Új Úton, 1957. január (1-9. szám)
1957-01-20 / 6. szám
1957. január 20, vasárnap ÜJ ÜTŐN 3 80 elintézett akta boldog lakástulajdonos Gyöngyösön Három hónappal ezelőtt 400 lakásigénylő kérvényét tartották számon a gyöngyösi lakáshivatalban. Négyszáz lakásnélküli, érthetően türelmetlen ember ostromolta nap mint nap a hivatalt, s még ezen felül jócskán akadtak jogtalan igények is. Akkor úgy nézett ki a dolog, hogy jóidéig kell még várniuk. Azóta á 400- ból nyolcvan ma már lakástulajdonos, s ha minden úgy halad, ahogy tervezik, akkor a lakásigénylők újabb nagy tömegének sikerül fedélt keríteni a feje fölé. Régen is sok szó esett már arról, hogy rengeteg lakásnak alkalmas épületet foglalnak el a legkülönbözőbb hivatalok, intézmények. Arról is beszéltek, hogy össze kellene már jobban költöztetni a sok szobában elterjeszkedő hivatalokat, de a tárgyalásoknál nem igen haladt tovább ez az ügy. Most már erre a régen húzódó problémára is találnak lassan orvosságot. Elsőnek az MSZMP ideiglenes járási intézőbizottsága jelentette be, hogy néhány épületéről lemond, a városi és járási szervezetet összeköltözteti a régi járási bizottság épületébe. így a városi pártbizottság helyén öt, az I-es körzet he lyét kettő, a pártmunkáskönyvtár helyén egy család kapott egy, vagy kétszobás egészséges, szép lakást. Az MSZT két család részére adott át lakásnak való helyiséget, a JTSB helyén kettő, az MSZ- HSZ helyén egy család jut lakáshoz, az egyiket még most alakítják át. 54 család az újonnan felépült bérházba költözött be. Ezek a beköltözések jogtalanok voltak, most vizsgálják felül, azonban a jelek szerint csupán négy-öt olyan család lesz, akit visszaköltöz- tetnek a régi helyére, mert többieknél, a sokgyermekes családoknál, ha törvénytelen is, de indokolt volt ez a „honfoglalás”. őket nem is háborgatják, hanem megkapják utólag a szabályos kiutalást. A közeljövőben még körülbelül 20 családnak juttatnak új lakást. A régi városházán még néhány helyiség üresen áll, ide akarják beköltöztetni az FMSZ járási központját, annak a helyén két lakást lehet csinálni. Rövidesen elkészül a járási tanács földszintjén kettő kétszobás lakás, s az MNDSZ volt székházába egy családot tudnak elhelyezni. A Sütőipár irodájából megint csak két családnak lesz lakása. Az Építőipari Vállalat három lakást épített most át, kettőt a városi tanács rendelkezésére bocsátottak. Most vizsgálják felül a 12—13 disszidált család lakását, ezek egy részét szintén kiutalják, vagy már igénybe is vették. Távolabbi tervek is vannak, ezekből, ha minden jól megy, nyáron, vagy ősz elején lesz lakás. Például most a kenyérgyár építő munkásain múlik, hogy mikor szabadul fel a 19 sütöde, ezekből szintén lakást lehet csinálni. Júniusra ígérte a vállalat egy már készülő 120 lakásos bérház befejezését. Ha az építők állják a szavukat, őszre már újabb százhúsz család költözhet be emberi körülményeket biztosító lakásba. Már most kezdik egy újabb 200 lakást adó bérház építését. De hát ebből, sajnos az idén már nem igen lesz beköltözhető lakás. Sokat jelent a lakásproblémák megoldásában az is, hogy megújúló kedvvel fogtak hozzá a családi házak építéséhez is. Tavaszra harminc kétszobás családi ház lesz készen, s újabb hatvan építéséhez fognak hozzá, természetesen állami kölcsönnel. Jó két hónap leforgása alatt tehát az igénylők egynegyedének ügyét intézte el a lakáshivatal. Ilyen eredményekkel bizony nem igen dicsekedhettek még. Most ott tartanak Gyöngyösön, hogy talán a legégetőbb lakásproblémákat sikerült elintézni, s javarészét még ebben az esztendőben megoldják, ha minden úgy megy, ahogy eltervezték. (Mert például a közel két hónapos sztrájk, két hónappal késleltette a 120 új lakás befejezését.) Nagyon nehéz munka volt az elmúlt hetekben, hogy a lehetőség szerint azoknak juttassunk lakást, akik a legrászorultabbak, s bizony ez talán nem is sikerült mindig. De hogy többségében mégis megelégedést keltettek a határozatok, az annak is köszönhető, hogy nem egyetlen ember intézte a lakásügyeket, hanem egész kis bizottság. Az üzemek munkástanácsai ugyanis egy öttagú bizottságot küldtek a lakáshivatal segítségére. Nincs semmiféle törvény, ami ilyet írna elő, de a jelek szerint, — mint annyiszor, most is beigazolódott, hogy van az életnek egész sor jó „kezdeményezése”. Ez az öt ember nemcsak abban segített, hogy eldöntsék, ki a legilletékesebb az új lakásra, hanem szabad idejükben együtt járják a várost a lakáshivatali dolgozókkal, segítenek felülvizsgálni a bejelentéseket, címeket keresnek, ahol állítólag lakás van, s meglátogatják a lakásigénylőket is, valóban annyira fontos-e, hogy a következő lakásokat nekik utalják ki, vagy még várhatnak egy kicsit, mert náluk rosszabb körülmények között is laknak emberek. Türelemre inteni, persze nagyon nehéz olyan embereket, akik szeretnének már rendes, emberekhez méltó lakásokban élni, mégis, csak annyit lehet mondani, — van már eredmény, változás, s a következő hónapok újabb családok ügyének elintézését is meghozzák. LENINBE EMLÉKEZÜNK ü kirakatok előtt...' ...november, decemberben nem volt valami kellentes érzés megállni. Osszeszorúlt az ember szíve, amikor látta: ott a sarokban tegnap még egy pár szép cipő volt, idébb egy bakancs, amit éppen kinéztem magamnak. Most meg már egyik sincs itt. Naponta fogyott az árú, s akinek nem volt pénze abban a pillanatban, amikor valamit meglátott, később nézhette az üres kirakatot. Mindez télen! Csak néhány hét kellett és( újból megteltek a kirakatok.) Olyan kívánatos egy-egy c mege bolt füstölt- és paprikásszalonna máglyája, a különfé le sajtok, a friss alma, ilaljé- 1 lék. Bent... inaskor talán nehezteltünk volna érte, most jólesik hallani: lenne szíves azt a másikat, jobban szeretjük a pi- , rosra sült kenyeret. Vagy, igen teát kérek, de az orosz teából ennek nincs pora, — így az in- i dokiás. Ugyanezt látjuk a ru- ] házad üzletekben, elpáholtban.1 1 Noha még mindig nagy (i forgalom, az új gumitalpúból, szandálból, a príma meleg, s nem is olyan borsos áru SZÖVI - fékből jut már — a púit alja helye't — a kirakat üvege mii gé is. Eddig onnan is kiszed tűk, most visszarakjuk, rendez-' I getjük a legszebbeket. Ez már megnyugtató, de még korántsem szolgálhat megelége I élésünkre. Georgia kormányzó,;« a faji megkiilőn]»ozfeté§ért Georgia állam kormányzója a parlament előtt elhangzott évi üzenetében azt kérte, hogy Georgiában tartsák fenn a faji megkülönböztetési státuszt. Külföldi kereskedők Magyarországon Néhány hetes szünet után ismét megélénkült a személyes kapcsolat a magyar és a külföldi kereskedők között. A külföldi üzletemberek újra ellátogatnak fővárosunkba, felkeresik a Külkereskedelmi Minisztériumot, és vállalatait. A fi MEGYEI KÜHYVTfiR közli, hogy 1957. január hó lótól kezdődően az alábbi időpontokban tart kölcsönzést: Felnőtt kölcsönzőben: Hétfőn, kedden, szerdán, pénteken és szombaton de. 10—12-ig és du. 2-től fél ö-ig. Csütörtökön szünnap. Ifjúsági kölcsönzőben: Hétfőn, kedden, szerdán, pénteken és szombaton de. 10—12-ig, du. fél 2—5-ig. Csütörtökön szünnap. napokban osztrák, svájci, finn, brazil és belga kereskedők tartózkodtak Budapesten. Nagy megértést tanúsítottak országunk nehéz helyzete iránt és megbeszéléseket folytattak magyar áruk vásárlásáról és külföldi cikkek eladásáról. UJ MAGYAR SPORTFILMEK . . . A Híradó és Dokumentum filmgyárban Popper Imre rendező elkészítette „A vízilabda mesterei“ — című rövid sportfilmet, a „Sportolj velünk“ című kisfáin befejező munkálatait most végzik. Film készül Papp László háromszoros olimpiai bajnokunkról is. Nem? nagy eset . H ARMINCHÁROM esztendővel ezelőtt halt meg a nemzetközi munkásmozgalom kimagaslóan nagy teoretikusa, a kommunisták mozgalmának első és legnagyobb szervezője és vezére, a marxizmus, a maxi dialektika továbbfejlesztője, Vladimír Iljics Lenin. Életének és munkásságának évtizedei alatt alapvetően megváltozott a világ képe, hódító útjára indult a „kommunizmus kísérteié”. Ezekben a napokban, szerte a világon, magukat szocialistáknak valló csoportok is szívesen beszélnek a marxizmus revíziójáról, gyakran hallani arról, hogy a kommunisták mozgalma száz évvel ezelőtti elvekre, elavult elvekre épül, hisz Marx más viszonyokat fi- gyelembevéve dolgozta ki a munkásmozgalom alapvető tanait. Nem feladatunk, hogy Leninre emlékezve Marxot védelmezzük. A Tőke önmagát védi és igazolja, a kapitalizmus gazdaságtana, alapvető ellentmondásai érvényesek ma is, az imperializmus időszakában is. Lenin a jelenszázadi munkás- mozgalom számára, a marxi tanokra támaszkodva dolgozta ki, fejlesztette tovább és alkalmazta sikeres módon a marxizmus elveit. Ezek az elvek, a lenini tanítások fényesen kiállták a próbát a szovjet államban, s kiállták a népi demokratikus országokban is. Lenin, a szovjet állam szervezője és megteremtője egész munkássága alatt, műveiben mindenütt alapvető fontosságot tulajdonított a szocializmus építése időszakában is a proletár demokráciának, a szocialista demokráciának, mint eszköznek a néptömegek aktív bevonására az építésben. De ezzel egyidőben sohasem szűnt meg hangsúlyozni a proletariátus forradalmi diktatúrájának szükségességét, nemcsak általában, hanem konkrétan, gyakorlati formájában is. Proletárdiktatúra nélkül üres fikció a szocialista demokrácia, és megfordítva, hiába beszélünk szocialista demokráciáról, ha nincs biztosítva a proletariátus forradalmi diktatúrája. Lenin óva intette a kommunistákat attól is, hegy szajkó módjára ismételgessék a marxi tanokat, hogy merev dogmának tekintsék azokat, hogy mechanikusan másolják egyegy terület, egy-egy gazdasági és politikai egység módszereit,, a szocializmus építésének időszakában. Alkotó módon, a sajátosságokat figyelembevéve, a célt szem elől nem tévesztve, a marxizmus szellemében építeni, — olyan tanács volt ez, a- mely lehetővé tette minden, a szocializmus útjára térő nemzet számára, hogy megtalálja sajátos útját, felhasználja nemzeti múltja értékes hagyományait. Ezek voltak azok az alapvető tanítások, amelyeket a magyar nép régi vezetői részben elhallgatak, részben mondogattak, de nem ennek szellemében cselekedtek. A magyar kommunista mozgalom vezetői miatt, ebben is, másbán is letért a lenini útról, s e letérés hatásáról, súlyos eredményeiről úgy véljük, nem keU most külön beszélnünk. A magyar nép, a tragikus októberi események, az ellen- forradalom nyílt, fegyveres támadása, s annak leverése után most új pártjával a lenini úton kíván és halad is tovább. Azon az úton, amelyről 1948-ban letértünk, s amely egyedül alkalmas arra, hogy demokráciát biztosítva, a nép, s forradalmi diktatúrát az ellenforradalom számára, szabad, független és szocialista Magyarországot teremtsen. Azon az úton, amely a nép életszínvonalának állandó emelését, a munkásosztály vezető szerepét,, a munkás—paraszt szövetség megerősítését lesz hívatva biztosítani. Ebben az időszakban, amikor határainkon belül az ellenség nyílt támadásba indult a munkásosztály hatalma ellen, mikor határainkon túl a „marxizmus revíziójának” zászlaja alatt a nemzetközi munkásmozgalom egységének megbontása a cél, különösen fontos minden kommunista, de minden becsületes ember számára, hogy hűen és következetesen kitartson a lenini tanítások mellett. Hiszen Lenin alakja, és nagysága, munkásságának felbecsülhetetlen jelentősége népünk történelmének mostani időszakában ismét hatalmas segítséget adott a munkához, a szocializmus e- red menyes továbbépítéséhez. Amikor Leninre emlékezünk, előre tekintünk. S ez az előretekintés a legszebb emlékezés. A_francia nép megmozdulása elriasztotta az egykori SS tagjait \,barátí“ látogatásuktól A francia közvélemény nagy megdöbbenéssel fogadta azt a hirt, hogy a Nyugat-Németor- szágban megjelenő Wikinger Ruf című lap, amely az egykori SS „baráti szövetségének“ szócsöve, egy felhívásában franciaországi kirándulásra toborozta a hitleri SS volt tagjait. Ezek látogatást akartak tenni franciaországi „haditetteik” színhelyén. A francia nép megmozdulásának hatása alatt nyugatnémet polgári lapok azt tanácsolták a „baráti szövetségnek“, hogy mondjon le a tervezett kirándulásról. Az SS tagjainak „baráti szövetsége” most úgy döntött, lemond az „emlékidéző" útról .. WWWA \ HAZA VIGYE? Minek? Ezután már úgysem lesz rá szüksége, talán sona többé az életben... S lerakta az asztalra a két ceruzát, a pirosat és a kéket, amelyet minden reggel maga hegyezett meg a használt borotvapengével, gondosan, óvatosan... tűhegyesre. A két ceruza most ott feküdt egymásmellett a sárga, tintafoltos, megkopott íróasztalon, hidegen és szenvtelenül, tűhegyesen. Még kihegyezte őket, mielőtt hívatták volna. Kár volt. Felesleges volt, bár a két ceruzát kézbeveszik, alighogy elmegy innen, talán még megjegyzik... Takácsé volt, mindig bíbelődött a ceruzákkal... s aztán kész. Halott lesz, az emlékezet halottja, az ittmaradtak számára. A szobában még ketten ültek, s a máskor megszokott, mun- kaközbeni duruzsolást most néma, feszélyezett csend váltotta fel. Geréb meg Kocsisné asztalrabukott fejjel körmöltek valamit, rettenetesen elmerül- ten, nem néztek volna fel a világért se, nem is szóltak volna... Rövid sajnálkozásuk amúgyse volt őszinte, inkább titkolt öröm volt bennük... Hát mégsem mi... Geréb kínosan kötött nyakkendője most kissé megoldódott kövérkés nyakán, Kocsisné vagy negyedórája nem kapdos seatü- v tt « ír A „ c ,, . kör, se a fésű után... G \ IRKO GÉZA: S Takács mindezt látja, figyeli, érzi, és közben gondolatai másutt járnak éppolyan bizonytalanul, mint amilyen tanácstalan ő most. Mint valami Kentaur, úgy összenőtt az íróasztallal, eggyé váltak, egy test voltak, s most valami kegyetlen durva kéz beléjük metszett... Az íróasztal kibírja, egész biztos kibírja... De ő, tizenöt év után, két gyerekkel, csak az asszony fizetéséből... Meg nem is a pénz... Most nem is az fájt kegyetlenül,— nem is attól lett üres belül, mint valami kiürült palack... Hanem hogy senkinek se kell már, sehová sem tartozik, nem lesz dolga, ügye, asztala, ceruzája, vitája Gerébbel, viccei Kocsisnéval... Nem lesz miről otthon beszámolni Erzsinek... Kitartott lesz, az asszony ki- tartettja... Pedig azon az éjszakán már aranypalotát Ígért ő... Takács János. S most helyette hat heti fizetést, egy kopott radírt, egy jegyzetfüzetet, meg két ceruzát... ceruzát?... még azt se visz haza Erzsinek. — Hát akkor én talán... igen megyek is... nem zavarlak tovább benneteket — állt fel az íróasztal mögül, s húzogatni kezdte magára kabátját. ne Geréb felugrott, kicsit zavartan, kicsit bűntudatosan, mintha ő tehetne az egészről. — Ugyan Jánoskám, sohse csüggedj... Lehet, hogy holnap én követlek... Átmeneti dolog az egész, te is tudod... —... igen átmeneti — motyogta félszegen, irtózva a sajnálkozástól Takács — majd csak lesz valahogy... — Persze hogy lesz Takács kartárs... — vidámodott fel Kocsisné is, hogy végre állt, már és öltözködött. — Higyje el, nem mondhatok mást, én is rendkívül sajnálom magát... Hogy miért pont magát kellett elbocsátani? Mikor itt van ez a kövérség, ez a Bálintné is... A férje is dolgozik, meg a szülei is jól bírják magukat... Hja, a protekció... Hiába volt itt október 23... a protekció... TAKÁCS begombolta a kabátját, s közben arra gondolt, hogy amíg ő hallgatott, s ült, dolgozott az asztala mellett, ez is, meg Geréb is járt, kelt, szervezett, vádaskodott mindent és mindenkit. Igaz, a kenyérért... de az mégis olyan csúnya dolog. Bár lehet, hogy nekik volt igazuk... ök maradtak... Takács János meg... — No mindegy — folytatta hangosan gondolatát — én megyek. Jó munkát, viszontlátásra... —Édes öregem... bármi baj lesz, gyere hezzám, ha rajtam áll, hidd el... segítek — rázta meg Geréb a kezét, s ebben a pillanatban valóban nagyon őszintén csengtek szavai. Erzsi lelket próbált önteni belé otthon. — Egye meg a fene őket, — mit bánod fiam... Pukkadjanak meg, ahol vannak. Egyelőre még jól is jártál. Megkaptad a hat hetet, meg az öt százalékod... Legalább pihensz, úgyis rád fér... Majd lesz valahogy... Csak azt nem értem, hogy az a Kocsisné miért maradt meg? — tette hozzá fejcsóválva. Takács csak legyintett, s ledőlt a heverőre. Csengetés riasztotta fel, s hallotta, hogy Erzsi ajtót nyit. — Nahát Takács úr... hogy mi történik itt, igazán! — fordult be teliszájjal a szomszéd- asszony és egyszuszra folytatta tovább — magát elbocsátani? Hát van Isten? Látjá máién is kezdek kételkedni benne. Persze, mert biztos nem Kommunista, azért... Borzasztó — ömlött belőle a szó, hogy Takács fejébe belenyilalt a fájás. — Hát igen... egyelőre munka nélkül maradtam, de majd lesz valahogy — próbálta elejét venni az újabb szóáradatnak. — Úgyis van, nem kell letörni... Nagyon helyes, csak fel a fejjel... Erzsikém drágám — fordult a belépő asszonyhoz, — csak azért szaladtam át, hogyha megtudnád adni a lisztet. Ne értsd félre, csak nincs itthon egy szem se és Pistának derelyét akarok csinálni... — s azzal már köszönés nélkül igyekezett is Erzsi után ki a konyhába. Fél kiló kölcsönadott lisztért. AZ ELBOCSÁTÁS híre úgylátszik, hamar körbejárhatott, mert vagy négyen jöttek fel délután Takácshoz. Kenyeres nagy bocsánatkérések közepette, a múlt héten elsejéig kölcsönadott ötven forintját jött visszakérni, mert sajnos minden pénze elfogyott, s jön az asszony születésnapja. Bári Pista két könyvét vitte vissza, pedig Takács még el se olvasta. És így tovább... még a villanyszámlás is most jött, lehet hogy véletlenül, de ennyi véletlen után Takács már ebben se hitt... S mind sajnálkozott, mind vigasztalta. A gyerekek is csendben voltak egész este, a nagyobb lombfűrószen fúrt, faragott valamit, a kisebb némán nézte. Elmaradt a köztük szokásos vita, veszekedés. Takácsot ez is idegesítette, ez a túlságos, ez a nem megszokott tapintat, mintha valami nagy beteg volna a háznál. Mikor lefeküdtek és Erzsi megint vigasztalni próbálta. — kifakadt belőle az egész nap visszafojtott düh és keserűség... — Mit vigasztalsz itt, mi vagyok én, tüdőbajos? Férfi vagyok, aki nem pusztul bele, — csak a halálba. Hagyjatok békén... majd elintézem én a sorsom nélkületek is... Eddig sem voltam rátok utalva. Érted? — fordított hirtelen hátat az asszonynak. S Erzsi kerekedő szemmel, ijedt arccal nézte emberét, aki a fal felé fordulva némán nyelte vissza az elkeseredett ember férfi-könnyeit. 2TotôÇ Hétfőn délután hazafelé menet, utam a Kossuth téren vezetett keresztül. Legtöbbször arra járok, s így az utóbbi időben már megszoktam a téren szappanért, mosóporért sorban álló tömeget, ezúttal azonban nem a háztartási bolt előtt, hanem a tér közepén láttam nagyobb csoportosulást. Közelebb érve meglepődve tapasztaltam, hogy ott korcsolyáznak! Nem csalás, nem ámítás: egy kb. 20x8 m-es szakaszon vidít- , man futkároznak a jia'alok, korcsolyájuk nwg-megcsillant az Állami Áruház kirakatainak fényében, egyikük pedig hatalmas vesszősöprővel söprő- gette tisztára a jegel. Valaki, vagy valakik mégsem a TSB által tervezett helyen csináltak jeget, hanem itt, a Kossuth téren? Korántsem! Ezúttal a természet volt kegyes a fiatalokhoz s amíg a város vezetői sportszervei tervezgettek, gyűléseitek, vitatkoztak — az olvasás és jagyás nemes vetélkedéséből nem éppen kifogástalan, de megfelelő kis jégpályát hozott létre. Az öntevékeny fiatalok pedig fölfedezték, tisztára söpörték és birtokukba vettek. Nem nagy eset, de jól esetf újra korcsolyázó fiatalokat látnom, jól esett mindezt leírnom. Remélem, a- zonban, hogy illetékes sportszerveknek mind- íz nem esik majd jól. (-dl
