Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)
1956-09-05 / 69. szám
1956. szeptember S. szerda NËPUJSAG 3 A választék és minőség nyomában ii. Az áruház osztályvezetőjének is ez a panasza: mostoha hozzájuk Pest. Ugyanakkor, amikor a Corvin és a Divat- csarnok és a Versenyáruházak a divatholmikat bőségesen megkapják, az egri Áruház amely pedig fiókvállalat lenne alig kap minőségi árut. Ha kap, hamar elfogy és ninct utánpótlás. Az osztályvezető szerint (de szerintünk is) tervszerűtlen az ipar termelése, nem veszik figyelembe a kereskedelem igényeit, hanem ráerőszakolják áruikat, még akkor is, ha az nem felél meg nekik sem színben, sem mintában. Most például egy-egy iskolában kötelező lesz a sötétkék. A konfekció egyetlen egy darabot sem kapott még belőle, holott Budapesten már megjelentek a sötétkék egyenruhák. A méretekkel is állandóan baj van. A KTSZ-ek, — ahonnan a Textilnagykereskedelem azért rendel, hogy jobban ellássa az üzleteket — három héten keresztül például csak 50-es számot kapnak, aztán három hétig 48-ast, három hétig 52-est és ha valaki éppen 46-ost szeretne, akkor várhat kilenc-tíz hétig is. Miért gyártják így? Mert sokkal köny- nyebb futószalagon egyformát készíteni, mint vegyesen. Ez az osztály így is nagy forgalmat bonyolít le ügyes eladóival, de három-négyszeresére növelné a forgalmát, ha kielégítené a vevők kívánságát. Ugyanitt nagyon rossz a cipő ellátás is. Szandálból kétfajta nincs, csak feketéből lehet választani. Itt is azzal vigasztalják a vevőt, talán egy hét múlva. Ha kapnak szép, minőségi árut, egyetlen óra leforgása alatt elfogy. Persze ez azt is jelenti, hogy sokkal nagyobb a vásárló kedv, nagyobbak az igények, de ezt figyelembe kellene venni az áruellátásnál is. Most őszre igen nagymennyiségű és nagyon jó minőségű cipőt Ígértek az Állami Áruháznak. Az Áruház textilosztálya is meglehetősen üres. Kevés a finom méteráru, legjobban a fekete és sötétkék szövetet- vennék (állandóan visszatérő panasz), de az nincs. Erdős Lajos vezető elmondja, hogy egy év óta, mióta az áruházban WvWW'vV Igen megcsappant a kulák- lista Füzesabonyban. Volt idő, amikor negyvenötöt tartottak számon. Néhány elköltözött, néhányat már régebben középparaszttá nyílvánítottak, most meg hogy a rehabilitáció során ismét tizenegy nevet kihúztak a listáról, tizennyolc kulákról tud még az abonyi tanács. No, de ez a tizennyolc mind kulák? Cselédnyúzó, szegények zsírján élő? Nagypocakú, ke- vély gazda? Olyan, aki világéletében ellensége volt a népnek és a demokráciának, s ott árt, ahol csak tud? így van-e, vagy másképp, azt a tények döntsék el. A tények és a falu véleménye. • Sári Gál Imréék 1922-ben költöztek Füzesabonyba. Az évek során vettek vagy tizenkét hold földet az abonyi határban. Később szereztek hozzá huszonnégy hold szikeset, Besenyőtelken túl. Gál Imrét jó, dolgos embernek ismerik a faluban. Rendszerint tartott kisegítőnek egy idősebb embert. Egy cselédnél többje sose volt, az is gyakran csak a nyári nagy munkákra. Fiát taníttatta. Felszabadulás után a Községi Parasztpárt alelnöke volt. A fiatalabb Sári Gál Imre ugyancsak belépett a Parasztpártba, megválasztották a járási szervezet titkárának. 1949-ben leadták a huszonnégy hold szikeset. 1950-ben kulák- ká nyüvánították Sári Gál Imrét. Később államosították a házukat. Gál Imre leadta a megmaradt tizenkét hold aho- nyi földet, jelenleg kocsis egy építőipari vállalatnál. Sok emberrel beszéltem a faluban. Olyan sokkal, hogy felsorolni is nehéz lenne. Volt közöttük tanácsfunkcionárius, középpáraszt, egykori cseléd, iparos, párttag és pártonkívüli, — de olyat nem találtam, aki csak egy rossz szót is mondott volna Gálékra. ♦Olyan munkás ember vót, van, Budapestről még csak igyetlen egyszer kapott támo- jatást. Pedig igényelné ezt. Az Állami Áruház az, melyet .egtöbben felkeresnek. El is zárják a vevők, hogy sokkal iöbb divatcikket, minőségi árut áruljanak, növeljék vá- .asztékukat, legyen bőven mi- oen válogatni, mint például az 51-es és 42-es árudákban, ahol bőséges a választék Az 51-es, volt Kis Endre (így ismeri mindenki) arról is nevezetes, hogy ha kell, akár 30 pulóvert is elővesznek választékul, a vevők kívánságára. Nem restek aztán visz- szahajtogatni az ágyneműt, az inget, a kardigánokat, ha az a vevőnek nem felel meg. De hát ilyen ritkán van, mert itt aztán igazán van miben válogatni. Már gondoskodtak a téli holmikról, nagy mennyiségben vásároltak melegítőt, téli nadrágot, gyermek szvet- tereket Fülöp Károly, a vezető, mégsincs megelégedve. Még nagyobb választékot szeretne nyújtani vevőinek. Vannak náluk is hiánycikkek. Például nincs habselyem női fehérnemű, férfi nylon zokni. Nincs minden számban gyerekzokni, férfi ingekből pedig a színekkel van baj. Divatcikkben is nagy a hiány, egyáltalán nem lehet kapni szép divattáskát (egyetlen egy üzletben sem található.) Csak zöldben, vagy feketében. Már aki bordót, vagy drappot szeretne hordani, várjon jövő nyárig, vagy menjen Budapestre vásárolni. Ugyanez a helyzet a divatsáloknál is. Egyáltalán nincs guminadrág, ha kapnak, akkor is csak négyes, ötös számban. Hogyan lehetne ezen segíteni? Fülöp Károly szerint és az ottani eladók szerint úgy, ha nagyobb önállóságot biztosítanának a boltvezetőknek, ha nem kellene terület szerint vásárolni, és elmehetnének más vidéki városokba, ahol esetleg Heves megyének megfelelő árut találnának. Sajnos azonban, a rendelkezés szerint 100 százalékig az egri Nagykereskedelmitől kell vásárolniok, pedig hacsak 25 százalékot vásárolhatnának másutt, már többfajta árut tudnának beszerezni. Helyesnek találná azt is, ha többet járhatnának Budapestre, tájékozódni a legújabb divatról, és ha egyes árukat, mint például gombok, nem kellene tízezerszámra megvásárolni. Mert vannak olyan cikkek, amiből kevesebb is elég lenne. S mi a helyzet] a többi cikkeknél ? Most már csak futtában szaladunk végig a többi üzletekben. Nagyon sokat javult a műszaki- és vasüzletek ellátása. Bőven van zománcos edény, háztartási cikk, aluminium edény. Az óriási raktárban egymillió 300 ezer forint értékű áru várja a vevőket. Pedig tavaly még itt volt a legnagyobb panasz. Már az Üvért- nél van az eladónak és vevőnek is egyaránt panasza. Hosz- szú hónapokig nem lehetett kapni almareszelőt, ami pedig fontos a kisbabáknak. Most már van almareszelő, de nincs cumis üveg. Vagy egyáltalán nem lehet kapni paradicsomos üveget. A KERAVILL sokkal több kerékpár alkatrészt és női kerékpárt igényelne, mint amennyit kap. Mosógépből sem ártana, ha többet küldenének le vidékre, mert az igények megnövekedtek. Legmegelége- dettebbek talán az Édességboltban, ahol aztán valóban van bőven választék finom minőségű áruk, csokoládé, cukorka, keksz. Itt nincs fennakadás. Mikor végétért a körutam, kicsit zúg a fejem, káprázik a szemem. De mégis rájöttem, mi a hiba, bizony Budapestnek eléggé mostoha gyereke Eger és az egri nők, akik sokkal szebb, sokkal nagyobb választékot követelnek. Lépést szeretnénk tartani a pestiekkel. Ehhez pedig a Belkereskedelmi Minisztérium jóindulata is kell. És az, hogy az üzletek merjenek többet raktározni, ne fogyjon el a szép és jó áru. Az is fontos, hogy a kereskedelem több támogatást, nagyobb önállóságot kapjon. Tartsanak több divatbemutatót, hogy fejlesszék az eladók ízlését. Ezzel biztosan növelhetik majd a kereskedelem forgalmát és a vevők bizalmát. TÖKÖS KÂROLYNÊ ÜNNEP UTÁN ... Három képünk az ünnep utáni munkanapról szól. Bányászaink új lendülettel láttak a munkához a szénben, az ércben, hogy becsülettel teljesítsék az éves tervet. A bányásznapi készülődés lendülete és eredményessége biztosíték erre Húszezer mázsa bikavért adó szőlőfajtát préselnek az új egri szőlőfeldolgozó tizemben Egerben többmillió forintos beruházással új szőlőfeldolgozó üzem épül. A munkálatok nagy részét már befejezték, jelenleg éjjel-nappal dolgoznak az építők, hogy szüretre az új üzemben is megkezdhessék a bőségesnek Ígérkező szőlőtermés feldolgozását. Az új üzem létesítésével nemcsak mennyiségileg növekedik a borforgalmi vállalat kapacitása, hanem minőségileg is jobb bort tudnak előállítani. Évente, így ez év őszén is, tizenöt—húszezer mázsa olyan szőlőfajtát préselnek és szűrnek hordókba, amely a világszerte ismert egri bikavért adja. Bővül a feldolgozó üzem berendezése is. Több nagy teljesítményű hidraulikus szőlősajtoló, bogyózógép kezdi meg szüretkor a munkát. A borforgalmi vállalat már biztosította az üzemeltetéshez szükséges szőlőmennyiséget. A termelőkkel eddig ötezer mázsa szőlő átadására kötöttek szerződést, a többi szőlőt pedig a vállalat célgazdasága adja. A borforgalmi vállalatnál intézkedést tettek, hogy a jövőben a maga eredetiségében kerüljön a fogyasztókhoz a híres egri bikavér, és a többi nemes borfajta. A jövő évben új palackozó építését kezdik meg, ahol több ezer liter minőségi bort szűrnek majd az üvegekbe. cÁh&mj^L „kjjJjjjkók” hogy mindig a határt járta. Hogy mért került kuláklistára, nem tudom. Székes fődeket vett, talán attól» — mondja Pál János.-Kocsmás ember nem vót, kényes, büszke ember nem vöt ő se, se a fia. Messziről köszöntek mindenkinek a faluban» — mesélik róla. Kozora Szalai József elmondja. hogy segítette ki Gál Imre kocsival .igával, ha rászorult Elmesélik, hogy a fiát azért nem fogadták el a múlt rendszerben tanítónak a községi elöljárók, mert demokratikus ember volt. Szinte megdöbbentő az az egyöntetű tisztelet, amellyel Sári Gál Imre nevét kimondják a legkülönfélébb emberek. Ilyen lenne egy kulák? Az a birkalegelőnek használt szikes föld tenné azzá, az a huszonnégy hold, amelyet termővé tört, s amely azután is nehéz izzadságcseppet követelt minden kalászáért? Vagy az az egyszál ember, akit segítségül felfogadott, aki asztaluknál evett, s jóformán családtagnak számított? Hiszen mások is fogadtak segítséget, ha odahaza kevés volt a munkáskéz, középparasztok, akiket soha senki nem nevezett kuláknak! • •«Olyan szerencsétlen család nincs még egy a faluban» — mondják, amikor özvegy Tasi Pétemé nevét említem. Hadd mondjam el a történetüket. Tasi Péterné szegényparaszt lány volt, egygzál ruhában vette el az ura. Nem sokat éltek együtt A húszéves Tasi Pétert behívták katonának, tényleges idejére, amikor leszerelt, mozgósították az erdélyi bevonulásra. utána pedig alig volt itthon három hónapig, behívták újra és vitték az. orosz frontra. Többet nem jött haza már, ott veszett valahol a Donnál. Három kisgyerek maradt utána és harmincöt hold föld. Tasi Péterné felajánlotta a földet, mert egyedül nem bírt vele, de a gyámhatóság nem engedte ,hogy leadja: «a gyerekeké a /öld/» Ebben az esetben nejn a legjobb szolgálatot tette a gyámhatóság a kicsiknek. Mire a földet leadhatták, Tasi Pétemé már kuláklistán volt és vele együtt a három gyerek, aki az apját jóformán nem is ismerte. így lett "kulák» a szegényparaszt lány az uráért, akivel alig élt, a harmincöt hold földért, amelyben öröme, haszna nem volt És ezért nem tanulhatott tovább ifjabb Tasi Péter és Tasi Mária; ezért tették ki a kislányt (most tjzenhétéves) az állásából Miskolcon is, Putnokon is. Jelenleg pályamunkás. Tasi Pétemé ugyancsak pályamunkás, hét végén jár haza. Bukodi Ferenc, aki 48-tól dolgozott náluk, amíg a földet leadhatták (megművelni meg kellett addig is s asszony azt egyedül nem bírhatta) elmeséli, mennyi zaklatáson, mennyi szenvedésen ment keresztül a család az elmúlt évek alatt- Egyszer télvíz idején kirakták őket bútorostul az udvarra. Rendben van, mindez már a múlté. Ne bolygassuk a régi sebeket! De özvegy Tasi Péterné kuláklistán van még most is! Amikor a rehabilitáció elkezdődött, járási és községi, vezetőkből alakult egy bizottság, s ez a bizottság felülvizsgálta néhány kulákként számon tartott család ügyét. Tizenegyet javasoltak réhabilité- lásn ; e.. a tizenegyet a köz- inács annak rendje-módMegkezdőd nek a beiratások az Állami Zeneiskolában Szeptember 7—8-án, délelőtt 10— 12-ig és délután 4—7-ig lehet jelentkezni a Zeneiskolába és a Zenei óvodába. A zeneóvodába kizárólag 5—7 éves korig vesznek íel tanulókat. 1a szerint el is fogadta. S a többi tizennyolc? Arról nem esett szó. Pedig a falu népe tudja legjobban, ki a kulák és ki nem, s a falu népe nem tartja kuláknak Sári Gál Imrét, sem Tasi Pétemét, s akad ilyen még nem egy. Ott van a huszonhétholdas Gál Ferenc (most már ugyan nem igen van neki több hat holdnál) — ő még cselédet sem tartott, maga dolgozott a családjával. Róla mesélik, hogy lámpát kötött a lova homlokára, úgy szántott egész éjjel... Följegyzésre méltó Bocsi János esete is. Tizenkilenc holdon gazdálkodott, annál több sose volt neki. De meghalt az anyósa és ráhagyott tizenhét holdat. Ez a föld sohasem lett Bocsi János tulajdona. Amikor elkövetkezett a hagyatéki tárgyalás, írásban lemondott róla. De közben hozzáírták a tizenhét holdat az ő valóban meglévő földjéhez, s Bocsi János tizenkilencholdas középparasztból eképp lett harminchatholdas kulák — papíron... • Nem, a rehabilitáció nem zárulhat még le Füzesabonyban. Miből lehet mégállapítani, hogy kulák-e valaki valójában? A földje nagyságából? Abból is. De a föld nem az egyetlen, s nem is a legfőbb ismérve annak, hogy ki a kulák, ki nem. Ha utána néznek a faluban nyilvántartott tizennyolc kulák ügyének, ha megtudakolják, ki dolgozott, ki nem, ki tartott cselédet és hányat, hogy bánt velük, milyen embernek ismerik, becsapta-e földiéit, vagy éppen segített rajtuk,---eg yszóval, ha alaposan megvizsgálják a körülményeket, ha a falu dolgos népének ítéletére támaszkodnak, találnak még sok javítani, helyrehozni valót Ha ez megtörténik, akkor — és csak akkor haladhat tiszta lappal tovább Füzesabony. Gács András Épül az első magyar perlongyár A nyergesújfalusi Magyar Viscosa-gyárban mintegy 40 millió forint költséggel periongyárat építenek A gépi berendezések majd a Német Demokratikus Köztársaságból érkeznek Jelenleg is több magyar mérnök tartózkodik az NDK- ban, hogy a gyáatási folyamatot elsajátítsa. Az ország első periongyára a jövő év közepén kezdi meg munkáját s évente 1000 tonna textilanyag tartóssá tételére elegendő perionrostot gyárt. A második ötéves terv időszakában még két üzem létesül a Viscosában: a perlon- selyemgyár és a panakril műszálgyár.
