Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)

1956-09-05 / 69. szám

4.956. szeptember 5. szerda NÉPÚJSÁG Jó munkát végez az abasári mezőgazdasági állandó bizottság EGÉSZ ÉVEN át sok munka adódik az abasári határban. A 2000 hold szőlő és az 1100 hold szántó nemcsak a gazdáknak ad munkát, sok feladatot ró a tanácsra is. A jó talaj előkészí­tés, a növényápolás, az idejé­ben való aratás, a szüret meg­szervezése nagy feladat. A ta­nács hivatali apparátusa kép­telen volna egyedül elvégezni. Azonban jó segítőtárs ebben a mezőgazdasági állandó bizott­ság. Ez a bizottság csupán ot főből áll. de a fontos munkák idején 30—40-re is felszapo­rodik az aktívák száma. Hogy miben segítenek? — Mindenben. A tavasszal a szo- lömunkák végzését szorgalmaz­zák. Eljárnak karó- es koto- zőanyag ügyben a földműves- szövetkezetnél. Bár különöseb­ben nem kell az abasári gaz­dákat noszogatni, mégis elkel az okos, felvilágosító szó, a biztatás. ■‘•‘Ha meg akarjuk vé­deni a jónak Ígérkező termést — mondották —■, nem^ eleg, hogy csak egynéhányan véde­kezünk. Mindenkinek perme­tezni kell, ahányszor csak szük­séges.» S a jó szónak meg volt az eredménye: ötször perme­teztek és a kapa is négyszer forgatta meg a tőkék körül a földet. A munka eredmenye máris látszik, örömmel újsá­golják: a termés duplája is meg lesz a tavalyinak. A prob- léma most már a hordó korul lesz. — Na, de erz legyen in­kább ... . . Az állandó bizottság tagjai minden alkalmat kihasználnak, hogy dolgozó paraszttársaikkal beszélgessenek. Ilyenkor olt- ványeresztés idején 40—50 pa­rasztember is összejön s ennél jobb alkalom talán nincs is a tanács határozatainak ismer­tetésére, a szüret előkészítésé­re. Persze, megragadják azt az alkalmat is, mikor az utcán ta­lálkoznak. Még zöldes volt a gabona, mikor már a terebélyes aba­sári határban bizottságok jár­tak. Az állandó bizottság szer­vezte ezeket a határszemléket. Sokszor megismétlődött ez, míg csak be nem ért a gabona. Ak­kor a határszemlét felváltotta a figyelő szolgálat. Ha valaki­nek már jó érett volt a gabo­nája s még nem aratott, bizony nem restelték az időt, szóltak neki, menjen aratni, mert el­pereg a szem . . . Ilyen ugyan alig-alig akadt, de az a 15 gaz­da is , akinek szólni kellett, nem vette rossz néven a fi­gyelmeztetést. így aratott Aba- sár minimális szem veszteség­gel s a járásban második he­lyen végzett a csépléssel. Hogy ilyen jó eredménnyel végeztek, abban az is közrejátszott, hogy a bizottság aktívái az egész falut beszervezték a közös sze­rűn való cséplésre. Két szérűt szerveztek s így zökkenőmen­tesen haladt a munka. BÁR AZ ARATÁS, cséplés már rég lezajlott, Szedmák I Józsefnek, az állandó bizott­ság elnökének és a bizottság többi tagjának még sincs egy perc nyugta sem. Tudják ők jól, hogy a java még hátra van. Az abasáriak nagy aratása, a szü­ret még csak most következik. Ez itt az igazi nagy aratás, amikor a gondos ápolás gyü­mölcsét, az ízletes fürtöket puttonyba szedik. Nem kis fel­adat ennek a megszervezése sem. Kisgyűléseken és egyéni beszélgetéseken már hetek óta ez a ■'■«napirend,«- mégis úgy találták, nem árt a közeljövő­ben nagy falugyűlést is szer­vezni. Itt majd megbeszélik a szüret lefolyását, az átadást, mindent, ami a szőlővel kap­csolatos. Persze, az sem ke­vésbé foglalkoztatja őket, hogy jövő vasárnap 40 tagú ausztriai küldöttség keresi fel őket. hogy lássák, honnan is kerül hozzájuk a híres abasári sasz- la. A falusiak büszkék hírne­vükre s úgy akarják várni a vendégeiket, hogy azok rendet és tisztaságot találjanak úgy a szőlőben, mint a pincékben! A nagy előkészület közben nem feledkeznek meg arról sem, hogy vetni is kell. Úgy tervezik, október első felére minden a földben lesz, mert a múlt év nagyon megtanította őket, a késlekedésért sok-sok mázsával fizettek az idei csép- léskor. A bizottság tagjai ki­használják ezt a körülményt s biztatják a gazdákat, nehogy megint lemaradjanak. S az eredmény? — Az, hogy már a trágya a földeken várja a le- szántást. Ez a munka is jó ütemben halad- HIBA VOLNA azt állítani, hogy a tanács mezőgazdasági állandó bizottsága csak a felso­roltakat végzi. A tanács elnök- helyettese szerint ■«mindent rájuk lehet bízni«-, s úgy ta­pasztaltuk ,rájuk is bízzák. Ezt sok példa bizonyítja. Az egri úton például veszélyes volt át­kelni a patakon, a Vécsi út vizes, sáros volt A bizottság beszélt az emberekkel s csak­hamar társadalmi munkában lecsapolták a vécsi út vizét, és átvágták a veszélyes patak­részt. Alig néhány évvel ez­előtt még alig akadt ember, aki a gépi munkát szerette volna, ma veszekednek a Sztá- linyecért, s dicsérik a gépi munkát. Hogy kinek köszön­hető ez? Nyilván a jó munká­nak. amit traktorosaink vé­geznek, de nem kevésbé az ál­landó bizottság tagjainak is. Két évvel ezelőtt még legyin­tettek Abasáron, ha valaki szóba hozta új szőlő telepíté­sét. Minek az, nem az itt a fontos. Majd felszorozzák és akkor nyöghetem a kulák-ter- het. — mondogatták. Azóta so­kat fejlődött a helyzet. A párt helyes politikáját, főleg a XX. kongresszus és a júliusi KV ülés határozatát is ismertetik a bizottság tagjai. Bár a falu népe előtt ez nem ismeretlen, mégis magyarázzák, latolgat­ják, s az eredmény egyöntetű válasz: most már érdemes te­lepíteni. S telepítenek is. Ez évben csak eddig 80 holdra kértek engedélyt. Szedmák József, Cserháti József, Fülöp János. Rostás András és a bizottság aktívái a maguk módján, az egyszerű parasztember nyelvén mondják el az igazságot, a jó tanácsot, s ezért ér annyit szavuk, azért hallgatnak rájuk a faluban. S hogy hallgatnak, azt könnyű bebizonyítaná KÉZZELFOGHATÓ eredmé­nyek vannak erre, mint ahogy a sok-sok új ház és motorke­rékpár is kézzelfoghatóan bi­zonyítja: érdemes ezekre a jó hírnökökre hallgatni. Azt kí­vánjuk nekik, sikeresen foly­tassák tovább munkájukat, hogy még nagyobb eredmé­nyek szülessenek, a többi köz­ségekben pedig tanuljanak tő­lük . ; . BODI JANOS Jól jövedelmez a boconádl Dózsa Tsz kertészete, jól fizet a paprika is Termelőszövefkezeteink éhtéköl Megkezdték a rizs aratását A pélyi Vörös Szikra Tsz­ben megkezdték a rizs aratá­sát. A hét végén már több ter­melőszövetkezetben aratják a rizst. A tavalyi 9 mázsás átlag­terméssel szemben az idén 14 mázsás termésre számítanak mindenütt, de lesz olyan hely, ahol ennél, magasabb a ter­més, a pélyi Petőfi Tsz-ben például az új rizstelepen 22 mázsás átlagtermést várnak. Dobó István néven új tsz alakult T ar naszent márián Szombaton megalakult az első tsz Tarnaszentmárián. A csoport alakítói, Majoros Jó­zsef, Hadai Sándor, Kalmár János már hónapok óta dolgoz­nak az előkészítő bizottság­ságban. Most tíz család 12 tag­gal, 70 hold földdel kéri a működési engedélyt. Az új Dobó István Tsz tagjai a ve­tést már közösen akarják megkezdeni. 