Népújság, 1956. október (77-83. szám)

1956-10-06 / 78. szám

4 NÉPÚJSÁG 1956. október 6. szombat cA kiilhiiúljj m£g,y£Í diuttól után A harmadik megyei ifjúsági béketalálkozó alkalmával ren­deztük meg több művészeti ág­ban a Hámán Kató ifjúsági kulturális seregszemle megyei döntőit. A Megyei Színjátszó Hetek keretében a megye legjobb színjátszó csoportjai léptek fel Egerben és a megye nagyobb kultúrotthonaiban. Szeptem­ber 1 és 23 között 6 előadást láthattak, Egerben többnyire csak a zsűri tagjai, a megyé­ben pedig a nagyszámú közön­ség. Voltak egészen kiváló elő­adások, amelyek rendezés, művészi előadás, átéltség és színpadtechnikai kivitel tekin­tetében kifogástalanok voltak, de egy-két előadás magán vi­selte a dilettantizmus, a hozzá- nemértés, a gondatlanság je­gyeit. A kömlői kultúrotthon szín­játszó csoportja Jókai: Kőszívű ember fiai című négy felvoná- sos színművet adta elő Eger­ben, igen nagy sikerrel. Az elő­adás kidolgozott, gondos, lel­kes munkát igényelt s minden nehézséget sikerrel győzött le az együttes. Úgyszólván az egész falu kollektív munkájá­nak az eredménye volt a szín­vonalas, sok helyütt igazán művészi előadás. A tanács dol­gozói, a község pedagógusai, fiataljai szívüket-lelküket ad­ták ebbe az előadásba. Tallé- fosí alakítóját különös dicsé­ret illeti meg, nemcsak igazán jó alakításáért* hanem azért is, mert családi gyász közepette is vállalta a szereplést a verse­nyen, nem hagyta cserben 50 ember áldozatos, lelkes mun­káját, községe színjátszó cso­portját. Az eredményes mun­kát nem kis mértékben segítet­te elő Csáti tanácselnök min­denben támogató, a kulturális tevékenységet szívügyének te­kintő munkája. Kiváló előadásukért méltán nyerték el „Heves megye leg­jobb színjátszó csoportja 1956- ban megtisztelő címet és a serleget. A gyöngyössolymosiak szín­játszói Sásdi: Cseresznye­virág című három felvo- násos drámáját adták elő Pe tőfibányán, telt ház előtt, ha­talmas sikerrel. Községük kul- túrotthonnal egyelőre nem ren­delkezik, hol itt, hol ott pró­báltak, de lelkesedésük legyő' zött minden akadályt. Igen színvonalas, jó produkcióval lepték meg a közönséget. Be­bizonyították, hogy a Csárdás­királynő után ilyen nehéz drá­mát is jól elő tudnak adni és a művészi előadást a közönség lelkes tapssal jutalmazta. A csoport kiváló minősítést ért el és a zsűri Orbán József 1500 forintos művészi, életnagyságú Gorkij-mellszobrával jutalmaz­ta a kiváló munkát. A Romániába készülő Bél­apátfalvi Cementgyár színját­szói Gárdonyi: Fehér Anna cí­mű három felvonásos népszín­művét adták elő- Kiváló minő­sítéssel elnyerték a zsűri met­szett kristáiyvázáját. Kiváló minősítést ért el még a tiszanánai kultúrotthon El­lencsoport című jelenetével, melynek előadásában az élet eleven árama lüktetett, átélt előadásmódjuk, szép kiejtésük külön dicséretet érdemel. A kisfüzesiek Fehér Anna elő­adása dicséretes kezdeménye­zés volt a falu egész fiatalsá­gát összefogó színjátszó csoport részéről. A hevesi járási kul- túrház színjátszói Molière: Ké- nyeskedők című darabjának előadásával erejüket egyelőre meghaladó feladatra vállalkoz­tak. Sajnálatos, hogy a Gyöngyö­si Váltó- és Kitérőgyár színját­szói az „Igazgató úr nevenap- ja” című három felvonásos len­gyel víg játékukkal nem vehet­tek részt a versenyen, pedig eddigi előadásukkal bebizonyí­tották, hogy a megye legjobb­jai közé tartoznak. Az ifjúsági találkozón há­rom szabadtéri színpadon folyt a' nemes versengés, mintegy 60 művészeti csoport szerepelt ezen a napon Eger város és a megye közönsége előtt. Már a délelőtti felvonuláson résztvett több népi együttes, tánccsoport színes népviselete sejtetni en­gedte, hogy a délutáni kultúr­műsor alkalmával nemcsak színpompás öltözékükben, ha­nem nagyszerű előadásaikban is gyönyörködhetünk. A népi zenekarok és fúvós zenekarok versenye a Pedagó­giai Főiskola szabadtéri szín­padán zajlott le. Meglepően változatos és színes műsorral léptek fel az együttesek. „He­ves megye legjobb népi zene­kara" címet és a serleget a hatvani városi kultúrotthon népi zenekara nyerte el, Mezei Gyula vezetésével. Kiváló mi­nősítéssel és a zsűri metszett kristály serlegével büszkélked­het a *Puporka Géza vezette recski népi zenekar. Gódor Kálmán: Téli táj című értékes olajfestményét kapta jutalmul kiváló szerepléséért a hevesi járási kultúrotthon népi zene­kara. Gyönyörködhettünk még a Kökény Antal vezetésével szereplő másik recski népi ze­nekar, a füzesabonyi, a bél­apátfalvi és a verpeléti népi zenekar játékában. „Heves megye legjobb szim­fonikus zenekara 1956-ban” cí­met és serleget az évek óta kiválóan működő petőfibányai szimfonikus zenekar nyerte el. Sajnálatos, hogy a rózsaszent- mártcmi és a hatvani MÁV szimfonikus zenekar nem vett részt a versenyen. A káli út­törő zenekar jó szereplésért elnyerte a zsűri kristályváza díját. A népi együttesek színes for­gatagában két újonnan műkö­dő együttes vitte el a pálmát. A mezőszemerei népi együttes summás hagyományok feldol­gozásával új utat keresett és talált meg az eddigi lakodal­masokkal és fonó jelenetekkel szemben. Szakmai segítséget is kaptak a téma feldolgozásához, ök is elnyerték a megtisztelő címet és az ezüstserleget. A fü­zesabonyi népi együttes közös­sége palóc lakodalmas hagyo­mányait elevenítették meg igen ügyesen. Nagy erényük, hogy bekapcsolták az együttes mun­kájába a falu idősebb paraszt embereit s az asszonyok maguk is szereplést vállaltak az együt­tesben és nagy buzgalommal tanítják a még gyengén tán­coló füzesabonyi fiatalokat, a régi lépésekre, szokásokra. A zsűri munkájukat Kocsis- né, András Gizella: Nagyanyó mesél című olajfestményével jutalmazta. A bodonyi úttörők gyermek- játékukkal elnyerték a kris» tályváza díjat. A népi tánccso­portok nagyrésze már kész ko­reográfiát adott elő, többen igen helyesen nyúltak saját községük, vagy közvet­len környékéről gyűjtött tánc­motívumokból összeállított tán­cokhoz. Az egerbocsi DISZ együttes az egerbocsi tánc­szvittel lett első. Kiváló mun­kájukkal elnyerték a serleget és a vele járó címet. A Fínom- szerelvénygyár fiatal tánccso­portja a felsőtárkányi lány­tánccal igen szépen szerepelt, örülünk annak, hogy ez a kis tánccsoport nagy szeretettel és gondossággal tanítgatja a gyár munkás fiataljait is a szép tár- kányi táncokra. Kiváló minő­sítésükkel megszerezték a zsűri kristályváza jutalmát. E csoportban a Hatvani Cu­korgyár tánccsoportja Kanász- táncával szép produkciót mutatott be. Kistápéi darudü- bögő c. koreográfiájuk is nagy sikert aratott. Kiváló munká­jukért elnyerték Orbán József: Kubikus c. terrakottáját. Az egri Közgazdasági Technikum ritmikus tánca versenytárs nélkül e táncnemben kiváló volt. Jutalmuk Bíró Lajos: Modellezők c. olajfestménye volt. A szólisták közül nagyon ügyes táncukkal, remekül ösz- szeállított táncszámukkal Czompó Andor és Barta Sán­dor lettek a megye legjobb táncosai. A zsűri serleggel ju­talmazta őket. (Csak azt nem tudjuk, hogyan fognak osztoz­kodni rajta.) A fedémesi me­nyecskék községük eredeti népdalait énekelték nagy si­kerrel. Molnár Tivadarné, Baj­záik Ferencné és Fehér lstván- né szép éneklésükkel elnyer- ték a zsűri jutalmát. Hamza Nándor szavalatával érdeklő­désre számottevő tehetséget árult el. Kristályvázát kapott. Nagy örömünkre szolgált, hogy a megye öntevékeny mű­vészeti csoportjai szorgalma­san készültek a megyei dön­tőkre, színes, gazdag műso­rukkal a megye többezer fő­nyi közönségét szórakoztatták, nevelték. Használják fel a téli idősza­kot művészeti csoportjaink a további rendszeres és jó mun­kára, és készüljenek fel az 1957-es moszkvai VIT verse­nyekre, hogy egy év múlva ne- csak a megye közönsége előtt, hanem a világ ifjúsága előtt is büszkén mutathassák meg He­ves megye gazdag népművésze­ti értékeit, színes népviseletét alkotókedvét, hogy mi is lete- hessük népi művészetünk obu- lusát a többi nemzet kultúrájá­nak kincsestárához. DIENES TIBOR M. T. népművelési osztálya Í35 NAPTÁR <55 Október 8: 1849: Az aradi tizenhárom kivég­zése. Október 7: Hét éve alakult meg a Német Demokratikus Köztársaság. Október 8: 1918: hatvanöt munkásgyűlés Bu­dapesten, amelyen a tömegek azonnali békét követelnek. Október 9: 1942-ben végezték ki a Margit- körúti fogházban Schönherz Zol­tánt, 1863-ban született V. R. Viljamsz világhírű szovjet agrobiológus. — A SZAKSZERVEZETI Székházban új vendéglő nyílt szeptember közepén. Bőválasz-i tékú étlap, jó minőségű italok állnak a fogyasztók rendelke­zésére. Esténkint zenekar szó­rakoztatja a vendégeket. — A JÖVÖ ÉV folyamán az egri Népbüfét, ahol eddig csalt állva lehetett étkezni, rendes vendég­lővé alakítják át. — AZ EGRI BORKÓSTOLÓ előreláthatólag október 31-ig áll a fogyasztók rendelkezésé­re. Október közepére készül el a vár mellett az új borkósto­ló, amely stílszerű berendezés­sel és a híres egri borfajták­kal minden bizonnyal meg­nyeri a vendégek ízlését. FILM FÜST AZ ERDŐBEN A Gyöngyösi Puskin Filmszínház október 5—7-ig mu­tatja be a Füst az erdőben —című színes szovjet filmet. Valahol Távolkeleten, a határ közelében • lévő új gyári munkástelepülésen él szüleivel Vologya Kumakov. A kis fiú rossz bizonyítványt vitt haza, ezért szobafogságot kap. Egy napon a közelgő erdőben tűz ütött ki és Vologyáék szomszédja. Fedoszjev pilóta parancsot kap a tűz keletke­zésének felderítésére. A pilóta felesége kislányával és a szomszéd Vologyával, később hozzájuk csatlakozik Brutik, a kis kutya is, a repülőtérre mennek, ahol közlik, hogy megszakadt a kapcsolat a pilótával. Hazafelé menet a kis­fiú elszakadt a többiektől, eltéved az erdőben, s megta­lálja Fedoszjevet, aki lezuhant és súlyosan megsebesült. A kisfiú erejét meghaladva kutatja fel a felderítőket, hogy megmenthessék a pilótát és felkutassák a díverzánsokat, akik az erdőt felgyújtották, s Fedoszjev repülőgépét lelőt­ték. Egri Vörös Csillag: Október 8—10: Traviata (olasz). Október 7-én, vasárnap délelőtt matiné : Érettségi bizonyítvány (szovjet). Délutáni előadás: Október 6—10: Sas fia (jugoszláv). Egri Bródy: Október 6—10: Szökevények (francia). Egri Szabadság: Október 6—7: A mexikói (szov­jet). Egri Béke: Október 6—8: Traviata (olasz). Gyöngyösi Puskin: Október 6—7: Füst az erdőben (szovjet). Október 8—10: Bagdadi tolvaj (angol). Október 7-én, vasárnap délelőtt matiné: Első hangverseny (francia). Gyöngyösi Szabadság: Október 6—10: Bagdadi tolvaj (angol). Október 7-én, vasárnap délelőtt matiné: Riadó a cirkuszban Hatvani Vörös Csillag: Október 6—9: Ünnepi vacsora (magyar*. Október 7-én, vasárnap délelőtt matiné: Hegyi tó titka. Füzesabony: Október 6—9: Papa, mama, fele- I ségem, meg én (francia). Pétervására; Október 6—7: Zsongó melódiák (osztrák). Október 9—10: Ernst Thaelmann I. rész (német). HU FILMHIREK ■ ■ ■ — PESTALOZZI életéről készül filmet forgatni Ériek Menzel, az erlangeni Tudományos Filminté­zet vezetője. — GINA LOLOBRIGIDA saját filmgyártó vállalatot alapított. El­sőnek Daudet Sappho című regé­nyét akarja megfilmesíteni. MŰSORA: Október 6. szombat: Egerben, este fél 8-kor: Csongor és Tünde (Katona-bérlet). Október 7. vasárnap: Egerben, du. fél 4-kor: Csongor és Tünde (bérletszünet). Egerben, este fél 8-kor: Csongor és Tünde (bérletszünet). Október 8. hétfő: Nincs előadás. Október 9. kedd: Egerben, este fél 8-kor: Csongor és Tünde (Arany-bérlet). E TÖRTÉNET szereplői egytől- egyig az újságíró fantáziájában szü­lettek. Maga a történet is a fantázia szüleménye, hisz ilyesmi talán nem is fordulhat elő nálunk. A Gamért Vállalat kultúrosa, Csárdásné elhatározta, hogy addig nem nyugszik, míg kedves vállala­tát el nem viheti a Tátrába. Ha a Szemért, Perért, Ujjért Vállalat el­mehetett, hát ők sem maradjanak alul. Be is ment a személyzetishez, Röhöncs elvtárshoz, aki boldog öröm­mel egyezett bele, mondván: imád­ja a hegyeket, a Tátrát, minden va­gya a felhőkbe lógatni a lábát. Ezt mondta Pannika, a gépírónő is, de ez volt a véleménye Robotnak, a nor­másnak és Szabolcsinak, a tarfejű könyvelőnek is. Elragadtatva ecsetel­ték, milyen csodálatos lesz a hegyek között barangolni, ózondús levegőt szívni. Csárdásné a kezeit dörzsölte örö­mében és mamáj árnak, húgának, ke- resztmamájának is gyorsan beszerez­te a vízumot, tekintettel arra, hogy a mama imád hegyet mászni, a húg tüdőgyenge, és a keresztmama aszt­más. Robot úr nejét és négy gyer­mekét jelentette be, a vállalatvezető csak feleségét, aki azonban kettőt tett ki, a személyzetis anyósát, hogy bevágódjon végre hozzá, a gépírónő unokafivérét, aki a rossz nyelvek szerint nem is az unokafivére, Sza­bolcs meg a kutyáját. Két hetet vé­gig izgult az egész család, azaz bo­csánat, a vállalat, amíg a vízum meg nem érkezett. Azután értekezle­tet tartottak a helyes viselkedésről. Burkus Kázmér, a Gamért legcsön­desebb tagja, akit egy kicsit gügyé­nek tartottak, mert ad 1: senkit nem fúrt, ad 2: soha sem ugrott ajtót nyitni a vállalatvezetőnek, ad 3: nem árult a hivatalban ausztrálgyapjú kardigánt, — szóval ez a Burkus megkérdezte szelíden és szerényen, mit is vihet és hozhat az ember fia az útról. A személyzetis felállt és kijelentette, hogy a vállalat öntuda­tos tagjai ilyet ne is kérdezzenek, mert öntudatukkal nem fér össze effajta üzletezés. Senki se merjen tehát se hozni, se vinni. Csárdásné kultúros kijelentette, hogy ő a felelős a társaságért és szi­gorúan csak az előírt holmit hozzák az útra. Azután bocsánatot kért és elrohant megvenni még egy kardi­gánt. A Csemegében találkozott Sza­bolcsi úrral, aki irulva-pirulva rej­tegetett valamint a háta mögött, Csárdásné szúrós szemeinek hatásá­ra azonban bevallotta, hogy imádja a téli szalámit, s anélkül nem utaz­hat el. A vállalatvezető kövér fele­ségével az utcán találkozott Csárdás­né, az kalapszatyrában cipelt hason­ló árut, s bájos mosollyal jelentette ki, hogy étvágya miatt öt napra fel­tétlen szüksége van legalább 9 kiló szalámira. Pannika úgynevezett unokaöccse boros demizsont hurcolt, Robot úr Kossuth-cigarettákat vásá­rolt... Készülődtek..., készülődtek... ELJÖTT az indulás ideje. A csa­ládtagok között egészen elenyésző csoportnak tűntek a Gamért dolgo­zói. A vállalatvezető feltolta kövér nejét a buszra, vele együtt vagy húszféle kis és nagy szatyrot, kof­fert. Ezután Robot úr törtetett fel négy rakoncátlan lányával, majd Csárdásné, anyja, húga és kereszt­anyja és egy öreg, félig vak és süket néni következett. Csárdásné bocsá­natkérő mosollyal fordult kollégái- hogy, hogy ugyebár a nagymamát nem hagyhatja otthon, s a vízumnál már nem számított, — eggyel több, vagy kevesebb. Hosszas vita után, — hogy ki ül szemben, és ki ül hát­tal, ki bírja a benzinszagot, s ki nem — elhelyezkedtek. S ahogy illik, el­kezdődött a pusmogás. Robot úr meg­kérdezte Szabolcsit, hány kiíót ho­zott, Pannika a Csárdásné nagyma­májának kosarát figyelte ádáz sze­mekkel, a vállalatvezető felesége egy csirke tetemét dobálta ki az ablakon és vágyódó szemmel nézegette a sza­lámi rudakat. Burkus felkiáltott, néz­zenek csak ki az ablakon, csodálatos szép a táj! — ühüm... — mondta szó­rakozottan a vállalatvezető, s be­mondta az ultimót, majd a sofőr fi­gyelmeztette Csárdásnét a hegyekre —völgyekre, de az unottan emelte fel szemeit a „Vérbosszú titka” című könyvből, Pannika az unokaöccsével veszekedett, lehordta mulyának, gü­gyének, mert ő nem hozott szalámit. Vámvizsgálat. Az arcok irultak-pi- rultak az izgalomtól, Csárdásné ma­májáról nem tudni miért, patakok­ban folyt a víz, Robot úr kislányai kövérre duzzadt felsőtesttel álldogál­tak, a vámtisztek hümmögtek, a ren­geteg Kossuth, szalámi és demizson láttára. Ezután túl voltak ezen is, Csárdás mama megkönnyebbült, s le­vetette mind a kilenc kardigánt, Ro­bot úr lányai is megfogytak, csak a vállalatvezető felesége maradt — mint volt — terjedelmes. ELSŐ ÁLLOMÁS: gyönyörű cseh­szlovák város. Burkus megjegyezte, meg kellene talán nézni a Dómot. Szúrós szemek tüzébe került és Rö­höncs félhangosan jelentette ki — hülye. Aztán elrohantak a szélrózsa minden irányában. Csárdásné az egyik utcasarkon úgy suttogott, mint a Keletinél a tűzkő-árusok, — kardi­gánt, kardigánt, valódi valódi auszt­rál, Szabolcsi a szalámit kínálgatta, Pannika unokaöccse egy cseh atyafi­nak ajánlhatta a kiváló egri bort. El­telt az idő, a sofőr dudált és az uta­sok boldog mosollyal, olyik bosszú­san ült vissza, mert a figyelmetlen sofőr nem várt tovább, míg lebo­nyolítja minden üzletét. Szebbnél szebb táj következett, ez csalt kiáltást Burkus ajkaira, de nem talált megértésre. Az asszonyok azon vitatkoztak, hogy Csárdásné frissen szerzett harisnyái nylon, vagy szilon gyártmányúak-e, hogy Robot úr gumiköpenye nem buda­pesti nagyáruházban látott-e napvi­lágot. Robogott a koesi a szerpentineken felfelé és a Tátráig meg sem állt. — No, — gondolta Burkus, — ez a táj végre megigézi a legszőrösebb szivú- eket is. — De csalódott, mert ismét árulásra kélt a had, s Csárdásné ki is jelentette, hogy a nagymama úgy­sem bírna felmenni, ezért ő is lent maradt. Mire Burkus körülnézett, a nagymama már frissen tipegett tova, karján a kardigánokkal. Ez ismétlő­dött az út minden állomásán. Aztán visszafelé indultak. A határ előtt Robot úr lánykái ismét meg- gömbölyödtek. Szabolcsi kutyájának valódi bőr nyaköv virított lompos szőrén. Csárdásné keresztanyja ka­lapja alá dugta a szerzett nylonha­risnyákat, Pannika unokaöccse felső zsebéből legalább 12 örökiron kandi kált ki. A vállalatvezető egy mosó gépet, s két motorkerékpár gumi tuszkolt az ülés alá. Nagy volt sürgés-forgás. A vámvizsgálat mégi jól sikerült, mindössze a mosógépe szállították le, mert hát ugye mégis. MOST MÁR megkönnyebbülve, az út hátralévő részén mindenki e ragadtatva nyilatkozott az utazásró Isteni volt Rozsnyó, — suttogta Pa nika, ott találtam a legszebb nyl kesztyűt. — Nekem jobban tetsze Eperjes, — toldotta meg a kérész mama, ott vettem a habselymeké A vállalatvezetőné Kassa mellett tő lándzsát, mert ott szerezte be égé. évi kakaó, rizs és citrom szükséglet Burkus is beleszólt a beszélgetés’ félénken megjegyezte, hogy a leges dálatosabb mégis a Tátra volt, a szi Iák, a vízesés. Erre a négy Rob lányka kuncogva összesúgott és ] lentőségteljesen a homlokukh emelték kezüket. Megérkeztek, i haza mindenki ragyogó arccal mes te az ismerősöknek. — Képzeld Tátrában voltam... Isteni dolog turistaság... TÖRÖS KÁRÓLYN

Next

/
Thumbnails
Contents