Népújság, 1956. október (77-83. szám)
1956-10-10 / 79. szám
1956. Oktober 10., szerda NÉPÚJSÁG 5 Az éjjeli esőtől még fel sem szikkadt az út, a reggel még ott bujkált a fák között, de már a felnémeti Petőfi Termelő- szövetkezet tagjai megpakolták almával a földművesszövetkezet autóját Szarvas Sándor elvtárs, a gyümölcsös gondozásának vezetője még egyszer végignézett a ládasorokon, aztán beült a gépkocsi vezetője mellé. A kocsi megindult nagy terhével, lassan gurult a lejtőn ' lefelé, át a keskeny és most sekélyvízű Eger patakon, ki a műútra. Szállítják az almát az állomásra. A gyümölcsösben fürge, ügyes kezek szedik az aknát bőven van mit. Még felénél sem tartanak a szüretnek és a Szabad Föld már ezt írta róluk: »Befejeződött az almaszüret a felnémeti Petőfi Tsz- ben • . .« Pedig az emberek örülnek, ha október végére befejezhetik. Egy-két nap alatt nem lehet 20 hold gyümölcsös gazdag termését betakarítani. És az alma nagyon sok. lesz vagy 24 vagonnal. Most látszik meg igazán az, mit ér a gondos munka: a hétszeri permetezés, trágyázás, fatisztítás és füstölés a fagy ellen. A tsz udvarán nagy a sür-- gés-forgás. A fák közül hord ják a megtelt ládákat ide í't kút mellét hogy könnyebb le - gyen felpakolni az autóra- Süt<i bácsi, a »mindenes iparos“ zsörtölődik az asszonyokká i. hogy minden új vedret elvisznek a raktárbóí, pedig a használtabbakkal is lehet még be 1- dogulni. A kútnál csörömp 11 valaki a vizes edénnyel, S "- rébb egy lány üres ládákat i iJá aos, aki most a ládákban igi zgatja az almát, hogy ne tör ődjenek, csak annyit mond a t réfálkozó, csipkelődő asszonyt >kra: »nem érdemes velük vit atkozni.“ És őszintén beszélt, me-Tt alig lehet szavát hallani, c&ak hallgat és dolgozik. Vidám nótaszó hallatszik az eg yik fasorból, dalolnak a lányok, »DISZ-brigád« — mondja ik magukról tréfásan, hisz vannak köztük idősebbek is. CDlyanok, mint Csányi Miklós- T é, akik szeretnek együtt dol- giozni és nótázni a fiatalokkal. Sjzaporán mozognak a kezek. Plgy-egy gally nagyot lódúlva í igyenesedik ki, amikor leszepel; benn a gyümölcsödben egyik fa mellett többen 1 hangosan nevetnek: valakivel eldőlt a létra. , A nagy gyümölcsösben alig lehet egy-két férfit találni Asszonyok és lányok szedik az almát, akik ilyenkor »divatosan“ öltöznek — mind mkin férfi nadrág. így kényelmesebb és könnyebb felmászni a fára. Külön csoportokban, »rögtönzött“ brigádokban dolgoznak. Gyakran ala kulnak újjá, mert egyik-másik : negha- ragszik valamiért és il yenkor megvan a »veszedelem.“ A Petőfi csoportban ezt úgy mondják: »Zivatar« — váratlanul jön. váratlanul múlik Nagy dik terhét. Közben el-elhallgat a nótaszó, beszélgetnek, szóba kerül minden. Azt is számít- gatják, ki mennyit kap a kiosztásra szánt 12 Vagon almából. Körülbelül hat kiló jut egy munkaegységre. Van sok csoporttag, akinek 400-at is meghaladja a munkaegysége s így 12 ezer forintnál ;s többet kap. De jut mindenkinek bőven, nem panaszkodhat senki. Másik csoportban nagyjából idősebb asszonyok dolgoznak. Csendesen beszélgetnek, serényen dolgoznak. Ráérnek a nótával. »Minek lármázzunk még reggel, hisz akkor sokra megyünk estig“ — mindja Szecskó Piroska néni, a többiek helyeselnek. Jakab Andrásáénak, aki most két vederbe szedi az almát és legtetején »fészkel“ a fának, igen gyorsan pereg a nyelve. »Még a rádió sem versenyezhet vele“ — mondja hunyorogva Hén elvtárs, a brigádvezető. Nevetnek és valaki megjegyzi: — »de a keze még gyorsabban —, hiszen 200-nál is több a munkaegysége.« Közben szaporodnak a megtelt ládák. Az almákat válogatják, — hisz exportra is szállítanak belőle, — és oda csak a szép, nagy, egészséges almák kellenek. A csoport sok pénzt kap az almából, az összértéket. 800 ezer forintra becsülik. Zárszámadáskor megint csak arra gondolnak majd az emberek, mint már annyiszor: érdemes a termelőszövetkezetben dolgozni. Elbúcsúzunk az emberektől. Ahogy befelé jövünk Egerbe, a baloldalon 15 hold szép, újtelepítés gyümöcsös fáin már mutatkozik a jövő Ígérete. A másik oldalon »idősebb“ fák terhes gallyai csüngnek. A hűvös szeptemberi szél almaillatot hordoz. Távolabbról még hallatszik, amint énekelnek a szüretelő fiatalok: »lányok, lányok, felnémeti lányok . . .» (hankóczi) Egy ügy, amelynek folytatása lesz Négyezer látogató az egri járási mezőgazdasági kiállítás első napján Járás legszebb állatait, a legjobb átlagokat elért terményeit mutatták be Egerben a két napos mezőgazdasági kiállításon. Az állatok közül három, — egy tsz-é és két ggvé- ni gazdáé — résztvett az Országos Mezőgazdasági kiállításon is, a maklártályai Gyulai János tehene pedig díjat is nyert, országosan hatodik lett évi 7862 literes tejtermeléssel. A’ látogatók megtekinthették a járás tsz-einek legszebb állatait, így 288 szarvasmarhát, 25 lovat, 380 kilós sertést, mely a kórház célgazdaságáé volt. Ezenkívül anyasertéseket, juhokat, stb. A növénytermelési bemutatón 17 tsz búzája, árpája, kukoricája, és kertészeti növényzete szerepelt. Legtöbben a kertészeti növényeket, a húsos-paprikát, a nagyfejű káposztákat csodálták meg, s nagy volt az érdeklődés a tizenhárom-tizennégy mázsás búzaátlagok termesztése iránt is. Ugyancsak feltűnést keltett a felsőtárkányi Dózsa 17 mázsás zabja és az Óvári 5-ös nemesített kukorica. A bemutatott gyümölcsöknél csupán azt hiányolták a látogatók, hogy nem lehetett vásárolni a szép Jonathán és húsvéti rozmaring almából, Megyénk törzsállattenyésztő termelőszövetkezetei tej termelési versenyben vannak egymással. A legutóbbi értékelés szerint a kömlői Szabadság van az első helyen 15,8 literes istallóátlaggal. Igen jó eredményt értek el a hatvani Dózsa tehenészetében, ahol az előző hónaphoz viszonyítva, közel 2 5 kilogrammal növekedett a fejési átlag. Példájuk is bizonyítja, milyen gyorsan lehet eredményeket elérni a feltételek biztosításával. Jó a me»ő- tárkányi Szabadság, a tama- zsadányi Táncsics Tsz istállóátlaga is. * Termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink és egyénileg dolgozó parasztjaink jó helyezést értek el az országos tej- termelési versenyben is. A III. negyedévi értékelés alapján a nagyteleki cukorgyári célgazdaság tehenészete az első helyen áll. Gyulai János maklártályai és Pethő Kristóf tar- nabodi egyénileg dolgozó parasztok az első tíz helyezett közé kerültek. * 57 termelőszövetkezetünk foglalkozik a megyében juhá- szattal és ez is igen jövedelmező állattenyésztési ágnak bizonypl. Ebben az évben 55 498 kg gyapjút adtak be s ezért közel 2 millió forintot kaptak. A pélyi Rákosi Tsz- nek például 112 960 a sarudi Kossuth Tszének 80 ezer, a poroszlói Béke Tsz-nek 76 ezer forintot jövedelmezett a juhtenyésztés. Megyénk termelőszövetkej vagy az ízlésesen kiállított sző- } lőfélékből. A kiállítás érdekességeként említjük meg a méhészetet, ahol az .első nap ! is három és fél mázsa mézet adtak el. A legszebb állatokat és terményeket díjazzák. Tekintet nélkül az állatfajra, valameny- nyi első díjjal díjazott gazda egy mázsa korpát és oklevelet, a második díj fejében 80 kiló korpát és oklevelet, és harmadik díjként az oklevél mellé 50 kiló korpát kapott. A felnémeti Petőfi hat mázsa 10 kiló, Gyulai János maklártályai gazda pedig két mázsa korpát kapott jutalomként. A növénytermelés első díjai különféle munkákban használható vaseszközök voltak. A kiállítást a rossz idő ellenére is már az első nap több mint négyezren tekintették meg. — PRÉMIUMOT osztottak ki több termelőszövetkezetben a kenyérgabonatermelésben kiváló eredményeket elért tagoknak. A mezőszemerei Uj Világ Tsz-ben 254, az atkári Micsurin Tsz-ben 210, a sarudi Kossuth Tsz-ben 165 mázsa ! kenyérgabonát osztottak szét prémiumként. Ismeretes, hogy az SZKP XX. kongresszusa a szakszervezeti életbe is pezsdülést hozott. Hruscsov elvtársnak, a szakszervezeti életben honoló csendről és békéről tett megjegyzését mi is megszívlelhetjük. A júliusi párthatározat, a SZOT plénuma, már mindezt szem előtt tartva értékelte szakszervezeteink munkáját és helyes utat mutatott a hibák kijavítására. A rádióban lezajlott viták azt mutatják, hogy a szakszervezeti élet megelevenedése nincs mindenkinek ínyére, — s ezt mutatja az alábbi kis történet is, amelynek reméljük, nemcsak van, hanem lesz is folytatása Hol volt, hol nem volt... volt egyszer Verpeléten, még 1952-ben egy vb. titkár, Sólyom László, aki azután Mátrade- recskére került. Ennek a vb. titkárnak az volt a nevezetessége, hogy már abban az időben is „rosszul viszonyult” azokhoz az elvtársakhoz, akik megbírálták, s rámutattak hibájára. így például olyan káros tulajdonságait merészelte az akkori szakszervezeti helyi csoport titkára, Csorba István szóvátenni, hogy a hivatalsegédekkel egyéni célokra dolgoztat, gorombán bánik a tanácsi dolgozókkal, s durva magatartása miatt a lakosság körében sem örvend közszeretetnek. Ennek a bírálatnak az lett a vége, hogy Sólyom László tettlegesen bántalmazta (hogy finomak legyünk) Csorba Istvánt, majd jó kapcsolatai révén fegyelmileg elbocsáttatta. A Minisztertanácsnak kellett hat hónap múlva igazságot szolgáltatni Csorba Istvánnak. Ennek során Sólyom Lászlót is felelősségre vonták fegyelmileg. Az ember azt gondolná, hogy ilyen előzmények után beleszámítva az azóta történt eseményeket is, Sólyom elvtárs megváltozott, s korábbi hibáin okulva, új módszerekkel dolgozik, — a tények, sajnos, mást mutatnak. A Közalkalmazottak Szak- szervezetének járási bizottsága a közelmúltban szakszervezeti bizalmi értekezletet tartott, amelyre meghívta a mát- raderecskei községi tanács dolgozóinak választott bizalmiját, Holló elvtársnőt is. A névre szóló zárt borítékban küldött meghívót Sólyom elvtárs felbontotta (!), majd pedig közölte Holló elvtársnővel, az értekezlet napján, (!) hogy nem engedi el, annak ellenére sem, hogy a tanácselnök elengedte. Amikor a járási bizottság elnöke, Szabó Lajos elvtárs telefonon felhívta Holló elvtársnőt, Sólyom László vb. titkár nem volt hajlandó az elvtársnőt telefonhoz hívni azzal, hogy ott ő parancsol. A járási bizottság elnökének meggyőző érveit, s joggal méltatlankodó magatartását durván visszautasította, hivatkozva arra, hogy ő választott vezető és felelősségre fogja vonatni a járási bizottság elnökét. A Munka Törvénykönyve nem teszi lehetővé, hogy szak- szervezeti funkcionáriussal szemben, a felsőbb szakszervezeti szerv nélkül járjanak el fegyelmileg. A járási tanács vb. elnökhelyettese, Szombati József elvtárs mégis „vallatóra fogta” és szóbeli figyelmeztetésben részesítette Szabó Lajos elvtársat, a területi bizottság hozzájárulása nélkül. Ezt követően is Szombati elvtárs úgy nyilatkozott, hogy az ügynek folytatása lesz. Szabó elvtárs a szóbeli figyelmeztetést írásban is megkapta, mivel nem „megengedhető módon beszélt” Sólyom elvtárssal, mint választott funkcionáriussal. Azt azonban Szombati elvtárs sem említete, hogy Szabó elvtársat is a dolgozók választották meg, hogy mint szakszervezeti funkcionárius, védje a dolgozók jogait, fellépjen a dolgozókat érintő törvénysértések ellen. Sőt az sem érdekelte Szombati elvtársat, hogy lényegében Sólyom László olyan levelet bon- tott'fel, amelyhez törvényesen semmi joga sincs, vagy olyan intézkedés végrehajtását gátolta meg, amiért a tanácselnök a felelős. Marúzs elvtárs, a mátraderecskei tanács elnöke panaszkodva mondja, hogy Sólyom Lászlóval összeférhetetlensége miatt nem tud dolgozni és már több esetben beadta emiatt lemondását. A járási tanács dolgozói nem , szívesen mennek ki Mátra- ; derecske községbe, mert Sólyom Lászlóval minden esetben veszekedni kell, és magatartása a felsőbb szervek kiküldötteivel szemben minő- 1 síthetetlen. Úgy gondoljuk, Szombati elvtársnak igaza van abban, hogy az ügynek folytatása kell, hogy legyen, már csak azért is, mert nem megenged- , hető az, hogy egyes hivatal- I vezetők még ma is megsértsék « : a Munka Törvénykönyvének ! rendelkezéseit, másrészt azért lis, mert szakszervezeti szerve- j inknek pártunk júliusi hatá- ! rozata nyomán fokozottabban kell meggátolni egyes funkcionáriusok önkényeskedéseit a dolgozókkal szemben. Prokai Mihály, TB elnök. Állattenyésztők munkájáról Fájdalommal születik az új Az éjjel gyenge-* eső esett. ■'"* Nem sok, írikább csak megnedvesítette a föld cserepes ajkait, de mégis eső, jószágot hozó, csirá t duzzasztó. Innen a Laposból csak a falu tornyát lehet lát-ni. meg a fehéren, szürkén villanó galambokat, amelyek riadt rajokban köröznek a torony felett. Dániel nézi a galambokat, meg felettük a vándorló, rongyos testű felhőket és egy kegyetlen nagyot sóhajt. A tábla, amelynek szélén szétvetett lábakkal álldogál úgy néz ki, miPt valami meg- téDett ruhájú öregasszony. Elszáradt, kukoricaszárak, néhány megfeketedett napraforgó, odább a két, lombját hullató cseresznyefa, — semmi több. Nézi a földet, amelyet gyerekkora óta ismer, a repedezett, íűvél benőtt dűlő- utat, — ezen hozta ki e’őször ■ Rózát. — Ez lesz a földünk, kedves — mutatta büszkén — és itt segített még néhány nappal ezelőtt gyorsan növő fia is a törésber; Ez a három hold egy tagban, meg az otthoni nagy kert, ez volt mindene, az élete. És most cserébe egy papír van a zsebében . . . Nyilatkozat, — ha bevitte az irodára, akkor ez a föld már nem az ő nevén lesz, eltűnik a mesgyéje, amely miatt vagy négy éve majd vasvillára mentek a szomszéddal, — eltűnik a szövetkezeti földek száz holdjaiba . . . Ha beviszi. Már aláírta, indult is a szövetkezetbe de kijött, kijött ide a földhöz . . . búcsúzni, bocsánatot kérni és gondolkodni. Mert még lehet . . ., mert még a papírt össze lehet tépni és szétszórni a levegőbe hogy úgy repkedjenek, mint azok a galambok a torony felett. •— De legyökereztél, Dani, hiába nézed, azon a száron már nem lesz kukorica — reccsentett rá egy borízű hang, hogy zavartan gyűrte vissza a zsebébe a ki tudja miért előhúzott nyilatkozatot- Vadas volt, az öreg Vadas. Az egyik fia mérnök, a másik asztalos valahol Újpesten, ő meg dohányos lett vagy két éve a szövetkezetben. Biztos a földről jött 5 is. — Tudom . . ., ezen bizony már nem, Sándor bátyám . . . Nek~~ — ?g aztán igazán nem. — Nofene . . tán eladtad? — Beadtam . . . Az öreg Vadas egy kis ideig értetlenül figyelte Dánielt de aztán válthatott az agya, mert felcsillanó szemmel kérdezte: — Aláírtad? — Alá . , . én, alá- Csak az öregapám, meg az asszony húzza az orrát, de nagyon. — Engem is szidott az ör- zse nénéd . . . Ismered, micsodás nagy szája van, levegő nélkül elbeszél egy órát is . • . Volt mit nyelnem, s már úgy voltam, hogy fene azt a szövetkezést, ott ahol van, széttépem a papírt, csak csend legyen már ... Végül még sem téptem. Közben' cigarettát sodort, jó vastagot, aztán odanyújtotta a dózniját Dánielnek is. — Sodorints Dani. . ., nem boti . . . Aztán most itt mit csinálsz, mert hogy olyan ünneplő félébe vagy? — Búcsúzom Sándor bátyám . . ., ne nevessen ki érte, ettől a kis darabka földtől búcsúzom . . . Vadas Sándor zavartan kö- hintett egyet, mintha torkára ment volna a füstje a nem boti dohánynak. — Szóval, hogy búcsúzol. Dehogy nevetlek ki, öcsém. . . Búcsúztam én is . . még ríttam is, mint valami öregasszony. Megsirattam én a földem, mert hogy mi parasztemberek tudjuk, mi az a föld. A ház? ... az összedűlhet. Az asszony? ... az meghalhat, tán még a Nap is kialudhat, de a föld ... ez a föld marad , . . Abból eszünk és abban leszünk . . . mindnyájan. Dániel leereszkedett az árokparti fűre, féloldalra dűlt és nagy csontos kezével morzsolgatni kezdett egy majd kőkemény rögöt. Az öreg Vadas nézte egy darámig aztán nagy nyögve ő is mellé huppant . . . — Tudja, Sándor bátyám micsoda föld volt ez? — 52- ben az aszálykor 10 mázsa búza volt rajta, az idén itt törtem 25 mázsa kukoricát. . . . ilyen föld volt ez. Dolgoztam, mint a barom, az igaz .... de meghozta a munkát . . . Ilyen föld volt ez — ismételte még egyszer nyomatékkai. Az öreg hümmögött egyet, árián ő is felvett egy repedezett rögöt. — Aszondják, bent a járáson is egyesek, hogy az a vak földszeretet az húz minket vissza a parcellára . . ., ehhez a száraz röghöz. . . ni. Én meg aszondom, hogy addig paraszt a magyar paraszt, amig siratni is képes a földjét. Ha nem fáj a szíve, ha nem csordul a könnye a parcelláért, nem fogja szeretni soha a nagy táblát se. Pedig azt is lehet szeretni . . nagyon . . . hidd el. Én már kezdem megszökni és nem keresni azt a kicsit, ami valamikor csak az enyém volt Hát szóval bejösz, Dani? — Be . . . bemegyek — bólintott Dániel A jobbért, merthogy az ember mindig jobbat akar . . . azért ember. Amikor először mentem is- ko’ába úgy sírtam, hogy a szívem majd megszakadt . . . otthagyni az udvart, öreg szülémet, a kertet . . . egy egész dé’előttre. De hát, az új élet mindig fájdalommal születik. — Mindig . . hagyta helybe az öreg és feltápászkodott a földről, Dániel meg utána. Vadas lassan elindult a dü;ő úton a falu felé. a másik meg nagyot sóhajtva a világért vissza nem nézve, súlyos léptekkel ballagott utána. Üres volt a határ csak a két ember lépegetett csendben a letarolt földek között.. GYURKO GÉZA zetei az első helyen állnak az ország tsz-ei között a tejtermelésben. Borjútejjel együtt 8 kilogrammes istállóátlagot értek el. Több mint 20 olyan termelőszövetkezetünk van, ahol az istállóátlag meghaladja a 10 kilogrammot. * Ebben az esztendőben jóval több baromfit neveltek a megyében, mint tavaly. Ezt a munkát elősegítette a gyöngyösi Baromfikeltető Állomás is, ahol a tervezett 310 ezer csibével szemben 380 ezret keltettek. ÜJ KÖLTÖK, — ÚJ VERSEK SAEI GÁL IMRE: Leszállt az est Este, mikor már majdmiudan szál füvet egy-egy mámoros tücsök ölen s daluk rezgeti, akár a iürdő csillagok, fényesen, anyám a pitvar küszöbre ült, ölében fél görög dinnyével és kanalazta, ette jóízűen egy karély kenyérrel. Az úton kocsik ropogtak: — mint fáradt, öreg csontok — a határból jövet. Abbahagytam én is a „húnyóká[zaot” s karikázva szaladtam haza. S szikrákat vertem, sok kis csillagot, a kerekhajtó vassal. GACS ANDRAS: Intelmek Amiről hallgatsz, — véled — nini „ J . [csen ax.„ A darabos nép szótlan, mmt a [bánat; de hallgatása azt jelenti csak, hogy amit gondol — megtartja [magának. • Keréknek*jöttél, ostor lett belőled, most fék vagy, s működsz úton- (útfelen; — bár úgy való, hogy hitvány gally- [bul rőzse s csomós szálfából kocsirúd legyen, v Hiába szerzel, itt kell hagynod [mindent, mez!tien fal be föld emésztő , [gyomra. Mit ért sunyiságod? Hisz csak (amit adtál, az nem hull göröngyként redves [koporsódra. SKLANICZ VINCE: JELEC Mint szikrázott a tornyok színiezüstje a távolodó tájban! Dombsorok gyűrődtek dombsorokra eilutóban* míg néztem, hogy zeng, villog, [hogy iorog a délelőtti fényekben* színekben a város. Búcsú búja benn szívemben. Mint szikrázott a tornyok szín- [ezüstje, hogy csillámlott a Szaszna vize [lent... Emlékeinket említjük tűnődve, míg messzi tűzként fénylőn föí- [dereug lelkűnkben egy-egy kép, mosoly, [vagy óra, s rágondolunk sok forró, furcsa [szóra. Mint szikrázott a tornyok szín[ezüstje, soká a rejtő dombsorok felett! Ily fénnyel lobbant rád a szeretet [künn az állomáson is. Sose feledd a napsütötte, tág orosz mezőket! ö, látom még e várost és e földet*