Új Úton, 1957. január (1-9. szám)

1957-01-09 / 2. szám

4

OJ UTÓN

1951. Jan*ár 0. sawed»

lezettségeiknek. Meg kell akadályozni, hogy bárhol további béreket fizessenek ki anélkül, hogy ezért megfelelő munkát teljesítenének és mielőbb elkeli érni, hogy az üzemek valóban önállóan gazdálkodjanak, tehát kiadásaikat bevételeikből fedezzék.

Az átmeneti gazdasági nehézségek leküzdésének döntő kérdése, hogy a dolgozók világosan lássák, és tudják: az

élet alapja az az érték, melyet megtermelünk. Jobb minőségű árut gyorsabban és olcsóbban kell termelnünk, mint eddig. Fejleszteni kell a termelési színvonalat és a technikát. Ennek fontos feltétele, hogy minden dolgozó személyileg is érdekelt legyen a termelés fejlesztésében. Olyan, a dolgozók által könnyen érthető és áttekinthető bérezést kell a termelésben meghonosítani — például a darab- és minőségi bért —, mely biztosítja, hogy aki többet és jobbat termel, az többet is keressen és jobban is éljen. Ezért meg kell szüntetni, hogy teljesítmény nélkül időbért fizessenek ki.

3. Az államapparátusban bekövetkező létszámcsökkenés és a termelés átmeneti csökkenése következtében egy ideig bizonyos munkanélküliséggel kell számolni. A kormány tőle telhetőén igyekszik új munkaalkalmakat teremteni és számít a magánkezdeményezés segítségére is, emellett azonban legutóbbi intézkedéseivel: a munkanélküli segély bevezetésével, a felmondási illetmény

felemelésével stb, az átmenetileg munkanélkülivé vált dolgozók helyzetét könnyíti.

Az öntudatos magyar dolgozók tudják, hogy a munkanélküliséget — szemben a kapitalizmussal, ahol az a rendszer állandó kísérője — nálunk már a 49—50-es években felszámoltuk. Az átmeneti és részleges munkanélküliség is, amely az ellenforradalmi támadás, valamint az azt kísérő sztrájk következtében előállott szén, energia, részben nyersanyag- és félkészgyártmány hiánya miatt áll elő, s a mellyel a kormánynak most szembe kell nézni, a termelés rendbehozatalától függően munkánk és erőfeszítéseink arányában csökkenni fog, majd pedig meg fog szűnni.

III. Feladatat az Ipar terén

A kormány közvetlen intézkedései elsősorban arra irányulnak, hogy az ország előtt tornyosuló nehézségeket legyőzze, hathatós rendszabályokat foganatosítson az infláció és a munkanélküliség fenyegető veszélye ellen. Arra törekszik, hogy a normális helyzetre való átmenet idejét minél rövidebbé tegye, a távolabbi céljában pedig a szocialista Magyarország teljes felépítésének megfelelő ipar- fejlesztési politikát folytasson.

A forradalmi munkás—paraszt kormány újból leszögezi, hogy egész gazdaságpolitikájában a szocialista társadalom felépítésére törekszik. Ennek megfelelően minden rendelkezésére álló eszközzel és teljes erejével őrködik az állami tulajdont képező vállalatok, bányák, üzemek, gazdaságok, természeti kincsek stb., továbbá az önkéntes társuláson alapuló különböző szövetkezetek birtokában levő termelési eszközök épségén és gyarapításán.

1. A kormány felfogása szerint a termelőerők legésszerűbb, az egész társadalmat leginkább szolgáló felhasználására átfogó népgazdasági tervet kell készíteni. A gazdasági szakembereknek, a tudósoknak és a termelőknek, a tervezésbe való széleskörű bevonásával kell biztosítani, hogy ez a terv a korábban készített tervektől eltérően, valóban az ország adottságainak legjobb kihasználását biztosítsa.

A kormány szükségesnek tartja, hogy a korábban elkészült második ötéves terv helyett most mindenekelőtt a legközelebbi hónapokra és az 1957-es évre készüljön terv az átmeneti nehézségek leküzdésére. Az azután következő

időszakra, esetleg három évre, új tervet kell készíteni. Ennek fő feladata a dolgozók életszínvonalának emelése legyen. Egyelőre a beruházás alacsony színvonalából kell kiindulni, de ezt népgazdaságunk fokozatos erősödésének megfelelően emelnünk kell. Az eddiginél többet kell fordítani a zavartalan termelést és ellátást biztosító anyagi tartalékok képzésére. Népgazdaságunk fejlesztésénél minden tekintetben hazai adottságainkra kell építeni. Ennek az alapelvnek gyakorlati megvalósulását az szolgálja, ha a termelőerők elosztásánál, az üzemek termelésének megállapításánál, valant nt beruházásainknál, továbbá külkereskedelmünkben maximálisan érvényesítsük a gazdaságosság szempontjait.

2. Hazai adottságainknak ilyen módon való figyelembevétele egyúttal hozzá fog járulni ahhoz, hogy egész iparunk szerkezete megjavuljon. Nagyobbarányú változás csak hosszabb idő *latt jöhet létre, de máris meg kell indulnia annak a folyamatnak, melynek eredményeképpen Magyarországon az iparban, mint minden téren, elsősorban azt fogjuk termelni, amit nálunk olcsóbban, jobban, előnyösebben lehet termelni más országokhoz képest. Az elmúlt évek gyakorlatával szemben sok felesleges beruházást elkerülhetünk, s ipari termelésünk fejlődését nagyban elősegíthetjük, ha saját adottságaink alapján fejlesztett iparral és népgazdasággal veszünk részt a szocialista államok kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésében. A tartalékok növelésével és a sokszor helytelen irányban ösztönző prémiumrendszer megváltoztatásával meg kell szüntetnünk iparunk lázgörbéjét, biztosítanunk kell a termelés egyenletes, normális menetét, melyet nem zavar lépten-nyomon anyaghiány. A szakemberek, tudósok és a műszaki értelmiség tudásának és képességének igénybevételével, aminek együtt kell járnia fokozott erkölcsi és anyagi megbecsülésükkel, jelentős mértékben emelni kell termelésünk műszaki színvonalát, illetve el kell érnünk, hegy ne csak néhány kivételes területen, hanem lehetőleg mindenütt elérjük, vagy megközelítsük a nemzetközileg legjobb műszaki teljesítményt. Bér- és árrendszerünk megfelelő átalakításával el kell érnünk, hogy a termelési eszközök és fogyasztási cikkek minőségéi egyaránt megjavítsuk, hogy azt gyártsuk, amire a belföldön vagy a kivitel céljaira valóban szükség van, s hogy a fogyasztóknak megfelelő választék álljon rendelkezésre. A gazdaságosság elvének és az anyagi ösztönzésnek megfelelő alkalmazásával el kell érni a munka termelékenységének következetes emelését és az önköltség következetes csökkentését.

3. A lakosság szükségleteinek az eddiginél jobb és sokoldalúbb kielégítésére a kormány indokoltnak tartja a magánkisipar és a kisipari szövetkezetek tevékenységének kiszélesítését. A kisipari áraknak a tényleges költségek figyelembevétele alapján történő megállapításával a k.s- iparost anyagilag érdekeltté kell tenni a többtermelésben. Lehetővé kell tenni, hogy a közületek szükség esetén a kisiparosokat az eddiginél nagyobb mértékben vehessék igénybe.

IV. Feladatok a mezőgazdaságban

A mezőgazdasági termelés színvonalának emelése a munkásosztály polit kai támogatása és az ipar segítsége nélkül nem volna lehetséges. Ugyanakkor a munkásság és az egesz dolgozó nép életszínvonalának emelése döntő részben a két osztály közötti viszonytól s a mezőgazdaság fejlődésétől függ. Sok jel azt mutatja, hogy maga a dolgozó parasztság nagyra becsüli a munkás—paraszt szövetséget és helyesen értékeli a szövetségen belül a munkásosztály vezető szerepét.

Az ellenforradalom támadásának napjaiban az egész dolgozó parasztság, mind a termelőszövetkezeti, mind pedig az egyén.leg dolgozó láthatta, hogy Mindszenty, Eszterházy, Tanács-Tolvaj és a többi gróf és kapitalista ismét ki akarta ragadni a földet azoknak a kezéből, akik azt megművelik. A munkás—paraszt szövetség azonban újból kiállta a történelmi próbát. Amint 1945-ben a falu dolgozó népe a munkásosztály és a kommunisták vezetésével harcolta ki magának a földet, úgy most is a munkásosztály és a kommunisták szálltak szembe az első sorban az ellenforradalommal és segítették ismét megvédeni a földet. Kiköszöböltük azokat a hibákat, amelyek az elmúlt években zavarták a két alapvető dolgozó osztály barátságát és az ellenforradalom ellen folytatott harcban a közös érdekek védelmében ismét megszilárdítottuk a munkás—

paraszt szövetséget. Ez a biztosítéka annak, hogy a munkások és a dolgozó parasztok eredményes, közös munkát végezhetnek a mezőgazdaság szocialista építése és a mezőgazdasági termelés emelése terén.

1. A kormány a mezőgazdasági termelés minél teljesebb összhangjának megteremtésére törekszik. A tudomány messzemenő felhasználásával mezőgazdaságunkat a belterjesség irányában kívánja fejleszteni. Ennek megfelelően — a mezőgazdasági gépgyártás fokozásával és a gépimport

növelésével — az eddiginél

sokkal több gépet kell biztosítani a mezőgazdaságnak. Elő akarja mozdítani az állattenyésztés fejlesztését, különösen az állatállomány és az állati termékek minőségének javítását, s az ehhez szükséges megfelelő takarmánytermesztést. Támogatja a hazánkban nagy hagyományokkal rendelkező minőségi vetőmag, zöldség, gyümölcs, csemegeszőlő, minőségi borok, a leginkább bevált ipari növények termesztését.

2. A kormány a szocialista társadalmi rend megteremtése érdekében egyik fő feladatának tartja a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Minden támogatást megad a dolgozó parasztoknak ahhoz, hogy saját elhatározásuk, a teljes önkéntesség alapján jól gazdálkodó, virágzó szövetkezeteket hozzanak létre. Biztosítja a szövetkezetek önállóságát és

megakadályozza a szövetkezetek ügyeibe történő erőszakos, külső beavatkozást. Helyesli a hazánkban már korábban elterjedt társulási és szövetkezeti formát — pl.: rizstermelő, géphasználati, vízhasznaiati, vízhasznosítási társulások, hegyközségek, állattenyésztők szövetsége, tejszövetkezetek stb. — felelevenedését.

3. A kormány a jövőben is fontos szerepet szán az állami gazdaságoknak, a paraszti gazdaságok jóminőségű vetőmagvakkal és tenyészállatokkal való ellátásában, valamint a városi lakosság élelmiszer- ellátásában.

4. A kormány továbbra is fenntartja a gépállomások rendszerét, mert a gépállomások jelentős technikai ereje nagy segítséget nyújt a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó parasztoknak. Lehetővé teszi, hogy az elegendő gépi és fogaterővel nem rendelkező szövetkezetek s egyéni termelők igénybe- vehessék — akár kikölcsönzés, akár bérlet útján is — a gépállomások technikai felszerelését.

5. A kormány a proletár- diktatúra teljes szigorával lép fel a dolgozó parasztok földjének a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok és a gépállomások vagyonának megsértése ellen. Az állami gazdaságok és a meglévő termelőszövetkezetek tagosított földterületéhez senki büntetlenül hozzá nem nyúlhat.

6. A bürokratikus vezetés

megszüntetésével egyszerűsíteni kell a gazdálkodás irányítását. Az állami gazdaság vezetőinek nagy önállóságot kell biztosítani, a gazdálkodás minden kérdésében. A mező- gazdaság tervszerű irányítását (a mezőgazdaság számára

szükséges mezőgazdasági termékek megtermelését) a kormány a jövőben elsősorban a termelők anyagi érdekeltségén alapuló gazdaságpolitikai intézkedésekkel, a helyes árpolitikával, a szükséges anyagok és eszközök biztosításával,

szaktanácsadással és oktatással kívánja elérni.

7. A kormány azok számára, akik a földműveléssel élethivatásszerűen foglalkoznak, lehetővé kívánja tenni a korlátozott ingatlan forgalmat. A földbirtokszerzés felső határát akként kívánja megállapítani,

1. A szocialista kereskedelem az elmúlt nehéz hetekben is általában jól helytállt és működésével enyhítette a más okok következtében beállt zavart, segített a viszonyokat norma- lizálni. Semmivel sem csökken a szocialista kereskedelem jelentősége a jövőben sem. A belkereskedelemben a kötelező beadás megszűnésével jelentősen k: bővül az állami felvásárlás feladatköre. Nagyrészt felvásárlás útján kell a legközelebbi jövőben biztosítani, hogy az állam megfelelő készletekkel rendelkezzék az őstermeléssel nem foglalkozó lakosság ellátására. A szövetkezeti kereskedelemben növelni kell a szövetkezeti tagság érdekeltségét, fokozni kell a szövetkezet népi mozgalmi jellegét.

2. A kormány szükségesnek tartja a magánkereskedelem tevékenységének bizonyos fokú kiterjesztését, elsősorban olyan

hogy az a családi munkaerő felhasználása mellett kizárja a rendszeres kizsákmányolás lehetőségét. A családi birtok a vásárolt földdel együtt tehát nem lehet nagyobb 20—25 holdnál. A kormány ezenkívül mindenki számára biztosítja, hogy földjét akár haszonbérbe, akár részesművelés útján kölcsönösen megállapított feltételek mellett szabadon hasznosíthassa.

8. A kormány a begyűjtési rendszer megszüntetésén túlmenően lehetővé kívánja tenni, hogy a termelők az általuk termelt mezőgazdasági termékeket — az állami monopóliumot képező termékek kivételével — akár egyénileg, akár szövetkezeteik útján szabadon értékesíthessék. Az értékesítés biztonsága szempontjából szükségesnek tartja a termelési és szállítási szerV. Kereskedelem

területeken, ahol ez növeli a lakosság rendelkezésére álló árumennyiségét, például egyes különleges mezőgazdasági termékek felvásárlásánál, melyekben az állami és szövetkezeti kereskedelem az elmúlt években sem tudta megfelelően pótolni a korábbi magánkereskedelmi tevékenységet.

3. Népgazdaságunkban semmiképpen sem csökken a külkereskedelem fontossága, mert nehéz- és könnyűiparunk egyaránt külföldi nyersanyagokra szorul. Az ország gazdasági kapcsolatainak a külföldi országokkal a teljes egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján kell nyugodn'oK. Külkereskedelmi kapcsolatunkat a kormány fenntartani és fejleszteni kívánja minden országgal. Különösen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában résztvevő országokkal való kapcsolatainződések rendszerének kiterjesztését olyan feltételek alapján, amelyek ésszerű, gazdaságos termelés esetén biztosítják a jövedelmezőséget.

9. A kormány az egyes kis- és középparasztokat ért legkirívóbb törvénysértések orvoslása céljából — ahol erre lehetőség van — állami földalapot képez, elsősorban a községi tartalékföldekből, valamint az egyénileg gazdálkodó parasztok által bérelt tartalék- területekből, ha az azokra vonatkozó haszonbérleti szerződés határideje lejárt.

10. A kormány lehetőséget kíván biztosítani a magyar föld minden művelőjének, hogy szakmai tudását növelje és így gazdaságának szakszerű vezetésével többet, jobban és olcsóbban termeljen.

kát országunk nemzeti sajátosságainak megfelelően továbbfejlesszük. Az egészséges nemzetközi munkamegosztás alapján be akarunk kapcsolódni a nemzetközi gazdasági forgalomba és ennek keretében szívesen létesítünk kapcsolatokat bármely külföldi országgal. A közvetlen kereskedelmi forgalmon túlmenően ezek a kapcsolatok egyéb hasznos gazdasági formákat is magukban foglalhatnának, például produktív beruházásoknál igénybevehető együttműködést, bérmunkát és más gazdasági kapcsolatokat. A kormány a szocialista gazdálkodás egyik a- lapjának tekinti a külkeresKe- delmi monopóliumot, ezen belül azonban kívánatosnak tartja, hogy a külkereskedelmi forgalomba az eddiginél több ipari vállalat kapcsolódjék be, s hogy a külkereskedelmi tevékenységben több kezdeményezés és nagyobb rugalmasság érvényesüljön.

VI. a gazdasági vezetés médszereirél

A helyes gazdasági célok megvalósításához szükséges a gazdasági vezetés módszereinek megjavítása és fejlesztése is.

A kormánynak az a nézete, hogy a történelmi tapaszt ’latok által igazolt lenini de noic- ratikas centralizáció a szocialista építómunkában a gazdasági vezetésnek is legjobb ismert módszere. A szocialista állam központi irányító szerepe a szocialista gazdasági építésnek nagyjelentőségű és nélkülözhetelen feltétele. A gazdasági vezetés és tervezés szükséges központosítása nélkül anarchia és végső fokon a kapitalizmus újraéledése következne be. A központi irányítást azonban ki kell hogy egészítse a tömegek aktív részvétele a szocialista gazdaság építésének tudatos és tervszerű irányításában. Az utóbbi években nálunk túlzott köz- pontosítás érvényesült a gazdasági vezetésben, ami károsan éreztette hatását egész népgazdaságunkban. A gazdasági vezetés túlzott központosításának csökkentése nem a központi irányítás megsemmisítését, hanem valójában annak hatékonyabbá tételét kell hogy eredményezze.

Ennek megfelelően fontos feladataink vannak a gazdasági vezetés módszereinek megváltoztatása és megjavítása terén.

1. A minisztériumok, a középfokú állami, gazdasági irányítószervek (Igazgatóságok, Trösztök) apparátusát csökkenteni, tevékenységüket pedig mentessé kell tenni a bürokráciától, mindezt azonban olymódon, hogy a gazdasági vezetésben a központi állami irányítás az eddigiekhez képest hatékonyabb legyen. A központi irányításnak a legfontosabb kérdésekben kell érvényesülnie. Ugyanakkor

azonban nagyobb önállóságot kell biztosítani az üzemeknek egyrészről, másrészről a helyi államigazgatási (Tanács) szerveknek, a helyi jellegű ipar irányításában.

A vállalati igazgató (üzemigazgató) a törvényben biztosított jogkörben érvényesíti az állami vezetés irányelveit és az össznépi érdekeket az egyes üzemeken belül. Köteles a központi rendelkezéseket végrehajtani, ugyanakkor a munkástanácsok határozatát érvényesíteni az üzem vezetésében, amennyiben azok a fennálló jogszabályokat nem sértik. Az igazgatót az állam nevezi ki, és személyében felelős az üzem gazdasági irányításáért. Amennyire köteles az üzemi munkástanács törvényes határozatait végrehajtani, ugyanúgy köteles a munkástanács törvénybe vagy jogszabályba ütköző határozatainak végrehajtását — ha ilyenek születnének — meggátolni és visszautasítani.

2. Az Elnöki Tanács a kormány javaslatára törvényerejű rendeletben szabályozta az iparvállalatoknál megválasztott munkástanácsok működését.

A munkástanácsok azok a szervek, amelyeken keresztül a termelők jogot kaptak arra, hogy választott képviselőjük útján résztvegyenek az üzemek gazdasági irányításában. Az ipar vezetésében — ahogy ezt az elmúlt évek tapasztalatai megmutatták — jelentős bürokratikus vonások alakultak ki és ez hátráltatta a vállalatok termelőmunkáját. A törvény előírásai alapján működő munkástanácsok hívatottak az üzemvezetést bürokráciamentessé tenni, ugyanakkor az ipar szocialista állami vezetésének segítséget nyújtani. v

3. A munkástanácsok saját üzemeikben tegyék éftiékeltté

a munkásokat a termelésben és a kormányszervekkel, valamint a szakszervezetekkel együtt olyan bér- és prémium- rendszert dolgozzanak ki, a- mely a dolgozók anyagi érdekeltségén keresztül elősegíti a legfontosabb gazdasági feladatok megoldását.

A munkástanácsok akadályozzák meg az üzem vagyonának bűnös elherdálását, szigorúan tartsák és tartassák be a munkaviszonyra, bérezésre, értékesítésre stb. vonatkozó kormányhatározatokat.

4. Az üzemek nagyobb önállósága a gazdasági vezetés terén, az igazgatók és munkás- tanácsok megnövekedett jogköre lehetővé teszi, hogy a különféle felsőbb irányító szervek száma és apparátusa jelentősen csökkenjen.

Ugyanakkor a kormány tanulmányozza olyan szakmai szervek létrehozását, amelyek alkalmasak arra, hogy az üzemek szakmai irányítását, a dolgozók közvetlenebb és hatékonyabb bevonásával javítsa.

5. A jelenlegi gazdasági nehézségek miatt elkerülhetetlen és szükséges — különösen az anyag és energia legcélszerűbb felhasználása érdekében — a központi irányítást olyan kérdésekben is biztosítani, amelyek később decentralizálásirányítással is megoldhatók lesznek.

A fentiek figyelembevételével azonban az üzemek mur kástanácsa nak maguknak .Veil előmozdítaniok üzemükön belül a termelő munka minél jobb megszervezéséi.

A kormány bízik abban, hogy a munkástanácsok képesek lesznek felelősségteljes feladatuk ellátására és minden segítséget megad ahhoz, hogy a munkástanácsok beváltsák azt a reményt, amelyet a dolgozók összessége és a dolgozók állama működésükhöz fűz.

VII. fl Bfive’iïdés ügyéről

A szocialista társadalom felépítésének hatékony előmozdítása érdekében, s annak igen fontos részeként a kormány kötelességének tartja a tudomány és kultúra fejlődésének, s a magyar nép kulturális felemelkedésének hathatós elősegítését. Ez sokoldalú Munkát ró mindazokra az állami és társadalmi szervekre éjs intézményekre, amelyek pf tudomány és kultúra terültén fejtik ki tevékenységükét. Azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyek ezen a

területen megoldásra várnak, a kormány szükségesnek tartja kijelenteni:

1. A kormány biztosítja a haladást szolgáló tudományos

és művészi alkotó munka szabadságát, a tudományos és művészeti meggyőződés tisz-