Új Úton, 1957. január (1-9. szám)
1957-01-06 / 1. szám
2 ÜJ ÜTŐN 1957. január 6.„ -vasárnap Miért van imkanéiküiiséB, meddig tart? — kérdések, amelyek egy egész országét érintenek SOK TÍZEZER embert érint a kormány legutóbbi törvény- erejű rendelete, sok tízezer embert kell átmenetileg elbocsátani állásából, vagy félfizetéssel kényszerszabadságra kü.deni jónéhány hétre. Hosz- szú-hosszú esztendők óta a munkanélküliségről úgy beszültünk, mint valami olyanról, amely egykpr, régen megkeserítette népünk életét, úgy beszéltünk róla, minj; fő jellemzője a kapitalista rendnek. S most, egy szocializmust építő országban, ahol a munkás- osztály van hatalmon, ahol levertük az e lenforradalom frontális támadását, — az 1957-es esztendő nem is kis- arányú munkanélküliséggel köszönt be. Hogyan lehetséges ez, ki a felelős érte, elkerülhető lett volna-e egyáltalán a munkanélküliség, meddig tart?.... Olyan kérdések ezek, amelyek egyaránt foglalkoztatják azt, akit nem érint ez a veszély és azt — különösen azt —, aki január első napjaiban kézhez kapja munkakönyvét, vagy -szabadságos levelét«Próbáljunk meg válaszolni ezekre a kérdésekre, nyíltan és őszintén, mert mostani nehéz helyzetünkben — bármilyen paradoxon — az őszinte- teség, a nyíltság, a tények igaz feltárása a legnagyobb segítség, a legnagyobb ösztönző erő a munkanélküliség mielőbbi megszüntetésében. Mert azt már elöljáróban le kell szögezni, hogy a mostani munkanélküliség átmeneti jellegű. Idejét a gazdasági élet teljes talpraállítására fordított erőfeszítések ideje szabja meg, az: hogyan és mikor lesz teljes a szén és energia, az alapanyagellátás, mikor tudnak üzemeink normális kapacitással dolgozni. A MOSTANI munkanélküliség eredendő okának feltárásához hosszú évekre kell visz- szamenni. Azokra az évekre, amikor a szocializmus építésének jelszavával agyonhajszolt tempóban végeztük beruházásainkat, fejlesztettük a Szövetkezeti mozgalmat, szerveztünk és mozgósítottunk mindenkor és mindent. Ez a tempó — amely messze meghaladta lehetőségeinket és erőnket, s amely éppen az életszínvonal visszaesését eredményezte, — megkövetelte a túlhajtott ellenőrzést az élet minden területén, napról napra duzzasztotta az adminisztrációt, a jelentések tengerét: eme! íe a* improduktív létszámot éppen a termelő munkások rovására. Nem volt ritka az olyan üzem, ahol minden harmadik termelő munkásra egy tisztviselő -jutott. Ugyanakkor a mező- gazdaságban, az adó és begyűjtési préssel, állandó tagosításokkal, az osztályharc mesterséges élezésével kilátástalanná tették a paraszti* gazdálkodást, amelyet még a termelőszövetkezetekben is ezernyi megkötöttség, tervszám, instruktor akadályozott meg a kibontakozásban. így aztán érthető, hogy a parasztfiata- lok egyre-másra hagyták ott falujukat, s mentek el gyárba, üzembe dolgozni, nem egy belőlük bérelszámoló, normás, vagy csak egyszerűen segédhivatali iktató lett. Teltek az évek, egyre duzzadt, dagadt az a bürokrácia, fogytak a parasztfiatalok a községekben, s ott, ahol azelőtt négy-öt ember dolgozott, most már húsz, vagy harminc gürcölt az ezerféle kimutatások felett. Egy munkadarab igénylése tíz kézen ment keresztül, egy panasz elintézése hónapokat vett igénybe. — pedig mindenki erejét megfeszítve dolgozott, becsülettel megszolgálta, vagy legalább is igyekezett megszolgálni a fizetését , . . ., de a sok bába között mindinkább elveszett a gyermek. Az egész gazdasági élet szerkezete, a túlfeszített tempó bürokrata állammá változtatta a szoc'a- lizmust építő Magyarországot. Hiába volt minden, javaslat, kezdeményezés, racionalizál-1 gatás, hiába az újságok cik-1 kei, a dolgozók bejélentései a gazdasági és politikai élet szerkezete, felépítettsége eleve lehetetlenné tette a gyökeres változtatást. A MAGYAR Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének júliusi határozata, s az e határozat végrehajtása mehé felsorakozó kommunisták nagy többsége, a nép tömegeinek támogatásával hozzá kezdett az elhibázott politikai és gazdasági élet átalakításához, — ha az ismert okok miatt vontatottan, a túlzók, a rákosisták elleni elkeseredett párton- belüli küzdelemben is. Mindinkább felül* kerekedjek a szocialista demokrácia kivel, az önkény ellenségei azok az erők, amelyek alkalmasak voltak a népgazdaság szervezeti és szerkezeti átalakítására, a politikai élet demokratizálására. A terv, az elgondolás az voit, hogy ütemesen, tíz- és százezrek tervszerű átcsoportosításával, átirányításával — ha viszonylag nagyobb idő alatt is —, de munkanélküliség nélkül, az életszínvonal ánandó emelésével együtt oldják meg ezeket az alapvető kérdéseket. A terv ez volt, de a végrehajtása a Rákosi—Gerő-kiikk miatt nem ment valami köny- nyen, s a tömegek elégedetlensége mind magasabbra csapott a húza-vona láttán. Jött október 23, a fiatalság budapesti jószándékú békés tüntetése, s követelése, amely lényegében azonos volt a párton belüli nagy többség terveivel, elgondolásaival de amely vég. eiedményben alkalmat adott a már hosszú idő óta ugrásra kész belföldi és külföldi reakciónak, hogy a tettek mezejére lépjen. Hogy mi történt az elmúlt hetekben? — azt úgy véljük, felesleges e cikk keretében ismét vázolni. Csak egy adatot: 10 milliárd forint esett ki a termelésből, a bérből és fizetésből élők negyedévi béralapja, ugyanakkor igen sok heiyen úgy fizettek az üzemekben, hivatalokban, mintha legalább is 20—30 százalékkal emelkedett volna a termelés. A gazdasági katasztrófa szélén állt az ország, s hogy nem zuhantunk bele ebbe a katasztrófába, abban nagy érdeme van a baráti segítségnek, elsősorban a szocial sta tábor országai segítségének. E szakadéktól valamelyest eltávolodtunk, mert megkezdődött — ha hihetetlen nehézségek közepette is — a termelő munka, de a veszély, az infláció veszélye nem múlt él. Ha nem teszünk rendkívül határozott, s az első pillantásra drasztikusnak ható intézkedéseket, olyan gazdasági katasztrófába zuhanna az ország amelyből mindenfajta segítséggel is csak hosszú évek után sikerülne úgy ahogy kiláboini. MOST MÁR szó sem lehet ütemes és tervszerű átcsoportosításra, mert ez nagyobb időt, hosszú hónapokat venne igénybe. Nincs áram, kevés még a szén, nem dolgoznak az üzemek, illetőleg csak igen kis kapacitással folyik a munka. Már pedig ha nincs termelés, áru, de a pénz kifizetése továbbra is úgy történik, mintha nálunk minden, de minden rendben lenne, nyilvánvaló ez csak inflációt, gazdasági katasztrófát eredményezne. Már ez az egy tény magában is szükségessé teszi, hogy 3. mOSt, ffilesVÓIt mim. kaerőt elbocsássák, mert nincs pénz fizetésükre. Ehhez járul hozzá, hogy a gazdasági élet stabilizációja, az életszínvonal megtartása, sőt emelése érdekében egy sor beruházást leállított, illetve