Új Úton, 1957. január (1-9. szám)

1957-01-09 / 2. szám

4W7, Január 0. anrda

OJ ÜTŐN

S

A forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozata a legfontosabb feladatokról

November 4-én döntő fordulat következett be az ellen- forradalmi erők ellen folytatott harcban: megalakult a

forradalmi munkás—paraszt kormány. A kormány tevékenységét súlyos körülmények között kezdte meg.

A Nagy Imre kormány árulása megnyitotta az utat az ellenforradalom előtt, mely ezekben a napokban embertelenül gyilkolta a szocialista forradalom hű fiait és leányait, a békés állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát fenyegette, a fejetlenség és zűrzavar állapotába taszította az országot; megbénította az életet hazánkban. Az ellenforradalmi erők meg akarták dönteni a Magyar Népköztársaság államát; a nemzetközi Imperialista nagytőkétől függő és az által támogatott fasiszta, földesúri-kapitalista államot akartak teremteni és — az imperialista erőkre támaszkodva — háborús tűzfészekké akarták tenni hazánk területét.

Ilyen körülmények között a forradalmi munkás—paraszt kormány legfőbb feladata a Magyar Népköztársaság állami rendjének, s szocialista forradalmunk vívmányainak megvédése volt. Szét kellett zúzni az ellenforradalom fegyveres erejét, vissza kellett verni politikai támadásait és provokációit, helyre kellett állítani a törvényes rendet, meg kellett teremteni a normális élet, a békés alkotó munka feltételeit.

A kormány sikerrel oldotta meg rendkívül nehéz feladatát. Az ellenforradalom fő fegyveres erőit néhány nap alatt megsemmisítettük, maradványait pedig szétvertük. A kormány kérésére a szerződéses kötelezettségek és a proletárnemzetköziség elve alapján nagy segítségünkre volt ebben a szovjet hadsereg, majd pedig az új magyar honvéd és rendőr karhatalmi erők forradalmi fellépése s a magyar dolgozók támogatása. A nemzetközi imperializmus, melw durván beleavatkozott Magyarország belügyébe, s az általa támogatott magyar ellenforradalom ennek következtében döntő vereséget szenvedett.

A gazdasági élet, a termelő- munka helyreállítására irányuló kormányintézkedéseket napról napra, hétrő hétre fokozódó mértékben támogatták a leleplezett ellenforradalommal szembenálló munkás- és paraszttömegek, valamint az értelmiségiek legöntudatosabb rétege, mely nemcsak szavaiban, hanem tetteiben is hű maradt a néphez. Politikai és gazdasági téren felbecsülhetetlen az a segítség, melyet a szocialista tábor kormányaiéi népei, valamint az egész világ haladó és forradalmi erői nyújtottak népünknek.

A forradalmi munkás—paraszt kormány fellépését és tevékenységét természetesen féktelen haraggal és gyűlölettel fogadta a magyar ellen- forradalom és gazdája, a nemzetközi imperializmus. Haragjuk és gyűlöletük forrása abban rejlik, hogy kormányunk nem a nagybirtokosok, a nagytőkések, a dollár-imperialisták, hanem a szocialista forradalom, a munkások és parasztok: a proletárdiktatúra kormárya. Az ellenforradalmárok, miután a fegyveres harcban vereséget szenvedtek, álnok és csaló módon a „szabadságot” és a „demokráciát” kezdték számonkérni és követelni kormányunktól. Mi ebben a kérdésben is világosan és félreérthetetlenül beszéltünk, amikor kijelentettük: Magyarországon proletárd k- tatúra van. Kormányunk és népünk az eddigi eredményeket is az ellenforradalom és imperializmus erői ellen folytatott nyílt és következetes harcban tudta csak elérni. A magyar proletárdiktatúra munkás—paraszt államában demokrácia és szabadság illeti meg a munkásokat, a dolgozó parasztokat, a néphez hű értelmiséget, nrndp.n törvénytisztelő magyar állampolgárt.

/

Az ellenforradalmároknak, az imperialista ügynököknek, a Magyar Népköztársaság törvényes rendje és alapvető intézményei ellen támadó és uszító elemeknek azonban nincs és nem is lehet része szabadságban még akkor sem, ha demokratikus jelszavakkal álcázzák is ellenforradalmi törekvéseiket. Ezek osztályrésze mindenkor a törvény legsz gorúbb büntetése lesz.

