Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)
1957-03-20 / 23. szám
2 ÜJ ÜTŐIN 1357. március 20. szerda A munkástanács gondjai, bajai Bélapátfalván Az első korszak a Bélapátfalvi Cementgyár munkástanácsánál is — mint mindenütt — az ököljog, az anarchia és sötétben tapogatózás korszaka volt. Azt, hogy mégsem engedték eltékozolni a gyár vagyonát, s a maguk módján igyekeztek rendet teremteni — a józanabb munkástanács tagoknak köszönhető. Most azonban már más a helyzet. Más. de korántsem rózsás. Elképzelhető, milyen nehéz megtalálni a helyes utat a sötétben botor- kálás után. Mint ismeretes, a munkástanácsot a múlt év októberében nem azért hozták létre a Bélapátfalvi Cementgyárban sem, hogy gazdasági irányító szervként dolgozzon, hanem a hatalom átvételére. Néhány hónapja még a fogkrém elosztástól a bérezésig mindent a munkás- tanács végzett. Az igazgatótól a szakszervezetig, a politikai irányítástól a cserekereskedelemig minden szál az ő kezükben futott össze. Jellemző azokra az időkre, hogy arról is tárgyalt a munkástanács, vajon Heveshez, vagy Borsodhoz tartozzanak-e? Ezekután érthető, milyen nehéz volt belezökkenni a rendes kerékvágásba, milyen zökkenőkkel jár az áttérés az igazi feladatuk elvégzésére. Ezek az akadályok azonban nem teszik lehetetlenné, csak nehezítik a cementgyár munkástanácsának tevékenységét. Ambrus István vasesztergályos a munkástanács elnöke, így nyilatkozik erről: Abban az időben mindenki feladatát el akartuk végezni,« de az állandó mnkástanács» már nagyjából a rendelet ér-j telmében dolgozik. Leadtuk a] szakszervezetnek a munkás-« védelmi ügyek intézését, mert i az emberek mindig hozzánk« jöttek lakás- és segély ügyek-« kel, s időnket ezek az apró-« cseprő ügyek rabolták el. Élj sem utasíthattuk őket, mert« azt mcndták „azért választót-j tunk benneteket, hogy a mun-« kások ügyével törődjetek.”« Hosszú idő kellett, amíg meg-« értették, hogy nem ez a mun-j kástanács feladata, ez a szak-j szervezeté. Most már in-j kább saját feladatunkat vé-jj gezzük. De nehéz... Itt van« például a bérezés. Minden hó-< nap elején új bérrendszerrel j dolgoznak embereink. Az ál-; tálunk javasolt béralapot nem; fogadták el, s így a 10 százaié- J kos béremelés helyett csak« két százalékot tudtunk adni.« Mostoha gyerek vagyunk a; központban — teszi hozzá ke-« serűen. így pedig nagyön ne-; héz a munkafegyelmet meg-1 javítani. Az emberek mindig; csak azt fújják, bér, bér, bér.l És igazuk van. Sajnos, nem* sokat tehetünk, csak sürgethetünk... kérhetünk. A munkafegyelem megjavítását a lógásra hajlamos emberek meggyőzésén, vagy eltávolításán, az órabéresek ügyének rendezésén kezdte a munkástanács. Sürgető úgy ez. Míg teljesítménybérben dolgoztak a kőbányászok, 600-700 csille anyagot küldtek műszakonként a gyárba, most jó ha 350-et termelnek. A szénki- rakók teljesítménybérben három vagonnal raktak ki, órabérben egyet, másfelet. A gyár pedig kénytelen 200—300 ezer forint kocsiálláspént fizetni a Mávnak. Kétszeres kár származik tehát az órabérből, s ha ez továbbra is így maradna, rövidesen duplájára emelkedne a cement ára. Ezeken a helyeken újra be akarja vezetni a munkástanács a szakmánybért. Minél előbb rakodógépeket akarnak szerezni, hogy ne csak olcsóbbá, de könnyebbé tegyék a szén kirakodását. Az emberek igazságérzete követeli a teljesítménybér bevezetését, mert szorgalmasabb emberek, akik másfél-két vagonnal is kiraknak egy-egy műszak alatt, s ugyananyit keresnek, mint aki egy vagon szén kirakásával piszmog el ugyanannyi ideig. A logika követeli a teljesítménybér bevezetését, mégis dl r ft á ft a if ^ ^ ., .. ^ j nehéz lesz megbirkózni a feladattal, mert az intézkedések hallatára attól félnek a többi munkahelyeken, — hogy ott is visszahozza a munkás- tanács a „normát”. — Ettől félnek a javítóműhelyiek, az égető kemencénél dolgozó munkások, s hozzátehetjük, alaptalanul. Alaptalanul, mert a munkástanács csak azokon a helyeken állítja vissza a teljesítménybért, ahol a gyár érdeke megkívánja... és az emberek érdeke. Hogy olcsóbb legyen a cement, de a kereset se csökkenjen. Képes lesz-e erre a munkástanács? Hegyi Béla, a gyár igazgatója bizakodik. Egy komoly feladatot már sikerrel oldottak meg. A több mint 150 embert érintő racionalizálást aránylag kevés hibával oldották meg. Az üzem megindulásakor is nagy segítségére voltak a gyárvezetésnek, mert bizakodást öntöttek az emberekbe, s így indulhattak a vártnál korábban, a klinkerégető kemencék. Hegyi elvtárs javaslattal is élt. — Valami módon meg kellene oldani a munkástanács elnökeinek továbbképzését. Úgy gondolom egy-két napos, később hosszabb időtartamú tapasztalatcserére, vagy továbbképzésre kellene összehívni őket. Ez életrevaló javaslatnak iátszik és szívesen vennék a munkástanács elnökök is, ha többet törődnének velük, több segítséget kapnának nehéz feladatuk elvégzésében, A gyáron belül nem egyedül küszködik a munkástanács. A pártszervezet, melynek működése ellen nem is olyan régen kézzel-lábbal tiltakozott a munkástanács — megtalálta az utat az együttműködéshez. Már kidolgozták a helyi párt- szervezettel együttműködésük alapelveit. „Elismerjük és kölcsönösen segítjük egymás munkáját. A munkástanács politikai szervként nem léphet fel az üzemben... mindkét szerv küzd a protekoionizmus ellen... Az a munkás, aki bármely szervezet tagja, ezért sem előnybe, sem hátrányba nem kerülhet...” Nem kell tehát félni, hogy a párt diktatórikus vezetése alá kerül a bélapátfalvi munkástanács. Néhány hónap múlva bebizonyosodik majd, hogy ez az egymás jogait kölcsönösen tiszteletbenjtartó együttműködés segíti révbe a munkástanács ma még szeszélyes szir- tek közt tévelygő hajóját. KOVÁCS ENDRE „fiz akiében ciienferradaloai 1843 jelmezében akarta restaurálni a kapitalizmust' I« 9 ,, Eseteim a „CENKU“-ual b eszélésre... Egy cikkkért... megpróbáltam igazolni magam, de hiába — Neve? — zordul rám a Szegezte kérdést. Ez még hagyján, ez aránylag könnyű kérdés. Megmondom. Ugy- látszik a személyazonossági fényképem is túl jól sikerülhetett, mert néhány percnyi kínos vizsgálódás után egyeztem vele. De még e- sem mentett meg a további kérdésektől. — Született? Szemtelenkedjek? — Persze, hogy születtem, bár ilyenkor azt kívánom, maradtam volna... — Anyja neve? Azt is tudtam. — Hol dolgozik? Itt és itt... Erre Aki a Kapuban Áll leenged te a személyazonosságit. — Jól feleltem, biztos bejuthatok — örvendeztem a személyazonossági után kapkodva. De kár volt előre örülni. Az én emberem így nyilatkozott: — Nem ide tartozik, a másik kapunál tessék! Míg megkerültem az utcát, így morfondíroztam, ha itt egyik kaputól a másikig csak káderozással lehet eljutni, hogy jutok el a 48-as szobáig? Jobb lesz visz- szafnrdulni. Aki a Másik Kapuban Állt ismerősként fogadott. Mielőtt elmondhattam volna, hogy „...kérem én a 48-as... stb...slb...“ jól értesül- ten közölte. — Most telefonáltak, hogy a városihoz kell menni, ott lesz a papír.* Ez a hír mellbe ütött. * De mivel láttam, hogy» itt könnyebben, bejutha-^ tok. mégis kértem a cé-í dulát, belépőt a 48-asba.} Kaptam, mert „isme- J rős“ voltam, úgylátszik,J valakivel összetcvesz-; tettek a 48-as szobában | ott volt a papír... Az enyém... i Futottam lefele a lép-1 csőn, kezébe nyomtam j a belépőt, aki a Kapuban « All-tnak, meg sem álltam hazáig. Ugyanis a; belépőt elfelejtettem le- • pecsételtetni... Ez történt — nem té- J védés — 1957. március közepén, talán éppen a MŰK napján. Mikor ha-’, zaértem és nem hallót-1 tam hátam mögött a kérdésekkel üldöző őrökf lépteit, csak ennyit tud- ♦ tam kinyögni: Csak Ezt , Ke Kezdjék Üjra. 2 • (BÁTORI)i Ünnepséget rendezett az egri Tisztíklub nagytermében a városi pártbizottság, a városi tanács és a népfront 1848 március 15. 109-ik évfordulója alkalmából. Az ünnepségen resztvettek a szovjet hadsereg és a megyei szervek képviselői is. Ünnepi beszédet Lend- vai Vilmos elvtárs, a megyei tanács elnöke mondott. Beszédében elemezte 1848. igazi tartalmát, jelentőségét, rámutatott arra, hogyan használta ki és árulta el az októberi ellenforradalom a magyar történelem egyik legszebb hagyományát. — A magyar nép harca 1848—49-ben, melyet a Habsburg reakció ellen, az áruló magyar arisztokrácia cselszövései ellen Jellasich orvtámadásától a világosi fegyverletételig megvívott, olyan hősi harc,— melyre örökké büszkén tekint minden igaz magyar. A múlt arisztokráciája hiába igyekezett 1848. követeléseinek teljesítőjeként tetszelegni, hazafiságának hangoztatása csak a nép félreve- zeltését szolgálta, nemzetiszínű trikolorba burkolta az e- két, melynek segítségével szabadabban szánthatott az elnyomottak hátán. Március 15-ét teljes fényében és teljes valóságában, mint. a magyar nép történetének dicsőséges harcát, csak 1945. óta ünepeljük. 1945. április 4-én, amikor a győzelmes szovjet hadsereg kiverte az országból a hitleri megszállókat és lehetővé vált, hogy a Magyar Kommunista Párt vezetésével népünk valóra váltsa 1848 követeléseit, s tovább is fejleszsze azokat. A magyar kommunisták azért jogosan tekintik magukat 1848. örököseinek és folytatóinak, mert nem elégedtek meg a formális jogegyenlőséggel, hanem társadalmi tulajdonba vették a tőkés termelőeszközöket is. 1945-ben elindult az ország egy új úton, a magyar munkásosztály vezetésével, ez az út a szocializmus építésének ! útja. 1948-tól kezdve a népgazdaság méreteiben, arányaiban egész gazdaságpolitikánkban bizonyos hibák következtek be, de egészben véve az elmúlt 12 év fejlődése és eredményei mégis összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint hibái. Azokat a hibákat, melyek a párt- és államvezetésben előfordultak, a magyar reakció arra használta fel, hogy a munkásosztályt saját hatalma ellen fordítsa, a meglévő hibák mértéktelen felnagyításával tömegbázist teremtsen magának és lejárassa a pártot saját osztálya a munkásosztály és a dolgozó parasztság előtt. Március igazi örökösei a komunisták. Mi zászlónk alá hívunk minden magyar munkást, minden magyar parasztot, a magyar értelmiséget, és azokat is, akiket az ellenforradalom néhány kérdésben megtévesztett A hibákat jóvá kell tenni és ennek egyetlen útja van: a szocializmust építő tettek — hangsúlyozta többek között Lendvai elvtárs. A beszéd után a Gárdonyi Géza Színház művészei, az úttörők és Bodor Blanka adtak műsort. fiagnéziumgyápíás - Heues megyében Az apci Fémtermia Vállalatnál még az elmúlt év őszén megkezdték az ország első magnéziumkohójának az építését .A folyamatos munkát az októberi események itt is megakadályozták. .Az új kohó építését néhány héttel ezelőtt ismét megkezdték. Jelenleg az alapozási munkák kétharmadánál tar' tanak, melyet a tervek szerint április 18-ra készítenek el a Heves megyei Építőipari Vállalat dolgozói. Miután helyszínre érkeznek a csepeli Vas- és Fémművek szakértői, akik hozzáfognak a kohó vas- szerkezeti részének összeállításához. Az egy vagon ilyen szerelési anyag máris megérkezett. Az épülő magnéziumlcohó két részből, tehát két kemencéből fog állni, melyekben egyidőben két technológiai módszerrel állítják majd elő hazai anyagból az első inagsar magnéziumot, a jövő fémét. Az egyik részben tüzelési eljárással, a másikban pedig elektromos fűtéssel kísérleteznek majd. Magnéziumot hazánkban eddig még nem állítottak elő. Ennek az anyagnak a jövőben nagy szerepe lesz a színesfémkohászatban, elsősorban az aluminium iparban. Növeli a magyar „fehér arany1' szilárdságát, ellenállóbbá teszi a ! külső behatásokkal szemben. A j magnézium egyik jó tulajdonsága még, hogy szép fényt ad az alu- : mimumnak és így különböző hasz- jnálati tárgyakat divatcikkeket lehet belőle készíteni. A magnézium alapanyaga, a mészkőhöz hasonló dolomit, melyből elsősorban a Dunántúlon felmérhetetlen mennyiség áll az ország rendelkezésére. A hazai magnézium gyártásánál — mely előreláthatólag az év végén megkezdődik — nem kell nyersanyag hiánytól tartani. — Hát nem szeretnék többször szélhámosság... De ez nem a nagyságos úrra vonatkozz, te dög, ne megállj... Bocsánat, de elindult a ló... ügy látszik, szomjas... Hé!... Diendll... fer- fluchta Sírni... Na voát du Blédián! Voát! Nehéz kör gallérjában és cilinderében egyáltalán nem izzadt. Vörös arca mindig az úri lakájok gőgjével nézte a szerinte szedett-vedett népet, nem is vegyült közéjük, hanem a kocsi hágcsójára ült és szövevényes módon egy Vir- zsinia nevű, hosszú, keskeny szivarra gyújtott. A szivar közepéből kipiszkált egy szalmaszálat és meggyújtotta az égő szalmát, a szivart hozzátartotta, aztán gyorsan, szörcsögve szipákolt, végül átszellemült, kéjes arccal feltette a drót csíptetőjét, amit egy sötét cipőfűző segítségével erősített a felső zsebéhez és újságot olvasott. A gróf számára sátort vertek, és itt vendégül látta teára Miss Elsworthot. Rövidesen telve volt a tábor szeméttel, hulladékokkal, papírral és pléhdobozokkal. Nos, itt fotdult e(lő, hogy Fleur de Bac, a sorhajóhadnagy, lázasnak érezte magát, és felkereste a vöröskeresztes szekéren Oblath Jeremiás törzsorvost. — Hé! Törzsorvoskám! Adjon kinint. Azt hiszem, kiújult a maláriám. A törzsorvos körülnézett, — azután csodálkozva mondta: — Hm... Kinin... az nincs... Talán nem csomagolták ki? Hívja azt a kövér viceházmestert, aki mindent intéz. Jött Wilkie úr. — Kérem. Nincs kinin. Pedig azt hiszem, a katonáknak állandóan kell szedni, sőt önnek is. Egy nap is veszélyes lehet a trópuson kinin nélkül. — Miért mondja ezt nekem — csattant fel Wilkie úr — én vagyok a törzsorvos? — A törzsorvos én vagyok, de a bevásárlásokat sajnos, mások intézik... — felelte mé- labúsan. Fleur de Bac révén kiszivárgott az eset és a legénység zajongva gyűlt a tisztek köré. — Kérem, — kiáltotta erélyesen Duríen —, önök közlegények, önök hallgassanak... — Hogy képzeli — kiáltotta Izabella őrvezető — Afrikában kinin nélkül! Valameny- nyien betegek leszünk egy héten belül... Sir Yolland ezalatt teázott Miss Elsworth-szal. — Nem hallja, sir, milyen lárma van? Valami történhetett... — Lehetséges... — Meg kellene tudni, hogy mi... — Miért? Miss Elsworth nem felelt. Kisietett, néhány perc múlva visszajött. Nagyon izgatottnak látszott. — Sir Yolland! Nincs kinin! A legénység zúgolódik. Remélem tisztában van azzal, hogy mit jelent a Szaharában, ha ennyi ember van együtt kinin nélkül? A gróf megzötyögtette a teát és kiitta az alját. — Hát majd izé... intézkedni fog Mr. Wilkie. — A sivatagban nem intézkedhet! Gondolja meg sir, hogy milyen katasztrófa ez... — Az bizonyos, hogy kellemetlen... — És sóhajtott. A lány izgatottan figyelte. — Nem értem az ön viselkedését, sir! — Éppen hasonló közlést akartam tenni... — felelte lassan a gróf. — Igaza van. Mi közöm hozzá. — És leült. De nyomban ismét felugrott. — Valamit tenni kell, ha folytatni akarja az útját. — Lehetséges. Csak azt nem értem, hogy miért fárasztja magát... Mikor hát... hm... — Semmi közöm hozzá! Csak mondja ki, kérem. Csak sértegessen!... — kiáltotta majdnem sírva és fel-alá járt. A gróf csodálkozva nézte. Mr. Wilkie lépett be Dürfen századossal mögöttük Pcdvinecz marsall és Oblath törzsorvos. Nyomban valamennyien beszélni kezdtek. — Én megmondottam!... — Kérem, az ő feladata lett volna... ön nem mondott meg semmit .......Ugyanis, sir, egy li stát kaptam kézhez... Azon nem kellett feltüntetni a gyógyszereket. Hagyjanak engem beszélni... Szó sincs róla! A sátor körül viszont az egész század zajongott. — Hallgassanak! — kiáltotta élesen Miss Elsworth, és ettől csend lett. — Itt most nem arról van szó, hogy ki a hibás, hanem hogy mi a teendő! — Ez helyes megállapítás — mondta önkéntelenül a gróf. Fleur de Bac lépett a sátorba, Kratochvill közlegénnyel. — Hát kérem, így nem lehet katonáskodni — mondta Kra- tochvil. — Elhatároztuk, hogy visszafordulunk és magát tesszük felelőssé, ha megbetegszünk, magát pereljük be kártérítésre — és Olivér Yol- landra mutatott. Olivér Yolland a belépőkre, azután a tisztjeire nézett. — A fegyelem elég laza... — Miféle viselkedés ez?! — kiáltotta Miss Elsworth. — A legénység nem léphet be a tisztek sátrába ilyen módon. Szégyelljék magukat és takarodjanak... Majd mi döntünk arról, hogy mi történjen. Akinek nem tetszik, az még visz- szafordulhat. A két katona morogva távozott. A tisztek, sir Yolland, valamint Wilkie úr, a tartalékos könyvelő, csodálkozva néztek a leányra. — Gratulálok! — mondta Miss Elsworth Podvinecz és Durien felé. — Igazán kitűnően parancsolnak. Hát kérem, most intézkedjenek, hogy valaki elmenjen egy kocsival kininért... — Ha szabad kérdeznem — fordult a marsall gőgösen sir Yollandhoz, — milyen minőségben intézkedik itt Miss Elsworth? — Az mindegy — vágott közbe gyorsan a leány —, fontos önnek, hogy honnan jön a segítő kéz? — Nem, de katonai kérdésekben mégis csak azoké a szó, ezt kénytelen vagyok kimondani, akik életük nagy részét kaszárnyákban töltötték el. — Ugyan, kérem.... — legyintett Miss Elsworth. — Szerintem mindenkinek lehet jó ötlete, akár kaszárnyában, lakik, akár palotában vagy akár egy utazó kofferben... A marsall éppen nagyon határozott szóra nyitotta ajkait, de ezek az ajkak a „koffer” szóra hang nélkül úgy maradtak nyitva. Aztán újra becsukta őket. Majd kevésbé határozottan, de hasonlíthatatlanul udvariasabban így szólt: — Végre is... csakugyan gondoskodni kell kininről és én éppen hogy... Szóval, hogy gondolja, Miss Elsworth? Hm, Elküldhetünk Ain-Szefrába .... Wil kie úgy nézte a jelenetet, mint egy ragadozó, aki csapdát sejt, de nem tudja, merre van? Egyikről a másikra nézett. Koffer! A londiner mondta, hogy a marsall „kofferben”... Tehát mégsem „ott fenn”. Na, de hogy értse ezt? — Csakugyan, leghelyesebb, ha kiválasztunk néhány megbízható embert — töprengett sir Yolland.* aki természetesen mitsem vett észre az egészből. — Nem hiszem, hogy ilyen akadjon — vélte Renoir — hiszen egyiket sem ismerjük, és sok készpénzzel... hm... — Hát megyek én — mondta a leány. — Bennem igazán megbízhatnak. Senki sem tudta, hogy kicsoda. A gróf sem. De azért o- lyan hangon mondta ezt, — mint aki már többször kockáztatta az életét ezért az expedicióért. (Folytatása következik.) ’ Semmi kétség 1957. ' március közepén történt, talán éppen a . „MUK“ napján, de ez ■ nem is fontos. ; Csengett a telefon. ■ Hívtak. Elsiettem a kért ; helyre, egy szervhez, ti- ; letve csak kapujához. • Szokás szerint magabiztosan húzok el a ; ..házőrző fülke“ előtt — ; negyedszer járok már ' itt ezen a napon — il- ; letve húznék el, de... ■ — Hé elvtárs! Hová? ■ Szögez a betonhoz az erélyes megszólítás és nemsokára megjelenik a fülkeajtóban a... minek részletezni, — szóval aki a Kapuban Szokott Állni. — Szabad a személyazonosságit? Szabad volt. Odaadtam.- — ...Kérem én a 48> ás szobába akarok menni, oda hívtak egy meg-
