Új Úton, 1957. február (12. évfolyam, 10-17. szám)

1957-02-17 / 14. szám

195“. február 17. vasárnap CJ ÜTŐN •• Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei elnöksége TAVASZI NAPOK (Folytatás az első oldalról) A Hazafias Népfront Heves megyei Elnöksége február hó 8-án ülést tartott, s megvitatta, milyen formában és tartalommal kívánatos megyénkben a népfront-mozgalom újjászüleitése. Megvitatta, hogy a népfront eddigi életé­ben milyen eredmények és milyen hibák voltak, mert csak így érhető el, hogy a népfront az igazi nemzeti egység jegyében tömegeket összefogó és mozgató politikai és tár­sadalmi tömörüléssé váljék. Az Elnökség elvetette azt a helytelen álláspontot, hogy a népfront újjáteremtésével meg kell várni a teljes gazdasági és politikai kibontako­zást. Mivel a népfront-mozgalom eredményesen hozzájá­rulhat a lelkek megbékéléséhez, az ellenforradalom ütötte sebek beheggesztéséhez, az Elnökség a nemzeti élet és a szocialista építés egészséges alapokra helyezése érdekében az alábbi felhívással fordul Heves megye dolgozóihoz: Ma minden igaz magyar ha­zafi gondolataival és tetteivel azon fáradozik, hogy szeretett hazánk és dolgozó népünk mi­előbb kilábaljon a közelmúlt tragikus megrázkódtatásaiból. Az összes demokratikus erők összefogásában és mozgósításá­ban különleges feladat vár a Hazafias Népfrontra, amelyet annak idején — rövid fellen­dülés után — elsorvasztott Rákosiék szűklátókörű politi­kája. Már pedig igazi alkotó­munka az alapvető dolgozó osztályok egysége és összefo­gása nélkül lehetetlen. Erre az igazságra tanít ben­nünket népünknek sok vihar­ral daccoló történelme is. Múltunknak azok a legszebb, leglelkesítőbb időszakai, ami­kor a nemzeti összefogás gon­dolata diadalt arathatott. S valahányszor az egyenetlen­ség. a belső széthúzás ádáz Erynnise vált úrrá a lelkeken, — költő szavaival — mint ol­dott kéve hullt szét nemze­tünk. E nagy történelmi tanulsá­gok szellemét figyelmen kívül hagyva Rákosi csoportja és vele a szektaszellem 1948 után eljátszotta a tömegek bizalmát, megnyirbálta demokráciájukat, sorvasztotta alkotó kedvüket, megsértette nemzeti érzésü­ket A túlhajszolt iparosítás, az önkéntesség elvének meg­sértése a mezőgazdaság szo­cialista átalakítása során, a nagyra növelt bürokrácia ter­hei stb. lehetetlenné tették az életszínvonal fokozatos emel­kedését. E szűklátókörű poli­tika sorvasztotta el a népfront­mozgalmat is. Majd a Nagy Imre vezette irányzat a bajok és hibák ellenzéki bírálatával elfedte népi demokratikus rendszerünk alapvető erényeit és tényleges eredményeit. Ka­tasztrofálisnak bizonyult mind a Rákosi-, mind pedig a Nagy Imre-féle vezetés. így aztán a múlt év októberében a ma­gyar nép oldott kéve módjára szétesve, kettészakadt párttal tántorgott bele a nemzeti tra­gédia örvényébe. A Nagy Imre kormány tehe­tetlensége megnyitotta az utat az ellenforradalom előtt, amely meg akarta dönteni a Magyar Népköztársaság álla­mát és imperialista erőkre tá­maszkodva, háborús tűzfé­szekké akarta tenni hazánkat. Melyik jószándékú, becsületes magyar emberben nem okoz­tak ezek a tények lelki vívó­dást, ha arra gondolt, hogy a fenti hibákat ilyen megráz­kódtatás nélkül is ki lehetett volna javítani. Erről tanúsko­dik a lengyel példa. De ha az alapvető kérdésekben, a tra­gikus események fő tanulsá­gainak levonásában, s a gaz­dasági és politikai kibontako­zás fő kérdéseiben egyet tu­dunk érteni, — amelyek alap­ján össze kell forrniok az ösz- szes demokratikus erőknek, — akkor egész népünk és egész nemzetünk javát tudjuk szol­gálni. Melyek ezek az alapvető kérdések? Még napjainkban is igen sok szó esik október 23. jellegéről, értékeléséről, 195ö október 23. csak annyiban nevezhető jo­gos és igazságos népmozga­lomnak, amennyiben a szocia­lista demokrácia talaján ma­radva a múlt megbocsátha­tatlan hibáit akarta kijavíts ni. Az ellenforradalmi elemek azonban már kezdettől fogva saját vitorlájukba fogták azt a demokratizálódási és élet­színvonalemelési folyamatot, amely már október előtt meg­indult, továbbá a diákok, munkások becsületes célokért induló mozgalmát. A forrada­lom-ellenforradalom megítélé­sében nem az a döntő kérdés, hogy kik és milyen egyéni célkitűzésekkel vettek részt a mozgalomban. hanem hogy milyen társadalmi rend meg­döntésére irányult az. Mivel az adott esetben a szocialista társadalmi rend, a Magyar Népköztársaság államának léte vagy nemléte forgott koc­kán, a történelmi helyzet szükségszerű következménye csakis ellenforradalmi fasisz­ta restauráció lehetett volna. Az ellenforradalmi erők el­len folytatott harcban novem­ber 4-én döntő fordulat követ­kezett be. Megalakult a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány, amely a proletárnem­zetköziség elve alapján segít­ségünkre siető szovjet hadse­reg és az új magyar honvéd és rendőr karhatalmi erők, s a magyar dolgozók támogatásá­val az ellenforradalom erőit megsemmisítette. A Kádár Já­nos miniszterelnök vezetése alatt álló forradalmi munkás­paraszt kormány folyó évi január hó elején nyilatkoza­tot adott ki a legfontosabb fel­adatokról. Úgy érezzük, hogy c kormánynyilatkozat szelle­mében most valóban eljött az ideje, hogy reális alapokon új életre keljen a népfront-moz­galom. Bizonyára sokan vannak, akik kétkedve teszik fel a kér­dést: mi biztosítja most a nem­zeti egység megvalósulását? Mj a garancia arra, hogy a nép­front-mozgalom nem lesz-e megint a szektaszellem nyo­morékjává? Ezekre az aggodal­makra azt válaszolhatjuk: a forradalmi munkás-paraszt kormány a szemünk előtt sza­kít a múlt káros hibáival. Er­ről már számos intézkedés ta* nuskodik. A Hazafias Nép- fiont — amelyre nagy felada­tok várnak — jó értelemben vett fokozatos aktivitással ép­pen elősegítené és meggyorsí­taná a gazdaság: és politikai kibontakozást. Hiszen a kor­mánynyilatkozat célkitűzései — szilárd meggyőződésünk szerint — megegyeznek a ma­gyar dolgozó tömegek kíván­ságával, akaratával, s megfe­lelnek az ország és a dolgozó nép érdekeinek. A kormánynyilatkozatban foglaltak megvalósítása bizto­sítékát a Hazafias Népfront részéről abban láthatjuk, „ha világnézetre, foglalkozásra, korra és nemre való tekintet nélkül minden munkás, pa­raszt és értelmiségi, minden igaz hazafi nemzeti ügvnek te­kinti az ország előtt álló fel­adatok mielőbbi sikeres meg­oldását, s ezért közös erővel a nemzeti összefogás alapján küzd megvalósításukért.” Az összes demokratikus erőt egye­sítő szerv továbbra is a Ha­zafias Népfront, amely vezető erőnek a munkásosztály pártját, a Magyar Szocialista Munkáspártot tekinti. Amikor felhívjuk Heves megye demokratikus érzésű, hazájukat forrón szerető mun­kás, paraszt, értelmiségi dol­gozóit, hogy csatlakozzanak a népfront-mozgalomhoz és tá- mogassák annak célkitűzéseit, már most szeretnénk nyoma­tékosan kiemelni: nem áll szándékunkban a Hazafias Népfrontot az ellenforradalom búvóhelyévé és szónoki emel­vényévé tenni. Soha nem válhat a népfront-mozgalom az ellenforradalom politikai fóru­mává! Ma, aktív ellenforradalom után és lappangó ellenforra­dalmi tevékenység közepette a nép érdekében a legszilár­dabb és legkeményebb dikta­túrára van szükség. De a nért- front-mozgalom harcosainak előre kell vetniük tekintetü­ket: hogy a mai kényszerűség S hogy egész biztosan „vége van” a télnek, azt mi sem bi­zonyítja jobban, mint Forgó József, a gyöngyösi tangazda­ság traktoristájának első munkanapja. Huszonöt hold bur­gonya alá kezdte meg a szántást... a tavaszi szántást nem a holnapé, hogy igenis, J egyre több kezdeményezésre, | bírálatra, egyre tömegesebi. $ aktivitásra van szükségünk, j hogy a dolgozók nagy többse- • ge a párt és a kormány köré | tömörüljön. » A becsületes, tiszta szándé- ♦ kú, demokratikus érzésű, ha- * zajukat igazán szerető honfi- * társak között lehetnek még • — mert vannak — politikai * véleménykülönbségek erről, $ vagy arról a kérdésről. De • ezek a véleménykülönbségek * nem érinthetnek olyan alap- J vető kérdéseket, mint pl. az J államhatalom jellegének kér- $ dését. Ne azt élezzük ki a j .mozgalomban, ami még elvá-1 laszt bennünket egymástól, $ hanem azt ragadjuk meg. ami- » ben máris egyek vagyunk:» szeretjük ezt a mi sokat szén- | vedett, sok vihart látott édes ♦ hazánkat, hol élnünk, s hai-1 nunk keil — a szocializmus ♦ útján haladva minden erőnk-♦ kel tevékenykedünk boldog i felvirágzása, az életszínvonal, J a kultúra állandó emelése ér- } dekében — s ami mindezek- l nek előfeltétele: rendet, nyu- * galmat, békés életet akarunk. * a termelőmunka zavartalan- • ságát. a fasizmus, az ellenfor- » radalom sötét erőinek meg- * semmisítését. A Hazafias Népfront Heves», megyei Elnöksége az ellany-* hűlt népfront-mozgalom fel-» lendítését először a megyei,* járási és városi elnökségek * és bizottságok reaktivizálásá- J náJ, a szervezeti keretek hely-3 reállításánál kívánja megkez- j deni, de nem feledkezik megí a községi népfront-bizottsá- i gokról sem. Az elnökség felhívja az em­lített népfront-bizottságokat, hogy a megyei iroda segítsé­gére támaszkodva rendezzék soraikat, s aktívan vegyék ki • részüket a konszolidációs ♦ munkából. Továbbra is kapcso- ♦ lódjanak bele területük politi-j kai életébe és a tanács-szer- • vekkel egyetértésben illetékes ♦ fórumok előtt tegyék meg min- ♦ denkor javaslataikat. Ilyen értelemben válhatnak» politikai fórumokká népfront- * bizottságaink. t ♦ A Hazafias Népfront megvé-t di és megbecsüli népi demok-» ráciánk 12 éves fennállását alatt elért eredményeinket, t ugyanakkor élesen elhatárolja» Rábaközi András és Báti Istvánné mohát gyűjtenek a magát a múlt káros hibáitól.* nagyrédei határban... minek? Azt Is megmondjuk: az olt- Igaz, voltak a vezetésben su-J vány párosításhoz. lyos hibák, amelyek aka<lá-*)ttttt(t„ttt)tttnttltt„Htt(Hl|l .........hhimmimi»»««»»»»­ly ozták a nemzeti egység egészséges kibontakozását, de letár nemzetköziség szellemé- E felhívás szellemében hív­az elmúlt 12 év mégsem folyt hez híven menetelünk a párt juk a Hazafias Népfront le kimagasló eredmények nél­kül. Ezekre a kétségtelen eredményekre támaszkodva, a múlt hibáit leküzdve, igaz ha- zafisággal a szívünkben, nem­zeti sajátosságainkat soha nem hagyva figyelmen kívül, a pro- javát szolgálja. vezetésével a legyőzhetetlen zászlaja alá megyénk minden szocializmus építése útján. igaz hazafiát, aki nemzeti Olyan népi-nemzeti egység- ügynek tekinti a lábadozó őr­ről van itt tehát szó, amely szág előtt álló feladatok mi­egész népünk és egész nemze- előbbi sikeres megoldását, tünk, forrón szeretett hazánk HAZAFIAS NÉPFRONT Heves megyei Elnöksége GYURKÖ GÉZA; FALURÓL jött fel szolgálni, vilá­got látni, meggazdagodni. Nem volt tán tizenhatéves se, de már kemény- húsú, ringócsípőjű, kerektestű, mint a korén munkára szokott falusi lá­nyok, kik korán szülnek, korén her­vadnak és a negyvenévesét úgy szó­lítják, már, hogy öreganyám. A hefly, ahová a cselédszerző beajánlta, nem volt éppen fogára való, de nagy válo­gatás nem volt, hát fogta kis csomag­ját, s a vigyori bakák orra előtt ké­nyesen riszálva csípőjét elindult a Kapott közeli címre. Már tudta előre, hogy két szobás a lakás, hogy egy gyerek van, fiú, lehet tán tizennégy- óves, hogy olyan tisztviselő féle, se úr, se kódis emberek, hogy... Nem, mást még nem tudott... Az asszony sovány, korán herva­dó, nagysága típusú nő, úgy must­rálta végig, mint vásáron a tehenet szokás, s első szava az volt, hogy itt ám gyakran kell mosakodni. Úgy be­szélt még vagy öt percig a mosdás­ról, mintha a vizet ő találta voma M, a szappan meg csak egyedül en- BÓl a háznál volna a lavór mellett. Aztán körülvezette a lakásban, a zsú­folt bútorok, a kopott szőnyegek, a fényképektől agyonaggatott falak Közt, s végül a konyha-benyílóra mu- tetott — Itt aludhat... lelkem, itt meleg lese télen. A nagyságos úr — tette hozzá nyomatékkai, nehogy megfe- fedkezzen a titulusról — reggel hét­kor kel... Akkor maga már fenn le­gyen lelkem... A fiatalúr — folytató ta tovább olyan fensőbbséggel, mint­ha csak neki adatott volna meg, hogy olyan fia legyen .akit fiatal­úrnak lehet és kell szólítani — negyed nyolckor kel... Fél nyolcra legyen reggeli. AZTÄN PONTRÓL pontra el­mondta a házirendet, időrikint ide­gesen. a homlokához kapott, vagy vi­seltes pongyoláját rángatta helyre, mondott még egyet és mást a val­lásról, a kosztról, a családi élet szép­ségéről, meg-megállt egy pillanatig, s az új lány, a Piros, mert ez volt a neve, Szabó Piros, meg türelmesen várt... Végül csak kibökte. — Nézze lelkem, nekem fiatal, most növő gyerekem van... Ide nem hozhat senkit, mert azt én nem tűr­hetem... S tudom, hogy falun, olyan ízé... olyan... szóval szabadabban be­szélnek... Azt legyen szíves itt mel­lőzze. Pirosnak tetszett ez a szó, hogy mellőzze, olyan városiasán, olyan mű­velten hangzott, el is mondta magá­ban néhányszor, aztán észbekapott és gyorsan bólintott. — Természetesen, nagysága. — Nem nagysága, lelkem, hanem nagyságos asszony... — Igenis... szóval én is úgy gon­dolom nagyságos asszony, ahogy mondani tetszett... Nem vagyok én olyanféle... Minek nekem a legény.. aztán meg a gyerek... Anyám is megmondta... — Jó... akkor talán ezt hagyjuk — vágta el Piros szavait a nagyságos asszony, s elindult a szoba felé. Az ajtóban megállt: Ja, a fizetése? A cselédszerzőben megmondták... nem? — Meg nacs... nagyságos asszony .. S PIROS ÉLETE ezzel megkezdő­dött a kétszoba konyhás, cseléd zú- gos lakásban. Reggel ment bevásá­rolni, főzni az asszonya főzött, az úrral, reggel meg este találkozott csak, kezdetben a fiatalúrral is. Az asszony férje csendes, mosolygós ar­cú, nagydarab férfi volt, látszott, hogy minden testi ereje, behemótsá- ga ellenére az asszony itt az úr a házban, aki délutánonkint barátnőit fogadja teára, apró süteményre, cselédrevaló panaszkodásra. A férfi­nek sohse jöttek barátai, délutánon­kint, hogy ne zavarja felesége tár­sadalmi életét, lement a közeli kávé­házba, különben a légynek sem ár­tott. A fiatalurat, a Jánoskát, azt már viszont ki nem állhatta Piros. Az egész gyerek olyan kiállhatatlan volt, anélkül, hogy egy szót is szólt volna. Nagy, kidülledt szemével, va­lahányszor kifordult a konyhába — s néhány hónap múlva, ez mind gyakrabban előfordult — úgy bámul­ta a lányt, mint ökör a jászlat. Ho- rihorsas, csupacsont, vékony gyerek volt,*majd akkora, mint az apja, rö­vidnadrágja, mint mosott szoknya a kötélen, úgy lebegett inas combjain. Nem nagyon szólt az semmit, csak az orrát szívta, meg a gázon koty- vasztgatott. valami büdös dolgot, va­lami kísérletet, ahogy mondta, mert vegyészmérnök akart lenni Különben csendben és békén tel­tek a hónapok, a fizetést rendesen megkapta, a koszt is türhetős volt, ha nem is éppen sok, járni, nem járt sehová, a kimenő napját is otthon töltötte a konyhában varrogatva. Az egyik ilyen vasárnap délután a hó- rihorgas Jánoska ismét kisomfordáit a konyhába, s szokása ellenére le­ült a hokedlire. Piros éppen a blúzát öltögette nagy serényen a sparhedt mellett, íel-felpislcgott közbe, vájjon mit akar ez itt? — Te Piros, volt már neked.. — nyelt egyet — ...szeretőd? — Hát ez mér fontos a fiatalúr­nak? — Hát... csak... Nekem azt tudnom kell — jelentette ki határozottan. — Nem tartozik az magára, ha volt is. Maga még fiatal, gyerek... Maga mérnök lesz,_ kotyvasszon csak a tűzön... JÄNOSKA hallgatott egy kicsit, megvakargatta nagy, csontos térdét, de úgylátszik, megmakacsolta ma­gát. — Nekem tudnom kell, hogy volt e szeretője. Én hiába kérdem anyu­tól, hogy milyen az ölélkezcs... most olvastam egy könyvet... nem mond­ja meg. ö is azt mondja, hogy én még gyerek vagyok... Szép kis gye­rek, akkora vagyok, mint apu... Szó­val, volt szeretője? — Ne izéljen már fiatalúr — vi­hogta el magát Piros. Még hogy ölel­kezés. Na ennek is szép olvasmá­nyai vannak, állt fel, hogy a tűzre tegyen. A hokedli megreccsent, s mire észbekapott volna, két csontos kéz tapadt a húsára, valósággal rá­szakadt a nagy langaléta gyerek, s a fülébe hallotta szipogó szuszogá- sát. — Mi a kegyetlen istent csinál... Nem megy le rólam azonnal? Mit szól az anyja, ha megtudja... — pró­bálta undorral vegyes dühhel, lefej­tem magéról a csupacsont gyereket — Nem mondom meg... te se mond meg. En leszek a szeretőd... — liheg­te a kamasz Piros fülébe — ...úgy, mint abban a könyvben olvastam... A birkózásban Piros félválláról le­szakadt a blúz, s amikor végre sike­rült ellökni magától a gyereket... ak­kor vette észre, hogy a konyhaajtó­ban ott áll az asszony... Mióta áll ott, mit látott, mit hallott? Ki tud­ja? — Nagyságos asszony... én... hát láthatta... — hebegett Piros elkesere­detten. — Vegye a csomagját... itt a pén­ze... — De nagyságos asszony... hát az a majom fia... — Ne sértegesse a fiatalurat ., itt a pénze és most már takarodjon... Te meg mars be a szobába — villan­totta rá szemét Jánoskára. Az, mint a vert kutya ódalgott el anyja mel­lett, aki alig ért a válláig. ESTE A FÉRJ a vacsoránál kér­dezte meg: — Piros hol van? Nem látom... — Elküldtem... — El? Dehát miért? — csodálko­zott el. — Jánoskám, kisfiam, menj be a másik szobába... Nézd kérlek, ez egy csupa hús parasztlány, hónapok óta itt él, legjobb tudomásom szerint fér­fi nélkül... Jánoska meg még kisfiú... Szóval érted?... Ezért. A férfi bólintott, s agyában hirte­len felködlöft Piros. Tényleg, mi­lyen csupa hús, csupa vér kis pa- rasztlánsy volt Jobb is, hogy elment... S maga se tudta miért, megcsókolta felesége hervadó kezét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents