Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)

1956-09-05 / 69. szám

4 NlPÖJSÄG 1956. szeptember 5. szerda LÁTOGATÁS KÉT ISKOLÁBAN A diákok életében mindig1 nagyjelentőségű eseménynek számít a tanévnyitó. Ez a nap vet véget a vakációnak, és e nappal veszi kezdetét az új tanév. Ilyenkor a diákszívek­ben még égnek a forró nyár élénk emlékei, a szerelem, sth. Ezekkel a gondolatokkal lépek most én is az egri Leánygim­názium hűvös kapuja alá, ahol virágokkal díszített tábla üd­vözli az új elsősöket, az iskola legfiatalabbjait. Benn, az ud­varban szép sorban állnak a diákok, a -«nagy« negyedike­sek, a kis elsősök. Kérésemre Körmendi igazgató barátságo­san elmondja, hány új tanuló­val emelkedett az iskola diák­jainak száma a múlt tanévhez viszonyítva. A múlt tanévben például két negyedik osztály hagyta el a gimnáziumot és most négy első osztály kezdi meg a tanulást. (Ez számokban fejezve, — a tavalyi 370 diák helyett ma 500-an vannak). A Leánygimnázium idősebb ta­nulói közül sokan voltak olya­nok, akik a vakációt munká­val töltötték és az egri Bor­forgalmi Vállalatnál, mint sző­lőmetszők dolgoztak a nyár túlnyomó részében. Voltak olyanok is, akik táborozások­kal tették még kellemesebbé a szünetet a Balaton festői part­jainál és a Bükk ben. Sok az elsős, így sok a kí­váncsiskodó szem is. Ahogy közéjük megyek, valamennyien — njint csibék az anyjukat —, úgy vesznek körül és kérdé­seimre szinte kórusban vála­szolnak. Ahogy kiveszem az előttem álló kislány szavából, ő kömlői kislány és Budai Erzsébetnek hívják. Az általá­nos iskolát kitűnő eredmény­nyel végezte el s telve új re­ményekkel, jött Egerbe. Egyszóval ez volt a Leány- gimnázium, az 500 diáklány otthona. Itt hatolnak be a tu­dományokba a kis falusi pa­rasztlányok és itt szerzik meg korunk emberéhez illő művelt­séget. Most menjünk tovább egy házzal. Nézzük meg öreg is­kolánkat, a Dobó István-gim- naziumot. A Dobó-gimnáziumban hiába keresem az évnyitóra megje­lent diákokat, csak zűr-zavart találok mindenütt. Létrát, me­szes vödröket, tatarozatlan fa­lakat és sürgő, forgó munkáso­kat lát az ember. Vajon hol vannak a Dobó-gimnázium hí­res diákjai? Kérdezősködésem- re csakhamar megkapom a magyarázatot. A Vörös Csillag Diákotthonban tartják az év­nyitó ünnepségeket, mert az iskola nem készült el kellő időre. A kollégium udvarán éppen a Himnuszt éneklik az ünneplő cÁz dí ruhába öltözött diákok, mo­solygós arcukról öröm sugár­zik. Dr. Hallgató Sándor igaz­gató megnyitó szavaiban mél­tatja az iskola növendékeinek hősies munkáját a termelés frontján, és külön megdicséri Sipos István IV. éves tanulót, aki kiváló munkát végzett a Mátravidéki Bányatrösztnél. Ez az eredmény büszkeséggel töltheti el a pedagógusokat, mert láthatják, hogy nem vesz kárba nehéz, fáradtságos mun­kájuk, amit a hosszú évek so­rán diákjaikba plántálnak. Kissé feszélyezve érzik ma­gukat a kis elsősök, különösen a vidékről jött fiúk, akik még talán alig voltak városban és most itt állnak a napsütötte udvaron, kezükben virágcsok­rokkal és szemükben a kíván­csiság fényével. Egy mellet­tem álló barna fiút szólítok meg éppen, aki zavartan vála­szol kérdéseimre. Mint kitű­nik, Kerekes Lászlónak hívják és az andornaktályai általános iskolából jött, jelesen. De csak­hamar feloldódik a nyelve, ömlik belőle a szó. Gépészmér­nök szeretne lenni barátunk, ha továbbra is megtartja a je­les eredményét, akkor nincs előtte zárva az egyetem kapu­ja. — Én kitűnő voltam, mond­ja mellettem egy nyúlánk, fe­kete fiú — Stork Ferencnek hívják. Kérdéseimre elmondja, hogy az egri VII. számú isko­lából jött hogy képzett ember váljék belőle a gimnáziumban Nézzük most meg, mik is a további tervei a negyedikesek­nek, akik előtt az érettségire való készülés nehéz napjai áll­nak. Popovics László IV. d osztályos tanuló a III. osztály­ban jórendű volt, de most sze­retné ezt a négyesrendűséget jelesre javítani, mivel ő is tisz­tán látja, hogy nehéz, nagyon nehéz bejutni az egyetemre, ö a budapesti Állam- és Jogtu­dományi karra szeretne je­lentkezni. Egy másik diákkal keveredek éppen szóba, a csi­nos Hortobágyi Mártával. Ez a kislány most már mint nagy negyedikes szerepel a Dobó­ban, s ami kevésbé jelentékte­len. kitűnő rendűén. Hortobá­gyi Márta orvos szeretne lenni, és a budapesti egyetemen akarná folytatni tanulmányait. Reméljük, ennek nem lesz semmi akadálya. . . A diákok kedvesek, örülnek, sokan közülük már a könyvek­re alkudoznak egymás között, hogy felkészülten kezdjék meg a nagy munkát életük megala­pozásához. Remélem, hogy a Dogó-gimnázium tanulói á jö­vőben is megállják helyüket mind a tanulásban, mind a munka frontján. Bocsi József % Ó-V-CL a tanév ~ÉÍSŐS lett a lányom Szeptember: kréta, tinta és az olajos iskolapadló szaga csapódik emlékként az or­runk elé. Valami fojtott iz­galom, sürgés forgás láza bennünket, felnőtteket is megérint. Ismét új iskolaév kezdődik, és mi irigykedve nézzük a kékpapírt, füzete­ket cipelő diákokat. Hej, ha mégegyszer diák lehetnék! — Hányszor sóhajtunk fel így és legyünk csak őszinték, ilyenkor elfelejtjük az óra­közi drukkot, az osztályfő­nöktől való félelmet, mikor megérezte a WC-ből kiszű­rődő cigarettafüstöt, még azt is elfelejtjük, hogy volt olyan idő, mikor az iskolaigazgató zord hangon felszólított ben­nünket, ha nem hozod el a tandíjat, holnap nem jöhetsz az iskolába1. De a távlat min­dent megszépít és csak a jó, édes-kedves iskolai élmények, ízek és illatok maradnak meg bennünk, mint szeptember emléke. Hosszúra nyúlt bevezetőm­nek talán az az oka, hogy pa­lástolni szeretném meghatott, súgómat. Mindig újból és új­ból szívembe markol a szep­tember. Újból egy év múlt el és előbb két fiamat, most pe­dig a lányomat kísérem első­be. Úgy szorítja a kezem, hogy megizzad a kis feketére sült keze Az arca olyan ijedt fehér, mint a nap tiszteletére vásárolt hatalmas masli a fe- fejbúbján. Állunk mindketten elfogultan az iskolaudvaron, mint aki idegenbe tévedt. El­rettenti a sok gyerek — úgy-e anyu, itt maradsz? — suttog­ja egy kicsit sírásba fúló hangon, mikor a tanító néni átveszi tőlem, és gyengéd szeretettel a csivitelő, síró és megilletődött új elsősök közé terelgeti. Megannyi megriadt, anyjától elszakított bárányka. Én csak intek, szólni nem merek, hogy észre ne vegye, az én hangom sem a legszi­lárdabb. Közönyösnek tette­tem magam és ismerősökkel köznapi dolgokról beszélek, a melegről, a porról. Közben pedig egész szívemmel a kis elsős lányon csüggök. Tudom, jó helyre került, vigyáznak rá, talán — (egész biztos) meg is szeretik. Mégis úgy érzem, hogy valami biizonytalan út­ra indítottam el, az élet első útjára, ahol sokkal több buk­kanó veszélyezteti majd, mint eddig a család féltő, bezárt és kicsit kényeztető körében. Az igazgatóhelyettes beszél, kedves, nagyapó kinézése megnyugtatja a gyerekeket. Régi, idős tanító, akinek minden gyerek mindig újból a szívéhez nő. Tréfálkozik, s tréfája nyomán előbb felde- rülnek a kis ijedt pofikák, majd mosoly gyúl az arcokon és már nem könny, hanem nevetés bujkál a szemekben. Kislányom felém int, moso­lyogva. Mintha ő vigasztalna, ne félj, anyu, látod, nincs semmi baj. Virággal köszön­tik őket, azután a tanító néni kiosztja a tündérien kedves, új, igazán elsősöknek való könyveket: az ABC-t és a Számtankönyvet (de csúnya, ide nem illő szó ez a zord Számtankönyv, inkább mese ez, mese mondóka). Vissza­felé már előttem ugrál, hóna alatt elsőssége jelképével, a könyvekkel. Látom, a legszí- sebben utcahosszat mutogat­ná. Otthon bátyja magyaráz­za az első lap betűit, de ő fö­lényes méltósággal leinti: Tu­dom, hát iskolás vaáyok, vagy nem? (T. K.-né) A mezőtárkányi Győzelem termelőszövetkezet tagjai jó­val a kitűzött határidő előtt végeztek a gabona betakarítá­sával. Nyomban utána meg­kezdték az előkészületeket az őszi mezőgazdasági munkák­ra. Az ősziek alá való talaj­előkészítést nagyrészt befejez­ték, és a múlt hét végén el­érkezettnek látták az időt a rozs vetésére. Harmincsoros vetőgéppel húsz t katasztrális holdon, jól előkészített talaj­ba tették a rozs vetőmagját. Gabonából az idén jóval tíz mázsán felül takarítottak be holdanként. A jövő évben is gazdag termést akarnak elér­ni, ezért a bevetett rozsföldet holdanként hatvan kiló fosz- foros műtrágyával szórták fe­lül. A rozzsal egyidőben az őszi takarmánykeverékek ve­tését is megkezdték, melyből kilenc katasztrális hold került a földbe. A termelőszövetkezet tagjai úgy számítják, hogy szeptem­ber végére az őszi kalászosok nagyrészét elvetik. Naptár Szeptember 5: 1766-ban, 190 éve született Dal­ton angol fizikus, az atomelmé­let megalapítója. 1919-ben. 37 évvel ezelőtt halt meg Csapajev, az orosz polgár- háború hőse. Szeptember 7: 1147-ben, 809 évvel ezelőtt ala­pították meg Moszkvát. 1566-ban, 390 évvel ezelőtt halt hősi halált Zrínyi Miklós, Szi­getvár védelménél. — SZOMBATON Egerben .árt az első délamerikai tú- ristacsoport. A kubaiak 12 fő­vel látogattak el városunkba, amely őszintén megnyerte tet­szésüket. FILM OTHELLÓ Az Egri Vörös Csillag Shakespeare drámájából készült színes szovjet filmet mutat be szeptember 6-tól 12-ig. Az Othellót a hires filmrendező, Jutkevics példaszerűen vitte filmre. Kitünően tükrözi a film az események ör­vénylő forgatagát, az élmények erejét, amelyek olyan utá- nozhatatlanul nyilvánulnak meg ebben a Shake spear e-tra- gédiában. Othelló nyugtalan lelki világának hiteles megfor­málja Szergej Bondarcsuk. Othellója férfiasán ellenáll a rászakadó súlyos élmények rohamának, melyek végül is a tragikus finálé felé sodorják. A film csodálatos színezése a korabeli Velencét hozza a néző elé. Méltó ez a film a 1956. évi cannesi filmfesztivál kitüntetésére. Furcsa cigaretták ; — ISMÉT GYÁRTJÁK majd , a Szimfónia cigarettát és ízlé­ses csomagolásban kerül for- ! galomba az ötéves terv is. I — INGYEN facsemetét kap mindenki, aki kertjében, gaz­dasagában fásítani akar. A ké­relmeket a helyi Tanács iga­zolásával együtt a legközelebbi erdészeti hatóságnak kell be­nyújtani. — NYÁRON IS sokat olvas­nak az egriek. Május hónaptól a Megyei Könyvtár 16,769 kö­tet könyvet kölcsönzött az ol­vasóknak. — MŰ ANY ÁGHASZNÁLA- TI tárgyakat gyárt az Evőesz­köz és Acélárugyár. Zöldség­szeletelőkést, hagymavágót, citromfacsarót s még sok egye­bet. Olvastam a múltkor, dicsérte egy cikk az egri Dohány­gyárat. Öröm az, ha megyebeli dolgokról jót hall az ember. Valamit azonban el kell mondanom. Azzal kezdődött, hogy felbontottam egy csomag Kos­suthot. S ami még súlyosbítja a dolgot, mindjárt körbe, is kínáltam. Szívjuk, szívjuk, egyszerre csak érzem, hiába szívom, nem szelei. Nézem: szétvált a ragasztásnál. A kö­vetkező percben már a többiek is elkáromkodták magukat. Rágyújtottunk egy másikra — ugyanaz. Hogy ne szaporít­sam a szót, az egész csomag cigaretta, úgy, ahogy volt, rá­gyújtás után széthasadt. A legszomorúbb, hogy közelebbről megvizsgáltuk és kiderült, hogy az egri Dohánygyár készít­ménye. Nem tudom, a ragasztásban, vagy a ragasztóanyag­ban volt-e hiba, de az egész csomagot ki lehetett hajítani az ablakon. Egyikünk ugyan rájött, hogy ha megnyálazza a cigarettát, lassabban válik szót, csaknem félig el lehet szívni, — de talán még jobb volna, ha az egri Dohánygyár nem adna ki ilyen cigarettákat. Büszkélkedhetnénk a Do­hánygyárral és a cigarettákban is örömöm telne . . . (bocsi) A mezőtárkányi Győzelem Tsz-ben megkezdték a rozs vetését Még tegnap zajongva szalad­gáltak az erdők aljában, lepkét kergetve versenyt futottak a réteken, maszatosan, egymás fülét ciháivá, szakadt nadrág­gal hancúroztak. S ma már ki­mosakodva, ünnepi ruhába öl­tözve, hátukon még csak az üres táskával, komolykodó arc­cal anyjuk mellett, öreges lép­tekkel haladnak az iskola felé. Kissé szorengó érzéssel, do­bogó szívvel lépik át a fehér­re meszelt, tisztára súrolt is­kola kapuját, ahol meleg sze­retettel fogadják a jövő kis emberkéit, az első osztályoso­kat. Az első percekben még kí­sérőjük oldala mellől nézege­tik egymást, kutatnak szemeik­kel, vajon van-e közöttük régi ismerős. Később már biztatóan integetnek egymásnak és fél­óra sem telik, ki-ki a maga párjának mondja meg a ne­vét. Könnyen megy a barátko- zás, hisz nem egyenesen az ott­honból kerülnek az iskolába, előzőleg ott van az óvoda, a napközi otthon, ahol már meg­szokták a közösséget, az embe­rek előtt való szereplést, így nevelőjük is könnyebben tud tanítani. S amikor megjelenik az első órán a tanító néni, nem meg- szeppant gyermekarcokat lát, hanem példás rendben, padok­ban ülő figyelmes tanulókat. Megkezdődik az első óra. Megnyílnak az előttük Isme­retlen utakra vezető kapuk és sokban tanítójukon múlik, hogy sima, vagy göröngyös utak lesznek-e azok, amelye­ken haladniuk kell. De szük­ség van a szülők segítségere is. A magot ők elvetik, de azi nevelni, ápolni kell, hogy ha­talmas fává fejlődjön. A tudás fája nagy kincs és minél több nő belőle, annál erősebb, an­nál hatalmasabb az a nemzet amelyiknek földjén terem. Tudja ezt minden szülő és va­lamennyi nevelő. Hálás szívvel gondolunk azokra, akik gyermekeinkéi megtanították az első betűkre Mert ez a legnehezebb feladat, az ügyetlen apró kezeket, ame­lyek azelőtt csak játékot fog­tak, most megtanítani a ceruza helyes tartására, az első be­tűkre. A legelsőre, a szép ke­rek "0> betűre, melyet Józsi, Pista, Laci, Erzsi oly nehezen, de oly határtalan igyekezettel kicsit görbére sikerülve raj­zolnak az első oldalra. És ha görbe is kissé, ha nem is ha­sonlít a nagy >*0«-ra, azért mi elfogultan szépnek látjuk és a jövőről álmodunk, az ő nagy jövőjükről. Horváth Mária Keszegen, mint va­lami elzavart madár­ijesztő, az éjszakai álmatlanságtól meg­gyötörtén vonszolom magam az utcán. Va­laki rám köszön: — Szervusz . . ., hogy vagy? — Szervusz — mo­tyogom vissza Perla- kinak, mert az tud ilyen sértő módon, egészségesen harsogni az emberre ___Aztán eg y pillanatra meg­torpanok. Mit akar ez azzal a „hogy vagy”-al? Mit mond­jak erre? Belenézek abba bután érdekte­len szemébe, amely olyan üres, hogy át­látni mögötte az egész utca képét, végigné­zem otromba, egész­séges alakját — ilyen lehetett az ősember s tanácstalan vagyok a válasszal­Mondjam el, hogy egész éjszaka nem aludtam, és cserébe korszakalkotó felfede­zést tettem: has alá gyűrt paplannal öt percig pontosan úgy érzi magát az ember, mintha aludna... Mondjam el, hogy Jù&gip aagjjjoJt? tízesével milliókig számoltam és a ta­nítómat szidtam, hogy nem tanított meg fényévekben számol­ni? De ez áll és vár és néz. Mi a fenét akar ez tőlem, akit épp tegnap bíráltak meg kispolgári csökevé- nyei miatt, aki kong­resszus ide, kongresz- szus oda, nem fekszik jól a személyzetisnél, akinek momentán egy büdös vas sincs a zsebében? Hm... Tényleg, hogy is vagyok én? Helyes lenne, tisztelt kartár­sam, véglegesen tisz­tázni magában, hogy is van voltaképp? Vagy legalább nap­jában egyszer ceru­zával, papírral a kéz­ben leülni, szépen szabatosan megfogal­mazni, hogy vagyok, mint vagyok..., vagÿo- gatok... Bizony. S ilyenkor csak előhúz nám a papírt, szépen felolvasnám, a meg­ható, Urai részeknél rezegtetném a han­gom, mint vén pap a szószéken... Te jó ég..., ez még mindig vár, figyel.. ■ Nem is olyan buta a szeme,.. Tényleg nem. Hátha valóban kiváncsi arra, hogy vagyok? Utóvégre nem vagyok én akár­ki..., az én sorsom igenis érdekelheti az embereket, az én ügyem közügy, állam- ügy . . ., nemzetközi ügy. Kedves ember ez a Perlaki őszinte aggodalmával Biztos látja rajtam, milyen megtört vagyok, mennyire megnyar­galt az élet fiatal ko­rom ellenére. Ara­nyos, drága Perlaki Te... az emberi jó­ság, az őszinte segíte­ni akarás pheidiási vésővel kifaragott, csodásán szép alakja. ... Érdemes élni. ■ érdemes rosszul alud­ni, keszegnek len­ni..., ha ilyenek az emberek, mint ami­lyen ez a kedves, részvéttel teli Perla- ki. Hm... Ha én most ennek elmon­danám, hogy..., hogy... Nem, nem mondhatom el Nem szomoríthatok el egy aggódó szívet. Igen, kedves Perlaki bará­tom, én is tudom, mi az úri embernek, fair­nek lenni. A te ag­gódó, meleg, nemes kérdésedre, mint lo<-. vágnák a lovaghoz< illik, — úgy fogoki válaszolni. Egysze-j rűen, vígasztalóan, a inlágért se elszomo- rítóan. Te egyetlen, drága, igaz barátom. Elfutja a szememet a könny, úgy rebe- gem. — ... Oh, köszö­nöm jól! — Hát mi bajod is lehetne neked? Lát­szik rajtad! — int könnyedén, és érdek­telen arca, buta sze• me felcsillan. — De én, barátom — nem is kérded, hogy én hogy va­gyok '... Ajaj ... S ez a gazember panaszkodni kezd. Pa­naszkodni ■ ■. Nekem. Kíméletlenül. Közben arcáról ordít az egész­ség és a gondtalanság: Esküszöm, rendőrt hívok... Ez az ember engem becsapott, megcsalt, kirabolt.. Hogy vagyok? Hű­dé rosszul! (gy...ó) OZIK ÜSORII: Egri Vörös Csillag: Szeptember 5: Egy szép lány fér­jet keres (olasz). Szeptember 6—12: Othelló (szovjet). Egri Bródy: Szeptember 5: Véletlen talál­kozás (bolgár). Szeptember 6—12: ök ketten (jugoszláv). Gyöngyösi Szabadság: Szeptember 5: Az ördög szép­sége (francia). Szeptember 6—12: Utak és sor­sok (szovjet). Gyöngyösi Puskin: Szeptember 5: Egy nap a bíró­ságon (olasz). Szeptember 7—10: Ok ketten (jugoszláv). Hatvan: Szeptember 5—6: Az ördög szépsége (francia). Szeptember 6—10: Döntő pilla­nat (szovjet). Füzesabony : Szeptember 5: Vörös és fekete I. (francia). Szeptember 6: Gázolás (ma­gyar). Pétervására: Szeptember 5: Tizenötéves ka­pitány (szovjet). Szeptember 7—9: Gábor diák (magyar). — A BŰN ÉS BŰNHÖDÉS c. francia filmben Ulla Jacob- zon svéd színésznő játszik, akit az Egy nyáron át táncolt c. filmben ismert meg a kö­zönség. Partnerei: Jean Gabin, Marina Vladi és Gabi Morlay.

Next

/
Thumbnails
Contents