Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)

1957-03-17 / 22. szám

6

ÜJ ÜTŐN

1957. március 17. vasárnap

]~ LÁNYOKNAK, ASSZONYOKNAK |

Csíkos kötöttkabát

' Készítéséhez kb. 10 deka fehér, 10 deka szürke és 15 Seka rézvörös zefirfonal kettős szála, 2l/2-es kötőtű szükséges.

Munkánkat a kabát alsó szélénél kezdjük a V* csípő- bőségnek megfelelő szemszámmal és a színeket két soronkint váltva a munka színén síma, visszáján fordított sorokkal dolgozunk. Karkivágásig egyenesen kötünk, majd a hátrészers mindkét oldalon fogyasztjuk a szemeket. 10x1 szemet fogyasztunk mindkét oldalon, majd egyenesen kötünk tovább. Vádihoz érve a szemeket fokozatosan 10 szemenkint befejezzük. A nyakkivágás szemeit egyszerre leláncoljuk. Elejét két részben készítjük. A kezdéstől mért 12 cm-nél a gomblyukhoz hasonlóan kötjük a zsebeket. Karkivágásig, egyenesen kötünk, majd 6, 4, 3 és 5x1 szemet fogyasztunk. A karkivágás fogyasztás után egyenesen kötünk a vállig, de a középvonal felé eső oldalon minden sor elején 1 szemmel fogyasztjuk a nyakkivágást. A váll szemeit 10 szemenkint fejezzük be. Ujjait kb. 26 em-es szemsorral kezdjük és csíkosán kötjük, 5 cm egyenes rész után minden 6. sor elején és végén 1—1 szemet szaporítunk a kívánt bőségig, majd egyenesen kötünk az alsó ujjhosszáig. Innen kezdve minden sor elején 1 szemmel fogyasztjuk a szemeket 14 cm magasságig, majd a megmaradt szemeket egyszerre befejezzük. Az 5 cm

mellre megkötjük a zseb hátlapját, melyet a munka visz- száján az alaphoz öltögetünk.

Lányka-kabát

Színes,/ hímzett, pöttyökkel díszítve. Kötéséhez kb. 25 deka zefírfonál, kettőzött szála, 2 és feles és 3-as kötőtű szükséges. A munkát a derékrész patentkötésénél kezdjük, hátán 80, elején 45—45 szemmel. 8 cm patentkötés után síma és fordított sorok váltakozásával folytatjuk a munkát, egyenesen haladva 12 cm magasságig Itt a háton 5x1 szemet fogyasztunk karkivágásnak, majd tovább kötjük újabb 12 cm-ig. Most a szemeket háromfelé osztva, a szélső harmadokat 10 szemenként, a középső harmadokat egyszerre fejezzük be. Elején a karkivágásnak egyszerre 4 szemet fogyasztunk, majd 4x1 szemet és tovább kötünk a vállig A karkivágással egyvonalban a középvonal felé eső oldalon minden fordulásnál 1 szemet fogyasztunk a vállig. Az ujja- kat 40 szemmel kezdjük, 8 cm patent után símán kötünk, minden 4. sorban 1—1 szemet szaporítva, míg a kívánt bőségét elérjük. Aztán egyenesen kötünk a hónaljig majd minden sor elejém 1 szemet fogyasztva, még 10 cm-t készítünk és a megmaradt szemeket befejezzük, összeállítás után a nyakkivágás és gombolás szélét kis

pálcasorral körülhorgoljuk. Elejét kisebb, vagy nagyobb színes pöttyökkel hímezzük.

Milyen «serrel távolítsuk el

ruhánkból a foltokat?

széles gomboláspántot 10 ernes szemsorral kezdjük és egyszínű rézvörös fonallal a munka színén síma, visszáján fordított szemekkel készítjük. Ha a kdllő hosszúságot elértük, a szemeket befejezzük és a pántot ketté hajtva, duplán varrjuk az összeállított kabát elejéhez. A kabát és az ujjak alsó szélét visz- szahajtva szalaggal szegjük. Ugyancsak szalaggal szegjük a zseb alsó szélét, felső széléhez pedig a felszedett szeFolttisztítás előtt a ruhát minden esetben először a portól és piszoktól átkeféljük. — Ha zsírpecsétes lett, ételtől, olajos készítményektől, vagy munkahelyen előforduló

szennyeződéstől, ezt benzinnel tisztítjuk ki. Veszünk tiszta ruhát, vagy egy kis vattát, gyengén megnedvesítjük benzinnel és így dörzsöljük. Kevés benzint használunk, mert fennáll annak a veszélye, hogy á nagyon megnedvesített vatta nagyobb területen szétkeni a feloldott zsiradékot, pedig célunk az, hogy magábavegye. Halvány zsírfolt oldásához használjunk szalmiákszeszt, ezzel hosszabb ideig kell dörzsölni.

Az utcán felfröccsent sár nyomainak eltüntetésére is alkalmas a szalmiákszesz. Ez valamivel lassabban párolog, mint a benzin.

Az olajfesték foltot a fentebb említett módon távolítjuk el ruhánkból, tiszta terpentinnel. Ez is lassabban szárad, mint a benzin. Kátrányfolt tisztítása vagy benzinnel, vagy benzollal ajánlatos. Ezeknél a felsorolt tisztító anyagoknál nagyon kell vigyázni, mert valamennyi gyúlékony, így használatuknál legyünk óvatosak. Tisztítás után forró vasalóval csak teljes megszára- dása után vasaljunk. Sok kellemetlenséget okoznak ruháinkban a gyümölcsfoUok. Ezeket asztalneműből kevés ecettel megsavanyított langyos nátriumszulfit oldattal tisztítsuk. Nátriumszulfitot fényképészeti szaküzletekben árulnak. Egy deciliter vízben körülbelül egy kiskanálnyi a- nyagot feloldunk és a gyümölcsfoltos részt - ebben az oldatban áztatjuk egy-két órát, utána bőséges vízben kiöblítjük. Ugyanezzel hozhatjuk rendbe a fű okozta zöld foltokat is. A tintafolt eltávolítása leginkább híg kálium hipermangán oldattal történik. Ezt is gyógyszertárban szerezhetjük be. Híg oldatot készítünk, körülbelül egy százalékosat, benedvesítjtik vele a kívánt részt és körülbelül 15—20 percig hagyjuk a folton. A hipermangán oldat barna foltot hagy hátra, ezt ecettel megsavanyított meleg nátriumszulfit oldatban áztassuk ki. öblítésnél bő vizet használjunk. A jódtinktura- foltot nátriumtriszulfát vizes oldata, a rozsdafoltot forró citromsavas oldat tisztítja a leggyorsabban. Gyertyacsep- penés okozta foltot, a vastagabb réteget késsel kaparjuk le óvatosan, majd itatóspapíron vasaljuk át így a folt nagyrésze az itatósba szivárog, és a még visszamaradt részt a ruha kthűtése után benzinnel szedjük ki. Kocsikenőcs tisztítására terpentin és benzin keverékét használhatjuk.

„ Láttam a tengert.

/«

Nap, mint nap olvasom az újságokban, hogy ma is eny- nyi- és ennyi disszidens tért vissza hazájába. Ezzel kapcsolatban szeretnék én is egy pár sort közölni. Igen, én is egyike voltam annak a 200.000 embernek, akikre hatott a Szabad Európa rádiójának mindent felülmúló propagandája és én is hagytam magamat megtéveszteni, mint annyian mások. December 2- án én is elindultam, azért, hogy — „szabad földre” — érkezzem. Meg is érkeztem, de ami ezután következett az egyáltalán nem keltette bennem, s társaimban azt az illúziót, hogy valóban szabad az a föld, ahová megérkeztünk. Mindazt, amit itthon nem akartunk elhinni, azokat akkor láthattuk saját szemünkkel és érezhettük. Napokig sorban állni mindenért, kilincselni jobbra, balra és ugyanakkor pedig érezni azokat a barátságosnak nem mondható pillantásokat, melyek a bécsi emberek részéről jöttek. Valóban nekik is igazuk volt, hiszen addig amíg ők a villamoson aránylag magas árat fizettek, ugyanakkor pillanatonként találkoztak csoportosan utazó magyarokkal, kik egyszerű, úgynevezett szürke igazolvány felmutatása ellenében naphosszat vil- lamosoztak Bécs utcáin, sokszor minden cél nélkül. Közben persze naphosszakat sorban állni az ICM (regisztráló bizottság) előtt, hogy végre valahára elhelyezzenek minket, hogy tovább utazhassunk Ausztriából. Végre arra is sor került.

Nyolcvanad magammal elindultunk Norvégiába. A hosz- szú utazástól elgyötörtén érkeztünk meg. Azonnal egy vidéki város mellé tettek mindnyájunkat egy táborba és mindjárt eilső este bejelentették, hogy lesz egy úgynevezett nyolc napos karantén idő, ami alatt nem szabad a tábor területét elhagynunk. Várakoztunk. Lassan letelt a nyolc nap, sőt egy másik nyolc nap is és még mindég nem mehettünk sehová. A tábor kapujában állandóan egyenruhás őrök álltak, akik hivatva voltak arra, hogy ne engedjenek ki senkit. Már azon kezdtünk gondolkozni, hogy egyszerűen kitörünk, s a következményekkel nem törődünk. Igen elkeseredett és

Szerkesztői üzenetek

Kiss László, Gyöngyössolymos. Panaszát eljuttattuk a megyei ta- ■áes művelődési osztályához, ahol aa ügyet kivizsgálják és erről levélben értesíteni fogjuk.

Irányvonalok viszik az exportárut

a SfSnívSsi MÍV KitérigylrM Üzemi Vállalattól

Teljes kapacitással folyik a munka az első ötéves tervben épült gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat műhelyeiben. Misem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az elmúlt két hét óta irányvonalok viszik a gyár területéről az exportárut, a külföldi megrendelőknek. A vállalatnál dolgozó munkások szorgalmát dicséri, hogy az elmúlt évről — az októberi események miatt visszamaradt export lemaradásukat — szerdán reggelre teljes egészében pótolták. Most a hazai váltó- 's kitérő szükséglet elkészítéséhez fogtak hozzá, elsősorban igyancsak a múlt évi hátrá- 'ék gyors legyártásához. Ezzel párhuzamosan azonban megkezdték az idei tervek teljesítését is.

Az eredmények elérésében nem kis része van azoknak aZ öntudatos dolgozóknak, párttagoknak. akik felismerték, hogy az órabérrendszerben a munkások és az ország is rosszul jár. Követelték a darabbér bevezetését, mely lehetővé teszi, hogy mindenki az elvégzett munka után kapja meg a maga bérét. A józan gondolkozású munkások nem tűrték, hogy az órabérrendszerben sokan csak a napot lopták, és mégis annyi fizetést kaptak, mint aki egész nap becsületesen dolgozott.

SIII-MITT

Nos, vajon ki izgul többet, az ellenfelek, vagy a Kibic? — Mindegy, az a fő, hogy jó partikat lehet játszani a gyöngyösi

Csillag étteremben

feszült volt a hangulat Ezt

végre észre kellett venni a tábor vezetőségének. Ugylátszik féltek a hangulatunktól és egyre nyugtalanabb magatartásunktól, így azután végre megszűnt az „ebzárlat”, ahogyan mi neveztük elkeseredetten helyzetünket. Ezután került sor, ugyancsak hosz- szas szünet után arra, hogy elhelyezzenek munkába minket. Az Ausztriában kapott, Norvégiáról szóló prospektus szerint legjobban azok keresnek, akik hajón, vagy hajózásnál dolgoznak. Mi is ezt választottuk hárman. Nem kellett volna. Itt azután elkezdődött az igazi kálvária. Úgy a matrózok, mint a tisztikar érezhető idegenkedéssel kezeltek minket, ami érthető is volt, hiszen ahány magyart felvesznek valahová, az azt jelenti, hogy ugyanannyi állampolgárt nem tudnak elhelyezni. Ami elképzelhető, kellemetlennek mondható munka akadt a hajón, azt egészen biztosan a három „ungám”- nak kellett elvégezni. Ezzel azt akarták elérni, hogy a még megmaradt illúzióink is váljanak semmivé. Voltunk 20 nap alatt Angliában, Nyugatnémetországban, Dániában. Már korábban csak az alkalmat vártuk, hogy le tudjunk menni a hajóról. Ez nehéz volt, annál is inkább, mert amíg a matrózok minden kikötőben pénzt kaptak, addig mi egy fillért sem láttunk. Dániában azután úgy döntöttünk, hogy ha adják a nekünk járó összeget, ha nem, akkor is megyünk. Végül mégiscsak megkaptuk a pénzt és egy jegyet vissza Norvégiába. Elindultunk azzal a céllsíl, hogy még az este jelentkezünk Kopenhágában a Magyar Követségen. Ez nem sikerült, mert későn érkeztünk. Szállodában) aludtunk, s másnap hosszas keresés után megtaláltuk a konzulátus számát. Felhívtuk és két hónap után nagyon-nagyon jó volt hallani újra magyar szót. Bementünk, s ott már másik két „társunk” akadt, akiknek szintén nem sikerült „milliókat szerezniük”. Krusslák Ferenc, a konzulátus vezetője fogadott minket. Sokat, sok mindenről beszélgettünk. Azután megkaptuk a Kossuth- címeres „Hazatérési Igazolványt.” Végre révben voltunk. Legalább is mi azt hittük.

A határállomáson már vártak ránk a „Passkontroll" emberei a rendőrségi nyomozó tisztekkel együtt. Szinte pillanatok alatt szereztek tolmácsot és órákig hozták fel az érveket, s „bizonyítékokat”, hogy mi lesz velünk akkor, ha hazajövünk.

Csak akkor engedtek, mikor már mi is erősebb hangon jelentettük ki, hogy hazajövünk. Akkor már tudtuk a Követség vezetőjétől, Krusslák elvtárstól, hogy mindenkit, aki haza akar jönni, azt várja az ország. így azután kárbaveszett mindent rábeszélésük. Innen már minden gyorsan ment. A következő állomás már Warne- mund volt. Keletnémetország,, Határ. Gyors vámvizsgálat. Utánna vonatra ültünk, irány Berlin. Közben több esetben kaptunk a vonaton enni, inni. A következő határállomás Decim, Csehszlovákia. Különösen a Csehszlovák elvtársak voltak figyelmesek hozzánk. Ottani utazásunk szép és kényelmes vcílt. Majdnem minden állomáson várt minket valaki a Vöröskereszttől és élelmet adott fel. Igaz, ekkor már 23-an voltunk. Drezdában csatlakoztak hozzánk olyanok, akik Svédországból jöttek vissza. Azután következett Szob. — Magyar- ország.

Volt, aki sírt közöttünk, volt, aki nevetett, mikor először fogtunk kezet a magyar vámtiszttel és annyi idő után először elszívhattunk egy Kossuth cigarettát. Sohasem hittük volna, hogy a mi Kossuth cigarettánk ennyire jó is tud lenni.

Két hónap volt. Nem mondhatnám azt, hogy nem érte meg. Megérte mert én is és a többiek is meggyőződhettek arról, hogy hiába megy el valaki, de úgy is rájön, hogy a helye itthon van és csak otthon érzi jól magát. Én mindig szerettem volna „Világot látni”. Hát láttam, ha nem is az egészet, de egyré- szét igen. De ez elég volt ahhoz. hogy többet ne akarjam megismerni még jobban.

S kormányunk gondoljon arra. hogy sokan, sokan szeretnének hazajönni, s ebben adjon minél több segítséget azoknak, akik itthon akarnak dolgozni és élni.

(Fuat Ahmcdl

ill „Nyílt levél“

Váls száz „Új úton“ febr.27.-i számában megjelent „Bírálat, vagy személyeskedés“ c. cikkre

Kedves Jankovits Jenő barátom!

Csodálkozással olvastam az újságban „A Lili bárónődről írt bírálatom válaszát. Egyrészt azon csodálkoztam, hogy amennyiben a bírálat csak kizárólag a rendezőt marasztalta eíl, akkor miért nem a rendező, miért a Szakszervezeti Bizottság válaszolt a bírálatra. Másrészt pedig azon csodálkoztam, hogy én a bírálatomban két esetben is kifejtettem, hogy az előadás jó, a szereplőket általánosságban külön-külön megdicsértem, csak kizárólag a rendezőt kerestem a bírálatban, még:s a válaszban az áll, idézem: ,.egy ilyen tartalmú cikk bizalmatlanságot vált ki, főleg vidéken az egyes, amúgy sem túlságosan népszerű öntevékeny csoportok színpadi szereplése előtt.”

Én változatlanul, mint ahogyan ezt a bírálatban is írtam, állítom azt, hogy az előadás jó volt. A válaszban, amit az üzemi bizottság írt, kifogásolják a cikket átfogó vezérgondolatot. Már pedig akkor azzal nem értenek egyet, hogy én az előadást pozitívnak értékelem. Abban a kitételben, melyben azt írtam, hogy a gyöngyösi közönséget méltánytalanul elhanyagolja az egri színház, valamint a budapesti társulatok, nem azt hiányoltam, hogy egyes esztrád műsorok (Ho- léczy—Rátonyi stb.) miért nincsenek, hanem azt, hogy az elmúlt félévben három fel- onásos színdarabot sem a

Faluszínház, sem a Gárdonyi Színház, sem pedig pesti szín- társulat, vagy színház nem mutatott be.

Nem vitatom, hogy a gyöngyösi kultúrháznak sok rendezvénye van, de az sem kétséges, hogy az elmúlt időkben (a fent említett hat hónap alatt) kizárólag csak műkedvelő előadásban volt lehetőség három felvonásos színdarabot látni.

Én Jankovits Jenő rendezői működését csak kizárólag ezen előadáson keresztül bíráltam. Nem vonom kétségbe az eddig bemutatott darabok sikerének az érdemét, de nem tartom kizártnak azt sem, hogy még egy budapesti hírneves színházi, vagy filmrendező is egy-egy darabbal nem ér el olyan sikert, mint a már előzőleg áiltala rendezett darabokkal. Gyakorlatból tudom. hogy egy öntevékeny kultúrcsoport betanítása mennyi fáradtságot és munkát igényel, de ez a munka még nem nevezhető rendezői munkának, mert a rendezőnek ezen a munkán kívül (amennyiben erre megfelelő szervező, vagy más nem áll rendelkezésre) meg keli), hogy nyilvánuljon a színdarabon keresztül egy-egy rendezői ötlettel, egyéni elképzeléssel stb. Én kizárólag ezt hiányoltam Jankovits Jenő rendezői tevékenységében. Helytelenítem, hogy a Szakszervezeti Bizottság személyeskedésnek vélte ezt a cikket, holott a három hasábos cikkben ösz- szesen két sort szenteltem Jankovits Jenő személyének

és a többit a darab dicséretére írtam. Azzal sem értek egyet, hogy a válaszban a vidéki előadások szintjéhez mérik az előadás bírálatát, mert: ezen az elvi alapon akkor nem lehetne megbírálni egyetlen egy akár külföldi, vagy magyar filmet a budapesti bemutató után azért, mert ez a film majd a későbbiek során falura is elkerül és, ha történetesen a kritikus rossz véleményt ír róla, akkor félő, hogy falun nem lesz a filmnek közönsége. Ne becsüljük le annyira a falut. A falusi dolgozóknak is van ízlésük, s el tudják bírálni, hogy a bemutatott színdarab megállja-e a helyét, avagy nem. Semmi esetre sem lehet tehát egy bírálócikk egy vidéki előadás sikerének a mérvadója.

A Szerkesztőség figyelmébe:

Helyesnek találtam volna, ha a válaszcikk leközlése előtt a Szerkesztő Bizottság egy tagja vagy megnézte volna a színdarabot és azután közölte volna le a választ, vagy pedig a kultúrcsoport valamennyi tagjával, a rendezővel az élen és velem egy szerkesztőségi tag nyilvános vitát rendezett volna, ahol tisztáztuk volna akár az ÜB, akár a rendező és köztem, vagy a szerkesztőség között fennálló- nézeteltéréseket.

Én a magam részéről különben is Jankovits Jenő barátomat még az előadás szünetében megkértem, hogy még a cikk megírása előtt keressen fel, s vitassuk meg a bírálatot. Ö erre nem volt hajlandó, tehát nem lett volna szükség a Szakszervezeti Bizottság cikkére abban az esetben, hogy ha a bírálatom megírása előtt kettőnk között sikerül a nézeteket tisztázni.

Bognár Pál Gyöngyös