Új Úton, 1957. január (1-9. szám)

1957-01-09 / 2. szám

1961. Januar 9. seerd»

Ül CTOM

5

(leletbentartását. A tudományos és művészeti életben helyet kell kapnia minden haladó irányzatnak, és felfogásnak, amelyek segítik nemzeti kultúránk fejlődését. Szabadságot és támogatást biztosít politikai pártállásra való tek ntet nélkül minden tudósnak, írónak és művésznek, kivéve a szabadság és a szocializmus ellenségeit. A tudósok, műszaki értelmiségiek, írók, művészek és általában az értelmiség: szakemberek munkájának megítélésében elsősorban a képesség, a szaktudás és az legyen a döntő szempont, hogy milyen mértékben járulnak hozzá alkotó munkájukkal az egész dolgozó magyar nép a- -nyagi és kulturális értékeinek növeléséhez, a haza, a dolgozó nép felemelkedéséhez.

2. A kormány tovább kívánja fejleszteni szocialista kultúránkat. Ennek érdekében építeni akar mindazokra a kulturális eredményekre és vívmányokra, amelyeket a magyar nép felszabadulása óta elért. Ápolni és tovább kívánja fejleszteni haladó nemzeti hagyományainkat. A nemzetközi kulturális kapcsolatok széles hálózatinak megteremtésével, 'tudósaink,

íróink, művészeink- külföldi utazásá val, vendégszerepléseivel b ztosítja, hog^i nemzeti kultúránk a szocialista és kapitalista országok haladó kulturális eredményeivel szüntelenül gazdagodjék és ezek nemzeti kultúránk szerves részeivé váljanak.

3. A szocializmus megvalósításának egész társadalmi életünkben — az állam gaz- gatásban, ipari, mezőgazdasági és kultúrál s téren egyaránt — tudományos alapokon, tudományos módszerekkel kell történnie. Ezért a kormány tudományos életünk fejlődését, az elméleti és kísérleti tudományos kutatást — főleg a gyakorlati feladatok megoldását előkészítő alapkutatásokat — anyag’ eszközeikhez mérten, támogatásban kívánja részesíteni. A kutatások támogatására szánt eszközök felhasználásáról maga a Tudományos Akadémia, illetve a legkiválóbb tudósok és szakemberek döntsenek. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai, az ország legkiválóbb tudományos szakemberei, a jövőben az eddiginél jóval nagyobb mértékben vegyenek részt az állami feladatok megoldásában,

csökkentve az őket terhelő adna'nisztratív tevékenységet.

4. Iskoláinkban az ifjúságot a demokrácia és a szocializmus .szellemében, a haza, a munka, az igazság szeretetére, emberiességre és becsületességre kell nevelni. A tantervekben és a tankönyvekben érvényesíteni kell a napi politikai események hatásától, a hibás aktualizálástól mentes tudományosságot és az oktatás nemzeti jellegét. Az általános- és középiskolákban az idegen nyelvek tanítása a tanulók választása alapján történjék. Az ifjúság számára a középiskolai és egyetem továbbtanulást a tanulók képességei és tanulmányi eredményei alapján kell biztosítani. Az eddiginél nagyobb mértékben kell növelni az iskolai tantermek számát építkezéssel és az oktatás céljára alkalmas épületek átadásával. Törekedni kell a népi kollég'umi rendszer visszaállítására és fejlesztésére.

Törvényjavaslatot kell készíteni az egyetemek és a felsőoktatási intézmények reformjáról, a munkás és dolgozó parasztgyerekeknek az egyetemekre és főiskolákra való felvétele jelentős kiszélesítéséről azzal, hogy a felsőoktatási intézmények a népgazdaság és a kultúra m'nden területe számára képzett, a népi demokratikus rendszerhez és a szocializmushoz hű szakembereket képezzenek. Az egyetemi oktatás reformjának keretein belül számos karon öt évre kell felemelni a tanulmányi időt. Továbbra is biztosítani kell, hogy a felnőtt lakosság általános- közép- és felsőfokon a legteljesebb önkéntesség alapján továbbképzésben részesülhessen.

5. A magyar művelődés előttünk álló feladatait a kormány a demokratizmus kiszélesítésével a legkiválóbb szakemberekkel szoros együttműködésben kívánja megoldani. A kulturális élet irányításában, a

kultúra művelőinek és alkotó

továbbfejlesztőinek elgondolásait messzemenően f gyelembe kell venni. Ennek érdekében a kormány vezető állansü szerveink mellett tudományos és művészeti tanácsokat létesít, amelyek munkájukban tudományos szakintézetekre támaszkodnak. A dolgozó hép kulturális színvonala szakadatlan emelése érdekében az iskolánkívüli művelődés ügyiét széleskörű társadalmi feladatnak tekinti, amelyhez az állam hathatós erkölcsi és anyagi támogatást biztosít.

6. Az irodalmi és művészeti szakterületek legkiválóbb képviselőinek bevonásával sürgősen ki kell dolgozni azokat a szervezeti és gazdasági formákat, amelyek az irodalmi és művészeti élet gazdag, sokoldalú kibontakozását minél nagyobb mértékben elősegítik.

7. A kormány a műyelődés- ügy intézésének több minisztériumra és főhivatalra való

szétdarabolts^gát, a párhuzamos tevékenységeket kifejtő középszerveket és intézményeket megszünteti és ehelyett kislétszámú, újtípusú, egységes Művelődésügyi Minisztér umot hoz létre, amely az adminisztratív utasílgatás helyett döntően fontos feladatának tekinti a kulturális tevékenységek elvi irányítását, serkentését, támogatását, és koordinálását.

Minden sallangtól mentesen

. üi á\\m és az egyház viszonyáról

A forradalmi munkás—paraszt kormány alkotmányunk szellemében t szteletben tartja minden egyes állampolgár lelki.smereti szabadságát, és a vallás kérdésében való állás- foglalást az állampolgár magánügyének tekinti.

1. A kormány az egyházak és vallásfelekezetek szabadságát biztosítja, támogatja és védi. A népi demokratikus állam és az egyházak között megkötött egyezményeket elismeri és t szteletben tartja. Az iskolákban teljes mértékben biztosítja a fakultatív hitoktatást, vagyis a vallásoktatásban való részvétel vagy réd? nem vétel szabadságát.

2. ■ , A kormány ugyanakkor elvárj!», hogy a különböző vallásfelekezetek egyházainak vezetői, lelkészei, egyházi és világi funk\c onáriusai a jelen helyzetben a feszültség enyhítése, a társadalmi konszolidáció érdekébèïh, általában pedig az állam alkotmányának és törvényeinek teljes tiszteletben tartása mellett töltik be hivatalukat f ,

3. A kormány törvényes felelőssége tudatában hem tűrheti, hogy bármely vallásfelekezet egyházának bármely

szervét, vagy funkcióját bárki is a Magyar Népköztársaság törvényes rendje ellen irányuló politikai reakció céljai szolgálatába állítsa. Megengedhetetlennek tartja a kormány azt is, hogy az egyházak tagjai közül valakit is az egyházi funkciók vagy szolgáltatások tekintetében haladó politikai nézetei miatt az ország törvényét sértő módon hátrányos megkülönböztetésben részesítsenek.

4. Az állam és az egyház viszonyában felmerülő esetleges vitás kérdéseket a kormány tárgyalások és megegyezések útján kívánja rendezni.

IX. Kiilpslitikai kérdésekről

A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás—paraszt

kormányát külpolitikai tevékenységében a nemzeti függetlenségnek, az ország szu- verénitásának biztosítása és a dolgozó magyar nép érdekeinek védelme vezérli.

Korunkban minden haladó ügynek, így a nemzet függetlenségének és az ország szuverenitásának legkövetkezetesebb képviselője és védelmezője a nemzet leghaladóbb osztálya: a munkásosztály és annak eszmei és politikai vezetője: a munkásosztály forradalmi pártja. A magyar kommunisták bátran síkraszálltak a nemzeti függetlenségért

1918- ban a Habsburg-monarchia ellen, hős esen harcoltak

1919- ben a magyar kommün megdöntéséért rohamra indított imperialista seregek ellen, a Tanácsköztársaság bukása után 25 éven át kitartóan küzdöttek az ellenforradalmi Horthy-rendszer ellen. A má- sodiK világháború éveiben a h tler-fasiszta hódítók elleni harcban magasra emelték a nemzeti függetlenség és szabadság zászlaját, s az utóbbi 12 év alatt is visszavertek minden, nemzeti függetlenségünket fenyegető imperialista beavatkozási kísérletet.

A forradalmi munkás—paraszt kormány november 4-én, amikor felvette a harcot az ellenforradalom ellen, nemcsak a szociális és társadalmi haladásért, a munkáshatalomért szállt síkra, hanem sík- raszállt a magyar nemzett függetlenség szent ügyéért is, amelyet a magyar ellenforradalmi erőket támogató és tápláló imperializmus a munkás- paraszt állammal együtt megsemmisítéssel fenyegetett.

A nemzeti függetlens^c, a társadalmi haladás, népünk békéjének védelme, s a szo- cialsta Magyarország felépítésének biztosítása vezeti a kormányt akkor, amikor külpolitikájában a dolgozók nemzetközi szolidaritására, a Szovjetunióval és a szocia- l'sta tábor valamennyi országával való tartós szövetségre támaszkodik.

Ugyanakkor külpolitikánk, alapelve változatlanul >. z,

hogy minden országgal, fű, getlenül annak társadalmi berendezésétől az egyenjogúság, a nemzeti függetlenség és szuverenitás, az egymás bel- ügyeibe való be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök alapján békés és gyümölcsöző kapcsolatot teremtünk.

A Szovjetúnióval való kapcsolatunkat a népünkkel s a Magyar Népköztársasággal szemben rosszindulatú és ellenséges körök igyekeznek kedvezőtlen színben feltüntetni és támadni, holott ez a kapcsolat a múltban is és most is mély elvi alapokon nyugodott és nyugszik. A Szovjetunió volt az a szocialista állam, amelynek segítségével népünknek sikerült a II. világháború végén visszanyernie nemzeti függetlenségét, lerázva magáról a hitler-fasiszták és a Horthy-reakció jármát. Most ismét a Szovjetunió volt az a hatalom, amelynek támogatásával népköztársaságunk az ellene intézett ellenforradalmi imperialista támadást visszaverte s megvédelmezte a súlyos veszélybe került nemzeti függetlenségünket.

A szovjet hadsereg a jelenlegi kiélezett helyzetben Magyarország területén védi a ma : ír népet a külső im- p >i -,ta erők esetleges ka- < .a' támadásával szemben és ezzel biztosítja azt, hogy népünk Igékében éljen, s a szociális! a építés és az ország fel- v rágoztatása nagy ügyének szentelhesse erőit.

Sztálin életének utolsó szakaszában a magyar—szovjet kapcsolatoknak valóban mu- , atkoztak olyan rendezést kívánó kérdései, amelyek zavarták a két testvéri ország egészséges viszonyának alakulását, ezeknek a zavaró körülményeknek jórészét az utóbbi időben teljesen egyetért - ben már felszámoltuk.

A magyar—szovjet viszony minden mai és jövőbeni kérdését — így' a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatokkal kapcsolatos kérdéseket is — a két ország baráti, testvéri és szövetséges viszonyának megfelelően a magyar és szovjet kormány baráti tárgyalások útján kívánja rendezni. E rendezés elvi alapja a Szovjetuniónak, a népi demokratikus országokkal való kapcsolatára vonatkozó, október 30-i nyilatkozatában is deklarált proletár nternacio- nalizmus, az egyenlőség, a szuverenitás és nemzeti függetlenség tiszteletbentartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök elve.

A párt halálhírét nem egy ember keltett* az elmúlt hetekben. Volt aki újor.gva beszélt a kommunisták pártjának széthullásáról, volt aki sajnálkozva j temette Magyarországon a j munkásmozgalmat, búcsúztatta ! a munkásmozgalom pártját. Ne firtassuk most, hogy ki miért ! újongott, ki miért sajnálkozott. Tény — márpedig a tényekkel hiábavaló szembeszállni — hogy az MDP szétesett, széthullott, maga alá temetve azokat a káros, leninista párthoz idegen jelenségeket, módszereket is, amelyek sajnos ezt a pártot az utóbbi időben jellemezték.

S most új párt van születőben. De már az új párt a Magyar Szocialista Munkáspárt születésénél szólnunk kell egy veszélyről olyan veszélyről, amely formájában, megnyilvánulásában itt új, de gyökere az MDP-ben van. Ez a veszély a múltban oly sokat emlegetett és ellene oly kevesett tett szek- tánság. S ezzel a káros veszéllyel leginkább most, a pártszervezésnél találkozhatunk.

Azok között az elvtársaink között, akik az MSZP szervezését vállalták pártmegb zatás- ként, nem eggyel találkozunk, aki meggondolatlanul ellenforradalmárnak, fasisztának titu- láil olyan embereket, akik az októberi események során bátran kiálltak a jogos követelések mellett, akik közül nem egy az üzemben, a faluban még vezető szerepet is vállalt S ezeket — természetesen (?) — nem találják méltónak a párttagságra mint mondják „nem közénk valók, vagyunk ahá- nyan vagyunk, de ezekhez semmi közünk". Ártalmas, nagyon ártalmas a pártra az ilyenfajta vélekedés. Becsületes embereket taszít el a munkásosztály ügyétől, olyan embereket tart távol a párttól, akiknek ott volna a helyük, akik megmutatták hogy hajlandók tenni szót emelni a nép ügyében Azok, akik ilyenformán vélekednek akaratlanul is elszigetelik a pártot, nem érzik hogy az MSZMP akkor lesz igazán a munkásosztály pártja, a nép akkor fogadja el és tiszteli ezt a pártot, ha

X. n nemzet haladó erőinek összefogásáról

A magyar forradalmi munkás—paraszt kormány ebben a nyilatkozatban leszögezte elvi állásfoglalását a legfontosabb

kérdésekben. E nyilatkozat nem lép fel egy átfogó, minden kérdésre részletesen kiterjedő kormányprogram igényével. Olyan elvi célkitűzéseket igyekszik leszögezni, amelyek meggyőződésünk szerint egyeznek a magyar dolgozó tömegek kívánságával, akaratával, megfelelnek az ország és a dolgozó nép érdekeinek. Ezek a célkitűzések további, alapját képezhetik egy olyan kormányprogram kidolgozásának, amely már az egyes szakterületek részletes tennivalóit is tartalmazza.

E nyilatkozatban kifejtett elvek és vázolt feladatok való- raváltását mindenekelőtt akkor látjuk biztosítottnak, ha a szocialista eszmékhez, a marxizmus—leninizmus elméletéhez, az igaz hazafiságot, a más népek megbecsülésével összeforrasztó proletárnemzetköziséghez hű magyar kommunisták, a munkásosztály becsületes fiai magukévá teszik azokat, s a maguk helyén is dolgoznak, harcolnak értük.

Másodszor abban látjuk a megvalósítás biztosítását, ha világnézetre, foglalkozásra, korra és nemre való tekintet nélkül minden munkás, paraszt és értelmiségi, minden igaz hazafi nemzeti ügynek tekinti az ország előtt álló feladatok mielőbbi sikeres megoldását, s ezért közös erővel, a nemzeti összefogás alapján küzd megvalósításukért.

A kormánynak az a szándéka, hogy e nyilatkozatban kifejtett politikai plattform alapján tárgyalásokat kezd a különböző pártállású és pár- tonkívüli közéleti tényezőkkel és szakemberekkel, s közülük mindazokat, akik készek az ellenforradalommal szemben a nép ügyéért, a szocialista vívmányok megvédelmezéséért, a szocializmus további építéséért, az ország felvirágoztatásáért, a nép boldogulásáért

dolgozni, bevonja az átfogó, részletes tervek kidolgozásába

A kormányt ugyanakkor az a szándék is vezeti, hogy tárgyalásokat folytasson a különböző közéleti tényezőkkel és pártonkívüli szakemberekkel azért, hogy a kormányban is vegyék ki részüket a közügyek irányításából, a feladatok megoldásának gyakran nem könnyű, de megtisztelő, a nép, az ország, a nemzet érdekében folytatott munkájából.

A szocialista forradalom igaz harcosai tömörítsék szilárd és megbonthatatlan egységbe dolgozó népünket, s vezessék tántoríthatatlanul a harcot szerte az egész országban. A szocialista eszme és a nép ereje legyőzhetetlen, ha ilyen egységben forr össze.

Mi bizonyosak vagyunk abban, hogy hazánk hű fiai és leányai népünk javára egyesült erővel győzelemre viszik a szocialista Magyarország szent ügyét.

1957. január 5-én.

olyan embereket tömörít sora-* iba, akik méltán vívták ki a falú, az üzem becsületét, tiszteletét. Nem akadályt kell tehát gördítni az ilyen emberek elé, ha a pártba akarnak lépni, hanem hívni őket, ezekel felfrissítve a pártot együttesen kell dolgozni. így eredményesebben tulja a párt e,határolni magát azoktól a hibás módsz^* rektől, amelyek az MDP-ben ; megvoltak, mert a becsületes, |új párttagok friss vérkeringést visznek pártszervezetek munkájában.

A másik káros jelenség, amely ellen tenni kell az, hogy több helyen teljesen elhanyagolják a volt MDP tagokat, mintha nem is lennének hozzájuk senki egy szót sem szól. Olyanfajta hangulat van, hogy „majd jönnek ha akarnak, megszűnt az a világ, hogy valakit agitálni kelljen, lépjen a pártba’1. Mondani sem kell, mennyire helytelen az ilyenfajta vélekedés is. Hiszen az MSZMP elsősorban a volt MDP tagokra számít, a becsületes kommunistákra alapoz. A volt MDP tagok jórésze ma is kommunistának vallja magát, ha nem is tagja az MSZMP- nek. Nem egy közülük határozatlan, nem döntőt még, hogy az MSZMP-be lépjen é6 várja, hogy valaki segítsen neki dönteni. A Bélapátfalvai Cementgyárban több volt MDP tag elmondja, hogy párttag akar és szeretne lenni, de még vár, várja hogy mi lesz Nagyon fontos ezekkel a kommunistákkal beszélni, beszélni a párt célkitűzéseiről, a kommunisták terveiről, a párt gondjairól bajairól. Ez megkönnyíti, segíti elhatározásukat és igen sekat tanulhatunk is tőlük, a- mit felhasználhatunk az új párt munkájához. Lemondani a volt becsülete MDP tagokról, akiket nem egyéni érdek, hanem a munkásmozgalom iránti hű- ' ség vitt a pártba, nagy vétek 'lenne és gyengítené a most épülő pártot.

I Meggondoltan, józanul, nem szélsőségesen, hanem a lenini elvek alapján dolgozzunk a párt szervezésén. Ez mpst a legfontosabb. S ez a munka legyen mentes minden, akár ' jobb, akár baloldali sallangtól.

A türelemnek is van határa

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG FORRADALMI MUNKÁS—PARASZT KORMÁNYA

Dzsida János a Seflypi Zsófia Malom Munkástanácsának elnöke most éli virágkorát. A munkástanács élén olyan bravúrokat, attrakciókat hajt végre, amelyet a legnagyobb jószándékkal sem lehetne törvényesnek, vagy éppen demokratikusnak nevezni. S ez egy cseppet sem tetszik a dolgozóknak.

íme tevékenységének rövid vázlata.

Mikor a munkást-nács élére került rögtön egy zsák korpával hálálta meg minden dolgozónál a kapóit bizalmat Természetesen térítéi nélkül, mert hát „én a dolgozókkal nem fizettetek’1 jelentette ki gavallérosan. Hogy ez jogta lan. Hogy ehhez az áldomásfizetéshez nincs joga? — hogy ez végsősoron a dolgozók zsebére megy, ez egyáltalán nem zavarja őt. Most újból újabb zsák korpával akarta, ugyancsak térítés nélkül kivágni a rezet, de az igazgató nem járult hozzá. — Igaz előzőleg sem, — így aztán korpa helyett, most csak azt közölhette a dolgozókkal, ilyen ember a mi igazgatónk. Egyébként az igazgatót úgy kezeli a munkástanács elnöksége, mintha levegő lenne, nem szólnak hozzá, nem kérik ki a véle>- ményét. Egy alkalommal már a munkástanács elnöksége el is küldte az igazgatót a , dolgozók kívánságára," mert nem tetszik a dolgozóknak.” Itt a bibi csak az, hogy a dolgozók nem tolmácsolták ilyen irányú kívánságukat kérsüket a munkástanácsnak. De mit zavarja ilyen apróság Dzsidát, vagy Tornya Sándor főkönyvelőt aki törvénytelenül tagja a munkástanácsnak, az elnökségnek.

Nagyon furcsa elképzelése van a munkástanács elnökségének az üzemi demokratizmusról, a munkástanács jogairól. S itt Dzsidák a szellemi

irányító jár az élen. Ismét néhány példa:

A tizenegytagú munkástanács egyik tagja disszidált A munkástanács ekkor egyszerűen betömte a rést, kerek perec kimondta, hogy ki lesz az új munkástanácstag. Hogy esetleg a malom 100 körüli dolgozójának más is lehetett az elképzelése, kit érdekel az? Dzsidóékat semmi esetre.

Vagy: az elmúlt hetek egyik napján gyűlést hívott össze a munkástanács. A napirend: szó lesz a munkafegyelemről. Volt is — néhány percig. Aztán felállt Dzsida János, bejelentette, hogy a munkástanács hat embert jelölt a szakszervezet élére. S már osztották is az előre elkészített lapokat, tessék szóljanak hozzá, szavazzanak. Hogy a volt szak- szervezeti vezetőséget senki nem váltotta le, hogy volt aki tiltakozott, hegy jelölő bizottságra alaposabb előkészítésre hivatkoztak? — na és?! A munkástanács elnöksége csak tudja mit akar Előkerült egy zsák, amit kineveztek urnának, a munkástanács megszámolta a szavazatokat, kihirdette az eredményt és kész!

S mit szólnak mindezekhez a malom dolgozói? Magukba folytják dühüket, mert tartanak a diktatórikusán önkényeskedő munkástanácstól, főleg az elnökségtől. De hát meddig? Ügy gondoljuk egyszer csak véget ér a dolgozók türelme, hisz annak is van határa s rendet csináAnak. Nem nézik sokáig, hogy néhány ember ismét elfolytva a többség véleményét, teljesen magának tulajdonítsa azokat a jogokat, amelyek az üzem dolgozóit illetik m«g.

(P»PU)