Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)

1957-03-13 / 21. szám

; »57. március 13. szerda

ÜJ ÜTŐN

3

(Folytatás a 2. oldalról).

Megyei pártaktívát tartott az MSZMP Egerben

borokat, Zalka Mátékat és csak a felszabadulás 12 évében tanult meg énekelni Bartóktól, Kodálytól ismerte meg az operát, a drámát Katonától, tanult meg hazáját szeretni Adytól, József Attilától, Jókaitól Arany Jánostól, ismerte meg gyűlölni a népet nyúzó földbrtokos rendet Mikszáttól és Móricz Zsigmondtól. Igaz, hogy mi más hagyományokat ápolunk, mint amiilyent a nép ellenségei ápolták, vagy szeretnének ápolni. Mi nem valljuk napunkénak Horthy Otrantői hősiességét, gróf Apponyi Albert bölcsességét, mert ezek a hagyományok a magyar nép húsába vágtak, a magyar nép megaláztatását jelentették. Ez a hagyomány együtt járt Orgovánnyal, Siófokkal, együtt járt a csendőrlegér.yek szadizmusával, a nyomorral, a szenvedéssel.

Mi ezeket a hagyományokat nem fogjuk és nem akarjuk ápolni.

Nem ápoijuk nacionalizmusra, a sovinizmusra a nép elleni gyűlöletre épült < hagyományokat.

Mi, amikor hazánk hagyományait és nemzeti érzéseit ápoljuk, akkor nem a sovinizmus, a nacionalizmus talaján állva végezzük, hanem a proletár internacionalizmus, a népek barátságának, marxista-leninista tanításából indulunk ki. Ez a lényeges különbség köztünk és azok között, akik az ellenforradalom ideje alatt üres frázisokat hangoztattak a nemzeti érzések ápolására. Azt mondották, a magyar nép követeli, hogy tüntessék el az ötágú vörös csillagot, mert ez a rákosizmusra, sztálinizmusra emlékeztet.

Bennünket érhet a rákosista vád, de Ady Endrét rákosistának bélyegezni, aki az emberiség ötágú vörös csillagának nevezte, a vörös sapkás 48-asokat, kommunista bérenceknek, Petőfit, aki a vörös zászlót a szabadság zászlajának nevezte, sztálinistának nevezni, bárgyú oktalanság.

Az ellenforradalom idején, az ellenforradalom szennyes árából eilőmászott, újjcnnan felkent hazafiak tépték, sza- gatták a vörös zászlót, leverték a katonák szovjet mintájú sapkáiét, mondván, hogy ezt gyűlöli a nép. De ezek közül senki sem tépkedte a horogkeresztes lobogót, a zöld színű nyilas zászlókat, senki sem tiltakozott a hadseregben bevezetett Heil Hitler köszöntés ellen, mert az a hadsereg, az a szín

a nagybirtok, a nagytőke színe volt. Zöld lobogóval még nem harcdlt a magyar nép, de vörös lobogóval, a proletár internacionalizmus színével mér estek el a magyar nép legjobbjai. Ezt a színt magukénak vallották már 48-ban a híres vörös- sipkások, a summás sors ellen ilázadadozó parasztok, a tőke rabszolgája ellen küzdő munkások, Budapesten, Diósgyőrben, Egerben, Békésben csak úgy, mint Párizsban, Lyonban, Madridban, Athénben és az Egyesült Államokban is.

Egerben a régi nemzeti hagyományok, az emberi jogok tiszteletbentartása címén utcára vitték a félrevezetett, megtévesztett tömegeket. És megkoszorúztatták velük a 60-ik császári és királyi gyalogezred Egerben felállított emlékművét, annak a hadseregnek emlékművét, amely hadsereg az európai szabadságmozgalmak zsandára és vérbefcjíója volt Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Olaszországban egyaránt. Ugyanakkor szintén az emberi jogok címén lerombolták szerte a megyében a szovjet emlékműveket, fcll- dúlták a szovjet katonasírokat, azoknak a katonáknak sírját és emlékművét dúlták fel és döntötték le, akik életük árán mentették meg az emberiséget a számára legnagyobb veszedelemtől, mindenféle emberi jogokat Rabbal tipró Auswitczeket, halál- táborokat felállító fasizmustól.

Ez a nemzeti érzések, a régi tradíciók ápolásának igazi, meztelen, ellenforradalmi arculata.

A következő, feltétlen megválaszolandó kérdés a szocialista demokratizmus, vagy ahogy abban az időben hangoztatták, általános demokratizálódási folyamat. Sokak előtt még ma sem tiszta és világos, hogy mit jelentett tulajdonképpen az a demokrácia, amelyet Mindszenty, Dudás éppúgy követelt, mint Heves megyében Joób László, Bata volt horthysta ezredes és stb.

Szocialista demokratizmusról beszéltek, emberi jogokat követeltek, ugyanakkor megtöltötték a börtönöket haladó gondolkodású emberekkel, mészárolták a kommunistákat, szabadon engedték a bűnözőket, a nép legádázabb ellenségeit.

Rádióban szónokoltatták Mind- szentyt, kormányba követelték a volt földbirtokosok, katonatisztek és csendőrök hazai vagy külföldről visszaszivár- gott képviselőit.

Kinek számát*» jelentett az ellenforradalom állal hirdetett demokrácia, demokráciát?

A nagybirtoknak, a nagytőkének, a fasizmusnak. És terrort, szadizmust jelentett a kommunisták, a haladó gon- dolkozású emberek számára Magyarországon. Demokráciáról beszélni osztálytartalom nélkül, szilárd proletárdiktatúra nélkül — út a kapitalizmushoz. Ezt ők nagyon tisztán, és világosan látták. Abban az időben és olyan politikai légkörben vetették ezt fel, támadták meg a népi hatalmat, amikor ez a népi hatalom rálépett a hibák kijavításának határozott és következetes útjára.

Tudták, hogyha ezen az úton, amelyre rálépünk, elindulunk, kijavítjuk a hibákat, soha nem lesz több alkalom szervezett támadást indítani a népidemokrácia ellen.

Ezt az időt használta ki az ellenforradalom, kisajátítva a párt, a nép jelszavait megpróbálta most már utoljára meg- dönteni a proletár hatalmat.

A követelések, dekrétumok, amelyek abban az időben napvilágot láttak, általános demokráciáról, emberi jogokról beszéltek. Az egyik ilyen dekrétum, amelyet tudománnyal foglalkozó emberek állítottak össze, a következőket tartalmazza: Egyenlő polgári jogot minden magyar embernek szabad érvényesülést, minden

magyar állampolgárnak,

ugyanakkor azt követelték, hogy váltsanak le minden volt rákosista vezetőt, államvédel- mistát, ezek csak termelő munkát vállalhatnak és független bíróság előtt feleljenek népellenes tetteikért. Milyen üres frázis és hamis szólam ez! Általános emberi jogok, több jogot ebben az országban a volt földbirtokosoknak, tőkéseknek, csendőröknek, mint a nép ügyéért évtizedek óta harcoló, kommunistáknak, haladó gondolkodású embereknek.

Kirekeszteni, visszaküldeni a termelőmunkába a vezetésből a kommunistákat, egyet jelent a nép kirekesztését a vezetésből. Még nép nem vezetett kommunisták nélkül országot. Még nép eredményes harcot kapitalista elnyomóival nem vívott kommunisták nélkül. Ettől megfosztani a népet egyet jelent azzal, hogy rabláncra verték. Miféle demokrácia, általános emberi jog az, ahol a földbirtokos, tőkés számára szabad érvényesülést követelnek, a munkásra, a parasztra pedig csak termelő- munka vár. Ez az elmélet, hegy a suszter a kaptafánál, paraszt az eke szarvánál, régen megdőlt, régen elsöpörte a nép. Ma a nép fiai tanulni akarnak, tanultak mérnökké, tanítókká, tanárokká, művészekké nőtték ki magukat. Ettől többé megfosztani a népet nem lehet. Ez

a általános demokrácia igazi arculata. Kell-e tehát szocialista demokratizmus? Szélesebb demokrácia, mint eddig volt? Igen kell, erre szükség van. De ennek egyik alapvető feltétele a szilárd proletárdiktatúra.

Csak úgy lehet a nép számára szélesebb körű demokráciát megvalósítani, ha keményebb diktatúrát alkalmazunk a nép ellenségeivel szemben.

A magyar nép és a kommunisták is október 23-a után ezt is megtanulták.

Lesz széieskörű szocialista demokrácia, de les* kemény diktatúra a nép ellenségeivel szemben

Ez a kettő együtt biztosítja a nép igazi hatalmát.

Általában felvetődő és az embereket foglalkoztató kérdés a sajátos magyar szocializmus, „a nemzeti kommunizmus” kérdése. Kell-e, lehetséges-e a magyar helyzetet alaposabban figyelembevevő utat járva szocializmust építeni? Igen lehet és kell is. Már Lenin megmondotta, hegy a kapitalizmusból a szocializmusba vezető út minden országban más és más lehet. Minden országban másképp és másképp valósítható meg. De egyben, hogy szilárd proletárdiktatúrára van szükség, mindenhol azonos. Hogy szocialista nagyüzemre, szocialista mezőgazdaságra, államosított bankokra, marxista- leninista típúsu pártra van szükség, ez rrfr> denhol egyforma. Magyar- országon és Heves megyében is a magyar sajátosságok közül éppen ezeket, a kommunista pártot, a termelőszövetkezeteket, az államosított bankokat akarták kihagyni és e- nélkül építeni az általuk hirdetett, sajátos nemzeti szocializmust. Ez pedig egyenlő a kapitalizmussal, a fasizmussal. A nemzeti szocializmus már ismeretes a nép előtt a koncentrációs táborokból, a keretlegényeken és az SS-csizmákon keresztül. Azt mondották, hogy olyan sajátos szocializmust kell építeni, amelyik függetleníti magát minden vonatkozásban a Szovjetuniótól, kiválik a szocialista országok táborából, és önálló, semleges állam leszünk. Ez annyira badarság és oktalan okoskodás, hogy normális ésszel nehezen érthető. Éppúgy tűnik, mintha valaki Angliában, vagy Franciaországban sajátos angol, vagy francia imperializmust követelne, kiszakadva az imper alis- ta katonai blokkokból és tömbökből.

Ez egyet jelentene az imperialista országok bukásával, az említett teória hirdetőjének pedig a börtönnel.

A magyar nép és a magyar népi demokrácia kiszakítása a szocialista országok táborából, a magyar népi. demokrácia, a proletárdiktatúra halálát jelenti. Ma, amikor két gazdasági világrendszer, a szocialista és kapitalista világrendszer vívja ádáz küzdelmét a világpiacon, csakúgy, mint a politikai élet porondján, e két tábor között állni, semlegesként és szocializmust építeni esztclenség, utópia. A magyar nép- szocializmust építeni, csak a népi demokratikus országok, a szocializmust építő országok táborán belül tud és csakis Kínától Albániáig, a népi demokráciákra, a Szovjetunióra támaszkodva, a népidemokratikus országok gazdasági, politikai és ha kell katonai segítségét is igénybe- véve lehet Magyarországon önálló, szabad és a magyar viszonyoknak megfelelően szocializmust építeni.

Minden más út a kapitalizmusba torkoük

Ez a történelmet kevésbé ismerő ember előtt is a napnál viílágosabb és könnyén érthető.

Néhány szót az értelmiség és különös súllyal a pedagógusok problémájáról, ami szintén megyénkben az emberek százait és ezreit foglalkoztatja. Kétségtelen tény

és ezzel szembe kell néznünk, struccpolitikát folytatnánk, ha nem látnánk, hogy a párton belül munkás és paraszt rétegekben van bizonyos értelmiség ellenesség. Általában az értelmiség-ellenes politikát képviselők rossz, helytelen úton járnak. A szocializmus építése szempontjából

a magyar népnek az értelmiség alkotó, tevékeny munkájára nagy szükség van

A magyar értelmiség és benne megyénk értelmisége, köztük a pedagógusok többsége is becsületes, a szocializmus ügyét hűen szolgáló emberekből áll. Vannak, akik nem minden kérdésben értenek velünk egyet.

Mi ezekkel hajlandók vagyunk vitatkozni, meggyőzni egymást álláspontunk igazáról, a szavak és

betűk csatája döntse el, kinek van igaza.

De nem vitatkozhatunk a proletárdiktatúrát érintő alapvető kérdésekben. Mint a munkásosztály vezető szerepe, ez a proletárdiktatúra alapvető követei'mér.ye és a munkásosztály vezető szerepét tagadó, a munkásosztály vezetőképtelenségét hirdető elmélet, ellenforradalmi, reakciós, népellenes elmélet. Az értelmiség vezető szerepét hirdető, az atomkorszakkal alátámasztó elmélet, szccialistaellenes elmédet. Az értelmiség, miit önálló osztály soha, sem'lyen rendszerben, semilyen körülmények között nem lépett és nem is tud fellépni. Ezt lehetetlenné teszi a társadalomban elfoglalt helye és szerepe. Ugyanis az értelmiségi rétegek érdekei a kapital5 sta társadalmon belül rétegenként mások és mások. Nem azonos érdeket képvisel egy falusi tanító és egy üzemben részvénnyel bíró főmérnök, vagy éppen gyárigazgató. Másrészt az értelmiségi dolgozók, köztük a pedagógusok is, mindenkor az uralkodó osztály ideológiai, ' politikai, kultúrális képviselői, terjesztői és sok esetben propagandistái is. Őket könnyebben gyorsabban és mélyebben fertőzi a burzsoá ideológia minden vállfája. Míg a munkás- osztály teljesen meg van fosztva a termelőeszközöktől, a kizsákmányolást legjobban érző, azonos érdekeket képviselő osztály, leggyorsabban sajátítja ed a marxizmus-leni- nizmus világnézetét és következésképpen szilárdan magáénak vallja azt, addig az értelmiség egyrésze más viszonyban áll bizonyos vonatkozásban a termelőeszközökhöz is. így tehát az érdekek különbözősége, különböző csoportokra tagolja az értelmiség egészét és így egységesen, azonos érdekeket képviselve fellépni nem is volna képes.

Ezért tehát az értelmiség

vezető szerepének hangozgoztatása utópisztikus reakciós elmélet.

Igaz, hogy 1945 után az értelmiség színe, java teiljes odaadással és tudásával harcolt, dolgozott, épített, tanított a népi demokráciának. Mégis az értelmiség-eller.es- ségnek bizonyos vonatkozásban egyes értelmiségi dolgozók magatartása és politikai felfogása ad táptalajt. 1956 október 23-a után, sőt azt megelőzőleg az értelmiség által szervezett Petőfi-kör vitákon eiőször az értelmiségi dolgozók szájából és tollából hangzottak el a kommunistákat gyűlölő és megalázó cikkek és beszédek. Nem szeretem a Kucserát. Különös vágású emberek és így tovább. Október 23-át követő ellenforradalmi események során az eddig „passzívnak” ismert értelmiségiek közül

sokan megtáltosodva, teljes ambícióval dolgoztak a forradalmi bizottságokban, a forradalmi bizottságok élén,

a különböző dekrétumok megszerkesztésében, ott voltak a diákok között, helyt adva, sőt sok helyen táp látva az ellen- forradalmi követeléseket. És mindez miért? Azért, mert az értelmiségiek közül sokak, a kapitalizmus bukásával nemcsak láncaikat, mint a munkásosztály, hanem a kiváltságokat is elveszítettek. Bár mi teljes mértékben elítéljük az értelmiségellenes, szektáns nézeteket, mégis úgy látjuk, hogy mindkettőnk közeledése érdekében ezeket szükséges ilyen nyíltan és Őszintén elmondani. Mi tiszteljük és becsüljük az értelmiségieket, elítéljük mindazon, pártszervezeteket, amelyek kizárják és lehetetlenné teszik az értelmiségiek; pártba való felvételét.

Minden becsületes értelmiségnek, aki egyetért pártunkkal, helye Tan a pártban

öt onnan senki ki nem re- kesztheti, de ez kétoldalú, kölcsönös megértésen alapszik. Meg kell érteni az értelmiségnek is, hogy a legjobb indulattal sem nevezhető nagy, nemzeti ügynek, nem nevezhető másnak, csak ellenforradalomnak, ami 1956. októberében történt. És csak az ezzel való szakítás nyújthat biztos alapot a kölcsönös megértésre és közeSedésre.

Mi az értelmiségi dolgozóktól azt kérjük, dolgozzanak becsülettel, ki, ki munkahelyén, alkossanak, tanítsanak a népnek.

Szeressék a népet, s tudásukkal szolgálják a szocializmus jgyét. A pedagógusoktól külön, hogy pedagógus módjára, őszintén, tiszta szívvel nyúljanak a gyerekekhez, ök az emberi lélek új hajtásainak kovácsai, mérnökei és hang- szerészei. Ha ezeket az új lelkeket rosszul hangolják fel, szembenáll apjával, aki talán sztahanovista, Kossuíh- díjas bányász, olvasztár, vagy éppen párt és állami funkcionál ius, aki éjt nappallá téve dolgozik fia és nevelője jobblétéért, őrködik a fia és a nevelője biztonsága és békéje felett. Ha ez a kölcsönös megértés megvan. alapját veszti minden érteimiségeüle- nes politika és meghiúsul minden olyan szándék, amely távol akarja tartani az értelmiségi dolgozókat a párttól, a néptől, a szocializmus ügyétől.

Szólni kell még az eltelt 12 évről, amelynek helytelen értékelése csak fokozta az eszmei zűrzavart.

A 12 év eredményének egyetemes tagadása, a zür-zavar, a káosz kiindulásának egyik forráspontja volt.

Tagadása annak a hatailmas gigászi építő munkának, amely minden hibák ellenére példátlanul állt a magyar nép történetében. Az eltelt 12 évről, mint rosszról beszélni nem egyélb, mint a munkásosztály vezető szerepének, alkotó készségének tagadása. Nem egyéb, mint tagadása annak, hogy saját sorsát irányító nép képes és tud saját maga javára alkotni éa cselekedni.

Az MDP. minden hibája ellenére az elmúlt 12 évben soha el nem múló eredményeket szerzett és jegyzett fel a magyar történelem legdicsőbb lapjaira.

Ezen eredményeknek tagadása nem egyéb, mint az új re- vfeionizmus megjelenési formája. Sokakat távol tart még a pártba való belépéstől az a téves hiedelem, hogy a 12 év alatt végzett munkája egy , dicstelen korszak” kiszolgálása vetít, semmi több. Ez téves felfogás. A párt egyszerű katonáinak nem kell szégyenkeznie 12 év fáradtságos munkája miatt. A történelem vastörvényei fogják igazolni a part egyszerű katonáit. 12 év eredményének tagadása, az ellenforradalmi és velük egy platformra lépő Nagy Imre csoportjának hamis, népellenes teóriájából fakad.

Az egész eszmei zür-za- vart nagyban elősegítette Nagy Imre és népellenes csoportja, akik nem kevesebbet, mint az ellen- forradalom eszmei, politikai előkészítésében vállaltak dicstelen szerepet.

Sőt a Nagy Imre által vezetett árulók csoportja nemcsak az ellenforradalom eszmei, politikai előkészítését, hanem annak gyakorlati végrehajtását is vállalta.

Ez nent kevesebb, mint a pro!etárhaíalom likvidálása volt

A magát kommunistának I valló Nagy Imre és csoportja szemeláttára mészárolták a kommunistákat, sortűz alá vették a pártházakat, likvidálták a tanácsokat és nem áttallották azt vallani, hogy valamiféle szabadságharcról van szó Magyarországon. A magyar munkásosztály és a nemzetközi munkásmozgalommal szemben példátlanul álló árulást követett el Nagy Imre ós csoportja. Kiutasította a magyar szabadság védelmére siető szovjet csapatokat és az ENSZ csapatokért könyörgött „a magyar szabadságharc" megvédése érdekében.

Micsoda dicstelen alkony ez egy jobboldali, opportunista, a párton belüli frakció harcét szító, áruló politikus számára. Mindezen kérdések tisztázása, ahogy ezt a Központi Bizottság legutóbbi ülése megszabja, számunkra rendkívüli fontos a párt további erősítése, a párt egysége és a szocialista erők tömörítése szempontjából .

Az ellenforradalmat fegyveresen szétzúztuk és megsemmisítettük, ha további fegyveres provokációt kísérelnének meg, arra feltétlen a teljes megsemmisülés vár.

Erre biztosíték erős, szilárd karhatsRmunk, egyre erősödő rendőrségünk és honvédségünk, biztosítékot jelent számunkra a napokban felfegyverzésre kerülő népi milicia, amelyben mintegy három és félezren jelentkeztek a munkások, a dolgozó parasztok, az értelmiségiek legjobbjai közül, akik ha a hdlyzet úgy kívánja, készek fegyverrel is megvédeni a nép hatalmát, a proletárdiktatúra eddigi és ezutáni vívmányát.

Most a Központi Bizottság határozatai alapján a következő feladatok megoldása vár ránk:

1. Megyénk üzemeiben elsősorban a szénbényászatban fokoznunk kell az egy főre eső termelést, csökkentenünk az önköltséget és megteremteni a szilárd munkafegyelmet, mert csak az állandóan növekvő és olcsóbbodó termelés képezheti szilárd alapját jólétünk további emelésének. E feladat megoldásában a párttagok agitációs, fel- világosító munkájára, szilárd helytállására és példamutatására van szükség.

2. A mezőgazdaságban általában biztosítani a zavartalan termelést, mindenekelőtt a szocialista irányú termelés fejlesztését. Továbbra is biztosítani kell a termelőszövetkezetek vagyonát és annak zavartalan fejlődését. Olyan légkört kell teremteni, hogy az önkéntesség elvét, messze_ menően betartva. mindenki félelem és fenyegetés nélkül léphessen a szövetkezetbe.

(Folytatás a 4. oldalon).