Népújság, 1956. október (77-83. szám)
1956-10-17 / 81. szám
NÉPÚJSÁG 1956. október 17. szerda A párttitkárok önállóságáról AZ ÉLET, a mindennapi nagy feladatok egyre inkább sürgetőieg Követelik pártszervezetem«: titkáraitól is a na- gyooo fokú onanoságot, az adott téridét ismereten alapuló önálló és nem egyszer gyors, határozott cselekvést, intézkedést. állásfoglalást. Sajnos, egyáltalán nem dicsekedhetünk azzal, hogy az elmúlt évben pártszerveink igyekeztek volna önállóságra nevelni a párttitkárokat. Sok esetben ennek az ellenkezője történt. A havonta megtartott titkári értekezleteken és egyéb megbeszéléseken agyon ►►instruálták«, ►►szempontozták« a titkárokat. Még azt is meghatározták a többek között a pártbizottságok. hogy' vezetőségi ülésen, taggyűlésen, népnevelő értekezletén milyen napirendet tárgyaljanak. Az utóbbi hónapokban azonban éppen a XX. kongresszus szellemének megfelelően pártbizottságaink egyre nagyobb gondot fordítanak — bár még korántsem kielégítő mértékben — a párttitkárok önállóságának növelésére, a párt határozatain alapuló, helyi öntevékeny munka kialakítására. Még csak a kezdet kezdetén vagyunk. S ha nem is dicsekedhetünk értünk már el eredményeket. Igaz viszont az is, hogy az eredmények mellett még szép számban vannak olyan hibák is. amelyeket sürgősen kell kijavítanunk. Az alábbi két nyilatkozat is igazolja az elért eredményeket. de megmutatja a tennivalókat is. Karkus József elviárs, az egri Lakatosánigyár párttitkára. AZ ELMÚLT évek önállót- lansága a városi pártbizottság túlzott gyámkodása egyáltalán nem volt helyes. Bizonyos mértékig az alapszervezet — mmt a legaisooo partszerv — a feladatok mecnanikus végrehajtójává vált. A végrehajtás nem az üzemünket legjobban tsmero helyi kommunisták tapasztalatain, hanem a városi pártbizottság elgondolásain alapult. Nyilvánvaló, hogy ez csökkentette az aktivitást, csökkentette a vitakészséget. Az utóbbi hónapokban örvendetesen tapasztaljuk, hogy szűnik ez a rossz értelemben vett gyámkodás. De sokszor nemcsak a gyámkodás, hanem az esetenként szükséges segítség is elmarad. így aztán kényszerítve vagyunk az önállóságra. Ügy jártunk, mint az a bizonyos gyerek, akit beledobtak a mély vízbe, hogy tanuljon meg úszni. Helyes, hogy megszűnt a havonkénti eléggé sablonos titkári értekezlet, hogy nem adtak tervszámot az oktatás előkészítéséhez, hogy nem határozzák meg hónapról-hó- napra értekezleteink napú rendjeit, hisz a problémákat leginkább mi ismerjük és így mivel nem vagyunk kötve, az üzem legfontosabb feladataival tudunk foglalkozni. Nem tartom azonban helyesnek, az önállóságra való töre- kedés mellett sem, hogy a városi pártbizottság úgy értelmezi ezt, hogy most már felénk sem néz. Nehéz most egész talpon állni, kicsit ismeretlen, új is ez a nagy önállóság, szükség volna tehát ha nem is olyan túlzott mértékű támogatásra, de esetenként hogy a városi pártbizottság ellátogatna segitene bennünket. Azt is tapasztaltam, hogy a felsőbb pártszervek mellett az àPami, gazdasági szervek nem igvekeznek e’ősegíteni a párt- titkárok önállóságát. A napokban például lent iártak a minisztériumból az üzem problémáiról tanácskozni. Tanácskoztak, jóformán mindenkivel, az igazgatóval, a városi pártbizottsággal és másokkal, de velem, az üzem párttitkárával nem. Kozák József elvtárs, az egri III. körzet párttitkára. TÖBB DOLGOT helytelennek láttam a városi pártbizottság munkájában a múlt évek során. Például elkészítettük a három hónapos munkatervünket, amelyet igyekeztünk úgy összeállítani hogy a legfontosabb feladatok szerepeljenek benne, a várpsi pártbizottság azonban nem egyszer saját elgondolása szerint megváltoztatta. Meghatározták a különböző napirendeket, hány tagjelöltet kell felvenni, s egyéb olyan dolgokat, ame’ye- ket mi, a körzet legalaposabb ismerői, nem tartottunk helyesnek . Az utóbbi hónapokban ezt nem tapasztaljuk. Nagyobb önállóságot kaptunk a körzet irányításában, a pártszervezet munkájában. A legutóbbi taggyűlésen, anélkül, hogy erre a városi pártbizottság utasított volna, körzetünk tsz problémáit vitattuk meg- Miért? Ismerjük a KV határozatait és láttuk, hogy itt problémák vannak. Mikor ezt tárgyaltuk, kitűnt hogy gyenge a párt szervezet agitációs munkája is. Ezért a múlt héten megtartott aktívaülésen tehát azt vitattuk meg. Élünk az önállósággal, s így a pártszervezet mindig azzal tud foglalkozni, amely te rületünkön legégetőbb. PERSZE az önállóságnál nemcsak az öntevékeny munkáról van szó hanem az önálló vélemény, állásfoglalás kialakításáról is. Ezt pedig — s ez természetes is — az alapszervezetek kommunistái a titkároktól várják elsősorban Már pedig ez a jelenlegi politikai helyzetben nem könnyű. Nemcsak azért, mert a városi párt bizottság most már nem gondolkozik helyettünk, hanem azért is, mert kevés és lassú a tájékoztatás. Tapasztalható, hogy egy-egy jelentős párthatározat csak akkor kerül a pártszervezethez, a kommunistákhoz, mikor már a rádió bemondta, vagy már több napja beszélgetnek róla. Ügy. gondolom az önállóság kérdését nagyban elősegítené a valóságnak megfele'ő jó és gyors tájékoztatás kezdve a Központi Vezetőségtől egészen a városi pártbizottságig. Komoly munka vár ránk A hatvani járás DISZ fiataljai a nyár folyamán a ter- melőmunka mellett vidám szórakozással, kirándulással töltötték idejüket. Az ismerd meg hazádat-mozgalom keretén belül mintegy 200-an vettünk részt csoportos kiránduláson. Megtekintettük többek között a Mátra szép tájait, Galyatetőt Mátrafüredet, Pa- rádsasvárt. Parádsasváron két alkalommal rendeztünk kétI napos táborozást. A kirándulásokon az üzemi és a területi DISZ alapszervezetek fiataljai közösen vettek részt. így Heréd és Ecséd községek, a sely- I pi üzemek, valamint a Mát- I ravidéki Erőmű ifjúsága. A felsoroltakon kívül megtekin- \ tettük az Országos Mezőgazdasági Kiállítást is. Gólya Mihály, járási DISZ bizottság Három héttel az amerikai elnökválasztás előtt a nyugati megfigyelők egyöntetűen rámutatnak, hogy az Eisenhower és Stevenson közötti küzdelem mind nyíltabbá válik, az erőviszonyok egyre kiegyensúlyozottabbak. Ez a lényeges megállapítás csalt azok számára meglepő, akik nem kísérték figyelemmel a választási hadjárat utóbbi heteinek eseményeit Valóban még nom is olyan régen általános volt a vélekedés, hogy Eisenhower ehlök biztosan megnyeri a választást. A demokraták azonban időközben jelentősen előretörtek, s az amerikai közvélemény hangulatából megítélve, ma már távolról sem lehet eldönteni: november 6-án milyen eredmény születik. Eisenhower Milyen okok játszottak közre abban, hogy a megfigyelők egyöntetű felfogása szerint a demokraták esetleg győztesen kerülhetnek ki a választásból. Walter Lippmann, a neves amerikai publicista, a New York Herald Ttibune-ban az elmúlt napokban három nagy elvi cikkben elemezte az amerikai belpolitikai , helyzet sajátosságait. Az »üj nemzedék« című cikkében kifejtette, hogy a demokratapárt az újjászületés állapotában van. olyan napokat él át, mint Wilson és Roosevelt első idejében. Fontos mérföldkőnek számított, hogy az augusztusi chicagói elnökjelölő konvención a Truman vezetése alatt álló »régi gárda« elveszítette befolyását és Stevenson személyében az új politikai nemzedék egyik legtehetségesebb képviselőjét jelölték elnöknek. Míg a demokratáknál ilyen jelenségek tapasztalhatók, a republikánusoknál hiányzik az új kezdeményezés és nincsenek kimagasló, fiatal, új emberek. Nixon alelnök- jelölt ugyan fiatal, de senki sem tételezheti fel, képességei elegendőek lennének ahhoz, hogy a republikánus párt meglehetősen tartózkodó, fáradt hadsoraiba friss., lendületes szellemet vigyen. A San Fran- ciscó-i konvención hiába beszélt őszintén és ékesszólóan Eisenhower a republikánus »■újjászületés« fontosságáról, a gyakorlatban szavainak nem lett foganatja. »■Eisenhower a demokraták ellen« címmel még érdekesebb és jellemzőbb tényekre hívta —------—ír— ---------------— Kü lpolitikai jegyzeteit Kyilí küzdelem az amerikai választási liadjáratiian fel a figyelmet. Eszerint ebben az évben az amerikai választók tömegei tulajdonképpen az előtt a kérdés előtt állanak, Eisenhowert személy szerint I vagy a demokrata pártot válasszák meg. A küzdelem egy ) ember és egy párt között fo- : lyik: Eisenhower, aki sokkal erősebb, mint a republikánus párt és a demokraták között, akik maguk mögött tudhatják a nemzet többségét. Eisenhowernél éppen ezért sokkal inkább számításba jönnek a személyi körülmények, mint bármely más jelöltnél a múltban. Az elnök egészségi állapota, kora és ezzel összefüggésben Nixon szerepe sok- ital döntőbben esnek latba mint a beavatatlan szemlélő gondolná. Harmadik cikkében Lippmann igyekszik választ adni: vannak-e komoly és lényeges elvi különbségek a két párt között. Arra a következtetésre jut: a tények nem támasztják alá, hogy ilyen meggyőződésbeli, komoly elvi ellentétek fennállnának. Ugyanakkor szükségesnek tartja kiemelni. hogy az Egyesült Államok XX. századbeli történelmében mindig a demokraták szálltak síkra a reformokért és ez ma is így él az emberek tudatában. Hiába igyekszik Eisenhower elnök »új republikánus szellemben« előre vinni pártját, kevés jel mutat arra, hogy ezt sikerül megvalósítania. Az „új Stevenson” színrelépése E néhány nagy vonalakban vázolt belpolitikai szempont megvizsgálása után nézzük meg. hogyan áll a gyakorlatban a választási harc. Kétségtelenül közeledik a forrpont felé. A szónokok beszédei mind szenvedélyesebbé, élesebbé, személyeskedőbbé válnak. Jellemző erre Stevenson magatartásának döntő megváltozása. 1952-ben hidegfejű, logikus, érzelemmentes politikusnak ismerte meg őt az amerikai közvélemény. Akkor vonakodva fogadta el az elnökjelöltséget és az egész választási hadjárat során meglehetősen közömbösen, unottan viselkedett Most »új Stevenson« lépett a tömegek elé. Az egykori illinoisi kormányzó harcos, erőteljes egyéniségnek mutatkozik. Nem kíméli Eisenhower elnököt sem. így például néhány napja ja legérzékenyebb pontján tá- j madta meg az elnököt. Emlé- 'kezetes még a négy év előtti küzdelem utolsó szakaszában I Eisenhowernek azzal siker-ült jmaga mellé állítania a választókat, hogy megígérte: szemé- jlyesen utazik Koreába és véget vet a koreai háborúnak, j Éveken át Eisenhower egyéni ’ sikerének könyvelték el republikánus körökben a koreai háború megszűntetését. Most Stevenson igyekezett bebizonyítani, hogy ez a közfelfogás nem helytálló, mert a koreai háború felszámolásában nem Eisenhowernek, hanem az általános nemzetközi helyzetnek volt döntő szerepe Stevenson, ellenfeleihez hasonlóan jól tudja, milyen fontos a béke kérdése a jelenlegi hadjáratban is. Gallup most megjelent legújabb tanulmányában, a közvéleménykutatás adatai alapján, szintén azt állapítja meg, hogy az ország az első számú kérdésnek a külpolitikát és a béke megóvását tartja. Az amerikaiak 42 százaléka úgy véli, hogy a republikánus párt tudja jobban a békét megőrizni, 17 százaléka pedig a demokratapártban bízik, amikor a béke ügyéről van szó. Gazdasági tekintetben viszont a megkérdezettek 38 százaléka szerint inkább a demokratapárti kormányzás lenne kedvezőbb, s csak 34 százaléka szerint a republikánuspárti. Az első számú kérdés: a béke megőrzése Mivel tehát általános vélekedés szerint a leglényegesebb probléma a választók szemében a külpolitika és a béke, Stevenson a Ifegutóbb síkra szállt amellett, hogy az Egyesült Államokban szüntessék meg a kötelező katonai szolgálatot és Amerika a maga részéről hagyja abba az atom. és hidrogénf egyver-kísérleteket. Ez a követelés kétségtelenül rendkívül népszerű. Eisenhower és Nixon azonban visszautasította, mint teljesen alaptalan, tarthatatlan és ►►demagóg-ízű« választási jelszót. Stevenson emiatt nemcsak az amerikai sajtó támadásainak kereszttüzébe került, hanem saját pártjának számos tekintélyes képviselője is elvetette követeléseit. A demokraták egyébként kezdettől fogva a hagyományos választási küzdelem módszereit és eszközeit alkalmazták: Stevenson és Kefauver al- elnökjelölt hosszú hetek óta fáradhatatlanul járja az Egyesült Államok városait, különböző vidékeit. Republikánus részről Nixon hasonló hadjáratot folytat, míg Eisenhower egészen az utóbbi időkig »újszerűén« kívánta biztosítani a szavazópolgárok bizalmát. Gvakran megie’ent televízió előtt és így próbálta népszerűsíteni politikáiét A belpolitikai szakértők azonban csakhamar kimutatták, hogy ez a módszer hatástalan: az amerikaiak látni akarják közvetlen közelről a húsból-vérből való jelöltet és kevésbé kíváncsiak az előre elkészített, neves színészekkel begyakorolt televíziós beszédekre. Azóta Eisenhower is egyre gyakrabban tűnik fel a választók között és kétszeri betegsége ellenére fáradságos körutakat tesz az országban. Az elnök, a Monde washingtoni különtudósítóia szerint, szintén szakított 1952-es magatartásának számos jellemző vonásával, az akkor hangoztatott »kegyes banalitások« helyett most sokkal konkrétabban, határozottabban beszél. Jóslásokba bocsátkozni természetesen egyáltalán nem szeretnénk az elnökválasztás kimenetelét illetően. Csupán idézzük a londoni Times hosz- szú vezércikkének utolsó mondatait: »Eisenhower tekintélyének varázsa nagy. De nem látszik önmagában véve elegendőnek ahhoz hogy győzelemre segítse a helyi republikánus jelölteket. Sőt. ma már az is elképzelhető: nem lesz elegendő ahhoz hogy Eisenhower számára győzelmet hozzon.« (Megjelent a Magyar Nemzetben) rr Őszinte barátság »... A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya 1957-ben a Magyar Népköztársaság kormányának 100 millió rubel hitelt nyújt« — olvashattuk október 5-én a lapok első hasábjain s a rövid közlemény nagy örömet váltott ki valamennyiünkben. »Kétszer ad, aki gyorsan ad« — tartja a közmondás. A szovjet segítség gyorsan és a legjobb időben jött. Az ősz kezdetén súlyos gondok támadtak gazdasági életünkben. Legnagyobb olaj mezőnk — a nagylengyeli olajmező — elvizesedése miatt jelentősen csökkent kőolajtermelésünk! Á hiány pótlására a tervezettnél több szénre lett szükség. Bár bányászaink túlteljesítették előirányzatukat, ez nem bizonyult elégségesnek. Különösen a jobb minőségű szenekből volt kevés. A nehézségek elsősorban gazdasági életünk ütőerét, a köz lekedést veszélyeztették. Vonatokat, autóbuszokat, teherautókat kellett leállítani. Mindehhez járult még, hogy nem érkeztek meg a várt külföldi kokszszállítmányok, ami kohóink és ezzel együtt egész sor gyár munkáját fenyegette. Mint már a felszabadulás óta annyiszor, újra a Szovjetunió sietett segítségünkre. Vállalta hogy még ebben az évben terven kívül százezer tonna kőolajat és hetvenezer tonna kphókokszot szállít De a Szovjetunió segítsége nem merült ki ebben. Energia- és nyersanyaggondjaink enyhítésére 1957-re százmillió rubel értékű kölcsönt nyújtott népgazdaságunknak. Hatvan millió rubel értékben olyan árukat szállít majd, amelyeket máshonnan egyáltalán nem, vagy csak nehezen szerezhetnénk be. Negyven millió rubel értékben pedig szabad devizát bocsát kormányunk rendelkezésére. A szavakat gyorsan követik a tettek. Novemberben megkezdik a kölcsönből vásárolt kohókoksz szállítását. Előrehozták a jövő évi vasércszállí- tás idejét is, ezzel biztosítják a kohók ellátását 1957 első neu gyedében. Azután is folyamatosan érkezik majd a kohókoksz és a vasérc. Mit vásárolunk a kokszon kívül a kölcsönből? Mindenekelőtt finom hengerelt árut. A nyugati piacokon nehezen lehet hozzájutni és hiánya sok üzem tervteljesítését gátolta, illetve gátolja. Nagy szükségünk van a különféle színesfémekre is, mint az ólomra, rézre, amelyeket máshonnan ugyancsak alig, vagy egyáltalán nem vásárolhatnánk. A szovjet import növelésével megtakaríthatunk jelentő« mennyiségű nyugati devizát is, aminek úgy sem vagyunk bő- viben. Ezért fontos az is, hogy több műgumit hozzunk be a Szovjetunióból. Ez lehetővé teszi, hogy csökkentsük a gu- mivásáriást a tőkés országokban. A kölcsönből szállításra kerülő nyersfoszfát pedig teljesen fölöslegessé teszi a nyugati behozatalt ebből a nyersanyagból. Különös jelentősége van. hogy a kölcsön keretében nagymennyiségű nyugati devizához jutunk, ami elősegíti, hogy kedvezőbb körülmények között kereskedhessünk a tőkés piacokon. Ezelőtt többször is megtörtént, hogy nyersanyagellátásunk biztosítására kénytelenek voltunk kevésbé előnyös üzleteket is kötni, ma gas kamatú hiteleket vállaln A szovjet kölesön igazi bar ráti támogatás. Ezt aláhúzza a feltételek rendkívül kedvező volta. A törlesztést csak a második ötéves terv befejezése után. 1960-ban kell megkezdeni. A kamat is igen alacsony: két százalék, a tőkéspiacokon szokásos öt-nyolc százalékos kamatokkal szemben. S ami ugyancsak nagyon előnyös, a kölcsönt áruban, elsősorban gépekben kell visszafizetni. Ez távlatokban további nagy munkaalkalmakat teremt majd gépiparunk számára. A Népújság sajtólerjesztési versenyének végeredménye VB titkár, Csány 21, Magda Albert, Vámosgyörk, Földművesszövetkezet 21, 14. Rajna István VB elnök, Kápolna 20, 15. Nagy Piroska, Ecsecf községi tanács 14. 16. Batki József, földművesszövetkezet, Kál 12, 17. Tóth Ilona, Felsőtárkány, Vasútüzem 11. Mátrai Sándor- né, Gyöngyöspata 11, Horváth Józsefné, Heves, Földművesszövetkezet 11, 18. VB titkár, Lőrinci, 10, Magvar Sándor elnökhelyettes, Adács 10, Nagy Ferenc agronómus, Nagyréde 10. A tizen alul elért eredményeket helyszűke miatt nem közöljük. A nevezetteknek a Népújság szerkesztősége és ki- adóhivatala a jutalmakat a hét folyamán elküldi. Az augusztus 20. tiszteletére szeptember hó végéig tartó Népújság fejlesztési versenyben résztvevő lelkes aktívák, postás kézbesítők, illetve hivatalok az alábbi eredményeket érték el: 1. Eger Posta 168 példánnyal, Dózsa Viktor, Petőfibánya 161 példánnyal, 3- Hatvan Posta 137, 4. Erdélyi Bertalan, Eger, Tatarozó Vállalat 55, 5. Bartus István, Domoszló, Begyűjtési hivatal 50, 6. Gombos Imre, Petőfibánya, aknász 45, 7. Tihanyi Gabriella, Gyöngyöshalász 40, Szabó József, Kömlő 40, 8. Szabó Miklós, 38, 9. Grabecz Sándor, Vécs, Földművesszövetkezet 29, 10. Szabó Zsigmond, Kömlő 25, 11. Bíró József. Kál. Dohánybeváltó 23, 12. Nagy élvtárs, Felnémet, Kőbánya 22, 13. Szabó Mihály Tóth József, kiadóhivatal-vezető EUGÉNIE COTTON 75 EUES Eugénia Cotton, aki október 13-án volt 75 éves, a Sevres-i főiskola fizikai és természettw- dományi fakultásán tanult, majd a Nobel-díjas Marie Curie meghívására ugyanott lett tanársegéd. A Sorbonne-on nyerte el a természettudományok doktorának címét. A világhírű atomfizikus, Amié Cotton felesége lett és a nagyszerű házaspár sok közös felfedezéssel gazdagította a tudományt Harmincötéves pedagógiai munkásságának mélyen- szántó demokratizmusát a németek zsoldjában álló Petain- kormány 1941-ben azzal honorálta, hogy eltávolította a Sev- resi főiskola éléről, melynek 1936 óta igazgatója volt. — Eugénie Cotton tevékenységét az elkövetkező években nemcsak a tudománytörténet tartotta számon, hanem a legendáshírű francia ellenállási mozgalom is, melynek legelső soraiban küzdött a tudós házaspár és fiuk, ugyancsak a természettudományok doktora. Cotton asszony a francia nőszövetség első elnökeként a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség megalakításának egyik legfőbb kezdeményezője volt, megszervezése óta elnöke: az egész világon folyó békeharc, a társadalmi egyenlőségért folyó küzdelem kiemelkedő személyisége. Magyar- országon is sokan ismerik. Kétszer járt hazánkban: 1948ban, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség II. Kongresszusán és 1953-ban a Béke Világtanács ülésén. Megnyerő beszédmodora, kedves humora, közvetlensége maradandó emléke mindazoknak, akik hallották, látták.
