Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)

1957-03-17 / 22. szám

IS57. március 17. vasárnap ÜJ ÜTŐN 3 Nyugalom és rend kell Boldogon, hogy megoldják a földrendezés problémáit TAVASZ van és ezt nem csupán a hóvirág jelzi már. Benépesedett a határ, boro­nák nyomába új mag hull a földbe. Az asszonyok elősze­dik a télen át féltve őrzött, magocskákkal teli tasakokat, rendbehozzák a konyhakertet, a virágos kertet. Éled a ha­tár, amerre a szem ellát mindenütt tele van emberek­kel. És olyan jól eső érzés látni a hosszú téli pihenő után szorgoskodásukat De van olyan hely is, ahol a ko­ratavaszi nap nem csalta ki az embereket a határba. Nem tervezgetik a mesgye széflén állva, hogy melyik tavaszinak hol lenne legjobb helye. He­lyette sérelmeken rágódnak, ádáz dühhel figyelik, melyik íölddarabra ki teszi a lábát, s nem ritka a súlyos fenyege­tés: „ha az én földemre lépsz, halál fia vagy.” Forrong még ma is a község, s magasra csap időnként a mestersége­sen szított nyugtalanság lángja. Ez a község Boldog. Ki nem hallotta még hírét a boldogi paprikának? Kevés ilyen ember van a megyé­ben, de talán az országban is. Híresség, mely az ország­nak is, a községnek is hírne­vet és pénzt szerzett. Jól él­nek a boldogiak, szépen be­rendezett, tiszta portáik is erre vallanak. És mégsem ta­lálnak most nyugalmat, még­sem mozdul a falu, hegy vé­gezze a tavaszi munkát. Hogy valaki megértse pon­tosan a falu nyugtalanságá­nak okát, ismernie kell hat- hét esztendővel ezelőtti ese­ményeket. Akkor határozták el ugyanis, a község akkori vezetői, hogy szocialista köz­séget szerveznek. Az ölhatá- vozást tett követte. S ezek a tettek szinte példázzák azt, hogyan nem lett volna sza­bad termelőszövetkezeti moz­galmat fejlesztem. A község­ben lévő termelőszövetkeze­tek földjét tagosítani kellett, hiszen szétszórt parcellákon Bem lehet nagyüzemi mód­szerrel deflgozni, mégis, ha szükséges volt is a tagosítás, arra már nem lett volna szükség, hogy az egész falut megbolygassák. Az történt ugyanis, hogy alig akadt olyan gazda a fa­luban, akit ne érintett volna a tagosítás. Ezzel azonban »em lett vége a dolognak. 1853-ban sokan kiléptek a termelőszövetkezetből olya­nok, akiket csak a tagosítás Kényszere és nem a meggyő­ződése vitt be a közösbe. A Kilépők az akkori rendeletnek megfelelően megkapták a ta- gosított föld szélén a bevitt részüket így aztán olyan helyzet állt elő," hogy a kilé- j pettek csupa jó földet kap­tak, s azok, akik nem léptek he, hanem a tagosítás során rosszabb földeket kaptak, nézhették, hogy betagosított jó földjükön más gazdálko­dik — egyénileg. A FALUBAN forrott a han­gulat s elégedetlenek voltak az emberek. Az elmúlt év nyarán azonban új fordulat Következett és úgy nézett ki, a dolog, hogy végre megold­ják az évek óta húzódó föld­problémákat Abban egyetér­tettek még az egyéniek is, hegy a termelőszövetkezet tábláit ne bolygassák meg, de azt kérték, hogy a terme­lőszövetkezeteken kívül eső *' földeken teremtsenek rendet. * Meg is állapodtak a falu ve-» aetői, meg az egyénileg dolgo-í hó parasztok, hogy alakítanak» •gy helyi bizottságot, mely? elbírálja, kit ért sérelem és í a lehetőségeken béliül kölcsö-í jbös megegyezéssel orvosolják* azokat. A terv azonban csak* terv maradt, mert közben» változott a helyzet és a józan? ésaen egyre jobban f élűikére-? kedett az újabb törvénysér- S fősekre, a jogtalanságokra! őszi tó reakció. S mikor az or-J Szagban még nem gondoltak! falun arra, ami később tör-2 feat, — egyesek a községben,? pártban és a Petőfi körben* lezajló vitákból már arra kő-* vetkeztette!?;, hogy ezután* szabadon áll az út arra, hogy* mindenki, beleértve a kulá-* kokat is, újból visszaállíthat-* ja régi gazdaságát. Október* J©. írtunk még csak, de Bol-Í «fogon megmozdultak az em-í berek, s annak hírére, hogy* Nagy Imre, még nem is a kormányba, csak a pártba visszakerül, elkezdték kimére­getni a földeket. Az első földmérő Kurján István ku- lák volt, akinek édesapja 30 holdnyi szántóján, és kerté­szetében sokasok boldogi földnéflküli görnyedt napokon át a kapa mellett. Vissza min­denkinek az ősi földet — kia­bálta, s nem a tagosítások sé­relmeinek orvoslására gon­dolt ő akkor elsősorban, ha­nem a régi kulák birtokok visszaállítására. Azt azonban, hogy ez van a jelszó mögött, akkor nem is igen nézték és tegyük hozzá, még ma sem látja mindenki tisztán. A tanács akkor megakadá­lyozta ezt az önkéntes föld­kimérést, azonban az októbe­ri események utat nyitottak ehhez. Október 29-én újból hozzákezdtek a földek fel­osztásához, s most nemcsak a termelőszövetkezet földjét, hanem az Állami Gazdaságét is kimérték, sokan még be is vetették. Az irányítók a már említett Kurják István, meg dr. Újvári László táblabíró úr volt. Újvári is az „ősi földek” visszaadását, s ebben termé­szetesen a család „ősi” 90 holdas birtokának visszaadá­sát hirdette. Annyi óvatosság azonban volt bennük, hogy nem álltak közvetlen az első sorban, mert úgy gondolták, a kisparasztok előtt nem lesz az egészen rokonszenves. Kispa­rasztit kerestek tehát ehhez és sajnos találtak is Zsíros János személyében. Ű adta ki az Ujváriék által sugalmazott rendeleteket a tsz felosztásá­ról, a földek kiméréséről, mint a Nemzeti Bizottság elnöke. TERVÜK NEM sikerült tel­jesen. A termelőszövetkezet ugyan feloszlott, azonban | a többi végrehajtása már nem sikerült, az ellenforradalmi erők felszámolásának meg­kezdése az ő terveik alkonyát is jelentette. Lassan kezdett rendbejönni mindenütt az or­szágban az élet, azonban Bol­dogon nagyon nehezen megy. Az emberek még ma is fel- zaklatottan járkálnak, nem fogtak hozzá a tavaszi mun­kákhoz, még ma sem ritka, hogy fenyegetik egymást. So­kan várakoznak, bizonytala­nok, sokan félnek rámenni a földre, mely ugyan törvényes tulajdonuk, de régen másé volt. Küldöttségeket szervez­nek a minisztériumokba, vi­tatkoznak, osztozkodnak és nincs aki szántson, vessen. Persze azt mondani, hogy nincs semmi változás a falu­ban*, hiba lenne, mert mór november végén megkezdték az új termelőcsoport szerve­zését, javarészt fiatalok, akik akkor október végén sem vesztették el a fejüket. Azóta több, mint nyolcvan csalód lépett be a két termelőszövet­kezeti csoportba. Vitáznak új termelőszövet alakításán is, azonban, hogy mi lesz belőle, azt nehéz lenne most meg­mondani. Az alakító tagok ugyanis kérik a régi termelő- szövetkezet minden őszi ve­tését, meg 10 holdat a kuko­ricának, de azon kívül sem­milyen gazdasági eszközt, jó­szágot nem akarnak átvenni. Ilyen körülmények között azonban nem ígérkezik élet­képesnek az új termelőszö­vetkezet. A termelőszövetkezet, illet­ve csoportok ügye azonban most már rendbejön, meg­van a működési engedéfty és megkezdhetik a tavaszi mun­kákat. Az egyéniek ügye azonban nem ilyen könnyű. Ahhoz, hogy egyetlen lépés­sel is közelebb jussanak a megoldáshoz, elsősorban nyu­galom kellene. Nyugalom, hogy minden dolgozó paraszt hozzáfoghasson a tavaszi munkához, azon a földdara- i bon, ahefl 1956 szeptemberé- ’ ben dolgozott. És bizalom a tanács iránt, hogy az október 1-ig rendelkezésre álló idő alatt kölcsönös megbeszélé­sek, megegyezések alapján rendbehozza az ügyeket, or­vosolja a jogos sérelmeket. A dolgozó parasztok segítsége nemcsak a tanács, hanem a dolgozó parasztok szempont­jából is fontos lenne. Például kevés a kártalanításra fel­használható föld a községben, — s közben arról beszélnek, hogy mint egy 190 holdnyi területet jogtalanul használ­nak egyesek. Tudják is bizo­nyosan, hogy kik, hiszen a faluban jól ismerik egymást, a szomszédok tudják, ki hasz­nál több földet, mint évekkel ezelőtt. Maguk a parasztok hívták fel erre a tanács fi­gyelmét, s közben, ha kérik a feketén használt területek felderítéséhez a segítségüket, azt mondják, azért van a ta­nács, hogy elintézze. Sok em­berhez például úgy jutott jog­talanul föfld, hogy a kilépés során a könyvelés hibája miatt többet kapott, mint amennyit bevitt (például 5 kishold helyett, 5 katasztrális holdat). Sokat segítene a föl­dek felderítéséhez, ha a ka­taszteri nyilvántartások alap­ján felmérnék újra a földe­ket. Nagy munka flenne é§ nagy költség, de megérné, mert sok jogos panasz orvos­lását tenné lehetővé. A TANÁCS is, a józan gon- dolkozású parasztok is kere­sik a földproblémák megoldá­sát. Addig azonban, míg meg­találják, arra lenne szükség, hogy a {»árasztok nyugodtan hozzálássanak a munkához. A nyugalom helyreállításához pedig az kefllene, hogy maguk a dolgozó parasztok kergessék ki azokat, akik a földek miat­ti nyugtalanság fokozásával a tavaszi munkát késleltetik, végső fokon a dolgozó parasz­tok anyagi kárát akarják. S ahhoz, hogy ezt többen fel­ismerjék, a faluban nagyobb szükség lenne a helyi kom­munisták, harcos, magyarázó szavára. DEÁK BÖZSI Számos hasznos javaslat a népfront Eger városi ülésén A Hazafias Népfront Eger városi Elnöksége ülést tartott Az ülés városunk fejlesztésének legsürgetőbb és távolabbi fel­adatait tárgyalta, s javaslatot tett a Városi Tanács Végre­hajtó Bizottságának ezek megoldására. Az Elnökség megvitatta a város kulturális, mezőgazdasági, kisipari, bi­zottság munkatervét és javas­latot tett nevelésügyi bizott­ság felállítására. A megbeszélésen Török Sán­dor és Nagy Kálmán földmű­vesek értékes javaslatot tettek városunk szőlőtermelésével, fásításával, parkírozásával kapcsolatban. A kisiparosság nevében Minárovics Gyula tolmácsolta a kisiparosok se­gítségét városunk műemlékei­nek ápolására kiiavítására. Biztosította a Hazafias Nép­front Elnökségét a város kis­iparosságainak támogatásáról. Eger kulturális feladatai te­rén javaslatot tett az Elnök­ség az egri vár további feltá­rására, tatarozására, Gárdo­nyi Géza irodalmi és tudomá­nyos társaság létrehozására, a 75. éves Egri Koszorús Dalkör emlékünnepélyének megszer­vezésére, szimfonikus és fú­vószenekar létesítésére, stb. Javaslatot tett az elnökség továbbiakban városunk TBC-s betegeinek gondozása, utak portalanítása terén is. Elhatározta az Elnökség, hogy a kultúrális, majd folya­matosan a többi albizottság munkatervét vitára bocsátja megyei újságunkon keresztül. Foglalkozott az Elnökség az ifjúság, s a széles tömeigek hazafias nevelésének kérdésé­vel. E fontos feladat elősegíté­sére megalakította a Nevelés­ügyi Bizottságot. A Hazafias Népfront Városi Elnöksége ezúton is segítséget akar nyúj­tani a szülőknek, pedagógu- ! soknak, egyéb szervezeteknek ' az ifjúság és a felnőtt dolgo­zók neveléséhez. Végezetül Kocsmár János, a városi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, a Hazafi­as Népfront Városi Elnökségé­nek tagja szólt hozzá az el­hangzott javaslatokhoz. Kérte a Hazafias Népfront Városi Elnökségét: indítványozzon, kezdeményezzen, tevékeny­kedjék úgy, hogy városunk dolgozói bizalommal fordulja­nak a Hazafias Népfronthoz és segítsék munkáját. Dol­gozzunk közösen városunk, népünk életének szebbé téte­léért, a mi közös céljainkért Új román építőipari anyag az üvegporcelán D. Popescu és Stelian Lun- gu építőanyagipari kutatóin­tézeti mérnökök úgynevezett üvegporcellánt állítottak elő, mely kiválóan pótolja a fa­burkolat, vagy a padlóburko­lat gyanánt használt kerami- tot és porcellánt. Az új ter­mék önköltsége csaknem azonos az üvegével, előállítá­sához ugyanazokat a nyers­anyagokat és berendezéseket lehet felhasználni, mint az üveggyártásnál. Az új román találmányt az összes európai államokban szabadalmaztat­ták, s most tárgyalások foly­nak amerikai és kanadai sza­badalmaztatásról is. Csökkent a létszám, jobb lett a munka a gyöngyösi járási tanácson Reggeltől—estig értekezés, lázas futkosás, jelentésgyártás, ügyfélfo­gadás, — s a munka mégsem ment úgy, ahogy kellett volna, mégis hetekig kellett várni egy-egy ügy elintézésére, mindig lemaradás volt az adófizetés tervszámaiban, min­dig késve küldték el a jelentése­ket. Mindez a gyöngyösi járási tanácson történt, de hozzátehet­jük, hogy így történt ez más járá­si tanácsoknál is. Bonyolult ügy­menet, íróasztalok, amelyek meg­teremtették a maguk „nélkülözhe­tetlen“ munkakörét, s emberek, akik szívvel, lélekkel dolgoztait u- gyan, de csodák csodája, munká­juk nyoma még sem volt különös­képpen lemérhető. Azóta a gyöngyösi járási tanács apparátusa közel felére csökkent. S ez a kis létszámú együttes ugyanúgy, ha nem jobban, ellátja munkáját. Az ipari csoportnál az­előtt kettő, a VKG osztályon hat tisztviselő dolgozott, — ma, az összevont műszald-ipari csoportnál mindössze hárman dolgoznak, el­végzik a két régi osztály, a nyolc ember munkáját. Az összevonások, a tanács apparátusának csökkent- tése egyes helyeken 50 százalékkal is leszállította a közigazgatási költ­ségeket, s a béreken túl tetemes n megtakarítás az útiköltségek, na­pidíjak tekintetében is. Természetesen a munka meg- javulásának, s a létszámcsökken tés végrehajtásának az volt az alapja, hogy jelentős mértékben önállósították a járási tanácsot, ke­vesebb lett, mégpedig lényegesen a kötelező jelentés, ugyanakkor ! néhány „hatáskört“ a járás is le­adott a községeknek. Azelőtt ha­vonta 150—200 jelentés ment fel­felé a megyéhez, ehhez kellett anyagot gyűjteni, ennyit kellett ; összeállítani, értékelni, postázni... • most éppen a tizede, s az is £ j legszükségesebb. Az adófőkönyvet j most már a községekben