Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)

1957-03-17 / 22. szám

4 ÜJ ÜTŐN 1957. március 17. vasárnap A Kaméliás hölgy egri bemutatójáról Tudja-e ? AZ EGRI SZÍNHÁZ ISMÉT igényes és nagy elmélyülést kívánó művészi feladatot ol­dott meg... — ez volt a benyo­másunk, amikor pénteken ki­léptünk a premierről s fülünk­ben még ott csengtek a drá­ma végszavai. Dumas ..fils” klasszikus értékű darabját színpadon, filmen, rádiojatfck keretében, vagy operában vi­szontlátni mindig élmény. A kaméliás hölgy története jel­kép lett s nem csoda, ha a második császárság korában külön irányzatot teremtett az irodalomban. Az ifjabb Dumas (1824-1895) munkássága már a XIX. szá­zad második felére tevődik, a realista irodalom előretörése idejére s bár A kaméliás hölgy s Dumas műveinek többsége bizonyos visszahajlási jelent a romanticizmus felé, az akkori polgári társadalom feslett éle­tének, belső rothadásának fel­tárása — mégoly kezdetleges és „kritikai” realistának ko­rántsem tekinthető módon is — már kétségtelen előreha­ladást jelent a romanticizmus társadalompolitikailag leg­többször elvtelen és öncélú megnyilvánulásaival és idealiz­musával szemben. Bár A ka­méliás hölgy korántsem váltott ki valami egészséges irányza­tot az irodalomban, hiszen okozója lett közel két évtize­den keresztül a „demimonde” (félvilági) regények inváziójá­nak és epigonok születésének, Marguerite Gautier alakja mégis sok nemes emberi tu­lajdonságot tartalmaz, és Du- mastól sem tagadható meg az a tiszta, moralizáló törekvés, amely műveit az akkori erköl­csi eszmények irányában át­hatja. Minden szentimentális tör­ténet, de főleg egy beteg, sze­relmes kurtizáné számtalan örvényt rejteget, melyek á giccs hinárja felé húznak. Épp ezért nehéz színészi fel­adat. Csoda-e, ha a többezer „Marguerite” között oly ke­vés hiteles, igaz akad. Lehet- e nagyobb elismerés Bőd Te­réz, a Gárdonyi Színház mű­vésze számára, ha azt mond­juk: ilyennek képzeltük a Kaméliás hölgyet. A kurtizán nagyvilági felületessége, hangjának hajlékony és mé­gis kimérten hideg tónusú ár­nyalása, ahogyan Varville bá­rót „elintézte” az első felvo­násban, elsőrangú volt. Ha lehetne is vitatkozni a mes­terkéltséget és felületességet néha kissé „éneklő” hanghor­dozással pótló játékával az első felvonás legelején, vagy egy árnyalatnyit elgépiesülő második felvonás eleji maga­tartásáról, egészbenvéve any- nyira egységes az amit nyújt, hogy — bátran mondhatjuk — külön klasszist jelent a színpadon és játéka élmény, amire a néző még sokáig fog emlékezni. szerep „kulcsjellegét” illetően — és e sorok írója telve van zűrzavarral és ellentmondás­sal. De minden bizonnyal a közönség túlnyomó többsége is. Töredelmesen be kell val­lani, már az előadás előtt baj volt: elolvastam rokonszenves művészünk nyilatkozatát sze­repfelfogásáról és értesültem, hogy a színpadon „le akarja leplezni” Duvalt. Igazat kell adnunk abban, hogy Duval kapzsi, önző polgár, s bizo­nyos értelemben valóban meg­testesíti az egész akkori pol­gárság képmutatását és ra­vaszságát, sőt kegyetlenségét. De vajon tudatosan teszi-e? Magatartása tudatos, egyéni negatívum-e, mert ez esetben igazat kell adnunk Solti „lu- ciferi” felifogásának, mely a jelenet elejétől végig szúrós, ferde szemmel, kajlán, és nem is palástolt rosszinduláttal ke­zeli Margueritet. Ha Soltinak igaza van, akkor itt a darab­ban óriási logikai törés Van, mert: 1. Teljesen elképzelhe­tetlen, hogy a kurtizán élet­módban, mai nyelven, „dör­zsölt” kaméliás hölgy 10 perc alatt „bedőljön” egy ennyire átlátszóan szívtelen, képmu­tató hipokratának, másrészt 2. Mi tette az V-ik felvonásban egyszerre oly vajszivűvé ezt a pénzeszsák jégdarabot? Mi­vel nem valószínű, hogy a ren­dezők legjobbjai ne vették volna észre száz esztendő óta annyiszor az itt jelentkező törésveszélyt, bele kell nyu­godnunk abba, hogy az öreg Duval mint típus valóban hor­dozója az akkori társadalom polgári negatívumainak, de mint ember több annál, és bár lényegesen nehezebb, de ép­pen ezért sokkal szebb színé­szi feladat lenne (s a kitűnő Solti bizonyára maradéktala­nul meg is tudná oldani) a III. felvonásban rendelkezésre álló nagyszerű szöveglehető­ségeket kiaknázva, az önző, hipokrata, ravasz és kegyet­len polgári társadalom szó­szólójaként kezdeni a jelene­tet, aztán — a szerző inten­ciója szerint — lassanként lehámlani és fokozatosan megmutatni az emberi voná­sokat is. így minden beiga­zolódna (az V. felvonás is!!) és a közönség sem érezné ma­gát oly kényelmetlenül a III. felvonás alatt. Persze e fel­fogásért nemcsak Solti, ha­nem a rendezés is hibáztatha­tó. ARMAND SZEREPÉBEN FORGÁCS TIBOR arat főleg a IV. felvonásban megérde­melt sikert. Forgács jó meg­jelenése és kellemes orgánu­ma mindig jól esik a néző számára. Szívesen látjuk őt viszont a darabokban. De meg kell mondanunk, hogy Ar­mand oly sokrétű, s miként Marguerite szerepe is, millió giccsveszélyt magában rejtő feladata még meghaladja Forgács erősen érésben lévő, fejlődő színészi skálájának teherbíróképességét. A IV. felvonásban elsőrangú. Ahol j dühöng, ahol felelősségre von, ahol hideg és kimért: hiteles. Tetszett az I. felvonásbeli Ar­mand esetlensége is. De a szerelmi jelenetekben ez a csinos fiatal férfi — valljuk be — szégyenlősen hideg. Mi­előtt Goethe meghalt, állító­lag ezt kiáltotta: „Több fényt” Nem csodáltam volna, ha Bőd Teréz színpadi halála előtt így kiáltott volna Forgács Ar- mandja felé: „Több szívet!” Mi is ezt kérjük tőle a későb­bi előadásokra! Keresve sem tudnánk jobb Saint Gaudenst találni Balázs Andornál. Hitelesen franciás figura. Jó Herédi Varville bá­rója is. Herédinek határozott balszerencséje van, mert két egymásutáni szerepe közül egyik sem túlságosan hálás. Herédi azonban becsületes, szorgalmas színészi munkával illeszkedik s javítja a szerep gyenge vonásait, Jó Cseresz­nyés Rózsa Prudence-a, de nem ártana, ha franciásabban s kevesebbet vagánykodva játszaná. Bóni után most Gaston Rieuz szerepében lát­tuk viszont Varga Gyulát. Ügyesen, kedvesen mozgott, s az V. felvonásban különösen érdekes volt az ő humorhoz szoktatott egyénisége. A vég­szavak most nem táncoskomi- kusi poénként, hanem egy rékviem súlyos gyászával in­dultak szájáról s itt is hitele­sen. Tetszett Rácz Mihály Gusztávja. Sokat sejttető szí­nészi egyéniség. Déry Mari itt is bájos volt. Pálhidy Éva Nichetteje, Bóta Erzsébet Anaisa mind-mind jó meg­mozdulás. Kicsit merev Feke­te András orvosa (az V. fel­vonásban több emberi me­legség kellene!) Érdekesen egészítette ki a darabot Per­ezel József küldönce és Ko­vács Emil Arthurja is. Külön említsük meg, hogy a darab díszletezése igen jó. Az egyszerű kartonháttér na­gyon szimbolikusan és kitűnő érzékkel megkomponálva, más és más formában végigvonul a színeken és a felvonásokon. Kalmár főrendező ismét pél­dás, jó munkát végzett, ren­dezői pályájának „A kaméliás hölgy” újabb értékes állomá­sa. Kitűnő a darab világítása is! „VOLT-E BÚN A SZÍVBEN MELY ENNYIRE SZERE­TETT?” — kérdi Varga Gyu­la Gastonja a darab legesleg­végén s a függöny legördül. Szeretnénk, ha minél több­ször, telt házak előtt gördülne fel újrá, hogy estéről-estére megjelenjen a közönség előtt Marguerite Gautier kérészéle­tű kis alakja, oly sok szép és nemes emberi szenvedély megtestesitője. PAGONY LAJOS ......hogy a világ egyik leg­fu karabb embere a francia Charles Menar, Bordeaux egyik leggazdagabb embere. Menar hatvan éven keresztül naponta háromszori étkezését az íróasztal fiókjából végezte, hogy ha vendég jön, gyorsan eldughassa az élelmet, hogyne kelljen megkínálni valakit. ...... hogy a japáni Higas­hi ja faluban a lányok elhatá­rozták, hogy a házasuló embe­rekkel próbát tetetnek. A pró­ba azonban olyan komoly kö­vetelményeket jelentett, hogy a házasulandó 40 férfi nem tudta teljesíteni. Most aztán gondolkozhatnak a lányok, — hogy pártában maradnak-e, vagy enyhítik a feltételeket. ...... hogy a legújabb szov­jet választások egyik legérde­kesebb eseménye, hogy meg­választották Azerbajdzsánban a világ legöregebb képviselő­jét, Mahmud Ibatovot, aki 149 éves és több mint 100 ta­got számláló család feje. ...... hogy a tudósok azzal fog lalkoznak, több eszkimói törzset átköltöztetnek az észa­ki sarkról a déli sarkra. Né­hány éven belül ugyanis nagy nemzetközi repülőjáratok ve­zetnek majd át a déli-sarkon, s a repülőtereken eszkimókat akarnak alkalmazni. ...... hogy a világpiac leg­frissebb újdonsága a japán törpevarrógép. A varrógép nem nagyobb egy közepes te­nyérnél és az lehetővé teszi, hogy ne az anyagot forgassák, mint az eddigi típusoknál, ha­nem a gépet. A törpevarrógép igen olcsó, a gyártó cég egy­millió darabra kapott meg­rendelést. ...... hogy egy „Sycno 85” el nevezésű impregnáló szer segítségével tűzállóvá lehet tenni a papírt. A preparátu­mot fenólgyantából készítik. ....... hogy nemrégiben új an yagot fedeztek fel, mely ál­lítólag rövid belégzés után gyógyítja a krónikus alkoho­lizmust. A gyógyszer neve n—butiraldoxin. Ssínháa W?|||sj műsora Március 16., szombat: F.gerben este 7 órakor a Kamé­liás hölgy (Katona bérlet) Mátravidéki Erőmű, este 17-kor Nebántsvirág. Március 17., vasárnap: Egerben, délután 15.-kor A ka­méliás hölgy (bérletszünet) este 19-kor A kaméliás hölgy (bérletszünet) Március 18., hétfő: Egerben nincs előadás. Március 19., kedd: Egerben, este 19-kor A kaméliás hölgy (Arany J. bérlet) KÉT SZÍNÉSZ BIZONYULT TELJESEN EGYENRANGÚ PARTNERNEK e pompás ala­kításhoz. Az egyik Mihályi Vilcsi Nanine-je, a másik Horváth Sándor Giray grófja. Szerintem minden előadás annyit ér, amennyit egyrészt a szerző intenciójából (s erre Solti Duvaljánál még vissza­térünk), másrészt az illető kor hangulatából, mondhatni „sza­gából” nyújtani tud. Nos, Bőd Teréz, Mihályi Vilcsi, Hor­váth Sándor és Balázs Andor kivételével a többiek hajlamo­sak voltak hellyel-közzel megfeledkezni arról, hogy ők a színpadon — franciák! De Mihályi totyogó, szemfüles, aggódó, házsártos, önérzetes, intrikus, anyai tudott egy­idejűleg lenni, s ugyanakkor jellegzetesen Dumas-figura maradt. Horváth Sándor — szép színészi karrier előtt áll. Bámulatos mértéktartással érezte meg azt a fonákságot, ami a szerepében egyrészt a rokonszenvesség határáig menően nevetséges (hisz a re­ménytelen szerelmes majd­nem mindig nevetséges), más­részt józan kifinomult és in­trikus. Kitűnő kabinet-alakí­tás volt! ÉS MOST ITT ÁLL ELŐT­TÜNK A „KULCSSZEREP” — mert nagyon igazat kell adni a műsorfüzetben írt Sol­ti megállapításnak, a Duval Fel vagyok Igen, fel vagyok háborodva a legmélyebben. Ogy vártam, mint kisdiák az iskola végét, mikor ha­za kísérheti öt, mint feleség a fi­zetést, s mint férj, hogy aludjon végre már az asszony. Ügy vár­tam, ha nem jobban, mint a citro­mot szokásos, mint a második csó­kot és a többit... Ügy vártam, mint... mint... ugyan minek már a hasonlat. Nagyon vártam: forró szívvel, fázós füllel, náthás orral, c vitaminhiánnyal, üres fáskam­rával. Vártam és hajadoni szemér. metességgel és szemtelenséggel ké­sett, egyre késett. Jobban, mint a MÁV, mint a családi pótlék, az előléptetés együttvéve. Lelkem­ben már csodás diadalkaput épí­tettem számára, mozgósítottam az összes madarakat, hogy méltó ze­nekar és méltó hymnusz fogadja jöttét... és még mindig késett. Ott álltam a tél végének neve­zett utcasarkon, leselkedtem, jár­őröket küldtem előre, hogy jelez­zék jöttét... és még mindig nem jött. Ha eddig nem tudtam, meg­tanultam káromkodni nagyon szép csúnyán... És amikor egy ilyen kacskaringós káromkodás után lé­legzetet vettem az újabbhoz, jó mély lélegzetet... valami furcsái éreztem. Olyan cirógató, lágy ujju, illatos levegőcske libbent végig kályhafüsthöz, északi szélhez szo­kott torkomon. Körülnéztem, Min­FILM: CÁR ÉS ÁCS háborodna den, de minden olyan volt, mint az előbb és mégis más. Valahogy vidámabb, fényesebb, kedvesebb, derűsebb. Szippantottam még egyet ebből a derűből... s ekkor fogott el mélységes felháboiodás. Titokban a hátam mögött, mint lá­nyát féltő anya a vendégszobába úgy óvakodott be a Tavasz. Még a madarak se vették észre... s így nem lett se zenekar, se hym­nusz, se semmi. Megcsalt... elma­radt egy jó kis fogadás, elmaradt egy rövid kis ünnepség, beszéddel, óvációkkal, hoizászólókkal, mi­egymással. Minden elmaradt, csak ez a kis cikk nem. Bár azért tanulhatnának tőled Tavasz kartársnő! (EGRI) Új erfimüvek Lengyelországban új erőmű vek kezdik meg a termelést. Koninban, Lodzban, S ka win ban, Stalova Wolában, Blach- ownában és Brzeg Dolnyban. A blachownai erőmű az öt' éves terv íoflyamán 360 mw kapacitást ér el és a leggaz daságcsabban dolgozik majd egész Lengyelországban. Nagy szénmegtakarítást jelent majd a Brzeg Dolny-i erőmű négy víziturbinájának beállítása. Eger Uránia: március 16—20. Csavargó. Eger Bródy: március 16. Egy éj Velencében, március 19—20. Tavasz a jégen. Gyöngyösi Szabadság: március 16—17. ünnepi vacsora, március 18—20. Három testőr. Gyöngyösi Petőfi: március 16—17. Az én felelő is gemre. március 18—20. Vízkereszl. Hatvan Kossuth: március 16—19. Bagdadi tolvaj március 20. Az öt barát. Pétervására: március 16—17. Vízkereszt, március 19—20. ünnepi vacsora. Heves: március 16—18. Elmberek fehér­ben. március 19—20. Hintón járó szerelem. Hatvan város anyakönyvéből Születtek: Kovács Éva, Pécsi István, Gál József, Kovács József, Müller József, Galgóczi Erzsébet, Ködre Erzsébet, Nagy Tibor, Mol­nár János. Házasságot kötöttek: Kiss Sán­dor—Bemáth Mária, Kcpics Fe renc—Szabó Teréz. Meghaltak: Özv. Baranyai .Tá- nosné. Sisa János. Bőd Teréz és Forgács Tibor — mint Marguerite és Armand, a Dumas-dráma egyik jeleneté ben. az Egri Gárdonyi Géza Színház előadásán A közeljövőben bemutatásra kerülő színes német film a Cár és Ács, két egyformán Péter nevű fiatal mulatságos történetét meséli el. Mindketten szerelmesek voltak egy lányba és az egyik, aki valóban az orosz cár volt, eltitkol­ta kilétét. Hosszú idő múlva derül ez ki, miközben mind­ketten versengenek a lány kezéért. Ekkora a lány, Marim is választott már. A film Lortzing vígoperája nyomán készült. Bemutat­ja a Gyöngyösi Petőfi mozi március 21—25-e között. „JflLu miß a Lea“ ’hristine Vendy s párizsi Vag- rann teremben •endezett báfam '’nyerte a Miss larmonica ci­nét egy tánc- •zám eljátszása itán. A harmo­nika számot sem hallottak, de úgy látjuk, fogy a művész­lő nagyon csi­nos, és biztos gy gondolták a j- zsűri tagjai fii A kaméliás hölgy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents