Új Úton, 1957. január (1-9. szám)

1957-01-20 / 6. szám

ca ÜTŐN 5 Nincs meleg ruha Nincs csizma Rossz az ellátás Gyakori a hófúvás Kiineriiiöben a front 1931. január 2«, vasárnap Az erős bányalovak, pára gonrtolyagot fújva, nehézkesen húzzák a meddővel rakott csil­léket. A szél hóval temeti be az apró síneket, s majd felbo­rítja a dombtetőn őrködő fa­kalyibákat. Lentről a bánya moraja hallatszik és a gyé- mántcsillogású egercsehi szén, már nem vékony érként csor­dogál a lejt-aknából, száz­számra húzzák fel a szénnel megrakott csilléket. Most a külszíniek is na­gyon megküzdenek a srénért. Fagyot lehelő, csípős szélben, jéghideg csilléket szabadkézzel fogdasva (mert nincs kesztyű) égis ad szenet Egercsehi! gumicsizmában topogva vég­zik nehéz munkájukat. Mintha senki sem törődne velük, pe­dig a Nincs, ez a kényúr íté­li őket fagyoskodásra. így hát a műszakok egymásnak adják át azt a néhány kesztyűt, ami a haldányon található, mint a stafétabotot. Fedett — nem bá­nyalovak. hanem gépek által vontatott — meddőszállító al­kalmatosságról álmodoznak, miközben a „meddőbércen” a szél fáradhatatlanul hordja szemük közé a havat, beteme­ti a síneket és majd feldönti az erőlködve kapaszkodó bá­nyalovakat Ez Egercsehi bá­nya kívülről. Bent a bányában meleg van, de baj azért ott is akad. A 40 éves berendezés nem valami megbízható már, jócskán van új bányász, akik­ben az igyekezet még nagyobb a szaktudásnál. De árért a szén jön kifelé, tonnaszámra, vagon számra. Több is mint vártak a bányától. Már hat napja, hogy többet termeltek, mint a tervük előírja, csak az év első napjaiból van 15 va­gon adósságuk... Már rendsze­resen szállítanak az egri TÜZÉP-nek, az Ózdi Kohásza­ti üzemeknek, a Bélapátfalvai Erőműnek és a többi közüle- teknek. Megindult a rendes vérkeringés az egercsehi szénnel táplált üzemekben- A bánya sokkal hamarabb talpraállt, mint hit­ték a bányászok és a kör­nyékbeliek. De hogyan? Mi­lyen erő volt képes lelket ön­teni a csüggedt, rémhírekkel agyongyötört bányászokba, éle­tet lehelni a haldokló tárnák­ba? Á bánya vezető :ség, a fő­mérnök, vagy talán a mun­kástanács? Együttes érdemük a bánya talpraállítása. A bá­nyászok által választott mun­kástanács, ez volt az egyik fon­tos erő az élet újraindításá­ban, érdemes hát megismer­kedni munkájukkal. ezt írták a munkástanács tag­jai: , Még abban az esetben sem hagyjuk el a bányát, ha a budapesti központi munkás- tanács sztrájkra szólít jel ben­nünket.” Hűek is maradtak a bányához. Mindössze két na­pig nem végeztek fenntartást, a legnehezebb időkben is véd­ték a bányát az összeomlástól. A bánya viszonylag ép ma­radt. mert naponta 1 műsza­kot fordítottak fenntartásra, a ..forradalmi” időkben is. Ku- rucz András, a végleges mun­kástanács elnöke így emlék­szik ezekre az időkre .min­den emberileg tehetőt megtet­tünk a bánya megmentésére... A munkástanács tagjai a leg­nagyobb veszély esetén is dol­goztak- Mikor a nagytelepi frontfejtést vízbetörés fenye­gette — egy vágat beomlása miatt, — a veszélyes helyre azonnal leszálltak Barta Bili- kő István, Vizberger István munkástanács tagok és három társukkal megmentették a nagytelepi frontot. Három és fél méteres réteget fúrtak át és a víz nem tudott betörni a frontra. Nehéz volt a küzdelem a vízzel, az erős nyomással, de az igazi munka az embe­rek megnyerése volt. Mert ad­dig tapsoltak, míg a munkás- tanács a fizetés emelésről be­szélt, de mikor munkára hív­ta a bányászokat, bizony meg- veréssel, elzavarással fenye­gették a munkástanács veze­tőit és tagjait. Az emberek persze, az em­berek... akiket ki kellett moz­dítani a meleg kuckókból, akiknek a feje kóválygott a lö­völdözésektől, sztrájkokról, ki­végzésekről hallott rémmesék­től, vagy igaz történetekről — nehéz volt arra szoktatni, hogy rendesen ledolgozzák a siktát, ne menjenek haza már dél­ben, vagy arra, hogy egyálta­lán eljöjjenek a bányába. Valóságos búcsújárás indult Istenmezejére hol a szenelő bányászok jórésze lakott. A falu — Eger, Salgótar­ján, Ózd — bűvkörében a há­rom város minden rémhírét megkapta, s volt eset, mikor a bányászok már az autóról szálltak le, s nem mentek be dolgozni, mert néhány öreg­asszony az autóhoz ment azzal a hírrel, hogy felrobbantották a Nemzeti Bankot,s nem lesz többé fizetés. Akkor még ezt is elhitték, s ez is indok volt arra, hogy jó pár napig ne dolgozzanak. De nem nagyon hittek a munkástanács tagjainak, akik munkára szólították őket Hiá­ba ment el a főmérnök. Ku- rucz, Vizberger, vagy Krajecz János munkástanácstag Isten­mezejére, addig nem hitték, míg autóra nem rakták a hi- tetlenkedőket, s el nem vitték a többi bányához megmutatni, hogy ott már dolgoznak, csak őket sikerült félrevezetni a rémhírekkel. A bányászok be­jöttek dolgozni. A „búcsújá­rás” könyörgés, meggyőzés eredményes volt, — csak a bá­nyászok munkája nem. Bejöt­tek. de nem nagyon dolgoztak. Legalább is az a bizonyos 20 százalék nem, akiknek büdös a munka, érdem a lógás és A dolgozni akaró bányász- gárdából eltávolították a ha­vonta csak 5—6 műszakot tel­jesítő lógósokat, azokat, akik sorozatosan megtagadták a munkát, s helyettük a kőbá­nyákból, s más üzemekből vet­tek fel munkásokat. Persze ez sem ment simán- Meg akarták verni a munkástanács elnökét, s azzal vádolták a hangosko- dók, hogv vissza akarja hozni a régit. Pedig hát csak rendet és fegyelmet akart, — s terem­tett is — nem félve a népsze­rűtlen, de szükséges feladatok elvégzésétől. Elsőnek a trösztnél így t|o- remtett rendet a saját portá­ján egy kommunista által ve­zetett 22 tagú munkástanács, Varga Lajos főmérnök és a bányákba évtizedek óta dolgo­zó törzsgárda. Biztató jelek mutatkoznak a termelés növekedésében, mégis tart valamitől a mun­kástanács. Attól, nehogy a ré­gi hibákba esve elszakadjanak a bányászoktól és az emberek ne merjenek bármikor, s bár­milyen problémával a munkás- tanácshoz fordulni. Igaz, mos­tanában nincs ilyen veszély, mert a szappanelosztástól, az iskola igazgatójának megvá­lasztásáig, a műsoros estek en­gedélyezésétől, a hánya faellá­tásának megjavításáig, a vé­dőruha beszerzéstől az elbo- csáj fásokig minden apró és nagy üggyel felkeresik Ku- rucz elvtársat, a munkásta­nács elnökét Valóságos össze­kötő kapocs a bányászok és az üzemvezetőség között. így intézkedett a munkásta­nács Nagy József építőanyag kérelme ügyében, itt orvosol­ták Koczkó Pál bányász sé­relmét. aki nem kapott járan­dósági szenet, itt jutott révbe Wágner Jánosék lakásügye és bányafa beadásának szabályo­zása a lejtős-aknán. A mun­kástanács végzi a legényszál­ló lakóinak felülvizsgálását, s aki öt műszaknál is többet hi­ányzik egy hónapban igazolat­lanul, útilaput kötnek a sar­kára. ök határozta]: arról, hogy Monosbélen öt szállítási felvigyázó helyett, csak három legyen... Ök intézkedtek... dön­töttek... határoztak... Igaz, nem mindig hiba nélkül, de soha­sem rosszakarattal, vagy sze­mélyi érdekből. És a bánya talpraállt, többet termel, mint remélték decemberben —• de még mindig nem eleget. Aki hallotta az egercsehi jó híre­ket örült és elégedett volt a termelés emelkedése láttán, nehezen érti meg a múnkásta- nács aggodalmát, elégedetlen­ségét. Mert aggodalommal tölti el a munkástanácsot, hogy kimepulőben vannak a termelőhelyek és kevés a feltárás hogy csak az év második felé­ben lehet 30—40 százalékkal emelni a bánya teljesítményét — mikor már most szeretnék Még mindig nem küldték a kötélpálya tartalék-köteleit, nincs elég meleg ruha. kesz­tyű, csizma, aggódnak azért, hogy idejében kész legyen a hőfogó a meddőhaldányra, ne­hogy emiatt keljen leállani a bányászoknak. Lesz hát tennivaló tucatszám A munkástanács összetételé­nek megjavításában is lesz még tennivaló. Ügy hírlik, hogy nyilas tevékenységéről is­mert Vizberger Istvánt is meg­választották tanácstagnak, sőt a megyei tanácsba is beküld- ték. De ha megtisztulnak sora­ik, még többet tehetnek a bá­nyáért, a bányászokért. De még ehhez nem is számítottuk hozzá a bányászok ezernyi személyes kérését, panaszát, melyre ugyancsak a munkás- tanácstól várnak orvoslást. A munkástanácstól, melyet ők választottak, mely ő értük dol­gozik, s mindenkiért, aki jó­létet és rendet akar teremteni ebbben az országban Kovács Endre Eger irónia: január 19—21-ig Nincs irgalom, január 22-én Hallhatatlan meló­diák. Eger Bródy: január 19—20-án Gábor diák január 22—23-ig Angyallal a hegyekben Gyöngyösi Szabadság: január 19—23-ig Hyppolit a lakáj Gyöngyösi Petőfi: január 19—20-ig Hyppolit a lakáj január 21—23-ig Menekülés Franciaországba Hatvani Kossuth: jan. 19—23-ig Az éjszaka leányai Füzesabony: jan. 19—22. Emberek a havason Pétervására: január 19—20. Vádlottak padján január 22—23, Titokzatos Afrika Heves: január 19—21. Ali baba január 22—2A. Köszív A barátság okmánya Nagyjelentőségű közös köz­leményt írtak alá január 16- án Budapesten a magyar— kínai tárgyalásokon. Csou- En-laj, a Kínai Népköztársa­ság államtanácsának elnöke és Kádár János, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke által az or­szágház Munkácsy-termében, ünnepélyes keretek között aláírt közös közlemény beve­zetőben hangoztatja, bogy a 'megbeszélés baráti, szívélyes légkörben folyt le, s a két kormány küldöttsége kölcsö­nösem tájékoztatta egymást országaik helyzetéről. A két kormányküldöttség a magyarországi helyzetet ille­tően teljesen egyetértő állás­pontra jutott. S mint a közle­mény hangoztatja, a magyar dolgozó nép, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a for­radalmi munkás—paraszt kormány vezetésével a szov­jet hadsereg segítségére tá­maszkodva, megvédelmezte a magyar nép számára a szo­cializmus ügyét, keresztül­húzták azt a tervet, hogy Magyarország háborús tűzfé­szekké váljon Európában. Hangoztatja a közlemény, hogy a kínai kormánykül­döttség teljes erővel támo­gatja a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a forra­dalmi munkás—paraszt kor­mánynak, az ország társadal­mi és politikai rendje és gaz­dasági élete helyreállítására tett erőfeszítéseit. A kínai kormányküldöttség megelé­gedéssel állapította meg, — hogy Magyarországon a de­mokratikus erők, élükön a munkásosztállyal, egyre in- inkább tömörülnek a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás—paraszt kormány köré. A tömegek­nek az ellenforradalmárok hamis jelszavai által megté­vesztett része is mindinkább letér arról a veszélyes útról, amelyre a szocializmus ügyé­nek ellenségei igyekeztek té­ríteni. A két kormányküldöttség egyetértett a jelenlegi nem­zetközi helyzet főbb kérdé­seit illetően. Az Egyesült Ál­lamok szerepével, amely a támadó katonai tömböket fel­használva, tovább folytatja terjeszkedési és háborút elő­készítő politikáját. Mindkét kormányküldöttség azon a véleményen van, hogy éber­nek kell lenniök. A két kor­mány a többi szocialista or­szággal és minden békeszere­tő országgal együtt továbbra is küzd a nemzetközi feszült­ség enyhüléséért és a hideg­háború megszüntetéséért. A két kormányküldöttség kife­jezte azt a véleményét, bogy a Szovjetunió vezette szocia­lista tábor országainak szo­ros egysége és baráti együtt­működése biztosítéka a szo­cialista országok ügye sikeré­nek, a tartós világbéke meg­őrzésének. A két kormányküldöttség megállapította, hogy az el­múlt években a két ország politikai, gazdasági és kultu­rális kapcsolatai örvendete­sen fejlődtek. A két ország közötti barátság és együtt­működés mindkét ország ja­vára vált, mivel a felek min­denkor a szocialista országok közötti egyenlőség elveinek szigorú betartását és a köl­csönös gazdasági felemelke­dés előmozdítását tartották szem előtt. A két ország kormányküldöttsége kifeje­zésre juttatta azt az óhajt, hogy a jövőben is tovább fog­ják fejleszteni az országaik közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokat, — megóvják és megerősítik a szocialista országok szolida­ritását, elősegítik az összes békeszerető országok és né­pek egységét, s minden erőt latbavetve munkálkodnak a világbéke és az emberiség ha­ladásának szent ügyéért — fejeződik be a magyar—kínai tárgyalásokról kiadott közös közlemény. Ajándék-e a bolgár cigaretta ? Egy felháborodott dohányosnak szerettem volna-e cikkben vála­szolni, aki egy doboz bolgár-ciga­rettával a zsebében káromkodva távozott a trafikból. Szidott min­denkit, akinek csak köze van a dohányelosz'áshoz és árúsításhoz, hogy miként van képük a bolgá­rok ajándékát drága pénzen el­adni, mikor azt ingyen kellene szétosztani a dohányzó magyarok között. A trafikos nem tudott választ adni a cigaretta eredetére vonat­kozóan, csak a dohányelosztó szol­gált némi felvilágosítással. A ki­utalt cigaretta-mennyiség negyed­része bolgár cigaretta, ez jelentős mennyiség. Ezek a cigaretták va­lószínű rendes Itereskedelmi úton, árúkölcsön formájában kerültek hozzánk, nem ajándékképpen. De még ha ajándékképpen kerül­tek volna is, — habár ilyen meny­nyiségnél kizárt dolog — akkor sem Egerbe, vagy Gyöngyösre hoznák szétosztani, hiszen itinin- csennek olyan kán szenvedett családok, akik segélyre szontl- nának. Tehát kedves cigareitaszerelő polgártárs ez a helyzet a bolgár cigarettával kapcsolatban. Meg­győződhet róla, hogy később p árusítják majd ezeket a cigaretta fajtákat, mikor már lejárt a segé lyezések kora. Nincs tehát oka az elégedetlenségre... (bálon) Helyesbítés lapunk január 16. számában a színház műsorában technikai okok miatt kimaradt a keltezés az utolsó előadásnál. Helyesen így hangzik: január 20., vasárnap Egerben du. fél 6-kor Nézze meg az ember. S íme az öt csinos, kedves és szende zárdalány: Takács Judit, Borsos Erzsi, Erdélyi Enikő, Kondor Klári és Szirmai Ottilia Enayi a szereplő és akikről most nem szóltunk — súgó, ügyelő, világító stb. — viszi sikerre nap, nap Hervé kedves kis operettjét az egri Gárdonyi Színház színpadán. nem a kezük, hanem a szájuk segítségével szeretnének meg­élni. Ezeket az embereket munkára bírni, vagy eltávolí­tani — ki mondhatná ezt há­lás feladatnak? De a munkás- tanács vállalta ezt is, mert I igazán szívén viselte a bánya I és a bányászok sorsát. A határozatok kemények voltak, de igazságosak. ' Aki nem dolgozik becsületesen, le is út, fel is út. Fáj dalma s volta* operáció, de végr ehaj tot tál Az első jegyzőkönyvükbe

Next

/
Thumbnails
Contents