kezelik, általában ott döntenek jónéhány adóügyben is. S ez nem megy — legalábbis az eddigi és az itteni ta­pasztalatok alapján — az adófegye­lem rovására. Más időkben, ilyen­tájt, a negyedév végén a járási tanács egész apparátusa az adó­terv végrehajtásán dolgozott, s mégis 10—15 százalékkal rendre elmaradtak az előirányzattól. Pét- hes elvtárs, a járási tanács elnöke elmondotta, hogy most mintegy öt százalékkal túlteljesítették már az esedékes tervet, nem volt még eddig szükség adóvégrehajtásra, pedig azelőtt volt olyan község, ahol 50—60 végrehajtást kellett csinálni, hogy befolyjon a pénz A leicsökkentett apparátussal dol­gozó járási tanács tehát igazolta a várakozást, igazolta a dolgozók régen hangoztatott véleményét, egyre jobban és egyre eredmé­nyesebben dolgozik. S a minden­napi munka mellett volt ereje arra is a járásnak, hogy rendet tegyen ne csak a saját portáján, hanem a községi tanácsoknál is Ma már minden községi tanácsnál megbíz­ható, néphez hű, jó szakemberek dolgoznak, akik élvezik a nép bi­zalmát, akik tiszteletben tudják tartani a nép államának törvé­nyeit is. M Ot év, hat hónap- ítélet Szabó József ügyében Október 27-én történt. Sö­tét volt már, közeledett az éjszaka, a petőfibányai mun­kások a 10 órai műszakra igyekeztek. A fürdőnél már sok ember ácsorgóit munka­ruhában, pislogó bányász- ilámpákkal a kézben, amikor Szabó József közéjük robbant. Csendre és figyelemre intette őket, majd lázas gyorsaság­gal nagy hangon felolvasta a „pontokat” és csatlakozásra szólított fel mindenkit. Nagy volt a zaj, helyeseltek is, méltatlankodtak is az embe­rek, legtöbbjük megindult, heflyet foglalt a „népesen” (kis bányászvonat, melyen munkába mennek) és dolgozni akartak. A mozdony sípolt, jelezve, hogy indulni akart. Szabó nem tétovázott, öt-hat társával együtt a mozdonyhoz rohant, felelősségre vonta a vezetőt, amiért munkába in­dultak. Soós József nem kö­tekedett, csak kereken meg­mondta véleményét az újdon­sült elöljárónak, mire az mellének szögezte a piszteflyt, s rákiáltott: „úgy próbálj el­indulni, hogy abban a pilla­natban agyonlőlek.” Aztán embereihez fordult, kemény, határozott paranccsal rendelt, csőre töltött, utasította őket: ha elindul a vonat, lőni! A jelenetnek sok bányász tanúja volt, perceken belül mindenki tudott róla és az eredmény Szabóék szájaíze szerint: nem mentek dolgozni a bányába. A csoport felszaporodott, s kevés idő múlva már közel 50 ember ült fel, a tröszt épü­lete előtt áldó egyik gépkocsi­ra. Szabó kiadta a parancsot, gyerünk Lőrincibe. Az autó sebesen rohant az országúton, egymásután maradtak el a kilométerkövek, kevés idő múlva célhoz értek. A cso­port megkereste a rendőrsé­get, körülfogta és fegyverekét követelt tőlük. A vártnál na­gyobb ellenállásra tafláltak, határozottan elutasították őket, nem kaptak fegyvert. A rendőrség túlerőben volt, Szabó kénytelen volt „sere­gével visszavonulni”, de tá­vozóban még megfenyegette a rendőröket. Parancs hangzott, a kocsi motorja újra felbúgott, s uta­saival együtt Selypre indult. Odaérve nagy dérrefl-durral óriási zajt csapva ledöntötték a Sztálin szobrot, kocsijuk után csatolták és Petőfibá- nyára húzatták. Ott a kíván­csi lakosság szemeláttára kö­teleket kötöttek a nyakára, s jelképesen felakasztották egy fára. A megyei bíróság ítéletet hozott Szabó József ügyében. A népi demokratikus rendszer elleni szervezkedésben való tevékeny részvétel és társa­dalmi tulajdon rongáflása mi­att a petőfibányai „.forradal­márt” öt év és hat hónapi börtönbüntetésre ítélte. Fél kiló sültkolbász Csak naiv, vagy ostobán elfogult le­het az az ember, aki úgy agitál a kapita­lizmus ellen, hogy Nyugaton mindenki éhezik, hogy Nyugat és a nyomor az egy­mástól elváflaszthatat- lan két fogalom. De ugyanilyen naív, vagy ostobán elfogúlt, aki azt hiszi, hogy „oda­át” fenékig tejfel az élet A disszidensek — sajnos — döntő többsége saját bőrén, nyomorán tapasztal­hatja, hogy a csodás autók, amerikai ze­negépek azok bizony megkapó és szép dolgok, dehát egy belga bányász nem sokkal nagyobb eséllyel indul egy ilyen csodaautó meg­szerzésére. mint a most odakerült ma­gyar „versenytársa.” Mindezt annak kapcsán bocsájtottuk előre, nehogy né­hány olvasónk elfo­gultsággal vádoljon, amikor Molnár Be­nedek esetéről lesz szó. Nem fűzünk hozzá semmit, csu­pán magát az ese­tet mondjuk el. Tes­sék! — flehet belőle következtetéseket le­Molnár Benedek 20 éves fejjel „ki­tántorgott” Angliá­ba Nagyrédéről, a Rákóczi út 5-ös szá­mú házból. Nagyré- től nem macskaug­rás a ködős Albion, volt idő és lehető­ség terveket szövö­getni, talán kissé konkretebb formá­ban is, mint azt el­indulása előtt itthon tette. Fia vcflt idő, biztos szövögetett is terveket. Hogy ezek­ből a tervekből mi valósúlt meg? —• azt nem tudjuk. De egyet igen: édesany­ja rendszeresen kül­di számára a félkilós j csomagokat, belül sültkolbásszal. Mert, hogy abból megy a legtöbb a megenge­dett súlyhatárra, a félkilóra. A kosztra, életre keservesen pa­naszkodó levelekre legjobb tudomásunk szerint eddig mint­egy 10 csomagot kül­dött az édesanya:.. | Nagyrédéről Angliá- ♦ ba. * Az előbb azt mond- ? tűk, hogy nem fű- * zünk az esethez X semmiféle kommen- t tárt... Hát kell eh- ? hez kommentár? *» Bírásági hírek — Nagy Zoltán és négy tár­sa ugyancsak a hevesi járás- bíróság előtt felelnek tettei­kért, hatósági közeg elleni erőszak és a hatóság tagjai el­leni erőszak bűntette miatt. Nagy Zoltán és négy társa 1956. október utolsó napjaiban Boconád község tanácsházá­nál együttesen megjelentek, a tanácselnököt fenyegették és arra akarták kényszeríteni, hogy a Szabadságharcos Szö­vetség fegyvereit adja ki. Az ott szolgálatot teljesítő ren­dőrt ütlegelték, szolgálati Merengő fegyverét elvették. A fegyvert arra használták, hogy autót szerezzenek, s azzal akartak Budapestre indulni, hogy résztvegyenek az ellenforra­dalmi harcokban. — Slauder László 19 éves traktoros 1956. december 16­án egy önműködő pisztolyt és 100 darab lőszert vásárolt, és tartott lakásán a házkutatá­sig. A hatvani járásbíróság 6 havi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását három­évi próbaidőre felfüggesztet­ték. — A hevesi járásbíróság tárgyalja Nagy Lajos és társa tarnazsadányi lakosok bűn­ügyét, akiket ártúllépés, ár­drágító üzérkedés és veszte­getés bűntettével vádolnak. — Nagy Sándor 45 éves, Ta­tarozó Vállalati segédmunkás, többszörösen büntetett előéle­tű vádlott 1957. január 31-én az egri Népbüfében a karha- talmiátákat szidalmazta. Az egri megyei bíróság izgatásért két év és 10 hónapi börtönre ítélte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents