Népújság, 1956. augusztus (60-67. szám)

1956-08-29 / 67. szám

4 NÏPÜJSAG 1958. augusztus 89. szerda ÜGY GONDOLOM, hogy nem sokan tudnak otthon azokról a kultúra ikerekr 51, amelyet irodalom, zene, film terén elértünk Bulgáriában. Én is csak úgy tudtam meg ezt, hogy könyvért menlem a Magyar Intézetbe, s az ott ta­pasztaltak, hallottak alapján kaptam képet a bulgáriai kul- túrkapcsolatainkról Első úti levelemben azt írtam, hogy nálunk, Magyarországon ke­veset tudnak Bulgáriáról, a bolgár nép életéről, kultiirá* járói. Nos, annál többet tud­jak rólunk, magyarokról Bul­gáriában, elsősorban az iro­dalmunkon keresztül. Nem tudtam hová lenni a meglepetéstől, amikor a szó­fiai Magyar Intézet kedves, fiatal titkára egymásután vet­te elő a könyvszekrényekből a bolgár nyelvre lefordított magyar műveket Talán nem érdektelen, ha felsorolok ezek­ből a könyvekből, hogy képe legyen olvasóimnak a magyar irodalom hatalmas térhódítá­sáról, sikereiről, nagy nép­szerűségéről Bulgáriában. Elöljáróban le kell szögeznem, hogy a felszabadulás előtt alig néhány könyv jelent meg a magyar íróktól, s a felsorolt könyvek 1947—1956, de főként az utóbbi 4—5 év alatt bolgár nyelven művenként öt-hatezer példányban lett kiadva. Kezdem talán egy egri VO' natkozással. A bulgár nyelven kiadott magyar irodalmi mű­vek közül a legnagyobb sikert I Kultúrsikereink Bulgáriában ~~| és legnagyobb példányszámot Gárdonyi Géza „Egri Csilla­gok” műve érte el, amely 10 ezer példányban lett kiadva és — egytől egyig elfogyott. Tízezer könyv Egerről, az egri vár hős védőiről, a ma­gyar történelem ragyogó hő­siességéről egy idegen ország­ban! Mi ennek a nagy érdek­lődésnek a titka? A két nép közös sorsa. Bulgária és Ma­gyarország egyaránt török iga alatt volt. (Bulgária 500 évig.) Mindkét nép hősies harcokat vívott a törökökkel s népeink egyaránt megőrizték nemzeti egységüket, kultúrájukat az évszázadok során. Iván Vazov, a bulgár nép Gárdonyi Gézá­ja, lélekemelőén szép művek­ben örökíti meg népe életét, harcait a török rabságban. Ezért fordult a bulgár nép egy másik nagy író műve felé olyan nagy érdeklődéssel, sze­retettel, tisztelettel. Legjel­lemzőbb az Intézet titkárának az alábbi megjegyzése: „Az egri csillagok”-at soha nem találja a könyvespolcokon, mert ahogy egy példány bejön az olvasóktól, már viszik is azonnal mások- Előjegyzé­seink vannak erre a könyvre... (Az „egri csillagok”-at egyéb­ként 1955-ben fordították bul­gár nyelvre.) Molnár Ferenc l„Pál utcai fiúk” művét már 11947-ben lefordították, s hat­ezer példányban jelent meg. A MAGYAR klasszikusok közül nagyon szeretik Petőfit Bulgáriában. Petőfi válogatott művei 1955-ben ötezer pél­dányban került kiadásra. Az első kiadás 1954-ben jelent meg háromezer példányban. Jókai Mór ,Aranyember”-e 1955-ben lett kiadva ötezer pél­dányban. Mikszáth Kálmán: „Különös házasság” című könyve 1956-ban két kiadásban került az olvasók kezébe! Mó­ricz Zsigmondtól a „Roko­nok”, „Szegény emberek”. (A „Rokonok” 1956-ban jelent meg ötezer példányban.) Ki­adták Petőfi „Hóhér kötele” c. prózai művét is. Továbbá a „János vitéz”-t Megjelent a «Magyar költők antológiája» is. Sok könyv jelent meg a felszabadulás utáni irodal­munkból is: Szabó Pál «Egy darab föld», «Emberek». Aczél Tamástól: «Vihar és napsütés», »A szabadság ár­nyékában«. Veres Pétertől: «A pályamunkások» 1952-ben öt­ezer példányszámban jelent meg. Illyés Gyula: «Magyar népmesék», «Petőfi» (1956-ban hatezer példányban). «Pusz­ták népe» (1954-ben négyezer példányban) művei nagy nép­szerűségnek örvendenek. Barabás Tibor: «Egy bá­nyász élete» (1948, ötezer pél­dányban), Vass Zoltán: «Ti­zenhat év a börtönben», Goda Gábor: «Farkasok között». Il­lés Bélától: «Fegyvert s vitézt éneklek», a «A nép szabad­ságáért», «Kárpáti Rapszódia» című könyvek jelentek meg. Tardos Tibor: «A gyári be­lépő». Örkényi István: «Há­zastársak» (1953-ban négyezer példányban), Szeberényi Le­hel: «A hegyek elmozdulnak» (1955-ben hatezer példányban). És még lehetne sorolni egy ideig a bulgár nyelvre lefor­dított magyar műveket, de ta­lán ennyi is elég ahhoz, hogy csodálkozzunk, egyben büsz­kék legyünk bulgáriai irodal­mi sikereinkre. UGYANAKKOR elismerés­sel kell adóznunk a bolgár nép kultúrszomja felé! Mint­egy 150 ezer kötet magyar írói alkotás bolgár nyelven! Igen nagy dolog ez. Büszkék lehe­tünk íróinkra, költőinkre, iro­dalmi kultúránkra, amely — íme — Bulgáriában is hódít százezreket. És hadd írjam meg még azt a kedves epizó­dot, amelyet ugyancsak a Ma­gyar Intézet titkára mondott el, mint személyes élményét. «Egyszer egy bolgár falusi or­vos rendelőjében böngésztem a 20 könyv között, s meglepe­tésemre két magyar könyvet találtam: «Az egri csillagod­at, és «A hegyek elmozdul­nak» című műveket — mon­dotta a fiatal titkár. , Véletlen? Lehet, de mégis jellemző történet, epizód, él­mény. Lovcsányi Jenő ORSZÁGJÁRÓ DIÁKOK FILM EGY SZÉP LÁNY FÉRJET KERES Üjból olasz filmet tűzött műsorára az egri Vörös Csil­lag Filmszínház augusztus 30-tól szeptember 1-ig. A szép lány férjet keres filmben Anna Zaccheo szegény lány lé­tére szerelmi házasságról álmodozik. Szerelmes és boldog akar lenni. Becsületes munkával szeretné előteremteni ke­lengyéjét, ez azonban nem könnyű dolog egy olyan lány­nak, aki feltűnő szépségével túlzottan magára vonja a ..fő­nökök” figyelmét. Milyen sors vár erre a szép nápolyi lányra? — Azt hi­szi ,sok keresés után végre rendes főnökre talált, aki nem­csak a nőt látja benne. Ez azonban csak rafináltabb, mint a többiek, és sikerül is megszédítenie Annát. A lány két­ségbeesve döbben rá, hogy a történtek után már nem le­het szerelmese, Andrea felesége, s öngyilkosságot kísérel meg. Szégyenében elhagyja a szülői házat, és most már az éhség kényszeríti ,hogy elfogadja az öreg, de gazdag hal­kereskedő házassági ajánlatát, azt a prostitúciót, melyet a világ törvényesen jóváhagy és szülei is óhajtanak. A végső döntésnél azonban mégis visszariad attól, hogy megvásárol­ják, mint egy luxuscikket. — A sors ismét összehozza And­reával. A férfi még mindig szereti Annát, de túlságosan fél­tékeny ahhoz, hogy felejteni tudjon. Ügy érzi, szülei sem fogadnák szívesen, ha egy ilyen lányt vinne a házhoz. — Anna magárahagyatottan, összetört álmokkal tér vissza a szülői házhoz. ____ l* T)OZIK fí) ÜSORA Egri Vörös Csillag Filmszínház; Augusztus 29. Kati és a vadmacs- ka (magyar). Augusztus 30-tól szeptember 5-ig: Szép lány férjet keres (olasz). Szeptember 2-án délelőtt 11 óra­kor matiné: Expressz szerelem. Egri Bródy: Augusztus 29. Rumjancev-ügy (szovjet). Augusztus 30-tól szeptember 5-ig: Véletlen találkozás (bolgár). Eger, Béke: Szeptember 1—3-ig: Vörös és fe­kete II. (francia). Eger, Szabadság: Szeptember 1—2-ig: Zsongó meló­diák (német). Füzesabony: Augusztus 29—30: Buksi megke­rül (csehszlovák). Gyöngyösi Szabadság: Augusztus 29-én: Békében élni (szovjet). Augusztus 30-tól szeptember 5-ig: Az ördög szépsége (francia). Szeptember 2-án matiné: Kék vércsék erdejében. Gyöngyösi Puskin: Augusztus 29-én: A Rumjancev- ügy (szovjet). Augusztus 30-tól szeptember 5-ig: Egy nap a bíróságon (olasz). Hatvan: Augusztus 29-én: Vörös és fekete I, (francia). Augusztus 30-án: Simon Meny­hért születése (magyar). Augusztus 30-tól szeptember 5-ig: Vörös és fekete II. (francia). Pétervására: Augusztus 29-én: Nagy kísértés (nyugatnémet). Pár nap még ég újra kezdő­dik az iskola . . . Két hónapja is elmúlt, hogy az iskolákban befejeződött a tanítás, s az utolsó éves közép- iskolásokat érettnek nyílvání­tották. — A nyári időtöltés célja a pedagógus és a diák számára a pihenés, erőgyűjtés időszaka volt Jártamban-keltemben sok egri diákkal találkoztam és ér­demesnek tartom, hogy beszá­moljak róluk, foglalatosságuk­tól. Égerben és a környező vidé­ken sokfelé akadtam középis­kolásokra a termelőmunka kü­lönböző ágaiban A Gyümölcs- feldolgozó Vállalatnál, állami gazdaságokban, a cséplésnél, de még más vállalatnál is szor­goskodtak középiskolás fiúk, lányok. A felnémeti kőbányában a most érettségizett és az egye­temre készülő Szakács Géza értékesíti munkaerejét. Szin­tén a Dobó Gimnáziumban végzett Máté Miklós, aki most Nos2vajon szüleinek segít a föld javainak betakarításában. Huszonhárom, különböző év­folyamú diákkal találkoztam Budapesten, a Molotov-téri hajóállomásnál. Az egri Városi DÍSZ Bizottság toborzására in­dultak el Egerből, hogy az ár­vízsújtotta Mohács-sziget újjá­építésében kivegyék a részü­Ezután a Balaton mentén, Siófokon akadtam össze eg­riekkel, ugyancsak Dobós gim­nazistákkal. Mint tavaly, most is itt töltik a j utalomtáboro- zás két hetét. A siófoki gim­názium udvarán verték fel sát­rukat. s huszonegyen élvezték — már amennyire az időjárás engedte — a Balaton áldásait. A Tihanyi félszigetet is meg­látogatták a napokban — el­beszélésük szerint. Esténként szórakoznak, s nagyszerű mű­Körutamon találkoztam Ur- bán Ferenccel* a Szilágyi Er­zsébet Gimnázium «véndiák­jával». Versenykerékpárjával indult el otthonról balatoni túrájára, s már éppen vissza­térőben volt Az Alpári Gyula Közgazda- sági Technikum leánytanulói is vándoréletet folytattak a 'Balaton szép vidékén. Hol Ti­hanyban. hol más 'községben telepedtek le néhány napra. A legélményszerűbb benyo­másokat a Gárdonyi Géza Ta­nítóképző táborában szerez­tem, ahol egy napot töltöttem marasztaló vendégszeretetük­ből. Badacsony egyik öblében te­lepedtek le, mintegy százhar­mincas létszámmal. A fiúk sátrakban, a lányok a község általános iskolájában alszanak­Nagy kirándulásuk körül­ményeiről a következőket tud­tam meg Papp Sándortól, a tá­bor parancsnokától: Régi ter­vük valóraváltása diákságunk érdeme. A tanévben végzett társadalmi munka, s a nagy­sikerű «Képzelt beteg» előadá­saiból befolyt összeg — 18 ezer Ft — lehetővé tette az anyagi fedezetet. A színdarab szerep­lői ingyen jöhettek, a többiek még százötven forintot fizet­tek. Tíz nevelő volt velük. Azzal a benyomással távoz­tam innen, hogy a jövő peda­gógus-nemzedéknek ez a száz egynéhány tagja szívesen em­lékezik vissza mindenkor e két hét gondtalanságára, él­ményeire. amelyet példaképe­iknek, jó tanáraiknak köszön­hetnek. Szilánk Olivér Eger. DCezdödik a izúiiwad Megkezdődtek a próbák az Egri Gárdonyi Géza Színházban 14 bemutató — dráma, operett, vígjáték és szatíra — szórakoztatja majd Eger közönségét Apró szeplők a műemlékek városában Eger város szülő­helyem, itt is nevel­kedtem. Városom hő­si múltjával, szépsé­geivel, nevezetessé­geivel már szüleim megismertettek isko­lába lépésem előtt. Ahogy növekedtem, úgy hallottam egyre gyakrabban, hogy mi­lyen szép ez a város — a mi városunk — és hogy milyen büsz­kék lehetünk rá, kik itt élünk. Csendesen elhittem, erősítget- iem minden meggyő­ződés nélkül az ide­gen igazát. Valahogy úgy voltam városom szépségével, híressé­geivel, mint az em­ber az egészséggel. Természetesnek talál­tam, hogy van és hogy olyan, amilyen. Csak akkor vettem igazán észre Eger szépségét, amikor összevetéseket tehet­tem a különböző vá­rosokkal, helyekkel. A sors évekre szám­űzött szülővárosom­tól, de ez az idő csak mintegy érlelte ben­nem az igaz patrióta oüszkesegemet. Bol­dogan látogatok haza és úgy érzem, amikor megpillantom a távol­ból a Székesegyház Kimagasló tornyait, a kedves, ismerős he- jyzKJt, házakat, hogy városom szívére szo­rítja megtérő gyer­mekét. Már nem vá­gyódom innen seho­vá. Budapest sem csá­bit. Itt szeretnék élni a vár tövében, hol még a levegő is dicső történelemtől terhes. Meggyőződésem, hogy a 400 évvel ezelőtt élt ősök tettei örök ihletöi lesznek ifjúsá­gunk, egész népünk hazafiságának. Tör­ténelem — emlékek... Itt ringatták Bródy Sándor bölcsőjét, ez a föld adott örök nyug­helyei Gárdonyi Gé­zának. Emlékek—mű­emlékek . . . Mint megannyi épület, szin te annyi műemlék. Barokk és későba­rokk, copf-stílusban épült házak sorakoz­nak egymás mellett- Gyönyörködünk a templomok szépségé­ben, tiszta, lágy vizé­vel hívogat a strand, az uszoda, arról pe­dig beszélni sem ér­demes, hogy az igazi egri bornak nincsen párja széles ez or­szágban. Néha-néha haza­jövet láttam, hogy épül, hogy szépül, hogy fejlődik váro­som. Igen tetszetősek az utóbbi évek mun­kálatai, alkotásai. A Sztálin út folytatása a város szíve felé meglepően új színt adott Egernek. Igen szép es kedves hely lett a Kossuth téren felállított tej-espres- só. A tervezőket csak dicsérni lehet azért, hogy az új épülete­ket gondosan illesztik, bele a műemlékek koszorúzta környezet­be. Erre igen jó példa a Főiskola mögötti MÁVAUT - állomás. Szépen restaurálják a régi épületeket. Kü­lönösen tetszik a leánygimnázium épü­letének helyreállítása. Néhány napja már a Főiskola épülete mel­lett is állványok so­rakoznak. (Nagyon rá is fér a javítás!) Né­hány szeplő, — vagy mondjuk így: szép­séghiba — mégis akad ebben az idegenfor­galmáról is annyira nevezetes városban. Az idegen, aki elő­ször jár Egerben, gyönyörködik a virá­gokkal, fákkal ékes­kedő Sztálin út szép­ségeiben, a reformá­tus templom kissé svájcias jellegű tor­nyában, a gyönyörű székesegyházban, de meglepődik, mikor megpillantja a temp, lom alatt elhelyezett borkóstolót. Egyesek talán csak a vállukat vonogatják, gondol­ván, hogy ez így ter­mészetes, hiszen Eger­ben vagyunk, a bor egyik kifogyhatatlan hazájában. Mások azonban nem köny­velik ilyen egysze­rűen el a látottakat és talán olyan kérdés vetődik fel bennük, hogy vajon nem lehe­tett volna a borkós­tolónak jobb helyet találni? A Népújság szer­kesztőségének épüle­tével szemben egy «vízcsöpögő» áll. Igaz, hogy az ízlések kü­lönbözők, de sokak­nak egyáltalán nem tetszik. Megjegyzendő azonban, hogy a gon­dolat helyes. Nagyon szép lenne a város­ban néhány szökőkút. Sokkal szebb, mint az efajta «csöpögő». Egy szökőkút elkel­ne mindjárt követke­ző állomásunknál is, a Székesegyház előt­ti parkban. Elszórna, rító látvány a Lí­ceum és a Székesegy­ház előtt elterülő park. S ez bizony már így áll évek óta. Ha valahol, ott igazán nagyon sok idegen megfordul. Milyen jó fényképezési lehető­ség is nyílna a park­ban, — esetleg egy szökőkúttal! — Ahogy a parkból távozunk, messziről szemünkbe -ötlik egy nem egészen tetsze­tős, sőt egyszerűbben kifejezve: csúnya, ki­állító háznak nevezett valami. Ismeretter­jesztő Társulat! Szebb lehetőség nem ada­tott? Maga az a tény, hogy nem ülik oda a Főiskola ódon fala mellé, már elég len­ne. De csúnya is, bár maga az elképzelés helyeselhető, de nem itt! Hogy a környéken maradjunk, térjünk be az érseki épület kertjébe egy pillan­tásra — több időt nem érdemes ott tölteni. — Ezt a par­kot is el lehetne más­képp képzelni, mint ahogy most látható. Hogy hogyan lehetne megszépíteni, azt a kertészek, illetve az illetékesek jobban tudnák nálam. A gyö­nyörű, egetnéző fe­nyők lábánál kukori­ca nyúlik a magasba- Alatta vígan sütkére­zik a bab, búsan szá­rad a krumpli szára. Itt aztán valóban ki­használnak minden négyzetmétert, — jut eszünkbe, de talán vi­rágok stílusosabbak lennének. A város egy-egy pontján sátrak áll­nak, hol frissítőket mérnek. Sűrű csopor­tosulás jelzi, hogy a kereslet számottevő. Meleg van, szomja­sak az emberek. So­kan azonban csak vi­zei kívánnának, egy­szerű, friss vizet, ahogy azt a termé­szet adta. Vajon nem lenne helyes néhány ivókutat létesíteni a város utcáin, terein, de legalább a parkok­ban? Néhány héttel ez­előtt Veszprémben jártam. Ott, különö­sen a várban levő épületek tetszettek. Tetszettek, mert szín­ig, azt a hatást keltet­ték bennem, mintha Egerben jártam vol­na. Ott is a barokk és a copf az uralkodó stílus. Azonban nem ez volt az érdekes. Sokkal inkább tet­szett, hogy ott a mű­emlékeken kicsi táb­lácskák szerényked­nek, melyeken ma­gyarázat olvasható. Veszprémben úgy lát­szik gondoltak arra, hogy nem minden lá­togató műépítész, il­letve művészettörté­nész,, sőt idegenveze­tő sincs minden láto­gatóval. Az is tetsze­tős hogy a várkapu­nál egy fémtáblán az egész vár története ol­vasható — legalább is dióhéjban. Helytelen volna azonban, ha nem ven- nők észre, hogy ilyen magyarázó táblácska Egerben is akad. Lát­ható például a me­gyeház kovácsolt vas­kapui mellett. Ez na­gyon szép, de a láto­gatók sokasága az ol­vasás közben helyes­írási helytelenségeket is lelhet, mely már nem dicsérendő. Igaz, nem olyan szembetű- nőek, mint amilyenek a strandon, vagy a parkokban találhatók, de a hiba, az hiba. Még beszélhetnénk egyébről is, de egy­szerre ennyi is elég. Remélem, nem haso­gattam szőrszálakat és soraimból az ol­vasható, hogy tolia­mat városom szerete- te vezette. Szívből kí­vánom: legyen még szebb Eger! Az idege­nek hadd csodálják, a helybeliek érezzék még jobban itt ma­gukat. NAGY ANDOR egyetemi hallgató.

Next

/
Thumbnails
Contents