Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)

1957-04-03 / 27. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! ERŐT ADÓ ÜNNEP Minden egyes becsületes ember érezze, bogy a hatalom birtokosa AZ MSZMP HEVES MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA U. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ARA 60 FILLÉR 1957. ÁPRILIS 3. SZERDA Szeptember 28. óta az elmúlt hét péntekén először ült össze a megyei tanács. Azóta az ellenforradalom vi­hara száguldott végig az országon, a fővárostól a legki­sebb faluig, fenekestől felkavarva a társadalmi életet, az emberi lelkeket. A tanácsülésen elhangzottak és tapasz­talataink alapján adjuk most tovább, hogyan sújtotta, támadta az ellenforradalom az államhatalom helyi szer­veit, a tanácsokat, hogyan vészelte át ezt a megyében a tanácstagság és a tanácsapparátus, mint kezdett munkás­hoz és mit lát legfontosabbnak ma, hogyan kíván tovább dolgozni a jövőben. » A második csapás a tanácsokat sújtotta Az ellenforradalom me­gyénkben az első csapást a pártra mérte. Csak miután a pártot sikerült harcképtelen­né tennie — és ez nem volt nehéz, hiszen a párt a már iSc mert okok miatt szervezetileg az első napokban szétesett — fordult az államhatalmi helyi szervei, a tanácsok elen. A „nép nevében” hamis jelszó alapján a megyében szétza­varták a tanácsok végrehajtó bizottságait, munkástanácso­kat, forradalmi bizottságokat választottak, vagy választat­tak nem egy helyen fegyver­rel. Hogyan is festett valójá­ban ez a „nép nevében” jel­szó a gyakorlatban? Recsken 5000 lakos van és a munkás­tanácsot százhuszan választot­ták. Egerben a legutóbbi vá­lasztáskor 22 ezren szavaztak a tanácsra, s a forradalmi bi­zottságot 600 ember szavazta meg. Hatvanban körülbelül 20 ezer a lakosók száma, de a forradalmi bizottság választá­sakor csak 150-en szavaztak a „nép nevében.” A megyei tanácson az apparátusból, for­radalmi tanács alakult „bi­zalmi szavazásokkal.” Ilyen légkörben, mint ami akkor volt a szavazások után még ha „bizalminak” nevezték is azt, természetesen a kommunista vezetők, nem voltak megbíz­hatók a „forradalom” számá­ra Ez a forradalmi tanács — amelyet doktorok tanácsának is nevezhetnénk, hisz a nyolc tagból hat doktor és uralmuk alatt kártyázás és dominózás foly a megyei tanácson — adott aztán utasítást a járá­soknak, ez gyakorolta október 29-től november 4-ig a hatal­mat a megyében. És így vá­lasztottak a megyében össze­sen 127 munkástanácsot. E munkástanácsok uralma alatt több helyen feldúlták a tanácsokat, szétverték, fel­gyújtották a berendezést és mintegy két és félmillió forint kárt okoztak az államnak. Nem egy helyen tettleg bán­talmazták a tanácselnököket, a tanácsalkalmazottakat. Be­senyőtelken — és máshol is — lecsukták a tanács elnökét és elnökhelyettesét és zaklat­ták a tanácstagokat. A forra­dalmi és munkástanácsok, hogy népszerűek legyenek több helyen visszaadták a ki­sebb üzemeket, malmokat, darálókat, az állami tulajdon­ban lévő épületeket. Átány- ban, Kömlőn a kulákok visz- szamenőleg követelték államo­sított házuk után a lakbért, fosztogatták a tsz-eket. A me­gyében mintegy 90 tsz-t za­vartak szét, jórészt erőszak­kal. Boconádon, Füzesabony­ban és Besenyőtelken csak vasvillával tudták a tsz tagok megvédeni a termelőszövetke­zetüket. Ludason, Ujlőrinc- falván, Karácsondon az álla­mi terményraktárakat foszto­gatták, a megye erdeiből mint­egy 7000 köbméter fát loptak efl. Mindezt a forradalmi és munkástanácsok egyetértésé­vel. segítségével. így okoztak több, mint három és félmilliós kárt a megyében. Nem kétsé­ges tehát: az ellenforradalom erőteljes támadásának az ál­lami hatalmi szervekre az volt a célja, hogy megdöntse a demokratikus államhatalmat és helyébe egy olyan átmeneti hatalmat teremtsen meg. ame­lyik utat nyit a fehér terror erőinek. A tanácstagok some hű maradt a munkáshatalomhos November 4-én a forradalmi munkás-paraszt kormány ké­résére, a Szovjetunió katonai ereje megsemmisítette az el­lenforradalmat. A kormány azonnali intézkedéseket tett a törvényes rend helyreállítá­sára, az államhatalmi, állam­igazgatási szervekben is. En­nek végrehajtása nem ment könnyen. Működött akkor a megyében még a megyei munkástanács, amelyik szin­tén politikai és állami hata­lomra tört; nem volt erős kar­hatalom; az emberek tele bi­zonytalansággal, kétellyel. Az MSZMP segítségével megol­dódtak ezek a kérdések, meg­indulhatott, ha előbb döcög­ve is, de aztán mind gördülé­kenyebben a munka a taná­csokban is. Megkönnyítette a munkát az államhatalom he­lyi szerveinek konszolidáló­dását, hogy a választott ía­Erősíteni a A megyei tanács ülésén sok | szó esett a tennivalókról és I nácstagok zöme hű maradt a néphatalomhoz, a szocializ­mus eszméjéhez. Munkát vál­lalt és munkához is látott. A 4595 választott tanácstagból 4270 állta ki a próbát. S ma már, ha még nem is teljes sikerrel folyik a munka a tanácsokon. A legutóbbi ta­nácsülések ílátogatottabbak és hasznosabbak voltak, mint az október előttiek. Egyre na­gyobb érvényt szereznek a Iforradalmi törvényességnek. A füzesabonyi járásban a ta­nácsüléseken határozottan ki­mondták: az októberi esemé­nyekről nem lehet úgy be­szélni, mint forradalomról, mint nemzeti megmozdulások­ról, hanem csak egyfélekép­pen, mint az ellenforradalom­ról. Az ellenforradalmárokkal nem kell kesztyűs kézzel bán­ni! És ezt vallják a becsületes dolgozók is. bizalmat kereken, határozottan ki­mondták: a politikai és gaz­dásági konszolidáció alapja ebben az országban csak a termelés lehet. Éppen ezért a tanácsnak is erre kell most' fordítani a fő figyelmet. Tart­hatatlan az az állapot, ami a tanácsi ipari vállalatoknál van. Két adatot csak: a taná­csi váíllalátoknál 1957 február­jában 1956 februárjához vi­szonyítva a termelés 91.2 szá­zalék volt. Ugyanakkor, ugyanebben a hónapban, ugyancsak a múlt év február­jához a béralap 131.9 száza­lék. Ezen az állapoton sürgő­sen változtatni kell, — ezen a véleményen van a megyei ta­nács. Tartalékból, segítségből élünk és ez nem mehet a vég­telenségig. A tanácstagoknak, tanácsszerveknek tegyenek in­tézkedéseket ennek mielőbbi megszűnéséért. A második do­log: a falusi termelés irányí­tása, szervezése, a falusi ta­nácsok feladata. A termelő- szövetkezetek támogatása szintén. A szocialista erők egységbe tömörítésével itt is határozottabban szükséges dolgozni — szögezte le a ta­nácsülés. A másik igei/ fontos tenni­való: visszaszerezni és erősí­teni a bizalmat a tanács iránt. Hogyan (lehetséges ez? Úgy, ha nem feledkeznek meg a hibákról, amit eddig elkövet­tek, hanem kemény kézzel ki­javítják azt. Ha a forradalmi törvéinyesség alapján végzik munkájukat, betartják a mun­kás-paraszt kormány törvé­nyeit és betartatják azokat. Ha tovább folyik az a demok­ratizálódási folyamat, amely már október 23-a előtt elkez­dődött. A dolgozók nem akar­ják a kardlappal és szurony- nyail diktált „demokráciát”, amit az ellenforradalom akart meghonosítani, de akarják, hogy a választott szervek, az általuk, az államhatalomba választott személyek beszá­moljanak munkájukról, meg­hallgassák véleményüket, ja­vaslatukat — az interpellációs kérdések azt mutatják, hogy a tanácstagok teljesítik választó­iknak ezeket a kéréseit, — egyszóval, hogy érezzék: ré­szesei az államhatalomnak. Az ellenforradalomban szi­lárdultak a tanácstagok, s a tanács képes lesz megvalósí­tani ezeket a feladatokat. A megyei tanacs ülése egy perces néma csenddel adózott az ellenforradalom alatt el­pusztított hősöknek. És meg­fogadta: úgy végzik munká­jukat, hogy tovább szilárdul­jon a munkás-paraszt hata­lom, hogy ebben az országban minden egyes dolgos» érezze azt, hogy a hataflom birtokosa j ő, s hogy soha többé semmi- ! lyen hangzatos és félrevezető jelszavakkal ne tudják ben­nük megingatni a hitet, a munkáshatalom iránt. 1945—1957: tizenkét esztendő, tizen­kettedik nemzeti ünnep, a felszabadulás, a nemzeti függetlenség, a békés építőmunka nagy ünnepe, — április 4! Tizenkettedik április 4 és a szabadság, a függetlenség, a béke ünnepe, az ellenforradalom minden dühödt támadása ellenére, amely örökre szerette volna kitörölni népünk naptárá­ból ezt a pirosbetűs ünnepet, amely min­dent meg akart semmisíteni, amit ez a nap jelent, s adott számunkra, s amely felett éppen e nap adta erő, összefogás győze­delmeskedett. S e győzelemhez ismét az a nép, az a hadsereg nyújtott testvéri segít­séget, amely 12 esztendővel ezelőtt éppen ezen a napon nyitotta meg a magyar nép számára a szocializmus építésének ragyo­gó útját. Köszönet és hála ezért barátunknak, a Szovjetuniónak! Alig néhány hónappal ezelőtt még a párt, a szovjet-magyar barátság, a szocia­lizmus építésének gyalázásától volt hangos az ország. Nem sokan voltak azok, akik tele torokból szidtak és szidalmaztak min­dent, ami csak összefüggött a nép hatal­mával. de a kezükbe volt a fegyver, s nem a munkások, becsületes dolgozók, a kommunisták kezében, s így egy ideig csak az ellenforradalom, a megtévesztett emberek hangja volt hallható. A becsüle­tes tömegek hallgattak, riadtan, tanács­talanul, miközben rájuk hivatkozva, nyu­gati támogatással már fordított is vissza, helyenkint nem is keveset, az idő kerekén a fehér terror. De csak egy ideig! A Nagy Imrével, Losonczival és társaival takaród- zó ellenforradalom arcáról hamar lehullt az álarc, s ma már mind több azoknak a száma, akik le tudják vonni az októberi eseményekből a helyes következtetést. El­lenforradalom volt az, mégpedig a javá­ból; ellenforradalom, még ha nemzetiszín drapériába is rejtőzött: a véres csizma, a véres kéz kilátszott a nemzetiszín zászló alól, a pusztítás hangja is kicsendült a Kossuth nóta mögül már első percekben is. A szocializmus építése nem diadalme­net, ahol minden lépés gyémántokkal ki­rakott úton kopog előre. A szocializmus építése harc, küzdelem és — így győze­lem. Az elmúlt tizenkét esztendő is pél­dázza ezt, amikor a földosztástól, végig a gyárak államosításán, az újjáépítésen ke­resztül napjainkig ragyogó tettekre moz­gósítottak a kommunisták, s ragyogó tet­teket hajtott végre dolgozó népünk. Voltak hibák? Voltak és az utóbbi években nem is kicsik, nem is kevesek. A Rákosi-Gerő- féle pártvezetés nem tudta, nem akarta megvalósítani a teljes proletárdiktatúrát: diktatúra a nép ellenségeivel szemben, szocialista demokrácia a dolgozó, becsüle­tes emberek számára. Ehhez járult szá­mos gazdaságpolitikai hiba, — s mindez együtt törvénytelenségekhez is vezetett. Ezeket senki letagadni nem akarja, nem is lehet, s legkevésbé akarják a kommu­nisták, akik tanultak azokból is, az ellen- forradalomból is, s e tanulságokat leszűr­ve akarnak és fognak tovább dolgozni. De a levegőt letagadni, hogy van, amit beszívunk, a vizet, amit iszunk, a nap­fényt, ami nélkül nincs élet... lehetetlen. Letagadni a szocializmus építésének ed­digi eredményeit... lehetetlen, s aki ezt teszi, vagy tette, az a proletárdiktatúrát, a munkásosztály vezetését, egész népünk