Népújság, 1956. október (77-83. szám)
1956-10-06 / 78. szám
1996. október 6. szombat NÉPÚJSÁG 3 A tél előtt a Gyöngyösi XII-es aknában Jókora széndarabokat cipel a hátán az ezres gumiszalag- Mint valami széles és végtelen folyam a nagy uszályokat, úgy hozza ki a napfényre a föld mélyének féltve őrzött kincsét: a lignitet. Ezután már nem is kell sok idő ahhoz, hogy a vagonokba, majd rendeltetési helyére, a kazánokhoz és a lakosság százainak kamrájába kerüljön a meleget és a fényt árasztó tüzelőanyag. Égető szükség van szinte minden gramm szénre, különösen most a téli időszak előtt, amikor népgazdaságunk súlyos fűtőanyaghiánnyal küzd és a lakosság is most szerzi be téli tüzelőjét. Ezt az országos nagy gondot, az emberek ezreinek gondját enyhíti a Gyöngyösi XII-es akna munkájának minden napja, minden órája, és minden pillanata Kézenfekvő hát a kérdés, vajon lesz-e elég tüzelő télire, teljesítik-e kötelességüket a gyöngyösi bányászok? Megnyugtató választ kapunk, ha egy kissé széjjel nézünk az üzemben, megismerjük a bányászok igyekezetét, törekvéseit. Jól felkészültek a télre a XII-es aknánál, és az utolsó negyedév munkája miatt sem kell majd szégyenkez- niök. A jelek legalább is ezt mutatják. Örökké mozgó, élénk a külszín élete. Szorgalmas építőmunkások dolgoznak a nagy 200 vagonos szénbunker tetején. Sietnek, hogy még a hideg beállta előtt a régi fabunker helyett az új, korszerű betontárolóba kerüljön majd a szén. Külön szalag szállítja majd ide a lignitet, s már építik is a tárolóhoz’ vezető új izalaghidat. Igen sok átalakí- ást, rendezést lehet látni nindenfelé. Az altárőtól nem nessze új körbuktató készül, íz üríti majd ki a csillékből tz elővájáson termelt szenet, tok nehéz fizikai munkától, árasztó lapátolástól menti najd meg ez a dolgozókat. Bruzsa János, az üzem fia- al gépészmérnöke készséggel londja el, hogy elkészítették téli felkészülés intézkedési érvét, s az elmondottakon kiül a .közeli napokban és he- ekben még igen sok a tenni- aló. Itt van pl. a fatelep. Ami faellátásí illeti, nincs panasz, esz elegendő ácsolat a nagy íunkák idején. Tapasztalatól tudjuk, hogy ősszel és té- ■n a sok esővíz és hóié tócsá- a gyűlik össze és hosszú időn t áztatja, rohasztja a földön rolt drága bányafát. Most zlevezető árkot húznak a .telep körül, s az egyes fa- áglyák között is. A dolgozók li elhelyezésére is gondolt az em vezetősége. Szükség ese- n ideiglenes szállássá alakít- k át a legényszálló nagyterét és a melegedőben is lehet íiglenesen szállást készíteni, átalakítási munkák, szerelek folynak az altáróban is. dolgozók régi vágyát teljesí- ., amikor a jövő hónapban vezetik a népes-szállítást. A lanyszerelők már készítik a vezetékeket a balesetek elkerülésére pedig kivilágítják a hosszú, sötét alagutat Az altáróban több helyen szaporán csurog be a víz. Hiába a jó falazás, a víz csak áttör valahol. télen azután megfagy és a hosszú jégcsapok akadályozzák a szállítást. Ezt is megszüntetik rövidesen; még pedig úgy, hogy a csepegés helyén befúrnak, híg cementhabarcsot nyomatnak be és az eltörni a repedést. Fontos dolgok ezek, de talán mégsem a legfontosabbak a téli felkészülésben. Az utolsó negyedév sikeres munkájának, a téli termelés eredményeinek kulcsa a földalatti munkahelyek, a frontfejtések felkészülésében van. Tudvalévő, hogy a bányatűz, — amely még mindig ég, — eléggé igénybe vette a tartalék frontfejtéseket. Ennek ellenére még sincs hiány tartalékfrontokban, s ez\ a gondos előkészületnek, a sok elővájásnak köszönhető, — mondja Oláh Ferenc bányamester. Nemsokára leáll a 22-es front helyette a 28-as termel majd, s így összesen négy frontfejtés látja el a napi 102 vagonos termelést. Megnyugodhatnak hát az érdeklődők a gyöngyösi bánya a télen sem marad adós a tüzelőanyaggal. Nem érhet bennünket váratlan meglepetés, — folytatja Oláh elvtárs —, hisz a termelő frontokon kívül még négy, vagy öt tartalékfejtés áll majd rendelkezésünkre. Sokat várunk a 26-os front dolgozóitól akik eddig is a legtöbb szenet adták. Kovács Béla, Kovács Sándor és Oláh Sándor frontmesterek brigádjai nemcsak mennyiségileg adtak többet, hanem a szén minősége is a legjobb. A megengedett két százalék helyett csak 1.7 százalék a meddőtartalom. Munkájuk nagyban elősegítette azt, hogy a bányatűz ellenére is körülbelül 30 vagonnal túlteljesítette az üzem a harmadik negyedéves tervét. Hasonló jó eredményekkel kezdődnek az új negyedév első napjai. A termelőmunkát, az új frontfejtések készítését, a biztonságos szállítást több tényező is elősegíti. Rövidesen egy F 4-es gép munkája gyorsítja meg a vágat kihajtásokat. A 22-es front szállítóvágatában Horváth Bertalan elővájá- si brigádja, a korszerű biztosításnak megfelelően TH gyűrűkkel dolgozik A tartós és biztonságos vágat három front anyagellátását biztosítja majd rövidesen. Javult a munka a 28-as front légvágatának előkészítésénél is. A vágat kézi hajtásánál ezelőtt Bolyki Lőrinc csapata egy nap alatt sem tudott egy méternél többet előre haladni. Most, amikor, Goór István csapatát telepítették erre a munkahelyre, naponta három méter az előrehaladás- Rövidesen üzembe helyezik a bánya vezetőinek közös újítását, az elővájási rakodógépet, s minden bizonnyal ez is segíti majd a téli munkák sikerét. A jó felkészülés ellenére mégis akad egy-két kisebb szépséghiba, amely ha így marad. később megbosszulja magát. A bányában már három farabló vitla van, de sajnos, még sem tudják eredményesen használni, mert gyengék a vontató kötelek. Omlasztás közben elszakadnak, gátolják a munkát és ez már sok dolgozót e nagyszerű újítás ellen hangolt. Nincs elegendő puliit (vontató-szerkezet) sem — panaszolják többen is. Mindössze egy vart, s a szereléseknél a vitlák és kaparó szalagok át- vontatása kézi erővel sok időt vesz igénybe. Ez az oka annak, hogy a frontok nem tartják be a ciklust, sok idő vész kárba Még mindig hiányzanak a gépek kenéséhez szükséges téli olajok — hangzik az újabb panasz. A meghajtó motorok, csigaművek és szalagrészek kenéséhez ez feltétlenül szükséges. S még egy, ami az embereket közelebbről érinti, a legényszálló helyzete és állapota. Jelenleg még most sem látszik biztosítottnak, hogy a télen megfelelő fürdő, kultú- rális és szórakozási lehetőség áll ipajd a dolgozók rendelkezésére. Sajnos, évek óta alig változtak valamit ezek az áldatlan állapotok. Nem megoldhatatlan egyik probléma sem. Az előbbiekben a tröszt, az utóbbin pedig az üzem vezetőségének embersége, gondoskodása tudna igazán segíteni. CSÁSZÁR ISTVÁN Október 6 - nemzeti gyásznapunk JCmeAejL tuAf ák Kevesen tudják például azt, mit jelent a »hematológia«. Pedig már egy Hematológiai Gondozó Intézet is működik Egerben. Még hozzá igen számottevő eredménnyel. A hematológia a vérképzőszervi betegségekkel foglalkozik. A vérszegénységgel, a fehérvérűséggel, a vashiánnyal és egyéb zavarokkal. Meglehetősen gyakori betegségek ezek. Különösen a vashiány, amelyet a legutóbbi évekig ki sem tudtak mutatni. Az egri Megyei Kórház laboratóriu- fna — dr. Ringel- hann Béla főorvos vezetésével — kidolgozta a szervezet vashiányának diagnosztikáját, A vashiány tüneteit — általános fáradtság, láz, idegesség — azelőtt neuraszténiának, ideg- bántalmaknak tudták be, s megfelelő kezelés híján nem is orvosolhatták. Különösen a nők között volt gyakori. A vashiányos betegek szülést, műtétet rendkívül nehezen viselnek el. Dr. Ringelhann főorvos kutatásai nyomán ma már tökéletesen kimutatható ez a betegség és könnyűszerrel gyógyítható. A vészes vérszegénység sem gyógyíthatatlan. A B 12 vitamin rendszeres szedése megóvja a vészes vérszegénységben szenvedőket a betegség minden következményétől. így hát ez a kór sem «■vészes-'-' többé. Ringelhann főorvos két orvostársa és hat asszisztense odaadó segítségével jelenleg a sugárzásos betegségek vérképző szervi zavaraival foglalkozik, s a sárgasággal fellépő magas vastartalom okát kutatja. Ezt a munkát az Egészségügyi Tudományos Tanács anyagilag is támogatja. A gondozóba szak- rendelések, körzeti orvosok beutalására kerülnek a betegek Megvizsgálják à kórház valamennyi betegét. Különösen a sebészeti osztály ápoltjainál fontos ez — náluk műtét után gyakran fellép vashiány, vérszegénység. A gondozónak módja van arra is, hogy rendszeresen ellenőrizze a régebbi betegeinek állapotát. Az elmúlt három év alatt jelentékeny tudományos munkát végzett ez a kollektíva, gyakran elég nehéz körülmények között. Sok segítséget kaptak a kórháztól és országos intézményektől is, de az . általános gyenge műszerellátás miatt nem egyszer maguknak kellett elkészíteniük a bonyolult műszereket. A külföldi szakirodalomhoz többnyire hozzájutnak, de már a Nemzetközi Hematológiai Társaság kongresz- szusaira mindezideig nem sikerült eljutnia Ringelhann főorvosnak. Köszönetén kívül mással nem tudjuk viszonozni Ringelhann főorvos és segítőtársai fáradhatlan kutatásait, amelyeknek megyénkben már annyi ember köszönheti visszanyert egészségét. Álljon itt ez a néhánysoros ismertetés hálánk és tiszteletünk jeléül. Tizenhárom magyar tábornok, a szabadságharcos honvédsereg tábornokai hálták mártírhalált ezen a napon. Amíg éltek, az elnyomó Habsburg monarchia ellen vezették katonáikat, amíg éltek ők tizenhármán, emberek voltak más és más tulajdonságokkal, vérmérséklettel, világnézettel, de igaz ügyért harcoltak, s harcuk és haláluk egybeforrasztja a tizenhárom nevet. Damjanich, Kiss Ernő, Török Ignác, Knézich és ti többiek, akiknek nevét tálán el is felejtettük már, kegyelettel emlékezünk valamennyiötökre, amikor azt mondjuk: aradi tizenhárom. Ez a nap a ti napotok az év minden napjai között. Amióta meghaltatok, eltelt száz esztendő és már egy második évszázad napjai peregnek, új harcok, új gyászok, új mártírok nevei sorakoznak azóta a történelem sárguló lapjain, s a nemzet, amelyet eltöltenek mai gondjai és örömei, fortyogva, kavarogva készülő új korszaka, nem mindig gondol régi vértanúira. De ezen a napon újra rátok emlékezünk. Ez a nap nem csak a ti szomorú halálotoknak napja, hanem a szabadságáért küzdő és elbukó nemzet gyásznapja is. Hányszor emelt fegyvert ez a nép és hányszor ejtette ki halálra sebzetten vérző újjai közül! És hányszor emelt csontokból és fejekből piramist, hányszor ülte vérgőzös torát a győztes zsarnokság! Dózsa karóba húzott keresztesei. űzött farkas módjára bujdosó kurucok, Martinovics Ignác, kinek feje dobpergés közepette a földre gurult, s a lemetszett fej koppanására láncok csörgése felelt Kufstein vastag falai közül . . . Mennyi vértanú! Emlékezzünk rájuk is ezen a napon, mindazokra, akik a szabadságért éltek és a szabadságért haltak, nemzetük szabadságáért, boldogulásáért. Múzeumi napok Egerben Az UNESCO kezdeményezésére október 7. és 14. között az egész világon múzeumi napokat tartanak. E napok célja népszerűsíteni a múzeum munkáját és gyűjteményeit a dolgozó tömegek, az ifjúság körében. Az egri Dobó István Múzeum ez idő alatt egy három részből álló előadás sorozatot rendez. Október 9-én, kedden 18 órakor dr. Szántó Imre főiskolai tanár ankétot tart a Pedagógus Klubban (Tanítóképző) a múzeumi szemléltetés lehetőségeiről az iskolai oktatásban. Október 11-én, csütörtökön 20 órakor Galván Károly muzeológus a TTIT klubhelyiségében az egri vár régészeti feltárásának eddigi és a jövőben várható eredményeit ismerteti. Október 13-án 17 órakor Fehérvári Géza, az Orsz. Iparművészeti Múzeum tudományos kutatója a Járási Kul- túrház I. emeleti kis előadótermében a magyarországi török hódoltság művészeti emlékeiről tart vetítettképes előadást. A múzeumi napok eseményeit ezen kívül úgy kívánjuk gazdagabbá tenni, hogy megindítjuk egy, az egri vár hagyományait ápoló társadalmi kör megszervezését. A társaság célja kiadványok útján, tudományos formában ismertetni Dobó István várát, gondoskodni a vár legszükségesebb (és rendkívüli, vagy költségvetésen kívül adódó) karbantartásáról, valamint pénzügyi alapot teremteni a további feltárás számára. A tagok tetszés szerint évi 10, 20, vagy 50 forint tagdíjat fizetnek és. díjtalanul kapják a társaság kiadványait, igazolványukkal ingyen látogathatják a várat. A társaság tagjai elsősorban egriekből és Heves megyeiekből fognak adódni, de számítunk mindazokra, akiknek közelebbi kapcsolata van, vagy volt Egerrel. A szervezés nagy munkájában sokak segítségére van szükségünk. Felkérjük ezért azokat, akik az elmúlt esztendőben valamilyen iskolai találkozót szerveztek, közöljék velünk az Egerben végzett diákok névsorát és lakcímét, hogy velük a kapcsolatot felvehessük. És nem utolsó sorban a Népújság olvasói közül azok, akik megértik a társaság megalakulásának a jelentőségét, az egri vár jövője érdekében, és be kívánnak lépni, közöljék címüket a Dobó István Múzeummal (Eger, Vöröshadsereg u. 26. sz.). Bakó Ferenc, múzeumigazgató Község fejlesztés — cement nélkül S? szeretet koldusa i alk sóhajjal hullnak a lélybe a sárga levelek. Az íz halottai egyre vastagabb- i párnázzák a földet, hogy tél fagya ne érje életet adó ■ök anyjukat. Tompa nesszé itulnak bennük a léptek és sárga szőnyegen meg-meg- nek a nyárt sirató szürke ■rebek. A Nap melegen süt. ■húnyt szemmel érezve árba ringathatná magát ember. De a levelek, a ve- '■>ek és a soványka kis öreg Iber a pádon, nagyon is dják az élet kórtanát. Utol- fellobbanás ez, — s utána i az ősz nyirka, a tél hígé. \ pádtól nem messze ök- nnyi kis kölykök hancu- mak az avarban, ötéves íet a legidősebb, a leg- ebb most látja a har- dik őszt. Fiatalok a ma- k is, akik fejüket össze- ?ják, türelmetlenül várva násikat, hogy befejezze, ty végre ő gombolyíthassa ább a szavakat — saját nmekéről, örök, igaz ön- ez. Az öreg ül a pádon, félig lehunyt szempillái mögül figyeli a kis kölykök hancurját, hallgatja a mamák ijedt fel-felkiáltásait, amely ilyenkor úgy röppen fel a fák koronájáig, mint valami riadt kismadár. Az egyik lurkó, a legnagyobb, csikónak képzelve magát, előtte vágtázik el, lábát dobálva, fejét rázva, — és hasra esve, hogy csak úgy huppan. Pont előtte, s épp akkor, amikor a mamák végre valami közös nagy ügy megvitatásába fogtak és ebben a pillanatban sem nem láttak, sem nem hallottak. Az öregember felugrik, lehajol a kis kólókért és porolgat- ja a ruháját. Az nem sír. csak hüppög, s kerekre nyílt szemmel nézi az öreg ember fakó haját, ráncos arcát, kopott, de tiszta, régimódi ruháját. — Nem fáj? — kérdi az öregember, s leül a padra, de nem engedi el a gyerek kezét. — Nem... Csak egy kicsit, — hüppögi a kis kölök. — Hogy hívnak... meg tudod mondani? — Mag... Péterke. — Aztán nagy komolyan hozzáteszi — Karikás Péter... S téged hogy hívnak, bácsi? — Engem is Péternek... Péter bácsinak. A kis kölök csodálkozik, hogyan lehet rajta kívül még egy Péter, különösen egy ilyen öreg Péter. De aztán, úgylátszik belenyugszik a nagy felfedezésre, mert új kérdés ötlik az agyába. — Tudsz lovat hajtani...? Az öregember gondolkodik, hazudjon-e, vagy sem. Soha életében nem hajtott lovat, sőt izzig-vérig városi ember lévén, inkább félt a lótól, mint szerette. Mégis azt mondja... — Tudok bizony... majd egyszer elviszlek kocsikázni. Jó lesz? — Nagyon jó... Én is tudok ám, majd együtt hajtunk a bácsival... S mikor megyünk? — Hát... hát majd megbeszéljük anyukával, meg apukával, s akkor majd... Jó? A gyerek rugdossa a földet, épp úgy kapál a lábával, mint valami igazi kis csikó. Futna is már tovább, húzná a kezét is, de valami még visszatartja. — A bácsinak van kisfia... olyan kicsi, mint én? — Nincs... Nekem nincs kisfiam. — Nincs? De miért nincs? A szomszédban lakik a Kormos bácsi, annak sok ilyen kisfia van, mint én. Unokája... tetszik tudni... — Nekem nincs unokám... nekem senkim sincs — mondja halkan az öregember, a kölök nem kis csodálkozására. — Senkije sincs a bácsi nak? Anyukája, vagy felesége, mint apukámnak7. — Nincs... nincs — rázza a fejét az öregember. — De kis kutyája biztos van... — Az sincs... Voll, de már öreg volt és eltemettük... Tudod? A kis Péter tanácstalanul áll. Ilyennel még nem talál-l kozott csöppnyi életében, hogy valakinek senkije se legyen, még egy kiskutyája se. — Én nekem nagyon rossz volna, ha egyedül lennék... Én félek a szobában, az anyuval alszom... tetszik tudni. A bácsi nem fél? Az öregember bólint, hogy fél, bizony ő is fél egyedül a sivár szobában, ahol fél életen át önző magabiztonsággal élte független életét. Es most, hogy túl van ezen a az utak, hidak javítása. A terveket jóváhagyták a tanácsüléseken, azóta már eltelt majdnem egy félesztendő, de a községek többségében nem tudták a terveket megvalósítani. Igaz, hogy cementből, betongyűrűkből és egyéb hasonló anyagokból hiány van, hiszen a termelés nem tud lépést tartani az igényekkel, de emellett sokszor tapasztalható, hogy egyes emberek, szervek hanyagsága miatt nincsen elegendő anyag. Novaj községben például féléve húzódik egy híd építése, mert a központilag kiutalt hét tonna nagyszilárdságú cementet az egri Tüzép nem tudja biztosítani, arra hivatkozva, hogy a Bélapátfalvi Cementgyár nem ad a részére anyagot. A községi tanács még az év első felében beadta az egri Tüzépnek a 70 mázsa cement kiutalásáról szóló utalványt, de csak 35 mázsát kapott. Közben tudomásukra jutott, hogy a Bélapátfalvi Cementgyár minden további nélkül ad nagyszilárdságú cementet kiutalásra. Érthetetlen tehát, hogy az egri Tüzép miért tartja magánál a 35 mázsa cementre szóló kiutalásra, mikor azt már régen igényelhette volna a Bélapátfalvi Cementgyártól. A npszvajiaknak is van panaszuk. Szükségük lenne 4 darab 80-as betongyűrűre, azonban nem tudják beszerezni az egri Tüzéptől, mert a Káli Cementipari Vállalat telepéről vagonhiány miatt nem tudják elszállítani a betongyűrűket. Pedig ott annyi raktári készlet van, hogy nem fémek el tőle. A noszvaji községi tanácsnak volna hozzá fuvareszköze hogy elszállítsa a gyűrűket, csak éppen engedély kellene hozzá. Varga István, fél életen, meg még többön is... se önzés, se magabiztonság, se szeretet, se senki, csak félelem és nagy, nagy üresség. Senki, akire úgy nézhetne, hogy ez én vagyok, hogy eliramló gondolataim, érzéseim, csontom és vérem lám itt él tovább... tovább az idők végezetéig. — Péterke... hagyd a bácsit... gyere ide szépen! — röppen fel az egyik mama hangja, inkább a gyanakvás, mint az öreg nyugalma iránti tisztelet miatt. Péterke kirántja a kezét az öregéből, s felejtve kocsit, kutyát, öregembert, újra csikónak érezve magát, nyargal az anyjához. Ott belefúrja a fejét az anyja ölébe, az fölébe hajol és aggódva, mint aki nagy útról jöttét üdvözöl, megcsókolja. Az öregember ül tovább a pádon, mint valami koldus, a szeretet koldusa, akinek ka-i lapja fölött megcsillantottak egy fényes forintot, aztán gyorsan zsebre is dugták. Ül tovább a verőfényben, s nézi a rozsdás leveleket, mint himbálóznak egyesével, magányosan, egyre közelebb a földhöz... ősz van! GYTJRKÖ GËZA Az egri járás községeiben is elkészítették a Lakosok bevonásával a köz- ségfeilesztési terveket. Saját anyagi forrásokból, a fejlesztési hozzájárulásokból olyan létesítményeket valósítanak meg, melyek közvetlenül a község dolgozóinak érdekét szolgálják, mint például
