Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)
1957-02-20 / 15. szám
1957. február 20. szerda ÜJ «TON 3 EGYETÉRTÉS URALKODIK az EgriAuíöipariForgáesológyár üzemvezetőségében — Halló fogda? — Kérem jöjjenek fel a 15-ös be... A fegyveres őr, egy 15—lf éves körüli fiút vezet el a 15-ösből. G. N. Imre nyomdásztanulót. Mi volt a bűne G. N. Imrének, hogy ilyen fiatalon a rendőrségre került? Négyen voltak társak, négy 15—16 éves srác, ők alkották az „Igaz Magyarok Szövetségét.” Mikor a szövetség megalakult 1955-ben, még csak a diákromantika, a rejtélyesség a titkos szövetkezés izgalma, hozta létre. Persze titkosírás „rejtjelzett” levelezésük is voilt, mert egyik társuk, B. István Budapesten járt gimnáziumba, s így tartották fenn a kapcsolatot. Hogy volt e politikai célja a szervezkedésnek abban az időben? Kár is firtatni, gyerekek voltak. De később mégis ez a titkosírás lett a vesztük... Lebukott a szövetség egyik tagja A szegedi vasútállomáson D. Lajos másodikos Dobós, feltűnést kelthetett izgatott magatartásával, mert a karhatalmiak igazoltatták. A diszidálási szándék hamar kiderült, de elengedték volna, ha meg nem találják nála az „Igaz Magyarok Szövetségének” egyik titkos írással írt levelét. Ez gyanút keltett, s a további kihaíllgatás során egész regényes szövetkezésről mesélt D. Lali. Elmondta, hogy az októberi események során milyen tevékenységet A Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szabad Szakszervezetének elnöksége fontos határozatot hozott a tagdíjak felhasználásáról. A szakszervezeti tagság által befizetett tagdíjakból többet kíván visszajuttatni a tagság részére. Az elnökség megállapította, hogy a szakszervezeti gazdálkodásunkban túlzott volt a centralizmus, ennek következtében a tagság nem ismerte a szakszervezeti gazdálkodást, nem tudta számontartani n tagdíjak hovafordítását. Szakszervezetünk programja célul tűzi ki. hogy a tagdíj bevételek nagyrészét a szakszervezeti bizottság közvetlen felhasználására kell biztosítani. Az eddigi 15, illetve 20 százalékos tagdíjrészesedés helyett, melyből még 3 százalékot a járási bizottságok számlájára kellett befizetni, 1957 február 1-től 1—100 I fejtett ki az „Igaz Magyarok Szövetsége”. Mit tevékenykedtek az „1MSZ“ tagjai? A negyedik tag G. József, szintén másodikos Dobós, lakásán kölcsönkért írógéppel szovjetellenes, kormányé’!1 e nes sztrájkra hívó röplapokat írtak, s szürkületkor a Széchenyi, a Május 1, a Deák Fetagig 30 százaiéi;, 101—600 tagig 35 százalék, 001-700 tagig 45 százalék, 701—1200 tagig 48 százalék marad n szakszervezeti bizottságoknál. A jövőben a visszamaradt százalékos részesedés fel- használásáról maga a tagság dönt, taggyűlésen. Ugyancsak a tagság dönt arról is, iiogy függetleníti-e a szakszervezeti bizottság elnökét. A függetlenített szakszervezeti funkcionárus munkabérét és közterheit, valamint a 100-on felüli tagsággal rendelkező alapszerveknél a segélyezést is a visszamaradt százalékos részesedésből kell fedezni. A szakszervezeti bizottságok pénzgazdálkodását a számvizsgáló bizottságoknak kell rendszeresen ellenőrizni. Az elnökségnek ez a nagyjelentőségű határozata hozzájárul az alapszervi : munka megjavításához. IGLAI LAJOS TB elnök renc, s más utcák ablaküvegeire, hirdető tábláira ragasztották. G. N„ Imre nyomdász- tanuló pedig tevékenyen részt- vett a december 10—12-i eseményekben is. Ö szedte ki az ellenforradalmi röplapokat az elfoglalt nyomdában, p állítólag Ózdról hozott röplapokat terjesztett december 12-én. Ezek a röplapok is sztrájkra hívták fel az egrieket. A kiskornak bírósága elé kerülnek Röviden ennyit az IMSZ tevékenységéről. Hogy politikai meggyőződésből tették-e? Nem nehéz eldönteni. A vallomások során azt mondták, az izgalom és a fantázia kedvéért csinálták az egészet. Valóban ilyen (látszata van a fiatalok tettének. Elkapta őket a láz, mely komolyabb embereket is elkapott az októberi események napjaiban, imponált nekik bátor cselekedetük, melyet ugyan abban az időben senki sem akadályozott, vagy zavart. Bűnösek-e? Nem lehet állítani, hogy tudatosan bűnösök A fiatalkorúak bírósága dönt majd ügyükben, reméljük nemcsak a törvény előírásai, de az emljeriesség hivatalos törvényét is alkalmazzák a diákromar.tikából indult csellekmények elbírálásánál. Kovács Endre belje be egyik verejtékkel szerzett bérét, órabérben a másik. Ugyancsak segítségükkel készült eii az első negyedéves terv és készülnek el majd a további tervek is. Ezeket havi egyszeri ülésen vitatják meg. A jelenlegi negyedéves tervükbe belekerültek még a múlt év november, december havi elmaradásai is, ha a rendelők továbbra is igényelték azokat. A gyárban nem hogy ellene voltak, de — többek elmondása alapján — igényelték is a pártot, — amely a városi aktívaülés után alakult meg. Senkiben nem maradt kétség aziránt, hogy a munkástanács, az igazgató és a párt között milyen nagy az egyetértés, az egymás kölcsönös segítése, ha elmondjuk, hogy Nagy elvtárs maga is tagja az MSZMP- nek s a 11-es létszámú munkástanácsból ugyancsak hatan tagjai a pártnak. Október előtt 23 párttagja volt az üzemek, most, amikor 87 fővel kevesebben vannak és csak egy hónap telt el megalakulásuktól, már 14. Beléptek olyanok is, akik régen nem voltak párttagok, mint például Hubicsák István, vagy Bamon József géplakatos. Viszont többen érthetetlennek tartják, hogy a régi aktiv elvtársak közül egyesek még vonakodnak a tagságtól, noha az elmúlt hónapok alatt is úgy viselkedtek, ahogy tőlük joggal elvárta a párt. Tekintélye volt és van az üzem pártszervezetének, bár erejéből még kevésre telik, mégis egész más a hangulat, a munkafegyelem a forgácsolóban, amióta megalakult. Sokat jelent, hogy a párt valóban a legjobban dolgozó, a munkások előtt elismert embereket gyűjtötte soraiba, így bármikor eredményes az érvelésük. Nagy szükség van erre, hiszen az üzemben és az üzemen kívül sokszor terjednek félrevezető rémhírek és bizony komoly zavarokat okoznának, ha a párt nem lenne éber, nem ügyelne a hangulatra, nem nevelné az embereket. A jövőben is ezt tartja feladatának, mindenféle papírmunka helyett. Kinek-kinek meghatározott munkaköre van a gyárban, — nincs bizonytalanság, töprengés, s ezért is nem sértik egymás jogkörét. Megszűntek azok a kapkodó intézkedések, melyeket, bármilyen jóindulat táplál is, károsak voltak. £s az eredmény: januárban a csökkentett létszámmal 105 százalékra teljesítették havi tervüket, s termelési értékük 36 ezer forinttal volt több, — mint például a múU év júliusában. DOHAI MARGIT Még azt mondják, falun unalmasan telnek a téli esték. Lehet, ahol nem elég élelmesek a fiatalok. De Szentdomonkoson? A nagyböjtig minden este vidámság költözik a lányos házakhoz. Az eladósorban lévő lányok vidám és hasznos szórakozással töltik el estéjüket, ki fonással, ki hímzéssel, a fiúk meg udvarlással — de mindenki kellemesen Sajnos, ez az évszázados szokás már kiveszőfélben van községeinkben. A háziszőttes helyett olcsóbb ipari kelméket veszik stafírung nak, persze nem mindenütt... ...Mert amint a kép is mutatja, Kakuk Annuska, Agócs Klári és a többi barátnője még ragaszkodik a szépen hímzett törülközőhöz is. A fonással már végeztek, s most madara-? kát, rózsákat varázsol ügyes! kezük a hófehér vászonra. ? A fonásból, hímzésből is megárt a sok. Egyf kis tere-fere valóságos felüdülés a nagy munka közben. De nem... Ugylátszik, új legény érkezett, azért kuncog vígan a két lány. Ki tudja, nem ő köti-e be valamelyikük fejét. Mert a fonóban szövődnek a szerelmek, s jövőre tán csak kíváncsiságból kukkanthat Annuska a fonóba, mert a menyecskéknek már v nem lehet a lányok közé járni Nem... Ne... hiába is tiltakozott Icuska, — a fonónak szigorú törvényei vannak. A leesett orsó a fiú kezébe került, azt pedig csak csókért lehet visszaváltani... Érdemes hát ügyesnek lenni, ugye fiúk? Sok emberben okozott zavart, hogy a munkástanácsok megalakulása után is megmaradtak üzemeinkben az igazgatók, mint egy-egy gyárért mindenképpen felelős vezetők. Feltették a kérdést: végtére is kinél hát a vezetés, mikor, kihez forduljunk? S hogy erre sor kerülhetett, annak maguk a munkástanácsok, igazgatók voltak okozói. Mert egyik hellyen oly aktív lett az igazgató, hogy mindent egyes egyedül akart elintézni, csak akkor tartotta helyesnek a döntést, ha ő mondta ki rá az ament, — másutt viszont akár mint bábú hagyta magát ide-oda mozgatni. Lehet-e a fent említett vezetőszervek között egyöntetű munka, egyetértés? Válaszért az Egri Autóipari Forgácsológyárat kerestük fel. A régi igazgató maradt, Nagy János, mert tisztelték és becsülték, Fülöp Gyula MDF titkárt bízták meg az új párt szervezésével és vezetésével. A dolgozók közül sokan fiatalok, benne voltak az októberi eseményekben; nem jártak be munkahelyükre; amikor bejöttek is nem volt villamosenergia, — éppen elég baja volt az üzemnek. EmeVett gyakran ellentétbe került a vállalatvezető és az ideiglenes munkástanács, mely tapasztalat, meggondoltság nélkül időnkint olyan bér, vagy más követelésekkel lépett feli, amit az akkori, sőt a mai körülmények között sem áll módjában a gyárnak teljesítenie. Később állandó munkástanácsot választottak, e'.nöke lett Leszkaszi Tibor, a pán régi, józangondolkodású tagja, s ugyancsak a tanácsba választották a műszakiak egyré- szét is. Ennek a munkástanácsnak már nagy szerepe van a jelenlegi eredményekben. Együtt, az igazgatóval, a szociális helyzet, családi körülmények és a szaktudás alapos mérlegelése után küldték el a munkások egyrészét racionalizálás idején, így is többnyire az ellenfcrradalmárcktól vonták meg a forgácsoló gyári belépőt. Akit tehettek, nyugdíjba küldtek, s ezzel is családosokat mentettek meg a munkanélküliségtől. Arra különösképpen vigyáztak, hegy a legjobb szakemberek maradjanak az üzemben. Helyes, észszerű javaslatokkal jöttek a bérezés megtárgyalásánál, hangoztatva, hogy csak a tényleges megdolgozott munkáért fizessenek ki bért. A terv alapján normához kötötték a fizetési feltételeket: két ujjunk sincs egyforma, két ember sem dolgozhat teljesen egyformán, még kevésbé 50—60 ember és miért zseDiákromamtikából, hűncselekmény Felkelés? Forradalom? Ellen- forradalom? Nem olyan erősen, de még mindig él a kétely egyesekben, mi is volt Magyarországon október után. S hogy a kétely köde minél gyorsabban oszoljon, hogy az igazság felismerése világítsa át n gondolatot, sokat segít az elmúlt napokban megjelent „Az ellenforradalmi erők az októberi eseményekben Magyarországon“ II. kötete. A több mint 150 oldalas füzet képekben, dokumentumokban, szemtanúk, sőt áldozatok szavaival bizonyítja a vandál pusztítást, amely a munkáshalalomra, • a kommunistákra, a haladó gondolkodású emberekre zúdult. Több mint egy hete olvastam el a füzetet, de különösen néhány kép — a budapesti pártbizottság előtt falhoz állított és kivégzett ávós sorkatonákról készített felvétel — ma is nagyon mélyen él lelkemben. S azokkal a szülőkkel, ifjú feleségekkel és gyermekekkel érzek, akik ott ismertek rá gyermekükre, férjükre, vagy apjukra, amint a halálra rémült szemekkel szeinb-- állnak a gyilkos sortűzzel és fiatal éveik utolsó pillanatát élik. Velük érzek és velük együtt él berniem a kiolthatatlan gyűlölet a gyilkosok ellen. * Egy neves egri orvossal az októberi és az azt követő eseményekről beszélgettünk. Közös ismerősök után érdeklődtünk, ki, hogyan vészelte át ezeket a nehéz napokat, heteket. Természetesen szó esett az újságírókról és az orvosokról is. Már jól benne jártunk a beszélgetésben, s egyszercsak azt mondja az én orvos ismerősöm: ,,Mi eltúloztuk egy kicsit. Túllőttünk a célon. De- hát nem tudtuk, mi van”. Igen sek ember nem tudta ebben a viharban, „mi van”. Sok ember nem tudta ebben a percben, mit, hogyan cselekedjen, hogy jó legyen. De ma már tudjuk, hogy mi volt! Látjuk azt is, hogy mit kellett volna tennünk a munkáshatalom megvédéséért. És ha már meg nem történtté nem is tehetjük cselekedetünket, azok, akik „eltúlozták egy kicsit”, de nem álltak az ellenforradalom oldalára, legalább most vonják le a következtetéseket és segítsenek jóvátenni túlzásaikat. Az én orvos ismerősöm már eljutott a következtetés levonásáig. Hiszem, hogy a, segítsége sem fog sokáig hiányozni. * Azt, hogy milyen célhitüzisü, szervezeti felépítésű ifjúsági szervezetekbe tömörüljön a fiatalság az már eldöntött kérdés. S aki döntött — az maga az ifjúság. A DISZ helyett most külön szerveződnek a munkás, a paraszt, a a diák és az egyetemi fiatalok. Ez így van rendjén, és csak üdvözölni lehet azt a lelkes szorgal mat, amellyel az ifjúságunk épí ti szervezeteit. Egy dolog mellett azonban nem lehet szó nélkül elmenni. Nagyon, nagyon lassan áll talpra a megyében az ifjúmunkás szövetség. S ennek megvan az oka. A DISZ járási vezetői gyorsan „átváltottak" az Eposzra, kiépítették a maguk apparátusál majd minden járásban egy-ket függetlenített ifjúsági vezetője van az Eposz-nak és megvan az ugyancsak függetlenített megyei apparátusa is. S ezzel szemben hosszú ideig senki, de senki nem nézett a munkásfiatalok felé, >e függetlenítve, se nem függetlenítve. Félreértés ne essék, nem az ellen szólok, hogy a parasztifjúság szervezete él és fejlődik. Nemi Ennek örülök. Azt is megértem, hogy a megye ifjúságánál kétharmada falusi fiatal, hogy ott nehezebb szervezkedni és több erő is kell ehhez a munkához. De meg kellene és meg is lehet találni a módot arra, hogy erőteljesebben fejlődjön az ifjúmunkások szövetsége is. Es mindjárt javaslattal is élek. Segítsünk mi is, akik ugyan már kinőttünk az ifjúsági szövetségből, de még nem felejtettük, hogy mi is munkásifjak voltunk. At „Rendelő, röntgen, gyermek”. Ennyi áll a jegyzetfüzetemben és a három szó mögött látom a II. számú kórház röntgen várószobáját. A női öltözőben apró emberke, három év körüli lehet, kórházi ruhában, plédbe burkolva vér, a nővérke karjában röntgenre. Lázas, köhög, nyűgös, idegen a hely, apu, anyu sehol, fél, hogyne félne — még a nagyok is drukkolnak itt — de a nővérke kedves hangja, játékos évődése egymásután elfelejteti vele anyukát, apukát, a hazamenést és a betegséget. A kicsike válaszolgat a nővérke kérdéseire, elmondja, kit szeret, mi baja a kis kezének, mit reggelizett — kicsi fejéből űzi, hajtja a félő gondolatokat a nővérke kedves szava. Végre sorra kerülnek. Megtörténik a vizsgálat és egy síró szó, egy jaj nem hangzik el az emberpalánta szájából... Köszönöm, nővérkéi Harminc—negyvennyolc százalék a tagdijrészesedés
