Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)
1957-02-24 / 16. szám
2 ÜJ ÜTŐN 1957. február 24. vasárnap. Megőrizzük és kifejlesztjük szocialista vívmányainkat III. A felszabadulás után a kommunisták élenjártak abban a harcban, amely a súlyos károkat szenvedett ország újjáépítéséért és szocialista átalakításáért folyt. Kommunisták, szervezett munkások, harcos paraszt-proletárok szervezték azt a paraszti megmozdulást, amelyben megszületett a földreform, amely egyszer s mindenkorra kihúzta a talajt a nagybirtokos, feudális urak lába alól. 1948-49-re a dolgozók állama vette kezébe a főbb termelőeszközöket az iparban, közlekedésben egyaránt, államosítottuk a bankokat és a nagykereskedelmet. A 3 éves terv időszakában nemcsak újjáépült, de jelentős fejlődést is elért az ország gazdasága. Az első ,5 éves terv időszakában gyorsan fejlődtek az ország termelő erői az iparban. Megszűnt a munkanélküliség nőtt a foglalkoztatottság. A mező- gazdaságban, a súlyos hibák ellenére a kollektív, szövetkezeti gazdaságok egész sora alakult meg, amelyek jelentős része megerősödött, és példázta a nagyüzemi gazdálkodás fölényét az egyéni kisgazdaságokkal szemben. Kialakult az állami gazdaságok hálózata, amely jelentős segítséget nyújtott a városi lakosság, az ipar ellátásában, a mezőgazdaságnak vetőmagot, tenyészállatokat adott. Megszervezték a gépállomások rendszerét, a- mely a mezőgazdaság gépellátásában, a korszerű gazdálkodási, agrotechnikai módszerek elterjesztésében jelentős sikereket ért el. A szocializmus gondolata és gyakorlata mély gyökereket eresztett a falun. Azonban a sikereket és az eredményeket a gazdaság fejlesztésében is beárnyékolták a gazdaságfejlesztés, a gazdaságpolitika hibái. Népgazdaságunk fejlesztésében nem aknáztuk ki azokat a lehetőségeket, amelyek a szocialista országokkal való együttműködésből fakadnak, nem számoltunk eléggé országunk gazdasági és természeti adottságaival, hagyományaival. A népgazdaság irányításában bürokratikus módszerek uralkodtak el, mindent felülről, központilag irányoztak elő, az ipari üzemek és az alsóbb szervek nem rendelkeztek a gazdasági feladatok megoldásához szükséges önállósággal, jogokkal és eszközökkel. Nem fejlődhetett ki a munkások demokratikus, cselekvő részvétele, teremtő kezdeményezése az üzemek igazgatásában. Súlyosan megsértették a szövetkezetek szervezésében az önkéntesség elvét, hibákat követünk el parasztpolitikánkban és a mező- gazdaság fejlesztésében. A nemzeti jövedelem túlságosan nagy részét vettük igénybe beruházásokra és a beruházásokra fordított összegeket nem eléggé hatékonyan használtuk fel. Ezeknek a hibáknak ellenére is letagadhatatlanok azonban az eredmények, amelyeket az ország termelőerőinek, népgazdaságunk fejlesztésében elértünk. Ezekre az e- redményekre támaszkodva ki lehet javítani az elkövetett hibákat, biztosítani lehet a népgazdaság további fejlődését és a termelés, a termelékenység emelésére támaszkodva a dolgozóknak magasabb életszínvonalat, jobb életet lehet biztosítani. A munkások, parasztok, és értelmiségiek érdekei azt követelik, hogy erősítsük és fejlesszük a termelőeszközök szocialista tulajdonát, hogy cselekvő közreműködésükkel növeljük az ország termelőerőit és így gazdagabbá, kulturáltabbá tegyük életüket. Ezt csak úgy lehet elérni, ha a népgazdaság fejlesztésében is megőrizzük és fejlesztjük szocialista vívmányainkat. A z ország politikai gazdasági átalakulásával párhuzamosan kulturális forradalom is kibontakozott hazánkban. Megszűnt a régi uralkodó osztályok monopóliuma a művelődés területén is. A középiskolák és egyetemek kapui megnyíltak a munkások és parasztok gyermekei előtt. Egységes általános iskolai rendszert alakítottunk ki. A felnőtt munkások és parasztok tömegei kapcsolódtak be a tanulásba. Az iskola szelleme, az oktatás tartalma demokratikus és szocialista lett. Nemzeti, haladó kultúránk kincsei, a világ tudományos és művészeti eredményei egyre szélesebb tömegek számára váltak hozzáférhetővé. A magyar tudományos és művészeti élet demokratizálódott, jelentős eredményeket produkált, amelyek hazánk határain túl is elismerésre találtak. A művelődés terén elért nagy eredményeinket is kísérték azonban hibák, amelyek beárnyékolták egész szocialista építésünket. A művelődés, a tudomány, a művészet, a nevelésügy terén különösen súlyosan hatott nemzeti hagyományaink lebecsülése, háttérbe szorítása, a Szovjetúnió tapasztalatainak szolgai másolása. Gyakran gyanakvás és meg- nem értés jutott osztályrészül régi értelmiségieknek is, nem becsültük meg eléggé felnövő népi értelmiségünket sem, nem sikerült összeforrasztani a régi és az új értelmiséget, s az értelmiséget és a munkásosztályt. A mi fejlődésünkről elmondható, hogy a jót kísérte a rossz és szocialista építésünk eredményeit torzították a hibák. A mi fejlődésünk tanulságai azonban nem azt követelik tőlünk, nem azt követelik a munkások, parasztok és értelmiségiek érdekei, hogy a rossz miatt elvessük a jót is. Szocialista vívmányainkról le kell hántanunk azokat a torzításokat, amelyek a Rákosi— Gerő-féle vezetés hibái miatt rájuk rakódtak. Szocialista vívmányainkat a nemzet egészséges erőinek közösen munkálkodva kell megőrizni és fejleszteni. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes megyei elnökségének közleménye i Az MSZMP ideiglenes megyei elnöksége legutóbbi ülésén megvizsgálta november 6-án hozott határozatát, melyet a november 9-i Népújságban tett közé. Az elnökség a vizsgálat során megállapította, hogy az akkori határozata helytelen volt. E határozatban ugyan helyesen foglalt állást abban a tekintetben, hogy mélységesen elítélte a Rákosista és Geiőista klikk bűnös politikai vonalát, s annak miniden megnyilvánulását, de az már helytelen volt a határozatban, hogy ennek szellemében élítélte és megbélyegezte j Z800 höbmÉtEP föld eltávolítása terheli a számlát Nagy gondot fordítanak a község rendezésére. A belvizet le akarják vezetni és ebhez az árkokat újra ki kell tisztítani. Hiszen már gok helyen az utcán fcflyik a víz. Az utcák eléggé elhanyagolt állapotban vannak, nagyobb karbantartásra van szükség M'ndezt a község dolgozói társadalmi munkában végeznék. Arra kérik a megyei tanácsot, bocsássanak rendelkezésükre műszaki segítséget az árkok és az utak felméréséhez. Patak-szabályozást az előző években végeztek. Közel 18.000 köbméter főidet mozgattak meg. Ebből 6000-ret á község lakói termeltek ki társadalmi munkában. Ez a munka nem fejeződött be, még 2800 köbméter föld kihányása terheli a füzesabonyi szakaszmémökr ség, illetve a miskolci Vízügyi Igazgatóság számláját. Jó lenne, ha befejeznék azt, amibe Tamás László, Sinkó Antal, Zeke Sándor és Martosán Lajos elvtársakat. A felsorolt elvtársak, hosszú időn keresztül végeztek pártmunkát, s ha munkájukban követtek is el kisebb, vagy nagyobb hibát, helytelen volna őket rákosistáknak, sztálinistáknak nevezni. Az elnökség éppen ezért november 6-án hozott határozatát visszavonja, s kijelenti, hogy a fölsorolt elvtársakat párthoz hű, becsületes kommunistáknak tartja. MSZMP Heves megyei Ideiglenes Elnöksége Jó is legyen — hasznos is legyen • • . belekezdtek. Ha ez megtörténik nem fenyegetné árvíz többé a falut, mert lakói önkéntes munkával kiszélesítik és megemelik a meglévő gátakat Kérésünk csupán annyi, hogy a megyei tanács és a j miskolci Vízügyi Igazgatóság segítse a no vaj iák tervének megvalósulását. Daragó István Novaj A dohánygyári forradalmi ifjúmunkás szövetség megalakulása, úgy hiszem, sokáig emlékezetes marad az egri fiataloknak. Jól sikerült klubdélutánunkon több mint száz fiatal szórakozott, zenekarunk négy taggal kezdett játszani, s mire vége lett a klubdélutánnak, nyolcra szaporodott a számuk. Ez is azt bizonyítja, a fiatalokat nem kell erőszakkal szervezni, ha szórakozásról, kedvükre való munkáról van szó. A kezdet, úgy érzem, jó volt, de még mindig idegenkedik a fiatalok egyrésze a szervezeti élettől. Azt mondják, „most még jól csináljátok, de a jövő hónapban biztos már unalmas gyűléseket tartotok”, Meg hogy „azért nem megyünk, mert csak politizálnak az ifjú- í sági szervezetben”. Nos, ezek- í nek a fiataloknak a megnyug- í tatására elmondok néhány | dolgot a Forradalmi Ifjúmun- | kás Szövetség tervéből. ; Kezdem a farsangi műsor- | ral. Szigligeti Ede: Cigány c. ’ háromfelvonásos népszínművét adja elő színjátszó csoportunk, utána hajnalig tánc. Vendég- szereplésre is megyünk a Cigánnyal. Borika néni, kultúrfe- lelőstink megígérte, hogy a bevételből egy ismerkedési estet rendezünk az ifjúmunkás szövetség tagjainak, az üzemi fiataloknak és a városi ifjúság- : nak. Sajnos, a sítúrát, a hóval ! együtt elfújta a tavaszi szél. I De a jó idő a futballistáknak hoz örömet. Hosszú idő óta működik már a teke szakosztály, nemsokára dobogóra lépnek a táncosok is. | Ugye, bőven lehet választatni? Nem is lesz olyan unalmas 7'avasz van ...én már tudom Tavasz van, mégha az ember fázik is, a kályha füstöl is, a zsebkendő kevés is... de Tavasz van. Nagy t-vel. Honnan lehet ezt tudni? Hát kérem először is, a háziak kutyája két nap óta nincs itthon, hogy úgy- mondjam, külszolgálaton van... Jó, jó, télen is elszökött csavarogni... De láttam már hóvirágot, egy kislány kezében, aki úgy vitte, mintha diadalmi jelvény volna a kezében... Jó, jó. a virágok is tévedhetnek, s utóvégre a kislány, egy tölgyfát is így vinne a kezében, ha ugyanattól kapta volna, akitől a hóvirágot. Tegnap este, az egyik kapu alatt két összefonódott árnyat láttam... Sokáig láttam őket összefonódva... Nagyon sokáig... Jó. jó, hátha csak a szemem rossz, s egy árny volt az, aki magával fonódott össze, vagy mit tudom én... Különben is, télen is lehetett látni ilyen összefonódást, tekintetsem Ez is tel arra, hogy a szerelemnek nincs vámja, sem naptára, csak tárgya van. nagy tével.. De... Ma reggel a feleségem kinyitotta a szekrényt, ahol fi, ruhái vannak... Nagyot sóhajtott és aztán jelentőségteljesen rámnézett Hozzátehetem, hogy nagyon jelentőségteljesen nézett rám, olyan jelentőségteljesen, ahogy csak egy drága feleség tud egyetlen férjére nézni, ha akar valamit... Na ugye, hogy tavasz van... én már tudom. Ma reggel óta, amikor elrohantam hazulról, a jelentőségteljes tekintet elől. S most nem merek hazamenni este... a Tavasz miatt, amely betört a kutyaszívekbe, az erdőkbe, a kapualjakba — ez még hagyjon — de betört a ruhásszekrénybe is. (egri) dolog ezeken a rendezvényeken résztvenni. Van még egy távolabbi tervünk is, de ezt még i)em merem biztosra mondani. Az októberi események miatt félbeszakadt a tárgyalás az egyik csehszlovák várossal, mely meghívta a gyár fiataljait vendégszereplésre. Most újból szeretnénk felvenni a kapcsolatot velük, hogy a tavasszal mégis sikerüljön a csehszlovák túra. Ennyit az aggódó fiatalok megnyugtatására... Őszintén meg kell mondanom, hogy kezdetben nagyon nehéz volt összehozni a fiatalokat Érezhető volt az októberi események hatása és a rosszakaratú támadásoktól kezdve, a meggondolatlan fecsegésig, sok-sok akadály nehezítette az ifjúsági szövetség munkáját. Most már kezdünk egyenesbe jönni, segít a szak- szervezet, a párt, lesz helyiségünk és egyre nagyobb az érdeklődés a szervezet rendezvényei iránt. Egyelőre nem arra törekszünk, hogy a létszámot felduzzasszuk, hanem arra, hogy a gyári és a városi fiatalok megismerjék és megszeressék a Forradalmi Ifjúmunkás Szövetséget. Már nemcsak a dohánygyári fiatalok, de a városiak is tudnak a szervezet létezéséről, ha találkoznak a vezetőség tagjaival, egyre többen sürgetik, hogy minél több közös összejövetelt tartsunk. Igazuk van. A fiatalság tudja legjobban, mit kell az ifjúsági szervezetnek tenni, hogy jó is legyen, hasznos is legyen. Szarvas Aladár, az Egri Dohánygyár Forradalmi Ifjúmunkás Szövetségének elnöke REJTŐ JENO (P. HOWARD): — No... de hát a konflissal a Szaharában? — Kérem, a Szaharán át öszvértaligával is közlekednek... Tessék megnézni a marokkói vásáron, hogy Timbuk- tuból miféle vackokon jönnek négerek és arabok Marakesig. Ez így is volt. Akire a Szahara megharagudott, azt páncélvonattal és minden egyébbel úgy betemette, hogy híre sem maradt, akit elkerült a számum, az egy csacsival vagy egy kecskével is elvándorolt á sivatagon keresztüL Yolland nézte a konflist. Kedves, jó időkre emlékeztette, a címeres kalapú kocsis... Julius Cézár, vagy Napoleon nem ültek volna bele. És nekigördült az útnak. — A Szaharát már átszelték gyalog, repülőgépen, biciklin és tankon, ön lesz az első, aki a régi nagy idők járművét használja. A konflist. Éljen! Strudl úr felriadt és megemelte a kalapját: — Jóestét! Mi tehetett volna? Visszaforduljon? Meghátrálni az út kezdetén egy konflis miatt?... Különben is az egyfogatú kényelmes és konzervatív jármű. Beült a kocsiba, Polchon a bakra. Strudl úr lecsavarta a zászlót, a taxi ketyegett. — Hová vigyem uraságodat? — Dél-Szudánba — mondta dühösen a lord. — Igenis — felelte nyugodtan Strudl úr, csettentett a nyelvével, meghúzta a gyeplőt és rittyentett az ostorral — Gyű, hó! Diendl, du Ass! A töltésre épített műút mentén itt is, ott is kilométerekre sivatag váltotta fel a szikes, szegényes növényzetű tájat. Sir Yolland háradőlt a meleg bőrülésen, amely még mindig nem adta ki a napközben felszívott forróságot. Kiterjesztett karját a kocsi hátrahajtott ernyőjének vasszegélyére helyezte és nézte a kocsis körgallérján a bő ráncokat, amelyekkel legutóbb Dumas regényeiben találkozott. A szemellenzővel felszerelt, sovány, vak gebe patkója hangosan csattogott, a megvasalt és gumival bevont, rozzant kerekek zörögtek és ütemesen himbálta az ócska bárkát. Igazán kellemes. Van valami megnyugtató ebben a járműben... És nincs kitéve annak a veszélynek, hogy beéri a vörös színű autót... Nyomban beérte. Az első fordulónál. A nő ott állt a felhajtott motorháznál. Először elbámult és abbahagyta a szerelést, amint megpillantotta a Szahara felé baktató bérkocsit. Azután nevetni kezdett végül tárt karokkal a konflis elé állt. — Nyeee! Diendl... Herrgott- noamohl... — Csikorgott a kerék, ahogy becsavarta a féket — Defektet kaptam — jelentette drámai hangon a nő. — Nincs önnél, sir, véletlenül egy pótkerék? — Sajnos... nem hordok magamnál — mentegetőzött a gróf. — De ön csak hozott? — Elfelejtettem. Irtózatosan szórakozott vagyok. — Azt tapasztaltam. Ha óhajtja, a kocsim visszaviszi Ain Szefráig. Közel vagyunk. — Értem. Ön nem jönne velem vissza a kocsin? — Itt megvárom. — Köszönöm — felelte dühös gúnnyal. — Ne zavartassa magát, sir. Van nálam emelő, majd megragasztom és újra felfújom a kereket. — A ragasztott gumi nem tartós. — Ne törődjék vele. — És hátat fordított. Mit keres a motorházban, ha gumidefektet kapott? Hm. És egyik kerék sem látszik puhának... — Mehetünk — mondta Olivér Yolland. Ö felajánlotta a kocsiját. Többel nem tartozik, mint úriember. — Rendben van... Mehetünk, de tizenkét óra elmúlt. Mostantól érvénybe lép reggel hatig a második díjszabás. — felelte Strudl úr és eggyel lejjebb csavarta a zászlót. Azután kiverklizte a rézgcmbú fogantyút, hogy a fék engedjen és azt mondta: — Hóóó! Du zau... géma...! Hajnalra már látszott a sivatag. Mindenfelé csak homokdombok, körben a látóhatár legtávolabbi széléig. A gróf elaludt, de veszett tülkölés és motorzúgás riasztotta fel. A vörös kocsi utolérte őket és elzúgott mellettük... Egy kis kéz nyúlt ki az ablakból, mintha hátrafelé integetne... Mit kerülgeti őt? — Mr. Polchon... — szólt előre a bakon ülőnek — mikor érjük el azt a hangárt? — Talán délre. A Zirzin nevű falu aránylag közel jván már. — Odáig vezet a műút? — Egészen, sir. Parancsol pálinkát? Az frissít... — Köszönöm... Vagy félórát aludt, amikor ismét fékcsikordulásra ébredt. Kissé lejtősödött az út és élesen kanyarodott néhány hatalmas domb között... Egyszerre Strudl úr rémülten felkiáltott és két kézzel egész súlyával hátradőlve, húzta visz- sza lovát... — Szent atyám... Hóó hó! Diendl! Du verfluchta! A gróf kiugrott a kocsiból, mielőtt megállt volna. Szörnyű kép... A kis vörös autó, úgylátszik leszaladt az útról, és belerohant a kőhalomba., összetörtén, felborulva feküdt. Távolabb, egy puha homokdünába fúródva, tépetten, ájultan a nő... A kocsihoz vitték és a bőrülésre fektették. Nem sérült meg súlyosan. A tépett ruha alatt itt Is, ott is törést, vagy sebet vártak felbukkanni, de nem volt ilyesmi. Úgy látszik, a puha sivatagi por felfogta az esést. Ha a kőhalomra hullik, vége. Lassan kinyitotta a szemét, de egy mély sóhajjal ismét le- húnyta. — Elvisszük Zirzinig — mondta sir Yolland. — Ott van a mi orvosunk, van gyógyszer is és elszállítjuk akárhová, teherautón. Végigfektették a bőrülésen és ők gyalog mentek a konflis után. A nő rövidesen felült. Megsimogatta a homlokát. — Hol vagyok? — kérdezte a grófot, aki nyomban a baktató kocsihoz sietett. — Felborult az autója... Nem érez fájdalmat? — Istenem... — megsimította a homlokát. — Olyan kábult vagyok... — Feküdjön, kérem, nyugodtan, mert ha belső sérülést szenvedett, akkor vigyázni kell a mozgással... — Igaza van... Milyen okos — Visszafeküdt és lehúnyta a szemét. Yolland Polchonhoz fordult. — Maga, tiszt úr, vonuljon be Ain-Szefrába... Intézkedjék, hogy bevontassa valaki ezt a törött kocsit az útról... — Igenis. Visszafelé hogy jöjjek? — Lovon, repülőgépen, tevén, ahogy tetszik, csak siessen... (Folytatása következik)
