Új Úton, 1957. január (1-9. szám)
1957-01-30 / 9. szám
2 ÜJ ÚTON 1957. január 30, szerda BIZALOMBÓL Név: Kerbel Béla. Eredeti foglalkozása: géplakatos. Munkahelye: Heves megyei Gyermekkocsikészítő Vállalat, Eger. Ezek az adatok állnak — többek között — az MSZMP tagfelvételi kérelmén, melyen Kerbel Béla kérte felvételét a most szerveződő pártba. Es alul még egy rovat: A taggyűlés egyhangúlag elfogadta. Vajon mi késztette ezt a 25 éves fiatalembert — aki soha semmilyen pártnak tagja nem volt — arra, hogy most, ilyen előzmények utáni és ilyen nehéz helyzetben sorsközösséget vállaljon a párttal, a kommunistákkal? Erre akarunk választ kapni, mikor felkerestük Kerbel Bélát. Az élete? Olyan, mint még sok más fiatalé, aki az elmúlt évtized alatt serkent férfivé. Dunántúli kis falú, hét általános iskola, várni haza az édesapát a bányából, mert a juttatott föld kevés, amellett még másutt is kell dolgozni... Aztán az elhelyezkedés gondja neki is, az iskola után. Egy évi levelezgetés után ez is sikerül. Ipari tanuló lesz*a fővárosban és néhány év után, mikor katonának bevonul, már kezében van a felszabadulási levél: géplakatos. Ehhez még egy szakmát, gépkocsivezetői jogosítványt szerez. A honvédség egyik tiszti iskoláján, mint gépkocsivezető teljesít szolgálatot. Aztán egy véletlen ruc- canás Egerbe, megismerkedik egy kislánnyal, szerelem, házasság, — s ma már két másféléves csöppség, — ikrek egy fiú, egv lány — is várja haza a munkából. 1954 tavaszán telepedett le Egerben. Jelenlegi munkahelyén kapott munkát. 1600— 1800 forintot keresett havonta, szerényen, de biztosan élhettek... A pártról sokat hallott. Jót is, rosszat is. őbenne inkább a jó maradt meg... Régen szeretett volna párttag llenni. Először azzal utasították el, hogy fiatal, — még a gépgyárban — később, — a honvédségnél — azzal, hogy még nem érdemelte ki munkájával a párttagságot... Mikor a Gyermekkocsi Készítő Vállalathoz került, igyekezett úgy dolgozni, hogy minél előbb kiérdemelje ezt. A szakma kiváló dolgozója lett, társadalmi munkát végzett a DISZ-ben, a pártban. Mindenkor bátran szólt a dolgozók mellett. Nem vették észre a szerény, de szorgalmas munkát. Jelentkezni, kérni felvételét a pártba restelte, — hátha tolakodásnak veszik? I Aztán jöttek az októberi I események. A munkások, J munkatársai meglátták értékét, becsülték a szerény, józan fiatalembert és a munkástanács elnökévé választották. Az októberi és az ezt követő napok még közelebb hozták a párthoz. Látta a kommunisták helytállását, — és velük érzett. De volt olyan párttag is, aki ezekben a zavaros napokban felkereste és mentegetődzve mea-kulpázott, hogy soha nem volt kommunista. Együttérzést várt a munkástanács elnökétől — úgy gondolta, hogy a munkástanács valamiféle kommunistaellenes szervezkedés — de az ilyen gyáva, gerinctelen csak megvetést kaphatott Kerbel elvtárstól, — a pártonkivűli- től. Fájt neki, sértette az igazságérzetét — mert gondolatban, szívben közel volt a párthoz — hogy minden rosszat eltúlozva kiabálnak a pártra. Hallott, tudott az MDP hibáiról, de érezte, hogy a párt minden hibája ellenére is jót akart és jót tett vele és még nagyon, nagyon sok emberrel, csak egyesek rossz, bűnös módszerekkel téves útra vitték a párt szekerét. De csak egyesek és nem az egész párt. És január első napjaiban kérte felvételét a Magyar Szocialista Munkáspártba. Hogy miért lépett a pártba? Mi késztette erre? — válaszoljon ő maga. „Bizalomból. Bízok a pártban. Hiszem, hogy a párt tanult az MDP hibáiból és nem ismétli meg azokat. A párt célkitűzéseit