Népújság, 1956. október (77-83. szám)

1956-10-03 / 77. szám

1*56. október L szerda nípöjsag 3 n Őszi történet A kukorica értékesítési szerződéskötésről OLYAN MÊZSZINÜ ég borul a fiúd óié. nogy a nezeseim megéaesediit az ember izaja. az elszórt gazdasági epuieteic közötti iarguió réten feinyut nasu zöld dióit pisiog- ia»t a laitroi az eget, távolról must szagai Kergeti ide a lányba szél: békés őszi nanguiat terpeszkedik a laiu lelett, teher Gyuri oácsi ott terelgeti a kocákat, meg a sunyi szemű kant, épp a magtár épülete, meg a most épü­lő uj sertésíiaztató kozott A kocák tarka az időtoi-e, a kantol-e, vagy talán mindkettőtől vidám görbére pöndörödött sonkájuk leiett és apró kis rologessei, rá-rákacsintva a magá­nak tiszteletet kivívptt pulira, turkálgatnak nagy sereny en. Gyuri bácsi, hogy hát rend van most a jószagok kozott, oaeoo ballag vagy otven mé­tert es lemezeget a tetőre, ameiy olyan meg most, mint vaiami csontváz, de kerül mar serényen a bor ra, a másik oldalt rakják tel a cserepet. Kritikus szemmel nezegeti az epuio Iiaziatót. Lattá mar vagy teiezerszer, ae nat ezek a szivenez nőtt jószágok itt néz­nék majd az anyai örömök elé, itt csepered­nek iei majd a maiacok is.... érthető tenat a kritikus érdeklődés. Totn Landor, szövetkezeti kőműves felü­gyel a nezgeiodésre és nemcsak figyel, de szol is... — Ki vigyázza a kocákat.. , maga-e, vagy a puli? — kiabál le a tetőről. Az öreg ránt egyet a vállán, aztán visszakérdez: — Mikor lesz már kész... Hé! Lassabban nem mehetne? Tóth kihúzza magát..., még hogy itt las­san megy a munka ,ez még sértésnek is be­diene. De nem... Sértődés helyett megtelel ő az öregnek. — Gyuri bátyám, ., most volt itt az el­nök ..., azt üzeni, csinálja meg a költségve­tést, hogy bekerítsék ezt a rétet. Maga még ülhet naphosszat a kerítés ajtóban, még a pulira se lesz szükség. Jó lesz-e így? HALÁSZI, A MÁSIK kőműves felfigyel a párbeszédre, szögletes, borostás arcára kiül a megelégedettség... Ahá, ugratják az öre­get. — Nem lesztek készen soha vele — for­dítja többes számra a szót az öreg a válasz helyett, hpgy meglátja a figyelő Halászt. — Sok a beszéd, kevés a munka . . — Hát maga miért áll itt? — kapcsoló­dik be egyből Halász. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦,♦♦♦ — Én-e? Mert a vezetőség mondta... — Ej... Gyuri bácsi, könnyű magának. Itt áll, prédikál, közben a kan meg nozza a muriKaegyseget, meg a szaporodási prémiu­mot. Könnyű munka ez maganak. csak a kan bírja .. Erre már nevetve figyel fel mindenki, csak az öreget önti el a mereg. Vicc..., vicc, jói van. ne itt mar a munkáról van szó, 8 éves szövetkezeti munkáját, szakértelmét akarják a kanra kenni. Ez már sértés •. ., sót mar nem is az eisó. A minap is valami ilyen­re céloztak ezek... Hinnye azt a keservest. Es felkiált egy kegyetlen cifrát, nevén nevez­ve azt is, aminek véli a két kőművest. Node azok sem vizen nevelődtek. — Menjek most már innen, ha szépen van... Segítsen a kannak, ha tud, de arra sem képes már... Hisz maga még falusi kon­dásnak sem jó már, nemhogy a mi szövetke­zetünkben jószággondozónak... — Hallgass,.. Te taknyos! — Eridj te a... És röpködnek a viccből nőtt káromkodá­sok, szitkok, hogy azok, akik még az előbb nevették a dolgot, most már békítgetnék a feleket, ha lehetne. Tóth is, Halász is felvált­va harsogják a magukét lefelé a tetőről. — ... gyere kaszálni az anyád..., köny- nyű a jószág mellett megszedni a munkaegy­séget. — ... gyertek ti a disznó mellé, csak el ne keveredjetek a nagy hasonlóságban. S harsognak, harsognak a szép, mézszínű ég alatt hogy a diók visszabújnak ijedtükben zöld héjukba, a puli is elrejtőzik az álmél- kodó kocák között, s az arra járó két-három falubéli fejcsóválva torpan meg az ingyen előadáson: — Ni csak .... de nagy itt az egyetér­tés . . . * KIMONDJAM. . ., ne mondjam? Kimon­dom. Mindez pedig történt majdnem hogy szó szerint a verpeléti Dózsa Termelőszövet­kezetben. Alig egy hete, miközben a falu másik végén azon káromkodott az elnök, hogy hová tegyék azt a rengeteg kukoricát, mert termett holdankint vagy 40 mázsa. Ezt is hallották az egyéniek ... De most me­lyiknek higgyenek a kettő közül? Talán csak elmondják maguk is a szövetkezet tagjai . . . GYURKÔ GÉZA » ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦« ♦♦♦♦♦♦♦♦»«»♦♦♦♦♦♦♦• ♦«««««•* Gépszemle az erdőn Közeledik a tél, az erdőgaz­daságok dolgozóinak ekkor kezdődik az év legnagyobb munkája, a fakitermelés. Erre a télre jól felkészültek az Északmátrai Erdőgazdaság munkásai is, akiknek már kü­lön gépállomás áll rendelke­zésükre. A gépállomás lánctal­pas traktorait, vontatóit, fű­részgépeit és más felszerelé­sét az elmúlt hónapokban hoz­ták rendbe, javították meg. A Mátra első erdészeti gép­állomásán pénteken és szom­baton voltak a gépszemlék, melyen szakértők vizsgálták meg az új gépparkot. A bi­zottság megállapította, hogy a gépállomás szakemberei, gép­kezelői kiváló munkát végez­tek. Az egész gépparkot lelki- ismeretesen megjavították és ez a tél folyamán nagy segít­séget nyújt majd az erdőgaz­daság dolgozóinak. Kétezer vagon paradicsom Szombaton reggelre már a kétezredik vagon nyersparadi­csomot dolgozta fel az idén a Hatvani Konzervgyár Ebből a mennyiségből összesen 440 vagon készárut készítettek és megkezdték az exportszállítá­sokat is. Eddig hatvan vagon híres hatvani Aranyfácánt szállítottak el a különböző or­szágok, így Csehszlovákia, Svájc, Anglia és az NDK szá­mára. Az üzem dolgozói még körülbelül 300 vagon nyenspa- radicsomot dolgoznak fel Szüretelnek a verpeléti Dózsa Tsz-ben Nagy munkába vannak a verpeléti Dózsa Tsz tagjai. 160 hold kalászost kell elvetniük, 50 hold szőlő termését leszü­retelni, betakarítani 40 hold kukoricát, felszedni 10 hold burgonyát. Az öt hold rövid­tenyészidejű kukorica helyét már be is vetették rozzsal, 15 hold nozsvetésüket be is fejez­ték ezzel. Készítettek már 50 köbméter silót is silókukori­cából és répaszeletből. Készülnek a szövetkezeti tagok a szüretre is. Rendben állnak a kádak, a szőlőzúzók, prések, hordók. Már eddig le­szedtek 100 mázsa csemege- szőlőt és leszüreteltek 40 hl mustnak való borszőlőt. Szecskó János, Verpelét 2 A lakosság élelmiszer ellátá­ssá — így hús- és zsírellátás is X— az utóbbi időben jelentő- ♦sen javult. Mint arról az élel- « miszeripari miniszter az or­♦ szággyűlés ipari bizottságát ♦ tájékoztatta, a harmadik és ♦a negyedik negyedévben a ♦tervezettnél több húst bocsá­tanak a közellátás rendelkezé­sére. A városok és falvak jó hús- és zsírellátása annak kö­szönhető, hogy a dolgozó pa­rasztság a sertés és vágómar­ha begyűjtés háromnegyedévi tervét példásan teljesítette. Az ország gazdasága most ismét olyan szakaszhoz jutott, amely döntő befolyással van arra, hogy a hús- és zsírellátást a jelenlegi szinten tudjuk tarta­ni, sőt tovább javítsuk. Az elnöki tanács törvényere­jű rendelettel állapította meg, hogy a lakosság megnöveke­dett szükségleteinek kielégíté­se érdekében szükségessé vált az értékesítési szerződésen ala­puló állami felvásárlás rend­szerének bevezetése kenyérga- oonára és kukoricára. A me­gye dolgozó parasztsága 410 vagon értékesítési szerződés útján átadott gabonával járult j hozzá a kenyérellátás zökkenő­♦ mentes biztosításához. De a ♦pártvezetés és a kományzat {nem feledkezett meg azokról ♦a termelőkről sem, akik önhi- fbájukon kívül nem rendelkez­őnek megfelelő fejadaggal, f Egyéb termény (árpa, zab, ku­korica, napraforgó, bab, bor- {só, lencse) ellenében lisztben {fejadag kiegészítést nyújt ré- jszükre, sőt azt is lehetővé te- ♦szi, hogy a fejadag kiegészítés­be adott lisztet a jövő évi {termésből kenyérgabonában {teljesítendő kölcsön formájá­ban vegyék igénybe. { Az állam tehát nemcsak kér, {nemcsak elvárja bizonyos {mennyiségnek a B kötelezett- őségen felüli átadását szabad­felvásárlási áron, hanem indo­kolt esetben ad is. Hogy adni tudjon, jelen eset­ben, hogy a hús- és zsírellá­tást biztosítani tudjuk, tovább javíthassuk, ismét a dolgozó parasztsághoz fordul. Az elnö­ki tanács törvényerejű rende­letén alapuló minisztertanácsi határozat értelmében az egy kát. hold, illetve ennél na­gyobb szántóterületen gazdál­kodó egyéni termelőktől és termelőszövetkezeti csoportta­goktól meghatározott kukori­ca mennyiségeket vásárolunk állami szabadáron. Az értékesítési szerződés út­ján átadandó mennyiség a me­gye egyes községeiben, figye­lemmel a várható kukoricater­més átlagokra és a sertés állo­mányra, a szántó terület kát. I holdja után változó. Változás az elmúlt évi ku­korica értékesítési rendszerrel szemben — és ez nagy előny a termelők részére — az, hogy a termelők az előirányzott mennyiségre szabad választá­suk szerint kukoricaértékesí­tési, sertés, illetve baromfi hiz- lalási szerződést köthetnek. Sertéshizlalási szerződés kö­tésénél egy darab hízottsertés 400 kg kukoricának felel meg. A leszerződött baconsertés da­rabonként .250 kg, az export minőségű hízott liba 20 kg, a hízott kacsa és export minősé­gű pulyka 10 kg, 1 kg-on felüli csirke 4 kg kukoricának felel meg. A kukoricaértékesítési szer­ződés a szerződésben lekötött kukoricával azonos súlyú ár­pával, illetve zabbal is teljesít­hető. Az értékesítési szerződés alapján átadásra kerülő árpa és zab felvásárlási ára mázsán­ként 240 forint, a kukorica ára májusi morzsolt kukoricára átszámítva, mázsánként szin­tén 240 forint. Azok a termelők, akiknek beadási könyvében 1956. évre kukorica beadási kötelezettség van előírva, takarmánybeadá- si kedvezménnyel járó sertés­hizlalási szerződést is köthet­nek. 1957. évi átadásra kötött szerződés esetén a kedvez­ményt előjegyzik. A kedvez­mény értéke 100—180 kg ku­«MfctfMf&t korica az átadott sertés súlyá­tól függően. A holdankénti irányszámot a kormányzat a várható ter­més figyelembevételével álla­pította meg, így az teljesíthe­tő, s az ország, és minden dol­gozó paraszt érdeke megköve­teli a termelőnként megállapí­tandó mennyiség kukoricával, árpával, zabbal, sertéssel, vagy baromfival való teljesítését. Helyesen mondotta Kreskai elvtárs az egri járási pártbi­zottság másodtitkára, — vála­szolva egyes funkcionáriusok­nak, akik a kukoricaértékesí­tési szerződés szorgalmazását népszerűtlen feladatnak vél­ték, hogy nem ez a népszerűt­len feladat, az lesz a népsze­rűtlen feladat, ha romlana a hús- és zsírellátás és ennek okait kellene magyarázgatni a lakosságnak. Rá kell mutatni arra is, hogy az elnöki tanács törvény- erejű rendeleté értelmében a termelők csak a kukoricából fennálló beadási kötelezettsé­gek teljesítése és a szerződéses kukorica mennyiség átadása után fennmaradó feleslegeiket értékesíthetik és szállíthatják szabadon. Varga Ferenc, Megyei Begy. Hiv. V«. Gondosan végezzük a vetőmag csávázását A jó termés feltételei közé tartozik az is, hogy tisztított, csávázott vetőmagot vessünk. Csávázással az őszi búza és árpa üszög fertőzése ellen vé­dekezünk. A csávázási kis üzemben kád és kosár segítsé­gével végezhetjük el. Egy vesszőkosarat, amibe körül­belül 25 kiló búza fér, bélel­jünk ki zsákvászonnal, csává­zókádnak pedig akkora dézsát használhatunk, amibe a vesz- szőkosár kényelmesen belefér. Csávázásra Higosánt használ­junk. 100 liter vízbe 20 deka Higosánt teszünk. A csává­zandó vetőmagot kosarastól belemártjuk a csávázólébe, hogy a magot jól ellepje Ti­zenöt percig tartjuk a folya­dékban, időközben a vetőma­got alaposan felkeverjük, hogy az üszögös puffancsok a lé tetejére jussanak, onnan likacsos kanállal leszedjük. Száz liter csávázó lével 300 kilogramm vetőmagot csáváz­hatunk. A mag által felvett folyadékot állandóan pótolni kell — búzánál négy, árpánál öt liter előre elkészített oldat­tal — minden 25 kilogramm csávázott vetőmag után. A csávázott vetőmagot szá­raz, szellős helyen vékony ré­tegben megszárítjuk, majd fertőtlenített zsákba szedjük. Végezhetünk porcsávázást is. 100 kilogramm vetőmagra 20 deka száraz Higosánt, vagy Germisant használjunk. Ezt a mennyiséget a csávázó dob­ban, a vetőmaggal alaposan összekeverjük. Rézgálicos csá­vázási ne alkalmazzunk, mert hatása rontja a vetőmag csi­raképességét. Kerekes Gyula, Növényvédő Állomás — EGERBEN 84 taggal 1000 méhcsaláddal önálló szövetke­zet alakult. A tervek szerint a szövetkezet átveszi a föld­művesszövetkezettől a méz ér­tékesítésével, a szállítási szer­ződéssel és a méhészeti esz­közök beszerzésével kapcsola­tos feladatokat. A közeljövő­ben egy méz-elárusító bolt megnyitását tervezik. A völgybe sárt falu — és jövője ÜGY FOGJAK körbe a hegyek a csöppnyi falut, mint ha védeni, óvni akarnák valami­től. De védő ölelésük leküzdhetetlen szorító korlát is, mert a völgybe zárt keskeny köves parcellákat nem lehet nagyobbítani. Megálljt parancsol ilyen törekvésnek a hegy. S mit te­gyen annak a falunak lakója, ahol 500 hold- nyi szántó, több mint 160 családot tart el. Át kél a hegyen, bányában, üzemben igyekszik keresni a megélhetést. Kevés föld jut egy-egy családra és egyre kevesebb lesz, mert meghal­nak az öregek, az öt-hat holdas birtok tovább forgácsolódik. Egy-egy gyerekre már csak két- három hold jut. Ilyen kis gazdákból áll jófor­mán az egész falu. Egyik oldalon húzza őket a kis parcella, mely nem ad eleget, de jó hogy van. A pénzt az üzemből várják. S ennek a vé­ge az, hogy az amúgy is silány föld még silá­nyabbá válik, mert aki megdolgozná, az más felé, más munkára vágyik. A falu fiataljai Sirok, Borsodnádasd üzemeibe, vagy bányái­ba mennek. Ügy gondolják, ott szebb az élet, nem látják jövőjüket ebben a völgybe zárt kís faluban, pedig itt is lehetne virágzó az élet. Az ember néha szeretné megfesteni a jövő képét előre. Én úgy képzelem el Tarnaszent- máriát, mint egy virágzó helyet. A környező hegyek, erdős, bokros legelőin százszámra le­geltethetnének juhot, a gyengébben emelkedő dombok legelőin teheneket. A Tárná partjánál elképzelni sem lehet jobb helyet öntözéses kertészethez. A piac sem lenne messze, Eger és Sirok közel van, s exportra is lenne lehe­tőség. A szomszédos Verpelét híres borát adó szőlőt itt is meg lehetne telepíteni, gyümölcsö­sük vetekedhetne a felnémetivel. Jóval töb­bet adna az 500 hold, eltarthatná az itt lakó 160 családot, csak kevés embernek kellene máshol munkát keresni. REÁLIS KÉP ez a falu jövőjéről, de addig, amíg két—négy holdas parcellák nyújtózkod­nak a szelíd dombokon, szó sem lehet erről. Ilyet csak közösen lehet megteremteni. Az út persze hosszú odáig, mert akár két, akár ti­zenkét holdat mond magáénak valaki, nehezen váltja fel az ,.enyémet” a „mienkkel”. Hosz- szú az út, de el kellene kezdeni, illetve el is kezdték már tizenketten. Gondolhatná az em­ber, ha a jövőt nézi, hogy annak az erőnek a kibontakozását, mely képes ennek a kis falu­nak az életét megváltoztatni, mindenki segí­ti. Hiszen óvni, védeni kellene a közösnek ezt a gyenge, kis csíráját, mert ezen múlik most itt a jövő. Védeni kellene azért is, mert volt már itt csoport, de többet ártott, mint hasz­nált. Szétszórtan maradtak a kis parcellák, a tagok továbbra is eljártak máshová dolgozni, felverte a gaz a néhány hold közös földet. Fel is bomlott a csoport és hosszú ideig senki sem gondolt arra, hogy újat, igazi közöst te­remtsen. Most tizenketten újra kezdték, nem hall­gatva a falubeliekre, akik nekik is megjósol­ták, nem viszik sokra a tsz-ben. Egyik-másik feleségével, anyjával csatázik még az igazáért, de kitartanak a szövetkezés mellett. Erősen hisznek abban, hogy nekik sikerül. Van hetven hold földjük, huszonötöt kaptak örök haszná­latra a verpeléti Dózsa Tsz-től. Lovuk csak egy van, de a Dózsa Tsz-től hosszú lejáratú hitelre kaptak még két párat, ök adják a ve­tőmagot is kölcsön, majd az újból visszaad­ják. A gépállomás is segít, így nehézség nél­kül elvethetik az őszieket. Tavaszra konyha­kertészetet akarnak a Tárná partján, úgy ter­vezik, cserélnek egy darab földet valamelyik verpeléti paraszttal. Biztos lesz, aki szívesen elcseréli, jól jár, mert közelebb kerül a saját falujához, a tsz-nek pedig kincseket ér az ön­tözhető tarnamenti lapály. Villanymotort a honvédség Ígért nekik ajándékba. Van a köz­ségben húsz hold elhanyagolt gyümölcsös, sze­retnék megkapni, s újat is telepítenének. Öt holdat szőlő alá forgatnak. S mivel jól tud­ják az új tsz tagjai, hogy állandó jövedelmet, minden hónapban előleget csak a kertészet és az állattenyésztés adhat, májusra 100 juh és 10 tehén vásárlását tervezik. Azért csak ak­kor, mert most még se hely, se takarmány nincs hozzá. HA GAZDASÁGUKBAN minden úgy megy, ahogy tervezik, jövő őszre már egész szép részesedést kapnak. De a jövő ősz még messze van. Mi lesz addig a csoport tagjaival, akik­nek nincs kitartásuk az újig. Most is tél elé megyünk. Ha elmennek máshova dolgoz­ni, akkor a tsz tönkre megy, úgy járnak, mint a másikkal, nem számíthatnak új belépőkre, hiszen ki is menne olyan szövetkezetbe, ahon­nan a tagok másfelé keresik a kenyerüket. Valami megoldást kellett találni és ők meg is találták. Van a községben három kőbánya, s mivel a Minisztertanács határozata lehető­séget ad rá, kiigényelték melléküzemágnak. Az első Ígéretet, hogy a kőbánya az övék lesz, megkapták már az alakuló gyűlésen. Ké­sőbb kint jártak náluk a megyei tanács terv­osztályától, meg az egyik elnökhelyettes elv­társ, megerősítették az Ígéretet, mondván, úgyis ráfizetéssel dolgozik a kőbánya. Végül a megyei tanács ipari osztályától, ahová végső soron az ügy elintézése tartozott, kaptak egy levelet. Anélkül, hogy személyesen kivizsgál­ták volna kérelmüket —- elutasították. In­doklás: a vállalat szerződést kötött a TÜZÉP- pel kőszállításra és ők nem látják biztosított­nak, hogy a tsz is betartja ezt. S különben is a Cementipari Vállalat komoly anyagi ráfor­dításokkal tudta csak ilyen szintre emelni a termelést. Végül, ne mondja senki, hogy nem akarják segíteni az új tsz-t, javasolták, kér­jenek más bányát a kohó bánya kivételével. A két jövedelmező bányát tehát nem adják át, a harmadikról szó sem lehet, fenn van a hegyekben, s ha leesik ősszel az első eső, tavaszig meg sem lehet közelíteni. Olyan ajándék volna ez a tsz-nek, hogy amit az egyik kézzel adtak, azt a másik kézzel vissza is ven­nék. Kár volt így dönteni az íróasztal mellett. Biztos Mucsi elvtársnak, aki aláírta ezt a döntést, megváltozna a véleménye, ha kint járna Tarnaszentmárián. Meggyőződhetett volna arról, hogy nem lenne hiba a szerződés­sel, mert a kőbánya két szakembere, a szállí­tás vezetője és a lőmester beléptek a tsz-be. Szakember lenne tehát, aki irányítson, s len­ne munkás is, mert vagy húszán a községben attól tették függővé most a belépést, hogy lesz-e kőbánya, vagy sem. A szállításra lenne iga, s azt tervezik, a bánya jövedelméből von­tatót vásárolnának. Ne gondolja senki, hogy azért ragaszkodnak a kőbányához, mert valamiféle kőbányász tsz akarnak lenni. Erről szó sincs! De az igazság az, hogy ez lenne az egyetlen dolog, amiből pénzelhetnének. Ez segítené át őket az első hónapok nehézségein, amíg betakarít­ják a termést. És itt nemcsak arról van szó, hogy télen is előleget oszthatnának, nem kel­lene a tsz tagjainak máshová dolgozni járni, hanem arról is, hogy tavasszal a jól jövedel­mező bánya mellett kevesebb állami hitel kellene a kertészet, az állattenyésztés megte­remtéséhez. Százhatvan család nézi most, mire jutnak a tsz-szel. Van, aki azt mondja, ha mennek valamire, tavasszal belépnek. Van, aki meg­várja, még mit hoz a következő két-három esztendő, de akad olyan is, aki már most bu­kást jósol. Jó, vagy rossz indulattal, de figye­lik. Ha beválik az, amit ez a tizenkét ember tervez most, az a szövetkezeti mozgalom meg­erősödését jelenti. És ez jelen pillanatban a kőbányán múlik, illetve azon, tud-e a tsz már télen kenyeret adni létrehozóinak. EZT KELLENE megnézniök most azoknak, akik kivizsgálták, aláírták a tsz kérését el­utasító levelet. Meg kellene változtatni a dön­tést, hogy a kis tsz elindulhasson útján, hogy néhány esztendő múlva reális valósággá vál­jon az, amiről ma még csak beszélünk. Hogy a völgybe zárt falu gazdag legyen, dúsan ter­mő szőlő, gyümölcsös viruljon a domboldalon, kertészet a Tárná völgyén. DEÁK RÛZHI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents