Népújság, 1956. október (77-83. szám)

1956-10-17 / 81. szám

NÉPÚJSÁG 1956. október 17. szerda A párttitkárok önállóságáról AZ ÉLET, a mindennapi nagy feladatok egyre inkább sürgetőieg Követelik pártszer­vezetem«: titkáraitól is a na- gyooo fokú onanoságot, az adott téridét ismereten alapuló önálló és nem egyszer gyors, határozott cselekvést, intézke­dést. állásfoglalást. Sajnos, egyáltalán nem dicsekedhe­tünk azzal, hogy az elmúlt év­ben pártszerveink igyekeztek volna önállóságra nevelni a párttitkárokat. Sok esetben ennek az ellenkezője történt. A havonta megtartott titkári értekezleteken és egyéb meg­beszéléseken agyon ►►instruál­ták«, ►►szempontozták« a titká­rokat. Még azt is meghatároz­ták a többek között a pártbi­zottságok. hogy' vezetőségi ülé­sen, taggyűlésen, népnevelő ér­tekezletén milyen napirendet tárgyaljanak. Az utóbbi hóna­pokban azonban éppen a XX. kongresszus szellemének meg­felelően pártbizottságaink egy­re nagyobb gondot fordítanak — bár még korántsem kielégí­tő mértékben — a párttitkárok önállóságának növelésére, a párt határozatain alapuló, he­lyi öntevékeny munka kiala­kítására. Még csak a kezdet kezdetén vagyunk. S ha nem is dicse­kedhetünk értünk már el eredményeket. Igaz viszont az is, hogy az eredmények mellett még szép számban vannak olyan hibák is. amelyeket sür­gősen kell kijavítanunk. Az alábbi két nyilatkozat is igazolja az elért eredménye­ket. de megmutatja a tenni­valókat is. Karkus József elviárs, az egri Lakatosánigyár párttitkára. AZ ELMÚLT évek önállót- lansága a városi pártbizottság túlzott gyámkodása egyáltalán nem volt helyes. Bizonyos mértékig az alapszervezet — mmt a legaisooo partszerv — a feladatok mecnanikus végre­hajtójává vált. A végrehajtás nem az üzemünket legjobban tsmero helyi kommunisták ta­pasztalatain, hanem a városi pártbizottság elgondolásain alapult. Nyilvánvaló, hogy ez csökkentette az aktivitást, csökkentette a vitakészséget. Az utóbbi hónapokban örven­detesen tapasztaljuk, hogy szűnik ez a rossz értelemben vett gyámkodás. De sokszor nemcsak a gyámkodás, hanem az esetenként szükséges segít­ség is elmarad. így aztán kény­szerítve vagyunk az önállóság­ra. Ügy jártunk, mint az a bi­zonyos gyerek, akit beledobtak a mély vízbe, hogy tanuljon meg úszni. Helyes, hogy meg­szűnt a havonkénti eléggé sab­lonos titkári értekezlet, hogy nem adtak tervszámot az ok­tatás előkészítéséhez, hogy nem határozzák meg hónapról-hó- napra értekezleteink napú rendjeit, hisz a problémákat leginkább mi ismerjük és így mivel nem vagyunk kötve, az üzem legfontosabb feladataival tudunk foglalkozni. Nem tartom azonban helyes­nek, az önállóságra való töre- kedés mellett sem, hogy a városi pártbizottság úgy értel­mezi ezt, hogy most már fe­lénk sem néz. Nehéz most egész talpon állni, kicsit isme­retlen, új is ez a nagy önálló­ság, szükség volna tehát ha nem is olyan túlzott mértékű támogatásra, de esetenként hogy a városi pártbizottság el­látogatna segitene bennünket. Azt is tapasztaltam, hogy a fel­sőbb pártszervek mellett az àPami, gazdasági szervek nem igvekeznek e’ősegíteni a párt- titkárok önállóságát. A napok­ban például lent iártak a mi­nisztériumból az üzem problé­máiról tanácskozni. Tanácskoz­tak, jóformán mindenkivel, az igazgatóval, a városi pártbi­zottsággal és másokkal, de ve­lem, az üzem párttitkárával nem. Kozák József elvtárs, az egri III. körzet párttitkára. TÖBB DOLGOT helytelen­nek láttam a városi pártbizott­ság munkájában a múlt évek során. Például elkészítettük a három hónapos munkatervün­ket, amelyet igyekeztünk úgy összeállítani hogy a legfonto­sabb feladatok szerepeljenek benne, a várpsi pártbizottság azonban nem egyszer sa­ját elgondolása szerint megvál­toztatta. Meghatározták a kü­lönböző napirendeket, hány tagjelöltet kell felvenni, s egyéb olyan dolgokat, ame’ye- ket mi, a körzet legalaposabb ismerői, nem tartottunk he­lyesnek . Az utóbbi hónapokban ezt nem tapasztaljuk. Nagyobb ön­állóságot kaptunk a körzet irá­nyításában, a pártszervezet munkájában. A legutóbbi tag­gyűlésen, anélkül, hogy erre a városi pártbizottság utasított volna, körzetünk tsz problé­máit vitattuk meg- Miért? Is­merjük a KV határozatait és láttuk, hogy itt problémák vannak. Mikor ezt tárgyaltuk, kitűnt hogy gyenge a párt szervezet agitációs munkája is. Ezért a múlt héten megtartott aktívaülésen tehát azt vitattuk meg. Élünk az önállósággal, s így a pártszervezet mindig az­zal tud foglalkozni, amely te rületünkön legégetőbb. PERSZE az önállóságnál nemcsak az öntevékeny mun­káról van szó hanem az önálló vélemény, állásfoglalás kialakí­tásáról is. Ezt pedig — s ez természetes is — az alapszer­vezetek kommunistái a titká­roktól várják elsősorban Már pedig ez a jelenlegi politikai helyzetben nem könnyű. Nem­csak azért, mert a városi párt bizottság most már nem gon­dolkozik helyettünk, hanem azért is, mert kevés és lassú a tájékoztatás. Tapasztalható, hogy egy-egy jelentős pártha­tározat csak akkor kerül a pártszervezethez, a kommunis­tákhoz, mikor már a rádió be­mondta, vagy már több napja beszélgetnek róla. Ügy. gondo­lom az önállóság kérdését nagyban elősegítené a valóság­nak megfele'ő jó és gyors tá­jékoztatás kezdve a Központi Vezetőségtől egészen a városi pártbizottságig. Komoly munka vár ránk A hatvani járás DISZ fia­taljai a nyár folyamán a ter- melőmunka mellett vidám szórakozással, kirándulással töltötték idejüket. Az ismerd meg hazádat-mozgalom kere­tén belül mintegy 200-an vet­tünk részt csoportos kirándu­láson. Megtekintettük többek között a Mátra szép tájait, Galyatetőt Mátrafüredet, Pa- rádsasvárt. Parádsasváron két alkalommal rendeztünk két­I napos táborozást. A kirándu­lásokon az üzemi és a területi DISZ alapszervezetek fiataljai közösen vettek részt. így He­réd és Ecséd községek, a sely- I pi üzemek, valamint a Mát- I ravidéki Erőmű ifjúsága. A felsoroltakon kívül megtekin- \ tettük az Országos Mezőgaz­dasági Kiállítást is. Gólya Mihály, járási DISZ bizottság Három héttel az amerikai elnökválasztás előtt a nyugati megfigyelők egyöntetűen rá­mutatnak, hogy az Eisenhower és Stevenson közötti küzdelem mind nyíltabbá válik, az erő­viszonyok egyre kiegyensúlyo­zottabbak. Ez a lényeges meg­állapítás csalt azok számára meglepő, akik nem kísérték fi­gyelemmel a választási hadjá­rat utóbbi heteinek esemé­nyeit Valóban még nom is olyan régen általános volt a vélekedés, hogy Eisenhower ehlök biztosan megnyeri a vá­lasztást. A demokraták azon­ban időközben jelentősen elő­retörtek, s az amerikai közvé­lemény hangulatából megítél­ve, ma már távolról sem le­het eldönteni: november 6-án milyen eredmény születik. Eisenhower Milyen okok játszottak köz­re abban, hogy a megfigyelők egyöntetű felfogása szerint a demokraták esetleg győztesen kerülhetnek ki a választásból. Walter Lippmann, a neves amerikai publicista, a New York Herald Ttibune-ban az elmúlt napokban három nagy elvi cikkben elemezte az amerikai belpolitikai , helyzet sajátossá­gait. Az »üj nemzedék« című cikkében kifejtette, hogy a de­mokratapárt az újjászületés ál­lapotában van. olyan napokat él át, mint Wilson és Roose­velt első idejében. Fontos mérföldkőnek számított, hogy az augusztusi chicagói elnök­jelölő konvención a Truman vezetése alatt álló »régi gárda« elveszítette befolyását és Ste­venson személyében az új po­litikai nemzedék egyik legte­hetségesebb képviselőjét jelöl­ték elnöknek. Míg a demokra­táknál ilyen jelenségek tapasz­talhatók, a republikánusoknál hiányzik az új kezdeményezés és nincsenek kimagasló, fiatal, új emberek. Nixon alelnök- jelölt ugyan fiatal, de senki sem tételezheti fel, képességei elegendőek lennének ahhoz, hogy a republikánus párt meg­lehetősen tartózkodó, fáradt hadsoraiba friss., lendületes szellemet vigyen. A San Fran- ciscó-i konvención hiába be­szélt őszintén és ékesszólóan Eisenhower a republikánus »■újjászületés« fontosságáról, a gyakorlatban szavainak nem lett foganatja. »■Eisenhower a demokraták ellen« címmel még érdekesebb és jellemzőbb tényekre hívta —------—ír— ---------------— Kü lpolitikai jegyzeteit Kyilí küzdelem az amerikai választási liadjáratiian fel a figyelmet. Eszerint ebben az évben az amerikai válasz­tók tömegei tulajdonképpen az előtt a kérdés előtt állanak, Eisenhowert személy szerint I vagy a demokrata pártot vá­lasszák meg. A küzdelem egy ) ember és egy párt között fo- : lyik: Eisenhower, aki sok­kal erősebb, mint a republi­kánus párt és a demokraták között, akik maguk mögött tudhatják a nemzet többségét. Eisenhowernél éppen ezért sokkal inkább számításba jön­nek a személyi körülmények, mint bármely más jelöltnél a múltban. Az elnök egészségi állapota, kora és ezzel össze­függésben Nixon szerepe sok- ital döntőbben esnek latba mint a beavatatlan szemlélő gondolná. Harmadik cikkében Lippmann igyekszik választ adni: vannak-e komoly és lé­nyeges elvi különbségek a két párt között. Arra a következ­tetésre jut: a tények nem tá­masztják alá, hogy ilyen meg­győződésbeli, komoly elvi el­lentétek fennállnának. Ugyan­akkor szükségesnek tartja ki­emelni. hogy az Egyesült Álla­mok XX. századbeli történel­mében mindig a demokraták szálltak síkra a reformokért és ez ma is így él az emberek tudatában. Hiába igyekszik Eisenhower elnök »új republi­kánus szellemben« előre vinni pártját, kevés jel mutat arra, hogy ezt sikerül megvalósíta­nia. Az „új Stevenson” színrelépése E néhány nagy vonalakban vázolt belpolitikai szempont megvizsgálása után nézzük meg. hogyan áll a gyakorlat­ban a választási harc. Kétség­telenül közeledik a forrpont felé. A szónokok beszédei mind szenvedélyesebbé, élesebbé, személyeskedőbbé válnak. Jel­lemző erre Stevenson maga­tartásának döntő megváltozá­sa. 1952-ben hidegfejű, logikus, érzelemmentes politikusnak is­merte meg őt az amerikai köz­vélemény. Akkor vonakodva fogadta el az elnökjelöltséget és az egész választási hadjárat során meglehetősen közömbö­sen, unottan viselkedett Most »új Stevenson« lépett a töme­gek elé. Az egykori illinoisi kormányzó harcos, erőteljes egyéniségnek mutatkozik. Nem kíméli Eisenhower elnököt sem. így például néhány napja ja legérzékenyebb pontján tá- j madta meg az elnököt. Emlé- 'kezetes még a négy év előtti küzdelem utolsó szakaszában I Eisenhowernek azzal siker-ült jmaga mellé állítania a válasz­tókat, hogy megígérte: szemé- jlyesen utazik Koreába és vé­get vet a koreai háborúnak, j Éveken át Eisenhower egyéni ’ sikerének könyvelték el repub­likánus körökben a koreai há­ború megszűntetését. Most Stevenson igyekezett bebizo­nyítani, hogy ez a közfelfogás nem helytálló, mert a koreai háború felszámolásában nem Eisenhowernek, hanem az ál­talános nemzetközi helyzetnek volt döntő szerepe Stevenson, ellenfeleihez ha­sonlóan jól tudja, milyen fon­tos a béke kérdése a jelenlegi hadjáratban is. Gallup most megjelent legújabb tanulmá­nyában, a közvéleménykutatás adatai alapján, szintén azt ál­lapítja meg, hogy az ország az első számú kérdésnek a külpo­litikát és a béke megóvását tartja. Az amerikaiak 42 száza­léka úgy véli, hogy a republi­kánus párt tudja jobban a bé­két megőrizni, 17 százaléka pe­dig a demokratapártban bízik, amikor a béke ügyéről van szó. Gazdasági tekintetben viszont a megkérdezettek 38 százaléka szerint inkább a demokrata­párti kormányzás lenne ked­vezőbb, s csak 34 százaléka szerint a republikánuspárti. Az első számú kérdés: a béke megőrzése Mivel tehát általános véle­kedés szerint a leglényegesebb probléma a választók szemé­ben a külpolitika és a béke, Stevenson a Ifegutóbb síkra szállt amellett, hogy az Egye­sült Államokban szüntessék meg a kötelező katonai szolgá­latot és Amerika a maga ré­széről hagyja abba az atom. és hidrogénf egyver-kísérleteket. Ez a követelés kétségtelenül rendkívül népszerű. Eisenho­wer és Nixon azonban vissza­utasította, mint teljesen alap­talan, tarthatatlan és ►►dema­góg-ízű« választási jelszót. Ste­venson emiatt nemcsak az amerikai sajtó támadásainak kereszttüzébe került, hanem saját pártjának számos tekin­télyes képviselője is elvetette követeléseit. A demokraták egyébként kezdettől fogva a hagyomá­nyos választási küzdelem mód­szereit és eszközeit alkalmaz­ták: Stevenson és Kefauver al- elnökjelölt hosszú hetek óta fáradhatatlanul járja az Egye­sült Államok városait, külön­böző vidékeit. Republikánus részről Nixon hasonló hadjá­ratot folytat, míg Eisenhower egészen az utóbbi időkig »új­szerűén« kívánta biztosítani a szavazópolgárok bizalmát. Gvakran megie’ent televízió előtt és így próbálta népszerű­síteni politikáiét A belpoliti­kai szakértők azonban csak­hamar kimutatták, hogy ez a módszer hatástalan: az ameri­kaiak látni akarják közvetlen közelről a húsból-vérből való jelöltet és kevésbé kíváncsiak az előre elkészített, neves szí­nészekkel begyakorolt televí­ziós beszédekre. Azóta Eisen­hower is egyre gyakrabban tű­nik fel a választók között és kétszeri betegsége ellenére fá­radságos körutakat tesz az or­szágban. Az elnök, a Monde washingtoni különtudósítóia szerint, szintén szakított 1952-es magatartásának szá­mos jellemző vonásával, az ak­kor hangoztatott »kegyes ba­nalitások« helyett most sokkal konkrétabban, határozottab­ban beszél. Jóslásokba bocsátkozni ter­mészetesen egyáltalán nem szeretnénk az elnökválasztás kimenetelét illetően. Csupán idézzük a londoni Times hosz- szú vezércikkének utolsó mon­datait: »Eisenhower tekintélyé­nek varázsa nagy. De nem lát­szik önmagában véve elegen­dőnek ahhoz hogy győzelemre segítse a helyi republikánus jelölteket. Sőt. ma már az is elképzelhető: nem lesz ele­gendő ahhoz hogy Eisenhower számára győzelmet hozzon.« (Megjelent a Magyar Nemzetben) rr Őszinte barátság »... A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya 1957-ben a Magyar Népköztársaság kormányának 100 millió rubel hitelt nyújt« — olvashattuk október 5-én a lapok első hasábjain s a rövid közlemény nagy örömet vál­tott ki valamennyiünkben. »Kétszer ad, aki gyorsan ad« — tartja a közmondás. A szov­jet segítség gyorsan és a leg­jobb időben jött. Az ősz kezdetén súlyos gon­dok támadtak gazdasági éle­tünkben. Legnagyobb olaj me­zőnk — a nagylengyeli olaj­mező — elvizesedése miatt je­lentősen csökkent kőolajterme­lésünk! Á hiány pótlására a tervezettnél több szénre lett szükség. Bár bányászaink túl­teljesítették előirányzatukat, ez nem bizonyult elégségesnek. Különösen a jobb minőségű szenekből volt kevés. A nehézségek elsősorban gaz­dasági életünk ütőerét, a köz lekedést veszélyeztették. Vona­tokat, autóbuszokat, teherautó­kat kellett leállítani. Mindeh­hez járult még, hogy nem ér­keztek meg a várt külföldi kokszszállítmányok, ami ko­hóink és ezzel együtt egész sor gyár munkáját fenyegette. Mint már a felszabadulás óta annyiszor, újra a Szovjet­unió sietett segítségünkre. Vál­lalta hogy még ebben az évben terven kívül százezer tonna kőolajat és hetvenezer tonna kphókokszot szállít De a Szovjetunió segítsége nem merült ki ebben. Energia- és nyersanyaggondjaink eny­hítésére 1957-re százmillió ru­bel értékű kölcsönt nyújtott népgazdaságunknak. Hatvan millió rubel értékben olyan árukat szállít majd, amelyeket máshonnan egyáltalán nem, vagy csak nehezen szerezhet­nénk be. Negyven millió ru­bel értékben pedig szabad de­vizát bocsát kormányunk ren­delkezésére. A szavakat gyorsan követik a tettek. Novemberben meg­kezdik a kölcsönből vásárolt kohókoksz szállítását. Előre­hozták a jövő évi vasércszállí- tás idejét is, ezzel biztosítják a kohók ellátását 1957 első neu gyedében. Azután is folyama­tosan érkezik majd a kohó­koksz és a vasérc. Mit vásárolunk a kokszon kívül a kölcsönből? Mindenek­előtt finom hengerelt árut. A nyugati piacokon nehezen le­het hozzájutni és hiánya sok üzem tervteljesítését gátolta, illetve gátolja. Nagy szüksé­günk van a különféle színesfé­mekre is, mint az ólomra, réz­re, amelyeket máshonnan ugyancsak alig, vagy egyálta­lán nem vásárolhatnánk. A szovjet import növelésével megtakaríthatunk jelentő« mennyiségű nyugati devizát is, aminek úgy sem vagyunk bő- viben. Ezért fontos az is, hogy több műgumit hozzunk be a Szovjetunióból. Ez lehetővé teszi, hogy csökkentsük a gu- mivásáriást a tőkés országok­ban. A kölcsönből szállításra kerülő nyersfoszfát pedig tel­jesen fölöslegessé teszi a nyu­gati behozatalt ebből a nyers­anyagból. Különös jelentősége van. hogy a kölcsön keretében nagymennyiségű nyugati devi­zához jutunk, ami elősegíti, hogy kedvezőbb körülmények között kereskedhessünk a tő­kés piacokon. Ezelőtt több­ször is megtörtént, hogy nyers­anyagellátásunk biztosítására kénytelenek voltunk kevésbé előnyös üzleteket is kötni, ma gas kamatú hiteleket vállaln A szovjet kölesön igazi bar ráti támogatás. Ezt aláhúzza a feltételek rendkívül kedvező volta. A törlesztést csak a má­sodik ötéves terv befejezése után. 1960-ban kell megkezde­ni. A kamat is igen alacsony: két százalék, a tőkéspiacokon szokásos öt-nyolc százalékos kamatokkal szemben. S ami ugyancsak nagyon előnyös, a kölcsönt áruban, elsősorban gépekben kell visszafizetni. Ez távlatokban további nagy mun­kaalkalmakat teremt majd gépiparunk számára. A Népújság sajtólerjesztési versenyének végeredménye VB titkár, Csány 21, Magda Albert, Vámosgyörk, Földmű­vesszövetkezet 21, 14. Rajna István VB elnök, Kápolna 20, 15. Nagy Piroska, Ecsecf közsé­gi tanács 14. 16. Batki József, földművesszövetkezet, Kál 12, 17. Tóth Ilona, Felsőtárkány, Vasútüzem 11. Mátrai Sándor- né, Gyöngyöspata 11, Horváth Józsefné, Heves, Földműves­szövetkezet 11, 18. VB titkár, Lőrinci, 10, Magvar Sándor el­nökhelyettes, Adács 10, Nagy Ferenc agronómus, Nagyréde 10. A tizen alul elért eredmé­nyeket helyszűke miatt nem közöljük. A nevezetteknek a Népújság szerkesztősége és ki- adóhivatala a jutalmakat a hét folyamán elküldi. Az augusztus 20. tiszteletére szeptember hó végéig tartó Népújság fejlesztési verseny­ben résztvevő lelkes aktívák, postás kézbesítők, illetve hiva­talok az alábbi eredményeket érték el: 1. Eger Posta 168 példánnyal, Dózsa Viktor, Petőfibánya 161 példánnyal, 3- Hatvan Pos­ta 137, 4. Erdélyi Bertalan, Eger, Tatarozó Vállalat 55, 5. Bartus István, Domoszló, Be­gyűjtési hivatal 50, 6. Gombos Imre, Petőfibánya, aknász 45, 7. Tihanyi Gabriella, Gyön­gyöshalász 40, Szabó József, Kömlő 40, 8. Szabó Miklós, 38, 9. Grabecz Sándor, Vécs, Föld­művesszövetkezet 29, 10. Szabó Zsigmond, Kömlő 25, 11. Bíró József. Kál. Dohánybeváltó 23, 12. Nagy élvtárs, Felnémet, Kőbánya 22, 13. Szabó Mihály Tóth József, kiadóhivatal-vezető EUGÉNIE COTTON 75 EUES Eugénia Cotton, aki október 13-án volt 75 éves, a Sevres-i főiskola fizikai és természettw- dományi fakultásán tanult, majd a Nobel-díjas Marie Cu­rie meghívására ugyanott lett tanársegéd. A Sorbonne-on nyerte el a természettudomá­nyok doktorának címét. A vi­lághírű atomfizikus, Amié Cot­ton felesége lett és a nagy­szerű házaspár sok közös fel­fedezéssel gazdagította a tudo­mányt Harmincötéves pedagó­giai munkásságának mélyen- szántó demokratizmusát a né­metek zsoldjában álló Petain- kormány 1941-ben azzal hono­rálta, hogy eltávolította a Sev- resi főiskola éléről, melynek 1936 óta igazgatója volt. — Eugénie Cotton tevékenységét az elkövetkező években nem­csak a tudománytörténet tartotta számon, hanem a legen­dáshírű francia ellenállási mozgalom is, melynek legelső soraiban küzdött a tudós házaspár és fiuk, ugyancsak a ter­mészettudományok doktora. Cotton asszony a francia nőszövetség első elnökeként a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség megalakításának egyik legfőbb kezdeményezője volt, megszervezése óta el­nöke: az egész világon folyó békeharc, a társadalmi egyen­lőségért folyó küzdelem kiemelkedő személyisége. Magyar- országon is sokan ismerik. Kétszer járt hazánkban: 1948­ban, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség II. Kong­resszusán és 1953-ban a Béke Világtanács ülésén. Megnyerő beszédmodora, kedves humora, közvetlensége maradandó emléke mindazoknak, akik hallották, látták.

Next

/
Thumbnails
Contents