Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)
1957-04-13 / 29. szám
1957. április 13. szombat 0 J ÜTŐN 3 ■ SZERKESZTŐI ÜZENETEK H MEGTUDJÁK MAJD . . . Az osztrák kormány legutóbbi ülésén Helmer belügymir- niszter közölte, hogy Ausztriában április első napjaiban még 41 ezer disszidált magyar állampolgár tartózkodik. Arról nem beszélt, mert nem beszélhetett, hogy ennek egyré- sze még március 31-e előtt bejelentette hazatérési szándékát, de hozzátehet .lük: kis része. A kormány amnesztia rendeletének határideje tehát lejért, s ezután egyéni elbírálás alá esnek a voit dissziden- sek, l< k h iza kívánkoznak térni Magyarországra. Közei félszázezer magyar él tehát még A Isztriában — s legyünk ’szinték saját magunkkal eemben — ezek döntő része nem óhajt hazajönni, — legalább is egy ideig. Várják a ' eutaza .i vízumokat a világ minden tájáról, nem adták fel álmaikat, pedig az álmok ewy részének talmiságát bebizonyította az ausztriai élet is. Nem jönnek haza — s ismét nem árt egy kis őszinteség — egy részükért nem is fái a szívünk, bajlódjanak velük a nyugati kánaán rendőrségi, bírósági szervei, találják magukat ők szemközt azokkal, akiket Szabad Európa. BBC. Amerika Hangja oly szívesen és következetesen t'sztelt meg a .,szabadságharcos” jelzővel. De a becsületes ezrekért, akiket talán méltatlanság ért itthon annak idején, s ebből kapnak új meg új erőt makacsságukhoz, görcsös ragaszkodásukhoz, akikhez talán nem jutott el, mert nem jut-? hatott el, vagy ha igen, akkor? is kiforgatva a haza, a kor-? mány hívó szava... nos a be-? csületes ezrekért fáj a szívünk.? Tudjuk, hogy lesznen közülük,! akik ,,megálmodták” szeren-? csőjüket, akik helyet, otthont! találnak odakint, de azt isi tudjuk, hcgv nagyrészük a* világ kiszolgáltatottja lesz, aki-! nek még a ,.hátán” se lesz at kenyere. Kis nép fiának lenni* itthon nagyszerű dolog, még* nagyszerűbb talán egy kis né-j pet képviselni a világ előtt,* képviselni, — oírva e nép bi-t zalmát, támogatását, maeamö-? gött tudva a Hazát De rette-? netes dolog lehet számkive-J tettnek, egy kis nép szárnki.-? vetettjének lenni, mégha ,.ön-? Rentes” is e számkivetés: véd-* télén, kiszolgáltatott és meg-? vetett lesz az ilyen ember. i Európa országútjaim elin-? dúlt másfélszázezer magyar,? visszajött sok tízezer „tékozló* fiú”, hogy a többiekkel mi} lesz? hogy az ausztriai 41 ezer-í rel mi lesz? 2 Honnan tud.iuK, hisz ők ma-| guk sem tudják. * De egyet azt tudunk, s ők{ is sejtik már, ha eddig nem is,t hegy hontalanok lesznek! hogyha mind... mind millió-! mos is lesz, akkor is nyomo-} rúlt lesz, akkor is keserves! lesz az élete, meg fog Őrülni,! hogy magyar szót halljon vég-* re, hogy hazai kenyeret ehes-t sen, hogy... Mit folytassuk?...* megtudják majd... <, Alberti Tibor, Gyöngyös. Kérésével az ÁVESZ-hez fordultunk és a műszaki vezetőktől megtudtuk, hogy a képesítéshez átképző tanfolyam szükséges, amely 6—7 hónapos. Egyes esetekben a megyei tanács a legjobb és nagy gyakorlattal rendelkező villanyszerelőket vizsgára engedi. Azonban ilyen a megyében néhány lehet. Javasoljuk, forduljon a gyöngyösi városi VB ipari osztályához, érdeklődje meg, mikor lesz Gyöngyösön átképző tanfolyam, — hogyan tehetné le a képesítést. Ott aztán majd bővebb felvilágosítást kap. Körmöci Lajos, Hatvan. A megyei magtermeltető vállalat levendula termeléssel nem foglalkozik. Mégis mód van arra, hogy a kipusztult levendulát pótolja. Kérjük, mielőbb írjon a Kertészeti Magtermeltető Vállalathoz, Füzesabonyba. Ha innen azt válaszolják, hegy nem hozzájuk tartozik, akkor a Gyógynövény és Kertimagtermelő Gazdaság Igazgatóságához írjon, Budapest, Kossuth Lajos utca 11. szám alá, mert hozzájuk tartozik a tihanyi A MUNKÁSHATALOM VÉDELMEZŐI (Folytatás az első oldalról.) félsziget nagy levendula ültetvénye. Maklártályai dolgozók. Az crvosiakással kapcsolatos panaszukra Mezőkövesd VB titkárától megkaptuk a választ. A lakást nem tudják átadni Dusza Lászlónak, mert az ügyvédi munkaközösséget helyezték el benne, és á nagy lakáshiány miatt ezt nem tudják máshová tenni. Gönczi Eszter, Sebők Etel, — Heves. Nagyon szeretnénk segíteni, hogy állásba jussanak, hiszen ahogyan ismertették családi körülményeiket, rászorulnak a keresetre. Adminisztratív munkakörben nehezebben tudnak majd elhelyezkedni, hiszen inkább leépítés, mint felvétel van. Nem írták meg azt, hogy kizárólag Hevesen, vagy a megyében bárhol elhelyezkednének. Ha nem ragaszkodnak Heveshez, forduljanak a megyei tanács keretén belül működő Munkaerőgazdálkodási Hivatalhoz, írják meg, milyen képzettségük van, és reméljük, hogy sikerül valamelyik állami gazdaságban — ahogyan ezt kérték — megfelelő munkát találni. A zászlóaljban nemcsak egriek vannak. Itt vannak a környező községekből üzemekből is. A képen az egereseinek egyik csoportja látható Világhírű lesz a hevesi szőttes Még alig pár éve alakult meg Hevesen, a község asszonyaiból és lányaiból a helyi háziipari szövetkezet, de máris ismerik munkájukat még az ország határain kívül is. Különösen keresett cikk külföldön az általuk készített nép- művészeti szőttesek, melyekből az elmúlt tizenkét hónap alatt közel 40.000 négyzetmétert készítettek. A gyapjúto- i rontáli szőnyegekből 2000 • négyzetmétert szőttek. ? A háziipari szövetkezet tag-t jai most úgy határoztak, hogy $ az idén még több keleti és | nyugati országgal veszik fel a * kapcsolatot és az év végéret világhírűvé teszik munkájú-! kát, a hevesi szőtteseket. * Az egri Széchenyi utcán hosszú sorban vonul a munkászászlóalj. Az autókon golyósz órók, gépfegyverek, a válla- kon pedig géppisztoly Fegyelmezett rendben ülnek a felvonuló autókon a milícia tagjai Az egyik vasárnap délelőtt a munkásőrség zászlóalja felvonult Eger utcáin. A felvonulás előtt Putnoki László elvtárs, az MSZMP megye intézőbizottságának elnöke köszöntötte a milicia tagjait GYURKÓ GÉZA: ár beszéd — Nem engedem... most az egyszer nekem lesz igazam... most az egyszer nekem kell igazamnak lenni... érted? — Ami neked igazság az nem igaz, legkevésbé nekem... Belépek, mert ott a helyem, mert szembeköpnek azek, akiknek éveken keresztül prédikáltam a párthűséget, mint pap az egyházbért a szószéken. .. Ez az én dolgom, az én lelki isme retemről, becsületemről van szó... igen, arról, s nem holmi asz- saonyi fecsegésről... — Te... én már tizenöt éve élek melletted... nem mondhatod, hogy nem voltam jó feleséged, nem voltam becsületes élettársad... Engem nem érdekelt a politika... én magam se sírom vissza a múltat... te is tudod, hogy a mi házunk se volt nagyobb, mint a tiétek... — Mit akarsz te most a házzal, meg hogy jó feleség voltál-e vagy se? Gondolom, én sem voltam éppen eldobni váló férj, volt mit ennetek, nem kellett se neked, se a gyerekeknek meztelenül járni... — Most nem erről van szó... hanem arról, hegy mégis éppen eleget szenvedtem melletted... Hát mikor voltál te itthon? Hát tudtál te arról, hogy lányod énekelni tanult... Mikor tudtad meg? Egy félév múlva. Azt tudtad-e, hogy én orvoshoz jártam, mert vérszegény vagyok, — hogy a fiad betörte a szomszédék ablakát, hegy... hogy egész nap itthon küszködtem, vergődtem, izgultam érted éveken keresztül s a- mikor hazajöttél, ettél és feküdtél, s még azt se kérdezted meg, hogy miért vagyok fenn éjfélekig... Most megmondom, hogy megfoltozzam a nadrágot, amit akkor vetettél le .. Hát mit tudtál te erről... Csak mentél és jöttél, jobban otthon voltál a pártirodán, mint itthon... — Dolgoznom kellett... ott is értetek dolgoztam. .. Különben is most mit akarsz ezzel? Miért hány- torgated fel az én becsületes munkám? Azt mondtam, hogy belépek a pártba, mert már nem bírom tovább. .. mert már úgy érzem magam, mint valami bűnös, aki nem mer az emberek szemébe nézni... Szégyellem .. érted? Szégyellem, hogy eddig is hallgattam rád, hogy eddig is visszatarthattál. Engem, aki évekig voltam párttitkár, aki... — Szóval szégyenled? S azt nem szégyenled, amikor én mentem ki a telepre megnézni, hogy mi a helyzet, amikor én bujtattalak, én, a nő. téged, a férfit... a párttitkárt, mert kerestek? Azt nem szégyenled, csak azt, hogy rámhallgattál... — Más is bujdosott akkor, s igazad van, az is szégyen, hogy ebben az országban nekünk bujdosni kellett. .. — Idefigyelj, te nem tudod, hogy én mit álltam ki azokban a napokban .. Még nem mondtam, most megmondom, hogy tudjad te is. Te csak magadat féltetted... én tégedet is, a családot... Minden motor- berregésre összerázkódtam, ha kimentéi az udvar végébe, utánad lestem, ha ajtó csapódott a szomszédban, megállt a szívverésem... Hát nekem ebből elég volt... Én mégegyszer nem akarok csak éjjel találkozni veled, én mégegyszer nem akarok öregedő fejjel remegni és félni, mint valami megvert kutyá.. Nem bízok sem benned, se bennetek... Hisz te annyit dolgoztál, az elvtársaid annyit dolgoztak, s mégis idejutottunk, hogy éjjel kellett dugdesnom az én egyetlen férjem, hogy meg ne találják. .. — Nem, ebből nem kérek... — Mit értesz te ahhoz, hogy mi volt itt... a nemzetközi erő viszo- nyek... az imperialisták, á... mit magyarázzam, azt érezni kell, hogy mi volt, hogy miért volt... Talán éppen azért, mert éjfélekig dolgoztunk s mégis keveset csináltunk, — hogy rosszul csináltunk sok mindent. .. De nem mindent... Érted? Karattyolhatnak a kedves szomszéd- asszonyaid, amit akarnak, de én nem tagadom meg a magam munkáját... — Ne tagadj meg semmit... de ne is csinálj nekem semmiféle politikát. .. Jogom van ezt nem kérni, de követelni tőled, a két gyerek, a tizenötévi együttélés után... Jogom van... Ne lépj be a pártba, nagyon kérlek, kezdődik minden elölről, s nekem már elég volt... — Belépek... éppen a tizenöt év jogán. Becsületes ember vett feleségül téged akkor, s az évek elszánhattak, de a becsület az nem... a kommunista becsület semmiképpen. — Hát jó, majd én teszek róla, hogy ne vegyenek fel... — Mit akarsz csinálni... Te... én soha hozzád nem nyúltam, de ha valami becstelent csinálsz a hátam mögött.. ezzel a két kezemmel ütlek agyon... — Már fenyegetsz is... engem fenyegetsz, aki megvédett aki saját testével védett meg. No jó, de én is vagyok olyan kitartó, mint te... Ne félj, nem csinálok semmi különöst, csak... mindennap, érted, minden reggel, amikor a legnagyobb a forgalom az utcán, olvasót csavarok a kezemre, s úgy járok a templomba. .. Elviszem Ágit is, meg Istvánt is, együtt fogunk áldozni minden reggel... érted, minden reggel. Ki hallót olyat, hogy ilyen klerikális család fejét felvegyék a pártba? Nem is fognak... én garantálom — meredt bele férje arcába, szinte eszelős szemekkel az asszony, hogy forró lehelete valósággal égetett. A férfi egy pillanatig tehetetlenül kétségbeesett arccal nézett szembe ezzel a vad, elvakult asszonysággal, aztán keserűen legyintett. — Menj, akár esténkint is... de én is megyek. Csakhogy téged onnan kinéznek, ki bizony, még a templomból is, de engem nem, mert én tényleg haza megyek, s nem hívatlan vendég leszek — aztán megfordult, s fáradt léptekkel megindult az ajtó felé. Az asszony nézte... nézted aztán tehetetlenségében sírva leroskadt az asztal mellé. A férfi még az ajtónál visszafordult... — Te tehetsz, amit akarsz... de a két gyerek az én gyerekem is... a volt párttitkár gyerekei is... Hát jól vigyázz...
