Népújság, 1956. október (77-83. szám)
1956-10-03 / 77. szám
4 NÉPÚJSÁG 1950. október S» szerda Csongor és Tünde Egerben — A Gárdonyi Színház új bemutatója — A CSONGOR és TÜNDE I bölcseleti dráma, azon a fán ; hajtott ki, amelyen a Faust, a Peer Gynt, vagy Az ember ; tragédiája- Annyiban külön- : bözik ezektől, hogy sokkal lí- ! raibb. Lírai nem csak részle- ! teiben, de alapgondolatában is ; Az említett drámákban a szerelem csak egy az utak. célok j tömkelegében, a Csongor és ! Tündében az egyetlen járható út, elérhető cél. A filozófiai drámákat — némi erőltetettség árán — így lehetne összefoglalni' az ember keresi a boldogságot. Azért erőltetett a megfogalmazás, mert végső soron minden nagy műnek ez a foglalatja: az ember keresi a boldogságot. A filozófiai drámákban legfeljebb elvontabban, átfogóbban, s épp ezért szembe- szökőbben válik ki a gondolat. Hanem a boldogságot sokféleképpen lehet keresni. Csongor Tündében keresi, a szerelemben. Az ember — kiegészítve az előbbi meghatározást — aki a szerelemben keresi a boldogságot. Csongor nem járja be a Tragédia Ádámjának útját, nem ismer új, meg új célokat, felbuzdulásokat és csalódásokát, őt kezdettől fogva egyetlen cél, egyetlen vágy vezérli: Tünde. Tündét keresi már a dráma első soraiban, amikor nem is ismeri még (»Minden országot bejártam, minden messze tartományt, s aki álmaimban él, a dicsőt, az égi szépet semmi ít'idön nem találtam«.; S százszorosán keresi akkor, amikor mar megízlelte a szerelem villanásnyi boldogságár. Elindul Tündérhonba, megkeresni Tündét. Vándorlásaihoz társat is talál, Balgát, a megtestesült falánkságot, az együgyű vaskos, kedves Bálgát, aki nem más, mint Csongor vissszája, kiegészítője. — a légies álmok mellett a röghöz tapadt valóság, ugyanazt az utat járják be és ugyanazokon a szenvedéseken megy keresztül mindkettő — a maga módján. Amikor Csongor „mint gondolat, mint sugár” száguld a levegőben, Balga kordélyon jön a vert úton, az egyik mellett csillagok suhannak el, a másik mellett csapszékek, de végül ottreked meg mind a kettő. Csongor légies tünemény után fut, Balga borosfiaskó és sültgalamb után, de egyaránt hoppon maradnak, s ugyanaz a keserűség tölti el mindkettőt- Végul elérik vágyukat: Balga Ilmát, aki jó kövérre hizlalja majd, Csongor Tündét, akinek karjaiban sírig tartó boldogság várja. ADDIG azonban, amíg ezt elérik, sok vándorláson, szenvedésen kell keresztül menniük. Akárcsalt Tündének, s Ilma-Böskének (aki úgy kíséri tündér asszonyát, mint Balga Csongort.) Újra, meg újra előbukkan Mirigy, a gonosz vén banya, akiről bajos volna egy szóban megmondani, mit jelképez — ő a rontás, minden, ami rossz az életben, ami lefelé, a sárba, a mocsokba, a kínokba húzza az embert. Lát- niok kell az elmúlást, a sír némaságát, amely egyszer mint az Éj fekete asszonya jelenik meg, máskor meg az emberi célok hiábavalóságát elrontott életükkel példázó vándorok képében. Találkoznak az ördögfiókákkal, Vörösmarty képzeletének ezekkel a furcsa elbűvölő alakjaival, akik hol ]ót, hol rosszat tesznek, s mindent ugyanazzal az áradó, vásott játékossággal. Tanácstalanul állnak az egymásbafutó utak között, viaskodnak a rájuk rontó ördögfiókákkal, tehetetlenül nézik a varázshatalmu palástot, ostort, bocskort, amely Csongort visszarántja a földre, Balgát pedig fel sem emeli onnan. De végül is Csongor hűsége, Tünde áldozata (lemond a tündéri lét gondtalan örökkévalóságáról) a titokzatos erők segítségével meghozza a várva-várt boldogságot. Hőseink révbe érnek. Erről szól a mesedráma — sok színnel, lírával, humorral. És olyan csodálatos nyelven, amely egyedül áll irodalmunkban. A szerelmes szavak sely mes suhogása, Balga, a parasztruhás valóság vaskos, zamatos mondásai, harag és epe- dés, Mirigy boszorkány képzelete, az ördögfiókák bizarr, pattogó beszéde, a levert Fejedelem egetroppantó víziói és még annyi más, annyi különféle hang — mind-mind belefér a spanyolos, de Vörösmarty tolla alatt színmagyarrá váló versformába. Vörösmarty nevét ismerjük, tudj ük, hogy nagy iro voit, mert tanuuuk az ískoiauan, egyiK-masiK müvet elolvastuk, mint koteiezo olvasmányt — naiaion, ereiienui, s egy kicsit értetlenül. De hányán tudjak igazaoan, ki volt Vörösmarty iviinaiy, mit adott a nemzetnek '! Énhez fel keli fe- uezm, s nem is egyszer, hanem százszor, újra, meg újra. lia a Gárdonyi Szinnáznak semmi más eraeme nem lenne ezzel az eioadassal, csak az, hogy újra íeileaeztette velünk Vörösmarty t, akkor is megérdemelne minden köszö- rfetet. De nemcsak ez az érdeme, hanem egy szép és élvezetes elöadas is. Gál István, a rendező olyan előadásra törekedett, amely a lehető legközelebb viszi a darabot a közönséghez. Ezt szolgálták a szép díszletek, a nem kevésbé szép zene, s mindenekelőtt a fordulatos, humoros részek gondos kidolgozása. Amit a színpadon láttunk, verses, humoros mesearama volt. A humort éppenséggel nem kellett erőltetni, Vörösmarty bőséges lehetőseget adott erre. Csakhogy más is történt: az ördögfiókák vihan- colása, Balga mókázása közepette elhalványult Vörösmarty nraja és — bölcseleté. HOGY ÍGY történt, abban része lehet egy-két színészi alakításnak is, de azért tévedés lenne hibáról, véletlen elcsúszásról beszélni. A képzelettel és művészi érzékkel megáldott — s ezen felül rutinos — rendezőnek látnia kellett az előadás összhatását. Felfpgásról van itt szó, felfogásról, amellyel lehet vitázni, de amelyen gondolkozni is kötelez». A Csongor és Tünde filozófiai dráma — ezt állítottam, ezt ismétlem újra — az emberi életet átfogó bölcselet és szenvedély — verses mesejáték formájában. Az előadás, amelyet láttunk, verses mesejáték volt — némi bölcselettel megfejelve. A nézők átsiklottak a darab alapvető gondolatain, bizonyos jeleneteken, — viszont kedvükre kimulatták magukat más jelenetekben. Még olyan megrázó, mély jelenetben is, mint a Vándorok visszatérése, mókát es nevetést keresett a nézők szeme, s hogy így volt, azt nemcsak Szirtes eleven arcjátéka okozta, hanem az egész beállítás. De lehet-e kárhoztatni a rendezést, amiért számolt a közönség túlnyomó részének igényeivel, művészi iskolázatlanságával, amelyben — valljuk meg — az elmúlt évek irodalom politikája is ludas? Van egy régi anekdota a papról, aki Jézus csodatetteírői szólva azt mondotta, hogy öt kenyérrel ötszáz embert laka- tott jól. Amikor figyelmeztették, hogy az evangéliumpan ötezer van, ezt felelte: eleg ezeknek ötszáz Is, hisz meg annyit sem hisznek el... Azaz, hogy jó, ha a nézők legtöb- bike tizedrészét megérti Vörösmarty filozófiájának — s hogy mégse unatkozzon, itt. van a móka, a sok szín. Végtére is, akit érdekel, az majd elolvassa a Csongor és Tündét és megérti azt, amit csak olvasás után érthet meg. (Hiszen még akkora ember is, mint Kölcsey, csak harmadik olvasás után ismerte fel a Csongor és Tünde értékét, — tulajdon szavaival tanúskodik erről) így hát a rendező elgondolásának is megvan az alapja, s ebbe — még ha nem is értünk egyet egészen — bele kell törődni. AZT VISZONT fenntartás nélkül elismerhetjük, hogy amit akart, azt jól csinálta. A tapsok, a siker tanúskodik erről. A lírai részek vértelensé- géért némileg kárpótolnak az ördögfiókák remek jelenetei, Szirtes Ádávn erőtől és humor- \ tói duzzadó játéka, s nem utolsó sorban Mihályi Vilcsi Mirigy-alakítása, amelyet min- : den szempontból tökéletesnek j nevezhetünk. Remekbe sikerült a boszorkány háza előtt lejátszódó jelenet .amikor az ördögfiókák álruhában Balgával kötődnek (a jelmezek, a díszletek is nagyszerűek ebben a képben) — vagy az ugyanott lejátszódó Balga— > Ledér jelenet, a Vándorok két átvonulása (különösen az utóbbi) a kordély jelenet és még nagyon sok más. Az ördögfiókák sikeréért Gál István már csak azért is elismerést érdemel, mert fiatal, kezdő színészekkel ért el nagyon jó teljesítményt. Gazdagon áradnak a rendező ötletei, nem szalaszt el egyetlen alkalmat sem, amelyből — erőltetettség nélkül — humort fakaszthat. Mihályi Vilcsiről szóltunk már, csak az előbbit ismételhet j ük : alakítása minden szempontból tökéletes volt. Démoni és vénasszonyos, képzeletbeli szörny, jelkép és gonoszságában is érző, eleven lény. «-Mint leláncolt fergeteg, zsémbel és zúg . . .« Minden szavát ját- sza, átéli, hangja teli van indulattal és mégis tagolt, tisztán érthető. Mirigy, amilyennek Vörösmarty álmodhatta Lóránd Hanna, kedves volt, tündéries, de valahogy nem tudta élettel megtölteni szerepét. Igaz, nagyon nehéz szerep. A tündérnek mindvégig tündérnek kell maradnia, — könnyűnek, légiesnek. Ebben nem is lett volna hiba. De Tünde nemcsak tündér, hanem szerelmes asszony is, aki otthagyja az eget kedveséért. Több és áradóbb érzést szerettünk volna látni az alakításban. NEM VÁLT javára Tündének egy bizonyosfajta színészi modorosság sem : Lóránd Hanna szép, de egysíkú hanglejtése és kialakult, néha merevnek érződő fejtartása. Játéka legjobban az utolsó képben érvényesült, ahol incselkedve ítéletet mond Csongor felett. Csongor — Forgács Tibor — légy kicsit vértelen volt. Hangija mindvégig a panaszos szemelem hangján csengett, nem tudta jól követni Csongor érzelmi és indulati hullámzásait. Ahol haragosnak kellett volna lennie, inkább durcásnak ha- ! tott ez a hang, nem volt meggyőző fölényessége (egyes he- I lyeken), hiányzott belőle az ; irónia (megint más részletek- I ben). Szövegét gyakran elhadarta, vagy talán csak a mindig egyforma, monotonná váló : hangszínezet fakította meg a gyönyörű sorokat. Színpadi mozgásában is akadt jócskán merevség, bizonytalanság. Forgács Tibor tehetséges fiatal színész, ezt már többször bebizonyította és mostani alakításában is érezni lehetett. De Csongor szerepe felülmúlta erejét, — akár mert a fejlődésben nem jutott el még idáig, akár mert színészi alkata más irányú. Szirtes Ádámról (Balga) már szóltunk néhányszor. Még valamit szeretnénk azonban megjegyezni. Ha a színészi teljesítményt fokozatokra osztanánk, azt mondhatnánk, hogy Szirtes eljutott az utolsó előttibe: amikor a színész tökéletes biztonsággal mozog és beszél a színpadon, az első pillanattól az utolsóig játszik, akkor is, amikor nincsen szövege; hangja és mozdulatai ezernyi színnel, árnyalattal gazdagítják alakítását. De van ennél még egy magasabb fok is: amikor a színész — örök művészi alázattal — alárendeli játékát a mű egészének, mondanivalójának, s szervesen beilleszkedik a színpadon folyó játékba amelynek ő csak egyik alkotója. Cseresnyés Rózsa Ilmája nem volt rossz alakítás, de túlságosan Böske volt. Temperamentumos, ízes játéka javára vált az előadásnak, de színpadi mozgásán még ő is sokat javíthat, s nem kellett volna ennyire tenyerestalpasnak lennie. Ebben alighanem része volt a rendezőnek is: megelégedett a »tűzrőlpattant menyecske« alcsépelt színpadi alakjával. A HÁROM VÁNDOR mindegyike kitűnően sikerült- Elsősorban Solti Bertalant kell említeni, — nemcsak a meggyőző, hibátlan játékért, hanem azért a tiszta, minden szót megértő es átélő szövegmondásért is, amely klasszikus, verses darabokban oiy ritka és felbe- csúinetetien. Csak a hely szűkössége miatt nem szólhatunk többet róia es tiuttkai Ottóról, Balázs Andorrái — mindhármuk alakitasa lenyűgöző, nagy színészi teijesítmeny volt. A tiszta, szép szövegmondásért elismerés illeti Szende Bessyt is, az Ej királynőjének szenvedélyesen fenséges, szug- gesszív erejű monológjáDan. Kár, hogy az utolsó részben egy-két sort nem helyesen hangsúlyozott, — de hát ezen igen könnyű segíteni. Füzes Erzsi első színpadi fellépése nem okozott csalódást. Jól alakította a szeszélyes, csapongó Ledért, Vörösmarty képzeletének ezt az odavetett remekművét. Mozgása még nem teljesen biztos, s hangjával vigyáznia kell. A három ördögfióka — Varga Gyula, Rácz Mihály és Kovács Emil — mint mondottuk már, igen jó volt. Groteszk mozdulataik, ugra-bugrálásuk, ka- maszos visongásuk igen illett ördögfióka voltukhoz. Temperamentumosán és bohókásan játszottak — a szónak nemcsak színpadi, hanem eredeti értelmében is. Különösen Varga Gyula. A díszletek ismét csak több szót érdemelnek, mint ameny- nyit a hely megenged. Egyszerűek voltak és nagyon szépek, a népmesék hangulatát árasztották. Különösen a boszorkány kunyhója, a varázs- kút, meg az almafa érdemel dicséretet. Kitűnőek voltak a jelmezek is (pl. Mirigyé Balgáé), legfeljebb az ördögfiókáktól nem kellett volna sajnálni több fantáziát, — az még nem rontotta volna el az előadás egyszerűségét. (Maszkí- rozásuk viszont annál jobb volt.) Farkas Ferenc szép és hangulatos zenéjét (ugyanaz a hangulat áradt ebből a zenéből, mint a díszletekből: a szerelem és a mesék hangulata) Sebestyén András hangszerelte át kis zenekarra és vezényelte — líraian és szenvedélyesen. Hogy a kedves kis táncos tündérkék se legyenek mostoha gyerekek, köszönjük meg részvételüket, a szép előadás bájos részletét VÉGEZETÜL még csak egyet: az elmondottakból az érződhet, hogy a Gárdonyi Színháznak ez az előadása gyengébb, vagy legalább is egyenetlenebb volt a szokottnál. Ez nem áll. A Csongor és Tünde előadása hibáival együtt jó teljesítmény és megérdemelt közönségsiker. Csupán arról van szó, hogy a társulat egy évad folyamán bebizonyította erejét, életképességét és megérdemli, hogy a legszigorúbb mércével mérjük, — tartozunk ezzel a művészeknek és tartozunk a közönségnek. GÄC8 ANDRÁS MŰSOR!!: ta más irányú. Szirtes Ádámról (Balga) már szóltunk néhányszor. Még valamit szeretnénk azonban megjegyezni. Ha a színészi teljesítményt fokozatokra osztanánk, azt mondhatnánk, hogy Szirtes eljutott az utolsó előttibe: amikor a színész tökéletes biztonsággal mozog és beszél a színpadion, az első pillanattól az utolsóig játszik, akkor is, amikor nincsen sző-1 vege; hangja és mozdulatai j ezernyi színnel, árnyalattal1 gazdagítják alakítását. De van , ennél még egy magasabb fok] is: amikor a színész — örök művészi alázattal — aláren. deli játékát a mű egészének, j Október 5. pétiteken: mondanivalójának, S szervesen Egerben este fél 8-kor: Csongor beilleszkedik a színpadon fo- jés Tünde (Katona-bérlet), lyó játékba amelynek ő csak j egyik alkotója. HÍR Cseresnyés Rózsa Ilmája nem volt rossz alakítás, de Az Egri Alpári Gyula Köz- túlságosan Böske volt. Tempe- gazdasági Technikum zenei ramentumos, ízes játéka javá- klubdélutánt rendezett, szómra vált az előadásnak, de szín- baton, szeptember 29-én, délpadi mozgásán még ő is sokat után fél 5-kor. Offenbach, javíthat, s nem kellett volna Strauss, Schubert, Kálmán, Le- ennyire tenyerestalpasnak len- hár népszerű melódiáit Gei- nie. Ebben alighanem része binger Sándor, a népművelési volt a rendezőnek is: megelé- osztály helyettes vezetője is- gedett a »tűzrőlpattant me- mertette, a zeneszámokat a nyecske« alcsépelt színpadi Suha—Cserniczky művészalakjával. 1 együttes tolmácsolta. Október 3. szerda: Egerben este fél 8-kor: Csongor és Tünde (Kisfaludy-bérlet). Október 4. csütörtök: Egerben este fél 8-kor: Csongor , ' és Tünde (Vörösmarty-bérlet). FILM SZÖKEVÉNYEK Az egri Bródy Filmszínház október 4—10-ig tűzte műsorára a Szökevények című francia filmet. A történet a rostocki A. B. 377-es számú német hadifogolytáborban kezdődik. Két francia hadifogoly — Francois és Michel — elhatározza, hogy megszökik. Végre 1943 júliusának egyik estéjén sikeresen végre is hajtják tervüket, később útközben találkoznak Pierrel, aki szintén szökött hadifogoly volt. Most már együtt menekülnek tovább Pierre vezetésével. Útközben elszakadnak egymástól és hosszú, izgalmas, kaalndos út után elérik céljukat és a három jóbarát együtt örül a békés életnek. A film forgatókönyvét a nálunk is közismert Jean-Paul Lechanois, a »Papa. Mama, ő meg én« és más híres francia filmek írója szerkesztette. Pierre Fesnay, Francois Pe- rier és Michel André pedig a három barátot személyesíti meg. A SAS FIA Az egri Vörös Csillag Filmszínház október 4—10, délután 4 órai előadásain A Sas fia című jugoszláv darabot mutatja be. A film a partizánok életéről szól. Sova és Sta- ne. két partizán hazafelé igyekeznek falujukba, de csak rövid időre. Vasúti hidat robbantanak. A nácik veszett dühvei keresik a tetteseket. A falu lakossága az éj leple alatt követi a partizánokat, ők is harcolni akarnak. Csak az öregek és kisgyermekes anyák maradnak a faluban. Drejc is a partizánokhoz akar menni szerelmese, Tildica után, de anyja nem engedi. A németek borzalmas vérengzést hajtanak végre a védtelen otthonmaradottak, között. A nehéz helyzetben is tovább tartja a kapcsolatot a partizánokkal az öreg Orel papa. Egy éjszaka sürgős üzenettel megy hozzá Tildico, az SS őrszemek elfogják a leányt. Drejc kiszabadítja szerelmesét és most már együtt mennek a partizánokhoz. Majd ismét robbantást készítenek elő Orel papa vagy ahogy maguk között nevezik, a Sas segítségével. Menekülésre azonban már nircs idő, s a kis Sas folytatja apja munkáját népük szabadságáért. Egri Vörös Csillag: Október 3: Ünnepi vacsora (magyar). Október 4—10: Traviata (olasz). Október 4—10: Délutáni előadásokon: A sas fia (magyarul beszélő, jugoszláv film). Október 7-én, de. matiné: Érettségi bizonyítvány. Egri Bródy: Október 3: Az új ember kovácsa (szovjet). Október 4—10: Szökevények (francia). Gyöngyösi Szabadság: Október 3: Egy szép lány férjet keres (olasz). Október 4—10: Bagdadi tolvaj (angol). Október 7-én, de. matiné: Riadó a cirkuszban. Gyöngyösi Puskin: Október 3: Szökevények (francia). Október 5—7: Füst az erdőben (szovjet). Október 7-én, de. matiné: Első hangverseny (francia). Hatvani Vörös Csillag: Október 3: Zsongó melódiák (osztrák). Október 4—9: Ünnepi vacsora (magyar). Október 7-én. de matiné: Hegyi tó titka. Füzesabony: Október 3—4: Az emirátus bukása (szovjet). Október: 6—9: Papa, mama, féleségem, meg én (francia). Pétervására: Október 6—7: (osztrák). Zsongó melódiák Új könyvek a Megyei Könyvtárban Értékes könyvekkel gyarapodott az utolsó negyedévben a Megyei Könyvtári Csupán ajándékkönyvet 3200 darabot juttatott hozzájuk az ÁKV. Ez csak egyötöde annak, amit még a negyedévben kapnak. Számos ifjúsági és szépirodalmi könyvet szereztek be, hogy a legj óbbakból csak egynéhányat említsünk: Shaw: Cashel Byron mestersége, Wild: Bunbury, Flaubert: Sa- lambo, Dumas: A három testőr, Gróf Monte Christo, Lewis: Dollárcápák, Galsworthy: A gazdag fiú, Heltai: Az utolsó bohém stb. Természetesen a szépirodalmi művek mellett megtaláljuk a legújabb szakkönyveket —ami az egrieket főleg érdekli — a szőlő- és gyümölcstermelési problémákkal foglalkozó műveket. Még ebben az évben a kutatók számára nagymennyiségű irodalmi és történelmi tárgyú művet bocsát a könyvtár rendelkezésére az Országos Széchenyi Könyvtár. _ <53 NAPTAR <53 Október 3: 1945-ben megalakult a Szakszervezeti Világszövetség. Október 4: 1881-ben született O. V. Kuusi- nen, a Finn Kommunista Párt megalapítója. Október 5: 1926-ban halt meg Jászai Mari nagy magyar színésznőnk.
