Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)
1957-03-13 / 21. szám
▼ ILAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! AZ MSZMP HEVES MEGYEI ELNÖKSÉGE ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IL ÉVFOLYAM, 21. SZÁM ARA 60 FILLÉR 1957. MÁRCIUS 13. SZERDA í ft Mfll SZAMUNK TARTALMÁBÓL: | — Félre sikló sersok. — Tavasz a szövetkezetben. —] Keresztrejtvény. — Űj Ütöm Totó tájékoztatója és Sport-] jelentéseink. Egyelőre még csak kívülről nézik a gyerekek ezt a szép új iskolát, de már nemsokára ott ülnek a tantermek új padjaiban és de jó is lesz majd az új iskolában tanulni! Ki tett többet, ki adott több életet az ország szabadságáért és függetlenségéért, mint a kommunisták — megyei párt akti Tát tartott az MSZMP Egerben A megye legjobb kommunistái, mintegy 500-an gyűltek ’ össze szombaton Egerben, a Szakszervezeti Székházban, — hogy az eddig végzett munka eredményeiről és a következő feladatokról beszéljenek. Az aktíva értekezleten résztvett ; Földes László elvtárs. az MSZMP ideiglenes Központi Bizottságának tagja. A referátumot Putnoki László elvtárs. az MSZMP megyei ideiglenes intéző bizottságának elnöke mondotta. Az 1956. október 23-val bekövetkezett ellenforradalmi események után immáron harmadszor ül össze megyénk legjobb, népünkhöz leghűségesebb kommunisták tanácskozása. Most olyan időkben ülünk össze tanácskozni, amikor a Központi Bizottság határozata világos útmutatást szab valamennyi kommunista számára az elkövetkezendő idők tennivalóit illetően. Ennek a határozatnak az ereje mindenekelőtt abban rejlik, hogy világos például szolgál abban a sokat vitatott kérdésben, megvan-e a párt egysége, van-e szilárd pártvezetés. Ez a határozat mindenkit meggyőz arról, hogy a Központi Bizottság a politikai gazdasági helyzet megítélésében, a feladatok megjelölésében teljesen egységes. Továbbá világos útmutatást ad Nagy Imre és áruló csoportjának tevékenységéről. Ütmutatásul szolgál a szocialista erők további szélesítésének munkájához, majd a népgazdaság valamennyi ága számára megjelöli azokat a legfontosabb feladatokat, melyek elkerülhetetlenül szükségesek a helyzet további konszolidálásához. a népgazdaság további erősítéséhez. Nem utolsó sorban ez a határozat nyílt, világos útmutatásaival az eddiginél jobban mozgásba hozza mindenekelőtt a párt munkásait és az ország szocialista erőit. Űgv gondolom, ez a határozat az aktíva résztvevőit is a jövőben még jobb, sikerekben gazdagabb munkára serkenti. Hiszen eddig is a megye kommunista aktívája volt az, amely elsőnek megindította az életet megyénkben. Az aktívák hatására a kommunisták százai mozdultak meg megyeszerte az iparban, a városokban és falvainkban, hogy visszaállítsák a normális életet és hozzáfogjanak a me- gve lüktető életének megindításához. Megyénk kommunistái a vállalt kötelezettségüknek eleget tettek. Az üzemekben, falvakban a munkások, dolgozó parasztok és értelmiségi dolgozók józanul gondolkozó csoportjára támaszkodva, nekiláttak a termelés, mint az élet nélkülözhetetlen feltételének megindításához. Megyénk jelentősebb üzemei, mindenekelőtt az energiatermelést szolgáló és biztosító üzemek, mint a bányák és az Erőmű, napról- napra becsülettel teljesíti tér- vét. A Mátravidéki Erőmű j energiatermelése elérte az ok- ] tóber 23-i termelési szintet és kapacitásához mérten bőséges áramot szolgáltat Budapest üzemeinek. Az Erőmű termelésével párhuzamosan kell említeni a Mátravidéki Tröszt hős bányászait, akik megfelelő fűtőanyaggal látják el az Erőművet és biztosítják annak zavartalan üzemeltetését. A Tröszt bányászai napról- napra 105—106 százalékra teljesítik napi tervüket. Ezért a munkáért köszönet és elismerés illeti meg az Erőmű és a Mátravidéki Tröszt munkás kollektíváját. munkásokat, mérnököket. műszaki vezetőket és igazgatókat. Nem kevesebb sikerrel fogtak hozzá és dolgoznak az eger- csehi bányászok, akik ugyan jóval nagyobb és nehezebb munkakörülmények között teljesítik feladataikat. Sorolhatnánk az üzemek egész sorát, ahol a dolgozók derekas munkája nyomán újabb és újabb eredmények születtek. A termelés jelenlegi eredménye kézenfekvőén bizonyítja, hogy megyénk munkásosztálya hol áll, kinek akar dolgozni, kinek akar országot építeni. Minden külföldi ellenség, a legvadabb ellenforradalmárok előtt munkásosztályunk beigazolta, hogy ideig-óráig egyré- szét meg lehet ugyan téveszteni. félre lehet vezetni, de a szocializmusba, a proletárdiktatúrába vetett hitében és bizalmában megingatni soha. Ez jut kifejezésre termelési eredményeinkben és a karhatalomban elfoglalt helyük, a napnál is világosabban bizonyítja, hegy munkásosztályunkat, dolgozó népünket a szocializmus, a proletárdiktatúra útjáról semmiféle ellenforradalmi propaganda letéríteni nem tudja. Dolgozó népünk öntuda- tosabbjai látják, hogy október 23-án megcsillogtatott Eszter- házyak. Takách-Tolvajok által elképzelt tíz- és százezer holdasok „független, demokratikus Magyarországa” a munka- nélküliség, á létbizonytalanság és József Attila által megénekelt bérmunkások országa lett volna. \ forradalmi munkás-paraszt kormány megalakúlása után a munkások legöntudatosabb része, korábban a kommunisták felvilágosító munkája nyomán egyre többen döbbennek rá, mit akartak a munkás- osztály „jótevői” Magyarországon. A magyar és közte megyénk munkásosztályának és dolgozó népének ébredő öntudata az, a szilárd biztosíték, mely ha kell, fegyverrel a kézben, de meg fogja védeni a szocializmus eddigi vívmányait, a proletárhatalmat. Ez az öntudatra ébredés jelent szilárd támaszt a forradalmi munkás—paraszt kormánynak és teszi ilyen határozottá és keményé minden intézkedését. Megyénk egy-két üzemétől eltekintve, a párt régi, kipróbált katonáit visszahelyeztük régi vezető beosztásukba. Igazgatónak, mérnöknek és egyéb vezető beosztásba. Azon vagyunk, hogy valamennyi, a munkások által megbecsült és vezetésre alkalmas régi vezetőt visszaállítsunk funkciójába. Tesszük ezt azért, mert ez találkozik a munkások túlnyomó többségének véleményével és akaratával. Nem igaz és hamis teória, hogy a munkások általában haragszanak a régi vezetőkre és azok leváltását követelik. Igaz az, hogy követelték a becsületes, a néphez, a párthoz hű vezetők leváltását, de kik voltak ezek többségükben? Huligán, munkakerülő, deklasszált, a Horthy-rendszet restaurálni akaró csendőrök, volt horthysta tisztek, földbirtokosok, de semmiesetre sem ! az igazi munkások. kezetek feloszlatását. Ez a hazugság megdől az eseményeket felületesen szemlélő szemében is akkor, ha látja, hogy a régi termelőszövetkezetek közül a túlnyomó többsége megmaradt és' Mi pedig a becsületes munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek pártja vagyunk és azok érdekében hajtjuk végre jogos követeléseiket, kéréseiket és oldjuk meg jogos sérelmeiket. Sajnos azonban, nem minden esetben találunk megfelelő megértésre egyes minisztériumoknál, főosztályoknál és főigazgatóságoknál. Különösen nem az állami gazdaságok ügyében, az élelmezésnél és az energia főigazgatóságánál. Ügy gondoljuk, ha néhány kilométer el is választ bennünket az említett minisztériumoktól, meg fogják hallani és figyelembe veszik az aktíva kérését. Üzemeink képéhez ma már szorosan hozzátartoznak az üzemi munkástanácsok. Megyénk legfontosabb üzemeiben a munkástanácsok egyre józa- nabbul kezdik szemlélni az üzem életét és helyenként egyre jobban normalizálódnak a viszonyok az igazgató, a párt, a szakszervezetek és a munkástanácsok között. Mindezek azonban csak kezdeti jelek és korántsem jelentik azt. hogy a munkástanácsok terén minden rendben van. Munkástanácsainkban még mindig elég sok azoknak a nemkívánatos, vagy ténylegesen nem munkás-tagoknak a száma, akik nem ismerik az üzem életét, alig pár hónapja dolgoznak az üzemben. Érthetetlen például, hogy a Hatvani Konzervgyár munkástanácsának elnöke miért nem egy régi, becsületes munkás, miért éppen Fillér, aki több évet ült börtönben, szakmája cipész, tehát nem is szakmabeli. Vagy Gyöngyösön, a Váltó- és Kitérőgyárban, ahol sok régi, már Diósgyőrben több éve, vagy évtizede szakmájában dolgozó Vasas ki van szorítva a munkástanácsokból, ezzel szemben mezőgazdasági szakiskolát végzett 25—26 éves fiatalember a munkástanács titkára. Amíg ezekben és hasonló kérdésekben változás nem történik, döcögni fog a munkástanácsok munkája, s addig nem munkástanács lesz, hanem egy bizonyos szűk csoport, tanácskozó, beszélgető, rosszabb esetben a régi vezetőket intrikáló, leváltani akaró testület. Ügy gondoljuk, ezeken a hibákon sürgősen, elsősorban a munkástanácsokban lévő kommunistákon, majd a szakszervezetben dolgozó kommunistákon keresztül kell segíteni. Megyénk mezőgazdasági helyzete az iparhoz viszonyítva kedvezőbb körülmények között élte át az október 23-át követő ellenforradalmi eseményeket. Falvaink dolgozó parasztságának többsége az október 23-át követő időben is dolgozott, s amennyire az idő és az akkori események lehetővé tették, el is vetett. E mun ka eredményeképpen az ősziek jelentős részét, mintegy 95—96 százalékban elvetettük. Az őszi mezőgazdasági munkák jelentős része szántásban is el lett végezve. Súlyosabban érintette az ellenforradalom, ami az ellenforradalom természetéből fakad — és ami természetes is — a termelőszövetkezeti mozgalmat és azok vezetőit. gyénkben' szinte koncentrált támadás í mluíi a term dósa© vetkezetek és azok tagsága ellen Falun a volt kulákok. csendőrök, a régi idők földbirtokosai első és legfontosabb feladatuknak tekintették a régi földjeik visszaszerzését, megpróbálták azokról a föld jogos tulajdonosait, a falvak dolgozó parasztságát elűzni. Az ellenforradalmi események következtében 114 tsz-ből 66 oszlott fel. Ami 44 százalékot jelent. Az említett termelő- szövetkezetek nagyrészét kulákok, egyéb ellenséges elemek erőszakkal verték széjjel. Megfélemlítették, fegyverrel fenyegették a tsz tagságát, mindenáron arra az erőszakosan feloszlatott szövetkezetek egyrésze újjáalakult próbálták rábírni őket, — mondják ki a szövetkezetek feloszlását. Ezt tették, pontosabban teszik még ma is az olyan szilárd és erős termelőszövetkezettel és tagjaival, mint az átkári Micsurin, ahol még az utóbbi napokig különböző ellenforradalmi elemek -fenyegető leveleket küldenek a szövetkezet tagjainak, köztük olyanoknak is, mint Virág Gergely elvtárs, aki több éven keresztül becsülettel vezette és igazgatta a szövetkezet ügyét. Más helyen törvénytelenül elfoglalták a tsz földjét, sok helyen kiszántották veteményét, Ezek fényes bizonyításul szolgálnak arra, hogy a falvak dolgozó parasztjai akarják-e a szövetkezetét? Az események azt mutatják, hogy akarják és boldogulásuk könnyebb útját a szövetkezésben látják. Az ellenforradalmárok falun mindent elkövettek, hogy szétverjék a szövetkezeteket, sok helyen maga a szövetkezeti tagság puszta kézzel védelmezte a szövetkezetek vagyonát, földjét és egyes szövetkezetek nemhogy gyengültek volna, hanem erősödtek az ellenforradalom időszakában. Az események világos magyarázatot adnak a külföldi rádió által annyit rágalmazott szövetkezeti mozgalom életrevalóságáról. A falvak dolgozóinak kell a szövetkezet, csak önkéntesen, saját meggyőződése alapján, nem pedig a különböző kényszerítő eszközök hatására kell beléptetni őket. Amíg a parasztság legöntudatosabb része egyetért a szövetkezeti mozgalommal, addig nekünk kötelességünk megvédeni minden támadással szgm- ben, legyen az földfoglalás, állatok és gazdasági felszerelések törvénytelen elvétele, vagy ellenséges agitáció, valameny- nyivel szemben a leghatározottabban szembeszállunk és védelmezni fogjuk a tsz-eket és tagságát. Falun a legsúlyosabb csapások tanácsainkat érték Ez érthető is, hiszen aki földjét, gyárát akarja visszaszerezni, annak először hatalmat kell szerezni. Mindszenty jól tudta, hogy az általa kifejtett elképzelések, az egyház régi birtokainak megszerzése nehezen menne a munkás- és paraszt- gyerekekből lett tanácstagokkal és vezetőkkel. Ezért ezt a hatalmat szerintük szét kell zúzni, meg kell semmisíteni, s ezt egy-két község kivételével végre is hajtották. A tanácsokat megszüntették és helyébe forradalmi tanácsokat hoztak létre, olyan emberek vezetésével, mint dr. Szombati, Veress, stb. Ezek tényleg alkalmasak lettek volna arra, hogy megvalósítsák Mindszenty elképzeléseit. Ezek a forradalmi tanácsok szentesítették az erdők irtását, magtárak kifosztását, a szövetkezetek felszámolását és mindezt, ahogy ők mondották, a nép nevében. Sokszor magát a félrevezetett néptömeget felhasználva hajtották ezeket végre Mindezt azért tették, hogy gálád terveiket valami népi mázzal kenjék be és így indítsanak támadást a mun- káshatalcm, a tanácsok ellen Tanácsaink túlnyomó többségében ma már a régi elnökök és funkcionáriusok dolgoznak Természetesen csak azok, akik bírják a nép bizalmát, akit a falu dolgozói szeretnek. S nekünk zömükben ilyen tanácselnökeink voltak és vannak ma is. Mi nem azt akarjuk, hogy a mi tanácselnökeinket a volt földbirtokosok, horthysta csendőrök szeressék a faluban, mert ezeket mi magunk fogjuk elzavarni. Szeresse a földet művelő paraszt, a becsületesen dolgozó értelmiségi és munkás. A rend helyreálltával párhuzamosan erősödött és szerveződött újjá pártunk. Közel 4 hónapos szervező munka eredményeképpen elmondhatjuk, hogy megye valamennyi községében élnek és dolgoznak a kommunisták megvannak a pártszervezeteink. 260 pártszervezetben közel 7000 kommunista él és dolgozik, s határozottan elmondhatjuk. hogy ez a 7000 párttag a párt legszilárdabb támaszát jelentették, jelentik és fogják jelenteni a jövőben is. A párttagok felvilágosító munkája nyomán egyre többen értik meg és látják világosan, mi kezdődött el október 23-ával Magyarországon. Ha kevesen is, de a párttagok azok, akik jelenleg is szembeszállnak mindenféle ellenséges provokációval vagy cselekedettel. A pártszervezeteknek és azok tagjainak egyre jobb, egyre nagyobb a befolyásuk a tömegek között. Ma a járások munkáját úgy j is kell néznünk, hogy egy-egy járásban hogyan szervezik újjá a pártot. Ezt figyelembevéve, a következő sorrendet kapjuk: Eger város 1210, Hatvan! járás 1100. Egri járás 866. Jól halad a szervező munka a pétervá- sári és a füzesabonyi járásokban is. Leggyengébb e munka a gyöngyösi járásban, ahol 561 tag van pártszervezeteinkben. Az utóbbi hetek tapasztalatai azt mutatják, hogy a párt szervező munkája egyre nehezebbé válik, egyre kevesebb azoknak a volt MDP-tagoknak *a száma, akik hétről-hétre kérik átigazolásukat a Magyar Szocialista Munkás Pártba. Bár le kell szegezni, hogy a párt erejét elsősorban nem a párt nagy száma. (Folytatás a 2-ik oldalon) s ezzel lehetelenné tették a tsz további gazdálkodását. Mindezt az cllcnforraaalmárok azzal a hamis elmélettel szentesítették, hogy a nép nem akarja a szövetkezetei és a falu dolgozó parasztsága követeli a szövet-
