Új Úton, 1957. január (1-9. szám)

1957-01-27 / 8. szám

6

OJ ÜTŐN

1957. január 27. vasárnap

AZ OLVASÓ FÓRUMA

A% aktív szórakozásról

Film, zene, irodalom. E három sző jelzi a hétköznapi ember és a kultúra legközvetlenebb kapcsolatát. S valóban, ha meggondoljuk, hogy a képzőművészetek művelése és értékelése már ritkábban fellelhető érzéket követel, bele kell nyugodnunk, hogy a nagy tömegek kulturális igénye elsősorban a film, zene, irodalom felé tör.

Azért kellett ezt bevezetőként leszögeznem, mert be kell vallanom olvasótársaimnak: körülbelül 15 évvel ezelőtt olvastam Aldous Huxleynek egy oly izgalmas tanulmányát a modern ember szórakozásairól, hogy következtetéseinek hatása alól máig sem tudtam megszabadulni, s most szeretném önökkel is megismertetni: miről is beszélt a világhírű biológus Huxley unokája, a modern filozófia nagyszerű képviselője.

Huxley főtétele az, hogy a modem ember szórakozásának módját bizonyos felületesség jellemzi. Manapság az emberek nem szórakoznak, hanem szórakoztatják magukat, s ez alapos különbség. A ma embere beül a moziba bekapcsolja a rádiót, kivonul a futballmeccsek tribünjeire s mindezeken a helyeken elvárja, hogy inaktív, meglehetősen tunya szellemét mások szórakoztassák. A mai emberből Huxley szerint hiányzik a művészi alkotás tényével való oly szoros kapcsolat, amely a letűnt századok embereiben a művészetek közvetlen művelésében s egyszersmind a művészetekben való elmélyedésben nyilvánult meg. A közép- és újkor zenerajongója beü't a zenekarba s maga muzsikált, a XX-ik századé egy gombnyomásra Tos- caninit varázsolja füle elé, — Giglit, vagy a már régen elhunyt Carusót. Eltekintve attól, hogy ízlése s igénye kétségtelenül finomodik, eszébe se jut belemélyedni pl. a hangszeres tudás rejtelmeibe. A XVII. században mindennapos volt, hogy uralkodók és főpapok esztergályos, vagy asztalosmunkákkal szórakoztak. A ma embere pompás, gyárilag készült korhű Stílbútorokat vásárol, s fogalma sincs arról, melyik stílus, milyen perspektívákkal rendelkezik, s honnan ered. A ma embere elvárja, hogy a film, rádió, televízió és nyomda szórakoztassa s e tény általános felületességhez, s, Huxley szerint a tömegember naiv gondolkozásmódjának, primitív ítéleteinek kialakulásához vezet. S valóban. a „technikai szórakozások'’ szinte elképzelhetetlen vállfajait felölelő Amerika fiainak megdöbbentő műve’et- lenségére mi sem jellemzőbb, mint Ráth-Végh Istvánnak, az „Emberi butaság kultúrtörténetéről” írt műve, melyben elmeséli, hogy az amerikai intelligencia vizsgákon a velencei dogé palotát „kutyaól”-nak,

(House dog’s) mondották, s a levegőről azt állították, hogy kétféle „ginből” áll: oxiginből és hidroginből. Huxley szerint az átlagember ilyen elképesztő tájékozatlansága az őt maradéktalanul kiszolgáló technikai szórakozások bűne, mely semmiféle agymunkát nem kíván alanyától.

Huxley ebben az 1925-ben írt munkában látnokian megjósolta a hitleri birodalom kialakulását és bukását is. Rámutatott arra, hegy a kultúrában való aktív részvétel hiánya eltompítja a szellemet, tétlenné teszi az agy elhatároló, kritikai funkciókat gyakorló készségét, s végső fokon talajt enged mindenfajta őrült diktatúrának. Az ilyen felületes kategóriákban gondolkodó tömegember a civilizáció örve alatt minden álokoskc-dást, szenzációnak beharangozott szellemi öklendezést befogad, s ha kell, fanatikusan követ. S Huxley, aki a római demokrácia korát vonta párhuzamba a ma fokozódó szellemi tunyaságával, — arra a végsó következtetésre jutott, hegy az emberiség — miként Petronius erein, a fürdőkádban — önmagán végez majd borzalmas harakirit egyszer, s felrobbantja a világot valamilyen iszonyatos fegyverrel, aminek veszélyeire a jazz, az olcsó regények mákonya alatt eltompult agya csak későn döbben majd. Mondom, Huxley mindezeket 1925-ben írta, amikor atomháborúról, fasizmusról még szó sem lehetett.

Hogy telepátikus megérzés volt-e, nem tudni. Tény, hogy 100 és 100 filmet láttunk azóta, melyekben hihetetlen munka, szellemi energia s ötlet testesült meg, és melyeket mégis pár óra alatt elfelejtettünk. Hallottunk zenei produkciókat ezrével, melyeket évtizedes tanulás után, tépelődő és önmagukkal harcoló művészegyéniségek interpretáltak, kikben világok születtek újjá, s pusztultak el. S mi e produkciókat félórák múltán elfelejtettük, ezerszer hálátlanabbul a római eircusok közönségénél, akik éveken át emlegettek egy-egy darabot, s a költőket istenítették. Ma a közönség nyugodtan kritizál, istennőket ránt sárba, s évek verejtékéről mond lesújtó ítéletet. Talán ízlése finomult ki évtizedek, sőt évszázadok alatt? Lehet. Én azonban azt hiszem, hogy a pro-contra könnyelműen ítélő tömegnek legtöbbször fogaimé sincs azokról a belső küzdelmekről, konfliktusokról, az alkotás vajúdásának izgalmáról amelyek a bírált műhöz fűződnek.

Éppen ezért a mai tömegízlés szeret skatulyázni. Szájról- szájra jár egy-egy alkotás vagy műfaj kritikája. Tömeghisztériák alakulnak ki, revű-őrület mambó- vagy szamba-őrület, jojó-láz és még ki tudja, mi? Ezekben az egyén véleménye épp oly kevéssé fontos, mint az egyszerű katonáé a háborúban. A nem gondolkodó uniformizált agy vakon engedelmeskedik a hólabdaszerű áramlatnak. Hányán mondják: nem néznek meg szovjet filmeket. Miért? Mert a szovjet film

rossz. íme, a kategória. Alapja néhány valóban rossz szovjet vagy sematikus, vontatott, szlávos lelkületű film, amely a magyar szellemiségtől idegen. De aki látta az „Elárult szerelem”, vagy a „Rumjancev ügy” című szovjet filmeket, el kell ismerje, hogy ezek nem a jó, hanem a legjobb filmek közül valók, függetlenül alkotóik nacionáléjától. A másik ilyen „skatulya”: csak az amerikai jazz az igazi. Alapja: a harmincas évek végéig az amerikai

jazz hegemóniája valóban vitathatatlan volt. De azóta az angol, frneia, és olasz táneze- ne nagyon felzárkózott, sőt in- ventió és dallamiság tekintetében erősen túl is szárnyalta az amerikait. Hasztalan. A kényelmes, kategorikus agy átveszi a szállóigét, s a hegemóniában senki sem kételkedik.

ÉPP így: vannak befutott, bestseller írók, mint pl. Cronin, akik egyetlen igazán nagyszabású művel lekötelezték maguk mellé a közönséget, mely minden további jó, vagy kevésbé jó művüket változatlan lelkesedéssel olvasta. A tömegember gondosan ügyel arra, hogy véleménye pontosan megegyezzék a másikéval, s mert felkészületlen és felületes: irtózik attól, hogy bárki

KERESZTREJTVÉMY

i1

2 |3

1

4 |5

!

6

7

8 9

!* 1

10

11

12

“\l

fI

1

1

H;

m

14

j

y 1

15

16 ü

17

18

1

Mii

19

j 20

I !

1

H

21

i

22

m-t*80

23

24

25

26

m

27

m

28

29

m

30

«

31

H

32

n

33

g|

34

35

36

Ü

37

ü

38

Ü39

r

40

41

42

!Üi

43

44

wBB

45

i

,y/i

rosszulinformáltnak tartsa. Persze — mint mindennek - e falkatermészetnek is van nak jó oldalai. Ha az önállót- lan tömeg jó, konstruktív befolyás alá kerül, könnyedén magábaszív mindenféle inspirációt. Sokan csodálkoznak azon, hogy oly széles rétegek vettek részt az eleve baljós október 23-i fegyveres felkelésben. Egyik oka szerintem éppen abban a felületes, ellenőrzésmentes kritikáiatlanság- ban rejlett, amellyel egyes jelszavak bedobása révén a gondolkodni nem tudó, s nem is akaró emberek lovalták egymást. Csodálatosnak tűnt, hogy akadtak például Egerben is olyanok, akik anyagilag függetlenül, jó körü’mények között éltek akik — fogadnék — például szeptemberben még egy szimpla tüntetéstől is irtóztak volna, s akik hetek múlva a „szabadsághős” nimbuszában tetszelegtek önmaguk és mások előtt. De ha a nyugalom és a nyárspolgári szórakozás, ivászat, és tánc lesz újra a „divat”, ezek az emberek épp oly kevéssé értik majd hajdani viselkedésüket, mint mások. Hja, a mai ember gondolkodásában kevés a ..miért?”

Tudom, nem túl népszerű polgári filozófusnak igazat adni, de ma helyeseljünk Aldous Huxleynek. Tűnődjünk el néha azon, mit, miért élvezünk, tanuljuk meg becsű1 ni az apró dolgokat, támaszkodjunk a magunk véleményére, ahol csak lehet. Az élet igazi szépségei csakis azok, amelyeket magunk fedezünk fel, így van ez szerelemben, művészetben, munkában egyaránt. „Keressük a világot önmagunkban s a világban önmagunkat” — mondja Lao-Ce, az ókori kínai filozófus és gondo’kodjunk csak: vajon nincs-e igaza?

—pagony—

Csólíolózni veszélyes

Pennsylvania állam legfelső bírósága elutasította Miss Mary Lyons kártérítési követelését, amelyet egy csók folytán elszenvedett csonttörés miatt emelt. Miss Lyons utazás közben megcsókolta egy gépkocsi vezetőjét, s ezzel annyira elterelte figyelmét, hogy a .kocsi nekiment a legközelebbi telefonoszlopnak. A leány többszörös csonttörést szenvedett és fájdalomdíjat követelt a fejét vesztett vezetőtől.

NŐK, VIGYÁZAT!

Fontos leleplezést közlünk a szerelemről és a férfiakról a vízsz. 1.

folytatólag.

függ. 1. és vízsz, 34. sz sorokban

VÍZSZINTES:

13. Ilyen vulkán is van. 14. Híres hasadék. 15. A szív mellett ez is fontos. 17. Pl. Svéd Sándor hangja cseng így. 18. Osztrák kancellár. 19. Római istennő. 21. Tarka németül. 22. Hangtalan fitt. 23. Földrengéseiről híres olasz város. 25. M. N. A. 26. And a spanyol folyóban és a dióban azonos. 27. Tenisz játszma. 28. Esetnek mássalhangzói. 30. Többesrag. 31. Othello. 32. Francia névmás. 33. Vissza: gurigajáték. 36. Hibátlan. 37. Kettősbetü. 38. Titokzatos mosolyú Liza. 39. Akaratunktól független izommoz- gás. 41. Vissza: összetételekben

kettőst jelent. 43. Szovjet sakkozó mássalhangzói, 45. E-yel a végén francia folyó. 46. M. T.

17. Tagadás. 49. Ady vers. 51. Muzulmán méltóság. 52. Nem

а. .. másnak! Táncdal. 54. Vendégül hív. 55. Étlapon található. 56. Kerék kellék. 58. Fegyver a Vadnyugaton. 59. Beethoven nyitány. 62. Határt szab.

FÜGGŐLEGES:

2. Népi gyászének. 3. Gárdonyi „Láthatatlan Ember“-ének hősét. 4. Kutyapár. 5. ... ativ.

б. Származás. 7. Lalin személyesnévmás. 8. Híres tengeri ütközet színhelye. 9. Vissza: mérték fonetikusan. 10. Vissza: kettőzve

% itaminliiány-betegség. 11. Jelen vagyok! Latinul. 12. Na! P.hes. 16. Utolsó betűjét kettőzve angol kisasszony. 17. Nemcsak ő. 20. Sivár maradványa (vissza).

23. Vörösmarthy egyik, szerelmes versének címszereplője. 24. Közismert Puskin novella. 27. Nővér latinul. 28. Letarolt. 31. Miazma mássalhangzói. 32. Vagy angolul. 35. Szolga ismert idegen szóval, ion. 40. Fekete franciául ion. 42. Becsapott németül. 44. Vissza: Halkan mássalhangzói

46. Az egyik spiritiszta test. 48 Svéd város. 50. Vaj ellensége. 51 Női név. 53. Textil. 55. Vissza idegcsillapító. 57. Maga az? 58 Szív latinul. 60. Hangtalan tél. 61 Latin személyes névmás. 62 Történelemelőtti korszak.

Megfejtése beküldendő: ví:

szintes 1, függőleges 1 és vi: szintes 34 sorokban rejtőző vr, lasz.

'A T O LV A

» MIELŐBBI VISZONTLÁTÁSRA

Csókol: K.“

Vagy utána megyek, vagy levélben visszahívom. Dr. Ónodi lemondott 31 éves húgomról, kinek nyolc éves árvája marad, anyám, apám már öregek, betegesek, mindhármuknak én vagyok egyetlen támaszuk. Soha nem tudnám magam szökésre szánni. De bízom, erre nem is lesz szükség. Hazahozza őt a szeretet és a honvágy, mint 1945-ben Münchenben töltött 11 hónapi fogság után. Üjból a levelet mutatja. „Ha Magyar- országon rend lesz, én haza fogok menni... a mielőbbi viszontlátásra csókol K.”

hon, a nagyszülőknél töltik az ünnepet. Csakhogy ennek a „rokchúF látogatásnak mindmáig nines vége. Jelentették hát a rendőrségen, ahol kiderítették, hogy semmi kétség, nyugatra mentek. Vittek-e magukkal ruhafélét és élelmet — nem lehet tudni. Amikor indultak nem, de lehet, hogy előbb eljuttatták az ismerőseikhez.

Róluk semmi hír, sem rádió üzenet, sem levél. Két szcba- konyhás lakásukban nem régen — valószínű kényszerből és ideiglenesen egy orvos házaspár lakik.

vL tt csak itt az egrieket akarnám összeírni, akkor is napokat venne igénybe az októberi események után eltűntek otthonának, hozzátartozóinak meglátogatása. Oldalakat tölt be a rendőrségen a bejelentett hiányzók névsora, pedig sokan elmulasztják jelenteni, hogy családtagjaik napok, hetek óta ismeretlen helyen tartózkodnak. Gyakran előfordul, hogy már tart a körözés, amikor nagy meglepetésre visz- szatér a lány, aki valójában nem szándélzozott külföldre szökni, csak sértődékeny vőlegényét ugrasztottá egy kis miskolci túrával, vagy hazajön a családfő, mert Pesten sem kapott az itthonitól biztatóbb, jövedelmezőbb állást.

Külön csoportosítják azután azokat, akikről hosszabb keresés után kiderül, hogy kiszöktek, diszidáltak. Nézzük a; névsort, ahol évszám van, a kort is. Fiatalok, idősebbek egyaránt, gyerekek és egész családok mentek ki. íme, közelebbről. néhány története.

*

E

■ armincegynehány eves gépkocsivezető volt V. K. Tizennégy éves házasságuk alatt soha hangosabb összeszólalko- zés, veszekedés nem volt feleségével Nagyon szerették egymást. A férj jól keresett él mert fiatalokhoz illően takarékoskodtak, ma már szépen bútorozott lakásban éltek, nagyobb anyagi gondók nélkül

December 6-án K. azzal indult el otthonról, hogy élelmet szállít Budapetre, de siet, fhég a kijárási tilalom előtt itthon akar lenni- Ki gyanított volna rosszat, mikor gyakran járt Pestre. Felesége ezen az estén már hiába várta, nem tért haza.

S azóta sem. Amikor bement munkahelyére nagy csodálkozva kérdezték soffőr társai: hogyan hát ő idehaza maradt?

— Csak nem azt akarják mondani, hogy a férjem diszi- dált? — kérdezte az asszonyka kétségbeesve.

De igen — felelte Király Pista bácsi. Azóta nincs egy nyugodt perce, örökösen töpreng, Mi késztethette a férjét erre a lépésre, hiszen itthon mindene meg rxylt, amit csak óhajtott, amire száját egyszer is felnyitotta. Elment, „s hogy búcsú nélkül tettem ezt, bocsásd meg. de tudtam, ha megmondom szándékomban megakadályozol — írja levelében. Dátum 1956. december 31. Wels. Majd így folytatja: „Nagynénémmel már cseréltünk levelet, úgy néz ki, hamarosan Kanadába utazom hozzá."

— Mi o további terve? — kérdeztem az asszonykát.

— Nagyon szeretem, válásra nem gondolok. Ezt is megbo- csájtom neki. Érzem, hogy a rossz barátok hívására és a háborútól való félelem miatt tette. Férjem ugyanis már kétszer súlyosan megsebesült, irtózott a puska hangjától is Hogy mit teszek? Kettőből választhatok

PX* agába zárkózott ember ‘ “V volt K P. és családja is A házat, amelyben lak- tokiak nagy kapu osztja ketté, fele az ő tulajdonát képezte. Az Állatforgalmi Vállalatnál dolgozott és két kislánya van, mindössze ennyi, amit évek óta vele egy udvarban lakók tudnak róla.

Semmiféle készülődést nem vettek észre, tervüket K.P.-ék mindvégig titokban tartották. Induláskor, karácsony élő t, látták ugyan mind a négyüket felöltözve egyszerre elmenni, de ez sem tűnt fel. Bizonyára ott15, életévét sem töltötte És1 be, most végezte el a Vili. általánost. Piroska szüleinek legnagyobb gyereke volt- ügyesen tornászott, balettiskolában is az elsők között végzett ezért is könyorgött anyjának, engedje el Pestre, ba- lettáncos szeretne lenni. — Tudod, még két kisebb testvéred van és nincs olyan jövedelmünk, hogy most fizetni tudjunk érted. Várj egy kicsit, próbáljunk pénzt gyűjteni.

De Piroska nem várt, gyermekésszel másképpen határozott. Két barátnőjével november végén, egy szerdai reggel eltűnt itthonról. Egyszerű utcai ruhában volt, pénz és élelem nélkül Aztán ahogyan a rokonok később üzenték a szülőknek, egy éjjelt az egyik, másikat a másik nagynéninél töltötték, úgy indultak harmadnap a Keletiből.

— Még eltűnésük napján ittr- hon a rendőrségen, két nap múlva felmentünk Pestre és az osztrák követségen leadtuk fényképét. Pontosan a képen látható öltözékben utazott el, zokogja az anyja. Mégsincs semmi hír. Nem tudunk belenyugodni. Csak értesítene bennünket, merre van, hol keressük, bármi áron és költségen .elmennénk érte. Elcsalták, elhitették vele, hogy ott sikerül vágya, lehet vagy balettos, vagy cirkuszban artista.amit az apja nem engedett neki Tizenötéves fejjel, idegenben!— Siránkozik E.-né. Ki tudja hová sodorja a sors, melyik részébe dobja a nagyvilágnak és hazajön-e még?

jé5 lutazásuk senkinek sem tűnt fei Hiszen P.. T. és felesége máskor is elutazott néhány napra, szerették a kirándulást, akár télen, akár melegben. nyáron. Másrészt nem szüleiknél laktak és házasságuk rövid egy esztendeje alatt még nem melegedtek össze úgy a szomszédokkal, hogy bármelyikhez nagyobb bizalommal szóljanak. A férj motorszerelő szakmában dolgozott, felesége a Dahánygyárba járt. Egyszer- csak összepakoltak és se szó, se beszéd eltűntek. Útközben benéztek a budaörsi rokonokhoz, de itt sem hagytak üzenetét a szülőknek.

A P. házaspár azóta már Svájcban lakik, onnan írtaik, haza és már dolgoznak. A férj szakmabéli munkát kapott, felesége pedig bejárónő...

PS) e is részletezzük a töi>- K/ bieket, . hiszen majd mindegyiknél elmondhatnánk, hogy szüleiket, családjukat és munkahelyüket meggondolatlanul elhagyták egy ábránd, képzelt eldorádó reményében. Nem tudni, megtalálták-e számításukat. Biztos akadtak közöttük, akik „kifogták' a munkát, s rájuk ragyogott a szerencse. De még többen, akik már ezerszer megbánták, hogy elhírtelenkedték tettüket és most már hazavágynak.

Egész népünk, családjuk, gyermekeik, feleségük nagy szeretettel várja haza őket- Ne hulljon értük több könny, ne szorítsa hozzátartozóik szívét a fájdalom, a bizonytalanság. kétségbeesés aggodalma. Hadd legyen újhói upu godt, boldog életük: a mielőbbi viszontlátásra!

Dobai Margit