Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)
1956-09-29 / 76. szám
1958. szeptember 29. szombat nIpöjsag Útmutató számok a jövőre — Zárszámadás előtt a mezőszemerei Nincs akadály Tsz-ben — Ilyenkor, mikor a termés láttán kezdenek számot vetni az esztendő eredményeivel, már arról is lehet képet kapni, hogyan nőtt a közös vagyon, gyarapodott-e az állat- állomány, ki tudják-e fizetni azokat a kölcsönöket, adósságokat, amik erre az őszre esedékesek. A Nincs Akadály Tsz-ben ezen a téren is kedvező a helyzet. Hozzávetőleges számítás szerint ebben az évben több mint 100 ezer forinttal növekszik a tehermentes, tiszta vagyon. Sok mindent vásároltak. 4Z öntözéshez motort, szivattyút, az állattenyésztéshez gépi szecska- és répavágót, a dohány- és paprikatermeléshez 60 melegágyi keretet. A legnagyobb beruházásuk — büszkeségük — egy 50 férőhelyes modern marhaistálló, amit részben saját erőből építettek. TARTOZÁSAIK nagy részét már ki fizették. Rendezték az erre az évre eső hiteleket, s a gépállomási munkadíjnak több mint a felét kifizették már. Zárszámadáskor már CSÍPŐS hideget hoz magával a hegyek felől a reggeli szél, de azért épp olyan sokan vannak a mezőszemerei határban, mint a legnagyobb nyári munkák idején. Sokféle dolog vár most is az emberekre. Be kell takarítani a munka gyümölcsét, a kapásokat, s el kell vetni a jövő esztendei kenyérnek valót. Gyűlnek is halomra az aranysárga kukoricacsövek, a zöld paprikabokrok gyümölcsét egész pirosra érlelte az őszi napsütés. A cukorrépát is szedni kell, most ,míg jó idő van, mert ha jön az eső, ökrösfogattal is nehéz lesz a vendégmarasztaló sárból kihozni az állomásokra. Igyekeznek hát a mezőszemerei Nincs akadály tsz tagjai is. Szedik, hordják be a terményeket, s mivel nincs messze már a zárszámadás, számolgatják is, hogy ez az esztendő mit hozott a közösnek. Majdnem kétszeresére nőtt a szövetkezet taglétszáma a tavalyihoz képest, azonban a földterület csak alig valamivel több. Ez az oka annak, hogy noha nem volt rosszabb termés, mint tavaly, mégi* kevesebb jut majd egy munkaegységre. Igaz, így is elérik az ötven forintot. Más helyen talán úgy gondolkoznának, hogy most már nem veszünk fel új tagokat, mert kevés a föld. A Nincs Akadály Tsz- ben azonban ez az esztendő arra is hozott tapasztalatokat, hogyan lehet mégis magas jövedelmet elérni. Igaz, csak próbálkozás volt, de már ez is megmutatta, melyik úton kell járnuk, ha kevés a föld. Belterjesebben gazdálkodnak. Ha jövedelmező lesz, azt már most is megmutatják a könyvelés számai. A SZÖVETKEZET földje mellett folyik el a Rima, keskeny kis patakocska, de egész nyáron át folydogál benne a kincseket érő víz. Az idén öt csak egész kevés fizetni valója marad a csoportnak. Ebben az évben már arra is gondolnak, hogy jobban segítsék a termelőszövetkezet öreg tagjait. Két-három esztendővel ezelőtt nem szívesen látott ember volt a szövetkezetnél az ,aki túljárt már a hetvenen. Most két öreg tagnak szavazzák meg a kenyérfej- adagot. meg készpénzt. Van még Idő a zárszámadásig, s a teljes számok még jobb képet adnak majd a szövetkezet évi eredményeiről, de már ezek is azt bizonyítják, az idén sincs okuk megbánni a tagoknak, hogy közösen dolgoznak. És még egy, ezek a számok útmutatást adnak a jövő esztendőre is, arra, hogyan növelhetik tovább a jövedelmet. Arra, hogy a nagyobb jövedelmet, a jobblétet a belterjesebb gazdálkodás, a fejlettebb állattenyésztés hozza mag. DEÁK RÓZSI hold paprikát öntöztek vele. Ez az öt holdnyi öntözéses kertészet munkát adott jó néhány embernek és ugyanakkor már eddig is több mint 60 ezer forint jövedelmet adott. És még mindig szednek róla paprikát. Az öt hold dohány is legalább 50 ezer forint jövedelmet hoz, 20 hold szerződéses borsójuk pedig 113 ezer forintot- Szántóterületük alig több mint 15 százaléka tehát több mint 200 ezer forintot jövedelmezett. Nem is kell ennél világosabb útmutatás a jövőre. El is határozták már most, hogy tavasszal 10 hold öntözéses kertészetük lesz, 30 1 holdon pedig szórófejes öntözőkészülékkel vörösherét, lu- ! cérnát és cukorrépát öntöznek. Az öntözéses takarmánytermelésből egyenesen következik, hogy növelik az állatállományt is és ez már a jövő esztendei zárszámadáskor nagyobb bevételt jelent. Az idén ugyanis a szerződéses sertés- és bikabor júhízlaláson kívül nem hozott nagyobb pénzt a »házhoz« az állattenyésztés. ! Meglepetéssel olvastuk a Megyei Begyűjtési Hivatal legutóbbi jelentését: az országosan is első helyen álló és évek óta kiváló munkát végző Gyöngyössolymos most utolsó a begyűjtésben. Alig húszegynéhány százalékra teljesítette beadási kötelezettségét. A köz.- ségi tanács elnöke, a begyűjtési hivatal vezetője azonban csak legyint és együttes erővel bizonygatja, hogy nem veszélyes a dolog, november 10-re aligha lesz híjjá a 100 százaléknak. Az eddigi versenyszakaszban ugyanis nem az éves tervet vették alapul a verseny szervezői és értékelői, a teljesítésekben nem szerepelt a borbeadás sem. így aztán ha egy kis bor is kerülközött, — mint ahogy itt, Gyöngyös- solymoson került is — a május 1-i, az augusztus 20-i versenyszakasz begyűjtött terményei közé, egykettőre élre tört a község. Most azonban már szerepel a borbeadás is, a szüretet viszont még nem kezdte meg a község, s bár a 741 termelő közül mindössze egyetlenegy a hátralékos, — mégis, szemre, nagy a lemaradás. De október 1-én kezdődik a szüret... s aztán jön befelé a szőlő, must, bor, hogy mielőbb meg legyen a 100 százalék. Az előbb azt mondottuk, hogy 741 beadásra kötelezett Versenyben a gyöngyösi gépkocsivezetők A 34-es számú Autóközlekedési Vállalat dolgozói az őszi csúcsforgalmi tervek teljesítéséért fáradoznak. A javító DISZ-brigádok versenyében a MÁVAUT telepen dolgozó Füredi Lajos brigádja lett az első. Második helyezést Szabó László villanyszerelő brigádja érte el. Több dolgozó vett részt párosversenyben és ezek között Lénárd Dezső, Szalmási János és Birta Sándor teljesítménye volt a legmagasabb. Az egyéni versenyzők közül a MÁVAUT műszaki osztályának dolgozói, ezenkívül több szerelő és rakodó mutatott fel szép teljesítményt. A gépkocsivezetők közül Cseplye András, Vona János és Papp Nándor jártak az élen. A MÁVAUT gépkocsivezetői közül Kohajda István és Gerlei József voltak a legjobbak, kik mindig késésmentesen közlekedtek, futójavításon nem vettek részt, és mindig pontosan jelentkeztek a szolgálatra. A kalauzok közül Tóth János, Nagy p. Balázs és Kiss Mihály munkáját illeti a legtöbb dicséret. Kocsijukat állandóan tisztán tartották, az utazó közönséggel udvariasan viselkedtek és soha panasz nem merült fel munkájukra. Vállalásokat tettek a petőfi- bányai kirendeltség dolgozói is. Ezek között elsősorban a forgalmi szolgálattevők teljesítették vállalásukat. Az üres járatokat a minimálisra csökkentették és késések nem voltak. Gajdácsi István és Ba- zsik Lajos gépkocsivezetők is eleget tettek vállalásunknak Szemlétől-szemléig javítás nélkül közlekedtek, üzemanyagmegtakarításuk pedig öt százalék volt. Imre Károly szerelő 500 forint értékű anyag felújítását vállalta, s ezt sikeresen túl is teljesítette. A be vételi tervek túlteljesítéséért Nagy Lajos és Vincze Lajos hívták ki egymást versenyre. A versenyben Vincze Lajos győzött. Friez József versenyfelelős gazdák közül csak egy a hátralékos, — az is borban teljesíti majd búza beadását. Hozzá kell még ehhez tenni, hogy teljes értékű legyen a szám: úgy nincs hátralékos, hogy közben egyetlen végrehajtás sem volt a községben. De miért is lett volna, amikor a falu megtanulta, hogy ha a községi tanács igér valamit, azt teljesíti is. S ahol ilyen becsülete van a tanács szavának, ott ugyanilyen becsülete van az államot képviselő tanács kérésének is. A falu autóbuszmegállót kért, utat és járdát, a dűlőutak rendbehozását, átjáró hidat a Tokapatakon —, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. A községi tanács megígérte és teljesítette ezeket a kéréseket: ott áll a tanácsházával szemben a terméskövekből faragott szép új autóbuszmegálló, majd 200 ezer forintba került az útépítés, felépült a híd is, rendbehozták a dűlő- utakat is. S a falu dolgozó parasztjai ebből is megértették, hogy nekik is teljesíteniük kell, amit tőlük kér és elvár az állam képviseletében a helybeli tanács. A reggel négy órakor, a késő este a munka után köztük -járó tanácsi, begyűjtési dolgozók időben figyelmeztetik is őket: mikorra esedékes a megállapodás szerint a kötelezettség teljesítése. A falu ért a jó szóból, — ezt igazolja a többszörös országos első helyezésük, s reméljük, ezt igazolja majd az éves verseny I végén elért jó helyezésük is. Rejtély... Július 12-én néprádAóm elromlott, s bevittem a RÁVEL egri javítóműhelyébe. Akkor azt mondták, a javítás 260 forintba kerül. Most, hogy kész lett, értesítettek, hogy rádiómat 387.59 forint javítási összeg kifizetése mellett átvehetem. Rejtély előttem, mi kerülhetett ennyibe, hisz 380 forintért teljesen új néprádiót lehet kapni. Radó Gábomé, Tenk Miért drágább Adácson, mint Gyöngyösön Több ízben vásároltam már Gyöngyösön talpcsavart Darabonként 30 fillért fizettem érte. Szeptember 17-én elmentem Adácson a földművesszövetkezetbe, hogy lehet-e itt is kapni. Lehetett. De Kovács Károly boltvezető 50 fillérért adta darabonként. Én mondtam neki, hogy Gyöngyösön ezt 30 fillérért vesztegetik, de erre az volt a válasza, hogy ott anya nélkül adják. Hiába mondtam, hogy ott is anyával kaptam, hajthatatlan maradt. Az a kérdésem, miért drágább Adácson az ugyanolyan méretű talpcsavar, mint Gyöngyösön? Hannos Lajos, AAécs Egy vendéglőben történt Hogy melyikben, nem áruljuk el, mivel az ügy szereplői úgyis magukra ismernek, s ez nekünk tökéletesen elég. Legfeljebb annyit tehetünk hozzá, hogy egy északmagyarországi város kisvendéglőjében történt a dolog, még pedig az esti órákban. A rendelés a hónapvégi szerény keretek között mozgott, mindazonáltal szerepelt ben- be két adag pirított máj és egy félliter hegyi pecsenye. Ez utóbbit érdemes megjegyezni, mert előbukkan a továbbiakban. Ugorjuk át az említett termékek bekebelezésének leírását, s íme, elérkeztünk ahhoz az ünnepélyes pillanathoz, amikor a fizető blokkján számjegyekké lényegülnek a fogyasztott termékek, kihirdetik a végeredményt, a vendég a zsebébe nyúl és fizet. Ezúttal azonban közbejött valami. A vendég előtt fel- ködlött az egyszeregy, s megkérdezte, nincs-e tévedés a dologban. Kiderült, hogy a félliter hegyi pecsenye (literje étlap szerint 15 forint valamennyi) 12.90 számjegy alakjában került a blokkra — Maguk leánykát ittak. Hegyi pecsenyénk nincs is — magyarázta leereszkedően a fizető. A vendégnek a következő megjegyzései voltak: 1. Ha ez leányka volt, akkor én vagyok a dalai láma. 2. Ha nine* hegyi pec*eny* miért nem húzzák ki a bor- lapon? 3. De ha már nem is húzzák ki, miért nem közli legalább a pincér, hogy nem azt hoz, amit rendelnek? A fizető odahívta a pincért és a pincér — jobb későn, mint soha — közölte, hogy csakugyan nem hegyi pecsenyét hozott, hanem — asztali fehéret (á 10 forint és valamennyi). A fizető elnézést kért és kijavította a számlát. A vendég afeletti örömében, hogy hét forintot lealkudott, azt már meg sem kérdezte, vajon miért került a két pirított máj (á 7 forint valamennyi az étlap szerint) 19 forint 60 fillérbe. Fizetett és némileg fejcsóválva távozott Az egészhez mindössze any- nyi megjegyzésünk van: elhisszük, hogy a vendéglátóipari alkalmazottaknak nem sok a fizetése, de lehetőleg ne a vendég zsebéből toldják meg — különösen ne olyan mértékben, hogy égy kb 25 forintos rendelésért 37 forintot számláznak. Reméljük, az efféle tévedések nem ismétlődnek meg, mert akkor kénytelenek leszünk elárulni, hogy melyik északmagyarországi város melyik kisvendéglőjében dívik az ilyen egyoldalú «elírás«. (bráctás) Jobb munkaszervezés — kevesebb túlóra — Tapasztalatok a Bélapátfalvi Cementgyárban — HOSSZÚ vasúti kocsisor áll szénnel megrakva az üzemi vágányon. Több vagon szenet emészt meg egyetlen nap alatt is a Bélapátfalvi Cementgyár, s kell az utánpótlás. Eddig rendben is lenne a dolog, előbb, vagy utóbb mindig megérkezik a szükséges szén- szállítmány s a vagonkirakók Idejében ki is ürítik azokat. Arra viszont már keveset gondol bárki is az üzemben, hogy mily nehéz, megerőltető munka és embertelen túlórázások árán megy végbe a vagonok kiürítése. — Bizony, minden okunk megvan a panaszra — kezdi Lőrinc András vagonkirakó, aki egy pár percre jött le közénk beszélgetni a vagon tetejéről. Sokat kell túlóráznunk, különösen szombaton és va- sámaD, mert rendszerint mindig ilyenkor fut be egy 50-60 vagonos szállítmány. Természetesen nem akar az üzem bírságot fizetni, s így nincs más hátra, csak az, hogy vasárnap is dolgoznunk kell. Képzelje csak el, napi nyolc óra alatt egy-egy ember 500 mázsa szenet mozgat meg. Kell ennél több egy embernek. Vajon milyen kedvvel, erővel és teljesítménnyel lehet így dolgozni már a kilencedik, vagy éppen a tizedik órában? Lőrinc András véleményét Márton Jenő művezető is osztja ,majd hozzáfűzi: — A szénparti dolgozóknak nincsen ünnepük, sem vasárnapjuk. Pedig a Munkatörvénykönyv is előírja, hogy a heti 48 órás munkaidő után egy pihenőnap jár. Többen vannak itt legények, így Ligetfalvi István, Sütő Benjámin, akik szórakozással, pihenéssel szeretnék eltölteni a vasárnapot. Ez természetes, hiszen fiatalok. Az egyik fiatal. Patkó Géza éppen most a fülünk hallatára jelentette ki, hogy ő bizony nem jön be vasárnap. Fónagy Gyula és Ipacs Antal családos emberek, ök is szívesebben töltenék el szabad idejüket odahaza pihenéssel családjuk körében, hisz az ember nem örökös robotgép, hímem családapa is. akinek nevelni kell gyermekeit, ezenkívül nekik >s joguk van a pihenésre, szórakozásra, művelődésre Ez hát a helyzet a vagonkirakásnál. A rendszertelenül b sfutó szállítmányok nemcsak a munkások erejét és idejét veszik igénybe, hanem több felesleges munkát is okoznak. Az IGAZGATÓI irodában Hegyi Bélával, az üzem uj igazgatójával beszélgetünk erről az áldatlan állapotról. Az is kiderül, hogy nemcsak a vagonkirakók túlóráznak, hanem a kőbánya, a mészüzem. a cement-csomagolás és a többi üzemrész dolgozói is. — Havonta körülbelül 3—4000-re rúg a túlórák száma. Súlyos ezreket fizetnek ki érte, ami tudvalevőleg növeli a cementtermelés önköltségét. E hó 20-ig például a kőbányában 2407 olyan túlóra volt, amelyet dupla bérezéssel kell majd kifizetni. De mindezeken a bérezési kérdéseken túl nézzük csak a dolog másik oldalát, az embert. Nem könnyű igazságos döntést hozni, hisz több súlyos tényező esik a latba a túlóráztatások mellett. A túlórák többsége feltétlenül szükséges a tervek teljesítéséhez, — mondja Hegyi elvtárs —, s ebben többé-kevésbé igaza is van. A kőbánya például jelenlegi technikai színvonala mel- i lett csakis így tudja ellátni a cement- é* a rnészüzemet. [Gyakran adódnak sürgősnagy- ! javítások is, s olyankor a javítóműhelynél sem elkerülhető a túlóra. Azt sem mondhatjuk, hogy mindez béralaptúllépést okoz. Nem okoz, mert az üzem kevesebb létszám mellett is túlteljesíti tervét. S még egy dolog, ami a túlórák mellett szól, s amire a művezetők is oly szívesen hivatkoznak A dolgozók jórésze — kivéve a szénrakodókat — szívesen túlórázik, hiszen így többet kereshet- A javítóműhely dolgozói például szinte versengenek azért, hogy ki maradjon ott dolgozni a munkaidő letelte után. Úgy hisszük, csak részben van igazuk azoknak, akik a túlórák szükségességéről beszélnek. A túlóra szükséges rossz és nem elkerülhetetlen. Mit lehetne hát tenni, mi az, ami segítene? ELŐSZÖR is a MÁV-val való jó kapcsolat a szállítások jó megszervezésére. Többek véleménye szerint azért szállít így a MÁV, mert irányvonatokat állít össze, s nekik ez olcsóbb. De azt, amit a vasút megtakarít, ugyanannyit ráfizet a cementgyár, de ezzel i még nincs egyenleg; mi lesz a* emberekkel, akik túlóráznak? A kőbánya dolgozóinak panaszán a soron levő technikai fejlesztés segíthet. Az I. számú bányában még egészen primitív módszerekkel dolgoznak, kézi rakodással és szállítással. Reméljük, ez a helyzet már nem tart sokáig. Ezt a részt is a másikhoz hasonlóan tökéletesen gépesítik, s így a rendes munkaidő alatt is elégedő követ lehet majd termelni. Sokat segíthetne a létszám- kérdés végleges rendezése is. Az üzemben jelenleg munkáshiány van. A mészüzemnél például, ahol máskor három kemence működik, most minisztériumi utasításra a negyedik kemencét is üzemeltetni kell az előbbi létszámmal. Vajon a munkaügyi osztály nem tudná-e az előírt tervekhez szükséges létszámot előteremteni? Még agy ilyen út a túlórák csökkentéséhez; ez pedig a jobb munkaszervezés. Nem mondjuk azt, hogy a cementgyárban szervezetlenül megy a munka, cfe bizonyára vannak még olyan rejtett tartalékok, mint a cementcsomagolásnál. Az export cementzsákjait kis cimkékkel látják el, s ennek az elosztása, felragasztása bizony sok időbe került Ehelyett most bélyegzőt készítettek, s egyetlen mozdulattal 1 máris felkerül a zsákra, a kívánt azftveg. Apró dolog «a, de mégsem jelentéktelem LEHET, feltétlenül lehet segíteni ezen a helyzeten, ha as üzem vezetői párt- és szak- szervezete is komolyan veszik ezt, ha a megnyugváson és a tervszámokon túl minden dolgozóban észreveszik és értékelik az embert. Nem elég megnyugtatni magukat azzal, hogy a dolgozók úgyis szívesen jönnek túlórázni. Gondoljanak arra, hogy aki túlórázik, nem piheni ki magát nem szórakozik eleget, nem tanulhat, egyszóval nem élhet emberi életmódot. Mi nem akarunk robotgépeket nevelni az emberekből- Egyre több munkahelyen már a hatórás munkaidő bevezetésére törekszenek és célunk, hogy olyan képzett munkások álljanak a gép mellé, akik rövidebb munkaidő alatt is elvégzik ugyanazt a feladatot Ehhez pedig egyik lépés a sok túlóra megszüntetése, a kellő szabadidő a tanuláshoz művelődéshez. A BÉLAPÁTFALVI Cementgyár sikeresen teljesíti tervét. Ebben a hónapban 440 tonna cementet és 885 tonna meszet adott terven felül, s napról napra sikeresen j törleszti éveleji adósságát. A Î további jó munka, az újabb I sikerek egyik záloga lesz az i is, ha az üzem vezetői normális és egészséges alapokra i helyezik az emberek munka- 1 idejének helye* elosztását. ITtnlsó.p ai. utolsó ?
