Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)

1957-03-07 / 19. szám

2 ÜJ ÜTŐN 1957. március 7. csütörtök A határozat megvalósítása egyet jelents a szocializmus építésének sikereivel AZ ELLENFORRADALOM fegyveres szétzúzása, mind eredményesebb politikai elszi­getelése és felszámolása, vala­mint a gazdasági élet erőteljes kibontakozásának időszakában jelent meg a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának hatá­rozata. Ez a határozat, amely hat fő kérdés köré csoportosít­ja a kommunisták, s az egész magyar dolgozó nép soronkö- vetkező legfontosabb feladata­it, egyben az elmúlt hetek, hó­napok megfeszített harcai eredményeinek felmérése is. „A Központi Bizottság megál­lapítja. hogy az ellenforradal­mi erőkkel folytatott szakadat­lan harc közben — szól a ha­tározat bevezető része — a de­cemberi párthatározat végre­hajtása eredményeként jelen­tős sikerek születtek mind a politikai, mind a gazdasági és kulturális élet. mind a párt és tömegszervezetek fejlesztése terén”. E megállapítást igazolja, hogy párttagságunk megköze­líti a 200 ezer főt, a párt alap­szervezeteinek száma pedig meghaladta a nyolcezret. Alap­vető oka ennek az, hogy az MSZMP élesen elhatárolta magát a Nagy Imre—Losonczy- JEéle pártellenes csoporttól, az á határozottság, amellyel fel­lépett és fellép a szektáns po­litika veszélye éllen is. A párt politikájának szilárd elvi alapokra való helyezésével és következetes gyakorlati ke­resztülvitelével sikerült bizto­sítani pártunk elvi, politikai és szervezési egységét. A párt építésével párhuza­mosan jelentős előrehaladás történt — állapítja meg a ha­tározat — a szocialimus fő erő­inek az ellenforradalom elleni harcra való aktivizálása és tö­mörítése terén. A küzdelem e célkitűzések sikeres és teljes megvalósításáért igen bonyo­lult politikai helyzetben in­dult meg és még távolról sem ért véget. Igen jelentősek az eredmé­nyek az államigazgatási és ál­lamhatalmi szervek munká­jában, s a gazdasági munka területén, ott is különösen a bányászatban. Javulás tapasz­talható a tömegszervezeti mun­kában, s pozitívan értékelhető pártunk nemzetközi kapcsola­tainak fejlődése is. AZ ÉLÉRT és kétségtelen eredmények azonban nem ra­gadtatják ezt a határozatot semmiféle „hurrá optimiz- mus”-ra. Ellenkezőleg. Vi­szonylag kisebb helyet foglal­nak el az eredmények, s töb­bet, lényegesen többet a fel­adatok. S a határozat szövege­zése, a politikai feladatok megszabása is más hangnem­ben — pedig sokkal bonyolul­tabb politikai viszonyok közt, fegyveres ellenforradalmi tá­madás után! — történik, mint megszoktuk azt volt, az elmúlt években. Elsősorban a kommu­nistákhoz szól, s általános elvi megállapításokon túl konkrét feladatokat is elsősorban a kommunistáknak szab meg. így van ez az államigazgatás és államhatalmi szervek mun­kájáról szóló főrész 7. pontjá­nál is, ahol a párt az ország- gyűlésben, a tanácsok végre­hajtó bizottságaiban helyet- foglaló kommunistákhoz for­dul elsősorban. A határozat részletesen elemzi a gazdasági építőmunka tenni­valóit és többek között meg­állapítja: .,A szocialista bére­zés elvének helves a'kalmazá- sával, a teljesítmény nélkül történő bérkifizetések meg­szüntetésével, a munkafegye­lem megszilárdításával és a termelés ésszerű megszervezé­sével biztosítani kell a munka termelékenységének növelését és a termelési költségek lénye­ges csökkentését.” Lényeges része, hogy rend­kívül határozottan lép fel a szektáns nézetek, az elzárkózó magatartással szemben. , Hatá­rozottan e'ítéljük — szögezi le, — egyes párttagjainknál megnyilvánuló elzárkózó ma­gatartást az értelmiségi dolgo­zókkal, úgyszintén a munkás- tanácsokkal szemben, mint ká­ros és szektáns hibát...” Fel­emeli szavát a határozat azok­kal a nézetekkel szemben is, melyszerint azokra az MDP- tagokra, akik eddig még nem léptek a pártba, már nincs is szükség. Az MSZMP-t az MDP- volt tagságának túlnyomó ré­szével a szocializmus győzel­méért vívott hosszú és ered­ményes közös harc kötelékei fűzik össze — válaszol a hatá­rozat az ilyesfajta nézetekre. A határozat, amely többek között az országos pártértekez­let néhány hónapon belül tör­ténő összehívását is szükséges­nek tartja, méltán tarthat szá­mot nagy érdeklődésre, s kel­tett is széles visszhangot nemcsak a párttagság, de a pártonkívüliek körében is. Kö­vetkezetessége és világos fel­adatmegszabása, az eredmé­nyek reális, de nem elfogult értékelése, a szocializmus összes erőinek harcbahívása és mozgósítása rendkívül nagy se­gítséget nyújthat mindenki számára, aki fontosnak tartja a szocialista haza sorsát, aki dolgozni, harcolni is kész a munkáshatalomért, a proletár- . diktatúráért. Természetszerű­leg egy határozat egymagában nem képes csodákat művelni, I és annyit ér, — mint szokták mondani —, amennyit megva­lósítanak belőle. A MEGVALÓSÍTÁS — ez vár a kommunistákra elsősor­ban, s vezetésükkel ez vár e- gész dolgozó népünkre. A ha­tározat megvalósítása egyet je­lent a szocializmus építésének sikereivel, az ellenforradalom teljes szétzúzásával: a dolgozó nép békés, nyugodt, gazdagodó életével. fi szocialista országon életéből A. vietnami könnyű- és kisipareredményei Az északvietnámi könnyű- és kisipar termelése tavaly kétszerese volt az 1945 évinek. Becslések szerint az idei ter­melés négyszer annyi lesz, mint a tavalyi. Most körülbelül 60 ezer kisipari és kézműipari vállalat dolgozik, ezekben 100 000-nél több munkás, 5 ezer féle árut készít. Gépesítik a koreai mezőgazda ságot Észak-Korea földjein az el­múlt esztendő végén 375 száza­lékkal több traktor dolgozott, mint 1953-ban. 13.400 hektár­nyi földdel többet műveltek, mint 1954-ben. Most az új tervidőszak alatt 32 új gépál­lomást létesítettek. Jelentős eredményeket értek el a szak­emberképzésben is az elmúlt három év alatt.. ft Mongol Népköztársaság 1957 évi terveiből A Mongol Népköztársaság minisztertanácsa és a párt eh- fogadta az idei kultúrális és népgazdaság fejlesztési tervet. A terv szerint az állatáfllo- mányt legalább 25 millió da­rabra kell növelni. Az állami és szövetkezeti gazdaságokban megkezdik a házi nyúltenyész- tést. Az ipari termelés 5 szá­zalékkal emelkedik az elmúlt évhez viszonyítva. A munka termelékenysége 3.8—8.1 szá­zalékkal növekszik, a kiskeres- kedelmi forgalom 15.9 százalék kai. 1 ftz NDK is részt vesz a geofizikai év tudományos munkáiban Az 1957. júliustól 1958. de­cemberig tartó geofizikai év tudományos munkáiban 14 or­szág több mint 500 tudósa vesz részt. Az NDK tudósaira is sokrétű feladatot bíztak. Az asztronomusok a sonnebergi csillagvizsgáló irányításával tanulmányozok az olyan ter­mészeti jelenségeket, mint az északi fény, a világító felhők az éjszakai égbolton. A pots­dami csillagászati intézetben, Halleben, Drezdában, Khü- lungsbornhan és Rügen szige­tén a kozmikus sugárzást ta­nulmányozzák, amely méter vastagságú ólom falon is átha­tol. A sonnebergi és babels- bergi csillagvizsgálóban a Na- f pót figyelik, mely a következő | hónapokban a napfolt-maxi- * műm időszakába lép. A Berlin- * adlersliofi Hertz-Intézetben a » rádiófrekvenciás sugárzást ta- í nulmányozzák és az ionoszfé-j rákban végbemenő fejlemé- ♦ nyékét. j Telefonüzenet | magnetofon szalagon* A bukaresti telefonszolgálat egyik technikás csoportja olyan javaslatot tett, hogy ve­zessék be a telefonüzenet mag­netofon szalagról való továbbí­tását. A javaslat elfogadása esetén negyedére csökkenne a továbbítás ideje. Az sem mel­lékes, hogy az ilyen üzenetbe nem csúszhat hiba. Most ta­nulmányozzák a javaslat be­vezetésének lehetőségeit. A Dobó gimnázium tantestületének nrilntknssata A Forradalmi Munkás—Paraszt kormány 1957. janu­ári programja tisztázta az 1956. október 23-át követő ellen- forradalmi események értékelését, és megadta a magyar nép cselekvésének vezérfonalát az elkövetkező időkre. A Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány tárgyalásai a népi Kína, a Szovjetunió és a népi demokráciák kormányaival, megegyezései a baráti államok kommunista pártjaival, a helyzet további tisztázását tették lehetővé. A kormány januári irányelveinek alapján, a baráti or­szágok kormányainak erkölcsi és anyagi segítsége nyomán, a testvéri kommunista pártok ideológiai támogatásával a magyar dolgozó nép minden rétegében megindult az ok­tóberi események eszmei tisztázása, a dolgozók egyértelmű, a szocializmus eszméjéhez hű állásfoglalása. Iskolánk tantestülete is kötelességének érzi, hogy ae októberi események során kialakult téves nézeteit bírálja és tisztázza. 1956. október 29-én a Dobó gimnázium épületében a város középiskolai tanárai gyűlést tartottak. Ezen a gyűlé­sen a Dobó gimnázium tantestületének szerepe volt egy ideiglenes proklamáció megszerkesztésében, a gyűlés leve­zetésében, és eszmei irányításában, a hozzászólások útján is. Egyébként hasonló gyűlés megtartására és a pedagógu­sok kívánságainak programba-foglalására a szakszervezet valamennyi iskola részére ösztönzést adott. Proklamációnk követelései az akkor országszerte han­goztatott követelések voltak. Viszont a proklamáció két pontja ezen a gyűlésen nyert fogalmazást. A helytelen, or- szábosan elterjedt követelési pontokat az események és a hivatalos ideológia megcáfolták. Viszont az október 29-én fogalmazott és módosított két követelési pont tévedésével és helytelenségével szembenézünk és leszámolunk. Az a javaslat, hogy a Nagy Imre-rezsim a fegyveres felkelők jelöltjeit is bevegye a kormányba: — helytelen és káros. A fegyveres felkelés vezetői tudatos ellenforradal­márok,népi hatalmunk ellenségei voltak. Az a módosítás, hogy törölni kell a a kiáltvány egyik pontjának kitételét,, amely a „szocializmus építését” emlí­tette: — szintén helytelen és káros. Ennek a nézetnek a hátterében az antlmarxista. antileninista, rosszal értelme­zett „harmadik út” elmélet állott. Nyilatkozatunk oka belső meggyőződésünk, szándé­ka az önbírálat és az eszmei tisztázás. Ezzel a Dobó gimnázium tantestülete el kívánja hatá- i-olni magát minden ellenforradalmi ténykedéstől, ideoló­giától, s még azok látszatától is. A DOBÓ GIMNÁZIUM TANTESTÜLETE A „keret“ él, a „keret“ bosszant... ű szegedi embernek lesülne a bőr az arcáról, ha azt. kel- 1 1 lene hallania, hogy napok óta nem lehet paprikát kap­ni városunkban. Úgy hiszem nem vennék jó néven a kecs­kemétiek sem, ha azzal vádolnák okét, hogy barack szüret idején a szomszéd városba kell átmenniük, ha barackot akar­nak kóstolni. Gyöngyösön nem terem paprika, így ők jó boi-ukra lehetné­nek méltán büszkék, de ha nagyon szerények, legalább arra, hogy mindig lehet bort kapni városukban. De sajnos ezzel sem büszkélkedhetnek, mert mit tesz a sors? Ha a borszerető magyar autóbuszra várva jó gyöngyöst borral akarná megtisztelni ebédjét, hiába fárad. Az Utasel­látóban már a pénztárnál közlik, bor nincs, még budafoki sem, — teszik hozzá pedig az gyöngyösi viszonylatban jóval a víz után következik rangsorban. A vidám csaposnő így biztat: „majd szüretkor." Biztos nincs „keret" a hónap vége felé, a márciusit pedig még nem adják ki — világosít fel az előbb említett vidám csaposnő. Ez is magyarázat, de kevés vigaszt nyújt. Azt reméltük ugyanis, hogy az olyan „kereteket?’, melyek csak bosszúságá­ra vannak az emberiségnek már rég „összetörtékDe nem, A keret él. a keret bosszant és a hónap végén nem lehet bort kapni Gyöngyösön,.. — bátori — REJTŐ JENŐ (P. HOWARD): ........Jiüfv £, 6VO Wilkie úr még gondoskodott egy rövidhullámú adó- vevő­ről, orvosi felszerelésről, kór­házszekérről és Oblath Jere­miás személyében ezredorvős­ről, akit iszákosság miatt el­csaptak a maknesi Pasteur- intézetből és azóta nagy sze­génységben tengette életét, mint okirathamisító. Halk- szavú, jómodorú, kövér, har- csabajúszü ember volt, kissé szomorú, amit a vörös lében úszó szemek mámoros méla­búja idézett elő, a delérium trémensnek ebben a poetikus, kezdő szakaszában... Igen, sok latin kifejezést használt, mert ha hivatalosan el is tiltották az orvosi működéstől, mindvé­gig megmaradt vadházasság- bari Aesculap alázatos sze­relmesének és csak azért jött el ide, mert remélte, hogy va­lakit megoperálhat útközben. így festett nagyjából a gróf rögtönzött idegenlégiója. . 2. Miután Polchont elküldték Yolland grófhoz, megindult a lázas készülődés. King Roswang, aki Cavelot- ti néven altiszt volt, a legény­ség nevében felszólította a tisztikart, hogy közöljék ve­lük az útirányt és a célt. — Az útirány nem tartozik önökre — mondta Mr. Wilkie — a cél pedig az, hogy mennél több pénzt keressünk. — Na, de mégiscsak tud­ni kell, hogy hová megyünk! — dörögte mély hangján Iza­bella őrvezető. — A katona — mondta fe­szesen a marsall — nem kér­dez, hanem megy! Jegyezzék meg. Ez egy nagy mondás. — Ez egy nagy marhaság! — felelte az őrvezető. — A ka­tona nem kérdez és megy, ha a hazájáról van szó. De mi hivatalos katonák vagyunk Afrikában. — örvezető! — mondta ke­ményen a marsall —, ha még egyszer megfeledkezik a köte­lező tiszteletről, akkor lefoko­zom! — Hát igaz is! — szól közbe Kratochvill, a kárpitos —, mondják meg, hova megyünk! Úgy dukál — és készülő re­gényét dühösen csapta a hó­na alá Öt nem fokozhatják le, ő közlegény. Éppen ott volt a szelid Re­noir is, aki népszerű volt a legénység körében. — Szót kell fogadni, gyere­kek — mondta, — majd idejé­ben megtudjátok, hova me­gyünk. — Halló! — kiáltotta Durien százados — most próbát tar­tunk a díszszemléből. Rövide­sen itt a parancsnok, Polchon hadnagy kíséretében jön és nem szeretnék szégyent valla­ni. Tisztek, altisztek és köz­legények, öltözzenek fel, a ru­hákhoz beosztott két szabó és a felszereléssel megbízott sze­kerészek segítsenek. Éles töl­tést mindenki vehet magának a ládából de a borotvaszappa­nokhoz most még senki se nyúljon. Az utóbbi megjegyzést azért tartotta fontosnak, mert tudta jól az embereiről, hogy pus­kagolyót nem lopnak. Nagy tumultus kezdődött. Káromkodás, itt-ott pofonok. Izabella altiszt a hangár sarkában az akkumulátor szá­mára fenntartott fülkébe bújt, e’őtte ketten álltak őrt: King Roswang és fia, a cirkuszigaz­gatás trónörököse, Duke of Roswang, a „levegő ördöge”. Duke of Roswangnak olyan arca volt mintha saját magá­nak a karikatúrája lenne. Egé­szen nagy, kerek és vastag. Állandóan vigyorgott és mi­óta Toulousban leesett a tra­pézről, kissé meghülyült. Renior olyan csinos volt, szomorú gyerekes arcával, so­vány, kisfiús alakjával, mint valami szubrett, ha nadrág­szerepben lép fel. Egy érmek­kel telt ládából kiválasztott húsz-harminc kitüntetést, köz­tük egy hatalmas aranycsilla- got, fehér alapon, amit a zub­bonyzsebe alatt megerősített. Ezt később levette, mert Mr. Wilkie közölte vele, hogy az érem a birminghami tenyész- verseny legszebb apaménjét jutalmazta valamikor. Végül is felöltöztek, miután ki-ki leg­alább hozzávetőleg megtalál­ta a megfelelő méretű ruhát, cipőt, koffereiket megragadva, kisiettek a hangárból. Csak Fleur de Bac, a sor­hajóhadnagy festett kissé fur­csán, mert hatvannyolcas fej­bősége miatt nem talált meg­felelő sapkát és így civil ka­lapot kellett feltennie, ugya­nis az afrikai napon nem le­hetett hajadonfőtt menni. Közben Houben ezredkürtös, a „Keep Smiling Jazz” kar­mestere, élénk eszmeoserét folytatott Bayonne őrmester­rel, Mr. Wilkievel és Durien­nel. — Tud sorakozót fújni? — kérdezte a százados. — Egyetlen sorakozó sem szerepel a zenekar műsorá­ban. Hacsak a Radetzky indu­ló... — és már vette a kür­töt. — Nem, nem... — tartott» vissza Mr. Wilkie. — Ez nem lesz jó. önnek mégis csak is­mernie kellene a kürtjeleket. — Sajnos, a „Keep Smiling Jazz” repertoárjában kürtjei nem fordult elő. Tanácstalanul álltak. Hou­ben odaszólt Jordan kollégá­jának: — Nem tudsz valami sora­kozót játszani? — Dehogynem... — Akkor meg van oldva! — örvendezett Wilkie. — Azonnal hozom a harmo­nikát — mondta Jordan — én ugyanis bőgős és harmonikás vagyok. Trombitálni kizárólag Houben tud. — De nem sorakozót... Megint csak tanácstalanok voltak. Harmonikán még sem lehet sorakozót vezényelni. És nagybőgőn sem. — Kérem — vetette közbe Houben —, talán játszanának valamit az Aidából. Ott sok a kürt, és jól tudom, mert Pa- lermóban szupéhez is muzsi­káltuk. Felváltva az Aidát és a Teli Vilmos című operát. Nem volt mit tenni. Az Aidánál maradtak. Abban van egy kitűnő katonás induló, a diadalmenettel kapcsolatos, és mikor az őrmester beki­áltotta katonásan a raktárba, hogy: „Na mi lesz! Gyerünk már!” — odakint felzengett az induló és a század, mint egyet­len hőstenor lépett a síkra. Renoir végigsietett előttük és harsányan vezényelt: — Halló uraim, sorakozzunk már végre! így nem lehet katonáskodni, az Isten szerelmére! — Jó, jó, — felelte Fleur de Bac —, akkor adjanak kala­pot az embernek! — Nem tudom becsukni a derékszíját — mondta egy másik. Kis csoportokban igazgatták egymást, káromkodtak. Re­noir egyre dühösebben kiabált, hogy mi lesz már azzal a so- rakozással, nem tudok egy órág kommandírozni... A le­génység dühösen felelte, hogy legalább felöltözni hagyják az embert, az Aida szólt, és egy rémült öszvér, az eseményektől hisztérizálva felemelte a fejét és kirugdalt a hátsó lábaival. Végül azonban ott álltak egymás mellett és mikor a hadnagy végigsietett előttük, Izabella őrvezető elmordult vastag hangján: — Remélem, most már meg van elégedve... — Folyton macerálják az embert — dünnyögte Kratoch­vill, a kárpitos. (Aki regényt írt.) — A sorban beszélni tilos ■— kiáltotta Durien százados és végigmustrálta őket. A gyászterem ajtaját borító drapériák és katafalkok anya­gából készült zubbonyok és az élénkszínű nadrágok kissé kü­lönösen festettek. — Mit gondol? —- kérdezte halkan Wilkiet. — Hát kérem... — vállat vont. — A század övig elsőosz­tályú temetés, de talpig kato­na... Végre is különbözni kell... és a fekete szín... hm... Azt hi­szem, nem lesz baj... De nem sok meggyőződés érződött a hangjában. (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents