Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)
1957-02-20 / 15. szám
2 ŰJ ÜTŐN 1957. február 20. szerda Megőrizzük és kifejlesztjük szocialista vívmányainkat i. A. kapitalista társadalomból a szocialista társadalomba való átmenet egész történelmi korszakot fog át. A szocialista forradalom győzelme a legmélyebb, a társadalmi élet minden területét átható fordulat az emberiség történelmében. Ebben a forradalomban nem a magántulajdon, a kizsákmányolás formái változnak, hanem megsemmisül a termelő- eszközök magántulajdona, a kizsákmányolás mindenféle formája. A hatalomban nem egyik kizsákmányoló, népelnyomó osztály váltja fel a másikat, hanem a dolgozókat maga köré tömörítő munkásosztály veszi kezébe a hatalmat. A munkásosztály a hatalmat arra használja fel, hogy szocialista tulajdonba; vegye a termelőeszközöket és a termelőeszközök szocialista társadalmi tulajdonára támaszkodva, megszervezze a kizsákmányolástól, válságoktól mentes, fejlődő népgazdaságot. A munkásosztály politikai hatalma' és a szocialista népgazdaság a dolgozó tömegek aktív- részvételét, tudatos cselekvését tételezi fel az új társadalom építésében. A szocialista hatalom és a szocialista népgazdaság a kultúrát egyrészt elérhetővé teszi a dolgozó osztályok számára, másrészt az egész társadalmat átfogó kulturális felemelkedés alapján a tudományok és művészet új, nagyarányú fellendülését eredményezi. A szocialista átalakulásban megváltoznak az emberi kapcsolatok, átalakul az emberek magatartás, gondolkodásmódja, az együttélés új, magasabbrendű, harmonikusabb formái születnek meg. A szocialista átalakulás azonban nehéz harcban megy végbe. Ez a harc, mint ahogy a szocialista átalakulás is, kiterjed a társadalmi élet minden területére. A harcban a kommunista, — munkáspártok által vezetett proletariátus és a vele szövetséges dolgozó tömegek szétzúzzák a kapitalizmus erőit, átformálják, szocialista útra vezetik a kispolgári rétegeket, a szocializmus szellemében nevelik az értelmiséget és a társadalom más csoportjait, és kitermelik és felnevelik saját soraikból az új értelmiséget. Ebben a harcban a munkásosztály is megerősödik, leküzdi magában a múlt maradványait. II. A szocialista átalakulás folyamata a felszabadulás után hazánkban is elkezdődött. A szocializmus építésének folyamatát szakították meg az október 23-ával kirobbant események. Ezek az események kifejlődésükben a szocialista fejlődés során létrehozott vívmányaink megsemmisüléséhez és a kapitalizmus restaurációjához vezettek volna. Ismeretes, hogy a belső reakció és a nemzetközi imperializmus által szervezett ellenforradalom fellépésének a talajt azok a súlyos hibák teremtették meg, amelyeket a szocializmus építésének során a Rákosi—Gerő- féle politika eredményezett. Az ellenforradalmi erők nem ezeknek a hibáknak a leküzdésére törekedtek. Ellenforradalmi céljaik érdekében igyekeztek befeketíteni és eltorzítani mindazt, amit a magyar dolgozók a felszabadulás utáni 12 év alatt alkottak. Pedig ebben az időszakban a magyar nép történelmi jelentőségű eredményeket vívott ki, amelyekről nem akar és nem fog lemondani. A pártellenzék egy része és a különböző értelmiségi csoportok a múlt hibáinak és a „sztálinista” módszerek elleni harc címén valójában a marx- izmus-leninizmus, az internacionalizmus, a párt vezető szerepe, a proletárdiktatúra ellen folytattak hadjáratot. Ezekkel a módszerekkel megzavarták a dolgozók egy részének tisztánlátását és elősegítették felszabadulás utáni fejlődésünk, e fejlődés minden eredményeivel való nihilista szembefordulást. Már nem arról volt szó, hogy ki kell javítani a szocializmus építése során elkövetett hibákat, hogy megújhcdva, egészségesebb alapokon kell folytatni a szocializmus építését. Sokan azt állították, hogy Magyarországon nem is a szocializmust építettük, hanem valamiféle bürokratikus, népellenes társadalmi rendszert alakított ki a régi pártvezetés, a- mely nemcsak hogy nem szocialista, de nem is népi és nem is demokratikus. Ebből szükségszerűen következett az, hogy tabula rását (tiszta helyzetet) kell teremteni. Természetes, hogy ha mindent elvetünk, amit a 12 év alkotott, akkor vissza kell térnünk ahhoz, ami Magyarországon 12 évvel ezelőtt volt: a kapitalizmushoz. Ezt a következtetést nem másítják meg azok a jelszavak sem, amelyekkel az ellenforradalmárok a kapitalizmus resturálását leplezték: a demokrácia, a szabadság, az igazság stb jelszavai. És október 23-a után már el is kezdődött ez a folyamat. A leszámolás a 12 éves múlttal — ha ezt a leszámolást fegyverrel a kézben ellenforradalmi erők végzik, amikor a kommunista párt dezorganizálódott és elvesztette vezető befolyását a tömegekre, amikor szétzilálódott az állami és gazdasági vezetés — kapitalizmuson kívül mást nem eredményezhetett volna. Még akkor sem, ha átmenetileg, ideig-óráig nem is merték nyíltan kimondani a földosztás, a gyárak, a bányák, a bankok, közlekedés és a kereskedelem államosításának visszacsinálását. November első napjaiban azonban Mindszenty és mások már alig leplezetten meghirdették a szándékokat felfedő programot: „a közösségi érdek által korlátozott magántulajdonon alapuló társadalom” visszaállítását. Veszélyben forgott a szocializmus építésének lehetősége. A felszabadulás után teljesen megváltozott a hatalom jellege és az ország politikai rendszere. A. kommunisták vezetésével a dolgozók nehéz harcokban szorították ki a hatalomból a: tőkés,, feudális osztályok képviselőit. Az erőszakszerveket: a rendőrséget és a hadseregét a nép elnyomásának, a kizsákmányoló osztályok és a magántulajdon védelmének eszközéből a nép ellenségeinek, a kizsákmányoló osz- Iyok elnyomásának, a társadalmi tulajdonba vett gyárak, termelőeszközök, a szocialista építés védelmének eszközévé változtak át. A néptől idegen államhatalmi és államigazgatási apparátust átalakítottuk. Az államhatalom legfelsőbb szerve az országgyűlés létt, aMegkezdődött a munka a szőlőkben A gyors hóolvadás, a nagy- mennyiségű csapadék lehullása után még fel sem száradtak a földek, de a hevesi szőlőkben máris megkezdődött a munka. Ezekben a napokban különösen a gyöngyösi járás gazdái szorgoskodtak a 18.000 katasztrális holdat kitevő szőlőterületükön. A nyitást és a metszést egyidőben végzik. Ebből a munkából szombaton délig már több mint kétezer holdat végeztek el. Az első tavaszi szőlőmunkával egyidőben' forgatják a talajt äz újtelepítésű szőlő alá is. A gyöngyösi gazdák úgy határoztak, hogy pár hét alatt 200 holddal gyarapítják az eddigi területüket. melyben csakúgy, mint az államhatalom többi szerveiben — a tanácsokban — a dolgozó nép képviselői, fiai foglaltak helyet. A kormány és a tanácsrendszer, az államigazgatási- szervek, jellegükben és személyi öszetételükben gyökeresen átformálódtak és a szocialista építés, a szocializmust építő társadalom életének irányító, igazgató, szervező eszközévé váltak. Elegendő megemlíteni a múlt képviselőházát, amelyben hercegek, grófok, iparmágnások és banká- í rok, ügyvédek és hozzájuk ha- j sonlók hozták a törvényeket a I „népnek”, valamint a főispá- I. nők, és szolgabírák, kulák-bí- j rók és a virilista urakkal meg- ' tömött képviselőtestületeket, a csendőrszuronyra és rendőrkardokra támaszkodó horthysta bürokrácia államrendszerét és összehasonlítani a Magyar Népköztársaság államrendszerével. hogy világos legyen a gyökeres különbség a kettő között. A magyar dolgozók nem akarhatták a régi visszaállttá sát. A Magyar Népköztársaság államhatalma és államrendszere lényeges vonásait tekintve a magyar dolgozó nép államhatalma és államrendszere, a proletariátus diktatúrája volt. Ugyanakkor kínai elvtársainknak teljesen igazuk van, amikor a Zsenminzsipaí? cikkébe — „Mégegyszer a prot- letárdiktatúra történelmi tapasztalatairól” — megállapítják, hogy Magyarországon a proletariátus diktatúráját a szó igazi értelmében nem teremtették meg, miután nem zúzták szét' következetesen az ellenforradalom erőit és mivel az állami és gazdasági vezetés bürokratikus eltorzulása következtében a tömegek cselekvő részvétele, alkotó kezdeményezése nem bontakozhatott ki a politikai, társadalmi és gazdasági életben. Az állami és gzdaságl rendszer bürokratikus vonásai következnek azokból a politikai és gazdaságpolitikai hibákból, amelyeket a Rákosi—Gerő-féle csoport elkövetett hazánkban a szocializmus építésében. A pártéletben súlyosan megsértették a kollektív vezetés, a párton belüli demokrácia, a bírálat és önbírálat, a tömegektől való tanulás lenini elveit. A gazdaságpolitika mértéktelenül súlyos terheket rakott a dolgozók vállaira, minek következtében nem emelkedett megfelelően, sőt égy időben visszaesett á dolgozók élétszínvonala. Mind a politikában, mind a népgazdaság fejlesztésében nem vették megfelelően figyelembe nemzeti sajátosságainkat, hazai adottságainkat. (Folytatjuk) Segítséget kér as EPOSZ Az egri járás kilenc községében ailakult meg az EPOSZ- szervezet, s majdnem ugyanannyi községben dolgoznak az előkészítő bizottságok. Talán már nincs is olyan község, ahol a fiatalok ne dolgoznának az ifjúsági szervezet létrehozásán, vagy meglévő szervezetük életének, munkájának kialakításán. így van ez Kere- csenden, Demjénen, Egerbak- tán és a többi községekben is. Makláron, Nagytályán, Felnémeten és Verpeléten a fiatalok már azt tervezgetik, milyen módon formálják közked veltté ifjúsági szervezetüket. „Mi olyan szervezetté akarjuk tenni az EPOSZ-t, ahová j nem erőszakkal kell a fiatalo- ' kát beszervezni, hanem önként jöjjenek közénk, mivel itt taiiálják meg a szórakozási és művelődési lehetőségeiket, — így nyilatkozik erről Hídvégi István agronómus, a makiári EPOSZ elnöke. A makiári EPOSZ-szervezet gazdag kultúrműsorral készül a farsang megünneplésére. Persze a hétköznapokra ir gcndcflnak, ezért megszervezték az asztalitenisz szakosztályt, s rövidesen megindul a kézimunka szakkör is a lányok részére. Rövidesen működni kezd a labdarúgó szakosztály és a lányok, fiúk egy- egy röplabda csapata. A makiári eposzisták azt szeretnék, ha köztük minden becsületes parasztfiatal megtalálná a helyét. Az EPOSZ azon az úton indult el, amely parasztifjúsá- gunknak legjobban megfelel, szervezni és irányítani akarja a falusi ifjúság kulturális és sportmunkáját. Ebhez segítséget is igényednek az EPOSZ- szervezetek. Meg kellene szüntetni azt az áldatlan ál, lapotot, hogy egy fáimban két-három ifjúsági jellegű szervezet forgácsolja szét a fiatalok egységet. A községi tanácsoknak abban kellene segíteni az EPOSZ-istákat, hogy valamennyi községben otthona legyen a fiataloknak, mert ezt még nem mondhatják el saját helyiségükről, az andornoki és a kistályai fiatalok. A fiatalok óhaja egy rendesen berendezett helyiség lenne. Legjobb megcddásnak azt látnák ■— ha ez lehetséges, — az EPOSZ-t tegyék a kultúrház gazdáivá, hogy ott legyen a fiatalok szórakozási és művelődési központja. Befejezésül egy sok fiatalt foglalkoztató kérdésről szeretnék még szólni. Az EPOSZ nyilatkozata kimondja, hogy „az EPOSZ a párttól és kormánytól független szerv” ez így is van. Ezt azonban egyesek arra akarják felhasználni. hogy ifjúságunkat a párttal és a kormánnyal szembeállítsák. Az igaz, hogy a parasztifjúság új szervezete az. EPOSZ szervezetileg független a párttól és a kormánytól, de nem független a párt és kormány 'Politikájától, céljaitól. Az EPOSZ egyetért a párt azon politikájával, hogy hazánkban vallóra váltsák a szocializmust, s nemcsak egyetért, hanem segíti is ennek az eszmének a megvalósítását. Ilyen és ezekhez hasonló gondolatok, elvek alapján jönnek létre és dolgoznak járásunk területem a parasztifjú- ság új szervezetei. Pelyhe Szilárd az EPOSZ egri járási ideiglenes szervező bizottságának tagja. Mezőgazdasági rendel etek A közelmúltban megjelent néhány fontosabb mezőgazdasági rendelet:- — Megszüntette a mezőgazdasági.termények és termékeit kötelező beadását ;iz Elnöki Tanács 195(5. évi. 21. számú törvényerejű rendeleté és hatályon kíviil helyezte mindazokat a rendelkezéseket, a- melyek a beadást szabályozzák. ■Egyidejűleg elrendelte az összes beadási hátrálok törlését. ( Megjelent a Magyar Közlöny 93. számában.) , — M.ezőgazdaságfejlesztési járulékot 1957. január 1. napjától kezdve nem kell fizetni. (23/1956/ XII. 13.) Korm. számú határozat.- (Megjelent a Magyar Közlöny 102. számában.) — A kötelező tűz-, és jégbiztosítás 1957. március 31-ével megszűnt. A pénzügyminiszter rendelettel fogja szabályozni a kötele- lező biztosítás alá tartozott vagyontárgyakra vonakozú' önkéntes biztosítást. (1956. évi 36: számú törvényerejű rendeleté. M. K. 107. száma.) — A termelőszövetkezetek kérésére esedékes kötelezettségeiknek egy évre szóló felfüggesztését engedélyezheti a pénzügyminiszter és a földművelésügyi miniszter. A felfüggesztés iránti kérelem indokoltságát a megyei mezőgazdasági igazgató és a Magyar Néftizeti Bank területi irodájának vezetője esetenként bírálja el. (20/1956./ XII. 11./ Korm. számú határozat. Megjelent a Magyar Közlöny 100. számában.) BEJTO JENŐ (P. HOWARD): A tisztek között akadhat néhány ilyen Polchon, aki befurakodott. A fő, hogy Durien századost megnyerték. Ezt ügyesen csinálta Wilkie. Egy légionárius százados vezetése mellett nem lehet baja. A kitűnő katonai térképen vörös vonallal jelölte az utat. Először El Goleáig menetelnek, ez mintegy kétszáz kilométer, félsivatagi terep, dombokkal. Innen már nagyobb távolság Idelesz oázis. Itt majd megfelelő pótlásról gondoskodhatnak, de a további ütőn csak kisebb oázisok: Air-Aszben, Bilma és Mao következnek, — ezekben legfeljebb vizet meg némi élelmet vehetnek fel. Úgy nagyjából, körülbelül kétezer kilométeres út. Előre nem látott akadályok esetén is legfeljebb három hónap. Ezt mind feljegyezte. A megjelölt térképet egy celofán tokba tette, amihez külön színes zsinórja volt, hogy a nyakába akassza szükség esetén... Egy pecsétviasz színű kisautó versenyzett a vonattal. A kis vörös kocsi egyre fokozta a sebességet, és lassanként beérte a vonatot... A gróf kihajolt az ablakon és a tájat nézte. Az autó ott futott a vonat mellett. Szinte megérinthette volna kinyújtott kézzel. Egy- szercsak megfordult a vezető. Sapkája és autószemüvege ellenére felismerte Miss Els- worthot (ha elfogadjuk e nevet). A nő felnézett rá és nevetett, hogy valamennyi hófehér foga kivillant, aztán egyik kezével elengedte a kormányt, gázt adott, kapcsolt, a nyitott kipufogó túlbőgte a vonat zaját és a pecsétviasz színű autó úgy nekiugrott az útnak, hogy másodpercek múltán csak a pora füstölgött, mint valami hosszú, ritka szövésű függöny a sínek mentén. Jön a nő! Tömör, hadvezér: önbizalmát nyugtalan érzés hígította fel első pillanatban. Mit akar ez a hölgy? Megnézte, hogy merre van Mukhtár oázis? Nincs ilyen. Fellapozta a világatlasz oázisjegyzékét, hogy talán egész pici oázis ez a Mukhtár. Nem volt ott a neve. A hölgy hazugsága mögött még egy ici-pici oázis alibije sem húzódott meg. Kitalált atyját, nem létező oázisba hurcolták a mesebeli beduinok... A legközelebbi állomáson fél órát álltak. Leszállt, újságot venni. A pályaudvari pavilon bódéja mellett benzinkút állt, a kútnál egy piros autó, amint éppen tankolt. A nő is ott volt, porköpenyben a kocsi mellett, egyik kezében sapkája, szemüvege, másik kezében cigaretta, és ahogy észreveszi a grófot, mintha régi kedves táncpartnerét látná meg, odakiáltja, csengő vidámsággal: — Halló, Sir! Ez aztán meglepetés. Szintén erre? Most mit feleljen? — Igen... azt hiszem, erre... De nem szintén... — Ö, maga merev ember... Ne féljen, nem akaszkodom a nyakába... Micscda tónus! „Nyakába akaszkodom”. — Én nem... félek és örülök, hogy jó egészségben látom... Ez az éghajlat nem valami kitűnő hölgyek számára... — Ö, én erős nő vagyok, elmegyek a sivatag végére is és nem leszek beteg. — Tegnap, hm, mintha azt mondta volna, hogy... egyedül nem mer... — Ezt nem mondtam — tagadta le nyomban. — Kérem... — hebegte sir Yolland, halálosan elsápadva, — csak nem állíthatja, hogy én hazudom talán? Vállat vont és összeszorított ajkai között hirtelen némi levegőt préselt ki, amitől furcsa hang hallatszott, azután egyszerűen azt mondta: — Miért ne? — Azért, mert egy Olivér Yolland nem hazudhat. Kérem Miss Elsworth, ha kitartunk e névnél, ezt ne állítsa rólam... Mert nagyon megsért. ígér? Hát akkor nem állítom. Hová megy? — Vissza a fülkémbe, önnek is megtöltötték a bérautóját. — Nem bérautó. Saját. A legújabb Bugatti széria kocsi. Olivér Yolland elpirult. — Ez... Mindenesetre takarékos életre vall. Egy szegény leány, aki Bugattit tud venni. — Ki mondta önnek sir, hogy szegény vagyok? — ön mondta kérem, tegnap este... — felelte a gróf, kissé ingerlékenyen, mert ez már sok volt. Miss Elsworth csodálkozva húzta fel két szemöldökét egészen kerekre, kezét a mellére szorította és álmélkodva nézett jobbra, balra: — Én?? Hogy maga miket talál ki. Gazdag nő vagyok. Az apám havonta tízezer frankot küld... — Ilyen jól keresnek a beduinoknál a rabok? Miután a nő is megijedt, felhasználta a szünetet és gyorsan biccentett: — Nagyon örültem... Elsietett. Olyan izgatottan ült vissza a fülkébe, hogy amikor kivette zsebéből a monoklit, tévedésből az égő szivart kezdte tisztítani a selyemzsebkendőveL.. Ilyen egy szemtelen teremtés... Szemrebbenés nélkül letagadja a csillagot az égről és olyan rosszul hazudik, hogy az elképesztő... Még a lehelete sem igaz. És olyan közönséges népi tónusban beszél vele, mintha együtt víkendeznének London környékén és hétköznapokon ugyanabban az áruházban szolgálnának ki... A vonat sebesen pöfögött tovább és a kisautó ismét versenyre kelt. A nő vidáman intett, pedig a gróf most a fülkébe húzódva láthatatlanul kandikált ki... Honnan tudja a kis bestia, hogy ő látja?... Miért gondolja ezt, ha nincs az ablaknál? Azért sem néz utána. Különben miért ne? Nézheti a tájat is. Kihajolt az ablakon, de csak port nyelt és messziről pimaszul búgott vissza egy másodpercre elha- lóan a hátsó kipufogó. Este elérték a sivatag peremén a végállomást, Aim Szef- rát. A grófnál csak egy bőrönd volt, a többi holmiját a titkára előző napon Polchon „hadnagy” útján teherautón elindította a hangár felé. Sűrű eső zuhogott egész nap és a forró estében megszámlálhatatlan szúnyog dongott. Yol- landnak eszébe jutott a vasúton sűrűn látható felirat, a- mit az afrikai Pasteur Intézet mázol ki mindenhová. Mielőtt hosszú útra indul, lássa el magát kininnel és többször napjában szedje! — Tisztelettel jelentkezem — állott meg előtte egy vörös körszakállú ember. Polchon. — Ah! Maga az az izé. Nos? — Minden rendben... — mondta és kis híjján eldőlt, — olyan részeg volt. — Ez rendben van magánál? No, mindegy... A jármű? — Előállott... Kimentek az épület elé és a gróf csaknem hanyatesett. Egy konflis állt a sivatagi műúton, szabad zászlóval, a bakon, szürke körgallérral, kokárdás cilinderrel egy kövér, vörös arcú, bibircsókos kocsis, akinek ősz paküm- partja pamacsban végződött az álla körül. A kocsilámpa ég és mellette az ostor kísértetiesen lóg. — Mi ez? — hebegte. — Bérkocsi. Úgy is mondják, hogy konflis. Ez kérem a legkényelmesebb, legjobb sivatagi úti alkalmatosság. A kereket megvasaltattuk, és gumival vontuk be, a ló pedig csodálatosan erős sivatagi állat. Azért ilyen sovány... (Folytatása következik)