leállít a kormány. itt ismét felesleges munkaerő szabadul fel. A politikai és gazdasági életben megteremtődő nagyobb önállóság, üzemekben például a munkástanácsok szerepe, s általában az egész közélet demokratizálása, amelyet dolgozó népünk oly hosszú évek óta követel, s amely együk fő pontja volt a fiatalok október 23-i követeléseinek is, — újabb munkaerőfelesleget jelent a hatalmas létszámú állami apparátusban. Ez a helyzet, ezek a tényeit amelyek' elkerülhetetlenné és szükségessé tették a mostani átmeneti munkanélküliséget szocializmust építő hazánkban. De már magában az a tény, hogy nemcsak így nevezzük, de valóban átmeneti jellegű a munkanélküliség igazolja, hogy lényegbe vágó különbség van a tőkés országok munkanélkülisége és a hazai közt Azt is tudjuk, hogy ez »lényegbe vágó különbség« nem nagyon vigasztalja azt, aki többéves munkája után kézhez kapja az elbocsájtó levelet, s állás után próbál nézni. A FORRADALMI Munkás- Paraszt Kormány erőnkhöz mérten segíteni próbál az átmenetileg munkanélkülivé vált dolgozókon- A 300 forinttól 600 forintig terjedő segély, az egy évig továbbra is érvényes társadalombiztosítás táppénz nélkül, a hathetes felmondás, ha nem is teljes mértekben, de segít a munkanélkülieken. Tudjuk azt is, hogy ezek az emberek nem segítséget de munkát akarnak. Milyen lehetőségek vannak erre? Meg kell mondanunk, hogy nem túl nagy a válogatási lehetőség. A bánya, az építőipar ma is munkaerőhiánnyal küzd, hisz a bányászhiány is az egyik oka a mostani szén- és energiagondjainknak. A feléledő kisipar és kiskereskedelem is tud munkalehetőséget biztosítani sok ezer ember számára. A mezőgazdaságban ma szélesre nyílt a paraszti élet perspektívája. már emiatt is igen sokan térnek majd vissza a paraszti munkához az élet egyéb területéről. Van tehát — még ha szűkös is — lehetőség a munkanélküliség enyhítésére. De a végleges megoldás az egész társadalom feladata, mindnyájunké- Rend, fegyelem, munka... teremtő, alkotó munka. Ha teljes kapacitással cjplgoznak majd bányáink és üzemeink, ha lesz elegendő szén és energia, s ennek nyomán végérvényesen talpra áll az ország, — ez hozza meg a mostani munkanélküliség teljes megszűnését. Szocializmust építünk, amely minden egyes polgár számára többet és jobbat akar adni napról-napra, évről-évre. Ebben az országban minden ember megtalálja majd képességeinek legjobban megfelelő helyet, hogy becsületes munkájáért becsületes munkabért kapva, gond nélkül élhessen, dolgozhasson. Mindehhez azonban, mégegyszer hangsúlyozni kell —, rend, fegyelem és munka szükséges Csak rajtunk, magyar dolgozókon, a magyar társadalmon múlik, mikor lesz ismét a múlttá az átmeneti munkanélküliség. ÜJ ÉLET A RÉGI HELYÉN •• Qtsusáséves fenn állattá nah meg ünnep- léséve készül a győri múzeum 1857 május 6-án alapították a győri múzeumot. A múzeum dolgozói már készülődnek a centennárium megünneplésére. Úgy szervezik, hogy Győr és vidékének kultúráját a legrégibb időktől napjainkig táj- egységenkint mutatják be. Gazdag anyaggal illusztrálják !majd a Hanság világát, a szigetközi aranyásók életét, valamint az öt folyó halászainak életét. A kiállításon mintegy ! nyolcezer tárgy, többszáz fénykép és makett tanúskodik, a megye gazdag történeimé-1 női. ! Az élet legyőzhetetlen. A szövetkezeti élet is. Nem hiszem, hogy a magyar szövetkezeti mozgalmat nagyobb megpróbáltatás érte volna, mint most. Szinte alapjaiban rázták meg az események, s részben a régi hibák, részben nyílt támadás következtében olyan szövetkezetek hulltak szét, amelyeknek márkája volt az országban, sőt az országhatáron túl is. Hányszor nyilatkozott a rádióban, a sajtóban például Virág Gergely, az at- kári Micsurin elnöke? Hányszor állították követendő példának a 113 családot az egész ország parasztsága elé? Ki tudná megmondani?! S Atkár szövetkezeti községben, ahol három erős szövetkezeti társulás működött, ahol egy termelőszövetkezet — a Micsurin — adott országos nevet a falunak —, most még gyönge szövetkezeti társulás sincs, Micsurin sincs, csak kíkarózott földek vannak s egyéni gazdák, akik azok is voltak, egyéni gazdák, akik örülnek, hogy ismét azok lehettek, s egyéni gazdák, akiknek úgy fáj a szívük, hogy sohase hitték volna: ennyire tudjon fájni az a belül is sokat szidott szövetkezet, Rákosiék bölcsnek még gúnyból se mondható falusi politikáját nyögik most a volt szövetkezetbeliek. Mert Atká- ron — s ez az igazság — elsősorban nem az ellenforradalom, de a régi hibák számolták fel a nagyhírű Micsurint. Az ellenforradalom legfeljebb a kezeit dörzsölte nagy elégedetten: „de jó jön ez nekünk”, s itt-ott segített a dolgon, egy kis „lelkesítéssel”. 1952-ben volt a legnagyobb tagosítás Atkáron, ekkor alakították ki a nagy szövetkezeti táblákat. De nem úgy, ahogy maguk a szövetkezetbeliek is gondolták. Nem ott, ahol zömében a földjeik voltak, nem is az állami tartalékterületen, mert ez így túl egyszerű lett volna. Minden tagosítás annyit ér, ameny- nyi parasztot be lehet ezzel kényszeríteni vele a szövetkezetbe — ki nem mondott elv volt ez, s ennek szellemében cselekedve, a falu egyéni gazdáinak földjét vonták össze egy táblába, megkérdezésük, a velük való egyezkedés nélkül. A szövetkezetiek földje meg bekerült az állami gazdaság területébe. Sikerült aztán ezzel úgy megkavarni az egész földügyet, hogy az Isten se ismerte volna ki magát benne- I ett harag, gyűlölködés épp elég, s négy éven keresztül izzóit a parázs, az elkeseredés, melyet csak élesztgetett az időközben végrehajtott néhány részleges tagosítás. S aztán jött 1956. október 23 A rendeletek, amelyek ítéletet mondtak a bűnös tagosítás felett — s ez rendben van —, de amelyek semmiféle törvényes, józan és reális utat meg nem jelöltek, leszámítva az anarchia útját, amelyet bajosan lehetne józan és reálisnak, még kevésbé törvényesnek nevezni. Aztán meg jöttek a hírek rádión és rádió nélkül is, hogyan foglalták vissza a földeket másutt, hogyan oszlanak fel a termelőszövetkezetek, s az izzó parázsra serény kézzel öntögette e hírek olaját az ellenforradalom is. Igv együtt aztán meghozta a kívánt eredményt Atkáron, ahol 1953-ban egyszer már fellángolt a földfoglalás tüze. Felvonult vagy félezer paraszt a tanácsházához, a munkástanács behívatta a Micsurin vezetőségét, s a tömegre hivatkozva, megkérdezték tőlük: „Mi a szándékuk...” Mi lett volna. Egyetlen szó el nem hangzott még itt eddi g a feloszlásról, pedig egy hete szállingóztak a hírek a faluban. Együtt dolgozni tovább — ha a tagság is úgy dönt. Este taggyűlés a felbolygatott faluban, ahol a minap még a volt tanácselnököt benzinnel akarták leönteni és meggyújtani egyesek, ahol a föld vad vágya ott izzóit az emherek szemében. Vissza a földet, amit jogtalanul vetteK el tőlünk, vissza, mert vissza vesszük, bármi lesz, — ez volt a hangulat, s a Micsurin 1240 holdja mind a követelőké volt. Az este megtartott közgyűlés — 96 százalék 4 százalék ellenében — kimondta a feloszlást. Megszűnt a Micsurin szövetkezet ... vége, ki tudja mennyi időre vége itt a szövetkezeti életnek. De az élet legyőzhetetlen, a szövetkezeti élet is. A Micsurin volt irodájában, ahol a végleges leltárt készítik most, a régi romokon új élet épül, új szövetkezeti élet. Újból megalakul a szövetkezet, egyelőre kisebb létszámmal, kisebb földterületen, még nem is tudják, m.lyen néven. Csak azt tudják, hogy megalakul, mert meg kell alakítani, mert nem tudnak már másképpen élni, legfeljebb jobban, szabadabban, önállóbban, de szövetkezetben. De mire alakul meg ez a szövetkezet? Hol a föld, a jószágállomány, takarmány, vetőmag. igaerő. Hát megint mindent, de mindent elölről kell kezdeni, mint jó hét évvel ezelőtt? Kocsis Ferenc, az elnökhelyettes, Mihók István, meg a többiek, vagy tízen, akik most itt ülnek a szövetkezeti irodában, kujonkodva néznek ösz- sze, aztán meg a könyvelőre pislognak. Végül Mihók csak ki böki. —Van azért, ami kell, megőrzésre átadtuk még a feloszlatást kimondó közgyűlés után a helybeli állami gazdaságnak... A többiek nevetnek, mint valami jó csínyen. Hát hogyne nevetnének, s hogyne nevetnék én is, amikor azt hallom, hogy a Micsurin szomorú halotti torán, már az új szövetkezet keresztelőjére készültek itt jónéhányan. A selejt jószágot azt eladták, a többi az állami gazdaságban van, s ha megalakul az új társulás, visz- szajön minden. Vissza a 27 törzskönyvezett mangalica anyakoca, a 17 törzskönyvezett tehén, a 27 előhasú üsző, visz- sza a központi tanya, a 150 ezer forint értékű takarmánynyal, k:sgépekkel. Lesz mivel újra kezdeni, nem is kevésÉm a f«»d? A 30 hold szőlő, amelyből 27 holdat a tagok telepítettek, és éppen ebben az évben hozza az első termést? Azzal mi lesz? — Aztán sokan voltak olyanok, akiktől szántót tagositottak be, s most szőlőt karózott ki magának helyette, mert közben azt telepített a Micsurin tagsága. Be- nei Gábor hat kis hold szántó helyett ugyanannyi negyedéves szőlőt karózott ki, s nem ő az egyetlen. Ez még az igazságtalanságnál is igazságtalanabb valami! Ezzel mi lesz? Varga Gyula, a munkástanács elnökéből községi tanácselnökké lett falu vezetője nyugtatja meg a szövetkezetbelieket is, meg engem is. — Föld van, csak szövetkezet legyen. A szőlőt visszakapják, az egyéniek kapnak helyette megfelelőt. Aztán meg van állami tartalékterület is. meg ott az encspusztai, tanya- környéki 40 hold is. Annyi föl det tudunk adni egyenlőre az újonnan alakuló szövetkezetnek, hogy 60 család is dolgozhat rajta. Egyelőre még csak harminc család jelentkezett az új társulásba, így tehát valóban nem lesz baj a földdel, nem lesz baj az új szövetkezet indulásával sem. S ez rendkívül megnyugtató. De egyvalamit még megkell jegyezni. Igaz. hogy a tagosítás, amely így visszaütött a Micsurinra, súlyos hiba volt, joggal sértette és háborította fel a falu egyéni gazdáit De törvénytelenséget t orvén y t elenséggel megváltoztatni ?... az bizony semmiképpen sem helyes dolog. A kormány elismerte, hogy a végrehajtott tagosításokat felül kell vizsgálni. Felülvizsgálni, megegyezni, tárgyalni, s közmegelégedésre dönteni, úgy, ahogy 1952-ben, s később se nagyon tették At- j káron, úgy, ahogy a falu dol- jgozói szerették volna S ha ez jaz igazság érvényes 1952-re, — márpedig ennek az érvé- I nyességét ki tagadná, legkevésbé a földfoglalók? — akkor érvényesnek kell lenni 1957- ben, a szocialista demokrácia építésének időszakában is. Helyes lenne, ha ennek szellemé- jben segítséget nyújtanának az illetékes szervek az atkáriak- nak, hogy közmegelégedésre, az igazság szellemében, figyelembe véve a szövetkezetbeliek érdekeit is, rendeznék a föld dolgát ebben a községben is. Gyurkó Géza öröm az üröm ben Sok tervet olvastunk Eger szőlőkultúrájának fejlesztéséről. Volt abban szó anyatelep létesítésről, oltványnevelésről, pótlásról, minőségi szüretről, mindenről, csak egyről nem, kik fogják mindezt megcsinálni? Mert az egri szőlőkben csak elvétve lehetett látni fiatal, életerős embereket, öregek művelték, s ezernyi gondjukat tetőzte még az is. mi lesz egy emberöltő munkájából, ha kiesik a kapanyél a kezükből. Elmentek a fiatalok üzembe, gyárakba, — s nemcsak a technika fölénye csábította őket. Teher volt számukra a nem is olyan régen még felszorzott szőlőterület, a beadás, az adó. a kisparasztok előtt álló kilátástalan élet. Kire marad az egri szőlő? — kérdezgetik esztendők óta aggódva a szőlősgazdák. Az elkövetkező hetek, hónapok más fenyegető kérdést hordoznak magukban. És bármilyen tragikusan is érinti ez az országot, de talán, sőt biztos I a mezőgazdaság és benne az * egri szőlő problémájára talán mégis megoldás lesz. Beszélni kell arról, hogy sok emberre a munkanélküliség vár a következő időben. És beszélni kell arról is, hová mehetnek azok, akik mögött bezárul egy időre a gyár kapuja, mert nincs elég : áram, szén, nyersanyag. Egy- részük a kisiparba, mások e- setleg más munkaterületre mennek, de talán lesz olyan is köztük, aki visszamegy a földekre. Mert hova menne például az egri fiatal? Nyakába vegye az országot és másutt keressen megélhetést? Miért lenne szükség, mikor ott a szőlő és az öregek, akiket fel kellene már váltani. És érdemes is lesz itthon maradni, mert kifizető kisparcellán is dolgozni, kitárult a jövő az egyéni parasztok előtt is. Sok fiatal és sok család problémája oldódna meg, s ami nem mellékes, az egri borvidék — büszkeségünk — sem pusztulna tovább. Pótolják a hiányzó gyógyszereket Az elmúlt napokban többen panaszkodtak, hogy gyakran használt fontos gyógyszerek — például oracilin — még orvosi rendelvényre sem kaphatók. Felhívtuk a Gyógyszer- tár Vállalatot, mi a helyzet a gyógyszer fronton. Közölték velünk, hogy az elmúlt hetekben semmilyen gyógyszerben nem volt hiány, még inzulint is tudtak biztosítani a cukorbetegek részére. Egy-két gyógyszernél most hiány mutatkozik. Ennek egyik oka az, hogy az elmúlt hetekben szükségleten felül megnövekedett a gyógyszervásárlás, magyarán összevásárolgatták a gyógyszereket is. A gyógyszerészek felfigyeltek erre, s úgy próbálták megakadályozni, hogy csak orvosi receptre adták ki a gyógyszereket. Másik oka az, hogy a gyógyszer- gyárak termelése is csökkent, s bár az alapanyag biztosítva van, áram és szénhiány miatt még ma sem termelnek teljes kapacitással. Ennek ellenére pótolják rövidesen a hiányzó gyógyszereket, 4-én teherautóval mentek fel gyógyszerért, s ezt a közeli napokban megismétlik. A gyógyszerészek tehát megtesznek mindent az ellátás biztosítására.
