Népújság, 1956. október (77-83. szám)
1956-10-17 / 81. szám
1950. Oktober 17. szerda NÉPÚJSÁG 3 Télen is helytállnak a Mátra vidéki Erőmű dolgozói — Nyilatkoznak az illetékesek — Téli gondjaink tömkelegében nap. mint nap jelmerülő fontos kérdés: vajon milyen lesz a villamosenergiaellátás? Kapunk-e elég áramot, nem zavarja-e üzemünk munkáját, vagy éppen a háztartási munkát és a szórakozást egy-egy váratlan áramszünet, energiakorlátozás. A Mátravidéki Erőműbe látogattunk el, s hogy választ kapjunk a kérdésekre, megkértük az üzem illetékeseit, nyilatkozzanak arról, hogy lesz-e baj a télen a villamos- energiaellátással I I ZÁRAI GËZA igazgató: ___I Üz emünk az ország energiaellátásának közel 20 százáieaát eiegiti ki, számtalan üzem, intézmény zavartalan munkája iugg tólünk. Erezve ezt a felelősséget, tokozott gonddal keszuitunk fel a télre. Üzemünk kapacitása nem növekedett ugyan, de a fogyasztói igények növekedésének megfelelően a gépek joob kihasználásával fokozzuk a termelést. Az idén petáaul 820 millió kilowatt energia helyett 892 millió tállitunk elő, s ez 4.5 százalékos növekedést jelent. A jövő évben pedig újabb két százalékkal növeljük az energiatermelést. A mennyiségi termelésen túl számos olyan intézkedést tettünk, amely a biztonságos üzemeltetést segíti elő. Sikeresen befejeztük a nagy karbantartásokat, most minden kazán, turbina és generátor készen áll arra, hogy teljes kapacitással és üzembiztosán dolgozhasson. A felsoroltakon kívül elkészítettük még az új hűtőtornyot, az új salakkötélpályát, a kondenzátorainknál pedig a golyóval való tisztítást alkalmazzuk. Két kazánnál már a pormentes salakeltávolítást is sikerült megoldanunk, ezenkívül még egy végtelen kötelet is beépítettünk a vagonok vontatásához. Külön felkutattuk azokat a hibaforrásokat, amelyekből váratlan üzemzavarok adódhatnak, s nem késlekedtünk a megelőző intézkedésekkel- A ködös, esős időben vízsugárral locsoljuk majd a szabadtéri szigetelőket s ezzel elejét vesz- szük az átíveléseknek. A ferde salakfelvonó mellé még egy pótszaiagot helyeztünk el, hogy ne legyen zavar a salar.eltá- volításnál sem. A csille befagyások ellen pedig melegítéssel védekezünk. Kimondhatjuk hát őszintén és nyíltan: a Mátravidéki Erőmű hibájából nem lesz baj télen a villamosenergia ellátással. Tárolóinkban körülbelül 20 ezer tonna keverő szenet tartalékolunk, s ha továbbra is megkapjuk a szükséges szállítmányokat, és Petőfibánya is helyt áll, akkor mi is eleget teszünk kötelességünknek. j KALLÓS JÓZSEF pérttitkárj jellegű kezdeményezés öltött testet, mely a pártszervezettől indult ki. A napokban például az üzem vezetői Petőfibányán tettek látogatást, hogy megismerjék a széntermelés útját, körülményeit. A párt javaslatára alakult meg a fiatalok műszaki tanácsa, amely az automatizálás és a technika fejlesztésnek kérdésével foglalkozik. Jelentős az a javaslat is, amely szerint a szállítóüzem több dolgozóját átképezik a villamosberendezések kezelésére is. E kezdeményezések bizonyára meghozzák a kívánt eredményt, de ezen felül is számítunk minden párttag és pár- tonkívüli dolgozó helytállására, lelkiismeretes munkájára. TÖTH JÁNOS és BÁTI LAJOS kazánfűtők: Az Erőmű kenyere a szén, s a ml feladatunk, hogy a turbinák és generátorok hajtásához megfelelően tápláljuk a kazánokat Mi sem szeretnénk, ha saját hibánkból áramkorlátozás állana elő, s igyekszünk mindig becsülettel helytállni. Igaz, korántsem akarjuk rózsaszínűre festeni az eget. Számítunk arra, hogy adódnak majd nehézségeink. A nedves szén, a gyenge kalóriaérték akadályokat állít majd elénk, de mi mégis vállaljuk a harcot. A nedves, fagyos szén tökéletes elégését pl. előszárítással segítjük elő. _ Egy kérésünk van csupán. Bányászaink adjanak elegendő és jó fűtőértékű szenet. Ha lesz elég tüzelő, akkor mi egyrészt a jó kazánhatásfokkal, másrészt pedig a szén tőkéié) es elégetésével gondoskodunk az energiatermelés feltételeiről. A tökéletes égetéssel egyébként igen fontos népgazdasági követelménynek, a széntakarékosságnak teszünk elegei. Mondanunk sem kell, hogy mindez pontos, figyelmes munkát igényel. Úgyis mondhatjuk, hogy amíg egyik szemünkkel a kazánokat figyeljük, addig a másik a műszertáblán legyen. Figyelemmel kísérjük a mérőműszerek állását, hogy azoknak megfelelően szabályozhassuk a levegő és a szénadagolást. Csakis gondos és figyelmes munkával tudjuk megelőzni az üzemzavarokat, a nagyobb károkat. Nemcsak a magunk, hanem dolgozó társaink nevében is ígérjük, hogy ilyen munka mellett a mi hibánkból üzemzavar nem áll elő, s nom lesz baj az energiaellátással. Az üzemlátogatás tapasztalatai, az egybehangzó nyilatkozatok. s az erőmű dolgozóinak szorgalma, igyekezete megnyugtató választ ad mindany- nyiunk kételyeire. A tél folyamán reméljük, nem lesz baj az áramellátással, s minden üzem, lakóház, könyvtár és iskola zavartalanul részesülhet a kultúra, a fény igazi áldásaiban. CSÁSZÁR ISTVÁN AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN A böröncella ajtaja már rég becsukódott mögötte. Ahogy hivatalosan mondják, „tölti büntetését”. De mégis érdemes megismerkedni K. ügyével. Annál is inkább, mert ez nemcsak az ő ügye. A tárgyalóteremben filmként peregnek az események... Néma csend van. A tanács tagjai felállnak és a tárgyalást ve- zelő bíró emelt hangon kezdi az ítélet kihirdetését... A Népköztársaság nevében... A büntető-tanáccsal szemben két fegyveres börtönőr között, egy idősebb férfi hallgatja állva az ítéletet. Arca közömbös, látni rajta, hogy nem először áll a - bíróság előtt. Csak akkor rezdül arcizma, mikor a kiszabott büntetést olvassa a bíró... ...egy év, három hónap... Tizenöt hónap újra a börtön celláiban. A védelem enyhítésért folyamodik, de ő nem is hallja ezt, annyira megszokta már az előző tárgyalások során. Kezdődik újra — gondolja —, vagy talán inkább folytatódik a börtönélet. Még hallja az ítélet indokolását... ...ennyi szükséges, hogy a vádlott rádöbbenjen, hogy eddigi életével szakítani kell... De gondolatai már messze kalandoznak. Mikor rádöbbent ő már erre? • Talán még akkor, mikor először állt bíróság előtt..., de hiába — minden hiába. Most újra itt áll, pedig alig egy éve szabe iult. 19 ő5. októberében nyílt a börtönajtó. Szemét vakította az első napsugár, s habzsolva szívta a friss, szabad levegőt. Újra szabad volt. Jó és felemelő érzés. Első gondolata a jövő volt — „felhagyok eddigi életmódommal, állásba megyek, s a munkámból élek, mint más becsületes ember...” S kopogtatott gyárban, üzemben, intézményben. Munkát kért. Esztergályos volt. de értett a gyaluhoz, s ismerte a lakatos és műszerész szakmát is. Mindegy volt neki, csak munka legyen, becsületes munka. S szükség is lett volna a munkáskézre mindenütt. De mikor őszintén leírta életrajzát, mikor megírta, hogy bizony nem tiszta a priusza, egykettőre „betelt” a munkahely, nem volt szükség se marósra, se esztergályosra, se lakatosra. Pedig hogy tudott volna dolgozni! Mennyire akart dolgozni ! „Hiába mentem rendőrséghez, ügyészséghez, vélt barátokhoz, ismerősökhöz — nem segített senki rajtam. Hiába kértem, hogy adjanak munkát, hadd éljek én is úgy, mint más ember, hadd dolgozzam, hadd cseréljem fel fekete igazolványom... Minden hiába volt. Nem értettek meg sehol. Féltek tőlem, mint ragályos betegtől. Eltanácsoltak mindenünnen, nem fogadott be a társadalom... Munkát nem kapott, az az egy-két órai alkalmi munka, favágás, szénbehordás — bizony nem sokat ért. Kezdte kínozni az éhség s a muszáj bizony nagy úr. Kezdődött hát újra minden. Egyik hideg téli délelőtt fel- j kereste volt börtöntársa fele- I ségét és azzal a mesével, hogy NAPTAR Í0 férje még fogsága idején kérte rádiója megjavítását, kicsalt az asszonytól néhány tíz forintost, s elvitt egy javításra váró karórát is. A rádióhoz szükséges alkatrészeket nem vásárolta meg, ételt, italt vett a pénzen, s mikor ez is elfogyott, az egyik órásnál megszabadult az elvitt karórától is. Később szállásadójától is kért 30—40 forintot és végleg eltűnt a városból. S míg ő járta az országot, tengette életét néhány órás napszám munkából, a becsapottak feljelentették. Csakhamar kiállították a rózsaszín papírt, s megindult a körözés. Egy-kettőre kézre került. S most itt áll a bíróság előtt. Hallgatja ítéletét. Nem tagadja a lopást. S nem is annyira védekezésként, mint inkább szomorú sorsa vádjaként mondja az utolsó szó jogán: — Engem kivet a társadalom, nem fogadnak be az emberek maguk közé. Mikor őszintén feltárom a múltamat, sehol nem adnak munkát. Ügy néznek rám, mint a leprásra. A cselekményt nem tagadom, de kérem a bíróságot, méltányolja helyzetem, s ha csak egy mód van rá, büntetésem kitöltése után tegyék lehetővé, hogy állandó munkát kapjak. Szakmunkás vagyok. Tudok és akarok dolgozni, csak fogadjanak be maguk közé az emberek. Egy év, három hónap... K. után becsapódott a börtöncella ajtaja. A neveléshez azonban nem elég csak az ítélet... BÓDI JÁNOS Október 17. szerda: 1951-ben halt meg Bernhardt Kellermann német iró. Október 18. csütörtöki Huszonöt éve halt meg Thomas Alva Edison feltaláló. Október 19. péntek: 1926-ban halt meg Eugen Victor Debs, amerikai munkásvezér. Harminc éve halt meg Victor Babes, a nagy román balcteoroló- gus. — 1100 HOLDON fejezték be a rizs aratását és cséplését a kiskörei állami gazdaságban. Nem hanyagolták el az őszi munkákat sem, már 163 holdat vetettek be búzával. (Molnár József.) — AZ APCI Fémtermia Vállalatnál hétfőn, reggel kezdtek hozzá az ország első magnézium kohójának építéséhez. A 100 tonnás kísérleti kohó már a jövő évben megkezdi a termelést. — SZOMBATON érkezett haza egyhetes csehszlovákiai tapasztalatcsere útjáról a Hat. vani Cukorgyár küldöttsége. A küldöttség tagjai testvérüzemükben, a Diószegi Cukorgyárban tanulmányozták a répa feldolgozását. — A JÁRÁSI Kultúrházban október 20-án, szombaton este 7 órai kezdettel szüreti bált rendeznek. A műsorban Putnoki Gábor, Erdélyi Nóra budapesti művészek vendégszerepelnek. — ORVOSI táskazárak, ezenkívül tárca- és retikülzárak készítését, összeszerelését kezdte meg az Egri Lakatosárugyár. Az idén még 50 ezer olyan zárat készítenek el az üzem dolgozói, amilyet eddig külföldről hoztak be hazánkba. — A NEGYEDIK negyedévben is helytálltak a mátravidék bányászai- A tröszt dolgozói már több mint 500 tonna szenet adtak terven felül. A 300 ezer tonnához eddig már 14 ezret ők adtak az országnak — VÁRASZÓ községben ünnepélyes keretek között avatták fel az elmúlt vasárnapon az új kultúrházat. Az új létesítmény felépítését a község lakossága társadalmi munkával segítette. (Pál Vilmos.) — Gyöngyösön a városi tanács VB. befejezte a Köztársaság tér piacterének építését. A kereskedelmi csoport az építéshez több mint 5000 forint értékű társadalmi munkát szervezett. Tervbe vette a városi tanács VB., hogy 1957. évben a piac területét tovább korszerűsíti: a közbeeső utakat a piac területén leaszfaltoztat- ja. A tejtermék és gombaárusok részére asztalokat létesít, azonkívül a felhozatal növelése érdekében a termelők részére melegedő helyiséget építtet. Színes fotókiállítás Egerben Vasárnap délelőtt 10 órakor színes fotókiállítás nyílt Egerben, a Pedagógiai Főiskola dísztermében. A kiállítás anyaga az ország legszebb színes fotóképeiből adódik. A kiállítás október 21-ig tart nyitva. Ügyanakkor minden nap 5-7-ig színes diapozitív vetítést tartanak a főiskola fizikatermében. „Intézkedés helyett, megnyugtató szavak“ — Nyílt levél Rózsavölgyi elvtársiiák ! — Kedves Rózsavölgyi elvtárs! A Népújság október 3-i számában közölt levelét mind a pajtások, szülők, mind pedig Mátraíüred összes dolgozói elolvaslak. Leveiében a jószándék, a segíteni akarás érződik, de itt Mátraiüreden minden máskép látszik. Az iskola szárnyépitkezés, hogy mennyire fontos és sürgős, azt már éveknei ezelőtt illetékes szervek eldöntötték. Terv szerint az építkezést augusztus 20-ra be kellett volna az ön vállalatának fejezni. Szeptemberben ez a munka egyharmadánál tartott, amikor önök a legnagyobb akadályt a gerenda- hianyban látták. Az erdőgazdaság segítségére sietett az iskolaépítkezésnek, s egy heten beiül 12 negyzetméter anyagot szállított a helyszínre. A nyers gerendaanyag jelenleg is úgy fekszik ott, ahogy azt az erdőgazdaság lerakta. Dé talán beszéljünk arról is, amit ön a leveléből kihagyott, hogy az építkezéshez megérkezett ablakok 30 centiméterrel nagyobbak, mint az építés során meghagyott nyüások. Mi- vei az építkezés egyrésze cserkőből van, így a nyüásokat megbontani nehéz, úgy tudom, Önök az ablakokat utaztatni fogják Egerbe s ott kisebbre csinálják. De nem írt ön, igazgató elvtárs arról sem, hogy október 2-án mindössze három fizikai munkás dolgozott az építkezésen. Mi, mátrafüredi dolgozók örömmel, de kétkedve olvastuk levelét, s ha ön a mátrafüredi oktatási állapotokat jelenleg megnézné, akkor nem megnyugtató leveleket írna nekünk, hanem segítene megszüntetni a mostani állapotokat. Bodor Imre, Mátrafüred Jóllehet, pártszervezetünk közvetlen nem avatkozik be a termelőmunkába, de ettől függetlenül figyelemmel kísérjük a téli felkészülés mozzanatait. A különböző osztályok vezetői és a legjobb szakembereink, mint párttagok juttatják érvényre mindennapi munkájukban a pártszervezet céljait, törekvéseit. A legutóbbi végrehajtó bizottsági ülésen például tüzetesen megvizsgáltuk a szállítóüzem téli felkészülését és itt több hasznos javaslat formájában adtunk támogatást. Ezen túlmenően a szállító, a kazán, a turbina, és a villamosüzemek téli felkészülési tervéhez az illető üzemek pártszervezetei is tervet készítettek a műszaki felkészülés támogatására. A szállítóüzem alapszervezete például közös vezetőségi ülést tartott a többi üzemrészek alapszerveivel, s az üzemek közötti kooperáció megszervezésére. A kazán és a szállítóüzem jó együttműködésének eredménye például, hogy a szállító üzemiek most jobban ügyelnek arra, hogy a rostélyos kazánokhoz lehetőleg a nagyobb szemnagyságú, a porosokhoz pedig a porszenet adják. Az elmondottakon kí,rü’. goi. olyan hasznos gy Fehér foltok a lélek térképén, amelyekről alig, vagy egyáltalán nem beszéltünk, s amelyekről, úgy véltük, ha nem szólunk róluk, hát nincsenek is. Fehér foltok: a tudatlanság, a babonák előítéletek, maradiság és barbárság, amelyet jól-rosszul eltakarhat a látni nem is akaró szemek elől az autó, aktatáska, a rózsaszínű bfossurák tömege — eltakarhat, de van, de alattombari pusztít, mint valami vészes kór. * Egy szombaton — szeptember 8-án — délután Erki István továbbszolgáló szakaszvezető hazaérkezett Gyöngyöspatára szolgálati helyéről, Verpe- létről. Felesége, a „bűnfüzet” bemutatása helyett, most élő szóval mondta el, köszönés helyett, hogy a Pityu, a férj első házasságából való 9 éves fiú most már egyre tűrhetetlenebb dolgokat művel. Hiába, nincs itthon egész héten az apja, és ő, mármint Erki Istvánná, egyszerűen nem bír vele. Most is felgyújtott egy rőzsekerítést. a szomszédoknak kellett segíteni az oltásban. — Hol az a kölyök — kérdezte a zömök, harmincév körüli Erki. — Csavarog valahol, nem mer hazajönni... A kisfiú ezalatt a falu végén ' " ált, az éjszakát a forrás tti bokrok alján töltötte Fehér foltok a lélek térképén fogvacogva, az iskolatáskát használva párnának, paplannak. Az apa a gyerek keresésére indult. Bekopogtatott a szomszédokhoz is, ahol gyakran megfordult, nyugodt családi légkört, békét keresve, Pityu. Cirkó Károlyné, maga is két gyerek édesanyja, Erki kérésére a kisfiú keresésére indult, de előre kikötötte, csak akkor hozza haza, ha nem veri meg az apja. Erki eget-földet Ígért, és leült Cirkóék konyhájába, a fiára várva. Cirkóné joggal kérte Erkit, hogy ne bántsa a gyereket. Mert bántották... ütötték, verték, elsősorban is az apja. A mostohaanya által egész héten vezetett „bűnfüzet” alapján a hét végén rendre ő is elővette első feleségétől származó fiát és az ilyenkor kiosztott verés nyomai összeolvadtak az előző hetivel. Haragudott, gyűlölte ezt a gyereket, az anyja, első felesége miatt, akire hasonlított Pityu, s aki otthagyta őt. Az apa részéről a heti verésadag, a mostohaanya részéről — mint valami Dickens regényben — a vékony karéj kenyér reggel és a féltányér leves este. Verés és éhezés, állandó fenyegetőzés, hogy javítóba küldik. S a gyerek végső elkeseredésében felgyújtja a rőzsekerítést... mondván, ezért biztosan elviszik végre abba a javítóba, ahol csaK jobb lehet, mint a a szülői házban. Min kellett keresztül mennie ennek a kilenc éves kisfiúnak, hogy áhítozza a gyermekek rémét, mint valami mennyországot? Cirkóné megkerítette a gyereket. Az apa hazavitte. Hogy mi történt utána? Egy hét múlva tudták meg, mikor már feltűnt, hogy seholsem látni a kisfiút, mikor a mostohaanyja váltig hangoztatta a kérdésekre: megfázott, fekszik a kis szerencsétlen. Erki István otthon ráparancsolt a gyerekre, hozzon be szalmát, gallyat és rakjon tüzet. Aztán kiküldte az asz- szonyt és a másik gyereket, majd lába közé kapta a kisfiút és kezét belenyomta tűzbe. A gyerek ordított, rugda- lózott, de Erki kemény kézzel tartotta Pityut és a kis kéz sercegve vörösödött a lobogó lángon. Majd, hogy a büntetés teljes legyen, az összeégett kezet bottal verte... a botütés nyomai ott voltak a kisfiú hátán és a fején is. A középkori büntetés után az asszony bekötötte az összeégett gyermekkezet, majd, hogy jobban gyó- guljon, az összeégett bőrt bekente jóddal... a gyerek majd elájult a fájdalomtól. S teltek a napok, az orvos nem látta kéz gennyesedni kezdett. A gyerek némán és bénán feküdt akkor is, amikor Cirkó Károlyné bekopogtatott Erkiékhez. Az asszony, meg Erki elutaztak lakodalomba, a gyerek otthon maradt gondozatlanul. Cirkóék vitték orvoshoz, onnan Gyöngyösre, majd a helybeli tanács javaslata alapján Egerbe, az intézetbe. A kis Erki Pityunak, ha drága áron is, teljesült a vágya... elkerült a szülői háztól. Eddig a rémes, de igaz történet — 1956-ból. De miért történhetett ez meg, miért vetemedett erre Erki István szakaszvezető, katona, akinek szolgálata közben messzebb kellett látnia és látott is bizonnyal, mint községe átlagembere. Akire ragadnia kellett kultúrának, civilizációnak az egyenruhával együtt. — Engem is így büntetett tüzeskedésért az édesanyám... nem is nyúltam többé tűzhöz, — magyarázta a szomszédoknak mély meggyőződéssel. A maradiság, amelyről már annyit beszéltünk, hogy szinte már közhely számba megy, ím így képes borzalmas tettekre. A fehér foltok az emberi lélek térképén, lm ily titkokat rejtenek, így küldik hadba a múlt bűneit, egy szeptember eleji délután. Nem jutottunk még el az emberi lelkek mélyére... a felszínen mozogtunk, nem nagyon láttunk meg mást, mint a lelket jól-rosszul takaró ruhát. De a gondolatokat, amelyek a jó és a bűn melegágyai, nem figyeltük, mert a dogmák világában úgy véltük, semmi szükség rá. Dobálóztunk a számokkal: ennyi és ennyi könyv, kultúrház. villany és hallgattunk arról, hogy a múlt babonái, szokásai ezer és ezer áttétellel ott fertőznek még népünk testében. A tizenegy év alatt sokkal, sokkal többet tehettünk volna, mint tettünk, de az is igaz, hogy mindent nem. A gondolkozás, az emberi lélek nem új gyár, amelyet rövid idő alatt fel lehet építeni. A mélyre húzódott középkori szokásokat csak az egész közvélemény, a nagy nyilvánosság előtt lehet csak kipusztítani, őszinte, nyílt szóval és nem álszemérmes hallgatással. Beszéljünk... beszéljünk sokat erről és cselekedjünk. Erki István, egy hónappal a felháborító, embertelen cselekedete után még mindig szabadlábon van, még mindig a néphadsereg egyenruháját hordja. Reméljük, nem sokáig. OYTTRKÖ GÉZA