Mindebből következik, hogy a forradalmi munkás—paraszt kormány tevékenységében elsősorban a munkásosztályra, s általában a dolgozó tömegekre támaszkodik. Hazánk alapvető kérdéseinek megoldását — mint azt a november 4-i nyilatkozatunk 15. pontjában is leszögeztük, — a Magyar Népköztársaság demokratizmusának elmélyítése és kiszélesítése útján kívánjuk megoldani. Soha többé nem engedjük meg, hogy a közügyek vezetésébe visszatérjenek a Rákos:—Gerő-klikk an- tileninista vezetési módszerei, a személyi kultusz és a tömegek érdekeinek figyelmen kívül hagyása. Kormányunk intézkedéseinek egyetlen célja a:

dolgozó nép és a szocializmus teljesen azonos érdekeinek védelme és szolgálata. Meggyőzően b zonyítottuk ezt eddigi munkánkkal és harcunkkal is.

A kormány tevékenységének kezdeti szakaszában — a szocialista forradalom érdekeinek megfelelően — jelentős részét képezte a katonai és karhatalmi feladatok megoldása, az imperialisták hazánk belügyei- be való beavatkozási kísérleteinek visszaverése, a termelő munka, a közlekedés megindítása, s a törvényes rend helyreállítása a fővárosban és az ország egész területén. De az államvezetés munkájának már ebben az igen nehéz szakaszában is megoldottunk egy sor igen fontos politikai és gazdasági kérdést. Ezekből az intézkedésekből már eddig is mindenki világosan láthatta,: a

forradalmi munkás—paraszt

kormány el van szánva nemcsak arra, hogy minden erejével megvédi az elmúlt 12 év vívmányait, hanem arra is, hogy határozottan szakít minden olyan hibával, amely az elmúlt években a szocializmus építését kísérte és hátráltatta lazánkban. Ilyen intézkedések

voltak pl.: az ipari munkások, bányászck és más dolgozó rétegek bérének emelése, a munkaszüneti napok rendezése, az üzemi munkástanácsokról szóló rendelet, a termelő- szövetkezetek, az állami gazdaságok, a gépállomások vagyonának védelméről szóló rendelet, a begyűjtés, a kötelező biztosítás, a mező- gazdasági fejlesztési járulék, a kisiparosok és kiskereskedők alkalmazottai után fizetett külön jövedelemadó, a gyermek- telenségi adó eltörlése, a korábban jogtalanul megvont nyugdíj k rendezése, stb.

Tudatában vagyunk annak, hogy sok súlyos, megoldásra váró feladat áll még előttünk, különösen gazdasági téren. Mielőtt azonban továbbmennénk, híven ahhoz az elvünkhöz, hogy a szocializmus építése népköztársaságunkban a tömegek legsajátosabb ügye, a forradalmi munkás—paraszt kormány szükségesnek tartja, hogy a munka újabb szakaszának kezdetén nyilatkozatban ismertesse az egész nép előtt, milyen elgondolásai vannak a legfontosabb időszerű kérdések megoldására.

I. őz államhatalom erősítése és további demokratizálása

járási, kerületi és falusi tanácsok rendszeresen ülésezzenek és döntsenek az alkotmány által reájuk ruházott jogkörben, az ország és a nép érdekében határozatokat hozzanak.

A kormány tevékenységének fő irányvonalát a megfelelő törvények, törvényerejű rendeletek és döntések útján az országgyűlés a helyi végrehajtó szervekét pedig a tanácsok határozzák meg.

4. A kormány fontos feladatának tekinti államrendszerünk, kormányzati szerveink munkája demokratizmusának továbbfejlesztését. Az állami szervezetet úgy kell fejleszteni, hogy legjobban megfeleljen a szocialista építés feladatainak, a mi viszonyaink között, lehetővé tegye a dolgozók tevékeny részvételét az állami ügyek intézésében, saját gazdasági, kulturális, szociális körülményeik alakításában. Ott, ahol eddig a közügyek intézését nagyszámú hivatalnokkal oldották meg, most ezt kevesebb fizetett alkalmazottal, a lakosság széles rétegeinek bevonásával, a munka jobb megszervezésével valósítjuk meg.

Népi demokratikus állam- szervezetünk fejlesztésével nagy körültekintéssel, gondossággal, tudományos megalapozottsággal kell foglalkoznunk. Szakítanunk kell az ötletszerű, meggondolatlan szemezgetésekkel, vagy a külföldi példák gépies másolásával. Az állam- szervezet továbbfejlesztésében is elsősorban a magyar sajátosságokból, jó és rossz tapasztalataink helyes elemzéséből kell kiindulni, figyelembe véve a baráti országok gyakorlatban bevált tapasztalatait, vezetési módszereit.

5. A kormány egyik legfontosabb feladata az államapparátus egyszerűsítése, az évek során felduzzadt bürokratikus apparátus létszámának nagymérvű csökkentése. Államszervezetünk demokratikus, népi jellegének érvényrejuttatása parancsolóan írja elő, hogy az eddigi túlméretezett, a munkásoknak nagy terhet jelentő államapparátust leépítsük. A kormány ennek érdekében több minisztérium és országos hivatal összevonását, illetve megszüntetését határozta el.

6. A központi szervek összevonásával, szervezetük egyszerűsítésével párhuzamosan fokozatosan növekednie, kell az államhatalom helyi szervei, a

megyei, járási, városi, és községi tanácsok — mint a lakosság legszélesebb "képviseleti szervei — hatáskörének, gazdasági önállóságának. Éppen ezért szükséges, hogy az évek óta tartó halogatás után a hatáskörök leadása, a decentralizálás ténylegesen megtörténjék. Ennek során módot kell adni arra, hogy a tanácsok a

területükön működő helyi jellegű vállalatok, intézmények felett tényleges hatáskört gyakorolhassanak .

7. Az állami szervek munkájának gyökeres megjavítása érdekében a kormány következetesen biztosítja, hogy állami szerveinkben a dolgozók ügyeinek intézésével a népi demokratikus rendszerünkhöz hű, a szocializmus építésének ügyét híven szolgáló, szakképzett munkások, parasztok és értelmiségiek foglalkozzanak. Ezért a kormány arra törekszik, hogy az államapparátust politikailag és szakszerűség tekintetében egyaránt megerősítse.

8. A kormány határozott szándéka az államvezetés demokratizmusának kibontakoztatása, valamint a népi demokrácia állami fegyelmének egyidejű biztosítása. Ez a két feladat különösen most, de a későbbiek folyamán sem választható el egymástól. Szilárd állami fegyelem az apparátusban, a kormány határozatainak maradéktalan megvalósítása minden területen, a dolgozók hatékony részvétele a gazdasági és kulturális élet irányításában biztosítja, hogy népi államunk demokratikus tartalma minél teljesebben érvényre jusson.

9. A magyar forradalmi

munkás—paraszt kormány fontos kötelességének tartja a szocialista törvényesség megszilárdítását, az állampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek védelmét. A kormány biztosítja, hogy minden becsületes, a nép, a haza érdekeit védelmező s a haza javára dolgozó magyar állampolgár törvényeink védelme alatt, félelem nélkül élhessen.

10. A kormány a törvényes rend, a békés alkotó munka feltételeinek megteremtésében, a gazdasági és politikai feladataink megoldásában éppúgy, mint a szocialista társadalom felépítése történelmi feladatának megvalósításában a munkásosztályra, a dolgozó parasztságra, a néphez hű értelmiségre, a szakszervezetekre, a munkástanácsokra, az ifjúság demokratikus szervezeteire és mindazokra a becsületes hazafiakra támaszkodik, akik hajlandók a magyar nép boldogulásáért, a munkásparaszt hatalom felvirágoztatásáért, a szocialista Magyar- ország felépítéséért szívvel-lé- lekkel harcolni. Vezető erőnek a munkásosztály pártját: a

Magyar Szocialista Munkáspártot, mint a kommunisták szervezett erejét, az összes demokratikus erőt egyesítő szervnek pedig a munkásosztály politikai, forradalmi pártja által irányított Hazafias Népfrontot tekinti.

II. napirenden levő átmeneti gazdasági intézkedések

1. Az imperialisták és az ellenforradalmárok fegyveres felkeléssel, majd ennek meghiúsulása után demagóg jelszavakkal folytatott polit kai támadásokkal és provokációkkal minden erejüket arra összpontosították, hogy megsemmisítsék, vagy legalább is bomlasszák és gyengítsék a magyar munkás—paraszt államot, annak központi és helyi szerveit.

Ezzel egyidőben anarchikus, kispolgári nézeteket képviselő emberek is, akik nem átallották magukat marxistáknak nevezni, valójában állami és társadalmi rendünk bomlasz- tását és felforgatását tűzték célul maguk elé „demokratizálás”, „sztálintalanítás” és más ehhez hasonló jelszavakkal.

Ezekkel a törekvésekkel szemben első és legfontosabb feladatunk volt és lesz a jövőben is, hogy minden erővel védelmezzük és erősítsük szo- calista típusú, népi demokratikus munkás—paraszt államunk intézményeit és szerveit, mert csak ez az állam testesíti meg a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály hajialmát, a proletárdiktatúrát, s biztosítja hazánkban a szocializmus építését és végleges győzelmét!

Az ellenforradalmi, valamint a zavaros anarchista, k spol- gári nézetekkel és törekvésekkel szemben mcst é« a jövőben következetesen érvényesíteni kell a proletárdiktatúra lenini elveit: a dolgozók túlnyomó többségét képviselő tömegeinek diktatúráját a megdöntött kizsákmányoló, népelnyomó kisebbség, a volt gyárosok, bankárok, földbirtokosok és fasiszták felett. Érvényesíteni kell mindazokkal szemben, akik bármi módon bármilyen eszközökkel a kapitalista-földesúri rendszer visszaállítására törekedve a munkás—paraszt államot támadják és gyengítik.

2. Fontos kötelességünknek tartjuk azt is, hogy a proletár- diktatúra feladatait betöltő népi demokratikus államunk minden erejével, a dolgozó tömegek támogatásával védjük a dolgozó népnek az alkotmányban biztosított jogait, s a felszabadulás óta elért szocialista vívmányait. B'ztosítsuk az össznépi tulajdonban lévő üzemek, bányák, bankok, szövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások védelmét és erősítését, a parasztság földjének, a kisemberek munkával szerzett tulajttepának védelmét minden ellenforradalmi res- taurációs kísérletiéi szemben, éppen úgy, mint ai? anarchikus felforgatókkal és ’.'szítókkal szemben.

3. Népi államunk demokratizmusának egyik legfontosabb biztosítékát abban futjuk, hogy a nép által vállasz* tott államhatalmi szervek: az országgyűlés, a megyei, városi,

Az ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban elpusztult másfél milhárd forint értékű árukészlet. A magán- »és középületekben esett kár további több mint 1 milliárd forint. Még ennél is nagyobb anyagi kárt okozott az ország népgazdaságnak, s maguknak a dolgozóknak az a hosszú heteken át tartó sztrájk, amelyet az ellenforradalom kezdetben sokakat megtévesztő szociális és politikai demagógiával szított, azután pedig fegyveres provokációkkal, a dolgozni akaró munkásokkal, bányászokkal és alkalmazottakkal szemben alkalmazott terrorral hosszabbított meg. A sztrájk miatt a bányászatban és az iparban bekövetkezett termeléskiesés mintegy 9 m lliárd forinttal csökkenti Magyar- ország 1956-os nemzeti jövedelmét.

De bármilyen nagyok is az ország jelenlegi gazdasági nehézségei, ezek leküzdhető nehézségek és le is fogjuk küzdeni őket. Az imperialisták által támogatott ellenforradalmárok a fegyveres felkelés ku-‘ darca után a sztrájkkal nyomorba és gazdasági anarchiába akarták dönteni országunkat és népünket, hogy ebből ismét polit kai fegyvert kovácsoljanak a népi hatalom ellen. Az ellenforradalmi erők azonban itt is elszámítják magukat. Ha dolgozó népünk félresöpri az útból a gáncsvetőket, s közö3 akarattal halad a szocializmus építésének útján, minden gazdasági nehézséget le fogunk küzdeni, s az átmeneti nehézségek leküzdése után a gazdaság' építés és a dolgozók életszínvonalának emelése terén is a fellendülés és az előrehaladás útjára fogunk lépni.

A nyugati kapitalista országokban most ismét az 1945— 46-os években egyszer már hallott módon érvelnek. Azt mondják, hogy nyugati kölcsön nélkül Magyarország nem boldogulhat. Természetesen mi minden kölcsönt igénybe veszünk — még kapitalista államtól is —, amely nincs politikai feltételhez kötve, de semmiféle politikai feltételhez kötött kölcsönt nem kérünk és nem is fogadunk el. Mi jól emlékszünk arra, hogy a kölcsönök körül csapott nagy lárma mögött a valóság az volt a felszabadulás után is, hogy a magyar nép egyetlen dollár kölcsönt sem kapott nyugatról, mégis a magyar munkások, parasztok és értelmiség ek a saját erejükből és a testvéri szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió segítségével helyrehozták a háborús károkat és az ország népgazdaságát az 1938-as színvonalnál sokkal magasabbra emelték.

Ma is erről van szó, azzal a különbséggel, hogy most sokkal jobbak gazdasági lehetőségeink, mint 1945-ben voltak. A magyar népnek ma saját komoly gazdasági erői vannak, van fejlett iparunk, van mező- gazdaságunk és vannak önzetlen barátaink is. A nyugati dollár-imperialisták szívesen pénzelték a magyar ellenforradalmat, de nem nagyon törik magukat akkor, ha munkás—paraszt állam gazdasági támogatásáról van szó. Ezzel szemben igen jelentős gazdasági segítséget kaptunk már eddig is a Szovjetuniótól, Kínától és a szocialista tábor va- lamenyi testvéri országának kormányaitól és népeitől. Ha mi magunk is megteszünk mindent, ami rajtunk múlik, gazdasági nehézségeink leküzdésére, a jövőben is számíthatunk a testvéri országok kormányai és népei támogatására.

Most az a feladat áll előttünk, hogy kidolgozzuk azokat a gazdasági tennivalókat, amelyekkel leküzdhetjük az átmeneti nehézségeket és ráléphetünk a fejlődés egyenes útjára. Hogy az átmeneti nehézségek leküzdése mennyi ideig tart, az elsősorban saját magunkon múlik.

Milyen feladatok állanak előttünk ezen a téren?

1. Gazdaságunk kulcskérdése ma a széntermelés növelése. A kormány segítsége mellett e feladat elvégzése s az ezzel kapcsolatos felelőség is elsősorban a bányászokra hárul. Addig is, amíg a széntermelés jelentő^ mértékben nem emelkedik, kénytelenek leszünk az energiahiány következtében egyes üzemek termelését korlátozni, másokét átmenetileg leállítani. Ezenkívül szigorú takarékossági intézkedéseket kell életbeléptetnünk a szén- és energiafogyasztás terén.

2. A kormány mindent megtesz az inflációs veszély elhárítására. Maximális takarékosságot kíván érvényesíteni az államháztartásban. Komoly mértékben csökkenteni fogja az államapparátust. Ezzel az intézkedéssel, mely nem sorolható az átmeneti szükségrendszabályok közé, egyrészt eleget tesz a legszélesebb dolgozó rétegek rég követelésének, másrészt levonja a következtetéseket a gazdasági szervezetben és vezetésben bekövetkezett változásokból.

Egyedül a kormány erőfeszítései azonban nem elegendők az infláció elhárítására. Két hónapon keresztül — jóllehet alig volt termelés —, az állami üzemek az átlagosnál jóval magasabb összegű munkabért fizettek ki. A termeléskiesés igen nagymértékben csökkentette az állami bevételeket. Ha az állami k: adásokat és bevételeket nem tudnánk egymással összhangba hozni, az nfláció elkerülhetetlenné válna.

Az infláció elhárításához szükség van valamennyiünk erőfeszítésére és fegyelmezett magatartására, s emellett sokféle egyéb intézkedésre is. így, bár a kormány politikájának alapvető célja a dolgozók életszínvonalának emelése és számos ilyen irányú intézkedést már el is határozott vagy kidolgozott, további béremelésekre, vagy juttatások kiterjesztésére nem kerülhet sor mindaddig, amíg a termelés lényeges emelésével ehhez megfelelő feltételeket nem teremtünk. Csak így érvényesülhet az eddig megtett intézkedések kedvező hatása is. Lehetetlen eltűrni, hogy egyes vállalatok az egész nép vagyonát felelőtlenül kezeljék. Mindent meg kell tennünk a termelés gazdaságosságának és az állami kiadások és bevételek egyensúlyának biztosítására. A legszigorúbb takaré- 1 osságot kell érvényesíteni minden nem létfontosságú kiadásnál. Átmenetileg csak igen csekély összegeket fordíthatunk beruházásra. Biztosítanunk kell, hogy mind a vállalatok, mind az egyének eleget tegyenek adófizetési köte-