Népújság, 1956. október (77-83. szám)

1956-10-24 / 83. szám

NÉPÚJSÁG 1956. október 24. szerda AKIKRŐL NEM BESZÉLTÜNK Ki a felelős? Sokat és nyíltan foglalkoz­nak mostanában a nevelés problémáival, a múlt évek sú­lyos nevelési hibáival, amikor nem nézték a gyermeket, csak papírosnak, adatnak. Nem néz­ték, mert a nevelők nem is ér­tek rá, a töméntelen adminisz­tráció miatt megvizsgálni a gyermekek körülményeit. Most van forróban, érőben egy új nevelési forma. Ne nevez­zük formának, hiszen az a lé­nyeg. hogy a nevelés az isko­lák, a körülmények sajátossá­gai szerint történjék. Több lap­ban volt róla szó, állítsák visz- sza a kollégiumokat, létesítse­nek internátusokat és az elha­gyott gyermekek részére rend­szeresítsék ismét a gyermekvá­rosokat. Vannak, akik erre dupla szemellenzővel azt vála­szolják, minek gyermekváros, hiszen nincsennek már elha­gyott, csavargó gyermekek, ke­vés a fiatalkorú bűnözés, pros­titúció. Különösen nem számot­tevő a vidéken. Bizonyítékképpen két eset: 'Nines mele‘í oilhon Biztosan ismerik Egerben, a moziban és a cukrászdákban, a felnőttek lába előtt botlado­zik. Csendesen, hogy csak az hallja, akinek szól, kér egy kis kenyérrevalót. S makacsul áll addig, amíg az áldozat kellet­lenül elő nem kotorász a zse­béből egy pár fillért, vagy dur­ván rá nem szól. így állt elém is a cukrászdá­ban. 5—6 évesnek nézem, az arca vánnyadt, koravén, sze­mét szigorúan cipőjére szege­zi. Ruhája aránylag rendes. Kunyeráló, síró hangon kéri a kenyérrevalót. — Tényleg kenyérre kell — teszem próbára. — I-i-gen. Már két nap óta nem ettem és édesanyám is beteg — hangzik a betanult mondóka. — Ülj le mellém — szólok. Nem mozdul. — Kapsz kré­mest — konokul a földre néz és ismétli — e-e-egy kis ke­nyérrevalót. — Ha leülsz, kapsz! — Nem hajlandó. Megfogom a karját szorosan. — Ne félj hát tőlem, nekem is van olyan fiam, mint te vagy — próbálok a szívére hat­ni. Nem felel. — Gyere, ve­szek neked kenyeret. — Karja megrándul a kezemben. — Hogy hívnak? — tartom fogva. Csak a cipőjét nézi. — Hány éves vagy? Meg tudod mondani? — Végre válaszol. — Nyolc múltam — súgja. Sokkal kevesebbnek látszik. Rángatja a karját. — Tessék már elengedni. — Kíméletlen vagyok, tudni akarorh, miért koldul, miért csavarog, mi űzi az utcára este. De kemény dió. Kérdéseimre vagy nem vála­szol, vagy amit mond, az ha­zugság'. Azért tovább próbál­kozom vele. — Miért kéregetsz? — Édesanyám beteg, — hangzik a konok válasz. De a következő kérdésemre már el­lentmond és elmondja, hogy az anyja ócskás a piacon. Ilyen­kor nincs odahaza, nem tudja, hol van. — Édesapád? — Lenéz a földre, vállat von. Ez a felelet. Nem maradok tovább vele a cukrászdában, fogom a kar­ját, el akarom kísérni, hogy lássam, hol lakik. Hogy él, mi kergeti az utcára. Mikor meg­tudja, szemében gyűlölet vil­lan, azután érezve, hogy mégis én vagyok az erősebb, elindul velem. Útközben, ha nehezen is, megoldódik a nyelve. De nehéz válaszaiban utat találni az igazság felé. Állandóan el­lentmondásba keveredik. Nagy nehezen sikerül mégis a ha­zugság zöld burkából a magot kihámozni. D. Lajosnak hívják, Farkasvölgy utcában lakik, van még öt testvére. Apja nincs, vagy nem tud róla. Há­rom testvére nem dolgozik, anyjuknak segítenek ócska ru­hát összeszedni és eladni. Állí­tólag a Szvorényi úti iskolába jár, de gyakran csavarog. Ar­ra a kérdésemre, hogy rosszul bánnak-e vele, nemmel felel. Csak hát hideg van és nem is esznek rendszeresen. így abból vesz ennivalót, amit a moziban és a cukrászdákban összekére- get. Másutt nem kér, fél a rendőrtől. Pénzt inkább ciga­rettára költi, mint ennivalóra, mert szerinte a csikk vacak, erős, nem kell. Nyolc éves mindössze. Moziba is jár. Ha ehetne, legszívesebben húst en­ne, meg sok meleg krumplit. Mikor látja, hogy szándékom komoly és már a Sztálin út fe­lé térnék be, kirántja kezét az enyémből és futásnak indul, előbb azonban trágár szóára­datot zúdít felém. kós, rikító nyakkendős partne­re mellett, aki úgynevezett „bervás fiú”. Odaülök melléjük. A leány ijedten összerezzen. A fiúnak már valami káromkodásfélére áll a szája. Megmondom, hogy az újságtól vagyok. Erre meg­igazítja a haját, ki tudja, mit gondol, miért akarok róluk ír­ni. A leány gyorsan feloldódik és szívesen beszél, még talán egy kicsit többet is, mint kel­lene. Szeme is jobban csillog a kelleténél. B. Ilonának hívják, tavaly végezte a 8 általánost. Anyja kint dolgozik a Fínom- szerelvénygyárban, néha éjsza­kai műszakban. — Tudják, hogy itt van? — Minek mindent tudni? — Mégis, mit mond ilyenkor, hol van? — A fiúra néz, kicsit cinkosan összemosolyognak, — nem felel. — Mit csinál, mivel foglalko­zik? — Vállrándítás. — Sem­mivel, nincs állásom. Eddig a filmeseknél statisztáltam, de azok már elmentek. Most ló­gok. — Szereti a mozit? — Imádom. Különösen Fer- rárit, meg Marina Vladyt, az özönvízben. Hozzá szeretnék hasonlítani, de hát ebben a va- vacak városban nem megy olyan könnyen. A filpnesek hívtak, de úgy látszik, nem igaziból. — Milyen filmesek? — Hát egy Tibi nevű fiú, aki a Darvasékkal volt lent. Jóképű srác volt. — Szeretne dolgozni? — A felelet nem valami vigasztaló. Színházban szeretne statisz­tálni, de nem vették fel, a kora miatt. Közben elfogy a fél deci. — Bírja? — A fiú szól bele. — Jaj, mint a vöcsök. — Mégis — firtatom tovább , senki sem szól azért, hogy olyan későn kimarad? — Fog- piszkálót tör ketté vékony, li­D. Lajos 8 éves. Még nem késő. Meleg otthonra, jó ne­velésre volna szüksége. Vajon nem felelne meg neki a fel­állítandó gyermekváros. Még egy féldeeit Szombat este a Bástya klub­ban ül. Előtte egy fél deci erős. Haja bronzvörösen csil­log a félhomályban. Szája mint óriási vörös pecsét, virít sápadt arcából. Szeme alatt kék karikák. — Még nincs 15 éves — j mondják mellettem. Hihetet len. Legalább 25-nek néz ki, j ahogy ott ül unottan, kékza­FILM ELÁRULT SZERELEM Iára lakkozott körmű ujjaival. A, apám Pesten van. Elvál­tak. Anyám meg kint dolgozik a Bervában. Néha éjszakás, más­kor pedig ötkor hajnalban ki­megy. Mikor hazajön, alszik. Volt úgy, hogy kaptam már két pofont, egyszer, amikor rájött, hogy éjjel kimaradtam, de megérte. Utolsó kérdésem, hátha talá­lok ebben a lányban valami értéket, elrejtve a lelke mé­lyén. — Szeret-e olvasni, mi ér­dekli? — ó, nagyon. A Béla is ho­zott legutóbb könyvet, a Bőr­egér volt a címe. Irtó izgalmas volt. Az ilyet nagyon szere­tem, meg amiben sok szerelem van. Nem kérdem tovább, felál­lók. Még hallom a fiú hang­ját, ahogy a pincérnek szól: — Még egy féldecit a hölgynek, meg egy világosat. Ki a felelős B. Ilonáért, aki tavaly végzett, nem tanult to­vább, hiszen a bizonyítványa közepes volt. Nem került ál­lásba, mert az anyja nem ért rá utánajárni. Most csavarog. Imádja a filmeket, a rossz ponyvát. Láttam már osztrák fiúkkal inni a Park Szállóban, cseh úszókkal táncolni a Tün­dében? Hogy engedik be éj­szakai mulatóhelyre? Nincs ráírva a kora. Igaz, ismerik már, de hát jólfizető férfiak­kal jár és a tervteljesítés töb­bet ér annál, hogy egy vendé­get elveszítsenek. A DISZ? A túladminisztrált papírmunka helyett többet törődhetne a prostitúció karmaiba szédülő lányokkal. Mert vannak többen is., ha nem is beszéltünk eddig róluk, hiszen rózsaszínre festettük sokszor a feketét is. Mi lesz hát B. Ilonával és D. Lajossal? Ki ad erre feleletet? TÖKÖS KAROLYNÉ Egri Vörös Csillag: Október 24: Ganga (indiai). Október 25—31: Elárult szerelem (szovjet). Délutáni előadás: Október 24: Hannibál tanár úr (magyarg Október 25—27: Mi nemzedékünk. . Egri Bródy: Október 24: Hannibál tanár úr (magyar). Október 25—31: Ernst Thaelmann II. rész (német). Gyöngyösi Szabadság: Október 24: Dandin György (magyar). Október 25—31: Tanár úr, kérem! (magyar). Gyöngyösi Puskin; Október 24: A fiú (szovjet). Október 25—27: Ganga (indiai). Hatvan: Október 24: Tiltott játékok. Október 25—27: És megfordul a szél (argentin). Füzesabony: Október 24—25: Tengerparti talál­kozás (német). Pétervására: Október 24: Körhinta (magyar) Az egri Vörös Csillag Filmszínház október 25-től 31-ig tűzte műsorára az Elárult szerelem című, magyarul beszélő szovjet filmet. Madara, a szép fiatal parasztleány úgy jele­nik meg előttünk a film elején, mint a fiatalság, boldog­ság és a sugárzó öröm megtestesítője■ Ott áll kedvesével a fa alatt a zuhogó esőben és hallgatja Andr szerelmes sza­vait. A fiú már a jövőt tervezgeti, amikor lesz egy kis ta­nyájuk, s Madara nem lesz senkinek a cselédje. Madarát azonban megszédíti az öreg Migl tanyásgazda nagy vagyo­na, kedvéért elhagyja szerelmesét és Migl felesége lesz. Férje mielőbbi halálát várja, hogy aztán a gazdaság mellé ismét meghódítsa Andr szívét is. Migl özvegyében azonban már nyoma sincs a régi Madarának, s Andr irtózattal for­dul el attól az asszonytól, aki unokahuga boldogsága, gyer­meke élete árán akarja visszaszerezni a férfi egykor elárult szerelmét. 'S {fi) NAPTAR Október 24. szerda: 355 éve halt meg Brahe Tycho dán csillagász. Október 25. csütörtök: 1906-ban megkezdődött a buda­pesti villamosvasúti munkások sztrájkja, melyen körülbelül 5000-en vettek részt. Október 26. péntek: 1941-ben hősi halált halt a néme­tek elleni harcban A. P. Gajdar, szovjet író. — FERN ANDEL új filmjét, a Hölgyek szabómesterét Jean Boyer rendezte. A fűm csupa helyzetko­mikum és rendkívül mulatságos. — AZ ISMERETTERJESZ­TŐ TÁRSULAT munkája és az értelmiség helyzete a Szov­jetunióban címmel élménybe­számolót tart Bencze László, a TTIT Központ társadalomtudo­mányi titkára október 24-én, szerdán este 8 órakor a TTIT klubhelyiségében. — BEFEJEZŐDÖTT me­gyénkben a szabálysértési bi­zottságok választása. Ezzel a megye 116 községében és há­rom városában kezdte meg mű­ködését a szabálysértési bizott­ság. — ISMÉT FILMET készíte­nek Egerről. A Magyar Film­gyártó Vá Halat dokument rész­lege kis filmet készít Egerről, amelyben bemutatják Eger szépségei mellett a hiányosá­gait is. MŰSORA: Október 24, szerda: Egerben délután 15.30-kor: Nebántsvirág (középiskolás bérlet). Október 25, csütörtök: Egerben délután 15.30-kor: Nebántsvirág (ált. isk. bérlet). Október 26, péntek: Egerben este 19.30-kor: Ne­bántsvirág (bérletszünet). Kis ház a Vécseivölgy utcá­ban. Az eeyik ablakból sárga fény szűrődik ki a sötétedő ut­cára. Dühödt kutyaugatás fe­lel a kopogtatónak. Ezen ku­tya — a kertkapura szögezett táblácska szerint — harap. Nyűik egy ajtó, a kutya erős szóval leintetik. öszes hajú, szikár ember vezeti be a vendéget. Odabent, a zsúfolt konyhá­ban négyen vannak a kapu­nyitó bácsival együtt. Egy fia­tal s egy idősebb házaspár. Ismerkedjünk meg velük. QiaLádl kőF Az apa ö engedett be az imént. Most ül a széken az egyik ágy lá­bánál, csontos, barna arcát be­világítja a lámpafény, A lát­hatatlan molnár, az idő, fejé­hez vágta már a liszteszsákot, — oldalra fésült, sima haja ezüstös-szürkén csillog. — A kórházban dolgozom, harminc esztendeje már. Ápoló vagyok. Csak két éve. Azelőtt portás voltam. Azelőtt meg la­boráns­Kilencszáz forint a kereset. Amíg portás voltam, csak he­tet kaptam. Itt veszélyességi pótlék is jár. A veszélyességit az elmebe­tegek miatt kapja, ugyanis azokra vigyáz. Kint a Vécsei völgyben vannak vagy húszán. — Nincsen velük sok baj. . . Portáskoromban többet vesződ­tem a látogatókkal. Csak hát sose tudhatja az ember. Mind­egyiknek megvan a maga szo­kása. Az egyik reggeltől estig föl-alá járkál a kerítés mellett. Ha rászólnák, leül, de csak pár percre, aztán rohangál to­vább. Egy másik azt mondja, hogy ő igazgatósági tag s csak nyaralni van itt. A múltkor mondtam neki, hogy ne bántsa a kapcsolót, mert rossz. Erre rám kiabál: micsoda hang ez, kérem? Hogy mondhat ilyet egy alkalmazott az igazgatósági tagnak? Maga ne nyúljon hoz­zá, kérem. Flát aztán ráhagy­tam. dik. Túlfermentálják, attól van. Régen vagyok már ott, bi­zony. Huszonkilenc éve. öt gyereket neveltem fel közben. Jó lenne már nyugdíjba menni. Annyi a munka ‘ itt a ház kö­rül is. Messzi is van nagyon a gyár, sok az már nekem. De hát még kilenc év a nyugdíjig. Kilencszáz forintot keresek én is. Kell a pénz. De ezért ha a kisebbik lányom be­fejezi az iskoláit, nem járok többet dolgozni. így tervezem. Szabadidőben? Az bizony nem sok van. Mindig akad va­lami tennivaló. Horgolni szere­tek. Most egy ágy terí tőt hor­golok a lányomnak. Néha el­megyünk moiziba mi is;, ha a lányomék már látták és mond­ják, hogy jó. Azt a színes fil­met láttuk útdíjára. A bagdadi tolvajt. A íialalass/ony Huszonnégy óra szolgálat, huszonnégy szabadidő. Szabad­időben a kertben dolgozgatok. Olvasni? Nem igen van ahhoz már türelmem. A portásködás- ban tönkrementek az idegeim. Az újságból is inkább csak a vastagbetűset olvasom el. Fia­nem Tibi — avejére mutat — fel szokta olvasni az érdekes cikkeket, azokat mindig meg­hallgatjuk. Szőke, kékszemű, sudár asz- szony. Nem sokáig ül nyugod­tan felkel, nekifog vasalni. Egy-egy szóval azért részt vesz a beszélgetésben. Hat éve dolgozik már ő is a Dohánygyárban. Lánykorában tornázott is, meg énekelt, szín­játszott. Ez a lánykor éppen­séggel nem is olyan régen volt, alig féléve házasodtak össze az urával. Kilencszáz-ezer forint a havi keresete. — Harminc hónapja tartja már a szintet — mondja büsz­kén az apa. A házasság is még a színját­szó csoportból vette kezdetét. Ott ismerkedtek össze. Tibi — Fiala Tivadar teljes nevén — katonáskodott akkoriban. A Do­hánygyárban kevés volt a fiú, a katonáknál lány nem volt így aztán a gyári, meg a hon­védségi kultúrcsoport szövetke­zett. Lett belőle néhány jó elő­adás — meg egy házasság. katonáskodik az ember. Külö­nösen itt Egerben — és nevet — itt jó erősen elkapják az embert. No, de kell is az. Ak­kor lesz valakiből ember, ha a katonaságot megjárta már. Vonult be hozzánk egy-két jampec, érdemes őket megnéz­ni, amikor leszereltek . . . —■ Rá is fér a mostani fiúk­ra — mondja erre a mama. — Hát a lányok . . . — Mi tagadás, azokra is rá­férne. Dehát azok nem kato­náskodnak. — Őket majd megnevelik a katonaférjek — mondja nevet­ve a vő. — Ismertem egy had­nagyot, az rászólt a feleségére: tessék egyszerre lépni. — És egyszerre lépett? — Egyszerre. Ezen megint nevetni kell. — Terveik? — Bútort szeretnénk venni. Egyszer talán majd hozzáju­tunk egy szép lakáshoz, legyen meg addigra a bútor- Itt egy kicsit szűkösen vagyunk. A mamáék kint alszanak a kony­hában. Egy szoba és egy kony­ha az egész lakás. Nem olyan sürgős azért. Inkább várunk még, csak aztán igazán rendes lakáshoz jussunk. Meg nem is akarjuk elvenni azoktól, akik most jobban rászorulnak. A postán dolgozom, kilenc- százötven-ezerötven forintot keresek. Hol így. hol úgy. Tel­jesítmény szerint. A beosztás* szabadidő elég váltakozó. Szín­házba, moziba gyakran járunk. A színházat, különösen szere­tem. Annak idején rendezői tanfolyamot is végeztem. Mos­tanában hiányzik is néha, hogy nem játszom. • A kislány Színházba szeretnek járni most is, az idén majd minden előadást megnéztek. Vettek volna bérletet is, dehát nem lehet, Tibinek nem lehet ki­számítani a munkaidejét. Ol­vasni Is nagyon szeretnek, az öregek veszekednek is néha, hogy éjfélig égetik odabent a villanyt. mamii vo Varrógép berreg az újjai töltök. Mostanában sok baj Géptávíró műszerész Sötét- Megszerette-e igazán a vá- alatt. Most egy pillanatra leál- van a Kossuth, meg a Munkás barna a haja, fekete szeme ki- n^t? lítja a gépet, föltekint. dohányával. Apró és poros, YAracsian ragyog a világba. , _ Eredetileg békésmegyei, a ka­Igen, a Dohány gyárban vagy tulkemény lesz töltésnél, tonáskodással csöppent Ide magam. Persze nehéz egy vá­rlolgozom. Gépnél. Szivarkát vagy laza, akkor meg kiszóró- Egerbe. S most itt ragadt. rost úgy megszeretni, hogy ott Nem érzem Itt rosszul Ot nem találtuk otthon. Ze­neiskolába jár, ilyenkor még gyakorolni szoktak. Meg spor­tol is. Az iskolában most vég­zi a nyolcadikat. — És utána? — Az még nem dűlt el. Ta­lán a Közgazdasági Techni­kumba. Zenei gimnázium nincs Egerben, azt meg őszintén szól­va nem akarjuk, hogy idege­nek közt legyen. Ezt a mama mondta. — Én meg arra akarom rá­venni, hogy végezzen műszaki technikumot — mondja ne­vetve az ifjú vő. — Majd eldűl ebben a fél­évben — zárják le a dolgot. A beszélgetésbe már két­szer is beleharangozott az öreg óra. Fél nyolc tájban jár az idő. — Lassan készülődhetsz is. anyukám. —néz rá a fiatalasz- szonyra férje. — Kis baráti összejövetel — teszi hozzá ma- gvarázóan. — Néha összejö­vünk. Még egv házaspár, meg égj' fiú és egy lány. Berreg a varrógép, a papa elgondolkozva néz maga elé, a fiatalasszony készülődik, a fia­tal férj pedig még megkérde­zi, hogy hát mi is volt a célja a látogatásnak. — Hogyan él egy család Egy egri család Azt akarjuk be­mutatni ... G. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents