Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)
1957-03-13 / 21. szám
2 ÜJ ÜTŐN 1957. március 13. szerda (Folytatás az 1. oldalról) szervezetének nagysága, hanem a kommunisták egységes cselekedete, politikai felkészültsége adja. Nincs is szó arról, hogy az MDP-hez hasonló nagy tömegpárttá szerveződjünk, hogy válogatás nélkül vegyük fel a pártba mindazokat, akik 1 a pártba jelentkeznek, szó van azonban arról, hogy az MDP- tagok becsületes részét áthozzuk a Magyar Szocialista Munkás Pártba. Szó van arról, hogy a pártonkívüliek legjobb- jaiból állandóan erősítsük és frissítsük pártszervezeteinket. A párt szervező munkáját, véleményünk szerint a következő bajok és hibák gátolják. Először sok pártszervezetben a párttagoknak az a nézetük: nem agitálunk senkit, aki eddig nem jött, nem érdemli Megyei pártaktívát tartott a* MSZMP Egerben meg, hogy felvegyük a pártbe. Azt hangoztatják, elegen vagyunk ennyien. Ez csak any- nyiban igaz, hogy ténylegesen nincs szükség nagy, mammut pártszervezetekre, nincs szükség arra, hogy olyan párttá szerveződjünk, amely pártnak mindenki tagja lehet De nem igaz annyiban, hogy a volt, becsületes MDP-tagokat, vagy pártonkívülieket egyáltalán ne vegyük fel a pártba. Egyes pártszervezetek említett szcktáns magatartása véleményünk szerint egyik fékje nemcsak a párt szervezésének, hanem a párt tömegkapcsolatának is. A párt a tömegekkel szorosra fűzni kapcsolatát csak a tagságon keresztül tudja, s ezért rendkívül fontos számunkra hogy Milyen alapvető politikai kérdésekre kel! most párttagjainknak választ adniok? minél több olyan ember legyen a pártban, akit a dolgozók tisztelnek, becsülnek Minél több olyan emberek legyenek a pártban, akik hajlandók részt vállalni a tömegeket meggyőző és megnyerő politikai munkában. Azok az elvtársak, akik meg akarják fosztani a dolgozók becsületes részét attól, hogy a pártba lépjenek, — egyben megfosztják önmagukat, de a pártot is attól, hogy élő, eleven kapcsolata legyen a dolgozókkal. Ezért anélkül, hegy minden válogatást félretennénk, sürgősen véget kell vetni ennek a helytelen és riassz elméletnek és gyakorlatnak. Másodszor a párt szervező munkáját és tömegkapcsolatát gátolja az is. hogy a párton belül különböző csoportosulások kezdenek kialakulni, amely csoportok egyes kérdésekről különböző nézeteket vallanak. Ilyen csoport van a kömlői pártszervezeten belül is, ahol mást és mást vallanak a pártba jelentkezők felvételéről. Más helyen olyan csoportok alakultak és tevékenykednek, akik különböző személyi vitákba próbálják belevinni a pártot. Egyik másik területen, a gyöngyösi járásban, Pétervásárán, Egerben is, helyenként gyengébben, más helyen erősebben dúlnak a személyi villongások, elsősorban a funkciók körül. Vannak olyanok, akik mást és mást vallanak az októberi események, a Nagy Imre csoport tevékenységéről. Ezek a csoportok komolyan veszélyeztetik a párt egységes fellépését, a párt egységét. Abban az alapszervezetben. ahol különböző csoportok harca dúl, nem indúlhat meg a normális élet, nem folyhat a tömegeket megnyerő és meggyőző politikai munka. Szükséges-e a párton belül a- zoknak a párttagoknak ügyét alaposabban megvizsgálni, akiket valamilyen más szervezetbe küld a párt dolgozni? Szükséges-e alaposan megnézni azokat az elvtársakat, akiket a párt vezetésével akarunk megbízni? Igen, szükséges, és kell is. Most sokkal jobban, mint valaha kellett. Egyrészt azért, mert olyan időket élünk, hogy vezető posztokon csak a néphez hű, a szocializmust hűen szolgáló, szilárd vezetőkre van szükség. Szükséges azért, mert csak úgy tudunk előre menni, hogyha vezető posztokon olyan kommunisták, vagy pártonkívüli dolgozók állnak, akik szeretik a népet, és képesek kivívni a nép bizalmát. De ennek más útja van és csak ez a járható útja, hogy a kommunisták taggyűlésen, vezetőségi üléseken vitassák meg és döntsék el ezeket a kérdéseket és miután ezt eldöntötték, erre határozat született, ezt mindenkinek, kivétel nélkül végre kell hajtani. Mindenekelőtt tisztázni és meggyőzni a tömegeket arról, hogy október 23-án kezdettől fogva ellenforradalom volt Magyarországon. Olyan ellen- forradalom, amely célul tűzte maga elé a kapitalizmus restaurálását, a földbirtokrendszer visszaállítását, a haladó, mindenekelőtt a kommunista gondolkodású emberek fizikai likvidálását. Forradalomról beszélni az októberi események kapcsán nem lehet, azért, mert minden forradalom azt a célt tűzte maga elé, hogy megdöntve egy fennálló társadalmi rendet, új, ma- gasabbrendű termelési viszonyokat hozzon létre. Uj viszonyokat a termelőeszközökhöz. a gyárakhoz, a földekhez. Itt a forradalom milyen célt tűzhetett volna maga elé? Milyen termelési viszonyokat valósíthatott volna meg? Csakis egyet, kapitalista termelési viszonyokat. Ez pedig népellenes, a nép ellen van és ez nem lehet más, csak ellenforradalom. Ha tüzetesebben megnézzük azt, az elmélet, hogy itt forradalom volt, még akkor is dugába dől, ha ennek a forradalmi elméletnek talaján állva vizsgáljuk az eseményeket. Sokan azt mondják, hogy nálunk Magyarországon sajátos nemzeti forradalom zajlott le, amely nem tűzte célul a szocialista vívmányok megsemmisítését csupán a Rákosi—Gerő hibás politika likvidálását, az önkény felszámolását. Rákosi és Gerő letűnt a politikai élet porondjáról, az ellenforradalom által nevezett államvédelmi hatóságok, melyek szerintük az önkény megtestesítői voltak, megszűntek, miért nevezi akkor Szabad Európa hangja és magyarországi szekértolói elbukott nemzeti forradalomnak a Magyar- országra lejátszódó eseményeket. Mi bukott el? Ha ez az úgymond nemzeti forradalom nem tűzte célul a szocialista vívmányok likvidálását, mi bukott akkor el ebből a nagy nemzeti ügyből? Azt sem lehet mondani, hogy a harc csak addig ment volna, amíg szovjet csapatok tartózkodnak Magyar- országon. Nagy Imre áruló kormánya Budapestről teljesen kivonta a szovjet fegyveres erőket és a szovjet fegyveres erők megindultak Magyarország területéről. A fegyveres harc akkor sem szűnt meg. Sőt a nagy nemzeti ügyből kommunista mészárlás, a budapesti pártház megtámadása. államvédelmis- ták és haladó gondolkodású emberek mészárlása lett. Tehát világos, hogy a nemzeti forradalom elmélete dugába dől, bármelyik oldalról próbáljuk is megközelíteni. Mi bukott tehát el Magyarországon november 4-ével? Elbukott a Mindszentyék által meghirdetett, Eszterházyak, Takách- Tolvajok, bárók és főhercegek ügye és ellenforadalma. Elbukott és vereséget szenvedett a nyugati imperialista körök harmadik világháborút kirobbantani készülő szándékuk és tervük. Elbukott az embereket mészárló bűnös politikájuk. Kit ért vereség november 4- én? függő helyzetbe, mert nyersanyagát kénytelen kiszállítani cücsó pénzért és mint ipari terméket, drága pénzért újra megvásárolni. Másrészt azért kiért csak az iparral együtt női, fejlődik, öntudatosodik a munkásosztály, amely előbb, vagy utóbb megkezdi tépni és szaggatná a gyarmati népek láncát. Minden nép, amióta a szovjet hatalom él és létezik, ha szabadon akar élni és boldogulni a szovjet népre támaszkodik Vereség érte az imperializmus halálgyárosait, A párton belül széles alapokon nyugvó demokráciára van szükség De ezt megvalósítani csak szilárd, a centralizmus elvét következetesen betartva lehet megvalósítani. Abban a párt- szervezetben, ahol a centralizmus elvét megsértik, ahol a kisebbség nem hajlandó alávetni magát a többség akaratának, ott anarchia lesz úrrá, ott szétforgácsolódik a párt ereje és ez a pártszervezet nem tud és nem is élhet normális pártéletet. Ahol a centralizmus elvét, a felsőbb pártszervek határozatának végrehajtását megtagadják, ott a személyi villongások, az egymás erejét felemésztő harc lesz úrrá. És ebbe nem lehet belehajszolni a pártot. Azokkal szemben, akik ezeket az elveket nem hajlandók megérteni, vagy elfogadni. a párt rendszabályait kell alkalmazni, mert ez és csakis ez lehet a pártegység szilárd biztosítéka. A párt szervezését, politikai befolyását, erejének gyarapodását nagyban gátolja a még meglévő eszmei zűrzavar és agitációs munkánk gyengesége. Téves az a hiedelem, hogy a kommunisták között nem kell, nem szükséges az agitáció. Hisz mindenki világosan láthatta, mi történt október 23-át követő napokban. Aki ezt az elvet vaUja, akarva, nem akarva, tagadja a politikai munka szükségességét és a pártot adminisztratív gépezetté, a párttagokat pedig vélemény nélküli emberekké akarjak átformálni. A párttagok között is, de méginkább a pártonkívüliek között napról-napra újra és újra magyarázni kell október 23-át kővető ellen- forradalmi eseményeket. Sokat hangoztatjuk, hogy a párttagjaink még mindig nem állnak ki elég határozottan, nem agitálnak a tömegek között, csak azt felejtjük el hozzátenni. hogy vajon mi meg-: győztük-e már párttagjaink túlnyomó többségét, vagy felvilágosítottuk-e őket arról hogy egyes a tömegeket félrevezető kérdésekre üres frázisként hangzó, szólamos jelszavakra és követelésekre, milyen választ kell adni. Mi nem segítjük eléggé a párttagokat abban, hogy bátran dolgozhatnának a tömegek között, hogy bátran vitatkozhatnának a tömegekkel, mert ml már megmagyaráztuk neki, hogy a felmerülő kérdésekre milyen választ kell adni és mi ezekben a kérdésekben az Igazság. Ez az egyik oka annak, hogy a kommunisták között nincs teljes tisztánlátás, és nem dolgoznak bátran a tömegek sűrűjében, nem vitatkoznak a tömegekkel. A mi agitációs politikai felvilágosító munkánk kezdődik és befejeződik a pártna- pokkal. A pártnapok rendkívül fontos szerepet játszanak a tömegeket meggyőző, megnyerő felvilágosító munkában. Egymagában azonban ez korántsem elegendő a tömegek megnyeréséhez. A tömegek megnyeréséhez arra van szükség hogy állandó politikai munka folyjék a tömegek között, más természetű megnyilvánulásokon is, tanácsüléseken, munkástanácsokban, szak- szervezetekben. ifjúsági szervezetekben iskolákban, és az élet minden területén kell, hogy hallassa a párt szavát és magyarázza a dolgozóknak az igazságot helyesen és világosan az októberi eseményeket. akik október 23-át 12 évig készítették elő Magyarországon csakúgy, mint a harmadik világháborút Nyugat-Németor- szágban. Vereséget szenvedett az imperializmus mindenféle katonai blokkja, mert a Szovjetunió egyedüli fegyveres ereje inukban reszkettette meg az imperializmus halálgyárosait. Ha csak egy kis valószínűséget láttak volna abban, hogy megbímak a szovjet hadsereg roppant erejével, abban a pillanatban katonailag avatkoznak be a magyarországi eseményekbe. Ez bukott el november 4-én Magyarországon és győzött a nép a szocialista tábor, az egész világ haladó gondolkodású embermilliók ügye. A másik nagyon fontos és lényeges kérdés az ország függetlenségének, ja munkáshatalomnak kérdése. Még ma is sokan azt vitatják, volt-e munkáshatalom Magyarországon, volt-e függetlensége ennek az országnak, szabad vcilt-e, független volt-e ebben az országban a nép. A válasz csak egyértelmű lehet, igen volt népi hatalom, volt és van is független és szabad Magyarország Az ország népi jellegét és a nép hatalomban való részvételét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ország- gyűlésben, tanácsokban, főiskolákra és egyetemeken munkás, paraszt és értelmiségi emberek vezettek és tanultak. Népi hatalom volt és nem is lehetett más mert mi megszüntettük alapvetően a kizsákmányoló osztályokat, a gyárat, a bányát, a földet jogos tulajdonosának, a népnek adtuk. Voltak hibái ennek a népi hatalomnak? Voltak, s ezeket a hibákat ki fogjuk javítani. Hogy nálunk népi hatalom volt, aki erről eddig nem volt maggyőződve, azt az október 23-át követő események meggyőzték. Októberben az következett be, hogy a nép igaz képviselőit a tanácsokból, üzemekből, hivatalokból elzavarták, leváltották, bebörtönözték, . lemészárolták, s vezető posztokra volt csendőrök, horthysta katonatisztek, volt rendőr főtanácsosok kerültek. Ha nem lett volna népi hatalom, mi szükség volt ez ellen támadást intézni, a vezetőket eltávolítani és helyükbe a horthy rendszer deklasszált éleméit ültetni, hogy a kapitalizmust restaurálni lehessen. Ezek olyan tények, amelyre mindenki garmadával hozhat példát saját falujából üzeméből E népi hatalom ama h’bája mellett, hogy szélesebb demokráciát kellett volna biztosítania, komoly hibéja volt, hogy túl engedékeny volt a nép ellenségeivel szemben. Széleskörű demokráciát akartunk megvalósítani, ugyanakkor elfelejtettük szilárdítani a diktatúrát a nép ellenségeivel szemben. E hiba kijavítására is megtanított bennünket október 23. Az ország függetlensége, | amelyért állítólag síkra kellett szállnia a magyaé népnek október 23-án, úgy volt biztosítva, hogy az ország ilyen függetlenül, ilyen szabadon soha nem élt, soha nem fejlődött. Hosszú idő óta, — már a polgári forradalmak korszakában, — egy ország függetlenségét úgy mérik, hogy az adott ország iparának fejlődése előtt mennyire szabad az út és mennyire fejlődhet az ország. 1848-ban Kossuthék elsősorban azért szálltak szembe bécsi elnyomóikkal, mert követelték, hogy ez az ország olyan szabad legyen, amelyben szabadon fejlődhet az ipar. Kossuth az ipar nélküli országot félkarú óriásnak nevezte. És ez áll most is. Az óriás most is a nép és ahol ezt az óriást félkaruvá akar- ! ják tenni, ott elsősorban az : ipar fejlődését bénítják meg, állítják le. Az amerikai im- j perializmus, vagy általában a | imperializmus gyarmati sorában sínylődő népek hazája ipamélküli. Az imperia' izmus elsősorban az ipart nyomja el, mert így tarthatja függő j helyzetben, gyarmati sorsban ' az ország népét. Azért kerül Egyiptom világosan látta, hogy a Szovjetunióval kötendő gazdasági szerződések egyedüli biztosítéka az ország függetlenségének, ’ s a Szovjfetunió kapitalista jellegű államnak, Egyiptomnak gépet szállít, üzemet épít, mert tiszteletben tartja a népek függetlenségét és ndn- csennek gyarmatosító szándékai. A Szovjetunió nálunk elnyomta, megakadályozta az ipar fejlődését? Nem, sőt elősegítette azt. Ha pedig az ipar szabadon fejlődhetett, sőt egy kicsit túl gyorsan is, egy kicsi t megrészegedve a szabadság levegőjétől, az ipar fejlesztését túl nagy ütemben terveztük. Nos, ha az ipar szabadon fejlődött, akkor az előbb említett elvek szerint nem lehetett azt mondani, hogy nem volt független. Sőt azt mondottuk, hogy a gyarmati sorsban lévő ország és a gyarmattartó ország közötti kereskedelemre az a jellemző és ez volt Magyarországra is a felszabadulásig jellemző, hogy nyersanyagot és félkészterméket szállított Németországnak és háromszoros áron kapta Németországtól a kész ipari terméket. Nos, ilyen alapon kereskedtünk mi a Szovjetunióval? Nem. A Szovjetunió éppen nyersanyaggal, koksszal, vasérccel, gyapottal és inás nyersanyaggal, vagy félkészáruval segített bennünket. ugyanakkor a Szovjetuniónak mi jelentős mennyiségű szerszámgépet és egyéb ipari terméket szállítottunk. Tehát az ország függetlenségéért nem kdllett síkra szállni az újjon- nan felkent szabadságharcosoknak, mert ezt biztosítja számunkra a Szovjetunió. Volt baj a két ország egymáshoz való viszonyában, az ország szuverenitását illetően, de hogy ezekre a hibákra a magyar nép felfigyelt, ez elsősorban 12 év szabad levegőjének, a magyar nép öntudatának fejlődésében keresendő és éppen attól a néptől tanúl- ta meg, amely néppel szembe akarták állítani. A szovjet nép örökké tiszteletben tartotta és tiszteletben tartja minden nép jogát és függetlenségét. Itt nem a marxizmus- leninizmus nemzetiségi politikájával volt baj, hanem egyes vezetők rossz, hibás politikai vonalával, amely kihatott a két nép egymáshoz való viszonyára, Ez a két nép ügye és semmiesetre sem Mindszenthy József hercegprímásé. Nagy Ferencé és a Horthy-idők letűnt, levitézfett uraié. Mi tudjuk, ismerjük, hogy ezek az urak mennyire védték, védelmezték az ország függetlenségét, a nép szabadságát. Az eszterházyak, a horthyak elődjei már letörték, elárúlták a magyar nép szabadságmozgalmát 1848-ban és vérbe- folytották Orgoványtól Siófokig Budapesttől Miskolcig 1919-ben a magyar nép szabadságmozgalmát. Nem átallották francia zsoldosokra támaszkodva középkori atrocitást rendezni a magyar nép leghűségesebb, a magyar szabadságért legtöbbet harcoló kommunisták között. Ma ezek az emberek féltik az ország függetlenségét és a kenderest birtokért, Eszter házy birtokaiért, Vida Jenó bányáiért, Rima-Murányi részvényeiért eladták az országot idegen zsoldoscsapatoknak. Ezek az emberek a legnagyobb függetlenségről, szabadságról beszéltek akkor* amikor német csizmák gázoltak a magyar vérben, amikor a magyar nép fiait hordták a hitleri háború vágóhíd jaira, amikor Hitler parancsát szemrebbenés nélkül teljesítették. Ma a kommunistákat vádolják azzal, hogy eladták az országot, az ország függetlenségét. Ki tett többet, ki adott több életet az ország szabadságáért és függetlenségéért, mint a kommunisták. Ságvári, Sőnherz, Hármán Kató, Rózsa eilvtársak, a magyar szabadságmozgalom legnagyobb mártírjai közé tartoz- | nak. Horthyak, Eszterházy- ; ak még nem adtak életet a magyar szabadságmozgalomért. Amikor a magyar nép a legnagyobb nehézségeket állta ki 1945-ben, itthagyták az országot. És ma is nyugatról uszítanak, a nép számára független és szabad haza ellen. Ez az ország függetlenségének puszta igazsága. Ha itt tartunk, szükséges választ adni ezzel szorosan összefüggő másik kérdésre is. A nemzeti hagyományok, a nemzeti érzések elég gyakran szóbanforgó problémájára. Október 23-át követő ellenforradalmi eseményekben gyakran hangoztatták, hogy a magyar nép a nemzeti érzések elnyomása ellene a nemzeti hagyományok felelevenítéséért szállt síkra. Hogy állunk a nemzeti érzéssel és a nemzeti hagyományokkal. Volt hiba, volt baj a nemzeti hagyományok ápolásával? Igen. volt. KuUúrforradalmunk többet meríthetett volna a nemzeti hagyományokból, jobban ápolhattuk volna népi, nemzeti tradíciónkat, de azt mondani, hogy a nemzeti hagyományok ápolásáért ebben az országban fegyvert kellett fogni, a nemzeti érzések szabad érvényesülését fegyverrel, kommunisták mészárlásával kellett biztosítani, köny- nyen átlátszó, népet félrevezető, ellenforradalmi részeg spekuláció. A nemzeti hagyományok ápolása minden hiba ellenére soha nem kapott olyan becset, mint éppen a nép, a magyar nép államában. A nemzeti hagyományok valódi és igazi népi jellegét, csak felszabadulásunk 12 éve mutatta meg igazán a magyar nép számára. Hunyadi, Dobó, Dózsa György, Kossuth, Petőfi, csak úgy, nrnt József Attila, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Katona József, Bartók Béla, az élő Kodály Zoltán, a magyar nemzeti hagyományok legmegbecsültebb alakjai lettek. Soha ennyit a nemzeti hagyományok ápclására, ebben az országban összegszerűen sem fordítottak, mint éppen nálunk. Mi emeltünk emlékművet a kápolnai csatában elesett hősöknek, mi ápoljuk Eger vár hős védőinek emlékét. A felszabadulás 12 esztendeje alatt ismerte meg igazán a magyar nép a nép hagyományait, ismerte meg igazán Kossuth Lajost, Petőfi Sándort, Dózsa Györgyöt Dobó Istvánt és Hunyadi Jánost. Csak e 12 év alatt ismerte meg igazán a kurucok dicső harcát, Rákóczi hadnagyait, Vak Bottyánjait, éppen úgy, mmt a legendáshírű, kaszát egyenesítő 48-as parasztokat, vagy a 19-ben fegyvert fogott, életüket a nép ügyéért feláldozó kommunistákat Szamuelly Ti- (Folytatás a 3. oldalon )
