Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)

1957-02-17 / 14. szám

J957. február 17. vasárnap ÜJ ÜTŐN a Közös erővel a tiszta erkölcsű, boldog ifjúságért! \ sötét felhők, melyek I ^ heteken át szinte fá­tyolként vonták be hazánk kék egét, lassan teljesen el­osztanak és újra kigyúl e so­kat szenvedett magyar ha­zában a béke és szabádságoly régen óhajtott igazi fénye. Egyre határozottabban rajzo­lódik ki a jövendő napfényes — de nem harc nélküli útja. Üj-ra teljes torokból mondhat­juk, van értelme az életnek, van miért küzdeni e hazában, hisz most ismét mi és csak mi — a dolgozó nép — vagy unit jelenünk és még boldogabb jö­vőnk kovácsai. Ki a felelős a tragédiákért? Ezt kérdezik sokan napjaink­ban, s nem alaptalanul. De sajnos gyakran csalt mások­tól. íróit, pedagógusok, meg­lett emberek, édesanyák és édesapák. Hiszen a pillanatnyi gazdasági nehézség, a keve­sebb szappan, ruha, vagy ép- ,pen lakáshiány, a részleges és időleges munkanélküliség nem ‘bántja úgy az emberek lelkiis­meretét, nem facsarja óriási fájdalom közepette szívét, mint ■éppen az, hogy napfényes, ka­cagó lánykák, életvidám fiatal­emberek. háboríthatatlanul alvó, féltve őrzött gyermekeik arca, melyek oly sok örömet adtak még a nehéz időkben is, nincsenek többé. Nincse­nek többé, mert rosszul nevel­te a társadalom, a párt, az if­júsági szövetség, — adják meg a választ eképpen a „jó­lelkű tanácsadók’' De mi 'kommunisták, az ifjúság ne- j velői, igazhitű, gyermekszere- I tő emberek, mi felnőttek, f ■édesanyák és édesapák, nem •elégedhetünk meg az Liren vá­lasszal és önmagunk lelki is­meretét sem nyugtathatjuk meg azzal, hogy .nincsenek többé. Nem foszthatjuk meg magunkat attól a mély emberi •érzéstől, melyet a gyermek je­lent nekünk. Vannak esalá- •dok, emberek, akiit számára sajnos nincsenek többé. De gyermekeink, akik ha meg is tévedte!:, nem vesztek el vég­leg, még vissza lehet szerezni a békés otthon, az alkotp mun­ka számára. jé ddig sokat mondtuk, csu­pa boldogság, öröm ná­lunk az ifjúság, a gyermek •élete. Nem hazudtunk, igazat mondtunk, mert valóban na­gyon sok volt nálunk a bol­dog ifjú — az igazságnak azonban, ha nagyobbik részét äs, de csalt egyik részét mu­tattuk meg.Elhallgatta a kró­nika, a sajtó, a rádió, a hiva­talos közvélemény — kivéve az egyes eseteket, — hogy sok ifjú botorkál az élet sötét si­kátoraiban, göröngyös útvesz­tőiben, akiket a felnőttek, egyes írók, pedagógusok, vagy mások, anyák és apák kerget­tek az élet lejtőjén, nem egyet száműzetésbe a tragikus ese­mények láttán. S ezek nem átallották magukat „hazafiak­nak” nevezni az októberi ese­mények során, csak azért, hogy saját kisded céljaikat el­érjék. mit sem törődve a csa­láddal. Ma már világos — bár­mennyire is mondják egyesek — nem az ifjúság robbantot­ta ki október 23-át és az azt követő súlyos eseményeket. Nem azért volt október 23., mert a párt, vagy más szervek rosszul nevelték az ifjúságot. Azt hiszem kimondhatjuk ha­tározottan. hogy nem az ifjú­ság felelős október 23-ért. Mikor ezt mondjuk arra is gondolunk, hogy a lélekkúfá- roknak, az ellenforradalmá- roknak hosszú éveken keresz­tül végzett tudatos munkáju­kon keresztül épp az ifjúság között sikerült aljas céljaiknak a legjobb táptalajt találni. Miért? Azért, mert oly züllött és ellenforradalmi a mi ifjú­ságunk? Nem. Nem azért. Aki ismeri az ifjúság lelki világát, tudja, hogy az ösztönösen ra­gaszkodik az érdekes, roman­tikus élethez. Bár még nem is­meri az élet göröngyös útját, mindenáron hős akar lenni, benne van a tettvágy, a törek­nn • s * 1 e jo eg Hát lehet erre mást mon­dani? Magvasi Flóriánnénak 3.40 fillérrel. több munkabért fi­zettek ki a az Eger és Vidé­ke Körzeti Fölművesszövet­kezet. és ezt vissza kérte. Igaza volt. Magvasiné meg­feledkezett fizetni, erre levél­ben szólították fel. hogy nem fizetés esetén bírói úton be­hajtják... Még ez is érthető, bár tudj’ isten. De a levél, az ajánlott levél, amiben a. felszólítás leiedzett 4. írd és mond négy forintos bélyeggel volt leragasztva... ... Te jó ég! Hát lehet er­re mást mondani? Ügye. nem! vés. De ez az ösztömösség esetenként, látszólag vagy a valóságban tudatossá is vál­hat, különösen akkor, ha csa­lódott az ideálokban, ha egyi- ke-másika mást kapott az életben, mint amit ígértek ne­ki, ha gúasbakötik építeni, al­kotni akaró energiáját, ha örökösen szankciókkal fegyel­mezik, tiltó táblák sokaságát rakják elé, de helyette nem kap a közösségtől olyat, ami jobb, ami neki is tetszik: sza­badott jelző táblákat, melyek világosan mutatják a határo­zott jövőt. Ez tehát az egyik és leglé­nyegesebb oka, különösen a serdülő ifjúság beleső dródá- sának a 23-i eseményekbe. Mindezek mellett tudatosan is elősegítették a fiatal lelkek kúfárai mindezt, akik a de­mokrácia és a nemzeti önálló­ság, függetlenség jelszavával tudták felhasználni saját cél­jaikra az olyan fiatalokat is, akik semmi mást nem akar­tak, csak a múlt hibáinak ki­javítását. Ezeknek az ifjaknak a szerepét meg kell külön­böztetni az ellenforradalmá- rok szerepétől. pedagógusok, nevelők többísége becsületes, ren­des ember volt október 23.-a előtt. Az is maradt utána is. Persze voltak olyan pedagó­gusok is, nemcsak az egri főis­kolán, hanem sajnos több kö­zép- és általános iskolában, a megye különböző részein, akik az elmúlt hetekben nyíltan szembefordultak az eddig ál­taluk is hangoztatott pedagó­gia! elvekkel, a szocia’ista rendszerrel és neveltjeiket az ellenforradalom céljainak esz­közeként használták fel. Mind­ez az emberi szeretet, a hu­manizmus, a hazafi ság kön­töse alatt. Egyesek közülük most is, csak éppen más sze­repben, a lélek mérnökeként tündöklenek. s tetszelegnek különböző társadalmi rangok­ban. Vajon ők nem felelősek? Hisz a szülők azért adták gyermekeiket iskolába, hogy jóra neveljék. De igen, na-i gyón is felelősele. De felelős a család, a szülő is gyermekeik neveléséért. Nem elég a gyer­meket világra hozni, gondos­kodni kell annak eltartásáról, neveléséről is. * Ma. amikor e gondolatokról elmélkedünk többre kell gon­dolnunk, mint egy-két ifjúra, egy-két elhibázott lépésére, mert ha sízemügyre vesszük az elmúlt évek nevelési poli­tikáját, módszereit, azt kell mondanunk, hogy egészében súlyosak az elkövetett hibák. Egyes helyeken jónak hitt módszerek csődbe jutottak. Tehát az egész magyar ifjú­ság szocialista, erkölcsi, politi­kai neveléséről van szó egy­aránt, Arról, hogy építsünk if­júságunk nemes szándékaira, tiszta érzelmeire, elégítsük ki igazságos, becsületességre, em­berségre való vágyukat, óvjuk meg azoknak a befolyásától, akik ma is azon dolgoznak, hogy demagóg módon, vissza­élve az ifjúság hazaszereteté­vel és a szabadság szent jelsza­vaival tévútra, politikai zsák­utcába vezessék, szembefordít­sák a szocialista renddel. Szó van arról, hogy óvjuk meg alapjaiban tiszta erkölcsű ifjú­ságikat az erkölcsi fertőbe való besodródástól, vagy segítsük elő onnan való kiju­tását. A módszerek körül sok vita lehet, kell is, hogy legyen. De a cél csak egy lehet: becsüle­tes, népéhez hű ifjúság ne­velése. Üi úton — nagy felkészült­séggel együtt kell megoldani az ifjú lelkek formálását a családnál:, a társadalomnak, az államnak. Meg kell találni a különböző ráhatások együt­tes formáit, módozatait. Sokat tehetnek, különösen a szülők, ahol a gyerek életének legje­lentősebb részét töltik. másik nagy szerep az államé, amely a maga szeneivel kötelezően és intéz­ményesen hosszú éveken át neveli a felnövekvő nemzedé­ket. Az iskolapolitika meg­változtatása mellett azonban szükséges, hogy megváltozzék a művelődési és sportpolitika is. E téren csupán egy sürgős változásra akarok utalni. Az ifjúság évtizedeken át azt szok­ta meg, hogy egy helyen, egy közösségben elégítse ki legfon­tosabb kulturális — sport és egyéb társadalmi szükségleteit. Ehelyett az elmúlt öt évben ezt legalább öt intézmény kap­ta meg, hiába volt egy ifjúsági szervezet. Ha eddig ezt is tet­tük — most nem kutatom okát — végre értsék meg a külön­böző állami és társadalmi szer­vezetek vezetői: az eddig köve­tett út járhatatlan. Az új utat nemcsak kinyilatkoztatni kell, hanem ideje is lenne már rá­lépni. SZABÓ IMRE _rr 99 JE GYZŐKÖNYV: FELVÉTETETT EGY TAGGYŰLÉSEN GYÖNGYÖSI EMBEREK Barna Sándor, a gyöngyösi városi tanács elnöke igen köz­kedvelt ember városában. Már 1945-ben polgármestere volt Gyöngyösnek, s most a közelmúltban, az októberi ese­mények után lett a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke.. Reggetől estig, szinte megállás nélkül tárgyal, vitá­zik, intézi a hozzáforduló dolgozók panaszos ügyeit — a képünk is épp egy ilyen pillanatot örökített meg — igyek­szik mindent elkövetni, a város, s lakói érdekében Tíz esztendeje, hogy dr. Puskás József városi főorvos, egész- ségügyi osztály vezetője Gyön­gyös város egészségügyének a gazdája lett. Tíz esztendős munkájára jellemző, hogy ez alatt az idő alatt járvány nem volt a városban és a fertőző í' betegségek száma is évről-évre csökken 00 PAGONY LAJOS: CSÓK Jajj, arcodon most elfakul a hamva lányságodnak és megkent a mákony pihegve, lázzal, félig önként adva gyötrelmes, fülledt, néma éjszakánkon: csak állsz, árván és várod, hogy Ítélet mennydörögjön, húzva, egyre lejjebb az ingoványra, ahol még a lélek küzd, ernyedten, azután megdermed és szertefoszlik eszme, dogma, bárhol felszívott intelem, gyöngécske hit, vagy félelem, mert megérted: mind sárból születtünk. És súgod már: „Jó, hogy itt vagy...” FAZEKAS ISTVÄN: A JEGYZŐKÖNYVEKTŐL az embernek mindig borsódzik a háta. Talán öntudatlan tilta­kozásul azért, hogy az életet, az emberek hangját, hangjá­nak remegését, indulatait ilyen rideg, száraz sorokba gyömö­szölik, talán azért, mert órák vitáját, hetek készülődését •egyszerű „Kmf” — kelt, mint fent — jelzéssel zárják le, — mintha ezzel mindennek vége volna, pedig éppen kezdődik valami új, jó, vagy rossz, de új, de más. Lehet hogy ezért, lehet, hogy másért, most ne firtassuk, de egyben megegyez­hetünk: ritkán volt élvezetes olvasmány a valamiféle ülés­ről felvett jegyzőkönyv. Még a taggyűlésről felvatt sem... Talán az a legkevésbé, ami­kor az ember olvasta a kom­munisták gyülekezetének sab­lonos, semaftkus szavait, az átbeszélést, és az elhatárolást, s még ezek között is kiérezte, hogy ezek csak arra valók, hogy elfojtsák az őszinte ér­zést, az őszinte szavakat. Nem •gyszer valóban szívfájdító volt egy-egy ilyen jegyző­könyv... hogy soha többé ne kelljen ilyet olvasni! S most újból jegyzőkönyv fekszik a szerkesztőségi asz­talon, taggyűlés jegyzőkönyve, a végén ott van a „Kmf”. — s mégis izgalmas, elgondolkoz­tató olvasmány. Éppen mert taggyűlésről szól, éppen mert a kommunisták őszinte hangú, szókimondó gyűléséről. 2 NEM NAGY pártszervezet, mnniinii nimm, uun« nem is „termelő üzem” párt- szervezete taggyűléséről ké­szült a jegyzőkönyv, s nyomá­ban ez az írás. Az egri járási tanács 21 kommunistája vitat­kozott, érvelt és mérlegelt, de ez a 21 ember beosztásánál, munkakörülményeinél fogva egy egész járás életéért, jö­vőjéért felelős. Nem 21 ember tanácskozott a tággyűlésen, — nem 21 ember sorsa, problé­mája került itt napirendre, — hanem egy egész járásé, sőt azon túl is — az országé. A beszámoló? Nem irodalmi alkotás, nem a szónoklat mintaképe, amely meghöktentő fordulatokkal, ragyogó hasonlatokkal ragad­ja magával az olvasót, a hall­gatót. Nem az. Csak olyan „alapszervi” beszámoló, de igaz, mélységesen igaz, őszin­te, s rendkívül optimista, de nem öntelt. Egyszerű szavak, egyszerű gondolatok, amelyek igazságukkal, a tények meg­győző erejével felérnek holmi cicerói magaslatig. Higgadtan és körültekintően készült a beszámoló — ez tükröződik vissza a mondatokból a felso­rakoztatott érvekből. Néveze- rint említi a járási tanácsba befurakodott ellenforradalmá­rokat, s pontosan, szinte je- lentésszerűen sorolja fel csele­kedeteiket és értékeli is azo­kat. Nincs odavetett név, meg- indokolatlan vád, — csak ala­pos, s mindenki által ismert, vagy megismert tények van­nak... A Nagy Imre-féle áruló kormány miatt, minden felké- | j szülésünk kudarcba fulladt, — mert nem a népi demokráciá­hoz, a párthoz hű párttagokat fegyverezte fel, hanem az el­lenforradalmárokat..” — mond­ja egy helyen a beszámoló, s rögtön utána, a járási tanács pénzügyi osztályát mutatja be, ahol egyből kaptak az effajta politika adta lehetőségeken, ahonnan elindult, először ta­nácson belül, majd az egész járás területén az ellenforra­dalmi szervezkedés. I S ÍGY VÉGIG, az egész be­számolón: egyik tényt a másik tény, egyik elvet a másik elv bizonyítja meggyőzően. Nem véletlen, hogy ha csak ezen a beszámolón múlna, akkor is hinné az ember azt a megál­lapítást: „A mi pártunk lét­alapja, jövője: a dolgozók együttérzése és bizalma...” S azért is jó olvasni ezt az idé­zetet, mert lám ebből is lát­szik, nem kifelé szánt agitáció a párt és a nép egysége, — „belső használatú” valami is az, igazság, olyan igazság, á- melyre párttagot, pártonkívülit egyaránt újból megtanított a véres október. Vége a beszámolónak... Váj­jon lesz-e hozzászólás? S ha lesz, mennyi, milyen? A „száraz” jegyzőkönyv, a- mely már a beszámolónál sem bizonyult száraznak, itt újabb és megelégedéssel eltöltő té­nyeket sorakoztat fel. A tag­gyűlésen résztvevő kommu­nisták közül 14-en szólaltak feL, s egyáltalán nem „csatla­koztak” az előttük felszólaló­hoz. Mindnek volt mit monda­ni, javasolni, mindnek volt igaz, emberi gondolata, ame­lyet, ha szépen összerakunk, mint téglából a házat, kiala­kult az alapszervezet egységes állásfoglalása. Sok alapszerve­zet egységes álláspontja: ím, ez a párt egysége, a párt tag­jainak egysége, akik most ér­zik igazán, mit jelent ez, egy­kor frázisnak hangzó jelszó: egységesen felsorakozni a Köz­ponti Vezetőség mögé... Béta Zoltán azt fejtegeti, hogy minden párttagnak tanul­nia kell az októberi esemé­nyekből... Közelebb a néphez, a legkeményebben fellépni a nép ellenségeivel szemben. — Hegyi János a vezetés egysé­gének fontosságáról beszél... Czakó Kálmán a gyermekek lelkének védelmében emel szót... dr. Nagy János a párt­tagság és a becsületes párton- kívüliek szoros kapcsolatát említi és fejtegeti hozzászólá­sában... Horváth Ferenc a régi, becsületes párttagok bevoná­sát sürgeti... És így tovább. J SEMMI ÁLTALÁNOSSÁG, semmi frázis, üres szófecsér- lés. Öröm olvasni ezt a jegy­zőkönyvet, öröm tudni, hogy késő estig tartót a vita, hogy új tagot is vettek feL. S csak sajnálja az ember, — miért is nem tudott ott lenni a kom­munistáknak ezen a tanácsko­zásán. Uj erőt, s még mélyebb bi­zodalmát meríthetett volna belőle. TÉL A KERTBEN Csupasz karokkal ágaskodnak a fák. Hidegtől merevek havas, dermedt ágai. Gyászba ülve sikolt egy özvegy madár messze szállnak a búfödte cinke vágyak. Fölötte szél száguld, hóval terhelve. Csendbe nagyokat hallgat a fehér, fagyos Egy ragadozó a fától leplezve [ég. ugrik — s elragadta őt is, mint kedvesét. SOMOGYI ESZTER: VALLOMÁS Én engedelmes, hú bolond jó gyermeke voltam a tavasznak, azért fizettem ennyi csókot. Senld ezért meg nem gyűlölhet, követ ezért rám senki se dobhat, csak az. aki még senkitse csókolt. ANTALFY ISTVÁN: FÉLHOMfiLYBSN... Ahogy ott ülsz a kályha mellett s a falhoz támasztod fejed, szemed lehúnyva, bár nem alszol, de... szenteled az ünnepet, öledben könyv, melynek betűit olvastad, míg fény volt elég, — most félhomály van a szobában, a kis villanyunk még nem ég... Nézlek, nézlek... fáradt az arcod, s jól esik most a pihenés... Arcod, tested ■ már lassan-lassaa a félhomályba belevesz, nem szólunk... hallgatjuk a csendet, mely gondolatban messze visz, s míg besötétül a szobában, táláéi, talán már... »Iszol is...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents