Népújság, 1956. október (77-83. szám)
1956-10-03 / 77. szám
Î956. október 3. szerda NÉPÚJSÁG 5 MEHEffl MŰKÖDÉSÉT ! RBTVSNI CUKORGYÁR Az előző nap még lázasan készülődtek a »megnyitásra-«, elvégeztek az »utolsó simításokat«. Előkészítették a tartalékalkatrészeket, előreégették a meszet, begyújtottak a kazánokba, felszerelték a szűrőket, s az úsztatóra hordták a répát. A gyár területén a «törzsgárdán« kívül még nyolc vállalat munkásai dolgoztak, hogy a kezdésre minden készen álljon. A nagy sürgésforgásban alig lehetett olyan embert találni, aki egy-két percre ráér feleletet találni néhány kérdésre. Az egyik vezető mérnök (kívánsága szerint nevezem így) éppen telefonált Budapesttel beszélt a vasúti szállítások ügyében, amikor felkerestük- Arról beszélgettünk, hogyan készül fel a Hatvan: Cukorgyár az új termelési évben. Eddig négy répavágógép működött a gyárban, az idén beszereltek még két új gépet. A hat répavágó működése lehetővé teszi a finomabb szeletek készítését. így csökken a cukorveszteség, nem használódik el annyi szén a gőz fejlesztésére, mint a vastagabb szeletek kilúgozásánál. Tavaly kevés volt a gőz. mert a konzervgyár szükségleteit a kazánok nem tudták kielégíteni. A hiányból fakadó nehézsé- ket különösen akkor lehetett érezni, amikor a két üzem együtt dolgozott szeptember végétől, október végéig. Az idén nem lesz baj a gőzellátással sem. Az üzem kapott a Sárvári Cukorgyártól egy használt, de működőképes, jó kazánt, melyet időben beszereltek és ellátták a Zsigmond- féle előgyújtó dobbal. Míg a múlt évben csak egy kazán, az idén már négy működik előgyújtó dobbal, így növekszik a termelhető gőz mennyisége és a két üzem zavartalanul dolgozhat egyidőben addig is, míg a második ötéves tervben új kazánokat kapnak. Az előkészületek idején nagy feladat hárul a vállalat vezetőire és munkásaira egyaránt, mert aránylag rövid idő alatt kellett üzemképessé tenni a gyárat. De volt segítség is. A tervezésnél Zsigmond főmérnök, a kivitelezésben pedig Progl József, az Április 4 gépgyár Kossuth-díjas szerelési főosztályvezetője érdemel dicséretet Nem utolsó sorban a szerelők és a cukorgyár dolgozói jó munkájának köszönhető, hogy idejében elkészültek a munkával. Mindenki izgatott volt a »főpróba« napján. Vajon nincs-e hiba valahol? Ez a gondolat foglalkoztatott minden cukorgyári c.olgozót és segítséget. És 18-án, amikor működni kezdtek a kazánok, a gépek csupán a cukor helyett vízzel dolgoztak, bebizc.nyoso- dolt: a munka eredményes volt. »Sikerült« .— tört fel az emberek ajkáról a megelégedés és 22-én 3—l napi feldolgozásra való répával dolgozni kezdtek a gépiek. Lényegesen megkönnyíti a hatvani, de az ország valamennyi cukorgyárának munkáját a gyárak közötti tapasztalatcsere. Az idén például a szárazság következtében a répa összezsugorodott és ez nehézségeket okoz. Itt a gyakorlat és a tapasztalat segít. A korábban meginduló gyárak a későbbieknek felhívják a figyelmét a cukorrépa, minőségéből adódó rendellenességekre és megmondják azt is, hogyan lehet segíteni rajta. Az idei száraz nyár következtében gyengébbnek ígérkezik a cukorrépatermés. így a Hatvani Cukorgyár is a tervezett 24 ezer vagon répa helyett 18—19 ezer vagonra számít. A tervbe vett cukprmeny- nyiség valószínűleg meglesz, mert úgy mutatkozik, hogy a répa cukortartalma ugyanakkor magasabb, mint az elmúlt évben. A Hatvani Cukorgyár napi 220 vagon répát dolgoz fel és ebből 30 vagon cukrot tud előállítani. Ha csak egy-egy százalékkal növekszik a répa cukortartalma, akkor napi két vagonnal növekszik a cukor- gyártás. Jó nagy répákat magas cukortartalommal. Ez a jövő cukorrépa termelésének feladata. Beszéljünk még néhány mondatban arról, hogyan gondos kodott a gyár a munkások el helyezéséről. A kismajori és a gyár területén lévő munkásszállás csak ideiglenes megoldás, bár a gyár vezetői sokat tettek azért, hogy otthonossá tegyék ezeket az épületeket, bevezették a rádiót, függönyöket, asztalterítőket vásároltak, van fürdőjük is. Jövő év szeptemberére felépül a modem munkásszálló, ahol kényelmes, nyugodt helye lesz a vidéki munkásoknak. Ma még ez a jövő, de múlik az idő, és a tervek a napok múlásával megtelítődnek élettel. (hankóczi) Tolljegyzetek Levél a mátrafüredi iskolásokhoz Kedves Mátrafüredi pajtások! Olvastuk hozzánk intézett leveleteket, és sietünk nektek válaszolni. Természetes és igen helyes az iskolátokhoz — második otthonotokhoz — való hűség és ragaszkodásotok és érthető, hogy türelmetlenül várjátok annak birtokba vételét. Hogyjétek el, mi is azon fáradozunk, hogy mielőbb elkészítsük iskolátokat, hogy tanulásotok zavartalan legyen. Kéritek, hogy fordítsunk nagyobb gondot a fiatalokra, több szívet kívántok, s kevesebb közömbösséget. Kedves pajtások, vállalatunk vezetői és dolgozói szintén apák, kiknek hozzátok hasonló gyermekeik vannak. Mi sem nézzük tehát közömbösen és szívtelenül a ti sorsotokat és nem ezért késlekedünk iskolátok elkészítésével. Vállalatunk nagy létszámú és aktív DISZ szervezettel rendelkezik, mely minden segítséget megkap a vállalat vezetőségétől. A fiatalok érzik ennek a segítségnek a jelentőségét, igyekeznek jó munkájukkal a bizalmat meg is érdemelni. Nem itt van tehát a hiba. Valamennyien jól emlékeztek még a kora tavaszi jeges árvízre, mely falvakat pusztított el és családokat tett hajléktalanná. Az egész ország dolgozó népe sietett az árvízsújtotta területek lakosságának segítségére. így okozott ez nektek, a ti iskolátoknál is komoly anyaghiányt. Anyag nélkül pedig nem tudunk építeni, különösen határidőre nem. Az iskola falai állnak, most már csak be kellene fedni őket. Igen ám, de eddig nem volt mivel. Most a mátrafüredi erdőgazdaság segítségével faanyaghoz jutottunk, amit még előbb meg kell munkálni, hogy abból tető lehessen. A nyár folyamán hiányunk Volt munkáskezekben is, sok dolgozó átmenetileg mezőgazdasági munkára ment. Kedves pajtások! Ezek a nehézségek és problémák előttetek, s vezetőitek előtt is ismeretlenek. Gondolkozzatok csak egy kicsit és lássátok be ,hogy részünkről nem közöny és hazugság, hanem a nehézségek akadályoztak meg a munkánkban. Végezetül bár nem kenyerünk az ígérgetés, csak any- nyit, hogy még ebben az évben befejezzük iskolátokat, hogy az új esztendőben minden nehézségtől mentesen, zavartalanul végezhessétek munkátokat Rózsavölgyi Ödön, j a Heves megyei Tatarozó és Építő Vállalat igazgatója. Sportpálya, vagy áilatkiállítás? A városi tanács vb, 40 ezer forintot szavazott meg a városfejlesztési alapból a Foglár utcán egy sportpálya felépítésére. Ezen a sportpályán a Főiskola, a Tanítóképző, az I-es és Il-es gyakorló mintegy 2000 tanulója találná meg a sportolási lehetőséget. De csak találná, mert a városi tanács vb. egyik kezével adott ugyan, de a másik kezével el is vette azt. A sportpályán már kétízben engedélyeztek cirkuszt, most pedig állatkiállítást, amelynek az a súlyos hátránya, hogy tíz esztendőre megfertőzi a sportpálya talaját, tehát ha valaki ott elesik, tetamasz mérgezést kaphat, az odaszállított lovak hulladéka miatt. A megyei TSB, a Főiskola, az egészségügyi szervek tiltakozása ellenére vezetik oda az állatokat. Miután a városban két helyen is fennáll en- nak veszélye, hasonló mulasztás miatt, helyes lenne, ha a városi tanács vb. elnökhelyettese meghallgatná a szakembereket, az egészségügyi hatóság véleményét, mert egyéni felelősség vállalás nem biztosíték arra, ha esetleg valamelyik diák tetanusz fertőzést kap! 15 új szakcsoport alakult megyénkben Földművesszövetkezeteink fokozott gondot fordítanak az -egyszerű termelési társulások létrehozására. Megyénkben 46 géphasználati társulás alakult, ezek a társulások végzik a vetőmag csávázását, tisztítását is. Ezenkívül megyénk területén hatvanöt szőlő, gyümölcs, zöldség, dohány, rizs termelő szakcsoport működik. A legtöbb szakcsoport tagjai közösen adják át áruikat a földművesszövetkezetnek, közösen szerzik be a termeléshez szükséges eszközöket. A verpeléti szőlőtermelő szakcsoport négy hold szőlőt közösen akar most telepíteni, s 11 ezer forint közös alapjukból, magasnyomású permetezőgépet akarnak vásárolni. Sarudon, Pélyea at rizstermelő szakcsoportok közösen végezték a szántást, vetést, gyomlálást, most közöse* aratnak, csépelnek is. Ebben a negyedévben újabb 15 szakcsoport alakult, többek között Egerfarmoson két kertimag termelő szakcsoport, Egerben egy 84 tagú méhészcsoport. Eged Sándor, MÉSZÖV — KIADJAK Ady válogatott leveleit. A Szépirodalmi Könyvkiadó a Magyar Századok sorozatban novemberben közreadja Ady Endre válogatott leveleinek kötetét. — DECEMBER is érdekes újdonságot Ígér a könyv barátainak. Megjelenik a magyar irodalom képeskönyve, amely irodalmunk történetét mutatja be képekben és illusztrációkban. Megindul az élet az Úttörőházban Az Egri Úttörőházban ismét megindulnak a szakköri foglalkozások október első hetében. A szakkörök gyakorlati jellegűek, főleg olyanok, amelyek nem szerepelnek a kötelező tantárgyak között. A kézi ügyességet fejleszti a kézimunka, szabás-, varrás, barkácsoló, asztalos, lakatos, kémia, könyvkötő és modelező szakkör. Fényképezést lehet tanulni a fotó szakkörben. Akit az elektromosság érdekel, az az elektrotechnikus és a rádiós körbe jelentkezzen. Aki a kultúrmunkával foglalkozik szívesebben, az a zenekarba, tánckarba, s az előadó szakkörön vegyen részt. Természetesen sportszakkörre is járhatnak a pajtások, túrista, kézilabda, atlétika, úszó és a labdarúgó szakkörök edzései között válogathatnak. 3» /VWVV Közlemény A Népművelési Minisztérium az 1936. évi előadóművészi vizsgát október 22 és november 30 között rendezi meg Egerben. A vizsgáztatás csak a nép- és tánczenészekre, valamint népdal-, táncdal énekesekre, továbbá a balett- és tánciskolái korrepetitor zongora- kísérőkre terjed ki. Vizsgadíj személyenként 35 forint, amely összeget a megyei tanács népművelési osztálya 653.673- ! 320 sz. számlájára — az összeg : rendeltetésének feltüntetésével — j kell befizetni. A vizsgára való jelentkezés helye: a megyei tanács népművelési osztálya. A vizsgára való jelentkezésnél (lehet levélben Is) le kell adni a vizsgadíj befizetését Igazoló postatakarékpénztári elismer- j vény szelvényt. A HITELES TANÚ Ihn már nem emlékszem rá, minthogy nem is emlékezhetem arra az ünnepélyes percre, amikor először szólalt meg, évtizedekkel ezelőtt a bemondó hangja: „Halló, itt Rádió Budapest...” Ma milliók és milliók nélkülözhetetlen barátja, az otthonok megszokott dísze a rádió. Igen, egy nagy pillanatot — igaz, hogy önhibámon kívül — elmulasztottam, de egy másik nagy pillanatot nem. Olvashattam az újság utolsó oldalán, a rádió- és moziműsor között a néhánysoros szöveget, amelynek címe: Televízió kísérleti adása... Ha még kísérleti is, de adás, műsor, — az új születése, amely most már végérvényesen helyet követel magának az újságban... a mi életünkben. S tíz, vagy húsz esztendő múlva, kicsit büszkén, kicsit rezignáltan az eliramló évektől, én is elmondhatom majd: Igen, emlékszem... jól emlékszem..., ott voltam a televízió születésénél. S fiam illő tisztelettel fog rámtekinteni, mint olyanra illik, aki nemzeti múltunk nagy eseményének élő és hiteles tanúja volt. PEREG A DOB Pereg a dob... s ütemre, kettes sorokban bevonulnak az úttörők a terembe. Te jó ég, hányszor láttam már őket így, a legkülönbözőbb ünnepségeken, gyűléseken, lett légyen az bármi. „Az úttörők köszöntése”-szöveg a meghívók műsorában olyan kötelező valami, hogy a nyomdász akkor is leszedi, ha a megrendelő netalántán elfelejtené odaírni a megrendelésre. Az úttörők köszöntése, — dekoráció lett, mint a vörös drapéria, vagy mint a virág az asztalon. Forma és sajnos üres forma, őszinte érzések nélkül. Mert ki hiszi el, hogy például a 8—10 éves gyerekek azért boldogok, mert Heves megye első lett a begyűjtésben, ki hiszi el, hogy a szokott frázisoktól hemzsegő ünnepi köszöntőt maguk írták, s a virágokat maguk vették.... Senki. Nincs szükség arra, hogy a fiatalok köszöntsék szüleik munkáját? Dehogynem, szükség van rá, de valóban nagy és ünnepélyes alkalmakkor, amikor a gyermek szívük maguktól is érzi, hogy itt róluk van szó, amikor maguktól megforrósodnak gondolataik, amelyeket maguk vetnek papírra — legfeljebb segítséggel. Az úttörőmozgalom nem dekoráció, — a nevelés, a romantika,; a szépség, a jövő mozgalma. Ne vezényeljük őket minduntalan ünnepi köszöntésre, mert majd úgy járunk, mint az egyszeri pásztor a farkassal..., akkor se hiszünk, ha igaz érzések, saját érzések, saját érzéseik vezetik őket pergő dobszóval. (—ó) S? személyzeti osztályon A NEMZETI Bankban sem őrzik úgy az aranyat, mint a gyöngyösi városi tanács személyzeti osztályán a papírt. Persze nem akármilyen papírt, hanem a jó vagy rossz, igaz, vagy valótlan, jóindulatú, vagy rosszakaratú adatokkal telijegyzett papírokat: a káder véleményeket. Vasrácsos ajtó, wertheim zárral ellátott közönséges ajtó, páncél-lemezes borítóval ellátott ablak védi az iratokat. Nem könnyű hát megtudni, kiről, mi a vélemény, kit milyen embernek tartanak. Miután bejutottam ebbe az alaposan elzárt kalitkába, hadd árulkodjak egyről-másról, mely ezzel a féltve őrzött szobával összefügg. Ismerkedjünk a személyzeti munkával. Kinek nem volt még dolga a személyzetissei, kit ne gyötört volna a kíváncsiság — vajon mit írtak rólam, mi is lehet a dossziéban? S<^t helyes határozat született mostanában, több cikkben olvashattuk, hogy változtatni kell a kádermunkán. Mégis ezideig nem sok változás történt. Aki kezébe vesz egy dossziét, két dolog tűnhet fel neki első látásra. Egyik a dosszié túlzsúfoltsága (közel fél kilót is kitesz), a másik pedig: egy nagy bélyegzés — TITKOS! SZIGORÚAN BIZALMAS! címmel, majd a szöveg, amely közli az olvasóval, hogy tilos a dossziéba „illetéktelennek” beletekinteni, s még vagy háromnégy pontban sorolja, mi tilos még. Maradjunk az elsőnél. Könnyű megállapítani, hogy legfőbb „illetéktelennek” azt tartják, akiről a dosszié tartalma beszél. Különben ez a bélyegzés nem gyöngyösi specialitás, akárhonnan érkezik jellemzés, információ, ugyanez a bélyegző látható rajta. Körülbelül még 1951—52-ben szabványosított „éberségi” dologról van szó. BÁRMENNYIRE is elbari- kádozták pár évvel ezelőtt a gyöngyösi személyzeti irodát, az új szellem azért mégis kezdi áttörni a páncélfalat, a vasrácsot. Sipos József elvtárs, a személyzetis — megkezdte az anyagok felülvizsgálatát, s munkájánál legfőbb „szempontnak” az emberek munkáját tekinti. Több dossziéban találkozhatunk már ennek bizonyítékával. Egyik anyag tisztázásáért például 200—300 kilométeres utat is megtett, hogy személyesen meggyőződjön a valóságról, mert a papír jellemzések rosszindulatúak- nak bizonyúltak. Az új szellemű személyzeti munka igazolódik abban is, hogy több értelmiségit — régi értelmiségit — felelős beosztásba javasoltak, kitüntetésre, előléptetésre terjesztettek fel függetlenül származásuktól, s a régi véleményektől. Nem csinálták rosz- szul. Azóta ezeken a területeken megjavult a munka. Egyetemre 10—12 értelmiségi gyermekét javasolták, ez többszöröse az ezelőttinek. Haladás az is, hogy a beszélgetések során nemcsak feljegyzéseket készítenek, de megmondják az illetőnek is, mit írnak róluk, milyen embernek tartják őket, hol tévedtek, mit kell kijavít», I niok, és általában kogyan értékelik munkájukat. Mindez jó, bizalmat szül az emberekben. SAJNOS, ez a munka még csak gyermekcipőben jár. A régi módszerek még eléggé erősek. Sok káderanyagnál 1953 óta nincs bejegyzés, pedig feltehető, hogy három év alatt változtak az emberek, következésképpen ezt tükrözni kellene a dossziék tartalmának is. Nagyon ráférne a rendezés, hisz nagyrészük alaptalan vádaskodás, rosszindulatú és helytelen politika szülte vélemények alapján készültek. Az egyikben például ezt olvashatjuk: ....MDP-tag: tekintettel a ré gi rendszerben viselt őrmesteri rendfokozatára (írnok őrmester volt), mint olyan, aki a múlt rezsimet gondolkodás nélkül kiszolgálta — politikailag megbízhatatlan.” Nevetséges, de elgondolkoztató sorok ezek. Egy kommunista értelmiségi dolgozóról megbízhatatlansági igazolást állítottak ki azért, mert 1939-ben őrmester volt valahol. Ez az elvtárs éjt nappallá téve ma is becsületesen dolgozik. Volt időszak, amikor három ember helyett ! végezte a munkát. Ez a kutya- I nyelv azonban mégis ott dísze- ) leg a dossziéban, sérti a becsü- j letét. Egy másik helyen olyas- !mit olvashatunk, hogy X. Y.-t jnem javasoljuk bizonyos beosztásba, mert „állítólag” káros szenvedélye van. Azt hi- ! szem, nem kell bizonygatni, mennyire helytelen, embertelen ez. Nem is tudják, hogy igaz a dolog, csak „állítólag”, mégis bekerült a dossziéba. Sürgősen rendet kell tehát teremteni a személyzeti osztályok dossziéiban. EL KELL távolítani onnan a sok fecsegő, megalapozatlan, az osztáiyharc helytelen értelmezéséből fakadó, s nem egyszer személyi bosszún alapuló véleményeket. El kell távolítani, hogy ne mocskolják senki becsületét. Helyettük olyan adatokkal kell megtölteni, melyeket a tényleges munka alapján érdemeltek ki az emberek. Dobják hát ki a felesleges sallangokat, s ezzel megjavul a személyzeti munka, s minden ember lába alá biztos talaj kerül. BÖDI JÁNOS Hozzászólás a gyüngvösi autóbusz elhelyezéséről szóló vitához Kedves Népújság! Köszönjük, hogy nagy nyilvánosság előtt helyet adott az elmúlt vasárnapi számban Cserháti Antal tollából a gyöngyösi autóbusz-megállóhely elhelyezéséről szóló vitának. Ez az igazi demokrácia! Engedjék meg, hogy én is kifejtsem szerény véleményemet erről az ügyről és ezzel hozzájáruljak az egészségesebb szemlélet kialakításához. Azoknak, akik azt állítják, hogy az idegenforgalmat nem lehet Gyöngyösön olyan helyre vinni, ahol az az idegen, aki először érkezik Gyöngyösre, falusi jellegű, rozoga, — csak éppen nem zsúpos — épületeket lásson. Azoknak is igazuk van, akik azt állítják, hogy Gyöngyösön nem csak a főteret kell fejleszteni, hanem az egész várost. Azoknak is igazuk van, akik azt állítják, hogy amíg pince- gádorokban laknak családok, addig nem szabad, csak lakásokat építeni. Az én javaslatom magába foglalná mind a három elgondolást. Ez pedig a következő: Építsen a város a Búza piacon egy 5—6 emeletes irodaházat, ahová minden hatóság, hivatal, vállalat, üzem elhelyezhetné irodáját, az igényeinek megfelelően. E köré az épületek köré tervezzék meg a buszmegállót. Ennek előnyei a következők lennének: 1. Minden hivatal egy helyen lenne és nem kellene sem a városi, sem a vidékről bejövő dolgozóknak a város minden részét össze járni, hogy ügyesbajos dolgát elintézze. 2. Az autóbusz ott állana meg, ahol a legtöbb dolgozónak elintézni való ügye akad. 3. Két kijárata is lenne az autóbuszoknak és helye is, az érkezéshez és induláshoz. 4. Reprezentatív jellege is meglenne, mert egy ilyen palota az újonnan épült emeletes lakóházakkal, a jelenlegi Borforgalmi palotával, a gimnáziummal és az építendő autóbusz üvegcsarnokkal nem is keltene olyan rossz benyomást az idegenekre. 5. Megoldódnék Gyöngyös város égető problémája, a lakáskérdés, mert a jelenlegi hivatalok helyein mintegy 200 lakást lehetne kialakítani. 6. Nemcsak a főtér fejlődne Gyöngyösön, hanem az egész város. Azoknak pedig, akik azt mondják, hogy ilyen épület sok millióba kerülne és erre az államnak nincsen pénze, — azoknak azt válaszolom: Nem kell sok pénz hozzá, mert az emeletek felhúzásához csaknem ingyen adja a követ a Mátra. Szállítás sem kerül sokba, mert a kisvasúton legurul egész Gyöngyösre. A hat emeletre csupán egyetlen tető kell, ami már lapostető is lehet, és ennek következtében nem kell hozzá sem faanyag, sem zsindely, ami tudvalevőleg az építkezést megdrágítja. Nem sokba kerülne az államnak az elhagyott irodáknak lakásokká való átalakítása sem, mert a beköltöző lakók, csak azért, hogy lakáshoz jussanak, vállalnák a lakások kisebb átalakítását. Én hiszem, hogy ez a terv megvalósítható és ha a szakemberek is magukévá teszik, akkor Gyöngyösön az autóbusz-megálló a város lakosságának megelégedésére épül. Molnár Mihály