46 család lépett ajtsz-be Poroszlón egy hét alatt Az idén is jó eredményeket értek el a poroszlói termelő- szövetkezetek, termelőcsopor­tok. A jó eredmény láttán megnövekedett az érdeklődés a közös gazdálkodás iránt, egy hét alatt 46 család kérte fel­vételét, köztük számos közép­paraszt. Cs. Szabó Vince kö­zépparaszt a Rákóczi Tsz-be lépett 20 holddal. Botos Gyula 19 holdas középparaszt a Pető­fi Tszcs-be, Kulcsár Sándor 11 holdas középparaszt az Üj Élet Tszcs-be kérte felvételét. 123 belépő Az elmúlt héten a legtöbb belépés a gyöngyösi járásban volt. Egy hét alatt 123 tag kérte felvételét a járás tsz- eibe, termelőszoportjaiba. A belépők között több középpa­raszt van. Hajdú Ferenc 23, Kasza János 16 hold földdel kérte felvételét az adácsi Elő­re Tsz-be. Látogatók a demjéni December 21 Tsz-ben Látogatók jártak a demjéni December 21 Tsz-ben. A nosz- vaji egyénileg dolgozó parasz­tok nézték meg, milyen ered­ményeket értek el ebben az évben a demjéniek. A termelő- szövetkezet 60 holdas táblája holdanként 13 mázsát adott, míg a község egyénileg dolgo­zó parasztjainál csak 6—7 má­zsás volt az átlagtermés. A ta­vaszi árpa 11.6 mázsa volt, az egyéni gazdák 6—7 mázsát ta­karítottak be. Jó jövedelmet hozott a tsz hat hold borsó táb­lája, 36 ezer forintot kaptak a termésért, a három hold mák pedig több mint 23 ezer forin­tot jövedelmezett. Cséplés után kiosztották a búza előleget, átlagosan 13—16 mázsa búzát vittek haza a ta­gok. Készpénz előleget is kap­tak, többek között Solymosi elvtárs 2300 forintot, Nagy István 2054 forintot. Jó ter­mést igér a szárazság ellenére a kukorica és a cukorrépa is. Már most gondolnak a jövő évre is, a gépállomás traktoro­sai már az őszi szántást vég­zik, felkészültek a kalászosok vetésére. A tsz tagjai meghív­ták a látogatókat saját házuk­ba, megmutatták háztáji állo­mányukat. A noszvaji egyéni­leg dolgozó parasztok meggyő­ződhettek róla, hogy a tsz gondtalan életet biztosít min­den tagjának. Hegy! János. Gyűjtik és felmérik.az asszonyok a szedett paprika meny­nyiségét és minőségét Befejeződött a gabona csépiése — pergetik az apró magvakat Heves megyében befejező­dött a gabona cséplése. A gép­állomások jól szervezet mun­kával tíz nappal korábban vé­geztek, mint tavaly. Teljesít­ményük értékét növeli, hogy a múlt évhez viszonyítva százhúszezer mázsával több gabonát kellett zsákokba ereszteni. Különösen jól fizető termést csépeltek el a terme­lőszövetkezetekben. A hatva­ni járás társas gazdaságai há­rom mázsával szárnyalták túl az egyéni gazdák termését. A hevesi járásban a tsz-ek hol­danként két mázsával takarí­tottak be többet. A megye tár­sas gazdaságai annyi gaboná­val termeltek többet, ameny- nyi tíz község kéthónapi ke­nyérellátását fedezi. A gépállomások a gabona betakarítása után csépelik az apró magvakat. Jelenleg hat­van cséplőgép végzi ezt a munkát. Ügy számítják, hogy a jövő hónap végére tízezer katasztrális hold aprómagvak cséplését is befejezik. Jó be fék teíés Az általános iskolák I. és II. osztályos tanulóinak szülei szeptember első napjaiban há­romlapos kis felhívást kap­nak. Ez a tájékoztató arra hív­ja fel őket, hogy napi pár fil­léres megtakarítással észrevét­lenül gyűjtsenek jelentős ösz- szegű tőkét gyermekük javára. Az elmúlt 12 év a cigányok feje felett sem múlt el nyomtalanul. Bár lassan, de egyre inkább beleillesz­kednek társadalmunkba, egyre töb­ben válnak a szocializmus aktív épí­tőivé. S ott, ahol úgy fogadják, mint ember az embert, ahol szeretettel se­gítik őket, nem vallanak szégyent velük. Már nem azok, cukik voltak, de még nem mindnyájan azok, akiknek lenni kellene így jellemezte a ti- szanánai cigányokat Varjú Ferenc elvtárs, a Petőfi tsz brigádvezetője. Már pedig ő csak tudja, brigádjában két munkacsapatban 20-an dolgoz- ■ nak, tagkönyves tsz tagok, de néha többen is, mert jönnek a családtagok is, ha sürgős a munka. így aztán — különösen nyáron — szinte éjjel­nappal velük volt. Tavaly még csak négyen voltak tsz-tagok, a többit ta­vasszal vettük fel — mondja Varjú elvtárs. — Igaz, a tagság egy része bizalmatlan volt velük szemben, de jó néhányan, én is. amellett kardos­kodtunk, hogy vegyük fel őket. A közgyűlés aztán az én brigádomba osztotta őket. Nem is bántam meg, nem rosszabb velük dolgozni, mint másokkal. Jó munkát végeznek, sza­porodik is mindenkinek a munkaegy­sége Az igaz, hogy egyiknek-másik- nak többet kell magyarázni, de azért megértik. Némelyik helyett egy ki­csit még gondolkodni is kell. Az egyik — meséli Varjú elvtárs — épp tegnap adott ide 450 forintot azzal, hogy ha a szeme kopog is, akkor se adjam oda neki, mert a vásárba ma­lacot akar venni majd érte. Túró Já­nos. aki már tavaly is tsz-tag volt, tavaly házat vett — igaz, csak olyan kisebb formát, de mégis háza van. Túró Rudolfnénak, aki tavasszal lé­A felhívás szemléltető mó­don bizonyítja be hogy akár csak napi 40—50 fillér megta­karítással is — hosszú éveken át — jelentős összeget, öltö­nyök, felöltők és egyéb felsze­relési és ruházati tárgyak árát biztosíthatják a gondos szülők. (Balogh Jolán) CIGÁNYOK pett be a fiával együtt közel 100 munkaegysége van. Szép kis pénz lesz ez, bizony a zárszámadáskor, mert úgy látszik, hogy a tervezett 41 forintot jóval túlhaladjuk. _ __ — Kik a legjobbak közülük — kérdeztem. — Nem igen lehet így megválogatni, — mind jó munkás — mondja Varjú elvtárs. S valóban úgy van. Még javában folyt az aratás, mikor ott jártam, és a kezük úgy járt, mint az előttük haladó arató­gép vitorlája, egyre-másra szapo­rodtak a keresztek a nagytábla tar­lón. Bizony, munkaközben nem so­kat tudtam velük beszélgetni, nem igen álltak le, de Németh György munkacsapatvezető szíves szóval invitált, látogassam meg őket este, s akkor majd beszélgethetünk. — De ne túl korán — szólt utánam —, mert 9—10 óránál hamarább ilyen dologidőben nem igen szoktunk ha­zajárni. Keskeny, tiszta utcák, fehérre meszelt, szorosan egymásmellé ra­kott kis házak, szépen felsöpört ud­varokkal. így néz ki a „putri”. A vacsorát jelző kanálcsörgés, vagy már a vacsora után a padkán, a ház előtt üldögélők hangja közé innen is, onnan is a rádió hangja szűrődik. Nem újság az már itt sem, 10, vagy 12 háznál van rádió. Németh Györ­gyök is büszkén mutatták a népszu­pert. Némethék kicsi, barátságos szobája, mint ahogy az ilyenkor len­ni szokott, hamar benépesült — igaz, nem sok kellettt hozzá, Némethék­nek 8 gyerekük van —, s cseppet sem feszélyezetten beszélgettünk életükről, munkájukróL Másképp élnek már Erről beszélt lényegében minde­gyikük, csak ki így, ki úgy fejezte ki magát. S megváltozott életüket tényekkel bizonyították, egyikük a múltról mesélt, a másik a jelenről vitatkozott, a másik a jövendőről ábrándozott. Szuromi József — aki közelebb jár már a 60-hoz, mint az 50-hez — a múltat idézi: — Jártuk a környező uradalmakat, Dinnyés­hátat, Hídvéget, Hadházat és a távo- labbiakat is munkáért. Nem fogad­tak fel, vasvillával fenyegettek, meg a jóllakott, kövér kutyáikat uszítot­ták ránk. De most van munka, nem kell kó­borolni. Itt van a tsz — veszi át a szót Balogh Károly — nem lehet rá panaszunk. Mindenki megkapja, ami munkája utná jár neki. Most fogyott el a tavaszi előleg, de a csoport már őröltetett a tagoknak, négy hízót is vágtunk, hogy legyen egy kis zsírozó az aratáshoz. Megbecsülnek bennün­ket munkánk után. Más ez az élet. És egymás után, vagy éppen egy­más szavába vágva mondják el. me­lyikük miben látja ezt. Kiss Gyula cigánybíró — aki a községi pártbi­zottságnak is tagja — abban, hogy egyik fia Kiváló Dolgozó a Bélapát­falvái Cementgyárban, másik fia meg katona, ha leszerel, már helye van a tanácsnál. Egy idősebb néne — a neveket már nem győzöm je­gyezni — azzal diszekedik, hogy az ő unokája Németh Gyuri, szerelő a pétervásárai gépállomáson. Megint mások arról beszélnek, hogy a köz­ségi párttitkár, Barna elvtárs. meg Pgotovin elvtárs, a tanácselnök gyak­ran járnak közéjük, beszélgetnek ve­lük, gyűléseket tartanak. No, persze elmondták azt is, hogy körzetük ta­nácstagját, Vitkoczi Ambrust még nem látták maguk köpött. A község vezetői azonban nem­csak úgy törődnek velük, hogy in­tézik ügyes-bajos dolgaikat, hanem úgy is, hogy 300 négyszögöl házhe­lyet adnak minden családnak, ha építkezni akar. (Jelenleg 200 négy­szögölön 6—7 ház van.) Ebből kert­re is telik. Igaz, a tanácsnak van egy kikötése, az építendő háznak kü­lönbnek kell lenni, mint az eddigi kunyhók. Ez persze lassítja az épít­kezést ,az áttelepedést, mert anyag kell hozzá. De azért jó dolog, — mondták. — Németh Boldi már ott lakik. Tavaly ősszel a zárszámadás­kor vett egy kis anyagot, a régiből is került egy kicsi, a vályogot ő maga, meg a rokonai kiverték és igaz, hogy nem palotája, de a ré­ginél sokkal szebb, tágasabb kis há­za, kertje van. Az ő példáján aztán többen is elhatározták, hogy anyagot vesznek és a jövő tavasszal építkez­nek majd. Jó néhány 14—18 éves van, akik szeretnének világot látni, azaz szak­mát tanulni, ipari tanulónak menni. De ennek nagy akadálya van, leg­többjüknek nincs meg a 8 elemije. Tavaly a bátrabbjai: Németh Jóska, Lakatos Vilmos, meg még vagy hár­man beiratkoztak a dolgozók isko­lájába, de az — nem tudni, mi ok­ból — nem kezdődött meg. Most már vannak vagy tizenöten, akik szeretnék elvégezni a hiányzó osz­tályokat (Reméljük, a községi veze­tői az idén már itt is segítenek majd.) Hisz a DISZ-ben is minden gyűlésen a tanulásról lehet hallani — mondja Lakatos. Mert sokan DISZ-tagok vagyunk, Németh Jóska tízes bizalmi, bizonygatja, mintha kételkednék a szavában. Látja — mondja Némethné — ilyen nyugtalanok ezek a mai gye­rekek. Mind szakmát akar tanulni, felsőbb iskolába menni, az én Jós­kám meg katonatiszt akar lenni. A fatalok barna bőrén átütő pirosság, lelkesedés láttán önkénytelenül ki­buggyan belőlem a kérdés: nem akar senkisem muzsikálni? Mi lesz a sor­sa a cigányzenének? Hamar meg­nyugtattak. Nem vesznek ki a ci- gánprímások — mondja tréfásan az öreg Szuromi bácsi, mert amíg ci­gány lesz — cigánymuzsikus is lesz. Talán csak most lesz igazán, mert itt van ez a gyerek — mutat Laka­tos Vilmosra —, Zeneiskolába sze­retne menni. Nem mondom, egyi- künk-másikunk nagyon szépen tu­dott hegedülni, de csak hallómból. De az igazi cigánymuzsika mégis csak az lesz, mikor a vonót iskolá­zott kezek húzzák. SÁRKÖZI MIKLÓS ■■■■■■■mhhbhhmhmnpihirwips

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents