Népújság, 1956. október (77-83. szám)

1956-10-13 / 80. szám

19S6. október IS. szombat

NÉPÚJSÁG

3

Őszinte szóval a munkaversenyről

— Egercsehi tapasztalatok —

ROSSZINDULATÚ ember volnék, ha mindenáron azt bizonygatnám, hogy a munka- verseny-mozgalom valami rossz, erőltetett dolog és az elmúlt évek politikai ballépéseinek egyik következménye volt. Nem mondhatjuk ezt, hisz tudjuk jól, hogy a versengés évek során — helyesen — mély gyökeret vert a ilgo- zók között és igen sok es-etben szerencsésen párosult az egyéni érdek a közössel. — Erről beszélgettünk közei félnapon át Egercsehi bánya vezetőivel és több dolgozójával is.

A bányaüzem a harmadik negyedévben 815 tonna szenet adott terven jelül és kétségtelen, hogy ebben nagy részé voit a munkaversenynek, — állapit! a meg Dobos elvtárs. az üzem igazgatója. Sok igazság van eboen senki sem vitatja, mégis elfogultan ítélnénk, ha csak így egyoldalú véleményt mondanánk a munkaverseny- rői. Az elmúlt évek számos, helytelen gyal«orlata, kirakat- politikája itt, Egercsehiben is kátyúkba és meuékvágányokra terelte a munkaversenyt.

Ideje hát, hogy végre őszinte szóval beszéljünk erről a kérdésről is. Először talán kezdjük azzal, milyen is volt a versenyszer vezés- Valóban szervezés volt ez, felülről a dolgozókkal fogadtatták el, amit előbb a feisőbb vezetőség elhatározott. Az egyik bányász, prokai István elmondja, hogy egy-egy ilyen felajánlás alkalmával a csapatvezető felállt, s mindannyiuk nevében mondta el azt a vállalást, amelyet előzőleg már a szakszervezet, vagy az üzem vezetősége megbeszélt vele. A dolgokat azután tovább bonyolította az, hogy külön-külön éves, negyedéves, sőt havi vállalásokat szerveztek, ezenkívül külön vállalást kellett tenni április 4, május 1 és minden nagyobb ünnep tiszteletére. A nagy káoszban, zűrzavarban azután nemhogy az egyszerű dolgozó, hanem még a vezetőség sem tudott eligazodni. Évek során azután megszokottá üressé, sablonossá váltak ezek a felajánlások,' különösen akkor, amikor az is divatba jött, hogy előre megszövegezett papírokat, sablonokat töltettek ki és írattak alá a dolgozókkal. Természetesen, az már nem számított, hogy a vállalást teljesítették-e, vagy sem.

így a bányászok nem

érezték magukénak a felajánlást, melyet az ő nevükben tett a csapatvezető, már csak azért sem, mert alig esett meggyőző szó arról, hogy miért is verse

nyeznek. Másképpen ez annyit jelent, hogy hiányzott, vagy pedig túl sablonos, általános volt a verseny agitáció. A Be- niczki akna épületein még egészen a legutóbbi időkig ott díszelegtek az üres frázisok, semmitmondó feliratok. Ilyenek: Munkaversennyel előre a szocializmus építéséért, stb. Évente mintegy másfél mázsa papír és több kiló festék fogy el ilyen célokra, de igen kevés eredménnyel. A szavak üres díszekké, tartalmatlan szólamokká várnak. Nem csoda azután, ha az ilyen kezdet után szárazzá és bürokratikussá vált az értékelés is. A papíron vagy a versenytáblán feltüntetett százalékos adatokból nyílván nem értette és nem is érthette meg a dolgozó, hogy vajon hol is áll most felajánlása teljesítésében.

Láthatjuk tehát, milyen eltorzulásokat, üres formaságokat okozott a kirakatpolitika, a mindenáron való versenyszervezés. Nem a munkaversenyben van tehát a hiba, hanem a versenyszervezés értékelés és irányítás módszereit kell kijavítani.

SZERENCSÉRE már Egereseimbe is eljutott a SZOT legutóbbi ülésének szele és vannak biztató jelek. Utassi elvtárs az üzemi bizottság elnöke elmondja, hogy most már egy csapásra véget vetnek a nyak- ra-főré való szervezésnek és egyszerű alapokra fektetik a munkaversenyt. Hogy fest

majd ez a gyakorlatban?

A IX. ereszkében nemsokára új kétszárnyú vékony telepi front lát munkához, s előreláthatólag 9 hónapos időtartalommal. A kezdet kezdetén ismertették a dolgozókkal, hogy egy-egy műszaknak havonta 4800 csille szén a terve, s megkérdezik, mennyit tudnak teljesíteni. Ha a kollektíva úgy dönt, hogy, például havonta 5000 csille szenet adnak, akkor ebben megállapodnak és ez minden hónapban jolyamato- san érvényes. Nem kell tehát minden hónap elején új, meg új felajánlásokat szervezni. Igen heiyes az is, hogy nem százalékban, hanem csillékben tartják nyilván a vállalásokat, s így ezt minden dolgozó akár naponta is ellenőrizheti.

AZ ÜRES kirakatpolitika, a sokatmarkolás helyett a reális lehetőségekre kell a apozni. Kérdezzék meg a mérnököktől a bányamestertől, hogy valóban meg.esz-e minden feltétele a vállalás teljesítésének. Mélyebb tartalommal, konkrét érvekkel kell megtölteni a ver- senyagitációt. Élőszóban, vagy akár a feliratokon érdemes lenne beszélni arról, hogy például 10—20 csille terven felüli szén milyen távolságra tud továbbítani egy vasúti szerelvényt. Bizonyára azt is szívesen hallgatnák, vagy sokan elolvasnák, hogy egy-két csille terven felüli szén mennyivel növeli a keresetet.

A versenynyilvönosság ma

! még nem több a napi és a havi eredmények puszta közlésénél. Sok újszerűségre, több ötletre van szükség az eredmények közlésénél. A százalékos kimutatás kevésbé érdekli az em- reket. Sokkal érdekesebb volna például azt közölni, hogy egy-egy csapat akár naponként is hol áll a havi vállalás teljesítésében, mennyi az. ami még hiányzik, vagy éppen mennyivel termelt többet.

Nemsokára új bérezési rendszer lép életbe, s ez is segíti majd a munka verseny szélesebb alapokra való helyezését. Eszerint ugyanis csökkentik a túl magas progressziókat s növelik az alapbéreket. így mindenki érdekelt lesz abban, hogy legalább 100 száza.ékra teljesítse tervét. Megszűnik majd az a helytelen gyakorlat, j hogy néhány dolgozót valósággal futtattak, ugyanakkor a produktív létszám fele csak 80 százalék körül teljesített Éger- csehiben.

NEM NEHÉZ levonni a tanulságokat, Hasznos és jó dolog a munkaverseny mozgalom, ha megszabadítjuk a felesleges sallangjaitól, egyszerű és reális alapokra fektetjük. Egercsehi bányászaiban, mint minden dolgozóban, meg van a tettvágy, az erő, lelkesedés és a versenyszeliei» Mindez akkor válik igazán anyagi erővé ha végre itt is megteremtjük a versenymozgalom igazi becsü- I letét.

CSÁSZÁR ISTVÁN

Közös egymást segítő munkával Gyöngyösön is időben végezhetik el az őszi munkát

Naponta ötven tonna cement terven felöl

A Bélapátfalvi Cement- és Mészmű dolgozói példamutató munkával segítik az országos lakásépítkezési tervek teljesítését Az egész gyár dolgozói kemény harcot folytatnak azért, hogy még az év vége előtt maradéktalanul behozhassák az éveleji adósságukat. A kőbányászok; a klinker és mészégetők, valamint a cementmolnárok szorgalmas munkája nem is maradt eredménytelen. A cementgyár az utolsó negyedév kezdete óta naponta ötven tonna cementet ad terven felül az országnak, így nyolc nap alatt, október elsejétől kedd reggelig 410 tonna cementtel tetőzték meg esedékes tervüket. Ezzel együtt csökkentették a hátralékukat, már több mint 5000 tonnával Jóí dolgoztak ez idő alatt a

mészüzem dolgozói is, akik 267 tonna mésszel adtak többet, mint amennyit tervük előírt. Ebből a nyolc nap alatt termelt terven felüli cement és

mészmennyiségből több mint húsz családi házat lehetne felépíteni.

8

Beszélgetés Szűcsiben a község dolgairól

Ha Gyöngyösről beszélge-1 tünk mostanában, mindig mint ' fejlődő iparú város kerül szó- oa, vagy szőlőjét, borát emlí- iik, melynek híre nemcsak a negye, hanem az ország hatá- i rain is túl szárnyalt már. De kevés szó esik arról, hogy itt szántó is van, ezer hold, s ez itt a Mátra alján nem kevés. Ilyenkor ősszel 1000 hold szántó munkájának gondja nehezedik a parasztok és tegyük hozzá, a tanács vállára is Pont akkor, amikor a 4000 holdnyi szőlő termését kell leszüretelni. Azért nem hanyagolják el ezt a munkát sem, hiszen a közel 400 holdnyi búzavetés — 4 ezer mázsa búzát jelent jó közepes esztendőben is.

Az időjárás itt is alaposan megnehezíti a munkát. A betakarítással nincs hiba, 200 holdnyi kukoricájukat már mind letörték a gyöngyösiek, s a szár 75 százaléka is levágva kúpokba rakva- 124 ho.d volt a község összes burgonya vetése az is felszedve, már zsákokban van. A kevés napraforgó cukorrépa, szedése már nem is igen jelent gondot Ami nehéz most, az a szántás. 437 holdat kell vetés alá szántani s a tavasziak alá 613 holdon kell elvégezni az őszi mélyszántást. A talaj eléggé kötött nehéz igával szántani, s leköti a város 150 fogatát a szüret is. Arra számítottak, hogy majd a gépállomás elvégzi a munka nagyobb részét. Sajnos, az olaj- gondok ide is kihatnak, a gépállomásnak nincs elég üzemanyaga ahhoz, hogy a gyöngyösi egyéni gazdák gondjain is enyhítsen. Szántani pedig kell! Kiszámították a városi tanács mezőgazdasági osztályán, hogy ha minden igával rendelkező dolgozó paraszt segít másoknak is a szántásnál, akkor el tudják azért végezni. El is határozták, a vb-, a tanácsülés is jóváhagyta, hogy minden fogat-tulajdonost felkérnek meghatározott mennyiségű szántás elvégzésére.

Persze, ez a papírintézkedés nem hozza meg egymagában az eredményt, ezért arra is hoztak határozatot, hogy népszerűsítik a legjobb dolgozókat, s el is beszélgetnek az elmaradókkal a vetés, a szántás fontosságáról. Ha csak ennyit nézünk, valóban az a kép, hogy minden rendben van Gyöngyösön az őszi munka körül. Azonban az, hogy határozatot hoztak rá tízen, vagy ha a tanácsülést számítjuk, 100-an, attól még nem lesz felszántva a föld, ahhoz az kell, hogy a határozat betűit az emberek váltsák valóra.

Azt mondják sokszor — és

ez igaz is —, hogy nem kell a parasztot buzdítani a munkákra, tudják azok, mikor kell szántani vetni, aratni, s határozatok nélkül is elvégzik ezt a munkát az idén is Ez így igaz, azonban az is tagadhatatlan, hogy ha beszélgetnek erről a munkáról s igyekeznek megszervezni alaposabban, akkor abból senkinek sem lesz hátránya, csak haszna. Bármennyire tudják is a dolgozó parasztok, mikor mit kell csinálni, azért az okos szóért, a jó tanácsért nem haragszanak meg. Itt Gyöngyösön sem arra van szükség, csak hogy beszéljünk arról, végezzék el sürgősen az őszi munkát, hogy a napokban beálló őszi eső már földbe találja a magot. Olyan segítségre volna itt szükség, hogy szervezzék meg alaposabban a2 igákkal a munkát Igaz, a szárazság miatt van olyan rész, ahol nagyon nehezen megy a vetés, vagy szántás, de van olyan hely is, ahol ha- adósabb Ilyen helyekre lenne jó most összpontosítani az igákat. S igen sok segítséget adhat a tanács abban is hogy egy-egy fogattal rendelkező gazda mindig felszántsa a fe- gatnélkü iekét is. ott a szomszédjában. És arra is vigyáznia kell a tanácsnak, hogy senki ne használhassa ki a helyzetet, ne lépjék túl a szokott igaárakat.

Természetesen csak egymaga a tanács, illetve a mezőgazdasági osztály két-három embere nem boldogul ezekkel a feladatokkal, nem szervezheti meg a kölcsönös segítséget. Különösen nehézzé teszi a dolgot az is, hogy a mezőgazda- sági állandó bizottság nem sokat segít ebben a munkában. De hát nem csak rájuk lehet támaszkodni, hanem a tanácstagok összességére, s ezen túl minden olyan emberre, aki becsületes, szereti a földet. Sokszor nem is kell ehhez valami szervezett nagygyűlés, csak esténként, vagy máskor beszélgetni velük. S ha okos szót hallanak a tanácstól ezek az emberek, az úgy sem áll meg náluk, hanem beszélgetnek róla másokkal is, s így szerveződik meg aztán a közös, egymást segítő munka, s ennek eredménye, hogy ha kevés is a fogaterő, s nem is segít a gépállomás, azért Gyöngyösön is időben földbe kerül minden.

— A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ közli, hogy a közönség kívánságára a Csongor és Tünde valamennyi előadásán, így a vasárnapi előadásokon is Szirtes Ádám játssza Balga szerepét.

Hárman a tíz közül

Hét kemény esztendő után utolérte magát a nagykökényesi Táncsics termelőszövetkezet. A bet esztendős küzdelem, váltakozó sikerű munka ott zajlott le az alig ezer lakosú község szeme előtt, — szégyenkezés neikül, de annál több hittel és bizodaiommai. Ha ez a szövetkezet minden gond és baj nélkül jutott volna ei odáig, hogy Bona Józsefnek csak eiő- legoen 18 mázsa búzát osszon az idén, tálául nem is nyerte voina ei a falu többségének ro- konszenvét. Az egyéni gazdák nem a gondtói kemény munkától fémek, ha a szövetkezetről van szó, megszokták ezt jó — maguk is .— hanem a jövőtől. Megadja-e, amit munkájuk után várnak tőle: a többet, a jobbat. Ha a Táncsics útja szépen kövezett lett voma, talán gyanús is lett volna: az állam építi ezt a szövetkezetei, nem a tagjai . . .

S a hét, kemény esztendő után -az elmúlt vasárnap tíz középparaszt Győzelem néven megalakította a község második szövetkezeti társulását. Ezekben a hetekpen sok vita folyt és folyik: halad-e, fejlődik-e szövetkezeti mozgalmunk és azok, akik megszokták, hogy az efajta vita helyett az igent egy kis nyomással biztosítsák, most bizony meglehetős tétovázással szemlélik a faiu tanakodását. Nerc ■■gy közülük a »bevált« módszerekkel szeretné meggyorsítani a falu gondolatainak erjedését, nedig ugyanezek talán a legféltőbb gonddal vigyáznának az erjedő borra, hogy nyugodtan forrja ki magát nemes itallá. Nem arról van szó, hogy meggyőző érvekkel, okos tanácsokkal ne segítsük ezt az erjedést. Sőt! De, csak segítsük . - . Mint ahogy ebben a községben is tették a falu vezetői.

Tíz tag ... 119 hold föld, jobbára középkorú emberek, a föld szerelmesei és mesteremberei, hárman közülük másfél hónapja még kulákok, ma középparasztok Zilahi János és ve- je, Katona Imre, akik egy évig voltak jogtalanul kulákok, mert összeírták a földjüket; Szabó Imre, akinek meg anyjával írták össze a földjét, aztán Szabó Illés a maga 33 évével, meg id Kovács István és a többiek, azon a vasárnap délután úgy döntöttek, felhagynak a régivel, nekivágnak a Táncsics járta, de számukra még új útnak.

fW~

Miért döntöttek így, miért most döntöttek így?

I KATONA IMRE | épp most fog ki. A föld közel van, ahol a búza alá szántott, hazajött hát ebédelni, etetni. Két tehén, két ló. Szerződött bikaborjú az istállóban, rengeteg baromfi, nagy szalmakazlak . . . Szerencsére az egyévi kuiákság nem tette tönkre; szívós, kemény ember, apósával együtt. Rátámaszkodik a vasviilára, úgy magyarázza, miért döntött így ő is, apósa is.

— Mi már tavaly nyáron akartunk szervezkedni . . . Össze is jöttek vagy tizennégyen. De aztán minket nem engedtek, mert hogy kulákok voltunk, a többiek meg nélkülünk nem akartak, pedig mondom, akkor tizennégyen voltunk rá . ■ azóta négy meggondolta. Van bizodalmám a csoportba . . . együtt, a gépállomás segítségével többre megyünk. Nehogy azt higyje, hogy a nyomor vitt be ... Van nekem ahhoz elég, hogy megéljek. De a 17 holdam 25 darabba van, nem emlékszek arra, hogy egy szabad napom lett volna, amióta az eszem tudom. . ., éppen elég volt már. Eladom a két lovat, azon is tehenet veszek. Lesz tej, túró, vaj, már ebből is több pénz, a traktor meg szánt. Szóval én így gondolom jobbnak.

A felesége ott áll, hallgatja és az egészhez ennyi csak a hozzáfűznivalója.

— Attól félek, hogy nem lesz ott nekünk egy napraforgónk se. se egy cső kukoricánk — azzal már odébb is megy a dolga után.

Katona Imre bízik, remél a csoportba, de a lelke legmé.yén lévő, ki nem mondott kételyt kimondta helyette az asszony. Hiába, nem könnyű az »enyémet« fé cserélni a »mi- énk«-re, még ha az utóbbi jobb is, több is. I

I SZABÖ IMRE, I akit ugyancsak a kö- zelmú.tban vettek le a kuláklistáról, a kétnapos borjúra ügyel az istállóban, meg ne tapossa az anyja szopás közben. Itt is két tehén, két borjú, két ló, de takarmánytermeny bizony már alig. Kereken másfélszáz mázsa búzának megfelelő terményt adtak be, mint kulákok, mert annak nevezhették őket, de becstelen embernek nem. Az adóból sincs egy íihér hátralékuk sem, pedig negyedszázezer forintról van szó- Az 50 körüli, borostás arcú Szabó azt bizonygatja, hogy ő a nagyüzemi gazdálkodás fölénye miatt lépett be az új csoportba.

— Idejött a János (Zilahi János, Katona Imre apósa) és hívott ■ . én meg mentem, így vott . . .

De az asszony itt is közbeszólt Szabó Imre édesanyja személyében.

— Nem bírtuk az adót, meg a beszolgáltatást . . . mondd meg az elvtársnak az igazat. Ezért mentél be te is, meg én is. Meg aztán mit lehessen tudni — harapja el a szó végén, de ebből is érteni, ő maga attól is félt, hogyha nem lépnek be. talán megint rákerü- nek a kulákiistára, Bizony, rövid hónapok teltek még csak el július óta és előtte hosz- szú-hosszú éveken keresztül nem éppen a júliusi mértékkel mértük a paraszt igazságát.

SZABÓ ILT.ÉS I ez a fiatal, igen jó

gazdának ismert parasztember a falu végén meg egyenesen azzal fogad, —^íogy csak nyelni tudok — írjam azt, amit én gondolok, mert ő egyszerű ember és hátha olyat mond, ami nem felel meg a politikának. Aztán még hozzáteszi gúnyos-kesernyésen.

— Űgyis írtak már az én nevem alatt

brosúrát is. igaz, hogy gondosan egy másik megyében adták ki.. • ,

Bizalmat'anság? Nem, ez nem bizalmatlanság — ez több is, kevesebb is annál őszinteséggel vegyes dac. amelyet vértként húzott magára Szabó Illés és húztak magukra a szabói lések, s amelyet nem egykönnyen tudnak levetni még akkor sem, amikor most az új útra, a párt mutatta útra lépnek. Nem vert

még mély gyökeret a lelkekben július szelleme és ezért mi vagyunk a felelősek.

Azért csak megindul a szó, először a Táncsicsról, amelyet segítettek az egyéniek, s amely segített az egyénieknek a nagy munkák idején; a száz férőhelyes istállóról, az adósságról, amelyet most már 25 év alatt fizetett vissza a szövetkezet. Általában meglepő és alapos az a tájékozottság, amivel Szabó rendelkezik a Táncsics dolgait illetően.

— És maguk?

— Az út a szövetkezéshez vezet ■ . ., hiába, ott a jövő —, mondotta végül is őszintén. Előbb, vagy utóbb? Akkor már inkább előbb. Jó gazdák jöttek össze, szakértelemben, munkában nem lesz hiány, bízunk, hogy majd a jövedelemben sem. A faiu figyel . . -, hát ne nézzen hiába . . ., ezt akarjuk mi majd a nagy táblákon.

Azzal búcsúzunk, hogy egy év múlva találkozunk. Akkor majd többet mond, mint most. Mert minek előre dicsekedni az újszülöttnél. S ebben a tartózkodó, de bizakodó szeméremben van is igazság jócskán.

Három a tíz közül; három arckép a csoportot megalakító tíz középparaszt közül. Az egyik nyugalmasabb, emberibb életet vár a szövetkezettől, a másikat titokban még a ku- lákságtól való félelme, meg a sok adó vezényelte az új útra, a harmadik óvatos, de úgy érzi, hogy csak ez a helyes út — az asszonyok egy része meg nyíltan bizalmatlan. Nem rosszabb és nem jobb előfeltételekkel indul tehát ez a csoport sem az útjára mint a többi. Azazhogy mégis jobb feltételekkel. Nemcsak egyszerűen azért, mert megjelent a miniszter- tanácsi határozat, hisz a határozatok egy- magukban még nem sokat jelentenek. Jobbak a feltételek, mert szabadabb, igazabb légkörben, nagyobb önállósággal, döntő többségében belső meggyőződéstől vezérelt emberek alakították ezt a csoportot.

Bízok benne, bízunk benne, hogy nemcsak a neve Győze em, de munkája, célja is ezt hozza meg tagjai számára.

Jó munkát, sok sikert az új csoport tagjainak.

GYURKO GÉZA