Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)
1957-04-13 / 29. szám
2 C J 0 X O N 1957. április 13. szombat Az osztályharc néhány kérdéséről A piszok városa! A marxizmus tudcmányo- san bebizonyította, hogy az osztályharc a kizsákmányo- ló és kizsákmányoltak között folyó harc. A polgári társadalomban az osztályharc szükségszerűen a proletáriátus diktatúrájához vezet, amelynek célja az osztálynélküli, a kommunista társadalom megteremtése. Amióta a Szovjetunió létrejött — s a második világháború után a többi szocializmust építő népi demokráciák létrejöttével méginkább — az osztályharc éle a nemzetközi élet küzdőterére helyeződött át, ahol a két tábor állandóan harcol egymással. A harcban legfeljebb formájában, módszerében történik változás. Ezt minden ország marxista-leninista pártjának tudnia kell, mert csak ennek figyelembevételével tudja meghatározni saját országában az osztályharc stratégiai és taktikai feladatait az adott történelmi helyzetben. A történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy a kapitalisták semmilyen eszköztől sem riadnak vissza, hacsak egy halvány, egy szikrányi lehető^ ség is nyillik a proletáriátus hatalma elleni harcra. Intervenció, gazdasági blokád, provokáció, mérgezett rovarok felhasználása, rágalom hadjárat, fehér terror stb. mikor, mivel tudnak a leginkább ártani. A Magyarországon lejátszódó ellenforradalmi események is ezt igazolják. Meg kell azonban őszintén mondani, hegy nálunk a kommunista vezetők egyrésze, eddig úgylátszik, nem tanultak eleget a történelemből és az éberség hiányában keserű leckével adózott érte a dolgozó nép. A kapitalisták hatalmuk ^ veszélyeztetése esetén, — vagy visszaszerzése érdekében — nem átajjgk „ellenfeleiket” sem segítségül hívni, saját országuk népeivel szemben. Ez történt például a párizsi kommün, az 1917,-es októberi szocialista forradalom, az 1919-es magyar Tanács- köztársaság idején, sőt 1956. év őszén is. És még ezeknek a júdásoknak van szemük bennünket rágalmazni, amiért a nemzetközi proletárszolidaritás jegyében számoltuk fel az ellenforradalom fegyveres erőit Magyarországon? Ismerjük a sanda mészárosokat! Értsék már meg egyszer a kapitalista urak és szekértolóik, hogy ebben az országban nem siratják őket sem a munkás, sem a dolgozó paraszt, sem a haladó értelmiség. Sőt még az életszínvonaluk folyamatos növekedése hiánya esetén önmagukkal szemben is elégedetlenek, semhogy a kizsák- mányolót, avagy bérencét tűrnék meg nyakukon. A két tábor között nincs légüres tér. A mi országunk sem valami külön bolygó, ahová. mondjuk nem ér el a két tábor vonzó ereje. És egy kis ország (stratégiailag is ilyen fontos helyen) megtudná-e védeni függetlenségét egyedül a kapitalista világgal szemben? A politikában valamelyes jártas ember ilyen bárgyúságról nem beszéd. Az októberi események a szűklátóakat is arra készteti, hogy felocsúdjanak álmodozásaikból. Az igazság tehát az, hogy vagy a semlegesség hamis jelszavával vissza a kapitalizmushoz, vagy a proletár nemzetköziség zászlaja alatt építjük — hazánk sajátosságainak megfelelően — a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalmat. A kommunisták az utóbbi mellett vannak, mert tudják, hogy a proletáriátus nemzetközi szolidaritása — a Szovjetunió vezette szocalis- ta tábor egysége — az egyedüli biztosítéka annak, hogy a kapitalisták minden olyan mesterkedése kudarcot valljon, amely a szocialista tábor, vagy annak bármedy országa ellen irányul. És azt is tudják, hogy a szocialista országok gazdasági, kulturális és egyéb testvéri segítségük, kimeríthetetlen erőforrást jelent a lakosság életszínvonala állandó növelésének .'előfeltétele megteremtéséhez. II. A proletariátus osztályharcának alapvető formái közül, a politikai hatalomért folytatott harc a legdöntőbb. Jól tudja ezt az osztályellenség is. Nem véletlen az, hogy 1956. október 23-a után kiadták a jelszót „forradalmi tanácsokat, a törvényesen megválasztott tanácsok hedyébe”. Az sem véletlen, hogy pl. a helyi állami és államhatalmi szervekben („forradalmi tanács” — „nemzetőrség”) 72 csendőr, 69 horthysta katonatiszt, 38 kulák és mintegy 35 közönséges bűnöző lett „megválasztva” csak a hevesi járásban. És mégis többen azt áldítot- ták nékem novemberben, hogy nem történt a járásban semmi különösebb esemény. A z ellenforradalomnak a ' a politikai hatalom, a proletárdiktatúra megdöntésére irányuló tevékenységében, a revizionisták segítettek a legtöbbet. Nem árt tehát, ha nem is teljes részletességgel és pontossággal, de mégis megvizsgáljuk; mi a revízio- nizmus, melyek annak gyökerei és miért talált nálunk kedvező talajra az elmúlt esztendőkben és különösen a múlt év október 23-át követő ellenforradalmi időkben? A revízionizmus politikai áramlat a munkásmozgalomban. A múilt század utolsó ne- gyedében keletkezett. Osztálygyökere a tőkés országokban a „munkás arisztokrácia”. A revízionizmus nemzetközi jelenség. A bernsteinisták és a kautskiysták. az ökbnomisták és mensevikek, az ausztre- marxisták, az angol labouris- ták, a francia szocialisták mind a burzsoázia ügynökei voltak a munkásmozgalomban. A revizionisták a dolgozók megtévesztése céljából elismerik a szocializmust. Revízió alá vették azonban a marxizmus elméíleti, — filozófiai alapjait, s annak meghamisításával lényegében a burzsoáziát segítették. No, de Magyarországorj már nem voltak „munkás arisztokraták” 1956-ban, még 1950-ben sem — mondhatja valaki. Hol volt nálunk a revízión izmus osztály gyökere a munkásmozgalomban? A Magyar Dolgozók Pártjában meg húzódó és a pártonkívüli kispolgári felsőbb rétegből került ki, akik a párt, az állami, a társadalmi élet vezető posztjain, az írószövetségben és egyéb helyeken ültek trónon. A Nagy Imrék, a Losonczyak, Háy Gyulák és sokan mások. Ezek a kispolgárok a szocaliz.- mus építésében elkövetett ki- sebb-nagyobb hibák láttán, saját kispolgári nézetüket látták igazedva, és azonnal a nyilvánosság elé is tárták azokat. Sajnos, az M. D. P. akkori központi vezetése nem volt képes sem a revizionista nézetek leleplezésére, sem pedig az elkövetett hibák maradéknélküli felszámolására. A revizionistáknak a hibák feltárásával egyidejűleg már nem volt nehéz a nacionalizmus és sovinizmus terjesztése, az egyszerű emberek megtévesztése. Egyrészt azért sem, mert váltak az országban keresetükkel jogosan elégedetlen munkások és alkalmazottak, magabiztonságában megingott és igazságérze- tében megsértett dolgozó parasztok. Az értedmiségieknek — különösen az alsó rétegében kellően meg nem becsült értelmiségi dolgozók, ide-oda dobált debecsült káderek, avagy az MDP alapszerveze tekben jogaikat nem élvező párttagok. Másrészt pedig a régi rend szer hívei (a tőkés elemek egyrésze, kulákok és gyermekeik, volt csendőrök, horthys ta katonatisztek és hivatalnokok stb) a különböző helyekre — sok esetben munkásruhába bújva, igen aktívan támogatták a revizionista, soviniszta és nacionalista nézeteket és megfogalmazóikat. (Nem mesz- szire esik az alma a fájától, tartja a közmondás is.) Ezekután nem nehéz megérteni, hogy ilyen körülmények között a revizionisták milyen nagy eszmei zűrzavart tudtak előidézni a fejekben, és miért tudtak halászni a zavarosban. Az MSZMP — amely az ellenforradalommal folytatott fegyveres, politikai és eszmei harcban született újjá, levonta a tanulságokat a múlt hibáiból, s miközben intézkedéseket tett a múlt kisebb-nagyobb hibáinak kijavítására, elhatározta, hogy megvédi a 12 év vívmányait, következetesen harcol pártunk eszmei tisztaságáért, a magyar és a nemzetközi revizionistákkal szemben.. III. Ismeretes már előttünk, hogy a proletárdiktatúra egyrészt diktatúrát jelent a régi rend híveivel szemben, másrészt pedig demokráciát minden igaz hazafi számára. Mi most erősítjük a proletárdiktatúrát, a szocialista demokrácia kiszélesítésével a néptömegek között. Az osztályharcot csak akkor tudjuk eredményesen vinni, ha a néptömegekre támaszkodunk mindvégig e harcunkban. Nem árt, ha a múlt hibáiból okulva itt őszintén megmondunk egyet, s mást. A többek közül a következőket. A diktatúrát csak a régi rend híveivel szemben alkalmaztuk és alkalmazzuk! A politikai bűnözők között is másként kell elbírálni a volt kizsákmányo'lókat és másként a megtévesztett, vagy megfélemlített egyszerű embereket. Itt rendkívül figyelmes osz- tálypclitikát keill végezzen a rendőrség, a bíróság és az ügyészség. Most sem szabad megengedniük, hogy a felbérelt, leitatott és részegfővel az ellenforradalmi tevékenységben résztvevő emberek fele- lősségrevonása mellett. az osztályidegen, a bújtogató „kicsússzon” a kezükből. Nem ha’yes az sem, hogy az ellenforradalmi tevékenység miatt letartóztatott személyek közül eddig még egyetlen esetben sem hozták nyilvánosságra a letartóztatás okát, vagy az ítéletet. A Kapitányság, vagy a Bíróság mondjuk a megyei sajtón keresztül is nyilvánosságra hozhatná egyikmásik esetet. A letartóztatások esetenként bizalmatlanságot és a letartóztatott személy iránti bizonyos részvétett eredményezett a lakosság között. Azért lényegében, mert nem ismerik a körülményeket, az osztályidegenek pedig hamis, a valóságnak meg nem felelő dolgokat visznek a köztudatba. A szocialista demokrácia ^ kiterjesztése most állami életünk egyik központi kérdése. Hogyan és mi módon tudjuk ezt biztosítani? E kérdés részletes megmagyarázása e cikkben nem lehetséges. De minden funkcionáriusnak el kell azon gondolkozni, amit erről Kádár elvtárs Moszkvai beszédében mondott. „A dolgozó tömegeket általában, a munkásosztályt pedig különösen a múlthoz képest sokkal inkább be kell vonni a párt állásfoglalásainak, az államhatalmi szervek határozatainak kialakításába, a munkáshatalom aktív védelmébe és az osztályellenség elnyomásának megvalósításába.” Az MSZMP Járási Ideiglenes Intéző Bizottsága a szocialista demokrácia kiterjesztése érdekében azt teszi, hogy az eddigieknél gyakrabban tanácskozik a lakosság különböző rétegeivel a sajátos problémáikról és további kapcsolatairól. Elvárja a különböző vezetőktől — választottaktól és kinevezettektől egyaránt — hogy necsak feljegyezzék az egyszerű emberek javaslatait, hanem vegyék is figyelembe munkájuk során, illetve valósítsák meg azokat. Az emberekkel őszintén beszéljenek országunk, vagy járásunk helyzetéről, ne tüntessék fel jobbnak a helyzetet, m;nt amilyen, s ne ígérgessenek felelőtlenül ma még megvalósíthatatlan dolgokat. Forradalmi éberségre, osztály öntudatra neveljék a dolgozókat. Az őszinte beszéd, az emberi magatartás és bánásmód, a nézetek és vélemények kicserélése közös problémáink, közös megoldása a legfőbb biztosíték; a politikai hatalom megszilárdításában, az ellenforradalmi elemek végleges felszámolásában, a szocializmus építésének további sikereiben. A z csztályhare sokoldalú bonyolúlt kérdés. A gyakorlati munkát elősegítő elvi kérdések tisztázása viszont nagyon fontos dolog. Énpen ezért ezúton szólok a különböző helyeken dolgozó elvtársakhez, az ,.Űj Ütőn” szerkesztőségéhez, hogy közösen segítsünk az csztályhare egyes kérdéseinek tisztázásában, alkalmazásában. SALLÚS GYULA Durva cím? Lehet. De igaz cím, s ez a szégyenletes dolog. Szégyenletes, hogy egy magát kulturáltnak nevező, dicső történelmi múlttal rendelkező, világszerte ismert város, mint Eger, — lassan és biztosan el fog tűnni saját piszkában. Nem kell sok idő, talán csak egy évszázad, s ha így haladunk tovább, akkor a Líceum tornya sem fog kilátszani a mindent elborító piszokhegyből. Végigmegy egy autó az utcán? Fuldokolnak az emberek. Könnyed tavaszi szellő fordul egyet az aszfalton, olyan lesz a levegő utána, mintha a sivatagi számum tombolta volna ki magát. Por és konyhahulladék, zsírospapír és rongyok, meg amit akartok, minden clí hever az egri utcán nagy egyetértésben, a város szégyenére. S a „parkok” városa — mint ahogy a tervek és a tényleges munka is igazolja a parkosítást — úgy fog kinézni, mint a rossz lány. A ruhája szép, virágos mintás, de... Tűrhetetlen? Elkoptatott szó ez már erre az állapotra. Sehol egy szemétláda, — ahová bedonhatná a jószándékú ember a kezébe gyűrt sajtpapírt, utcaseprőt látni, felér egy lottónyeremény- nyei, olyan ritka a háztulajdonosok felelősségrevoná- sa, ismeretlen valami... — Csak egy van, az pedig gazdagon: a piszok. Piszok mindenütt, Eger nagyobb dicsőségére. Nem kell sok, ehhez még egy évszázad sem, taián csak egy-két év, s prospektusokban úgy szerepel majd Eger: történelmi város, strandjáról, boráról és piszkáról nevezetes. Tudjisten... az utóbbi nevezetességről szívesen lemondanánk, csak mondja meg a tanács, hogy miben segítsünk... úgy véljük, szívesen segít a város minden jóízlésű lakója. Mert ez így már nem mehet tovább! ►m Megválasztották. az M. R. Sz. egri klubjának elnökségét Április 9-én ünnepélyes keretek között kezdődött meg a Magyar Repülő Szövetség egri klubjának elnökségválasztó taggyűlése. Határozatot is fogadott el a taggyűlés, kimondták, hogy szorosabbra fűzik kapcsolataikat a tömegszervezetekkel, de elsősorban a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel, a szakszervizetekkel és a Magyar Szabadságharcos Szövetséggel. Határozatot fogadtak el egy repülőtér és hangár felépítésére. Ezek után megválasztották az elnökség tagjait: Dénes József, Ferenczi Mihály, Nagy János, Németh Tibor, Bodnár István, Kőműves Endre, Kocsis Sándor és Dr. Delly János elvtársakat. Holló Gyula százados a honvédség, Csomós János a megyei szakszervezet, Baranyai László a Szabadság- harcos Szövetség részéről került az elnökségbe. Gyakorlati és elméleti kiképzéssel Sárszegi Mihály, Vig László, Petrányi János, Udvarhelyi Katalin, Pintér Attila, Kutka László, Gonda Márton és Császár Ernő, az egri repülőklub tagjai foglalkoznak majd. Vigh László titkár Ne ismétlődhessen meg Hirosima tragédiája! Világméretű mozgalom ma már az alom és hidrogén fegyverkezés elleni tiltakozás. Nincs oly része a világnak, ahol ne emelnék fel tiltó szavukat az emberek, hogy ne ismétlődhessen meg Hirosima és Nagasaki tragédiája. — A Daily Telegraph szezont az angol munkáspártnak 75 képviselője aláírt egy határozati javaslatot, mely felszólítja a kormányt, haladéktalanul terjesszen az ENSZ leszerelési albizottsága elé javaslatokat minden további atomrobbantási kísérlet azonflz ellenforradalom és a nemzeti függetlenség (Folytatás). Másodszor: nemzeti függetlenségünk megszilárdításának fontos tényezője az is, hegy küszöböljük ki azokat a hibákat, melyek a szovjet—magyar kapcsolatokban előfordultak. Végérvényesen számoljuk fel a Rákosi-Gerő féle vezetés hibáit, tiszteljük és becsüljük a nemzeti érzéseket, valóban és ne csak szavakkal ápoljuk a haladó nemzeti hagyományokat, s a magyar sajátosságoknak megfelelően építsük állami és gazdasági rendünket. VAN-E BIZTOSÍTÉK arra, hogy népi demokráciánk ezt az egyedül helyes utat fogja járni, nemzeti függetlensége megszilárdítása érdekében? Igen van. Biztosíték erre a szocialista országok kormányainak és pártjainak nyilatkozatai, így a Szovjetunió kormányának 1956. október 30-i nyilatkozata is, melyek a legszorosabb együttműködés és barátság megszilárdításának szükségszerűségét hangsúlyozzák a szocialista országok között és kifejezik eltökéltségüket, hogy „egymást kölcsönö- sen_segíteni fogják a béke és a szocializmus ügyének megŐk még inkább emberek L” levenen él emlékezetemben az az este, -*-J amikor tüntetők áradata zúdult fel az Egri Nyomdába és az egyik suhanc zászlórúddal csapta le a falról azt a táblát, amelyen a szakma kiváló dolgozója cím elnyerésének feltételei sorakoztak. És amikor az ellenforradalmi események után az üzemben jártam, s nem láttam a helyén az élüzem csillagokat, de láttam, hogy több helyen össze van zúzva a dicsőség-tábla is és leszakítva a falról a dicsérő oklevelek, — s nem voltak sehol a szakma kiváló dolgozóinak, a munka hőseinek képei — ekkor éreztem először, hogy magát a munkát is megcsúfolták az ellenforradalom idején. Szégyen lett volna a munka? Hazug az a jelszó hogy „nálunk a munka becsület és dicsőség dolga?” Átkos örökség? Vagy micsoda? Hát a munka hősei, a kiváló bányászok, esztergályosok, az újítók és a munkamódszerátadók kárt tettek a szocializmusban? ... Sajnos még ma sem látni ezeket a munkát szilárdításában”, kiküszöbölve minden olyan hibát kapcsolataikból, melyek az egyenjogúság és szuverénitás elvét sérti. És biztosíték erre Pártunk és Kormányunk Ígérete is, — melyet az egész nép színe előtt tett: „A Magyar Népköz- társaság Forradalmi Munkás Paraszt Kormányát külpolitikai tevékenységében a nemzeti függetlenségének, az ország szuverénitásának biztosítása s a dolgozó magyar nép érdekeinek védelme vezérli”. (Vége) elismerő, dicsőítő, jelszavakat, nem látni az üzem kiváló dolgozóinak képeit az üzemekben. Hát nem érdemlik meg az erkölcsi elismerést azok a munkások, akik látják az ország nehéz gazdasági helyzetét és minden idegszálukkal, teljesítőképességük maximumát nyújtva fáradoznak, hogy segítsenek a bajbajutott népgazdaságon? Igaz, sokaknak nem tetszett és nem tetszik ma sem, hegy nálunk a munka becsület és dicsőség dolga. Egy részüknek azért, mert nem szerettek és szeretnek dolgozni, másoknak pedig azért, mert ez a szocializmus jelszava. De akár tetszik, akár nem, a munka méltóság, tisztelet és becsület dolga volt és maradt és az elismerten jó, kitűnő munkáért, teljesít ményért nem szabad fukarkodni az erkölcsi és az anyagi megbecsüléssel. A munka hősei — derék emberek. Tartsuk _ hát őket számon, tekintsünk fel rájuk, mert j ha a munka tette emberré az embert, — hát | ők emberek! ‘ nah és feltétlen eltiltása céljából. — Az 1945. évi Hirosimái atombombatámadás négy áldozata megkezdte éhség- sztrájkjának második hetét. Az éhségsztrájkkal a Csendes Óceán térségében az idei nyárra tervezett atomrobbantási kísérletek ellen tiltakoztak. — Az ifjú Szocialisták Offenbachban tömeggyűlésen követelték, hogy a Szociáldemokrata Párt szálljon síkra a Nyugat-Német területen berendezett atombomba raktárak eltávolításáért, s foglaljon állást a Nyugat-Német hadsereg atomfegyverekkel történő ellátása ellen. — A Tribune című angol munkáspárti hetilap indítványozta, hogy szerte Angliában tömeggyűléseken és tüntetéseken követeljék a nukleáris kísérietek elhalasztását. Nagy- Britannia összes diákszervei- zetei megbízásából küldöttség kereste fel a parlamentet, s követelték az angol hidrogénbomba kísérletek elhalasztását. Az Országos Bányász Szakszervezet délwalesi tagozata a bányászokat hívta fel, hogy vegyenek részt tevékenyen az atomfegyver eltiltását követelő mozgalomba. — Kapcsolódott a mozgalomhoz az Egyesült Nemzetek Barátainak Társasága, az Országos Béketanács és több más angol szervezet. — A Német Béketársaság felhívással fordult a parlamenti csoportok elnökeihez és kérte, szabjanak síkra atomfegyverek betiltásáért, akadályozzák meg, hogy a Német Szövetségi Köztársaság területén atomtüzelő-állásokat'létesítsenek. — A Román Eékebizoitság Bukarestben kibővített plenáris ülést tartott, melyen egyhangúan határozatot fogadtak el, hogy támogatják az atom- és hidrogénfegyver kísérletek | elleni kampányt. Hasonló ha- | tározatot hozott a Csehszlo- • vák Békebizotság is.
