Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)
1956-09-05 / 69. szám
4 NlPÖJSÄG 1956. szeptember 5. szerda LÁTOGATÁS KÉT ISKOLÁBAN A diákok életében mindig1 nagyjelentőségű eseménynek számít a tanévnyitó. Ez a nap vet véget a vakációnak, és e nappal veszi kezdetét az új tanév. Ilyenkor a diákszívekben még égnek a forró nyár élénk emlékei, a szerelem, sth. Ezekkel a gondolatokkal lépek most én is az egri Leánygimnázium hűvös kapuja alá, ahol virágokkal díszített tábla üdvözli az új elsősöket, az iskola legfiatalabbjait. Benn, az udvarban szép sorban állnak a diákok, a -«nagy« negyedikesek, a kis elsősök. Kérésemre Körmendi igazgató barátságosan elmondja, hány új tanulóval emelkedett az iskola diákjainak száma a múlt tanévhez viszonyítva. A múlt tanévben például két negyedik osztály hagyta el a gimnáziumot és most négy első osztály kezdi meg a tanulást. (Ez számokban fejezve, — a tavalyi 370 diák helyett ma 500-an vannak). A Leánygimnázium idősebb tanulói közül sokan voltak olyanok, akik a vakációt munkával töltötték és az egri Borforgalmi Vállalatnál, mint szőlőmetszők dolgoztak a nyár túlnyomó részében. Voltak olyanok is, akik táborozásokkal tették még kellemesebbé a szünetet a Balaton festői partjainál és a Bükk ben. Sok az elsős, így sok a kíváncsiskodó szem is. Ahogy közéjük megyek, valamennyien — njint csibék az anyjukat —, úgy vesznek körül és kérdéseimre szinte kórusban válaszolnak. Ahogy kiveszem az előttem álló kislány szavából, ő kömlői kislány és Budai Erzsébetnek hívják. Az általános iskolát kitűnő eredménynyel végezte el s telve új reményekkel, jött Egerbe. Egyszóval ez volt a Leány- gimnázium, az 500 diáklány otthona. Itt hatolnak be a tudományokba a kis falusi parasztlányok és itt szerzik meg korunk emberéhez illő műveltséget. Most menjünk tovább egy házzal. Nézzük meg öreg iskolánkat, a Dobó István-gim- naziumot. A Dobó-gimnáziumban hiába keresem az évnyitóra megjelent diákokat, csak zűr-zavart találok mindenütt. Létrát, meszes vödröket, tatarozatlan falakat és sürgő, forgó munkásokat lát az ember. Vajon hol vannak a Dobó-gimnázium híres diákjai? Kérdezősködésem- re csakhamar megkapom a magyarázatot. A Vörös Csillag Diákotthonban tartják az évnyitó ünnepségeket, mert az iskola nem készült el kellő időre. A kollégium udvarán éppen a Himnuszt éneklik az ünneplő cÁz dí ruhába öltözött diákok, mosolygós arcukról öröm sugárzik. Dr. Hallgató Sándor igazgató megnyitó szavaiban méltatja az iskola növendékeinek hősies munkáját a termelés frontján, és külön megdicséri Sipos István IV. éves tanulót, aki kiváló munkát végzett a Mátravidéki Bányatrösztnél. Ez az eredmény büszkeséggel töltheti el a pedagógusokat, mert láthatják, hogy nem vesz kárba nehéz, fáradtságos munkájuk, amit a hosszú évek során diákjaikba plántálnak. Kissé feszélyezve érzik magukat a kis elsősök, különösen a vidékről jött fiúk, akik még talán alig voltak városban és most itt állnak a napsütötte udvaron, kezükben virágcsokrokkal és szemükben a kíváncsiság fényével. Egy mellettem álló barna fiút szólítok meg éppen, aki zavartan válaszol kérdéseimre. Mint kitűnik, Kerekes Lászlónak hívják és az andornaktályai általános iskolából jött, jelesen. De csakhamar feloldódik a nyelve, ömlik belőle a szó. Gépészmérnök szeretne lenni barátunk, ha továbbra is megtartja a jeles eredményét, akkor nincs előtte zárva az egyetem kapuja. — Én kitűnő voltam, mondja mellettem egy nyúlánk, fekete fiú — Stork Ferencnek hívják. Kérdéseimre elmondja, hogy az egri VII. számú iskolából jött hogy képzett ember váljék belőle a gimnáziumban Nézzük most meg, mik is a további tervei a negyedikeseknek, akik előtt az érettségire való készülés nehéz napjai állnak. Popovics László IV. d osztályos tanuló a III. osztályban jórendű volt, de most szeretné ezt a négyesrendűséget jelesre javítani, mivel ő is tisztán látja, hogy nehéz, nagyon nehéz bejutni az egyetemre, ö a budapesti Állam- és Jogtudományi karra szeretne jelentkezni. Egy másik diákkal keveredek éppen szóba, a csinos Hortobágyi Mártával. Ez a kislány most már mint nagy negyedikes szerepel a Dobóban, s ami kevésbé jelentéktelen. kitűnő rendűén. Hortobágyi Márta orvos szeretne lenni, és a budapesti egyetemen akarná folytatni tanulmányait. Reméljük, ennek nem lesz semmi akadálya. . . A diákok kedvesek, örülnek, sokan közülük már a könyvekre alkudoznak egymás között, hogy felkészülten kezdjék meg a nagy munkát életük megalapozásához. Remélem, hogy a Dogó-gimnázium tanulói á jövőben is megállják helyüket mind a tanulásban, mind a munka frontján. Bocsi József % Ó-V-CL a tanév ~ÉÍSŐS lett a lányom Szeptember: kréta, tinta és az olajos iskolapadló szaga csapódik emlékként az orrunk elé. Valami fojtott izgalom, sürgés forgás láza bennünket, felnőtteket is megérint. Ismét új iskolaév kezdődik, és mi irigykedve nézzük a kékpapírt, füzeteket cipelő diákokat. Hej, ha mégegyszer diák lehetnék! — Hányszor sóhajtunk fel így és legyünk csak őszinték, ilyenkor elfelejtjük az óraközi drukkot, az osztályfőnöktől való félelmet, mikor megérezte a WC-ből kiszűrődő cigarettafüstöt, még azt is elfelejtjük, hogy volt olyan idő, mikor az iskolaigazgató zord hangon felszólított bennünket, ha nem hozod el a tandíjat, holnap nem jöhetsz az iskolába1. De a távlat mindent megszépít és csak a jó, édes-kedves iskolai élmények, ízek és illatok maradnak meg bennünk, mint szeptember emléke. Hosszúra nyúlt bevezetőmnek talán az az oka, hogy palástolni szeretném meghatott, súgómat. Mindig újból és újból szívembe markol a szeptember. Újból egy év múlt el és előbb két fiamat, most pedig a lányomat kísérem elsőbe. Úgy szorítja a kezem, hogy megizzad a kis feketére sült keze Az arca olyan ijedt fehér, mint a nap tiszteletére vásárolt hatalmas masli a fe- fejbúbján. Állunk mindketten elfogultan az iskolaudvaron, mint aki idegenbe tévedt. Elrettenti a sok gyerek — úgy-e anyu, itt maradsz? — suttogja egy kicsit sírásba fúló hangon, mikor a tanító néni átveszi tőlem, és gyengéd szeretettel a csivitelő, síró és megilletődött új elsősök közé terelgeti. Megannyi megriadt, anyjától elszakított bárányka. Én csak intek, szólni nem merek, hogy észre ne vegye, az én hangom sem a legszilárdabb. Közönyösnek tettetem magam és ismerősökkel köznapi dolgokról beszélek, a melegről, a porról. Közben pedig egész szívemmel a kis elsős lányon csüggök. Tudom, jó helyre került, vigyáznak rá, talán — (egész biztos) meg is szeretik. Mégis úgy érzem, hogy valami biizonytalan útra indítottam el, az élet első útjára, ahol sokkal több bukkanó veszélyezteti majd, mint eddig a család féltő, bezárt és kicsit kényeztető körében. Az igazgatóhelyettes beszél, kedves, nagyapó kinézése megnyugtatja a gyerekeket. Régi, idős tanító, akinek minden gyerek mindig újból a szívéhez nő. Tréfálkozik, s tréfája nyomán előbb felde- rülnek a kis ijedt pofikák, majd mosoly gyúl az arcokon és már nem könny, hanem nevetés bujkál a szemekben. Kislányom felém int, mosolyogva. Mintha ő vigasztalna, ne félj, anyu, látod, nincs semmi baj. Virággal köszöntik őket, azután a tanító néni kiosztja a tündérien kedves, új, igazán elsősöknek való könyveket: az ABC-t és a Számtankönyvet (de csúnya, ide nem illő szó ez a zord Számtankönyv, inkább mese ez, mese mondóka). Visszafelé már előttem ugrál, hóna alatt elsőssége jelképével, a könyvekkel. Látom, a legszí- sebben utcahosszat mutogatná. Otthon bátyja magyarázza az első lap betűit, de ő fölényes méltósággal leinti: Tudom, hát iskolás vaáyok, vagy nem? (T. K.-né) A mezőtárkányi Győzelem termelőszövetkezet tagjai jóval a kitűzött határidő előtt végeztek a gabona betakarításával. Nyomban utána megkezdték az előkészületeket az őszi mezőgazdasági munkákra. Az ősziek alá való talajelőkészítést nagyrészt befejezték, és a múlt hét végén elérkezettnek látták az időt a rozs vetésére. Harmincsoros vetőgéppel húsz t katasztrális holdon, jól előkészített talajba tették a rozs vetőmagját. Gabonából az idén jóval tíz mázsán felül takarítottak be holdanként. A jövő évben is gazdag termést akarnak elérni, ezért a bevetett rozsföldet holdanként hatvan kiló fosz- foros műtrágyával szórták felül. A rozzsal egyidőben az őszi takarmánykeverékek vetését is megkezdték, melyből kilenc katasztrális hold került a földbe. A termelőszövetkezet tagjai úgy számítják, hogy szeptember végére az őszi kalászosok nagyrészét elvetik. Naptár Szeptember 5: 1766-ban, 190 éve született Dalton angol fizikus, az atomelmélet megalapítója. 1919-ben. 37 évvel ezelőtt halt meg Csapajev, az orosz polgár- háború hőse. Szeptember 7: 1147-ben, 809 évvel ezelőtt alapították meg Moszkvát. 1566-ban, 390 évvel ezelőtt halt hősi halált Zrínyi Miklós, Szigetvár védelménél. — SZOMBATON Egerben .árt az első délamerikai tú- ristacsoport. A kubaiak 12 fővel látogattak el városunkba, amely őszintén megnyerte tetszésüket. FILM OTHELLÓ Az Egri Vörös Csillag Shakespeare drámájából készült színes szovjet filmet mutat be szeptember 6-tól 12-ig. Az Othellót a hires filmrendező, Jutkevics példaszerűen vitte filmre. Kitünően tükrözi a film az események örvénylő forgatagát, az élmények erejét, amelyek olyan utá- nozhatatlanul nyilvánulnak meg ebben a Shake spear e-tra- gédiában. Othelló nyugtalan lelki világának hiteles megformálja Szergej Bondarcsuk. Othellója férfiasán ellenáll a rászakadó súlyos élmények rohamának, melyek végül is a tragikus finálé felé sodorják. A film csodálatos színezése a korabeli Velencét hozza a néző elé. Méltó ez a film a 1956. évi cannesi filmfesztivál kitüntetésére. Furcsa cigaretták ; — ISMÉT GYÁRTJÁK majd , a Szimfónia cigarettát és ízléses csomagolásban kerül for- ! galomba az ötéves terv is. I — INGYEN facsemetét kap mindenki, aki kertjében, gazdasagában fásítani akar. A kérelmeket a helyi Tanács igazolásával együtt a legközelebbi erdészeti hatóságnak kell benyújtani. — NYÁRON IS sokat olvasnak az egriek. Május hónaptól a Megyei Könyvtár 16,769 kötet könyvet kölcsönzött az olvasóknak. — MŰ ANY ÁGHASZNÁLA- TI tárgyakat gyárt az Evőeszköz és Acélárugyár. Zöldségszeletelőkést, hagymavágót, citromfacsarót s még sok egyebet. Olvastam a múltkor, dicsérte egy cikk az egri Dohánygyárat. Öröm az, ha megyebeli dolgokról jót hall az ember. Valamit azonban el kell mondanom. Azzal kezdődött, hogy felbontottam egy csomag Kossuthot. S ami még súlyosbítja a dolgot, mindjárt körbe, is kínáltam. Szívjuk, szívjuk, egyszerre csak érzem, hiába szívom, nem szelei. Nézem: szétvált a ragasztásnál. A következő percben már a többiek is elkáromkodták magukat. Rágyújtottunk egy másikra — ugyanaz. Hogy ne szaporítsam a szót, az egész csomag cigaretta, úgy, ahogy volt, rágyújtás után széthasadt. A legszomorúbb, hogy közelebbről megvizsgáltuk és kiderült, hogy az egri Dohánygyár készítménye. Nem tudom, a ragasztásban, vagy a ragasztóanyagban volt-e hiba, de az egész csomagot ki lehetett hajítani az ablakon. Egyikünk ugyan rájött, hogy ha megnyálazza a cigarettát, lassabban válik szót, csaknem félig el lehet szívni, — de talán még jobb volna, ha az egri Dohánygyár nem adna ki ilyen cigarettákat. Büszkélkedhetnénk a Dohánygyárral és a cigarettákban is örömöm telne . . . (bocsi) A mezőtárkányi Győzelem Tsz-ben megkezdték a rozs vetését Még tegnap zajongva szaladgáltak az erdők aljában, lepkét kergetve versenyt futottak a réteken, maszatosan, egymás fülét ciháivá, szakadt nadrággal hancúroztak. S ma már kimosakodva, ünnepi ruhába öltözve, hátukon még csak az üres táskával, komolykodó arccal anyjuk mellett, öreges léptekkel haladnak az iskola felé. Kissé szorengó érzéssel, dobogó szívvel lépik át a fehérre meszelt, tisztára súrolt iskola kapuját, ahol meleg szeretettel fogadják a jövő kis emberkéit, az első osztályosokat. Az első percekben még kísérőjük oldala mellől nézegetik egymást, kutatnak szemeikkel, vajon van-e közöttük régi ismerős. Később már biztatóan integetnek egymásnak és félóra sem telik, ki-ki a maga párjának mondja meg a nevét. Könnyen megy a barátko- zás, hisz nem egyenesen az otthonból kerülnek az iskolába, előzőleg ott van az óvoda, a napközi otthon, ahol már megszokták a közösséget, az emberek előtt való szereplést, így nevelőjük is könnyebben tud tanítani. S amikor megjelenik az első órán a tanító néni, nem meg- szeppant gyermekarcokat lát, hanem példás rendben, padokban ülő figyelmes tanulókat. Megkezdődik az első óra. Megnyílnak az előttük Ismeretlen utakra vezető kapuk és sokban tanítójukon múlik, hogy sima, vagy göröngyös utak lesznek-e azok, amelyeken haladniuk kell. De szükség van a szülők segítségere is. A magot ők elvetik, de azi nevelni, ápolni kell, hogy hatalmas fává fejlődjön. A tudás fája nagy kincs és minél több nő belőle, annál erősebb, annál hatalmasabb az a nemzet amelyiknek földjén terem. Tudja ezt minden szülő és valamennyi nevelő. Hálás szívvel gondolunk azokra, akik gyermekeinkéi megtanították az első betűkre Mert ez a legnehezebb feladat, az ügyetlen apró kezeket, amelyek azelőtt csak játékot fogtak, most megtanítani a ceruza helyes tartására, az első betűkre. A legelsőre, a szép kerek "0> betűre, melyet Józsi, Pista, Laci, Erzsi oly nehezen, de oly határtalan igyekezettel kicsit görbére sikerülve rajzolnak az első oldalra. És ha görbe is kissé, ha nem is hasonlít a nagy >*0«-ra, azért mi elfogultan szépnek látjuk és a jövőről álmodunk, az ő nagy jövőjükről. Horváth Mária Keszegen, mint valami elzavart madárijesztő, az éjszakai álmatlanságtól meggyötörtén vonszolom magam az utcán. Valaki rám köszön: — Szervusz . . ., hogy vagy? — Szervusz — motyogom vissza Perla- kinak, mert az tud ilyen sértő módon, egészségesen harsogni az emberre ___Aztán eg y pillanatra megtorpanok. Mit akar ez azzal a „hogy vagy”-al? Mit mondjak erre? Belenézek abba bután érdektelen szemébe, amely olyan üres, hogy átlátni mögötte az egész utca képét, végignézem otromba, egészséges alakját — ilyen lehetett az ősember s tanácstalan vagyok a válasszalMondjam el, hogy egész éjszaka nem aludtam, és cserébe korszakalkotó felfedezést tettem: has alá gyűrt paplannal öt percig pontosan úgy érzi magát az ember, mintha aludna... Mondjam el, hogy Jù&gip aagjjjoJt? tízesével milliókig számoltam és a tanítómat szidtam, hogy nem tanított meg fényévekben számolni? De ez áll és vár és néz. Mi a fenét akar ez tőlem, akit épp tegnap bíráltak meg kispolgári csökevé- nyei miatt, aki kongresszus ide, kongresz- szus oda, nem fekszik jól a személyzetisnél, akinek momentán egy büdös vas sincs a zsebében? Hm... Tényleg, hogy is vagyok én? Helyes lenne, tisztelt kartársam, véglegesen tisztázni magában, hogy is van voltaképp? Vagy legalább napjában egyszer ceruzával, papírral a kézben leülni, szépen szabatosan megfogalmazni, hogy vagyok, mint vagyok..., vagÿo- gatok... Bizony. S ilyenkor csak előhúz nám a papírt, szépen felolvasnám, a megható, Urai részeknél rezegtetném a hangom, mint vén pap a szószéken... Te jó ég..., ez még mindig vár, figyel.. ■ Nem is olyan buta a szeme,.. Tényleg nem. Hátha valóban kiváncsi arra, hogy vagyok? Utóvégre nem vagyok én akárki..., az én sorsom igenis érdekelheti az embereket, az én ügyem közügy, állam- ügy . . ., nemzetközi ügy. Kedves ember ez a Perlaki őszinte aggodalmával Biztos látja rajtam, milyen megtört vagyok, mennyire megnyargalt az élet fiatal korom ellenére. Aranyos, drága Perlaki Te... az emberi jóság, az őszinte segíteni akarás pheidiási vésővel kifaragott, csodásán szép alakja. ... Érdemes élni. ■ érdemes rosszul aludni, keszegnek lenni..., ha ilyenek az emberek, mint amilyen ez a kedves, részvéttel teli Perla- ki. Hm... Ha én most ennek elmondanám, hogy..., hogy... Nem, nem mondhatom el Nem szomoríthatok el egy aggódó szívet. Igen, kedves Perlaki barátom, én is tudom, mi az úri embernek, fairnek lenni. A te aggódó, meleg, nemes kérdésedre, mint lo<-. vágnák a lovaghoz< illik, — úgy fogoki válaszolni. Egysze-j rűen, vígasztalóan, a inlágért se elszomo- rítóan. Te egyetlen, drága, igaz barátom. Elfutja a szememet a könny, úgy rebe- gem. — ... Oh, köszönöm jól! — Hát mi bajod is lehetne neked? Látszik rajtad! — int könnyedén, és érdektelen arca, buta sze• me felcsillan. — De én, barátom — nem is kérded, hogy én hogy vagyok '... Ajaj ... S ez a gazember panaszkodni kezd. Panaszkodni ■ ■. Nekem. Kíméletlenül. Közben arcáról ordít az egészség és a gondtalanság: Esküszöm, rendőrt hívok... Ez az ember engem becsapott, megcsalt, kirabolt.. Hogy vagyok? Hűdé rosszul! (gy...ó) OZIK ÜSORII: Egri Vörös Csillag: Szeptember 5: Egy szép lány férjet keres (olasz). Szeptember 6—12: Othelló (szovjet). Egri Bródy: Szeptember 5: Véletlen találkozás (bolgár). Szeptember 6—12: ök ketten (jugoszláv). Gyöngyösi Szabadság: Szeptember 5: Az ördög szépsége (francia). Szeptember 6—12: Utak és sorsok (szovjet). Gyöngyösi Puskin: Szeptember 5: Egy nap a bíróságon (olasz). Szeptember 7—10: Ok ketten (jugoszláv). Hatvan: Szeptember 5—6: Az ördög szépsége (francia). Szeptember 6—10: Döntő pillanat (szovjet). Füzesabony : Szeptember 5: Vörös és fekete I. (francia). Szeptember 6: Gázolás (magyar). Pétervására: Szeptember 5: Tizenötéves kapitány (szovjet). Szeptember 7—9: Gábor diák (magyar). — A BŰN ÉS BŰNHÖDÉS c. francia filmben Ulla Jacob- zon svéd színésznő játszik, akit az Egy nyáron át táncolt c. filmben ismert meg a közönség. Partnerei: Jean Gabin, Marina Vladi és Gabi Morlay.
