Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)

1956-09-29 / 76. szám

4 nEpOjsäg 1956. szeptember 29. szombat ÚJ KÖLTŐK - ÚJ YRRSEK GÂCS ANDRÁS: SÁRI GÁL IMRE: fldám a világűrben jó lenne még Megtagadtad szivedet, megtagad a [Föld, elrúgott magától. Lebegsz az Űrben, nem hat rád erő, nem vonz a vasból, sárból, korha- [dóból összegyűlt tömeg. Szabad vagy hát. Nem kötöz földi [rabság, testetlen Törvény alól szabadultál. Emberboly nyüzsög odalenn. Hogy [szaladnaK! (S a hideg Űrből milyen céltalan­inak érzik ez a kusza sietés). En arra gondolok, hogy pihenő hely lennél, társ: kebledre hajthatnám fejem, egy simításra is. Kellőnél testvérnek, gyermekhez gyermeknek. S fájó, beteg mellkasomat, melyben dermedt lábú pók a szívem, élesztgetnéd, a rossz bordájú nyűtt csónakban, mely már lassan süllyed. Jó lenne még, kicsikét is ladikázni vízén a szerelemnek. SZKLANICZ VINCE: ÜLÉSDESZKÁN Nem nyűgöz súly, erő, szabad [vagy. A végtelent nem szabdalta szét se begy, folyó, se sorompó, határ. Bolygó lettéi, magad törvényén élő kis égitest. Ott lenn a hangyák építenek, sürögnek,' összefutnak, morzsát cipelnek, tócsába fúlnak. Ha érezii tudnál, szánakoznál: mennyi buzgalom! Mennyi küszködés, ha útjokba [akad egy kő, egy ág... S elég egy vihar, hogy mindent [összerontson. Szabad vagy, indulj győzelmes [utadra, akaratod a Törvény. Kezed kinyújtod, lábod emeled, a messzeség hív. Indulj, mire [vársz? Kezed kinyújtod — nincs mibe [fogózni. Lábod emeled — nem bírsz [rugaszkodni. Kapkodsz, hadonászol egyre sebe­sebben. Két csapkodó kéz, két láb sángatózik a világegyetemben. A vonatok s az autók elszaladnak fürdőhelyekre, tiszta városokba. Mögöttük lassan földre száll a por, és szétszakad a füstök karcsú [fodra. Nem kínoz most a folyton menni- [vágyás A hegyeken túl nincsen csoda már. A csoda: az a csend és nyugalom, mely visszatérve idehaza vár. A két csikó tűnődve elporoszkál az utak árnyas fái közt. patáktól a por kavarog, fortyog, mint a víz, amelybe újabb cseppet küld a [zápor. Lelógatom a gyeplőt és az ostort, s az ülésdeszkán csendben meg­[ülök. Nem érdekei, csak ez a kis hangya, mely pantallómon lázasan sürög. Pihenni hűs hegyekre száll [szemem. Tehenek állnak fenn a kék hegy­[élen. Eldöcögnék így Ítéletnapig ezen a lassú, vén parasztszekéren! Se lebegsz tovább. SÁRI GÁL IMRE: SKLANICZ VINCE : Vacsora előtt Fatönkön ültünk egymás mellett apámmal, aki fáradt mozdulatokkal cigarettát kotort elő zsebéből. Füstje arcomba áradt. Nem tudom: ez volt-e keserűbb vagy nehéz hallgatása. Oldalról láttam szőrös arcát, ha [rávillant a cigaretta vörös parázsa. Beburkolództam a sötétbe. Távol az istállóban lovak harapták harsogón a friss [lucernát. TViít mondtak volna néhány lassú [szóban? Az öregség miatt sajnáltam, és szántam sok-sok gondját. De, ahogy szóltam volna, húgom [vacsorához hívott. Beragyogta a fény a kony­[hát. Lánpoh, hödbclszőtt álmoft Sokan vagytok. Még ott rezegtek a képzelet s az elérhetetlen távolban. Vibráltok. Ml történne, ha megállna vala­[melyitek előttem és a szívembe plántálna egy új életet és a mosolyával megtermékenyítené. De ti úgy futtok, akár a sürgöny. Pont,... pont vagytok és mély vonalak. Mit jelentetek, nem tudom, csak táviratoztok — vagy kicsoda táviratozik folyton. ...Hajadban margaréta van. És kék színű a szemed, mint a hegyi __ tő vize. És ring melletted, körülfog a felhő, akár bokor-erdő és dús sarjú-mező A hajad a nap sugarával omlik le, vagy talán a hold hűvös fényében. Mindegy: de hol vagy? Mindennap kereslek. ...Amíg belátlak, addig nézek utánatok, szép Ígéretek S elvesztek az utak sűrűjében. lilKOmi BENŐM Tresó Ferenc volt markazi szö­vetkezeti boltvezető munkáját ha­nyagul végezte, s több mint 37 ezer forintos leltári hiányt okozott. — Tárgyalása október 2-án lesz a gyöngyösi járásbíróságon. — Mátraszentimrén Kiss Péter, a vendéglátó ipari vállalat italbolt­jának vezetője 25 ezer forintos kárt okozott. Tárgyalása október 5-én lesz, ugyancsak a gyöngyösi járás­bíróságon. . — Adamkó János, Adamkó Ká­I roly, Pesti György és Pesti Mihály ; hatvani lakosok augusztus 5-én a ! hatvani földműveszövetkezet I-es I számú italboltjában összevesztek, ! s üvegekkel dobálták egymást. Adamkó Józsefné nyolc napon be­lül gyógyuló sérülést szenvedett. I A cselekmény közbotrányt okozott, I s emiatt tárgyalja ügyüket a hat- Ivani járásbíróság október 4-én. BORDÁS DEZSŐ Szőke, magas, szélesvállú fiatalember. Valódi bonviván típus. Igaz, nemrég szülész, előbb Közgazdasági Egyetem­re járt, tanárnak készült, — de csak szülei kívánságára. Azután mégis szíve szerint választott, s utolsó évben már kottákat hordozott a zsebében, énekelni tanult. Nem végezte el a Közgazdasági Egyetemet, átiratkozott a Zeneakadémia énektanszakára, — vonzotta az operett. Szép tenorhangjával kivált, és a Néphadsereg együttesé­hez szerződtették. Az együt­tesnél telt évekből az a leg­kedvesebb emléke, hogy egy­szer Egerben jártak, akkor szerette meg a várost, amely szülővárosára, Szepsiszent- gyöngyre emlékeztette. Akkor persze még nem is sejtette, hogy egyszer még az egri szín­ház bonviván ja lesz. Sokat szerepelt az együttessel, Len­gyelországban is járt, majd a Belügyminisztériumi Együttes­hez került. Közben állandóan gyakorolt, tanult, csiszolta a hangját. így teljesedett álma, színész lett, a Miskolci Déry­né Színház szerződtette. Sok szerepet kapott, játszott ope­rában, operettben, sőt prózá­ban is. Legkedvesebb szerepe Miskolcon a Hamupipőke ki­rályfi volt. Most Egerben is alkalma lesz sok szerepben játszani. — Első szerepe a Nebántsvirág szerelmes had­nagya lesz, amelyet felváltva énekel majd legjobb barátjá­val, a másik bonvivánnal, Tarján Tamással. A Csárdás- • királynőben is szeretne ját­szani Edwin szerepében. Na- 1 gyón szereti Egert és csak egy , kívánsága van, — hogy az eg- ■ ri közönség is úgy szeresse őt. ' Azt hisszük, ez a vágya ha­marosan teljesedni fog és sok szép melódiát dúdol majd ve- ! le az operettkedvelő közönség. Egri Vörös Csillag: Szeptember 29-től okt. 3: Ünnepi vacsora (magyar). Szeptember 30-án, vasárnap dél­előtt matiné: Elveszett melódiák (osztrák). Egri Bródy: Szeptember 29—október 3: Az új ember kovácsa (szovjet). Egri Béke: Szeptember 29-től okt. 3: Ünnepi vacsora (magyar). Egri Szabadság: Szeptember 29—30: Római lányok (olasz). Gyöngyösi Puskin: Szeptember 29-től október 3: Szökevények (francia). Szeptember 30-án, vasárnap dél­előtt matiné: Szitakötő (szovjet). Gyöngyösi Szabadság: Szeptember 29-től okt. 3: Egy szép lány férjet keres (olasz). Szeptember 30-án, vasárnap dél­előtt matiné: Veszélyes ösvényen (szovjet). Hatvan: Szeptember 29-től okt. 2: Papa, marha, a feleségem, meg én (fran­cia). Október 2—3: Zsongó melódiák (osztrák). Szeptember 30-án, vasárnap dél­előtt matiné: Kőszív (szovjet). Pétervására: Szeptember 29—30 : Halálugrás (nyugatnémet). — A MEGYE területén nagy erővel folyik a mákgubó gyűj­tése és felvásárlása. A gyűj­tést az Országos Gyógynövény­forgalmi Szövetkezeti Vállalat megbízásából a földművesszö­vetkezetek végzik. Kimagasló eredményeket értek el: Kál, Nagyút, Verpelét, Eger, Tarna- lelesz. A gyűjtésben derekasan kiveszik részüket az úttörő- csapatok is. FILM AZ ÚJ EMBER KOVÁCSA (*»■ 1920, — a polgárháború és az intervenciós harcok esz­tendeje. Az országban sok ezer éhező, apátlan-anyátlan gye­rek kóborol és a Szovjet állam Anton Szimjonovics Ma­karenko pedagógusra bízza néhány csavargó gyermek ne­velését. Makarenko munkához lát, vezetésével gyermekte­lep létesül, ahol szegényes, nehéz viszonyok között, de lel­kes fiatalok vezetésével kezdik meg a munkát. A növen­dékek 18 év körüli erős, egészséges fiúk, eleinte ellensé­gesen szemlélik otthonukat, A telep néhány nap múlva zsi- ványtanyához hasonlít, de Makarenko erős kézzel lát a fiatalok neveléséhez, szívós munkával becsületes embere­ket nevel belőlük. A filmen Makarenkot Jeleljanov, Mak- szim Gorkijt Kadocsnyikov személyesíti meg. A filmet az Egri Bródy Filmszínház szeptember 29-től október 3-ig ját­szó. III. A második forduld helyes meg­fejtése: l. Beatrice. 2. Petrarca, Laurához, 3. Csokonai Vitéz Mi­hály Lillához, 4. Gina, 5. Juhász Gyula Annához, 6. Lotte (Az ifjú Werther keservei), 7. George Eand, 8. Szendrei Júliához, 9. Lédához, 10. Lesbia. A megfejtés állása: Kristóff Ilo­na, Gyöngyös 19 pont, Boda Kata­lin, Dózsa Kálmán, Razgonyi Iván- né, Pátzay Jánosné, Gyöngyös 18 pont, „Egri Diákok“, Juhász Jó­zsef, Eger 16.5 pont, Tárnái Me­litta, Bradées Miklós, Balogh Dé­nes, Apc, Boros Gábor, Bander Barna, Hatvan 16 pont, Madarász Gyula, Szmollény Lászlóné. Petrán Katalin, Eger 15.5 pont, Helmber- ger Lajos, Eger 14 pont. Lőrinczy Gézáné, Gyöngyös 9 pont. Következő fordulónk (regények és drámák hősei): 1. Fiatalember, aki egy filozófus társaságában bejárja a világot, ' amely ,,a legjobb a lehetséges vi­lágok között“. 2. A világirodalom egyik legna­gyobb regényének hőse, halálos sebet kap a Napoleon ellen vívott háborúban és menyasszonya mel­lett éri el a halál. 3. Szegénysorsú fiatalember, aki meg akarja hódítani fővárosát, szö­vetkezik egy szökött gályarabbal, s végül ez okozza bukását. 4. Ki mondta ezt: „Mivel nem játszhatom a szerelmest, hogy el- töltsem e csevegő időt, úgy dön­töttem, hogy gazember leszek“? 5. Fiatal nihilista, meggyilkol egy uzsorás öregasszonyt, aztán lelki- ismeretfurdalása arra bírja, hogy önként jelentkezzék a rendőrsé­gen. 6. Fiatalember, akit erőszakkal összeházasítanak egy lánnyal, s ezt a házasságot sehogyan sem si­kerül felbontania. 7. Lángeszű zeneszerző, fiatal korában gyógyíthatatlan betegséget szerez, végül megőrül (XX. száza­di német regény). 8. Orosz fiatalember, aki a pol­gárháborúban megsérül, később teljesen megvakul, és megbénul, de még akkor sem veszti el élet­kedvét. 9. Kozák, aki a polgárháború vi­harában hol ide, hol oda csapódik, végül egészen magára marad. 101 Munkásfiú, keservesen él öz­vegy édesanyjával, nagy nehézsé­gek árán szakmát tanul, megisme­ri a Horthy-fasizmus világát és a munkásmozgalmat. A hősök nevén kívül írjuk meg a mű címét és íróját is. A szó- banforgó hősök valamennyien a I világirodalom, vagy a magyar iro­dalom ismert alkotásának szerep­lői. I Beküldési határidő: október 4-én, csütörtökön de. 10 óráig. IZorán kiért a pályaud- varra, az egyik kocsi­ban még talált helyet az ab­lak mellett. A szomszédos vá­gányon mozdony pöfögött, füstje vaskos oszlopként go- molygott fölfelé, néha megló­dult a fekete oszlop, levált ró­la egy-egy füstcsomó és kitá­gulva, a kocsisorok szűk ut­cáiba lebbent. Meleg füstszag áradt mindenünnen. Erősen tűzött a délutáni nap, sugarai áthatoltak a hatalmas üveg­kupolán és beragyogták a ko­csik kopott, fekete oldalát, a mocskos szürke aszfaltcsíko­kat, meg a füsttel kevert le­vegőt. Péter levette kabátját, rá- akasztotta az alvadt vér színű fogasra, amely az ablak mel­letti hely külön áldásaként ágaskodott a feje fölött. Az­tán hátradűlt és mélyet só­hajtott. Gyötrelmesen fáradt­nak érezte magát. Emberek mentek keresztül a kocsin, kockásinges férfiak, szikár vasutasok, akik menny­dörgő robajjal vágták be ma­guk után a fülke ajtaját, bő­szoknyás parasztasszonyok és néha egy-egy gyerek. Szem­közt velük ugyanilyen áradat vonult a mozdony felől a hátsó kocsikba. Egyikük-mási- kuk megállt, körülnézett, az­tán fellökte táskáját a cso­magtartóra és szusszanva le­telepedett. Lassan megtelt a fülke. Péter ismét sóhajtott, zseb­re rakta szemüvegét, fejére húzta a kabát alját és neki- dült. a kocsi oldalfalának. Egy ideig még hallotta a vissz­hangzó csarnok zajait — kiál­tozást, mozdonyfüttyöt, moto­ros targoncák kerekeinek dü­börgését. Még azt is érezte, amint recsegve-ropogva elin­dul vele a vonat, aztán mély álomba hullt. Arra ébredt, hogy valaki rázza a vállánál fogva. Riadtan kibújt a kabát alól és kábultan körülnézett. Embe­rek szorongtak az üléseken. Szemben vele egy terebélyes asszonyság. »Ej, de jót aludt« — mondta nevetve, amikor megpillantotta Péter arcát. A fülke közepén felbukkant a kalauz elmosódott alakja. — Kérem a menetjegyet! mondta türelmetlenül. Péter feltette szemüvegét, hátsó zsebébe nyúlt és némi kotorászás után előhúzta a bérletet. Tétova újjakkal szét­nyitotta, kivette belőle a je­gyet és a karok, fejek sűrűjén át odanyújtotta a kalauznak. — Kérem a bérletet is. Forgatta a kezében, lapoz­gatta, aztán tömpe újjá meg­torpant egy helyen. ■— Szeptember hónap nincs lebélyegezve — mondta szá- monkérően és (Péter legalább­is úgy érezte) diadalmasan. — Elfelejtettem ... — Már tizediké van, a je­gyet hatodikáig le kellett vol­na bélyegeztetni. Péter hallgatott. — ötvennyolc forint — mondta tömören a kalauz. — Harmincnyolc a jegy és húsz a bírság. — Nincsen annyi pénzem — felelte Péter idegesen és mindjárt hozzátette: — De ha lenne, akkor sem adnék. Egy kis feledékenység miatt, há­rom nap miatt ötvennyolc fo­rintot kihúznának az ember zsebéből! — Jól van... — mondta lassan a kalauz és a bérletet becsúsztatta vastag bőrtáská­jába. Széles arcán megfeszült a bőr. — Majd Füzesabonyban az irodán beszélgetünk... Péter dühösen maga elé meredt, aztán újra eltette a szemüveget, függönyként arca elé húzta kabátját és oldalt dűlt. De már nem bírt aludni. A vonat csikorogva megállt. »Aszó-ó-ód!« — kiáltotta oda- kinn egy öblös vasutashang. »Majd beszélgetünk ... — is­mételgette magában dühösen, — jól van, beszélgetünk. Ne­kem is lesz egy-két szavam«. ehunyt szeme előtt meg­jelent a vasutiroda, s a köpcös állomásfőnök. Feltétlenül köp­cös. Pufók az arca, mintha fel­fútta volna, fején aranyzsinó- ros sapka, kabátja hajtókáján szárnyak. Szárnyak! Csigát vi­selhetnének inkább ... Szóval köpcös, vörösarcú ember lesz az állomásfőnök és így szól majd: “A szabályok értelmé­ben önnek ki kell fizetnie a jegyet és a bírságot*1. »Haha. A szabály, meg a bírság szabályok! Az igen, a szabály. Olyan szabálya miért nincs a MÁV-nak, hogy az utasokat is megilleti egy és más? A MÁV- nak miért nem kell bírságot fizetnie, amikor késnek a vo­natai? Mi? Csak követelni, követelni, adni sohasem7« »Kérem...« — vág közbe majd a köpcös állomásfőnök, de Péter nem hagyja szóhoz jutni: »Lám, a miniszter is azt mondta egy sajtónyilatkozat­ban, hogy a munkásvonatokat fogják először indítani, akár a személy-, meg a tehervonatok rovására is. Hallottam a rá­dióban. Aztán egy hét múlva munkásvonattal mentem Pest­re és Hatvantól Gödöllőig nyolcszor álltunk meg, mert egész úton egy tehervonat dö­cögött előttünk. Késtünk 40 percet. Mi lett volna, ha az ezer utas megrohanja a Ke­leti Pályaudvart és azt mond­ja: fizessen a MÁV bírságot nekünk a negyven percért? No?« »Kérem, rossz a szén, túl van terhelve a vonal« — feleli az állomásfőnök. »-Néz­ze, engem se kérdezett a ku­tya se, hogy miért nem bé­lyegeztettem le a bérletet.» Szabály, az szabály, tessék fi­zetni ■ ■. Hát most én mon­dom: szabály, az szabály! Én csak azt tudom, hogy elloptak tőlem negyven percet. No, de hiszen ha csak ez volna. De alig láttam még vonatot, ame­lyik ne késett volna. Hát azok, akik végigállják az utat, mert nem elég az ülőhely? Azoknak mit mond a MÁV? Kérem, az ön jegye ülésre jogosít, mivel állnia kellett, a menetdíj öt­ven százalékát visszatérítjük. Igen? Egy fenét. Jogai csak a MÁV-nak vannak, az utas örül­jön, ha megtűrik a vonaton.» »Ilyet ne mondjon, kérem — csattan fel mérgesen az állo- másfönök — ön is bérlettel utazik, a MÁV igen nagy ked­vezményt biztosít önnek.» «Ki­tűnő! Én meg azt mondom, hogy még a MÁV fizethetne nekem azért, hogy hetenként 10—12 órát zötykölődök a ké­nyelmetlen, büdös kocsijaik­ban. Kedvezmény! Mintha én szórakozásból utaznék! Meg a többi tíz- és tízezer, aki heten­ként egyszer láthatja a család­ját és ebből a pár órából is ellop a MÁV! Micsoda? Hall­gassak? Hallgattam eleget, de most megmondom a magamét! Most megmondom...» péter ült a kabát alatt, 1 feje időnként neki koc­cant a kocsi falának, s közben a legapróbb részletekig kiter­velte, mit fog mondani. Mint a sakkozó, aki négy-öt lépésig előre tervezi a különféle kom­binációkat, bele véve az ellen­fél összes lehető lépését, ő is számba vette, mit felel az dl- lomásfőnök bármely lehető megjegyzésére. Úgy érezte, nem érheti meglepetés. Egészen besötétedett már. Amint megpillantotta Füzes­abony első fényeit, felállt; nyújtózott egyet, gondosan megtörölgette és orrára illesz­tette a pápaszemet, fogta a csomagját és kiment a per- ronra. Frissnek és harcra kész­nek érezte magát. A vonat zöttyent és megállt. Péter leugrott és körülnézett. A vonatablakokból áradó sár­ga fényben utasok kászolódtak le és siettek az állomás felé. Hirtelen megpilantotta a ka­lauzt. Két kocsival arrébb áll­dogált. Péter odalépett hozzá. A kalauz szemügyre vette a félhomályban és megkérdezte: — öné a bérlet? — Enyém! A kalauz kinyitotta a bőr­táskát és előhúzta a szakado­zott bérletfüzetet. — Tessék — mondta csen­desen. — Egerig váltsa meg a jegyet. — Köszönöm... — rebegte zavartan Péter és egy pillana­tig habozva állt. — Okvetlenül váltsa meg Egerig. — Jó! meglesz... Köszönöm. Azzal elindult a pénztár fe­lé. »Mégis csak rendes ember ez a kalauz« — gondolta ma­gában bocsánatkérően. Tie amikor elhaladt a ki­világított forgalmi iro­da előtt, kedvetlenül csóválta fejét. A beszélgetés... no, ab­ból semmi sem lett. Hát igen, azt az ötvennyolc forintot a végén mégis lejegyzőkönyvel­ték volna. Az biztos. De mi­kor fogja úgy istenigazában megmondani a magáét? Alapjában véve egy kiéri* becsapottnak érezte magát. GACS ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents