Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)

1956-09-01 / 68. szám

1956. szeptember 1. szombat

NÉPÚJSÁG

3

A tanács nagyobb önállósága a dolgosok ügyének jobb elintésését is jelenti

Ismeri mindenki a választási törvényt, hiszen alig két esztendeje, hogy ennek alapján választottuk újra tanácsainkat. Emlékszik még mindenki a jelölő gyűlésekre, ahol igyekeztünk a körzet legderekabb emberét kiválasztani, hogy képviselje az ott lakókat. Aztán az ünnepélyes választás, az első tanácsülés, ahol megválasztják a vb. tagjait Fogadalmak, Ígéretek hangzanak el ilyenkor arról, hogy igyekeznek a legjobb tudásuk szerint, a dolgozók és az állam érdekeinek figyelembe vételével elvégezni munkájukat, megmutatni, hogy igazán érdemesek voltak a bizalomra. Az ünnepek után aztán jönnek a szürke, dolgos hétköznapok, s bizony a különböző problémák megoldásánál ! elég sok nehézséggel találják j szemben magukat a tanács vezetői nem egyszer azért, mert a felsőbb szervek eléggé szűk- markúan mérték ki számukra az önállóságot. Sok olyan ki- sebb-nagyobb ügyben tartották fenn maguknak*a döntés jogát, amit a község vezetői is jól, sokszor még jobban el tudnának intézni.

Az SZKP XX. kongresszusa óta változott ezen a téren is a helyzet, de nem gyökeresen. Kocsmár János elvtárs, az egri városi tanács vb. elnöke elmondta, hogy az elmúlt hónapok változást hoztak, szabadabb kezet kaptak, de igen sok hiányzik még ahhoz, hogy a városi tanácsok — de a községiek is — igazán önállók legyenek.

Egyre inkább’ tért hódít az a helyes elv a közigazgatási munkában, hogy ott intézzék el a problémákat, amelyik szervnek a területén vannak. Tehát ha Eger városban, akkor intézze azt el az egri városi tanács, hiszen az a legilletékesebb rá.

Az egyik ilyen változás, aminek talán legjobban örülnek, az, hogy a következő esztendő költségvetési terveit már az idén elkészítik, s azt a megye nem változtathatja meg saját belátása szerint, sokszor a város megkérdezése nélkül — mint ahogy eddig tették. A gyakorlat eddig az volt, hogy elkészült a város költség- vetése, s a megyei tanács — a megyei tanácsnál a minisztérium — saját belátása szerint törölt belőle, aztán csak az első negyedév végén hagyták jóvá. így három-négy hónap kiesett, a tanács nem tudta a vállalatokkal megkötni előre a megállapodást egy-egy beruházás elvégzésére, s így nem egyszer előfordult, hogy nem is lett meg időre. És ez még a jobbik eset volt, mert előfordult az is, — például az idén, a Szálában létesítendő hídnál —, hogy év vége felé a vállalat

visszaadta a tanácsnak a megbízást Ennek most már véget vet az új módszer. Jobban érvényesül egy-egy község, vagy város költségvetésében a helyi elgondolás, s ugyanakkor már előre megszervezhetik a társadalmi munkát is.

De amilyen előrehaladás van a közigazgatásban, éppúgy nem mozognak előre a gazdasági téren. Itt még mindig meg van kötve a tanács keze, a felsőbb szervek — ez esetben a megyei tanács szakigazgatási szervei — még mindig indokolatlanul sok esetben határoznak a város helyett, vagy megváltoztatják a városi tanács helyes határozatait. Egy példa erre: az egyik dolgozó bontási engedélyt kért egy pincénél lévő szobára, azzal az indokolással, hogy annak felhasználásával egy kétszobás lakást épít a Sztálin úton. Ezzel két család lakásproblémája megoldódott volna, azé, aki a lakást fel akarta építeni, és édesanyjáé, aki abban az egy szobában lakott. Még egy előnye lett volna az egésznek, az, hogy a szoba mögött lévő pincét is hasznosítani tudták volna a szüret idején. A városi tanács kiadta az engedélyt, miután mindezt figyelembe vette. A megyei tanács VKG osztálya visszavonta, azzal az indokolással, hogy az a szoba még lakható, így azután az illető dolgozónak nem lesz kétszobás lakása, édesanyja továbbra is kínlódhat egy mellékhelyiség nélküli szobában és a pincét sem vehetik igénybe, pedig aranyat érne a szüret idején.

Nagy gondot okoz a városi tanácsnak az is, hogy noha a tanács kezelésében van élelmi- szeripari üzem, ott csak a megyei tanács élelmiszeripari osztályának van joga intézkedni. Hogy ez mit jelent, egy egészen apró példával lehet érzékeltetni. Van a tanács kezelésében egy szikvíz üzem. Ennek a tervét a megyei tanács élelmiszeripari osztálya az idén már háromszor módosította, anélkül, hogy meghallgatták volna a város véleményét. A tervet tehát a megyei tanács illetékes szakigazgatási osztálya adja meg, de ha nincs Egerbe elég szódavíz, azért a városi tanácsot teszik felelőssé. Hasonló a helyzet más élelmi- szeripari üzemnél is, sfÉfc nem ritkán odavezet, hogy senki nem veszi figyelembe, mit kívánnak maguk az egri dolgozók, mert a városi tanács ismeri ugyan a problémákat, de nincs joga intézkedni.

Egész sor lakásügyi problémát is kedvezőbben, kevesebb vitával oldhatnának meg, ha a megyei tanács VKG osztálya kevesebbet szólna bele.

Sértik a városi tanács önállóságát az egyes minisztériumok is. Nincs joga például a városi tanácsnak iparengedélyt kiadni, csupán javaslatot tehet, pedig itt látják igazán, milyen nagy szükség volna egy-egy szakmában néhány kisiparosra. Három-négy évvel ezelőtt még 50 kőműves volt Egerben és alig győzték a munkát. Most egy sincs. Egy részük elment az ország különböző nagy építkezéseihez, de van köztük olyan, aki csapos lett. vagy éppen szódáskocsis. összesen 12 kőműves van a városban — a vállalatoknál, s ennyi ember egyszerűen nem győzi a munkát. így aztán nemcsak a lakások karbantartása okoz sok nehézséget, — sőt el is marad — hanem egész sor beruházást nem tudnak megvalósítani. Az idén betervezték hét lakás helyreállítását, megvan rá a pénz is, mégsem lesz belőle semmi, mert nincs kőműves, aki megcsinálja. Ha volna néhány kisiparos, nem egy állami házban lakó dolgozó saját költségére is rendbehozatná lakását, s ez mentesítené a KIK- et, ahol szintén nagy gondot okoz a szakmunkáshiány. Az itt lévő néhány szakmunkást sem tudják rendesen fizetni, mert nincs rá béralap, s a minisztérium által megszabott béralapot sem a vállalatnak, sem a tanácsnak runes joga megváltoztatni. Ebből aztán néha egész furcsa dolgok következnek. A Városgazdálkodási Vállalat a VKG minisztériumhoz tartozik. Ott megállapítottak egy béralapot, és ezt megváltoztatni senkinek nincs joga. Eger tisztaságáról sok szó esik, és általában a tanács fejét mossák érte. Ebben az évben 118 ezer magyar és hétezer külföldi látogatója

volt a városnak, ezek a kirándulók maguk is hozzájárultak, hogy elég sok a S2emét az utcán. A megoldás öt utcaseprő felvétele lenne a Városgazdálkodási Vállalathoz. De ehhez nincs joga a tanácsnak sem, a vállalatnak sem. csak a minisztérium adhat rá engedélyt.

Ha van is tehát változás a tanácsok önállósága terén sok még a tennivaló, sok olyan kisebb ügy van, amiben nem dönthet az a szerv, saját jó belátása szerint, amelyikre a város negyvenezer dolgozója legnagyobb gondjait bízta. Most azt kérte a városi tanács, hogy egész sor vállalatot — olyat, ami közvetlen a város ellátását biztosítja, mint a Kisker, a Vendéglátó — bízzanak rá. Kérik a Hengermalmot, hiszen minden községi tanács maga kezeli a községben lévő malmot, nyilván képes lenne erre a városi tanács is. Kérik a Gyermekkocsi készítő Vállalatot, a Bútorértékesítőt, az Állami Áruházat, a Konzerv- és Szeszipari Vállalatot és a Baka tosár úgy árat. Két okból is hasznos volna. A városfejlesztés szempontjából, mert a terven felüli nyereségből jelentős összeget lehetne városrendezésre fordítani, s a dolgozók szempontjából is, mert a jogos sérelmeket, panaszokat hamarabb el lehetne intézni.

Nagyobb önállóságot, nagykorúságot kíván magának az egri városi tanács, s vele együtt a többi város, község tanácsa is. Érdemes a kívánságaikat megszívlelni, hiszen valóra váltásuk a dolgozók ügyelnek jobb. intézését jelenti.

DEÁK RÓZSI

••

ötszáz vagon szenet eredményezett az Indulásra Kész mozgalom

A Mátravidéki Trösztnél a napokban ért véget a bányásznap tiszteletére kezdeményezett és két hónapon át tartó Indulásra Kész-mozgalom. Július 1-én indult el a kezdeményezés a Tröszt frontfejtései között s célja az volt, hogy hétfőn reggelenként minden j frontfejtés termelőképes állapotban lásson munkához. A dolgozók körében nagy népszerűségnek örvendett ez a kezdeményezés, és a tröszt 13 frontfejtése versengett az elsősé:-óid

Mcst az értékelésnél megállapították, hogy ez p hasznos mozgalom mintegy 500 vagon szénnel növelte az üzemek összteljesítményét. Míg ezek előtt hétfőn csak 70—80 százalékos volt az első harmad termelése,, most a mozgalom bevezetése óta 100 százalékos volt a teljesítmény. Időben átszámítva, minden front az előzőekhez képest körülbelül három órával hamarabb látott munkához.

A verseny győztesei Petőfi altáró 31-es DISZ frontjának dolgozói lettek. Minden hétfőn pontosan hat órakor üzemzavar nélkül kezdték a munkát és a pontozás során kilenc hétfőn át összesen 72 pontot szereztek. A front dolgozói között most ötezer forint pénzjutalmat osztanak szét ezért. Második helyezést két frontfejtés ért el, egyaránt 71 ponttal, s ezek a rózsái IX-es akna 4-es és 7-es frontfejtései voltak. Jutalmuk háromezer forint. A harmadik helyezésben és a pénzjutalomban hárman is osztoznak, így a X-es akna 16-os, a Xl-es akna 11-es, a XII-es akna 25-ös frontjának bányászai.

A dolgozók és a Tröszt vezetői, látva a mozgalom előnyeit és hasznosságát, a bányásznap után újra fellendítik és tovább folytatják az Indulásra Készmozgalmat

BÁNYÁSZÉLET — KÉPEKBEN

Jól esik a hideg víz a kemény munkában.

Jön-e már Apu? — Az új lakás ablakában várja az asszony, a gyermek a műszakról hazatérő családfőt.

Hogy Petőfi bányán is

Felcsendül a fúvós zenekar hangja, a bányászhimnusz dallama harsogva száll tova, betölti a zászlódíszbe öltözött bányatelepet Ünnepel, a Vl-ik bányásznapot ünnepli ma Petőfi bánya. Másfélezer bányász, s csaknem ugyanannyi családtag, hozzátartozó szívét tölti el melegség ezen a napon, mindannyian egy szívvel, lélekkel ünnepelnek. Közel háromezer ember, mind más és más, ahány vidéke van az országnak, annyiféle itt az ember, az ország legkülönbözőbb részeiből és tájairól sodorta őket ide szerencséjük.

Ide jöttek, élettel töltötték meg a modem kockaházakat új otthonra találtak, mert munkát kenyeret, emberséget adott az üzem, s most már büszkén vallják magukat ide valóknak, — bányászoknak. Régi bányászokból, parasztokból s mondhatnánk: a társadalom minden rétegéből verődött össze ez a nagy kollektíva, a közös sors közelebb hozta őket egymáshoz, s a közös harc napról-napra így neveli .alakítja ki új munkásosztályunkat, íme, néhány csepp a nagy tengerből, a nagy közösség néhány embertípusa.

GYÖNGYÖSI FERENC nem mai gyerek már. Harminchat éve bányamunkás, 12 éves kora óta dolgozik a bányában. Mindenekelőtt azt tudjuk meg róla, hogy igen irigylésremél tó ember most ő a bányatelepen, ő kapja az idei bányásznap legnagyobb hűségjutalmát, 6582 forintot. Szép kis öszeg, az bizonyos, de nem igaz ember, aki megirigyelné tőle. Mit fejez ki ez a hűségjutalom, a Munka Érdemérem. s a sok Kiváló Dolgozó kitüntetés?

Harminchat esztendő munkájának elismerését, kárpótlást a múlt sok szenvedéseiért, s népi demokráciánk megbecsülését. Gyön- gösi Ferenc annak ideién a Zsil-völgyében kezdte a bányészéletet, utána végigszenvedte

szebb legyen a holnap

a nógrádi bányák vizes munkahelyeit, majd 1944-ben ide került. Érdemes lenne kiszámítani, hány tonna és hány vagon szén került már ki Gyöngyösi Ferenc csákánya alóL Bizonyára szép eredményt kapnánk Nem a hűségjutalom, nem a kitüntetések miatt kell irigyelni őt, hanem azért, hogy egy dolgos és becsületesen leélt 49 esztendő áll a háta mögött, s hogy az így történhetett, ebben nagy szerepe van a pártnak. Gyöngyösi elvtárs 1920-ban már az ifjúmunkás-mozgalom tagja, majd később a szakszervezetben mindig gerincesen kiállt a bányászság érdekeiért. A felszabadulás után az elsők között volt Pető- fibányán, akik megkezdték a termelést, hóban,, fagyban, vacogó hidegben húzták ki a megrongálódott kötélpályát az Erőmű felé. Alapító és jelenleg is vezetőségi tagja az üzemi pártszervezetnek.

Most éppen betegszabadságon van Gyöngyösi elvtárs. A fiatalkori nehéz munka, a vizes bánya már érezteti hatását. Ha jobban lesz, ismét csak dolgozik, de ha az orvosok úgy látják, hogy pihennie kell, könnyebb munkát kap vagy nyugdíjba megy. Mindenképpen boldog öregkor, nyugalmas élet vár társadalmunkban a munkásosztály régi katonájára. Méltán megérdemli.

A Felsőtelep egyik épületében helyezkedik el a honvédség bányászalakulata. Derék fiúk, jó bányászok az itteni katonák, akik a kiképzés nehéz feladatai közben a termelésben Is helytállnak. Az idei bányásznapon Agées István szakaszvezető, vájár és Macák Antal csillés kiváló dolgozó jelvényt kap az üzemtől.

Két évvel ezelőtt vajon gondolta volna-e Agées István, az egyik budapesti téglagyár munkása, hogy a honvédségnél jó katonát és híres vájárt faragnak belőle. Nem bánta meg,

hogy a bányászálakulathoz jelentkezett szolgálatra. Igaz, az élet kicsit nehéz, de nem rossz. Havonként szép összeget tud hazakül- deni családjának, itt pedig mindenki tiszteli, megbecsüli jó munkájáért. A honvédség szakmát adott nekem — mondja. — Elvégeztem a váj ártani dlyamot és meg vagyok elégedve a bányamunkával. Mi lesz, mi a célja, miután leszerel? Egyelőre még nem tudja. Talán visz- szatér régi mesterségéhez, talán visszajön ide, még nem döntött. Egy bizonyos, nem bánná meg, ha itt maradna. Az alakulattól egyébként többen ittmaradnak, így Pintye István, Majoros János és Török János. Többen közülük innen nősülnek és eljegyezték magukat a bányászélettel.

A gépműhely egyik csarnokában fiatal munkás dolgozik nagy univerzális marógépen.

A szorgalmas fiatalember nem más, mint FÄCÄN JÁNOS, akit néhány évvel ezelőtt az üzem rózsaszentmártoni parasztfiatalból nevelt jól képzett szakmunkássá. Amint elmondja, szülei hat holdon gazdálkodnak, eleinte nekik segített, de mindvégig úgy érezte, neki már szűk ez a talaj a lába alatt, a gépekhez vágyik, esztergályos ,vagy marós szeretne lenni. Minden vágya és terve sikerült, hisz miért ne sikerülne nálunk egy szorgalmas, dolgozni vágyó fiatalnak.

Fácán János, aki négy éve még átképzős volt, most a legjobb szakmunkások közé tartozik. Fontos feladatot lát el, a bányagépek, a kaparó- és gumiszalagok, az osztályozóberen*- • • dezések fogaskerekeit munkálja meg a marógéppel és amint ő maga is mondja, szereti a pontos, becsületes munkát.

A fiatal szakmunkás csak egy a többi közül és vele együtt nydlean, így Papp János, Turcsányi Sándor és társai járják ugyanezt az utat és az egykori parasztfiatalokból ők is így lettek az üzem szakmunkásai.

Csak néhány szót tudtunk váltani a taggyűlésre igyekvő BEM BOLESLAV VAL, a

Tröszt geológiai osztály vezetőjével. Már a nevéből is kitűnik, hogy idegen származású ez a középkorabeli, igen komoly és feltűnően kedves ember. Bem Bolesláv lengyel állampolgár, de „folyékonyan“ töri a magyar beszédet és büszkén vallja magát jó magyarnak és bányásznak. Három éve dolgozik itt Petőfibá- nyán, előtte a Dunántúli Bauxit-bányákban, majd Dorogon dolgozott, most pedig a Mátra- vidéket vallja szűkebb hazájának.

A rövid beszélgetés is elég volt arra, hogy megérezzük, mily fontos szerepet tölt be a bányák életében a geológus. Szorgalmasan kutatja a föld méhének titkait, a szénelőfordulásokat, a kőzetviszonyokat, a földréteg összetételét. Minden új akna fúrásánál nélkülözhetetlen a geológus munkája. Nagyrésze van Bem Bolesláv kutatásainak és tanulmányainak az új szűcsi X-es akna megnyitásában s most is számtalan új terv és elgondolás foglalkoztatja őt.

Több vizsgálattá1! kiderítette, hogy Vison- ta, valamint Nagyréde környékén, viszonylag vékony földréteg alatt, tízmétemyi vastag széntelep van, érdemes lenne itt külszíni fejtést kezdeni. Sok drága bányafát takarítanának meg így és tonnánként 55—60 forintra csökkenne a termelés önköltsége. Ezeket a terveket most dolgozza ki Bem Bolesláv, ezenkívül a XIII-as és a XIV-y^ ói aknák elkészítésének tervei is foglalkoztatják.

Folytathatnánk a sort, az emberek bemutatását tovább, szinte a végtelenségig. Ahány ember, annyi egyéniség, annyi sors, de egyben azonban egyre inkább megegyeznek, derék emberek mindannyian, Céljuk egy, s ezért fáradozik Gyöngyösi Ferenc, az idős vájár, Agócs István szakaszvezető, Fácán János marós, Bem Bolesláv, a lengyel geológus és még legalább másfélezer dolgozótársuk. A cél pe-* dig nem más, mint az. hogy Petőfibányán is szebb, jobb és boldogabb legyen a holnap.

CSÁSZÁR ISTVÄN