Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)

1956-09-12 / 71. szám

2 NÉPÚJSÁG 1956. szeptember 12. szerda Kjcl cl kőminmiuIÁk élut állnak A POROSZLÓI Kossuth termelőszövetkezeti csoport­ban a tél óta, egészen az utóbbi hetekig nem stÿcan kérték felvételüket. A télén és tavaly őszön is inkább a termelőszövetkezetekbe vol­tait jelentkezők, igaz, hogy ezekbe aztán szép számmal. S most augusztusban és az utóbbi napokban 20 család kérte felvételét a csoportba Látszólag egyszerű a dolog: nem volt jelentkező — nem volt felvétel, most van jelent­kező — van felvétel is. A látszat mögött azonban ke- rpény munka, szenvedélyes viták, sértődöttségek és en- gesztelődések húzódnak meg. Mégis mi volt hát az oka a "■pálfordulásnak«, a pangás­nak, s mi annak, hogy az utóbbi 3—4 hét alatt ennyien kérték felvételüket. Nézzük sorjába. A Kossuth tszcs 1952-ben alakult Jó kis csoportnak bi­zonyult és tavaly már 50 taggal, több, mint 450 holdon gazdálkodtak. Halász néni, aki férjével. Halász Lajossal együtt alapító tag volt, így vélekedett csoportjukról: dol­gozni itt is kell, de kellett egyéni korukban is, csak míg akkor látástól vakulásig gör- nyedeztünk egyedül, most a csoportban a munka nehe­zebbjét elvégzi a gép, amit pedig géppel nem tudunk megcsinálni, megcsináljuk összefogva, közösen. Kemény, 'de jó ember az elnökünk. A tagok is megértik egymást, nem is veszekedünk mi. Hát, megy a munka. De ilyen jó véleménnyel voltak tavaly is és vannak az idén is a még kívülállók a Kossuthról. De jelentkező azért csak nem volt, egy-kettő kivételével, még tavaly őszön sem, mikor pedig Poroszlóról azt, írtuk: megindult a föld. Nem volt, mert a községi pártbizottság, a község veze­tői kimondatlanul is lebecsül­ték a csoportokat Minden erőt a termelőszövet kezetek­nek fejlesztésére mozgósítot­tak, ez volt az iránya és tar­talma is a tsz agitációnak. A pártbizottság keveset törődött a csoportok pártszervezetei­vel, — a Kossuth pártszerve­zetben ma is csak öt párttag van, — nem segítette, lelke­sítette őket kellően a tsz fej­lesztésben. Ez volt tehát a pangás egyik oka, amelyből következett a másik: a cso­port tagságának jelentős ré­sze éppen a községi pártbi­zottság segítő, és irányító munkája hiányában elzárkó­zott az új tagok felvételétől. Nemcsak hogy maguk nem agitáltak, de arra is görbe szemmel néztek, aki érdeklő­dött a csoport dolgai iránt, vagy netalán be akart lépni. S nincs mit tagadni: e ta­gok közé tartozott az öt kom­munista közül kettő: Dávid Sándor elvtárs, aki egyben a csoport elnöke is és Fülöp Lajos elvtáns. Nem voltak hiányában az indokoknak sem. Nincs elegendő föld, nem biztos, hogy lese tagosí­tás, nem szövetkezet az, ahol a föld ezer darabban van, és még egy sor hasonló, meg­győzőnek éppen nem mond­ható érv. S mindezek ellenére, alig két hónap alatt gyökeres vál­tozás történt a Kossuth tag­jai között, az emberekben. Ezt vajon mi okozta? MINDENEKELŐTT, hogy megjelent a párt Központi Vezetőségének júliusi határo­zata. Bár ez korántsem szün­tette meg egycsapásra a prob­lémákat, de mozgásba, tűzbe hozta a falu, a csoport kom­munistáit is. Azzal, hogy a határozat felhívta a figyelmet a szövetkezések alacsonyabb formáira, ezek támogatására, a községi pártbizottság és a község más vezetői is sokkal többet segítettek, felkeresték a többiek mellett a Kossuth tszcs-t a pártszervezetét. Mag elvtárs a községi pártbizott­ság titkára a csoport gyakori látogatása mellett rendszere­sen beszélgetett Dávid elvtárs helytelen nézetéről, a KV határozatáról, a csoport fej­lesztéséről. S Elizer János elvtárssal, a csoport pártszer­vezetének titkárával közösen sikerült Dávid elvtársat meg­győzni. Persze, nem ment könnyen A júliusi községi aktívaülésen — amely a tsz. fejlesztéssel foglalkozott — Dávid elvtárs megsértődött I Az augusztus végén megtar­tott csoportvezetőségi ülésen le akart mondani, de Mag és ; Elizer elvtársak végtelen tü­relemmel és elvtársi szeretet­tel foglalkoztak vele. Dávid elvtárs pedig kommunistához méltóan elismerte hibáit és ki is javította azokat. Leg­utóbb már Dávid elvtárs volt az, aki leginkább kardosko­dott amellett, hogy Kovács Vince 18 holdas középparasz­tot, ha sok is a földje, ve­gyék fel a csoportba. így győzték meg sorra Fülöp La­jos elvtársat és a csoport töb­bi tagjait is. akik ellene vol­tak az új tagok felvételének. A Központi Vezetőség határo­zata kimondja, hogy pártunk politikája nem változott alap­jaiban és továbbra is a ter­melőszövetkezeteket tartjuk dolgozó parasztságunk fel- emelkedésének egyedüli he­lyes útjának, megszüntette a bizonytalanságot, a tétovázást, mind a csoport tagjai, mind pedig a kommunisták között. Először az öt kommunista — Elizer János, Dávid Sán­dor, Fülöp Lajos, Gyenes Jó­zsef és Balog Vince — látott munkához. Felkeresték egyé­nileg dolgozó szomszédjaikat és hívták, jöjjenek közéjük. Elmondták, hogy közösen jobban megy a munka, mert a csoportban a nehezebbjét ! elvégzi a gépállomás, hogy a csoporttagok 20 százalékos j adó-. 10 százalékos beadási kedvezményt kapnak az ál­lamtól. S amiről azelőtt nem igen beszélgettek kívül állók­kal. ismertették a közös gaz­dálkodásban elért eredmé­nyeiket, hogy a falu búzater­mésének átlaga 6 mázsa, ők a csoportban 10 és fél mázsa átlagot értek el. így egy- egy család 40—50 mázsa bú­zát is kapott földterületének arányában. Elmondták, hogy az aszály miatt sok egyélű dolgozó parasztnak alig ma­radt a vetőmagon, beadáson kívül valamennyi búzája, ők 114 mázsát adtak el szabadon az államnak. Meggyőző sza­vuknak köszönhető. hogy Oláh Imre rehabilitált közép­paraszt fiával együtt, Habócz- ki István édesanyja és anyósa gazdaságával együtt, Kovács Vince és még jónéhány egyé­ni gazda ma már a Kossuth tagja. A kis pártszervezet azon­ban hamar rájött, hogy ők maguk kevesen vannak. Ezt megbeszélték és határoz­tak: bevonják a csoport leg­jobb, leghűségesebb tagjait is a tsz. agitációba. Ezekkel Eli­zer elvtárs megbeszélte, ho­gyan ismertessék eredményei­ket, hogyan agitáljanak. Meg­beszélték azt is, hogy min­denki lehetőleg közeli isme­rőseivel, rokonaival, szomszé­dokkal beszélgessen. IGV VÁLT a munkában naggyá <a számszerűleg kicsi pártszervezet. S a pártszerve1 zet nem csalódott a pártonkí- vüliekben. Kővári Albert, Ko­vács Vince 6 holdas cimborá­ját Csikós Károly és Labanc Dezsőné szomszédait győzte meg. Gál Ferenc, Sárádi Ist­ván 10 és Gacsa La jos 5 hol­das dolgozó parasztokat hoz­ta a csoportba. Még Veres István is, aki 12 holdjával tavaly lépett be és nemsokára ki is lépett, majd az ősszel új­ból belépett, vállalkozott az agitációra. S ha valaki kétel­kedett volna szövetkezeti hű­ségéről rácáfolt azzal, hogy meggyőzte a testvérét és Se­bők Kálmán rokonát a közös gadálkodás előnyéről. Ezek hát a változás okai. A kommunisták tanulmányoztak a KV. júliusi határozatát, azt ismertették a dolgozókkal, a pártonkívüliekkel. önkritiku­san feltárták és elismerték hibáikat és igyekeztek is azo­kat minél előbb kijavítani. Bátran támaszkodtak a pár- tonkívüliek segítségére. Az eredmény pedig: egyre több és több dolgozó paraszt­nak lesz hozzájuk hasonlóan könnyebb, boldogabb az élete. SÁRKÖZI MIKLÓS Győzelmes DISZ munka a mohácsi Kilián építőtáborban Augusztus első vasárnapján délelőtt 11 órakor ünnepélye­sen fogadták az árvízsújtotta lakosság megsegítésére indu­ló DISZ-fiatalokat a Közgaz­dasági Egyetem aulájában. A nagyszámú ünnepelt között ott volt a mi iskolánk — az Egri Alpári Gyula Közgazda- sági Technikum — öt főnyi, lelkes csapata is. Az ünnep­ségen csatlakozott hozzánk még egy fiú — az egyik bu­dapesti autójavító vállalat ipa­ri tanulója — aki szintén egri. így lettünk hatan. Hajónk — az 1200 személyes Táncsics — pontban 12 órakor futott ki a központi hajóállomásról. Az utazás nagy élmény volt szá­munkra. Talán azért, mert ilyen hosszú hajóúton először voltunk, vagy talán azért, hogy megláthattuk az utunkba eső fontosabb gyártelepeket, városokat. Tizennégy órai hajóút után megérkeztünk Mohácsra. A hajóállomásról vezetők segít­ségével elindultunk lakóhe­lyünkre, a Mohácsi Kilián tá­borba. Másnap pihenő nap volt, megkaptuk a felszerelést. Következő nap munkába áll­tunk. Reggel, a zászlófelvonás­kor megalakultak a brigádok és megválasztottuk a brigád- vezetőket. A közeli téglagyár­ban dolgoztunk. Az első nap eredménye: megnyertük a ván­dorzászlót. A mi teljesítmé­nyünk volt a legjobb az egész táborban. Boldogan vettem át a napostól a vándorzászlót. Tudtam, hogy ez egy napi szorgos munkánk eredménye. Aztán még kétszer nyertünk vándorzászlót, s majdnem min­den nap dicséretet kaptunk. Tizedikén este Devecseri Béla elvtárs, a parancsnokunk, — a következő adást adta le a fő­parancsnokságra: „Az egriek brigádja, amely hat főből áll, hatvannégy köbméter anya­got termelt ki”. Igen, csúcs­teljesítményt értünk el. Fő­parancsnoki dicséretet és va­sárnap hajnali négy óráig ki­menőt kaptunk. A táborban katonás rend volt. A tábor területéről nem lehetett kimenni parancsnoki engedély nélkül. Reggel fél hatkor volt ébresztő. Hétkor indultunk a munkába. Egy óráig, fél kettőig dolgoztunk. Délután ismét kimentünk dol­gozni, négytől hatig. Hét óra­kor vacsora, nyolckor zászló­levonás, este tízkor takarodó. Szabad időnkben sportolhat­tunk, fürödhettünk és szóra­kozhattunk is. Többször vol­tunk moziban, nagy mennyi­ségű sportszer állt rendelke­zésünkre. Egy alkalommal fut­ballmeccset is rendeztünk. A városban megtekintettük a múzeumot és a város neveze­tességeit. Az élelmezés nagyon finom és bőséges volt, heten­ként négyszer-ötször is kap­tunk húst. Nagyon megszeret­tük a kedves „Szakinénit” is ottlétünk alatt, aki jókat fő­zött, s pontosan és rendesen osztotta ki az ebédünket. Ez­úton köszönöm meg neki ér­tünk való sok-sok fáradozását, s hozzánk való anyai gondos­kodását és jóságát. Jó munkánk eredményeként a mohácsi önkéntes építőtábor parancsnoksága oklevéllel tüntette ki brigádomat és a DISZ tagkönyvünkbe beje­gyezte és értesítette iskolánkat is a jó munkáról. A nehéz és fáradságos munka után büsz­kén tértünk haza, mellünkön ott ragyogott a jelvény: Mo­hács sziget ifjú építője, 1956. Ligeti László, az Egri Alpári Gyula Köz- gazdasági Technikum IV/B oszt. tanulója. A NÉPÚJSÁG sssssass ELINTÉZTE Patkó Mihály zagyvaszán­tói lakos panaszolta Szerkesz­tőségünknek, hogy jogtalanul megváltási árelőleget követel­nek rajta. Közbenjárásunkra a megyei tanács pénzügyi Osz­tálya Patkó Mihály panaszát orvosolta és 396 forint meg­váltási árelőleget törölt ter- héről. s ezen összeget vissza­utalta részére. Káló Erzsébet káli lakos amiatt panaszkodott, hogy le­adott földje után is adót kö­vetelnek tőle Közbenjárá­sunkra 765 forint adóját visz- szamenőleg törölték. • Jakab Ferenc erdőteleki lakos panaszolta szerkesztőségünknek, hogy hónapok óta nem kapja meg családi pótlékát. Szerkesztőségünk kivizsgálta a panaszát és megálla­pítottuk, hogy munkahelyéről hiá­nyosan küldték fel a folyósításhoz szükséges papírokat. Miután pótol­ták a mulasztást, Jakab elvtárs az elmaradt családi pótlékot közben­járásunkra megkapta. Újra árkolják a recski katárt A recski határban tavasz- szal és ősszel lezűdúló nagymennyiségű csapadék nagy kárt okozott a rossz, be- tömődött árkok miatt. Most a községi tanács irányítása mellett csatornázzák a pásti és az úgynevezett megyei részt. A munkák folyamán mintegy négy kilométer hosz- szúságú mély árkot ásnak. Államunk 15 ezer forintot bo­csátott erre a célra, míg a község lakosai ugyanennyi összeggel járulnak a munkák­hoz. A csatornázással egyidő- ben három dülőútra korszerű, erős. vassínes hidat is építe­nek. Válasz „Lánctalpas traktorokat kérnek az egri gépállomás dolgozói“ című hozzászólásra A II. ötéves terv irányelvei­vel kapcsolatban tett hozzá­szólást megkaptuk és a kér­désekre válaszolva közöljük az illetékesekkel, hogy a II. ötéves tervünk igen sok lánc­talpas traktort ad majd a me­zőgazdaság részére. Egyetértünk azzal a törek­véssel, hogy a hegyes vidé­keken elhelyezett gépállomá­sokat lánctalpas traktorok­kal lássuk el. Mivel tehát a Köszönjük a szives támogatást A budapesti IV. kerületi Romját Aladár úti általános leányiskola és a IV. kerületi Április 4. téri általános leány­iskola tanulmányi csoportja július hónapban két hétig tartózkodott Egerben. Az egri üdülés alatt Sok jóindulatot és támogatást kaptunk a Városi Tanács Egészségügyi Osztá­lyától. Mindez a támogatás kellemessé tette egri útunkat és ezúttal is köszönetét mon­dunk az egészségügyi osztály dolgozóinak. Meg kell emlékeznünk ar­ról is, hogy Eger egészségügyi második ötéves tervben nagy mennyiségű lánctalpas trak­tort kap a mezőgazdaság, — ezért lehetővé válik az egri gépállomás dolgozóinak az a kívánsága, hogy a hegyes, dimbes-dombos vidékre több DT 413-as lánctalpas traktort kapjanak. Márton János, a tervjavaslatokat felül­vizsgáló bizottság titkára. ellátottsága és a város tiszta­sága az elmúlt évekhez vi­szonyítva szép haladást mu­tatott. Ebben nagy része van az egészségügyi osztály mun­kájának is. A két iskola ta­nulói nevében még egyszer köszönetünket fejezzük ki. Kanovics Aladámé, igazgatóhelyettes. — A GYÖNGYÖSI városi tanács augusztus 10-i ülésén 52, korábban kuláknák nyil­vánított középparasztot rehet- bilitált. A bolgár nép történelmének nagy napja Szeptember 9-én volt 12 éve, hogy a dicsőséges Szovjet Hadsereg és a dolgozók fegy­veres felkelése elsöpörte a vé­res fasiszta kormányrendszert. A győzelmet követő első hóna­pok és évek háborúban és a hitlerista megszállók okozta rombolások helyreállításával teltek el. A szocialista társada­lom alapjainak tervszerű lera­kásához csupán 1948 után, az első ötéves tervben foghattak hozzá. Ettől fogva 7—8 eszten­dő alatt az ország mérföldes léptekkel haladt előre a gaz­dasági fejlődés útján, s na­gyobb eredményeket értek el, mint a kapitalista rendszer hét évtizede alatt. Bulgária vissza­maradt, agrárjellegű országból korszerű iparral és gépesített, szövetkezeti mezőgazdasággal rendelkező országgá fejlődött. A bolgár nép Kommunista Pártja bölcs vezetése alatt, a Szovjetunió önzetlen és felbe­csülhetetlen segítségével és a népi demokratikus országok támogatásával határidő előtt teljesítette az első ötéves ter­vet, s most a második ötéves térv negyedik évének felada­tain dolgozik. 700 új iparválla­latot építettek, illetve korsze­rűsítettek. Bulgária immár va­sat és színes fémeket termel, műtrágyát, szódát, cellulózét, marószódát, mezőgazdasági gé­peket, elektromos gépeket és műszereket és egyéb fémké­szítményeket gyárt, köztük számos olyan iparcikket, ame­lyet korábban külföldről kel­lett importálni. Ma a bolgár ipar 50 nap alatt többet ter­mel, mint az egész 1939. évben. Nagyok a sikerek a mező- gazdaságban is. A mezőgazda- sági üzemek 77 százaléka már termelőszövetkezetekben egye­sült, s ezek a megművelhető föld több mint 75 százalékát birtokolják. Nagy eredménye­ket értek el a mezőgazdaság gépesítésében is. A folyó év elején hatodízben csökkentették a közszükségleti cikkek árát. Emelték az orvo­sok és tanítók fizetését, vala­mint a nyugdíjakat is 45 szá­zalékkal. A párt és a kormány a szak- szervezetek segítségével nagy gondot fordít a kultúra és a népjólét fejlesztésére, a dolgo­zók egészségügyének és pihe­nésének megszervezésére. Egész új városok épültek, köz­tük Dimitrovgrád, Madan, Ru- dozem. Az üzemek és gyárak körül épült lakóházakban több mint 230.000 munkás és alkal­mazott talált otthonra. A kor-1 mány bevezette a mindenkire I kiterjedő, ingyenes orvosi ellá­tást, s évente a munkások és alkalmazottak csaknem 20 szá­zaléka a szakszervezeti üdü­lőkben és szanatóriumokban tölti szabadságát és ott a tény­leges költségnek csupán egy- harmadát fizeti meg. A társadalombiztosítás irá­nyítása a szakszervezetek ke­zében van, s a biztosítási dí­jakat az üzemek fizetik. Be­tegség, terhesség, anyaság, stb. következtében előálló, ide­iglenes munkaképtelenség ese­tén a biztosított szolgálati ide­jétől függően, fizetésének 50— 90 százalékát kapja. Az állam évről-évre mind nagyobb összegeket fordít a munkafeltételek megjavításá­ra és a balesetelhárítási be­rendezések tökéletesítésére. A munkaegészségügy és a bal­esetelhárítás ellenőrzése, va­lamint a munkaügyi törvény­kezés a szakszervezetek kezé­ben van, s evégett a szakszer­vezetek terjedelmes jogkörrel vannak felruházva. A párt és kormány különle­ges gondot fordít a nép kultú­rájának emelésére. 12 év alatt több mint 900 új iskola nyüt meg, köztük néhány felsőfokú tanintézet. Ezer és ezer mun­kás és alkalmazott tanul a dolgozók különféle jellegű is­koláiban anélkül, hogy ezért ki kellene kapcsolódnia a ter­melésből. Ezenkívül sok to­vábbképző tanfolyam is műkö­dik, s ezekben a munkások el­sajátítják az új technikát és a haladó termelési módszereket. A szakszervezetek számotte­vő politikai felvilágosító és nevelőmunkát fejtenek ki. A klubokban, kultúrotthonokban és vörös sarkokban, szakszer­vezeti irányítás alatt előadáso­kat, beszámolókat tartanak, a haladó termelési tapasztalatok kicserélésére találkozókat szer­veznek, látványosságokat, hangversenyeket, mulatságo­kat rendeznek. A 4000 szak- szervezeti könyvtár és könyv­kiszolgáltató hely csaknem 3 milliós állományával jelenté­keny befolyást gyakorol a dol­gozók kulturális és politikai színvonalának emelésére. Szép sikereket aratott a szabad, új élet éveiben a szakszervezeti művészi öntevékenység, a testgyakorlás és sport is. A tizenkét éve folyó, szívós al­kotómunka és a szocialista épí­tésben aratott sok siker a bol­gár nép békeszeretetének és abbeli törekvésének kifejezése, hogy békében és barátságban I akar élni szomszédaival és a I világ valamennyi népével. A megyei ifjúsági béketa Iái kozó előtt Már több mint egy hónapja komoly készülődés folyik a III. megyei Ifjúsági Béketa­lálkozóra, amelyet szeptem­ber 22—23-án rendeznek Egerben. Szeretnénk köze­lebbről is látni a fiatalok ké­szülődését, ezért fordultunk a Heves megyei DISZ bizottsá­gon Naphegyi elvtársnőhöz bővebb tájékoztatásért. — Hogyan készülnek az If­júsági Béketalálkozóra? — Nagy az izgalom megye- szerte a fiatalok körében, erő­sen készülnek a találkozóra. Az üzemekben egyhetes béke- műszakot tartanak, hogy jobb és több munkával elősegítsék a találkozó sikerét. A talál­kozót színpompás felvonulás nyitja meg. Tavaly a hatvani járás nyerte a felvonulási versenyt Ez a nemes versen­gés az idén is folytatódik. Most még minden járás titok­ban tartja, hogy milyen ruhá­ban és hogyan vonul fel. A legjobb csoportok jutalomban részesülnek. Most kerül sor a Hámán Kató kultúrverseny döntőjére is. A város külön­böző részén három színpad várja a kultúrcsoportokat, a közönséget. — Miben különbözik a ta­valyi béketalálkozótól? — Az idén sokkal nagyobb az érdeklődés, mint tavaly volt. Gazdag kultúrműsorral szórakoztatjuk a közönséget. A találkozó keretén belül lesz — amint már említettem — a Hámán Kató kultúrverseny döntője. Egyik kiemelkedő esemény az emléktábla lelep­lezése is. amelyen majd Eger vár hős védőinek fennmaradt névsorát láthatjuk. Ezenkívül sportversenyeket bonyolítunk le, amelyeken az északi me­gyék legjobb sportolói vesz­nek részt, majd az OTSB ál­tal megszabott versenyekre kerül sor. — Milyen látogatottságot várnak, honnan jönnek kikül­döttek, s hol akarják elhe­lyezni őket? — Előreláthatólag mintegy 26 ezer fiatalra számítunk. Természetesen nemcsak a me­gye területéről, hanem az or­szág többi részéről is számos vendégünk lesz. A vidéki fia­talok 50 százalékos utazási kedvezményt kapnak, s szál­lást is adunk. Minden csoport részére egy iskolát jelölünk ki, ahol a fiatalok egész nap tartózkodhatnak. 150 idegen- vezető gondoskodik arról, hogy vendégeink megismer­hessék a várost — Tudják-e biztosítani, hogy a karnevál igazán kar­nevál legyen, s mi a megol­dás? — Az idén a strandon ren­dezzük meg a karnevált. A többszáz jelmetees résztvevő, élén a Karnevál herceggel és a lampionokkal díszített strand valószínűleg kellemes emlékként fog megmaradni továbbra is számunkra. Itt kerül sor a kultúrverseny me­gyei döntőjének eredmény- hirdetésére és díjkiosztására. Tombola is lesz. A nyeremé­nyek többek között egy 125-ös Csepel motorkerékpár, világ­vevő rádió, fényképezőgép stb. Majd befejezésül éjjel 2 óráig tánc. S. A.

Next

/
Thumbnails
Contents