verejtékes munkáját, a szabadságot, a szocializmust, a jövőt tagadja, — hozzá lehet tenni, — nagyon is világos céllal... Ez az ország, a hibák ellenére is a nép or­szága volt. Nem földbirtokosok, hanem munkások, parasztok az állam vezetői, képviselők, tanácstagok, gyárigazgatók. Ebben az országban ma 40 ezer diák ta­nul magasabb iskolákban, zömükben munkások és parasztok gyermekei. Ebben az országban nem népbetegség már a tü- dőbaj és nem pusztít a gyermeksorvadás. Ebben az országban az egész nép életszín­vonala mérhetetlenül magasabb volt, mint 1945 előtt, még akkor is ha egyes rétegek életnívója kívánnivalót hagyott és még ma is hágj’ maga után. Ezt az országot a csikósokról, fokosról, gulyásról ismerték a világon, de a térképen talán meg se talál­ták... Folytassuk? Úgy véljük ennyi is elég, hisz bárki őszintén a szíve mélyére néz, ez az emlékezés, ez a pillanatnyi befelé nézés többet ér minden „eredményagitá- ciónál”. Magyarország a történelemben most lett igazán szabad és független, most vált először lehetővé, hogy itt minden lé­pés, minden tolvonás a népért történjen. Az elkövetett hibák ellenére is! Erre kell gondolnunk, s erről kell be­szélnünk ezen az ünnepi napon, amikor a párt és a kormány vezetésével az ellenfor­radalom ütötte sebek teljes gyógyítására, a szocializmus építésének újabb győzel­meire indul az ország. S jó érzés tudni, hogy nemcsak az ellenforradalom leveré­sében, de ebben a küzdelemben sem va­gyunk, leszünk egyedül. A most lezajlott moszkvai tanácskozás, a napvilágra került párt- és kormányközlemények ország, vi­lág előtt hirdetik, hogy mellettünk áll, se­gít a hatalmas Szovjetunió, a szocialista tábor vezető politikai, gazdasági, erkölcsi ereje. Bármit akartak az ellenforradalmá­rok, az imperializmus haláldiplomatái, a „nemzeti kommunizmust” szajkózó gyász­marxisták, renegát kommunisták, hazánk nem szakadt és nem is fog soha kiszakad­ni a szocializmust építő népek nagy csa­ládjából, a varsói szerződésből, a béketá­borból. Ez adja a legnagyobb erőt alig 10 milliós népünknek, a legnagyobb bizalmat a békés építéshez, a szocializmus építésé­nek további sikereihez. S ez az erő le­győzhetetlen! Az ellenforradalom elbukott hazánk­ban, s nem fog többé soha talpra állni- Erről gondoskodik a becsületes magyar nép, a munkásosztály, gondoskodnak a kommunisták. Az új párt egysége, a párt, a kormány és a nép összefogása, a kemény és következetes proletárdiktatúra, a szo­cialista demokrácia kiterjesztése biztosíték erre. Április 4-e tanít erre, a felszabadulás ünnepe kötelezi erre a magyar dolgozó né­pet. Megvédjük és megtartjuk, ami a mi­énk: a nép hatalmát, a nép országát min­den rendű és rangú ellenséggel szemben, támadjon az akár határainkon belül, vagy kívül. Ünnepelünk, hazánk felszabadulásá­nak 12. évfordulóját ünnepli most az or­szág, s velünk együtt ünnepelnek bará­taink, akik mellettünk álltak és segítettek a nehéz harcokban, s mellettünk állnak és segítenek ma is. Ünnepelünk és ez az ünnep új erőt ad munkánkhoz, amely nem könnyű. Nehéz gazdasági körülmények között él most ez az ország, az infláció sötét réme még ott ólálkodik mindig, ha nem is a Zeniten, de az ég alján. Mindé" erőre, minden becsületes, hazáját, népét szerető emberre szükség van most ebben a harcban, amelynek tétje a nehézségek leküzdése, s célja, a dolgozók életének job­bá tétele. Április 4-e ünnepe arra int, ar­ra hív, hogy szocialista összefogás jegyé­ben teljes erővel, lendülettel és akarással munkálkodjunk nagy céljaink megvalósí­tásán. Együtt, közös erővel, a párt, a kom­munisták vezetésével. PÄPP JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents