Népújság, 1956. október (77-83. szám)
1956-10-06 / 78. szám
NÉPÚJSÁG 1956. október 6. szombat o Becsüljük meg a rali pártfunkcionáriusokat PARTUNK a romokban heverő ország újjáépítése, a re- Lció szétzúzása közben erődött, nőtt naggyá. A párt hívó szavára ezrek és százezrek fogtam hozzá a rom eltakarítához, az új élet építéséhez. S ezek között is az elsők a árt tagjai, a pártfunkcionáriusok voltak. Közülük nagyon sokan ma is nemcsak megbecsült tagjai a pártnak, hanem vezetői is, alapszervezetek, irtszervek funkcionáriusai. '.ékről az elvtársakról sokszor megemlékezünk, a legjobbak kormány kitüntetésben részesülnek — megérdemlik. De hol vannak azok — ha kevesen is —, akik a felszabadulás után évekig voltak pártfunkcióban, akik ott voltak a romok eltakarításánál és a romok helyén épülő új gyárak, városok, gépállomások alapjainak lerakásánál? Hol vannak azok az elvtársak, akik ugyan nem tudtak lépést tartani az új, születő élet száguldó iramával, de akik a jelen pártfunkcionáriusaink nagyrészét — utódjaikat — fel-* nevelték? Ezekről az elmúlt időben keveset beszéltünk. Mint ahogy az ujjunk sem, a kommunisták sem egyformák, — emberek. Különböző tulajdonságokkal, képességekkel rendelkeznek. A közös vonás mégis az, — s ez szinte eggyé kovácsolja őket —, hogy a marxizmus—leninizmus talaján állva, egyöntetűen harcolnak a Központi Vezetőség, a párt határozatainak megvalósításáért, a dolgozó nép érdekeiért, a szocializmus felépítéséért, legjobb tudásuk, képességük szerint. S ha az emberek, akkor a tudásuk, képességeik is különbözőek. Már pedig pártéletünk egyik törvénye, hogy a pártszervezetek és szervek vezető funkcióiba olyan elvtársakat válasszon a párt tagsága, akik a legképzettebbek, akik a kommunisták közül is a legjobbak tudják irányítani a párt harcát, dolgozni a párt, a nép ügyéért. Ez így is van nálunk és így is a helyes. Ez azonban semmi esetre sem jelentheti, hogy a hosszú évekig funkcióban lévő, de kiöregedett, az új elsajátítását nem annyira képes elvtársakat félreállítsuk. A KORÁBBI évek harcait vezető elvtársak sok-sok tapasztalatot gyűjtöttek. S ha e tapasztalatok egyrésze a szocializmus építésének jelenlegi szakaszában már nem is alkalmazható, másrészét nagyszerűen fel tudnák használni pártszervezeteink. Nyilvánvaló, hogy e ma is felhasználható sok tapasztalattól, jó módszerektől hiba lenne megfosztani a pártot. Ma még sajnos, mégis ez a tapasztalat megyénk legtöbb pártszervezetében. A Gyöngyösi Cipész KTSZ-ben Hilkó Ferenc elvtárs 1949-stől 5 évig volt a pártszervezet titkára. A KTSZ fejlődött, erősödött a pártszervezet is, és Hilkó elvtárs már nem tudta megfelelően összefogni, irányítani a pártszervezet munkáját. A tagság leváltotta, új, fiatal elvtársat bízott meg a titkári te- ■ endők ellátásával. Hilkó elv- j társ ezt megértette, de azt ; nem, hogy az új vezetőség feléje sem nézett, hogy egyszer sem kérdezték meg, mi a véleménye erről, vagy arról. Többször tett javaslatot Hilkó elvtárs, hogyan szervezzék meg a népnevelő gárdát, — nagy tapasztalata van ebben, több mint 30 tagú népnevelő gárdá- . juk volt, a környező falukba is jártak —, de nem hallgatták ; meg. „Akkor még fájt” — mondta lemondóan, mikor