helyesnek tartom és ennek megvalósulását, segíteni akarom. Ha úgy látom, hogy visszatérne a múlt hibája, a többi párttaggal együtt szembeszállunk vele." Kerbel elvtárs bízik a pártba és meggyőződésünk, hogy nem csalatkozik. <P—j) SZERKESZTŐI ÜZEKETEH — Dolinái Zoltán, Eger: Kérését nem tudják teljesíteni, tekintettel arra, hogy a gőzfürdő elsősorban tisztasági fürdő, a strand pedig szórakozást is jelent. — Kovács Mária, Tarnazsa- dány: Versét álküldtülc elbírálás végett az egri írószövetségnek. — Juhász Sándor, Tiszanána: Versét elbírálás végett továbbítottuk. Javasoljuk, boy y verseit ezentúl két példányban írja le, mert kéziratot visszaküldeni nem tudunk. — Kovács András, Gyöngyös: Jogos kérését lapunkban leközöltük. a Képzâm&yêszsti Alap Képcsarnokai Központja (Budapest, V.; Szép utca 5.) felkéri hátralékos vevőit, hogy esedékessé vált részleteiket 994005 csekkszámlán legkésőbb január végéig utalják át, elköltözés esetén pedig a befizetési lap szelvényén közöljék lakcímüket. Háromgszempont népi — ezt tartotta szemeiőtt az egri járási tanács racionalizáló bizottsága liez NEM KÖNNYŰ feladat igazságot tenni ott, ahol kenyérről, a mindennapi megélhetésről van szó. S rögtön hozzá tehetjük azt is, hogy nem is népszerű. Az elbocsáj tásokról van szó, vagy ahogy a köznyelven hívják, — a raciról. A felduzzasztott államapparátus átszervezése, a közigazgatás olcsóbbá tétele, a bürokrácia felszámolása szükségessé tette, hogy — többek között — a tanácsoknál is számottevő átcsoportosításokat, s ezzel párhuzamosan létszámcsökkentést hajtsanak végre. Ez kellett, s ezt csinálták meg az egri járási tanácsnál is, a jelek szerint kellő körül- 1 tekintéssel', alapossággal és emberséggel. Pedig nem volt könnyű feladata az öttagú racionalizáló bizottságnak ;itt sem, de végeredményben sikerült úgy megoldani, hogy mindössze négy fellebbezés történt az elbocsájtások üpvé- ben. Az öttagú bizottság három fő szempontot vett figyelembe, egymástól nem elválasztva: szakértelem, hűség a nép hatalmához, s mint egyik legdöntőbb, — a szociális helyzet. E szempontok figyelembevételével hajtották végre a járási tanács apparátusának 47 százalékos csökkentését, vom tak össze, illetve szüntettek meg néhány osztályt, hogy most nyolc osztály és egy függetlenített előadó dolgozzék a régi 14 önálló osztály helyén. Elsősorban nyugdíjazták azokat a tanácsi dolgozókat, akik elérték 58. évüket, vagy már meg is haladták. Így került nyugdíjba Szabó Lajos 37 évi szolgálata után. A fizetése 1200 forint körül van, most kereken 900 forint nyugdíjat fog kapni. Rajta kívül még négy társát nyugdíjazták. Az elbocsáj- tot dolgozóknak nem kis része, számíszeránt 22-ón lekerültek a községekbe, ahol mint adóügyi megbízottak dolgoznak majd, munkájukkal, szakértelmükkel, tapasztalataikkal segítve a községi tanácsokat. A JÁRÁSI tanácson is megalakult annale idején aß úgynevezett munkástanács. Tagijai nagy többségében becsületes, jószándékú emberek voltak, akik ma is ott dolgoznak a tanácson. A 28 tagú munkástanács ellenforradalmi elemei azonban elkerültek a járásról, számszerűit kilencen, de ezek között is volt olyan, aki szociális helyzete, szakértelmének hiánya miatt egyébként is racionalizáltak közé került volna. Mint fentebb már említetjtük, öttagú bizottság munkáját mindössze négy fellebbezés vette kritika alá. A fellebbezést felülvizsgálva megállapították, hogy három közülük jogos. Oroszi Lászlót, Kerékgyártó Bélát például az ellen- forradalom ideje alatt tanúsított magatartásukért bocsáj- tották el, egy fiatal lányt pedig szociális helyzetének nem kellő ismerete miatt. Beigazolódott, hogy Orosz és Kerékgyártó magatartása nem adott okot az elbocsáj tásra, az el- bocsájtott fiatal lány pedig úgyszólván maga tartja el idős szüleit. Mindhármukat visszavették a járási tanácshoz. AZ EGRI járási tanács 14 osztálya, az ott dolgozó 120 ember, havi félmillió forint költséget jelentett a dolgozó nép számára, ugyanakkor mégis nehézkes volt az ügyintézés, bonyolult az ügymenet, sokszor hetekig, hónapokig kellett egy-egy vitás ügy megoldására várni. Most, hogy kereken a felére csökkent az apparátus létszáma, nemcsak a költségvetés összege lett tetemesen kisebb, hanem kevesebb lesz a bürokrácia is, meggyorsul az ügyintézés a felek, járás dolgozóinak az érdekében. ' Gy. G. ÜLFÖLDRŐL JELENTIK... Schärf oHstrák kancellár nyilatkozata A DP A híre szerint dr. Schärf osztrák alkancellár szombaton rádióbeszédében kijelentette, hogy az osztrák semlegesség jellegével összeegyeztethetetlen volna, ha a politikai testületek Ausztriából Magyarországra irányuló tevékenységet folytatnának. „A semlegesség, hogy mi értelmezzük és megvalósítjuk, nemcsak saját kíIvánságunkból ered: a világhelyzet parancsolja számunkra“ — mondotta Schärf. Ezzel a semlegességgel összeegyeztethetetlen volna, ha eltűrnénk Ausztriából Magyar- országra irányuló politikai tevékenységet, vagy ha Ausztria állami síkon beavatkoznék Magyar- ország belügyeibe. a Jugoszláv Vöröskereszt nagysbb uemzetközi segélyt kér a Jugoszláviába menekült magyaroknak Mint a belgrádi rádió jelenti, dr. Olga Milosevics, a Jugoszláv Vöröskereszt főtitkára szombaton Genjbe utazott. Dr. Milosevics a nemzetközi Vöröskereszt elé terjeszti a Jugoszláviában lévő magyar meneküllek elhelyezésének és ellátásának problémáját. A Jugopres értesülései szerint Dr. Olga Milosevics nagyobb nemzetközi segélyt kér majd Jugoszlávia számára, miután az utóbbi időben a magyar menekültek száma rohamosan növekszik. ElrnsgyogYászok tanulmányokat folytatnak ausztriai magyar msuekült-tábcrokkan A „Lelki betegségek ellen küzdő nemzetközi szövetség“ kezdeményezésére osztrák és külföldi idegorvosok három csoportja beható tanulmányokat folytat az ausztriai menekült-táborokba jutott magyarok körében. Dr. Hoff, a bécsi egyetem elmekórtani intézetének igazgatója kijelentette az Arbeiter-Zeitung munkatársának, hogy a disszidált magyarok között az általános láger-pszichozison kívül aggasztó arányban emelkedik az elmebetegségek száma. Az ausztriai táborokban novemberben 39, decemberben 72, januárban több mint 100 magyar menekültön tört ki az elmebaj tünete. Ezzel kapcsolatban sok öngyilkossági kísérlet is történt. A professzor szerint a megbetegedéseket főleg a menekültek kiábrándulása és jövőjük kilátástalansága váltotta ki. A gyengébb idegzetű menekültek egyszerűen nem tudnak beletörődni illúzióik szertefoszlásába, abba a rideg lénybe, hogy a „nyugati paradicsom“ helyett, amelyet a propaganda kilátásba helyezett számukra, fűtetlen deszkabarakokba kerültek — j hangoztatta a bécsi professzor. ß vilin minisztereinek a Szovjetunióba utazik Mint a DPA jelenti, Fagcrholm finn miniszterelnök január 29-től február 6-ig hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. A finn külügyminisztérium közölte, hogy Fagerholmot Kauno Kleemela kereskedelem- és iparügyi miniszter továbbá a finn külügyminisztér • um számos beosztottja kíséri el útjára. Az utasok kényelméért A rigai vagongyárban összeszerelték az „R—1” típusú villanyvonat első kocsiját. Az új felépítésű kocsik sokkal nagyobb kényelmet nyújtanak az utasoknak és berendezésük nagyon ízléses. A megállóknál az ajtókat pneumatikus berende- j zések működtetik. Egy különleges berendezés télen a kocsikba meleg levegőt, nyáron pedig hűvös fuvallatot áraszt. Jelentősen javult a kocsik világítása is. Az új felépítésű kocsik súlya kisebb, mint a régieké. A villanyvonat óránként 130 kilométeres sebességgel is száguldhat. A vonatot a rigai I gyár szakemberei tervezték. Másnap bemutatkozott Mr. Wilkienek a százados és közölte, hogy hathónapi szabadságát a „Yolland Hadosztály” vezetésének szenteli. Elég borsos árat számított ezért és külön megkérte Mr. Wilkiet, hogy titokban tartsa az ügyet, mert neki, mint tényleges tisztnek, tilos magánszemélyektől ilyen címen fizetést húzni. A marsall ilyet nem kötött ki, de mint első számú tanácsos és az „egész ügy lelke” — havi ötezer frankot kötött ki, élelmezést, ellátást és élet járadékot, amennyiben az úton előforduló nem várt bonyodalmak következtében bármiféle képességei csökkennének. Az emberek részére ellátást és napi öt frank zsoldot irányoztak elő, altiszti minőségben tizenkét frank és tisztnek ötven frank. A százados előírja, hogy milyen felszerelés szükséges, és ezt Mr. Wilkie beszerzi. — Miután nem bízom a szállítókban — jegyezte meg a százados — szeretném, ha a bevásárlásokat én intézném... — Nem árt, ha ezek a fickók ellenőrzést éreznek a nyakukon — mondta a marsall —, ezért jó lesz az én jelenlétem is a bevásárlásnál. — Azt hiszem, nyugodtan rámbízhatják — mondta Wilkie úr —, szállítókkal én tudok bánni. — Világért sem hárítom önre a felelősséget — szabadkozott a százados — minden darabot magam fogok ellenőrizni. — Úgy van — mondta a marsall —, és én, mint a hadosztály szervezője, osztozni akarok minden kockázatban. A felszerelés megrendelését személyesen fogom elintézni... — Ez így becsületes — mondta a százados. — Nem hagyjuk önt megkárosítani — toldotta meg a marsall. Mr. Wilkie rövid habozás után, látszólag meghatva ennyi jóindulattól, elgondolkozott. Aztán szomorúan bólintott: — Jó. Osszuk el háromfelé, amit a bevásárláson keresünk. Elsősorban megvásároltak Zirzinben, Marokkótól messze délre, egy régi, használaton kívül helyezett repülőhangárt, és ideszállították a felszerelést. Hárman toborozták a legénységet és Mr. Wilkie Tangerben egy csempésztársaságtól összevásárolta a spanyol polgárháborúból visszamaradt fegyverrakományt. Egy század teljes felszerelését, gépfegyverekkel. puskákkal, munícióval és minden egyébbel. A pénz csodát művel. Telefon, távíró, repülőgép gondoskodott a gyors lebonyolításról. Vesztegetés, ügyes segítő kezek, minden rendelkezésre állt. Két héttel a megbeszélés után sir Yolland sürgönyt kapott. „Hadai várják. Parancsára indulnak. Kivéve engem. Wilkie.” — Andreas, csomagolj! Megyünk... — mondta a gróf. — Hová? — Hódítani. 2. Sir Yolland útrakészen állt. Csak egy kerti ünnepélyen kellett még megjelennie. Az angol attassé rendezte a gróf tiszteletére. Szörnyű kötelezettség! De nem lehet kitérni előle. A titkár délelőtt a városban járt. Sikerült a kutatási opciót négy hónappal meghosszabbítani. Ezután Gary, a mérnök, vázlatai alapján kidolgozott rajzokat, a vázlatokkal együtt és a peróleum mintákat hitelesítő tanúk bizonyítványát, közjegyzői okiratokat, fotókópiákat, mindent elhelyezett a titkár, egy hatalmas vörös aktatáskában. — Ebben a táskában együtt van, sir, mindaz, ami az ön elsőbbségét igazolja — mondta Pidgin, a titkár, mielőtt Yolland gróf elindult a szállóból, — Azonfelül a pontos térkép. Sivatagok és dzsungelrészek között van az a hely, ahol az olajat találtuk. Mr. Gary az egyetlen ember, aki a helyet ismeri, megbetegedet és nincs olyan állapotban, hogy elkísérje útjára, sir. Ez a táska a petróleum birtoklását jelenti és így a táskában megőrzött tereprajzok nélkül elveszett a petróleum is, mert őszintén szólva, Mr. Gary felépülésére kevés a remény. — Ezzel tisztában vagyok és a táskára külön gondom lesz útközben... Izé... gondolja, hogy azért a Gary mérőemberért mindent megtettünk, ami... kötelességünk volt? Nincs valami kiváló tanár, vagy főtudós, aki hát... valami csodát tud az elhalálozás hátráltatására — vagy tudomisén... — Igen legyengült szervezet a mérnöké, mely most a maláriával küzd, sir. Azt hiszem, ez egyike a tipikus eseteknek, a- miker a természet kivette az ember kezéből a döntést... — Elég helytelen... No, akkor rendben van... Felhatalmazom mindenre, ami Gary úr számára jó, vagy könnyítést jelent... repülőgépen hozhat professzorokat, vagy ilyen hasonlót, ha használ... Mást nem jelent? — Livingstone... — Már hallottam, hogy egy ilyen nevű ismeretlen egyén itt lábatlankodik... Ne aggódjon Pidgin úr. Én elővigyázatos vagyok... Ide az emeletre nem osonhat fel hallgatózni észrevétlenül és így sejtelme sem lehet arról, hogy mit tervezek... Miután eltávoztak, kinyílt a szekrény ajtaja és Livingstone lépett ki belőle. Kissé megviseltnek látszott, ami nem csoda, hiszen naponta néhány órát töltött ebben a szekrényben. 3. A kerti ünnepségen megjelent áz államtitkár is. Bizonyos körök szerették volna, ha megenyhül a feszültség közte és sir Yolland között. Ez elég könnyen sikerült, mert a gróf, alighogy meglátta az államtitkárt, egyenesen odament hozzá és kezet nyújtott: — Kérem — mondta nyíltan —, a múltkor... Nem volt igazam. Sőt még sajnálatosabb esemény történt: önnek volt igaza. Azt hiszem, hogy izé... hogy elfogadja elégtételül a beismerést, mert igazán sajnálom... — Nagyon örülök, sir, hogy nem vonja kétségbe jóindulatunkat, olyan kitűnő barátainkkal szemben, mint ön... Higgye el, őszintén örülnék, ha egy hatalmas iparvállalat azon a vidéken megvetné a lábát. Nekünk is fontos lenne... Később egy vastag orrú, bozontos szemöldökű ember lépett hozzá. Vásári szuggeráió fenoménekre emlékeztetett és tömzsi kis alakjáról szinte lehullott a frakkja, olyan bő és elnyűtt volt. — Sir Yolland, egy szóra szabad? — Nem tudom — mérlegelte a gróf —, csak ha megmondja, hogy kihez van szerencsém. — Hugedin rendőrprefektus vagyok... Igen fontos közölni valóim vannak. — Áh! Igen? Halljuk tehát! Egy távoli pálma alatt leültek az egyik kerti garnitúrára. — Sir! — kezdte a prefektus és szemöldökét összevonta — önt napok óta Afrika legnagyobb gazemberei kerülgetik. — Érdekes... nem láttam őket. — Mégis így van. Két emberem figyeli önt hivatalból, mióta itt tartózkodik. Előkelő vendégekre a politikai rendőrség külön gárdája vigyáz. Jelentéseim elég pontosak, ön valami petróleumforrást keres. Ezt a forrást egy másik olajkereskedő is szeretné... — Már... úgy érti, hogy az illető... szintén olajkereskedő... mint hát én? — Igen. — Hm. Köszönöm, folytassa. (Folytatása következik) — ----------------- -----------,— ,— ...... Vé gétért az ázsiai japán diplomaták értekezlete Tokióban szombaton végétért az ázsiai és a csendes-óceáni japán diplomaták háromnapos értekezlete — jelenti az AP. Az értekezleten Japán thaiföldi I és formozai nagykövete panaszt I tett amiatt, hogy Japán legutóbb j a népi Kínában vásárolt rizst, j ahelyett, hogy azt Thaiföldről és ■Formozáról szerezte volna be.
