Új Úton, 1957. január (1-9. szám)
1957-01-16 / 5. szám
2 CJ ÜTŐN 1851. Január US, szerda AZ OLVASÓ FÓRUMA VALLÁS, VAGY VILÁGNÉZET...“? A szerkesztő mosolyogva tet'e fel a kérdést, mert tudta, hogy nehéz fába vágja fejszéjét, aki az egyén szemszögéből próbálja megvitatni a kérdést az eddigi hivatalos, vagy állami, vagy egyházi álláspontok helyett. Lehet-e hívő .ember szocialista? Próbá’junk talán először e kérdésre válaszolni. Persze mi itt kizárólag a marxista szocializmusra gondolunk, nem holmiféle utópista, nemzeti, vagy keresztényszocial stának nevezett irányzatra, bár — mint e felsorolás is mutatja — a marxizmuson kívül más nézőpontból is igyekeztek már a szocializmus felé, s ezt további fejtegetéseink során nem hagyhatjuk fgye'men kívüL Tudni kell itt elsősorban azt, hogy Marxhoz és általában a marxizmushoz fűződő bíráló tevékenység kezdetben elsősorban gazdasági je’legű volt, a Tőke maga, s a Kommunista Kiáltvány is csaknem kizárólagosan gazdasági kérdésekkel fog'al- kozik. E filozófiai vonatkozásban dialektikusnak, közgazda- sági vonatkozásban pedig történelmi materializmusnak nevezett világnézet tehát elsősorban és elsődlegesen a hétköznap1, anyagi, közgazdasági élet, a történelmi'eg kifejlődött társadalom rendszereinek elemzése és bírálata volt, s csak később — főleg Engels és Lenin munkássága nyomán — terjesztették ki a dialektikus vizsgálódás módszerét a szellemi élet: a filozófia, hit és vallás birodalmára. E kérdés tisztázása után sokkal nyugcdtabban tárgyalhatunk második számú problémánkról, (s az erre adandó válasz felelet lesz egyben legelső kérdésünkre is): állhat-e valaki marxista elvi alapokon gazdasági kérdésekben anélkül, hogy ateista lenne? Válaszunk egyértelmű igen. Szerintem a marxizmus gazdasági bírálatát lelkiismeretileg el lehet fogadni ané'kül, hogy bárki magáévá tenné egyúttal az ideológ'a- it is, ami a kü'önböző vallás keletkezési elméletekre vonatkozik. Ezek után felmerül a harmadik kérdés: miért van mégis bizonyos állandó feszültség a materialista ideológát és a vallásos álláspontot képviselők között? Elsősorban azért, mert a gazdaságpolitika éppoly kevéssé függetlenítheti magát a dialektikus material'zmus filo- zófai területeire érvényes megállapításai alóL, mint a vallás a ' papság, vagy általában az úgynevezett „élő egyház” a maga gazdasági tevékenységének hatása alól. Egyszóval: ha a marxizmus mindössze gazdasá- ; gi elemzések halmaza lenne, a vallás ped g csupán a földöntúli élet vagy általában a lelki i élet kérdéseivel foglalkozna,1 aligha adódhatnának összeütközések. Persze mindkettő megvalósíthatatlan, mert a marxizmus nem csupán közgazdasági rendszer, s a vallás sem csupán teória. A marxizmus végső következtetései a fejlődési , elveknek, az anyag tudatunk- !, tói független voltának olyan ; megállapításaihoz jutnak, a- j melyek szükségképp kiküszö- ' bölik egy kívülálló központi erőnek, vagy Istennek a létét. De ismétlem: ezek nélkül a következtetések nélkül is lehet őszinte híve valaki a marxista —’eninista társadalmi és gazdasági átszervezésnek, már- csik azért is, mert egyes vallások hittételei között nagyon , sok olyan van, mely követel- j ménveiben emlékeztet a kizsákmányolás m ndenfajta formája ellen küzdő marxizmus gazdaságpolitikai tételeire. Kautsky említi a „Kereszténység eredetében”, hogy az ókori kereszténység azért hara- pódzhatott villámgyorsan az akkori világban, mert a rabszolgatársadalom embertelen el'entmondásai szinte kiáltoztak az olyanfajta nemes, és lelki írt jelentő eszmék után, mint r minőket a kereszténység hirdetett. Bár a kereszténység később gyakorlatilag szakított a krisztusi szegénység elvével, és alapját erősen anyagi alapokra helyezte, gondoljuk meg, hogy anyagi erőit egész a középkor derekáig egyszersmind az akkori kultúra, tudományos kutatások, általában a haladás szolgálatába állította, s éppen a marxi elemzés mutatta ki, hogy mindaddig míg a társadalmi fejlődés b'zonyos fokán önmagával ellentétbe nem került. kétségtelen vezetőszerepet játszott mindenben, ami újat, akkori értelemben „modernet” jelentett. Ha a katolicizmust nézzük: volt jónéhány pápa, akik — mint pl. XIII. Loó, vagy XI. Pius — időről-időre le tudták vonni a társadalmi fejlődés következményeinek egyházukra vonatkozó tanulságait és dogmatikai, világnézeti átala) módján fogadjon el világkeletkezési elméleteket, higyjen természetfölötti erőkben, angya- ■ lókban, vagy ördögökben. A legtöbb vallás tételei leszűrődve tartalmazzák az emberi, társadalmi együttélés legnemesebb elveit. Ha va'aki szerintük él, csak hasznára lehet a társadalomnak. Utolsó kérdésünk: lehet-e kommunista párttag (nem papír értelemben) hívő, vallásos I ember. Szerintem itt határozott nemmel kell válaszolni. A párttagság ténye ugyanis nemcsak a marxizmus valame y (mondjuk gazdasági) oldalának elfogadását jelenti, hanem a markista világnézetet a maga I teljes egészében. A marxisták viszont ateisták s tek ntve, hogy egyetlen egyház sem tűrné el, ha tagjainak egyike, vagy másika a hittételekkel ellentétes nézeteket vallana, a párttól sem lehet azt kívánni, hogy kompromisszumot kössön a tagság egy részével világnézeti kérdésekben. Végső következtetésünk te- ! hát ez: becsületes, pártonkívü- I li, vallásos ember lehet szilárd híve a szoc alista társadalmi és gazdasági rendszernek anélkül, hogy hitének tételes dogmáival ellentmondásba kerülne. A hivatalos fórumok legfőbb feladata ped g az, hogy kerüljék egyház, vagy állam külcsönös, olcsó lejáratását, az ízléstelen, vallási önérzetet sértő cikkek, filmek, stb. nyilvánosságra hozatalát, s akkor bizonyos, hogy ezen a területen is nyugodt, békés viszonyok alakulnak ki lelkekben, emberekben egyaránt. — pagony — kításokat hajtottak végre: modernizálták az egyházat. Azt az egyházi bírót, aki Giordano Brúnót hajdan halálra ítélte, „pogány” fizikai tételei miatt, a mai egyház gyilkosságért fogná pörbe. Hja, változnak az idők... Mégis elsősorban a lelkekért folyó harc, bizonyos fizikai és szellemtörténeti problémák meg-megújuló feltárása jelenti az egyházak számára a legkomolyabb veszélyt. A tapasztalat azt mutatta, hogy míg a fegyveres délamerikai, francia, stb. egyházüldözésekből az egyház megerősödve került ki, egy-egy fejlődéstani elv, mint például a darwinizmus, vagy az anyag atomos szerkezetének felismeréséből fakadó filozófiai következtetések sokmillió embert tettek kétkedővé, vagy hitetlenné. Jó lenne, ha sokan megértenék, hogy az okos szó, elvi vita itt is többet ér, mint a „fekete reakció”, a házvezetőnőket molesztáló püspökök mesterkedéseiről szóló átlátszó dajkamesék, ame'yeknek leg- fe’jebb a primitív és alantas gondolkodású csőcselék ül fel, s amelyek aligha szolgálják a marxizmus eszmei térhódítását. Hogy a jezsuiták afféle papi Gestápó szerepét töltötték be a középkorban, s az újkor hajnalán, hogy a feudális katolikus egyház nehezen törődött be'e a papi birtokok elvesztésébe, hogy sok főpap szívesen részt venne restaurációs mesterkedésekben, mindenki jól tudja. E megállapítások azonban nem érinthetik a tömegeknek azt a jogát, hogy a maga Enyves kézzel, tisztán? Nem nagy értékről van szó, alig ötezer forintról Nem is az érték miatt emeljük fel szavunkat, maga a tény, hogy ilyesmi megtörténhetett, az kívánkozik pellengérre• A feldebrői , forradalmárokés az általuk kijelölt munkástanács kezén eltűnt egy tucatnyi babakelengye vásárlási utalvány. Lehet, hogy demokratikusan osztották szét egymás között, lehet, hogy egyetlen élelmest boldogít a tucatnyi utalvány. Ez igazán mindegy. De maga a tény! Tiszta forradalomról, tisztakezű forradalmárokról beszéltek Fel- debrőn is míg szájukból szent jelszavak ömlöttek, szemük már azt nézte, mit lehetne elemelmi. A szemet követte a kéz és eltűntek az utalványok. Szerencsétlenségükre a bélyegzőt elfelejtették ellopni, így pedig nehéz dolog lesz hasznosítani a szerzeményeket... Egy kis ízelítő a gyöngyöspatai eseményekből Szőlő... szőlő mindenütt. Gyöngyöspata egyik legjelentősebb szőlőtermelő községe a megyének, lakói nemcsak értenek a szőlészethez, borászathoz, de nagy kedvvel is művelik ezt a mezőgazdasági ágat A szeretet s a kedv nyomán még az elmúlt években is szép jövedelemhez jutott a falu, sok új ház épült, majd mindig megteltek a hordók jó patai borral. Jellemző, hogy a község termelőszövetkezete, a Rákóczi, országos viszonylatban is kimagasló jövedelmet tudott biztosítani tagjai számára, pézben átszámítva jóval 100 forint felett jutott egy-egy mun kaegységré. De mint az ország annyi más községében és városában, Gyöngyöspatán is — ha átmenetileg is — felülkerekedett az ellenforradalom, megnyergelve a falu lakóinak jogos sérelmeit Az ellenforradalmárok módszerei itt sem különböztek a másutt kialakult „stílus“- tól“, elsősorban a kommunisták aztán az egyszerű, de haladó gondolkodású emberek voltak tetteik fő céljai. Az ellenforradalmárok „esze” Nagyfejű József községi tanító volt, akit a közelmúltban már elakartak zavarni a faluból, állandó részegeskedése miatt A vezérkarhoz tartozott — ha rövidebb ideig is — két pesti soffőr, aztán Kecskés Károly volt csendőr nyomozó, Rutkai Miklós és fia, kit államellenes összeesküvés miatt börtönbüntetésre ítéltek, s végül Tábi Istxán. aki szép névsort állított össze, a „kinyírundókról“, aki okt 27-én a névsor átadásával egyidejűleg leitatta az embereket, hogy biztosítsa a lelki hangulatot A bor meg is tette a hatását A J soffőrök, meg Nagyfejfl és még néhány beszeszelt „forradalmár“ vezényletével a tanácsháza elől Sstonák Antal községi p&rltitkár, a helybeli Rákóczi termelőszövetkezet elnökének házához vonúlt a tömeg. Igen rövid idő alatt -ikerült pozdorjává zúzni a bútorokat, a lakás egész berendezését, a leszakított ajtókat, ablakkereteket A házba garázdálkodó mintegy 15- 20 ember kivonúlt a kamrába is, ahol kiöntötték a takarmányt, belevagdosták a befőttes üvegeket — alapos pusztítást végezve itt is. Aztán továbbvonúltak, hogy megkeressék Gulyka Pál tanácselnököt, meg Tábi Alajost, a Felszabadulás termelőcsoport elnökéL Közben — csak úgy menetközben — elkapták és megverték Lengyel Alajos apaállatgondozót, aki nem volt párttag, csak éppen haladó gondolkozású ember, aki ezt nem egyszer hangoztatta is. Miután a kislétszámú italos tömeg nem találta meg se Guiykát, se Tábit, elfogta lodos András volt tsz elnököt, s az átmeneti sikertelenség feledtetésére elhatározták, hogy kivégzik. Felrakták a gépkocsira, amely eddig is mindenhová követte az embereket, s elindultak megfelelő fát keresni. Az egyik soffőr szíve potom ezer forintért megesett Lados Andráson, s üzlet, az üzlet alapon, egy óvatlan pillanatban szabadon engedte. Más említésre méltó „forradalmi“ ténykedés nem esett n községben, ha talán még az nem, hogy Tátrai Tibor bányászlámpával égette meg az egyik idevaló bányász arcát, hogy felakarták gyújtani Illés Lajos takarmányát, hogy.De úgy véljük, hogy ennyi is elég ízelítőnek a gyöngyöspatai eseményekből. EGY IRODÁBAN LÁTTUK ... AZ IZGALMAS AKTA REJTŐ JENŐ (P. HOWARD): IV. A kormányzó, az államtitkár, és Pellier tábornok egy kis szalonban ültek össze sir hollanddal, aki nem szerette a diplomatikus, kertelő zagy- vaságokat, tehát azonnal a tárgyra tért. — Egy kis szívességet kérnék önöktől... — Sir — felelte az államtitkár —, az ön érdekeltségei olyan áldozatot hoztak Franciaországért, amikor a frank zuhant, hogy ami módunkban áll, azt készséggel tesszük meg viszonzásul... — Igen... igen. Az ember megtesz egyet s mást... szóval szívességet kérnék, ami voltaképpen nem is szívesség... Értesüléseim szerint a Szudán déli részében, az őserdőknél, ahol véget ér a sivatag Urun- gi földjén... petróleum van. Az államtitkár csodálkozott. — Szinte hihetetlen... — Elég valószínűtlenül hangzik, de igaz. Senki sem hitte volna, hogy Afrikának ezen a részén olajra bukkanjanak... Én kiküldtem oda embereket és opciót szereztem a földekre... Na most kérem, Ex- cellenciád jól tudja, hogy az opció lejártáig bizonyítanom kell. hegy olajra bukkantam, különben a kutatási jog előnyeit. elvesztem és ha ugyanott más később olajat talál, semmi közöm hozzá. — Ez így is van. Egy sikertelen kutatás nem biztosíthat örök jogokat. Ha más, később, valahol talál olajat, abban nem részesedhet az, aki hiába kutatott ugyanott, valami oknál fogva... — Tudom..., tudom, ami petróleummal függ össze, azt en- gedelmévei mind tudom... Na most kérem... Az én opcióm néhány hét múlva lejár... Találtam olajat. Sikeres próbafúrást végeztettem. Erre egy bennszülött rabló, ez az Urun- gi főnök, odajön a harcosaival, leöli az embere m nagy részét és azt üzeni, hogy ötvenezer fontot kér a földért.. — Kérem, sir, Urungi rablóvezér és nincs joga ilyesmihez — mondta a tábornok —. Vannak ugyan még független törzsek és területek. Az előbb éppen egy ilyesmiről volt szó. De a Szenegál déli részén csak erdei néger törzsek élnek. — És miben lehetünk szolgálatára? — kérdezte kissé bizonytalanul az államtitkár. — Adjanak nekem egy kis hadsereget kölcsön. Odamegyek, felakasztom ezt a csirkefogót és érvényesítem az opcióban biztosított jogaimat. Végre is ez egy szerződés, amit a franc“ a állammal kötöttem és ott fehéreket gyilkoltak, továbbá zsarolnak... Szóval azt hiszem, nem lesz akadálya, hogy egy büntetőexpedíciót... — Kedves s:r Yo’land — kezdte sóhajtva az államtitkár —, az imént egy fontes kis terület megszállásáról volt szó, Kinibalu földjéről, ami nagyon értékes lenne Franciaországnak és nem tehetjük. Még kevésbé tesszük ott, ahol nem országos érdek parancsolja az erőszakot. — Miért nem? Hiszen itt a gyarmati hadsereg. Arra való, hogy csirkefogókat megtanítsanak... — De az egyenlítőhöz... — szólt közbe a kormányzó — katonai expedíc'ót küldeni hihetetlenül költséges, veszélyes és nehéz... Utánpótlás kell, ösz- szeköttetés, szerelvények, könnyű üteg... A francia hadsereg csak teljes fö’énnyel mehet oda, ml nem is küzdhetünk, csak büntethetünk és ehhez iszonyú nagy apparátus kell ilyen távolságra... — Aztán meg — mondta az államtitkár —, jól tudja sir, hogy milyen rágalomhadjárat jön ki abból, hogy petróleumért, nyersanyag miatt büntetőexpedíciót indítunk... Sajnos, sok disznóság történik azon a tájon, mert arrafelé nincs helyőrségünk, és évek kellenek, amíg kiépítjük odáig a gyarmati hadsereget. Ad- d:g mindenki maga verekszi ki az igazát. Vagy megvásárolja a rablókat, vagy maga is rablóbandát szervez... Diplomácia és erőszak, türelem o- kosság, harc dönti el a dolgot. A gyarmati véderő csak a biztos, egyenes úton terjeszkedik, az állam pénzügyei szerint. — De én ebbe nem nyugszom bele. Hát nem adhat kölcsön nekem szpáhikat? — Meg izé... Ilyen légiós katonákat, akik odakísérnek? — Sajnos nem. Legokosabb, sir, ha odaküld valakit és egyezkedik a főnökkel. Talán beéri kevesebbel... — Ezt... ezt tanácsolja? — Hogy én zsaroló gyilkosokkal egyezkedjem...? Ezt ajánlja ön, mint az állam egyik legfőbb hivatalnoka... — K eltette szeméből a monokliját, és idegesen tisztogatta. — Ezt én, mint magánember ajánlom. Mint államtitkár, sajnos, nem adhatok önnek légionáriusokat, egyéni megoldást kell találni sir... Denham grófja keserű mosollyal emelkedett fe). — Szóval szervezzek rablócsapatokat és ezekkel szerezzek érvényt törvényes jogaimnak? — Az ötlet nem rossz — felelte elgondolkozva az államtitkár. De őlordsága homlokán kigyultak a szeplők. a felháborodás a pirosságátóL — Az ötlet nem rossz! De mi angolok csak hadsereggel biztosítjuk a törvényt és a birodalommal kötött szerződések érvényesek. Nem rablókkal. Ahová én eddig jogorvoslásért mentem, ott szuronyok álltak mögötem és nem rablók, excellenciás uram! Ezt szeretném tudomására hozni! Egy Yolland Olivér gróf az igazság és az állam nevében csak a törvényes hatalom támogatásával tárgyal. Angliában ez így van. Az államtitkár hűvös arckifejezéssel emelkedett fel. — Félek sir, hogy ön tájékozatlannak tart. Különben nem részesítene kioktatásban. Angliában talán lehet szuronyt kapni pénzügyi és ipari tranzakciók sima lebonyolítására. Bár ebben talán téved sir. De egészen bizonyos, hogy francia szurony még akkor sem indul el, ha a legha ta'masabb petróleumleletről van szó. De önnél, sir, semmi akadálya. Szerezzen szuronyt és menjen oda verekedni, ahol már any- nyian verekedtek saját kockázatukra a vagyonukért, ha a bennszülöttek azt akarták, hogy meghátráljanak. — Hogy érti ezt excellenci- ád? — kérdezte Yolland szántén hűvösen. — Senki sem tilthatja meg az ön embereinek, sir, hogy fegyverrel védekezzenek a rablók ellen. Aki gyáva, vagy gyenge, az ne az állami segítség után nézzen, hanem keressen más hivatást Az olajkutatás harcot is jelent egyben. De nem reguláris hadseregek, hanem bátor, elszánt emberek csapnak össze... — ön... ön ezek szerint.. — hebegte felháborodottan a lord — engem gyávának tart? — Védekeztem a beállítás ellen, amely bennünket, franciákat vádolt. Nem hallottam még róla, hogy az angolok Borneóban szuronyokkal e- gyengették volna a Royal Dutch útját... ön többet foglalkozott nyersolajjal, mint én. Tudnia kell sir, hogy magán- társaságokat csak végszükség esetén támogatnak katonasággal... A szurony, sir. nagydob lesz, ha uniformis van mögötte, de magánkézben védekezés, ha bátor emberek használják... — Köszönöm a rendreutasítást — felete a lord pulykavörös arccal. — Jól megjegyeztem. De talán elfelejtette, hogy Olivér Yolland nem expedíció-vezető. Olivér Yolland gróf csak hadsereggel mehet büntetni. — De nem a francia hadsereggel, s'r, mert az csak a köztársaságért küzd. — Hát majd szerzek magamnak hadsereget! De mögöttem csak egyenruha állhat, a törvény, a jog, és a hatalom jelképe. Ezt talán méltóztassék megjegyezni. Az államtitkár orreimpája me<rr°zdült és halkan, hidegen mondta: — A véderő akciórádiuszán belül minden sértett panaszát készséggel tekintetbe vesszük. De a Szaharán túl csak saját felelősségére utazhat polgárember. (Folytatjuk.)
