Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)
1957-02-17 / 14. szám
2 ÜJ ÜTŐN 1957. február 17. vasárnap Pártelíenzékből a szocializmus „ellenzéke” Nagy Imre miniszterelnöki tevékenységéről ii. A legelső lépés a szovjet csapatok kivonása volt, amely Budapestről már meg is történt. Márpedig az ellenforradalmárokat egyetlen tény, a szovjet csapatok jelenléte késztette — úgyahogy — bizonyos „mértékletességre”. A szovjet csapatok kivonulása után semmi nem gátolta volna őket abban, hogy a kezükben levő kulcspozíciókon keresztül az USA reakciós körei által inspirált régi tervük szerint — nyíltan kezükbe vegyék a hatalmat. A kapitalista körök nem is titkolták, hogy „fantáziát” látnak Magyarország helyzetének ilyetén alakulásában és a legkülönbözőbb kölcsönöket, hiteleket ajánlották fel. Márpedig a kapitalista jól megnézi hová teszi a pénzét! És valójában egy ország, ahol a hatalom várományosai (sőt részben már nyílt birtokosai) olyan erők, akik az ENSZ csapatok (tehát angol, amerikai csapatok) megszállását követelik, nem rossz befektetés az imperialisták számára. De a történelem arra tanít, hogy ami jó az imperialisták számára, az semmiképpen nem lehet jó az egyszerű emberek számára Amerikai orientáció, vagy éppen megszállása esetén —• senki előtt nem vitás. — szó sem lehetett volna a szocializmus építéséről. A magyar és a külföldi tőke járma visszakerült volna népünk nyakába De az új háború veszé’ye is igen közelivé vált, hiszen az imperialistáknak, éppen mint a szocialista országok közé beékelt haditámaszpontra volt szükségük hazánkra. Vajon az ilyenfajta ,semlegesség” a Nagy Imre csoport által fennen hangoztatott szocialista demokrácia megteremtésének útja volt-e, vagy a szo- cia’izmus felszámolásának útja? Erre a kérdésre nem nehéz feleim. Egyetlen józan ember sem gondolhatja, hogy a szocialista demokrácia megteremtésének nem a szocialista országok baráti közössége a támasza, hanem az amerikai imperializmus. Mi volt a tényleges szerepe ebben az időszakban a Nagy Imre csoportnak? A kezükben ekkor már — a sorozatos engedmények következményeként — sem számottevő fegyveres erő, sem számottevő szervezett politikai bázis nem volt. A fegyveres erők olyan elemek vezetése alatt állottak, mint Maiéter, Király vezérőrnagy. Ezenkívül fegyverben állottak a különféle ellenforradalmi csoportok, olyan elemek vezetésével mint pl. Dudás, a hírhedt szélhámos, Szabó József a volt csendőr, stb. Igen tanulságos, ahogyan G. Cole, az oxfordi egyetem szociális és politikai elméletek tanára Nagy Imre szerepét szem lé’i a „New Statesman and Nation” c. angol lapban: Nagy Imre--, nem mutatta semmi jelét annak, hogy képes lenne a felkelők fő csoportjait kormányának elismerésére késztetni. Minél inkább igyekezett kormánya alapját kiszélesíteni a legkülönfélébb irányzatú politikai személyek felvételével, annál kevésbé volt képes eredményes vezetést adni. A százszázalékos reakciósok pedig olyan erőseknek érezték magukat, hogy egyszerűen nem vettek tudomást róla.” Miért tartották meg mégis Nagy Imrét a miniszterelnöki székben? Azért, mert számukra igen előnyös volt, hogy meghúzódhattak egy kommunista miniszterelnök mögött és így némileg leplezhették, hogy az események egyre nyíltabban ellenforradalmi jelleget öltenek. Így igyekeztek bekötni a hazai és külföldi haladó erők szemét. Tudták, hogy Nagy Imrétől nincs mit tartamok, mert előretörésüket meg sem igyekezett gátolni. Valóban így is volt. Egymásután támadták meg a pártházakat, fogtak el és gyilkoltak le vadállati kegyetlenséggel ismert kommunista vezetőket, de Nagy Imrének, a kommunista miniszterelnöknek ez ellen egyetlen szava sem volt! Hová vezetett ez az út? / Bármennyire behódolt is Nagy Imre az el'enforrada- lomnak, pozícióját nem szilárdíthatta meg. Egyre jobban előtérbe kerültek azok az erők, akik elérkezettnek látták az időt a hatalom nyílt megragadására. Napirendre került egy Mindszenty-kormány megalakítása. Ez a lépés persze nem volt független az amerikai imperialisták terveiről, akik be akarták takarítani a Magyarországra szabadír tott emigránsokra költött százmillió dollárok termését. Igen szemléltetően mutatja ezt Streibertnek, az Egyesült Államok Tájékoztatása Hivatala főnökének október 31-én New- vorkban tartott sajtóértekezlete, ahol a következőket mondotta: „Nagy Imre kormányát az amerikai külügyminisztérium csak átmeneti kormánynak tekinti. Amerika vaskezű kormányt vár emigráns politikusok részvételével, mely gyökeresen szakítani tud a kommunista rendszerrel és képes megtisztítani az állam- apparátustj. Mindezek után Magyarországot visszavezeti a nyugati táborba.” Streibert azt is kijelentette, hogy egy ilyen kormány élére az amerikai kormány Mindszenty bíborost tartaná megfelelőnek. A miniszterelnöki szék e várományosa rá is szolgált a bizalomra és ismert rádióbeszédében mór nyíltan, mint bukott rendszert említette a népi demokráciát. íme, idevezetett Nagy Im- réék tevékenysége. A becsületes kommunisták nem nézhették tétlenül, hogyan vá’ik hazánk az ellenforradalom vadászterületévé. A kormány a szocializmushoz hű elemei szakítva a Nagy Imre-csoport- tal, megalakították a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt és a szovjet csapatok segítségét kérték az e'len forradalom leveréséhez Nagy Imre azzal tetézte be egész tevékenységét, hogy lövetett a szovjet csapatokra és az ENSZ hez fordult a szocializmus megvédéséért harcbaszálló e- rők ellen. Ehhez a lépéshez nem kell kommentár.. Harcot hirdetni a szocializmus sorsát megmenteni képes egyedüli erő ellen és a kapitalistákhoz fordulni segítségért ez már leplezhetetlen elárulása volt a a szocializmusnak. De bármilyen megdöbbentő is ez az árulás, nem meglepő Nagy Imre egész október-novemberi tevékenységének ismeretében. Az az út, melyen Nagy Imre akkor elindult, szükségszerűen ebbe a szakadékba torkollott. Furcsa érvelés Január 10-ig 89 adminisztratív dolgozó jelentette be munkanélküliségét. Ezen nem csodálkozik az ember, hisz hosszú ideje harcolunk a „százlábú” bürokrácia ellen. Még azt is megértjük, hogy csak 9 embert tudtak eddig ilyen munkakörben alkalmazni. Ahhoz viszont van néhány megjegyzésünk, amit egyes „adminisztrátorok’’ hangoztatnak. Ragaszkodnak a ,.szakmájukhoz” és váltig hangoztatják.: „nem azért tanultam, hogy melózni menjek”. Az íróasztal az „alfa és az omega!” Vajon hová jutunk akkor, ha a későbbiek során érettségizők zöme is ezt hangoztatja. Ezek szerint építeni kellene az országból egy hatalmas irodaházat, ahol minden csupa íróasztal és mindenki — fizetés nélküli hivatalnok. Mi azért csendes biztonsággal megjegyezzük dolgozni érdemes... fi szakszövetkezetek, termelői társulások elnökei értekezletet tartottak Egerben FELHÍVÁS a külföldre, vagy ismeretlen helyre távozott, eltűnt és meghalt személyek lakás kijelentéséről Felhívom a lakosságot, hogy a 2/1957. sz. Miniszteri rend. alapján állandó lakásukból ki kell jelenteni mindazokat a 15. éves, vagy ennél idősebb személyeket, aki 1956. október 23. után a) külföldre, vagy ismeretlen helyre távoztak, b) eltűntek, c) meghaltak. 1. A lakás kijelentéséhez a rendőri szervek illetve a tanácsi végrehajtóbizottságok által. díjmentesen rendelkezésre bo- j csátctt kijelentő-lapokat kell í használni. 2. A kijelentő-lapokat az j állandó lakhely szerint illető-1 kés járási repdőrfőkapitány- ságokon, rendőrőrsön, ahol ilyen nincs, a községi tanács VB-nél 1957. február 20-ig kell benyújtani. 3. A lakás kijelentés teljesítéséről az illetékes szerv igazolást ad. A lakás kijelentést: a) A külföldre, vagy ismeretlen helyre távozott, eltűnt, illetőleg a meghalt személlyel közös háztartásban élt, közvetlen hozzátartozó (szülő, házastárs. 16 éven felüli gyermek) vagy törvényes képviselő (gyám, gondnok), vagy b) a szállásadó, illetőleg c) a háztulajdonos, vagy megbízottja (házfelügyelő, gondnok) kötess teljesíteni. A lakás kijelentés megtörténtét a lakónyilvánartókönyv vezetője (házfelügyelő) köteles ellenőrizni és a lakónyilvántartókönyvbe — az illetékes szerv által adott igazolás alapján —bejegyezni. Áz a), b) és c) bekezdésben felsorolt személyek hiányában a lakáskijelentést a lakónyilvántartókönyv vezető (házfelügyelő) köteles teljesíteni a lakónyilvántartókönyv adatai alapján. A rendelet megszegőivel az 1/1954/1. 9. BM sz rendelet 40. szakaszában foglalt büntető rendelkezések alapján fogok eljárni. Liberíiny Sándor, r. őrgy. megyei r. főkapitányság v. REJTŐ JENŐ (P. HOWARD): A leány sóhajtott. — Igaza van. Le kellene tagadnom. De nem teszem. így van, ahogy mondta A gróf elhült. — Mi? — Valóban ezt akartam tenni. A bizalmába férkőzni. És rászedni. Azt hittem, elég lesz, ha hizelgek. Hiszen a legtöbb férfi ostobán hiú és elhisz minden bókot. De csalódtam, ön nagyon okos, zseniális ember, sir! — Óhajt, kérem még valamit? — kérdezte most még fagyosabban a gróf, mert megrémült a nőtől. z — Igen. Csak azt, hogy higgyen nekem. Én nem szoktam hazudni... Kérem, ne menjen, az istenért... Üljön le. Figyelnek bennünket. Már mondtam. A lord határozottan felállt. — Lehet, hogy valóban figyelnek. Ez esetben kockáztatom azt, hogy lássák, midőn a lakosztályomba megyek. Engedje meg, hogy befejezzem a társalgást. Reggel korán utazom. — Vigyen magával, sir! Szegény lány vagyok, és atyámat szeretném felkutatni a Szaharában, akit kegyetlenül elraboltak a beduinok. Sir Yolland megdermedt. Elnémult. Lenyűgözve állt e hölgy fenséges szemtelensége előtt! — Miss Elsworth, ha feltesz- szük... Minden részvétem é- desatyjáé, balsorsában, de nekem dolgom van, nem tehetek semmit... — Atyám a kötelesség áldozata. Mint követségi titkár... Olivér Yolland mély lélegzetet vett. — Tisztelt fivére a titkár... — Atyám helyettesítette eltűnése után, aki követségi titkár Marokkóban. — Marokkóban nincs követség. — De követségi titkár van. Vagy a párizsi tengői követség titkára nem utazhat Marokkóba? — Mit óhajt... — mondta a gróf bágyadtan. — önnek útba esik, sir, Mukhtár oázis, a beduin fészék, ahol atyámat tartjál rabságban... Vigyen magával! Nincs pénzem az útra és nem is merek egyedül... hiszen én olyan félénk vagyok... — Ez a sajátsága nem tűnt fel. Sajnálom kisasszony, hogy nem vihetem magammal... — Igaza van... — mondta tragikus egykedvűséggel és szipogott. — ön egy egész hadsereggel megy és mégsem segít rajtam... — Honnan tudja kérem, — hogy én hadsereggel megyek? — kérdezte kissé idegesen. — Hát nem mondtam még, hogy valaki egy hét óta nap mint nap kihallgatta a kulcslyukon át? — Kicsoda? — Én — sóhajtotta megtörtén — és akkor gondoltam, hogy mi az magának, a hadseregével az én atyámat kiszabadítani... Mit számított volna Julius Cézárnak, ha megkérik, hogy menjen fel egy szőlődombra, amikor ő az Alpokon is átkelt... — Az Hannibál volt... — Mindegy. A fő, hogy angol volt és férfi... A lord kimerültén suttogta: — Nem volt angol... könyörgöm... — De férfi volt... — És mivel a lord nem felelt, hát így folytatta. — Látja, hogy minden vitában nekem van igazam, mégis ellenkezik. Hát rendben van, ne vigyen. Nem várhat manapság hálát az ember... — Kérem... — hűledezett — én ezek szerint hálával tartozom önnek? — Talán nem? öszlptén megmondtam, hogy figyelik, hogy alattomos emberek kihallgatják... Szövetséget kötöttem, becsületesen csatlakoztam a mozgalmához, amit az olajért indított... És csak azt kértem, hogy szabadítsa ki a fivéremet... A gróf összerezzent, mintha kígyó csípte volna meg. Atyából fivér lett. — Kedves kisasszony! Nem kutatom tovább rejtelmes állításait. Titkáromat megbízom, hogy bocsásson rendelkezésére megfelelő összeget erre az útra. Ezzel leróttam hálámat és remélem... izé, hát... családi drámák alkalmával... esetleg mellőz, mint megmetőt. — Köszönöm, — felelte élesen, nem reflektálok a pénzére. Sem a támogatására. Vegye úgy, hogy nem találkoztunk! Villogó tekintettel végigmérte sir Yollandot és elsietett A gróf sokáig feküdt nyitott szemmel az ágyában, holott különben mintegy parancsszóra elaludt, amikor akarta, különösen, ha másnap korán kelt. Az évek, amelyeket a petróleumért folyó harcban töltött el, most először hozták úgy, hogy ő végzi ezt a szerinte alantas munkát: megtalálni és kétségtelenné tenni a leletet. Ennek méltónak kell lenni hozzá... Azt szokták mondani rá, hogy hiú és nagyzási hóbortja van. Mert ő tudta jól, hogy mit pletykálnak a háta megett. De nem törődött vele. Amit ezek nagyzási hóbortnak vagy cezaromániának neveztek, az végre is minden esetben a Harrington Oil Company vereségével és ennek a Livingstone-nak eltiprásával végződött Livingstone nagy olajlelete Mezopotámiában A Szövetkezetek Heves megyei Központja tanácskozásra hívta össze a megyében működő szakszövetkezetek, termelői társulások, elnökeit, tagjait, hogy megvitassák működésének eddigi tapasztalatait és a termelési feladatokat. Havellant Ferenc, a Mészöv mezőgazdasági csoportjának vezetője vitaindító előadásában többek között elmondta, hogy a megyében, kisebb-na- gyobb nehézségektől eltekintve eredményesen működnek a termelési társulások. Jelenleg hatvan szövetkezetben csaknem négyezer holdon gazdálkodnak. Különösen népszerűek a zöldség, gyümölcs, szőlő és rizs termelésére létrehozott szakcsoportok, amelyek a tagság több mint hetven százalékát számlálják. Bejelentette, hogy a földművesszövetkezetek, a múlttól eltérően, a jövőben több és eredményesebb segítséget kívánnak nyújtani a gazdálkodó tagoknak. A szőlőtermelő szakcsoportnak például a tavaszi munkához mintegy másfélmillió szőlőkarót és nagyobb mennyiségű műtrágyát biztosítottak, műtrágyából egyébként bőven van készlet más társulásoknak is. Mindent megtesznek azért is, hogy a jelenleg fennálló gyümölcsfa csemetehiányon a lehetőséghez mérten enyhítsenek. Hangsúlyozta még, hogy a jövőben tartsanak szorosabb kapcsolatot a szakcsoportok a földművesszövetkezetekkel, mert így sokkal eredményesebb lesz a munka. A hozzászólók beszéltek az eddig elkövetett hibákról. Hangoztatták, hogy az elmúlt években nem minden esetben kapták meg a földművesszövetkezetek a kellő támogatást, de a társulások sem fordultak kellő bizalommal hozzájuk. Ritka eset volt például, ha a földművesszövetkezet ügyvezetőjét meghívták a szakcsoport értekezletére és viszont. semmit sem ér. Hiába van ott á dús medence, ha a „pipeli- net”, a vezetékcsövet nem lehet lerakni. És miért nem lehet? Mert sir Olivér Yolland össze vásárolta a környező földeket. És azokon nem engedi keresztül a vezetéket. És ebben tönkre fog menni az az izé... az a Livingstone... Mert minden vagyonát ebbe fektette... Lefeküdt. Azt álmodta, hogy katonái kardélre hánytak egy egész oázist és a füstölgő romok közepén egyetlen sértetlen épület állt: a marokkói angol követség, amelyben egy szemüveges ősz úr ült bánatosan és azt mondta a belépő vaskesztyűs Yollandnak: „Látja, sir, leányom és húgom Morgenstern, Elsworth Anna, mégsem hazudott. Marokkóban azért nincs angol követség, — mert velem együtt elrabolták. Mit iszik?” — Hét óra van, sir. — Szerencséjére a lakáj felébresztette. Hatodik fejezet. 1 A vasútnál furcsa kalandja volt. A pullmannkocsija előtt, mert különvagont csatoltak a vonathoz, egy tömzsi ember állt eléje. Csapzott, ősz haja rendetlenül lógott a homlokára, durva arcvonásain a gúny és tréfás kifejezés vegyüléke ült. Egy szivarvég füstölt szája sarkában. — Olivér, mielőtt útnak indulsz, egy szót... — Kicsoda ön? — kérdezte Yolland. — Neyem Livingstone, te komédiás, papagáj, ha elfelejtetted volna. Ide hallgass, Ezen a jövőben változtatni kívánnak. Kovács Lukács, a pé- lyi rizstermelő társulás elnöke elmondta, hogy nagy mértékben fejlesztik a jól bevált rizstermelést. A tavalyi 46 holddal szemben az idén 186 holdon termelnek rizst. Alaposan megnövekedett a taglétszám is. A tavalyi 39-el szemben az idén már 114 tagot számlálnak. Gazdaságukat azzal is kívánják fejleszteni, hogy 46-an takarékszövetkezetet hoztak létre, amelybe egyenként száz forint részjegyet már be is fizettek. Ebből a pénzből majd mezőgazdasági kisgépeket és a műveléshez szükséges egyéb felszereléseket vásárolnak. Problémájuk a- zonban, hogy a 130 hold új rizstelep megépítéséhez szükséges pénzösszeget maguk nem tudják biztosítani. Ezért azt kérte, hogy az állam segítse őket kölcsönnel. Nyolcvan katasztrális holdhoz, holdanként legalább hét- nyolcszáz forint kölcsönt kémek. Szabó Miklós az atkári méhész szakcsoport elnöke a méhészek legfájóbb problémáival foglalkozott. Elmondotta, hogy a földművesszövetkezetnek a méhészek a legmostohább gyermekei. Őket soha senki meg nem kérdezi, hogy élnek, van-e szükségük valamire. Hangsúlyozta, hogy műlépet is csak ritkán kapnak és komoly gondot okoz a kaptárokhoz szükséges faanyag biztosítása. Javasolta, hogy az egrihez hasonlóan a hatvani és a gyöngyösi járásban is létesítsenek körzeti méhész szövetkezetét, mert így eredményesebben tudnak működni. Többen beszéltek még arról, hogy a jövőben fokozni kívánják a jól jövedemező belterjes gazdálkodást, amelyet a kormány nyilatkozata is leszögezett. Ehhez azonban több szivattyú motort, mezőgazda- sági kisgépeket, nagyobb támogatást kérnek és várnak a földművesszövetkezetektől. semmi közöm felfuvalkodott pöffeszkedésedhez... Ezen csak nevetek. Mert azért jó fiúnak ismertelek, ha ütődött is vagy kissé... De vedd le a kezed a földekről, amelyen át az én vezetékemnek kell haladni. Kérlek erre. A vagyo- nom úszik el, ha nem tudora kiaknázni a földeket. — Nem szoktam felelni ismeretlen és neveletlen embereknek. De miután a vagyonáról van szó, én, izé, úgy emlékszem, hogy fölajánlottam önnek, hogy átveszem a petróleumföldeket... készpénzért. — Nem erről van szó. Vedd le a kezed arról, ami az e- nyém, mert olyat ütök rá, hogy megemlegeted, amíg élsz. Érted? — dörögte Livingstone. — Utoljára még eléd állok becsületesen: hagyd békén, ami az enyém és én sem törődöm veled. Haragudhatsz, ameny- nyit akarsz, de... — Hajlandó kérem félreállni a hogyismondjam... a lépcső elől? Nem ismerem magát, Menjen innen — Máris megyek. És te is menj, Yolland Olivér! De az egész világ rajtad fog nevetni. Ne felejtsd el, én szóltam neked. Figyelmeztettelek... És elment. Yolland gróf beszállt a kocsiba és néhány perc múlva Kelet felé robogott a vonat, lassú szuszogással, fel az Atlasz lejtőjén... A Szahara irányában. 2. Sir Yolland a térképet tanulmányozta. Hatalmas út, az bizonyos. De egy hadsereggel, méghozzá olyan kitűnően felszerelt hadsereggel, mint a* övé és korlátlan tőkével, köay- nyű séta. (Folytatjuk)
