Új Úton, 1957. január (1-9. szám)

1957-01-30 / 9. szám

2 ÜJ ÚTON 1957. január 30, szerda BIZALOMBÓL Név: Kerbel Béla. Eredeti foglalkozása: gép­lakatos. Munkahelye: Heves megyei Gyermekkocsikészítő Vállalat, Eger. Ezek az adatok állnak — többek között — az MSZMP tagfelvételi kérelmén, melyen Kerbel Béla kérte felvételét a most szerveződő pártba. Es alul még egy rovat: A taggyű­lés egyhangúlag elfogadta. Vajon mi késztette ezt a 25 éves fiatalembert — aki soha semmilyen pártnak tagja nem volt — arra, hogy most, ilyen előzmények utáni és ilyen ne­héz helyzetben sorsközösséget vállaljon a párttal, a kommu­nistákkal? Erre akarunk vá­laszt kapni, mikor felkerestük Kerbel Bélát. Az élete? Olyan, mint még sok más fiatalé, aki az elmúlt évtized alatt serkent férfivé. Dunántúli kis falú, hét általá­nos iskola, várni haza az édesapát a bányából, mert a juttatott föld kevés, amellett még másutt is kell dolgozni... Aztán az elhelyezkedés gondja neki is, az iskola után. Egy évi levelezgetés után ez is si­kerül. Ipari tanuló lesz*a fővá­rosban és néhány év után, mi­kor katonának bevonul, már kezében van a felszabadulási levél: géplakatos. Ehhez még egy szakmát, gépkocsivezetői jogosítványt szerez. A honvéd­ség egyik tiszti iskoláján, mint gépkocsivezető teljesít szolgá­latot. Aztán egy véletlen ruc- canás Egerbe, megismerkedik egy kislánnyal, szerelem, há­zasság, — s ma már két más­féléves csöppség, — ikrek egy fiú, egv lány — is várja haza a munkából. 1954 tavaszán telepedett le Egerben. Jelenlegi munkahe­lyén kapott munkát. 1600— 1800 forintot keresett havonta, szerényen, de biztosan élhet­tek... A pártról sokat hallott. Jót is, rosszat is. őbenne inkább a jó maradt meg... Régen sze­retett volna párttag llenni. Elő­ször azzal utasították el, hogy fiatal, — még a gépgyárban — később, — a honvédségnél — azzal, hogy még nem érdemel­te ki munkájával a párttagsá­got... Mikor a Gyermekkocsi Készítő Vállalathoz került, igyekezett úgy dolgozni, hogy minél előbb kiérdemelje ezt. A szakma kiváló dolgozója lett, társadalmi munkát vég­zett a DISZ-ben, a pártban. Mindenkor bátran szólt a dol­gozók mellett. Nem vették ész­re a szerény, de szorgalmas munkát. Jelentkezni, kérni fel­vételét a pártba restelte, — hátha tolakodásnak veszik? I Aztán jöttek az októberi I események. A munkások, J munkatársai meglátták érté­két, becsülték a szerény, jó­zan fiatalembert és a mun­kástanács elnökévé választot­ták. Az októberi és az ezt kö­vető napok még közelebb hoz­ták a párthoz. Látta a kom­munisták helytállását, — és velük érzett. De volt olyan párttag is, aki ezekben a za­varos napokban felkereste és mentegetődzve mea-kulpázott, hogy soha nem volt kommu­nista. Együttérzést várt a munkástanács elnökétől — úgy gondolta, hogy a munkásta­nács valamiféle kommunista­ellenes szervezkedés — de az ilyen gyáva, gerinctelen csak megvetést kaphatott Kerbel elvtárstól, — a pártonkivűli- től. Fájt neki, sértette az igaz­ságérzetét — mert gondolat­ban, szívben közel volt a párt­hoz — hogy minden rosszat eltúlozva kiabálnak a pártra. Hallott, tudott az MDP hibái­ról, de érezte, hogy a párt minden hibája ellenére is jót akart és jót tett vele és még nagyon, nagyon sok emberrel, csak egyesek rossz, bűnös módszerekkel téves útra vit­ték a párt szekerét. De csak egyesek és nem az egész párt. És január első napjaiban kérte felvételét a Magyar Szocialista Munkáspártba. Hogy miért lépett a párt­ba? Mi késztette erre? — vá­laszoljon ő maga. „Bizalomból. Bízok a párt­ban. Hiszem, hogy a párt ta­nult az MDP hibáiból és nem ismétli meg azokat. A párt célkitűzéseit helyesnek tartom és ennek megvalósulását, segí­teni akarom. Ha úgy látom, hogy visszatérne a múlt hibá­ja, a többi párttaggal együtt szembeszállunk vele." Kerbel elvtárs bízik a pártba és meggyőződésünk, hogy nem csalatkozik. <P—j) SZERKESZTŐI ÜZEKETEH — Dolinái Zoltán, Eger: Kéré­sét nem tudják teljesíteni, tekin­tettel arra, hogy a gőzfürdő első­sorban tisztasági fürdő, a strand pedig szórakozást is jelent. — Kovács Mária, Tarnazsa- dány: Versét álküldtülc elbírálás végett az egri írószövetségnek. — Juhász Sándor, Tiszanána: Versét elbírálás végett továbbí­tottuk. Javasoljuk, boy y verseit ezentúl két példányban írja le, mert kéziratot visszaküldeni nem tudunk. — Kovács András, Gyöngyös: Jogos kérését lapunkban leközöl­tük. a Képzâm&yêszsti Alap Képcsarnokai Központja (Budapest, V.; Szép utca 5.) felkéri hátralékos vevőit, hogy esedékessé vált részleteiket 994005 csekkszámlán legkésőbb január végéig utalják át, elköltö­zés esetén pedig a befizetési lap szelvényén közöljék lakcímüket. Háromgszempont népi — ezt tartotta szemeiőtt az egri járási tanács racionalizáló bizottsága liez NEM KÖNNYŰ feladat igaz­ságot tenni ott, ahol kenyérről, a mindennapi megélhetésről van szó. S rögtön hozzá te­hetjük azt is, hogy nem is nép­szerű. Az elbocsáj tásokról van szó, vagy ahogy a köznyelven hívják, — a raciról. A felduz­zasztott államapparátus át­szervezése, a közigazgatás ol­csóbbá tétele, a bürokrácia felszámolása szükségessé tette, hogy — többek között — a ta­nácsoknál is számottevő átcso­portosításokat, s ezzel párhu­zamosan létszámcsökkentést hajtsanak végre. Ez kellett, s ezt csinálták meg az egri járási tanácsnál is, a jelek szerint kellő körül- 1 tekintéssel', alapossággal és emberséggel. Pedig nem volt könnyű feladata az öttagú ra­cionalizáló bizottságnak ;itt sem, de végeredményben sike­rült úgy megoldani, hogy mindössze négy fellebbezés történt az elbocsájtások üpvé- ben. Az öttagú bizottság há­rom fő szempontot vett figye­lembe, egymástól nem elvá­lasztva: szakértelem, hűség a nép hatalmához, s mint egyik legdöntőbb, — a szociális helyzet. E szempontok figyelembevé­telével hajtották végre a já­rási tanács apparátusának 47 százalékos csökkentését, vom tak össze, illetve szüntettek meg néhány osztályt, hogy most nyolc osztály és egy füg­getlenített előadó dolgozzék a régi 14 önálló osztály helyén. Elsősorban nyugdíjazták azo­kat a tanácsi dolgozókat, akik elérték 58. évüket, vagy már meg is haladták. Így került nyugdíjba Szabó Lajos 37 évi szolgálata után. A fizetése 1200 forint körül van, most kereken 900 forint nyugdíjat fog kap­ni. Rajta kívül még négy tár­sát nyugdíjazták. Az elbocsáj- tot dolgozóknak nem kis része, számíszeránt 22-ón lekerültek a községekbe, ahol mint adó­ügyi megbízottak dolgoznak majd, munkájukkal, szakértel­mükkel, tapasztalataikkal se­gítve a községi tanácsokat. A JÁRÁSI tanácson is meg­alakult annale idején aß úgy­nevezett munkástanács. Tagi­jai nagy többségében becsü­letes, jószándékú emberek vol­tak, akik ma is ott dolgoznak a tanácson. A 28 tagú mun­kástanács ellenforradalmi ele­mei azonban elkerültek a já­rásról, számszerűit kilencen, de ezek között is volt olyan, aki szociális helyzete, szakér­telmének hiánya miatt egyéb­ként is racionalizáltak közé került volna. Mint fentebb már említet­jtük, öttagú bizottság munkáját mindössze négy fellebbezés vette kritika alá. A fellebbe­zést felülvizsgálva megállapí­tották, hogy három közülük jogos. Oroszi Lászlót, Kerék­gyártó Bélát például az ellen- forradalom ideje alatt tanúsí­tott magatartásukért bocsáj- tották el, egy fiatal lányt pe­dig szociális helyzetének nem kellő ismerete miatt. Beigazo­lódott, hogy Orosz és Kerék­gyártó magatartása nem adott okot az elbocsáj tásra, az el- bocsájtott fiatal lány pedig úgyszólván maga tartja el idős szüleit. Mindhármukat vissza­vették a járási tanácshoz. AZ EGRI járási tanács 14 osztálya, az ott dolgozó 120 ember, havi félmillió forint költséget jelentett a dolgozó nép számára, ugyanakkor mé­gis nehézkes volt az ügyinté­zés, bonyolult az ügymenet, sokszor hetekig, hónapokig kellett egy-egy vitás ügy meg­oldására várni. Most, hogy kereken a felére csökkent az apparátus létszáma, nemcsak a költségvetés összege lett te­temesen kisebb, hanem keve­sebb lesz a bürokrácia is, meggyorsul az ügyintézés a fe­lek, járás dolgozóinak az ér­dekében. ' Gy. G. ÜLFÖLDRŐL JELENTIK... Schärf oHstrák kancellár nyilatkozata A DP A híre szerint dr. Schärf osztrák alkancellár szombaton rá­dióbeszédében kijelentette, hogy az osztrák semlegesség jellegével összeegyeztethetetlen volna, ha a politikai testületek Ausztriából Magyarországra irányuló tevé­kenységet folytatnának. „A sem­legesség, hogy mi értelmezzük és megvalósítjuk, nemcsak saját kí­Ivánságunkból ered: a világhely­zet parancsolja számunkra“ — mondotta Schärf. Ezzel a semleges­séggel összeegyeztethetetlen volna, ha eltűrnénk Ausztriából Magyar- országra irányuló politikai tevé­kenységet, vagy ha Ausztria álla­mi síkon beavatkoznék Magyar- ország belügyeibe. a Jugoszláv Vöröskereszt nagysbb uemzetközi segélyt kér a Jugoszláviába menekült magyaroknak Mint a belgrádi rádió jelenti, dr. Olga Milosevics, a Jugoszláv Vöröskereszt főtitkára szombaton Genjbe utazott. Dr. Milosevics a nemzetközi Vöröskereszt elé ter­jeszti a Jugoszláviában lévő ma­gyar meneküllek elhelyezésének és ellátásának problémáját. A Jugopres értesülései szerint Dr. Olga Milosevics nagyobb nem­zetközi segélyt kér majd Jugoszlá­via számára, miután az utóbbi időben a magyar menekültek szá­ma rohamosan növekszik. ElrnsgyogYászok tanulmányokat folytatnak ausztriai magyar msuekült-tábcrokkan A „Lelki betegségek ellen küz­dő nemzetközi szövetség“ kezde­ményezésére osztrák és külföldi idegorvosok három csoportja be­ható tanulmányokat folytat az ausztriai menekült-táborokba ju­tott magyarok körében. Dr. Hoff, a bécsi egyetem elmekórtani inté­zetének igazgatója kijelentette az Arbeiter-Zeitung munkatársának, hogy a disszidált magyarok között az általános láger-pszichozison kí­vül aggasztó arányban emelkedik az elmebetegségek száma. Az ausztriai táborokban november­ben 39, decemberben 72, január­ban több mint 100 magyar me­nekültön tört ki az elmebaj tüne­te. Ezzel kapcsolatban sok ön­gyilkossági kísérlet is történt. A professzor szerint a megbetegedé­seket főleg a menekültek kiábrán­dulása és jövőjük kilátástalansága váltotta ki. A gyengébb idegzetű menekültek egyszerűen nem tud­nak beletörődni illúzióik szerte­foszlásába, abba a rideg lénybe, hogy a „nyugati paradicsom“ he­lyett, amelyet a propaganda kilá­tásba helyezett számukra, fűtetlen deszkabarakokba kerültek — j hangoztatta a bécsi professzor. ß vilin minisztereinek a Szovjetunióba utazik Mint a DPA jelenti, Fagcrholm finn miniszterelnök január 29-től február 6-ig hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. A finn kü­lügyminisztérium közölte, hogy Fagerholmot Kauno Kleemela ke­reskedelem- és iparügyi miniszter továbbá a finn külügyminisztér • um számos beosztottja kíséri el útjára. Az utasok kényelméért A rigai vagongyárban össze­szerelték az „R—1” típusú vil­lanyvonat első kocsiját. Az új felépítésű kocsik sokkal na­gyobb kényelmet nyújtanak az utasoknak és berendezésük na­gyon ízléses. A megállóknál az ajtókat pneumatikus berende- j zések működtetik. Egy külön­leges berendezés télen a ko­csikba meleg levegőt, nyáron pedig hűvös fuvallatot áraszt. Jelentősen javult a kocsik vi­lágítása is. Az új felépítésű ko­csik súlya kisebb, mint a ré­gieké. A villanyvonat óránként 130 kilométeres sebességgel is száguldhat. A vonatot a rigai I gyár szakemberei tervezték. Másnap bemutatkozott Mr. Wilkienek a százados és közöl­te, hogy hathónapi szabadsá­gát a „Yolland Hadosztály” vezetésének szenteli. Elég bor­sos árat számított ezért és kü­lön megkérte Mr. Wilkiet, hogy titokban tartsa az ügyet, mert neki, mint tényleges tisztnek, tilos magánszemé­lyektől ilyen címen fizetést húzni. A marsall ilyet nem kötött ki, de mint első számú tanácsos és az „egész ügy lel­ke” — havi ötezer frankot kö­tött ki, élelmezést, ellátást és élet járadékot, amennyiben az úton előforduló nem várt bo­nyodalmak következtében bár­miféle képességei csökkenné­nek. Az emberek részére ellá­tást és napi öt frank zsoldot irányoztak elő, altiszti minő­ségben tizenkét frank és tiszt­nek ötven frank. A százados előírja, hogy milyen felszere­lés szükséges, és ezt Mr. Wil­kie beszerzi. — Miután nem bízom a szál­lítókban — jegyezte meg a százados — szeretném, ha a bevásárlásokat én intézném... — Nem árt, ha ezek a fickók ellenőrzést éreznek a nyaku­kon — mondta a marsall —, ezért jó lesz az én jelenlétem is a bevásárlásnál. — Azt hiszem, nyugodtan rámbízhatják — mondta Wil­kie úr —, szállítókkal én tu­dok bánni. — Világért sem hárítom ön­re a felelősséget — szabadko­zott a százados — minden da­rabot magam fogok ellenőriz­ni. — Úgy van — mondta a marsall —, és én, mint a had­osztály szervezője, osztozni akarok minden kockázatban. A felszerelés megrendelését személyesen fogom elintézni... — Ez így becsületes — mondta a százados. — Nem hagyjuk önt meg­károsítani — toldotta meg a marsall. Mr. Wilkie rövid ha­bozás után, látszólag meghat­va ennyi jóindulattól, elgon­dolkozott. Aztán szomorúan bólintott: — Jó. Osszuk el háromfelé, amit a bevásárláson kere­sünk. Elsősorban megvásároltak Zirzinben, Marokkótól messze délre, egy régi, használaton kí­vül helyezett repülőhangárt, és ideszállították a felszerelést. Hárman toborozták a le­génységet és Mr. Wilkie Tan­gerben egy csempésztársaság­tól összevásárolta a spanyol polgárháborúból visszamaradt fegyverrakományt. Egy szá­zad teljes felszerelését, gép­fegyverekkel. puskákkal, mu­nícióval és minden egyébbel. A pénz csodát művel. Tele­fon, távíró, repülőgép gondos­kodott a gyors lebonyolításról. Vesztegetés, ügyes segítő ke­zek, minden rendelkezésre állt. Két héttel a megbeszélés után sir Yolland sürgönyt kapott. „Hadai várják. Parancsára indulnak. Kivéve engem. Wil­kie.” — Andreas, csomagolj! Me­gyünk... — mondta a gróf. — Hová? — Hódítani. 2. Sir Yolland útrakészen állt. Csak egy kerti ünnepélyen kel­lett még megjelennie. Az an­gol attassé rendezte a gróf tisz­teletére. Szörnyű kötelezettség! De nem lehet kitérni előle. A titkár délelőtt a városban járt. Sikerült a kutatási opciót négy hónappal meghosszabbítani. Ezután Gary, a mérnök, vázla­tai alapján kidolgozott rajzo­kat, a vázlatokkal együtt és a peróleum mintákat hitelesítő tanúk bizonyítványát, közjegy­zői okiratokat, fotókópiákat, mindent elhelyezett a titkár, egy hatalmas vörös aktatáská­ban. — Ebben a táskában együtt van, sir, mindaz, ami az ön elsőbbségét igazolja — mondta Pidgin, a titkár, mielőtt Yol­land gróf elindult a szállóból, — Azonfelül a pontos térkép. Sivatagok és dzsungelrészek között van az a hely, ahol az olajat találtuk. Mr. Gary az egyetlen ember, aki a helyet ismeri, megbetegedet és nincs olyan állapotban, hogy elkísér­je útjára, sir. Ez a táska a petróleum birtoklását jelenti és így a táskában megőrzött tereprajzok nélkül elveszett a petróleum is, mert őszintén szólva, Mr. Gary felépülésére kevés a remény. — Ezzel tisztában vagyok és a táskára külön gondom lesz útközben... Izé... gondolja, hogy azért a Gary mérőemberért mindent megtettünk, ami... kö­telességünk volt? Nincs vala­mi kiváló tanár, vagy főtudós, aki hát... valami csodát tud az elhalálozás hátráltatására — vagy tudomisén... — Igen legyengült szervezet a mérnöké, mely most a malá­riával küzd, sir. Azt hiszem, ez egyike a tipikus eseteknek, a- miker a természet kivette az ember kezéből a döntést... — Elég helytelen... No, ak­kor rendben van... Felhatalma­zom mindenre, ami Gary úr számára jó, vagy könnyítést jelent... repülőgépen hozhat professzorokat, vagy ilyen ha­sonlót, ha használ... Mást nem jelent? — Livingstone... — Már hallottam, hogy egy ilyen nevű ismeretlen egyén itt lábatlankodik... Ne aggód­jon Pidgin úr. Én elővigyáza­tos vagyok... Ide az emeletre nem osonhat fel hallgatózni észrevétlenül és így sejtelme sem lehet arról, hogy mit ter­vezek... Miután eltávoztak, kinyílt a szekrény ajtaja és Livingstone lépett ki belőle. Kissé megvi­seltnek látszott, ami nem cso­da, hiszen naponta néhány órát töltött ebben a szekrény­ben. 3. A kerti ünnepségen megje­lent áz államtitkár is. Bizo­nyos körök szerették volna, ha megenyhül a feszültség közte és sir Yolland között. Ez elég könnyen sikerült, mert a gróf, alighogy meglátta az államtit­kárt, egyenesen odament hozzá és kezet nyújtott: — Kérem — mondta nyíltan —, a múltkor... Nem volt iga­zam. Sőt még sajnálatosabb esemény történt: önnek volt igaza. Azt hiszem, hogy izé... hogy elfogadja elégtételül a beismerést, mert igazán sajná­lom... — Nagyon örülök, sir, hogy nem vonja kétségbe jóindula­tunkat, olyan kitűnő baráta­inkkal szemben, mint ön... Higgye el, őszintén örülnék, ha egy hatalmas iparvállalat azon a vidéken megvetné a lá­bát. Nekünk is fontos lenne... Később egy vastag orrú, bo­zontos szemöldökű ember lé­pett hozzá. Vásári szuggeráió fenoménekre emlékeztetett és tömzsi kis alakjáról szinte le­hullott a frakkja, olyan bő és elnyűtt volt. — Sir Yolland, egy szóra szabad? — Nem tudom — mérlegelte a gróf —, csak ha megmondja, hogy kihez van szerencsém. — Hugedin rendőrprefektus vagyok... Igen fontos közölni valóim vannak. — Áh! Igen? Halljuk tehát! Egy távoli pálma alatt le­ültek az egyik kerti garnitúrá­ra. — Sir! — kezdte a prefektus és szemöldökét összevonta — önt napok óta Afrika legna­gyobb gazemberei kerülgetik. — Érdekes... nem láttam őket. — Mégis így van. Két embe­rem figyeli önt hivatalból, mi­óta itt tartózkodik. Előkelő vendégekre a politikai rend­őrség külön gárdája vigyáz. Je­lentéseim elég pontosak, ön valami petróleumforrást ke­res. Ezt a forrást egy másik olajkereskedő is szeretné... — Már... úgy érti, hogy az illető... szintén olajkereskedő... mint hát én? — Igen. — Hm. Köszönöm, folytassa. (Folytatása következik) — ----------------- -----------,— ,— ...... Vé gétért az ázsiai japán diplomaták értekezlete Tokióban szombaton végétért az ázsiai és a csendes-óceáni japán diplomaták háromnapos értekez­lete — jelenti az AP. Az értekezleten Japán thaiföldi I és formozai nagykövete panaszt I tett amiatt, hogy Japán legutóbb j a népi Kínában vásárolt rizst, j ahelyett, hogy azt Thaiföldről és ■Formozáról szerezte volna be.

Next

/
Thumbnails
Contents