki ma is gondosan őrzi kitüntetéseit, á rpunka érdemérem aranyfokozatát, a szocialista munkáért érdemérmet, a szakma legjobbja, s más kitüntetéseket, melyet az elmúlt három év sokszor megfeszített munkájáért kapott elismerésül. Ezt kérdezzük azok helyett, akik magukra hagyottan sem lettek hűtlenek kitüntetéseikhez, régi jó hírnevükhöz. Garamszegi elvtárs csapata ma is úgy dolgozik, hogy nem győzik üres csillével ellátni és már januárban elérték a múlt évi termelési szintet, pedig azt még a rosszakarók sem mondhatják, hogy most is „futtatják” őket a vezetők, vagy kivételes bánásmódban részesülnek. Garamszegi elvtársat is sok támadás érte kitüntetései miatt. De mikor az egyik „hő- zöngőt” magához kérte dolgozni, — azzal szökött meg tőle, „ez nem embernek való munka”. Igen, a 140 százalékért akkor is meg kellett dolgozni. Fél évszázada tapossa már e sártekét Garamszegi elvtárs, nehezére esik veresnyre kelni a fiatalokkal, mert nemcsak a bányában végzett munka vár rá, műszak után 5—6 órát pártmunkával tölt el, de nem hiszi, hogy ne lépnének nyomdokába, hogy ne lennének — ha újra törődnének velük — olyan tettrekész, fiatal vájárok, akik többet akarnának tenni az országért, mint egy átlagos bányász, akik több szénnel járulnának hozzá a nagy mű építéséhez, melyet úgy hívnak — szocializmus. Nemcsak a jó kereset miatt. Nem. Ma is akadnának, akik becsületes alapon „kiugratás’" nélkül készek volnának ösz- szemémi tudásukat, erejüket, — akik újabb hírnevet szereznének a bányának, a magyar bányásznak. „Csakhogy e mozgalomnak nincs apja, s apa nélkül nincs gyermek”. így állapította meg igen helyesen a versenymozgalomról az egyik többszörösen kitüntetett vájár. SEM A TRÖSZT, sem más: felsőbb szerv nem szólt még róla, mit tegyenek, hogyan csinálják, ki foglalkozzon vele? így aztán, ha mostanában nem is nevezik hazaárulónak a bánya többszörös sztahanovista vájárát, Bíró Náci Istvánt, azért, mert jutalomképpen Lengyelországban üdült, — a fizetésen felül jóformán semmi módon nem fejezik ki elismerésüket a munka hősei iránt. Mert ma is bátran így nevezhetjük őket, bármit is kiabálnak rájuk az irigyek, a rosszakarók. Aki többet dolgozik, többet tesz az országért, többet érdemel — ez az igazság Nemcsak anyagi, de erkölcsi megbecsülés is jár a munka hőseinek. Reméljük, erre sem kell sokáig várniok. Hallunk még a híres csehi1, vájárokról... KOVÁCS ENDRE