be- j szélgettünk, — de az arcáról, ' a szavaiból kitűnt, hogy még, most is fáj, hogy mellőzik. HASONLÓ a helyzet — csak i súlyosabb formában — Miskei 1 László elvtárssal, a gyöngyösi XII. akna pártszervezetében. Miskei elvtárs 10 év óta pártfunkcionárius, járási tikár is volt, de az ital dolgában nem tudott magának parancsolni, ! ezért a megyei pártbizottság visszahelyezte a termelésbe. , Ahogy mondani szokták, hasz- j nált a lecke. A pártszervezet i vezetői szerint is Miskei elv- j társ az utóbb 6—8 hónapban j sokat változott. Nem iszik annyira, brigádja a legjobbak közé tartozik a bányában. Ám pártmunkát, annak ellenére, j hogy kért, nem kapott. Bakos j elvtárs, a pártszervezet titkára j néhányszor, akkor is csak hi- j vatalosan, beszélgetett vele. j „Pedig tudnék segíteni, szükség j is volna rám — mondotta Miskei elvtárs —, de nem lehet. Hogyan tegyem hát jóvá a hibámat, ha nem engednek dolgozni” — kérdezte. S bár nem mondta, látszott rajta, hogy ezt a kérdést nem egyszer tette fel önmagának éjszakánként és munkaközben. Mi fáj ezeknek az elvtársaknak, az hogy elvesztették funkciójukat? Elsősorban nem ez — hisz becsületes, a párthoz ma is hű kommunistákról van szó —, hanem az, hogy a pártnak, amely őket emberré, kommunistává faragta, nincs szüksége rájuk. „Nem hiányzik a pozíció, a munka igen” — mondta Farkas Géza elvtárs, a Gyöngyösi VKG vállalatnál, ahol hat évig volt alapszervezeti titkár. Igen, ezeknek az embereknek a munka és a munkában a párt közelsége hiányzik, őket nem elégíti ki, ha gazdasági munkájukat kiválóan elvégzik, ha teljesítményük a 120—130 százalékon felül is van. A kommunisták kiolthatatlan tüze ég bennük: még többet adni magukból a pártnak, a dolgozó népnek, még tevékenyebben, aktívabban hozzájárulni társadalmunk szocialista átalakításához. Helyes-e hát, ha e nagy és szent tüzet maguk a párt- szervezetek vezetőségei olto- gatják? Semmiesetre sem. S hogy mégis így van, hiba volna csak az alapszervezetek vezetőségeit okolni. A járási és városi pártbizottságok legalább annyira hibásak, hisz az alapszervezetek mellett leginkább ők tudják felbecsülni ezeknek az elvtársaknak az értékét, ők hagyják jóvá a tagság akaratát, leváltásukat. Következésképpen a pártbizottságoknak kellene elsősorban figyelmeztetni az alapszervezetek vezetőségeit, hogy a leváltott elvtárs mennyire képes, hogyan tudja segíteni a párt- szervezet munkáját. EDDIG NEM ez történt Gyöngyösön sem. A postai pártszervezet a vezetőség választáskor megválasztotta az új vezetőséget, a reszortfelosztáskor a vezetőség tagjai, de a tagság is egyetértett abban, hogy Pelyhe János elvtárs maradjon továbbra is titkárnak. A Városi Pártbizottság azonban később a vezetőség egy másik tagját hagyta jóvá titkárnak, amelyről rövid levélben, minden indok nélkül értesítette a pártszervezetet. Pelyhe elvtárs tudomásul vette a felsőbb pártszerv határozatát és mint vezetőségi tag dolgozik. Cserjés elvtárs, a pártszervezet titkára rendszeresen kikéri tanácsait, véleményét, nemcsak mint vezetőségi tagnak, hanem mint régi, tapasztalt titkárnak is. (Itt tapasztaltam egyedül, hogy foglalkoznak a régi, leváltott elvtársakkal.) Pelyhe elvtárs ma is becsülettel dolgozik a pártszervezetért, de a tüske bent van és szúr: vajon miért nem hagyta jóvá a Városi Pártbizottság a tagság a- karatát, milyen indokok alapján nem felel meg titkárnak? És ezen február óta tépeiődik. Üdvözölni lehet tehát a Városi Pártbizottságnak azt a törekvését, hogy a közeljövőben összehívják az ilyen elvtársakat és beszélgetnek velük, hogy a megbeszélés után is figyelemmel kísérik majd az alapszervezetek vezetőségeit, menynyire támaszkodnak ezekre az elvtársakra. ÜGY GONDOLJUK, hasonló jellegű kezdeményezésekre nagy szükség volna megyénk más pártszerveiben is, mert e példák ugyan gyöngyösiek, de a jelenség nem. S ha e jelenséget megszüntetjük, a párt szellemében cselekszünk, a pártot erősítjük. SÁRKÖZI MIKLÓS Il Magyar Dolgozóit Pártja Központi Vezetőségének közleménye A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége elhatározta, hogy a korábbi évek politikai pereiben ártatlanul elítélt és kivégzett elvtársaknak, akiket a párt Központi Vezetősége már korábban rehabilitált és párttagsági jogukba visszaállított, meg kell adni a munkásmozgalom harcosait, forradalmárait megillető végtiszteletet. Rajk László elvtársat, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakját a Központi Vezetőség g a Politikai Bizottság volt tagját, Pálffy György altábornagy és Szőnyi Tibor elvtársakat, a Központi Vezetőség volt tagjait és Szalai András elvtársat, a Központi Vezetőség volt osz- íályvezetöhelyettesét a Kerepesi úti temetőben katonai gyászpompával helyezik örök nyugalomra, a munkásmozgalom nagy halottai számára fenntartott sírhelyen. Elvtársainkat a párt saját halottainak tekinti és gondoskodik kegyeletteljes temetésükről. A többi ártatlanul kivégzett és rehabilitált elvtárs temetésére a legközelebbi időben kerül sor. Budapest, 1956. október 3. A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE A temetés megrendezésére bizottság alakult. A Központi Vezetőség, a Politikai Bizottság a temetés megrendezésére az alábbi bizottságot küldte ki: Apró Antal Bata István, Csébi Lajos, Gáspár Sándor, Kiss Károly, Kovács István, Lukács György, Marosán György, Major Tamás, Mező Imre, Mód Péter, Münich Ferenc, Vég Béla elvtársakat. A temetés megrendezésére kiküldött bizottság közleménye Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai András elvtársakat 1956. október 6-án délután 3 órakor a Fiumei úti temetőben a munkásmozgalom nagy harcosai részére fenntartott sírhelyen helyezik méltó kegyelettel örök nyugalomra. Az elhunytak ravatalát a Fiumei úti temetőben állítják feL A párt, a társadalmi szervek és a dolgozók kegyeletüket az elhunytak ravatalánál 1956. október 6-án 12 és 15 óra között róják le. KűipolUikat jegyzetek „A GUY MOLLET-KORMANY ALGÉRIAI POLITIKÁJA CSÖDÖT MONDOTT” — írja a Le Monde Maurice Duverger, a Monde diplomáciai hírmagyarázója legutóbbi cikkében az algériai problémával foglalkozik. A cikkíró rámutat arra, hogy a Guy Mollet-kormány politikája "Algériában csődöt mondott«. Duverger szerint Algériában csak 400 000 katona ott-tartásával lehet fenntartani a "Status quo«-t, vagyis úgy, hogy minden húsz helyi lakosra egy katona esik. "Ilyen körülmények között lehetetlenség választásokat tartani — hangsú yozza — és visszaállítani a normális politikai életet. Guy Mollet és Lacoste politikája a megígért kibékítés helyett állandó katonai megszálláshoz vezetett.« 1 Duverger szerint a francia hivatalos körök azért csaptak olyan lármát a szuezi probléma körül, hogy elvonják a figyelmet algériai politikájuk kudarcától A cikkíró kiemeli, hogy Algéria új státusa csakis abban az esetben lehet elfogadható, ha jóváhagyja az algériai nép többségé. "Ellenkező esetben a háború folytatódni fog« — írja befejezésül. Ferhat Abbas és Abdel Rahmane Kiouane, az algériai Nemzeti Felszabadítási Front küldöttei jelenleg Dél-Ameri- kában tartózkodnak propagandakörúton. Az ENSZ ülésszakának előestéjén J. Huteau-Antoni, a Monde Buenos-Aires-i tudósítója interjút kért Ferhat Abbastól, mielőtt ez Argentinéból Chülébe utazott volna. Az algériai háborúról Ferhat Abbas kijelentette: — Az ellenállás harcosai sohasem kerestek katonai győzelmet a francia hadsereg fölött. Jól tudjuk, hogy egy nagy nemzet kiirthat egy kis népet, de az ellenállási mozgalom legyőzhetetlen és megmarad mindaddig, amíg a politikai célkitűzéseket nem érik el. Ez azt jelenti, hogy ha szükséges, több téli kampányt is át tud vészelni. Az algériai franciáknak, akik fő felelősei a háborúnak, rá kellene jönniök arra, hogy a faji uralomnak és az arabok megvetésének kora mindörökre lejárt. Arra a kérdésre, vajon Kairóban megalakul-e majd egy algériai -szabad« kormány, azt felelte: — Nincs értesülésem ilyen hírről. Ilyen kormány nem alakulhat meg csak a Nemzeti Felszabadítási Front döntése alapján és részvételével. Ilyen kormány székhelye csak Algériában lehet, valahol az ellenállási mozgalom területén. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN NAPRÖL NAPRA FOKOZÓDIK AZ ELNÖKV ÄLASZTÄSI KAMP ANY ÜTEME. Eisenhower elnök több beszédet mondott Ohio és Kentucky áramokban dicsőítve a köztársasági párti kormány tevékenységeit és visszautasítva a demokrata párti képviselőknek a kormány ellen emelt vádjait. Az Associated Press megjegyzi, az elnök "különösen erős kifejezésekkel« illette Stevenson ama vádját, hogy a köztársasági kormány "a nagy vállalkozók oltalmazója a kisember rovására«. Stevenson, a Demokrata Párt elnökje'öltje, New Jersey államban ismét a leszerelés és a hidrogénbomba-kísérletek megszüntetése kérdésének szentelte beszédeit. Felszólította az Egyesült Államokat, hogy álljon élére a hidrogénbomba- kísérletek eltiltásáért folyó mozgalomnak és bírálta a kormánynak a fegyverzet korlátozása kérdésében elfoglalt álláspontját. 'AAAVWv KEDVES OLVASOK! Epr hetet töltöttem Bukarestben, a nemzetközi teniszverseny alkalmával. Engedjék meg hogy bemutassam Románia szép fővárosát, képeket, színfoltokat adjak ennek a közel két miihóra növekedett világvárosnak az életéből. A magam részéről nem nagy várakozással voltam eltelve, s úgy gondolom, hogy látok majd egy közepes, nem különösebben szép fővárost. A valóság itt is más volt éppen úgy, mint Bulgáriában: kellemesen csalódtam Bukarestben is, és nem győztem betelni a város szépségeivel. Kezdem tehát a GARA DE NORD (északi pályaudvar) bemutatásával. Tizenhat sínpáron érkeznek a vonatok erre a nagy pályaudvarra, s minden sínpárhoz többszáz méter hosszúságú fedett perron van építve, aszfalt- úttal, rengeteg paddal, nagy órákkal, amelyeken lépten-nyomon láthatja az utas, hogyan is áll az idővel. . . . Üvegtetős nagy várócsarnok szegélyezi a tizenhat sínpár végét, amelynek az az előnye a pesti pályaudvarokkal szemben, hogy oda már nem száll a vonatok füstje, mert a vonatok nem futnak be a várócsarnok alá, mint Pesten! Itt láttam eddig a legelegánsabb vasúti éttermet. Az óriási nagyságú étterem minden asztala foglalt, sokszáz embert fogad be egyszerre, s a napi forgalma mintegy 3—4000 utas! A nagy elegáncia nem "zavarja« az utasok egyszerűbb, vidéki részét sem. Szédítően nagy a forgalma ennek a pályaudvarnak, állandóan sokezer ember tartózkodik benne, aszerint, hogy érkeznek, vagy gyülekeznek az induló vonatokhoz. Láttam a híres Rapid expresst is, amely négy kocsiból állt, áramvonalasán, elegáns bőrülésekkel. Külön megkapott, hogy az üvegtetős várócsarnok minden részében virágtartók százai voltak elhelyezve, benne zöld növényekkel, amelyek igen széppé teszik a környezetet. Bukarestben láttam egyébként eddig a legjobb megoldású villamosokat: az indu1 ásnál a villamos lépcsői automatikusan bezáBukaresti ródnak, tehát az elinduló villamosnak nincs lépcsője, nem lehet menetközben felszállni! Ugyanekkor természetesen a villamos ajtói is záródnak, tehát nem lóghat ki a sok utas-fej az ajtón ... A villamos végében pénztár- fülke áll, benne "trónol« a kalauz, s minden utas oda áll jegyet venni, mintha egy mozielőadásra váltana belépőt. Bukarestben nyugodt pénztárosi munkát végez a kalauz. Budapesten "túristáskodik« az utasok szörnyű rengetegében . . . (Az ember igazán elcsodálkozik azon, hogy ezt a hasznos s helyes módszert miért nem veszi át a budapesti villamos vasutak igazgatósága?) A VILLAMOS elvitt bennünket Bukarest "Nagy-körút«-jára, amely mintegy másfél kilométer hosszú és jóval szélesebb, mint a budapesti Andrássy-út. A Bulevárd két oldalán csupa 8—11 emeletes, hatalmas épületsor áll, egységes stílusú lakóházak, szép erkélyekkel. Lenyűgöző kép ez, amelyet sem Pesten, sem Bécsben, Prágában, vagy egyéb Kelet-Európábán lévő nagyvárosban sem látni ilyen arányban! Szállodánk, amelyben elhelyeztek bennünket, a "Hotel Ambasador« például tizenegyemeletes óriási hotel, amely méltóan illeszkedik bele a Bulevárd "felhőkar- colói«-nak sorába. Bukarestet ez az egy főútvonala egymagában is hamisítatlan világvárossá tenné, de még mennyi minden más teszi azzá! Ha sétálunk a "CALEA VICTO- RIA«-n, amelv a másik büszkesége a román fővárosnak, ennek egy része elegáns üzleti negyed, szebbnél szebb középületekkel, palotákkal. egy része pedig parkokkal övezett pa~ lotaneaved .álomszép régi stílusú barokk épületekkel egykori főúri kasté1 y okkal. A Ca- lea Victoria üzleti negyede olyan, mint a pesti Váci utca, s az ott lévő üzletekben olyan mozaikok választékos áruk kaphatók, amelyek méltóak egy világvároshoz. Az esti kivilágításban tündöklő kirakatokban nagy választékú cipők, szövetek, ruhák, fehérnemű, selyem anyagok a legjobb minőségben. Az ékszerüzletekben ugyancsak nagy választékban álltak garmadával az ékszerek. Az illatszerüzletek kirakatai zsúfolva parfüm és egyéb kozmetikai cikkek tömegével, például pá'maolaj szappanokkal. Az élelmiszerüzletek kirakataiban citrom, kakaó, rizs, kávé, bors, füge, norvég és fekete tengeri szardíniák, s minden húsféleség, italkülönlegességek, egyszóval minden, amit a szem-száj kíván, bőségesen, korlátlan mennyiségben. JÁRTAM BUKAREST két hatalmas ötötemeletes áruházában, a Bukarest és a Victoria áruházban, amelynek különböző osztályain minden árucikk kapható! Óriási a forgalom ezekben az áruházakban, szinte csak lépésben lehet előbbre jutni . . . Sétáltam a híres Lipcsei-utcában, ahol üzlet-üzlet hátán van, s a kirakatok itt is nagy árubőségről, nagy választékról tanúskodtak, különösen sok a cipőüzlet ebben az utcában s az embernek az az érzése, hogy lehetetlen ennyi cipőt eladni. Bukarestben nagy súlyt helyeznek arra, hogy az emberek jól érezzék magukat, amikor étkeznek, szórakoznak, pihennek. Nagyon elegáns, szép. nagy büféket látni városszerte, fehér márvány, magas két tetős étkező asz- ta'okkal, különböző été1 nemű kiszolgáló helyekkel, sok-sok ételféleséggel. Ragyogóan tiszták. Ha már szórakozásnál tartunk, üljünk fel eev vhlamosra és menjünk ki a tavakhoz A gyönyörű Sztálin kult úrparkban fekszik a három tó. amelyek közül a legnagvobb kb két kilométer hosszú és egy kilométer széles! Ezeknek a tavaknak a partjain teraszos, nagy- zenés éttermek vannak, ahová esténként ki- villamosoznak a bukarestiek, hogy élvezzék a hűs levegőt, a jó zenét, a tó víztükrének csillogását. Képzeljék el, kedves olvasók: Bukarest közepén egy kis Balaton! Bizony irigységre méltók ezekért a tavakért a román főváros lakói, mert az üdülés, az élményszerzés nagy lehetőségét nyújtják nekik Igen sok a mtozi Bukarestben. A Republics Bulevardon például alig félszáz méter hosszúságú területen nem kevesebb, mint ha* mozit számoltam össze! Valóságos "mozi negyed« van itt, s egymás mellett fekszenek ezek a nagy befogadó képességű filmszínházak. A sok mozi ellenére is nehéz jegyet kapni egy-egy filmhez. Ottlétünk alkalmával ép- p»n egy olasz operafilmet, a Tosca-t játszották s reggel 7 órakor már mintegy 60—76 méter hosszúságú embersor várta a mozipénztár nyitását, hogy jegyet szerezzenek az előadásokra ■ ■ . (Egyhetes ottlétem alatt minden reggel ismétlődő jelenet volt a mozi előtt sorba állók sokasága.) NO, DE SÉTÁLGASSUNK tovább Bukarestben, ismerkedjünk a várossal. Bukarest nagy előnye, hogy építkezési szempontból fiatal város. Építészeti kultúrája, múltja mindössze 40—50 évre nyúlik vissza, s főként az első világháború után (1920—1935) nyert nagy lendületet a város mai képének kialakítása — az építkezés. Sok volt a beépítetlen terület, nagy volt a teleklehetőség, s ha egy- egy új utca, lakónegyed építésének érdekében átrendezésre került a sor, az csak jelentéktelen kis ócska épületek lebontásából állott- Ilyen nagy lehetőségek mellett grandiózus városépítés indult meg. Élmény látni Bukarestben azt, hogy minden nagyobb út, utca vége és eleje egy-egy nagy térrel van határolva! Ilyen formán Bukarest belvárosa (ellentétben az öreg. nagymúltú európai városokkal) széles utak, utcák, gyönyörű nagy terekből, parkokból áll. Lovcsányi Jenő
