Új Úton, 1957. január (1-9. szám)

1957-01-30 / 9. szám

4

ÜJ ÚTON

1957. január 30, szerda

Az örökifjú Csárdáskirálynő

nálunk !

r 9

újra

NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT Miljutyin, a híres szovjet zeneszerző hazánkban járt. Végignézett néhány brossúraízű színdarabot, „vonalas” zenéselőadást és zavarbahozta az akkori hivatalos fórumokat azzal, hogy a fellépő kórusoktól nem tömegdalokat és szovjet műveket, hanem eredeti magyar feldolgozásokat kért (ha jól emlékszem, tán csak a békéstardosi ifjúsági kórus szolgálhatott ilyesmivel), majd a Havasi Kürt c. Miljutyin darab nagysikerű bemutatója után e kérdéssel fordult az öltözőben az Operettszinház vezetőihez és a népművelési minisztérium egy-két tisztviselőjéhez: „Nem értem Önöket. Miért nem játszanak Kálmán, Lehár operetteket?”

Akkoriban mi sem értettük. A megkérdezettek nyilván hebegtek valamit, ez most nem fontos. Tény az, hogy a dramaturgok sietve — és tegyük hozzá: nagyon sikerültén — felújították a szövegkönyvet, s rövidesen kényszerpauza után újra megjelentek a színpadon Sylvia és Cecilia, a jelen, s múlt Csárdáskirálynői, kissé korszerűsített Edwinek, Bonik, Miskák kíséretében.

E gondolatok jegyében felfokozott érdeklődéssel vártuk az Egri Gárdonyi Színház nézőterén, hogy — január 25-én, este fél 6 órakor — városunkban már régesrég megszűnjék a színházpolitikai korlátoltság sötétsége, felragyogjanak a rivaldafények, megszólaljanak a hangszerek, s a felgördülő kárpitok mögött ott mosolyogjon gavallérjai koszorújában Sylvia, a repatriált nagyoperett kál- máni szimbóluma.

Dacára a darab renkívüli közkedveltségének és az egyes betétszámokhoz fűződő, szinte fütty-népszerűségig menő szimpátiának, színhábzaink repertairejában mégis mindig eseményszámba megy egy-egy „Csárdás” bemutató, mert mind a librettó, mind a muzikális anyag nagy teherpróbát jelent rendezőre, művészekre, zenekarra, — s díszletei miatt nem utolsósorban a színház pénztárára.

Éppen ezért már itt le kell szögeznünk,

hogy a legteljesebb elismerés és köszönet illeti meg a Gárdonyi Géza Színházat e vidám és látványos mű színrehozataláért, hiszen a kitűnően megkomponált darab közel négy órás élménye elhessegeti a közelmúlt eseményeiből sokak lelkére települő depressziókat, derűt, optimizmust áraszt, leköt, szórakoztat és megnyugtat.

KÖZISMERT NÉPSZERŰSÉGÜ darabot játszani mindig kétélű színházi feladat. A daran ismerete és szeretete egyfelől bizonyos jóindulatot előlegez a közönség, s kritikus részére (aki végtére is maga is „közönség”), másrészt viszont a gyakran látott előadásokkal, más és más társulatok játékával, megújuló alakítások emlékévei való összehasonlítások lehetősége bizonyos szempontból gya- naKvová teszi a nézőt, aki ilyen eseteknen legtöbbször maga is kritiKussá válik s ha ott, a nézőtéren lelkesen tapsol is kedvenc számának hallatára, hazafelé menet már azon tűnődik: melyik előadás volt a jobb, érdekesebb. Tudják ezt a színészek, a rendező is, éppen ezért az ilyen „kasszadarabnak” szánt mű előadása — ellentétben a közhiedelemmel — elég sok veszélyt rejt magában a társulat művészi értékelését, az egyes színészi teljesítményeket illetően.

Nos, ilyenfajta jóindulatú gyanakvással vártuk, hogy Sebestyén karnagy pálcája nyomán elinduljon az előadás. Felgördült a függöny, jó díszlet, sikerült tömegkompozíció, mozgalmas, hiteles kép ötlött szemünkbe azonnali szimpátiát keltve a nézőben. S ez a szimpátia az előadás iránt, meg kell mondanunk: mindvégig megmaradt. A produkció egysége, a fő- és mellékszereplők munkája, a díszletek és a zene összhangja oly gördülékeny és — ha szabad ezt a kifejezést használni: szolid és megbízható előadást sejtetett, hogy a néző csakhamar maradéktalanul átengedte magát a darab sodrának, megfeledkezett mindenfajta reminiszcenciáról, s ez — azt hiszem — a legnagyobb dicséret.

Szolid és megbízható. Nos, igen. Ez jellemzi a kitűnő Kalmár főrendező kezében tevékenykedő egri társulat munkáját. Nem tudom, ki hogyan van vele, de én nem szeretem azokat a primadonna és komikus sztárokat, akik a darab egységét mélyen alárendelve a maguk zseniális latabári vagy ráthonyi „Robicseki” humorának (mely sokszor csupán aszfalthumor), illetve „hcnthyzmusá- nak”, lépten-nyomon megállítják a darabot, „rárendeztetik” önmagukra az előadást, s eleve kiirtanak mindenki mást a siker reflektorfényéből. Az ilyen előadások rendszerint fényes és fénytelen jelenetek váltakozásai a közönség hol kacag, hol unatkozik. Mi az olyan fajta egységes színpadi munka hívei vagyunk, amelyben nincs túlmagas hegycsúcs, de nincs törés és szakadék sem. ahol nem ernyed el a közönség figyelme és jóindulata. Nos, a Gárdonyi Színház Csárdáskirálynőjének pénteki prömiérje pontosan ilyen előadás volt. A közönség állandóan abban a meleg, jólfűtött hangulatban volt, aminőt csak elsőrangú előadások nyújthatnak. Nos, nem hisszük, hegy — talán a győri és miskolci színházakat kivéve — lenne ma még- egy vidéki színházunk, amelyik hasonló nívójú operettelőadással dicsekedhetne. S itt mindjárt — kezet szorítva Kalmár főrendezővel, mondjuk mi is SyÍviával: „Brávó, brá- vó, brávó!”

EGY ILYEN EGYSÉGES, jó előadásnál hálátlan és a kritikusnak önmaga előtt is népszerűtlen feladat az egyes szereplőket külön külön is jellemezni. Mégis meg kell hogy mondjuk: a darab egyik fő erőssége a

végtelenül kedves, hangulatos, rutinos Szende és Solti művészpár, Cecilia, a Csárdáskirálynő, illetve Miska szerepében. A végtelenül sikkes, elragadó, de ugyanakkor örök asszony kópésággal fondorkodó Cecilia any- nyira meggyőző volt Szende Bessy tolmácsolásában, hogy sokszor azon tűnődtünk: lehet- e egy ilyen fiatalos, sőt olykor lányos Cecíliának annyira meglett fia, mint Edwin? Ez az ellentét nem volt mindenkor bántó, mert ellensúlyozta Szende Bessy sokrétű szerepfelfogása, a III. felvonás érett asszonyi kacér- sága. A Kossuth-díjas Solti Bertalan Miská ja aranyos, furfangos, mozgékony és — ami egyike a legnagyobb erényeknek — sohasem túljátszott alakítás volt a kitűnő Solti sajátos, száraz humorának „ad hoc” termékeivel is teletűzdelve.

És Sylvia? Nos, Sylvia már híres belépőjénél megnyerte tetszésünket kulturált hangjával, tartózkodó, édesen lányos magatartásával. Illyés Ilona főerőssége a hangja. Színpadi játéka is rokonszenves. De kulturált és sokszor mélyről jövő melegséggel ható szopránja erősen a muzikális oldalra billenti színpadi egyéniségének mérlegét. Szeretnők felhívni figyelmét, hogy a mélyebb regiszterekben akusztikai természeténél fogva kisebb dinamikai erejű hangjait, talán a zenekar hangvételének korlátozásán keresztül lenne célszerű erőteljesebbé tenni. Az „emlékszel még” kettős színpadilag és muzikálisan egyaránt nagyon szép megoldás volt.

PARTNERE, EDWIN, a népszerű Tarján Tamás. Sokszor élveztük Tarján kitűnő^ orgánumát, kész szerencse, ha egy jó külsővel megáldott bonvivánnak oly kiváló hanganyaga van, mint neki. Szerepe — főszerep jellege ellenére — nem túl hálás, mert a cselekmény inkább körülötte, mint rajta fut. Éppen ezért talán érdemes lenne az I. felvonás adta dramaturgiai lehetőségekben színpadilag jobban belemélyednie s felszínre hoznia a szerep prózai lehetőségeit itt is.

Ha a kritikusnak módja lenne a páholyból „á la XIX. siècle” csokrokat dobálni a színpadra, sze'gfűcsokromat minden bizonnyal Stázinak dobtam volna, aki — talán eredeti szerepintencióitól eltérve vagy ellenére is — kitűnő szubretterényeket csillogtatott s tökéletesen elhitette Fontos Magda alakításában, hogy a férfiak, — köztük Varga Gyula Bónija is — egy perc alatt hatalmába kerültek. Ha lehetne is szerepfelfogásának naivai, vagy szubretti túlsúlyáról vitatkozni fölötte fölösleges lenne, annyira egységes, megejtő és jó az, amit a darabban « csinál. Varga Gyula kedves, bolondos, csetlő- ♦ botló Bonija a maga librettón kívüli „aranyköpéseivel” jó partnernek bizonyult. A Béni féle táncoskomikusi szerep talán a legsokrétűbb alakítást igényli a darabban. Tudni kell bolondozni, érzelmesnek, gyávának, nagyvonalúnak, elegánsnak és gálánsnak lenni. Nos, a tehetséges Varga Gyula e követelményeket legalább 80 százalékban abszolválja, s ha valami még hiányzik alakításából, az a szerep teljes beérése, a váltakozó hangulatok belső tisztázása ami — remélhető — a későbbi előadások során ugrásszerűen fog majd kiegészülni.

Nagyon szép szerep Kerekes Ferkóé. Heré- di Gyula személyében kitűnő színész mutatkozott be benne.

A vén skríbler minden látszatbohémsága mellett a „fin de siècle” mondain életét élő úriosztályának pislákoló lelkiismeretét jelképezi, s ehhez mérten tele van humoros és romantikus vonásokkal. Nos, a szerfelett elegáns Herédi, akinek jó fellépése, tiszta, szép szövegmondása főerénye, maradéktalanul hű képet nyújtott erről a rokonszenves alakról, sőt volt úgy az I. felvonásban, hogy a párbajelőkészület közben a kisebb mellékszereplők közé keveredve, eléggé érződött rutinos színpadi fölénye a többiekkel szemben. Egyetlen apró hibája, hogy a tömegjelenetekben így pl. a II. felvonásban, Sylvia búcsújánál — nem tud eléggé „élni”. Azt hiszi, ilyenkor rá senki sem kíváncsi, pedig többször s odanéztünk: „mit szól mindezekhez a rokonszenves Kerekes?”.

A Ferdinánd főherceget megszemélyesítő Kenderesi, tipikus, színes alakká tudta festeni a kissé kretén, ugyanakkor azonban ravasz és érzéki főnemest. Alakítása maradéktalanul értékes. Ugyanez vonatkozik Jámborra is, aki Maria Leopold főherceg személyében a mértéktartó és mégis szerfelett hatásos komikumnak olyan példáját nyújtotta, aminőről sok színház példát vehetne. Alakítása legfeljebb súrolta a burleszkszerű- ség határát, de át sohasem lépte. Az orfeumhölgyek közül az Arankát játszó Déri Mari tetszett legjobban, mozgásának gátlásmentes, spontán hatása miatt.

Az esetlen pincért alakúó Perczel Józsi, de valamennyi mellékszereplő, — különösképpen Cecilia exférjei — kitűnő, maradandó emlékű alakítást nyújtottak. A Suha- testvérek kedvesen, színesen illeszkedtek!

KÜLÖN KELL SZÓLNUNK a zenekarról.

„Ex ungue leonem” — mondja a latin szállóige. Ha a kritikus muzsikus, nyilván a zenei produkcióra legreagálóbb. A színházi zenekart körülbelül egy esztendeje nem hallottam, nos most szinte rá sem ismertem. A kiváló Sebestyén karnagy irányítása alatt any- nyit fejlődtek az együttes tagjai, hogy az szinte csodálatraméltó. Az aránylag kislét- számú együttes a fínomízlésű, kulturált karnagy kezében érzékeny, csiszolt együttessé fejlődött, mely — fúvósrészlegét kivéve — egészen kiváló tappőri produkciókra képes.

A zenekar munkája majdnem hibátlan, s hogy ez mit jelent, a kritikus tudja legjob— A 3000 méteres akadály♦ futás csúcstartója, a meibour- *nei olimpia második helyezettje, Rozsnyói Sándor Ausztriában telepedett le és a jövőben tanár lesz.

— Múlt év októbere óta 95 kisipari és 25 élelmiszeripari engedélyt adtak ki megyénkben.

J — A nagyjavítások mellett J több termelőszövetkezetben a‘ »megkezdte a szántást az egri J Gépállomás. így a felnémeti J Petőfinél és az egri Balázs Ig- Inác tsz-nél is.

♦ — üzletet nyit és saját készit j ményű ruháit árusítja majd 2 Ruhaipari Tervező Vállalat. Egy- 2 egy modellből ezután nemcsak

1 mintát, hanem néhány darabot

♦ is készítenek, s azt a Váczi utcai

♦ üzletükben árusítják.

2

J — Franki Péter, a kiváló fia- t tál zongoraművész, aki je- 2 lenleg Nyugat-Európában 2 hangversenyezik, február 7- » én a párizsi Salle Pleyelben J ad szólókoncertet, majd a 2 francia rádióban magyar

♦ szerzők műveit játsza.-, — 72 tehén ellett ikerborjút

♦ megyénkben ebben a gazdasági « évben.

«— A kisiparosok február 28- « ig szerződtethetnek tanuló- 2 kát.

2— Aratják a nádat a Dráva I mentén. A húsz nagy tavon,

♦ a régi Dráva-medrekben és

1 az elzárt mellékágakon mintegy 100 km. hosszúságban kb. 40 ezer kéve nádat arattak le.

— Tisztelt közönség! — ezzel a címmel jelenik meg Kel2 lér Dezső kötete a konfera- I lásról. Rövidesen kapható

1 lesz.

2 — A vadászok nagy bánataira január 22-én befejeződött a I vadászati idény.

HflLLOTTJI MÁR?

...hogy Zarah Leander, a háború előtti német filmek énekes sztárja valószínűleg ismét a felvevőgép elé áll.

—hogy a milánói televíziós állomás díjat tűzött ki azoknak, akik hálóingben és gyertyával kezükben feljönnek a stúdióba? Húsz percen belül 27-en éltek az alkalommal. Az első díjat egy 80 esztendős templomszolga nyerte, aki hímzett hálóingben, kezében 40 ágú gyertyával állított a stúdióba.

•••hogy magyar népművészeti kiállítás nyílt Kairóban. Az egyiptomi lapok illusztrált, részletes ismertetést közölnek a kiállításról.

•hogy Chaplin a közeljövőben Szovjetunióba ellátogatva közelebbről* szeretne megismerkedni a szovjet filmművészettel? Szívből üdvözölte az idén Moszkvában megrendezésre kerülő nemzetközi ifjúsági filmfesztivált.

...hogy 40 millió éves tojásokra bukkantak? Az amerikai Neb- raskában 13 megkövesedett tojást találtak a geológusok. A leleteket legmodernebb fizikai kutatásoknak vetették alá és megállapították, hog>r a tojások mintegy' 40 millió esztendeje vannak a föld alatt. Ez újahb bizonyítéka annak, hogy földünkön már ebben az időben is volt állati élet.

...hogy kötött harisnyákat először Spanyolországban kezdtek készíteni a XVI. században. Addig Iegtöbbnyire gyapjú és bőr- tekercseket viseltek.

...hogy nagy tenger mélységben először William Beebe tanár szállt le 1930-ban és 1934-ben. egy 137 centiméter széles acél- gömbben 923 méter mélységre ereszkedett le.

...hogy az első vasutat a világon Angliában készítették a XVIII. században, azonban a kocsikat legelőször ló húzta.-hogy kedvelt eledelünket, a burgonyát Sir Waller Raleigh hozta először Európába a XVI. században.

—hogy Európában az első cukrot az arabok hozták még a középkorban.

...hogy zsebóra körülbelül 1500 óta létezik.

Î Eger, URÁNIA ! Január 30:

• Az éjszaka lányai ; Január 31-én, február 1—2-án: ; Emberek a havason i Eger, BRÖDY Január 30:

Atkozott pénz

Január 31-én, február 1—2-án: Cár és ács

( Gyöngyös, SZABADSÁG ; Január 31:

; Február 1—2:

! Zalameai bíró I Gyöngyös, PETŐFI ; Január 31:

; Február 1—2:

! Átkozott pénz ; Hatvan, KOSSUTH ; Január 31:

; Február 1—2:

! Halálugrás I FÜZESABONY Január 31 :

Angyallal a hegyekben Február 2:

Hyppolit a lakáj PËTERVASARA Február 2:

Menekülés Franciaországba HEVES Január 31:

Halhatatlan melódiák Február 2:

A három asszony

Hétig sakkozhatunk

Sokan sérelmesnek találták,

hogy a szakszervezet Megyei Tanácsa épületében elhelyezett sak- kozó-olvasó-kártyázó termeket csak 6 óráig tartják nyitva, noha kijárási tilalom már 1.1 órától kezdődik. Érdeklődésünkre a felügyelő elmondta, hogy kevés volt szenük, melyből a további időre is kellett tartalékolni, másrészt a felvigyázók is messze laktak — Ahogy tavaszodik és javul az idő, úgy lesz egyre tovább látogatható a kedvelt szórakozóhely. Remélhetőleg hamarosan megérkezik a hiányzó ablaküveg is, ez is sokat segít a szobák melegen tartásában. Ezen a héten köznapokon 7, a további vasárnapokon S óráig lehet a székházban szórakozni.-hogy Adám, héber nyelven annyit jelent: ember.

—hogy a Szuezi csatorna szélessége átlagosan 100 méter.

...hogy az egytized milliméter hosszúságot alig elérő egysejtű moszatok (algák) olyan mennyiségben élnek együtt, hogy a tenger tükrét ezer meg ezer kilométer hosszúságban vörösre festik.

...hogy egy kísérleti repülés közben óránként 2655 kilométeres sebességet értek el, s ez a sebesség több mint kétszerese a hang sebességének.

I ■■ -----f

igyelem;

A Szabadságharcos Szövetség kéri, hogy jelentkezzenek azok a volt auschwitzi deportáltak, akik Auschwitz külső táboraiban, Ma- novitz (Buna), Fürslengrube, Heydebreck, Janina s Künther- grübe táborokban, az I. G. Farben üzemeiben kényszermunkát végeztek. A Nemzetközi Ellenállási Szövetség auschwitzi komitéja kiharcolta, hogy az I. G. Farben köteles ezek részére 30 millió márkát kártérítésképpen fizetni. Az érdekeltek írásban jelentsék be nevüket, címüket és a pontos munkahelyeiket, valamint az Auschwitzben töltött idő tartamát a következő címre: Szabadságharcos Szövetség, Budapest, V. Beloiannisz utca 16, III., 6. * I.

Üj típusú babakocsikat

vásárolhatunk tavasszal

Nagy szomorúságot okozott a I kismamáknak, hogy a 400 forintos táppénz utalványt alig-alig tudták mire beváltani, a csöppségeknek nem kaptak babát., játékokat, s talán leginkább az, hogy még babakocsi sem volt a láthatáron. Vigasztalásukra közöljük a Babakocsigyárral folytatott beszélge ősünket.

— Két új gyártmányunk lesz most, a mintadarabok éppen BuSzínház

műsora

Január 30. szerdán, Egerben

17.30. kezdettel:

Csárdáskirálynő

(Bérletszünet)

Január 31. csütörtökön, Egerben

17.30. kezdettel:

Csárdáskirálynő

(Kisfuludy-bérlct)

Február 1-én, pénteken

17.30. kezdettel:

Csárdáskirálynő

(V örösmarty-bérlet)

dapcsten vannak. Egyik kombinált mély és sportkocsi, a másik csak mély. Nagyon szépek, modernek, fehér színben, az áruk kicsit borsos, 1400 forint. Tervezés alatt van egy modern áramvonalas sportkocsi is, ennek érdekessége, hogy összsúlya sem. éri el a 10 kiló’ és ebből ki-ki az ízlésének megfelelő színben választhat. Ebből a gyártmányunkból exportra is készítünk. A kocsik tavasz- szál lesznek kaphatók.

AI ég egy meglepetést tartogatunk a kicsiknek: 15 fajta gyermekjáték, például kandó, roller, hinlaló és más egyebek árusítására kérünk Eger központi helyén egy mintabolt engedélyezését. Hogy megkapjuk-e, azt még nem tudjuk. A tanács mellettünk van, s gondoljuk a mamák és a gyerekek is. —

Való igaz, Egerben nagyon kellene ez az üzlet, mely közvetlen a gyártól kapná áruit és amely mindig továbbítaná a vevők kérését, kívánságait. Reméljük, nemsokára vásárolhatunk ebben az üzletben.

ban. Inkább tanács, mint kritika az a megállapításunk, hogy a melodráma jellegű re- citatívóknál célszerű lenne az együttes dinamikáját a minimumra korlátozni, s a II. felvonás rubato jellegű részleteit a tempóvételek összhangba hozása érdekében néhányszor külön lepróbálni. A zenei korrepeticzió sziszifuszi munkájáért Sebestyén és Valen- tiny művésztársaknak külön, melegen gratulálunk.

Sajnos, a darab „bedíszletezéséről” már nem írhatunk ennyi jót. A kitűnő I. felvonást jó II. felvonás és gyenge III. felvonás követte a díszletező szempontjából. Míg a II. felvonásban csak a selyemdamaszt függönyök szúrtak szemet, addig a III. felvonás színkontrasztja (fekete-zöld, vagy sötétkékzöld) egyenesen bikavadító, sőt bakavidító volt. A darab csak nyesett fákról s bokrokról, de nem nyesett díszletekről beszél, s nem tudjuk, mit jelent az az önkényesség, mely- lyel a zenekari pulpitust (ahol mindössze 3 árva fúvós sírt magában...) uralkodó jellegűvé tették a színen. Állítólag a III. felvonás díszletéig kifogyott a pénz. Igaz ez?

A táncok általában mutatósak voltak. Kár, hegy a „lányok, a lányok” után következő

I. felvonásbeli táncnál a botok végére szerelt lámpák közül kettő kialudt. Gondosabb kellékei figyelmet kérünk! Az ismétlések után a színészek sokszor rendezetlen kivonulása a színről, zavarta az összhatást. Nem tetszett a főherceg „Anzugja”, de főleg matt, fényezetlen cipője! És nem tetszett az sem, hogy az egyik főszereplő a franciául „me- zájjansz”-nak, arisztokratikusan „messzáj- jansznak” ejtett messaliancet következetesen „mezaliansz”-nak ejtette főpróbán és előadáson egyaránt. Egy ennyire nívós előadáson ilyen apróságokra is ügyelni kell.

EGÉSZBENVÉVE TEHÁT, apró hibái ellenére, színvonalas előadást láttunk és mindenkinek, aki csak valamennyire érdeklődik is színházi kultúránk iránt, azt ajánljuk: sürgősen nézze meg a darabot és élvezze a kitűnő előadást, úgy mint mi.

—pagony—