Népújság, 1956. augusztus (60-67. szám)
1956-08-29 / 67. szám
1936. augusztus 29. szerda 5 A második ötéves tervben jelentős beruházásokkal bővül, gazdagodik egyik legjelentősebb vasipari üzemünk, a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat. A beruházások során mindenekelőtt megjavítják a közlekedést és a vasúti szállítási viszonyokat. Mintegy 28 sínkilométer hosszúságban átépítik és nagyobb teherbírásúvá teszik a Vámosgyörk— Gyöngyös közötti vasútvonalat, Gyöngyöshalásztól pedig külön sínpár vezet majd az üzembe. A gyár területén öt sínpárból álló rendezőpályaudvar lesz, s így tökéletessé válik az anyagszállítás, az üzem kiszolgálása. Még a tavasszal hozzákezdtek egy új üzemrész, a hegesztőtelep építéséhez. Ez az ország legkorszerűbb hegesztőüzeme lesz majd, ahol német gépekkel magas feszültségű villamosáram segítségével végzik majd a sínek hegesztését. Nagy szükség van erre, mert a jelenleg használatos ívfény hegesztés korántsem alkalmas erre a célra. Azért is égetően szükséges a villamos hegesztés, mert a rugalmas kitérők csúcssíneit még mindig egy fővárosi üzem hegeszti össze a váltógyáriak számára. Az új üzemrész 10—12 millió forintos költséggel készül majd el, s naponta többszáz tonna sínt lesz majd képes összehe- geszteni. . Nem egyszer születik olyan vádirat az ügyészségen, mely nem gyilkos, tolvaj, vagy veszedelmes bűnöző fejére kér szigorú büntetést, hanem olyan vezetőknek, műszakiaknak kéri büntetését, akik hanyagul látták el feladatukat, nem törődtek a rájuk bízott legfőbb érték, — az ember egészségével, életével. Ez a vád van olyan súlyos — ha nem súlyosabb —, mint a szerszám ellopás, vagy a sikkasztás. Nem mintha egyenleget tennénk az aktív bűnözők és a gondatlanok, nemtörődömök között, azonban ha emberéletről van szó, nem kerülheti el senki sem a felelősségrevonást. Hogy mennyire szükség van erre, azt mindennapi életünk igazolja legjobban. Az utóbbi hónapokban, sajnos, elég gyakran fordulnak elő balesetek, nem ritkán emberáldozattal. A felelőtlenség, a szabályok be nem tartása, az embertelen gondatlanság áldozatokat követel. Nézzünk talán a közelmúltból egy-egy példát. Alig néhány hete hírt adtunk róla, hogy Ádám Pált, az egri Állami Gazdaság szerelőjét áramütés érte és meghalt. Rövid, szomorú hír. A hír mögött pedig igen komoly fogyatékosság, felelőtlenség van. Ádám Pál 34 éves korában lett a gondatlanság áldozata. Nézzük, mi volt a baleset okozója. Szabályok írják elő, hogy milyen műhelyben lehet villanyhegesztést végezni. Rendelkezik ez a szigetelésről, a védő- berendezésekről, stb. Ezt ebben a gazdaságban nem tartották be. Vizenyős talajú, földes teremben, a legelemibb védőeszközök nélkül folyt a munka. Nem volt védőfedél az amúgy- is rossz és szabálytalan kapcsolókon, töredezettek voltak a biztosítékok, rosszul kötötték be az áramot. S mindezt senki sem tudta, azaz aki tudta, sem intézkedett. Hiányzott a törvényben előírt műszaki ellenőrzés a gazdaság részéről. A Villamosművek viszont még ha akarta, akkor sem tudta volna ellenőrizni, mert a gazdaság nem jelentette be, hogy ilyen üzemet tart fenn. Felvetődik egy másik kérdés is. Talán nem volt kerete a gazdaságnak rendes műhelyre? — Dehogynem. De a megszokottság, a „jó ez így is” elv elfelejtette a szabályokat és a beruházás elmaradt. A halálos baleset után észbekaptak és azóta már másként van. Rövid két-három hét alatt olyan műhellyé varázsolták a régit, hogy akárhol megirigyelhetnék. Lepadlózták az aljazatot, gumiszigetelőt is csináltak (dupla szigetelőre is tellett), s a kapcsolótáblák is kifogástalanok. Bár most sem késő, — azonban mégis drága ár ez. Sajnos ahhoz, hogy mindezt megcsinálják, meg kellett halnia a gazdaság kiváló szerelőjének. A keret és a lehetőség megvolt rá addig is, csak nagyobb szeretet kellett volna az emberek iránt, pontosság és fegyelem a saját munkájuk iránt a gazdaság vezetői részéről. A felelősség megállapítása ebben az ügyben még folyik. A vizsgálat még tart. Nem vitás azonban, hogy hamarosan vádirat lesz az ügyben és a bíróság kimondja az ítéletét a gondatlanságból bekövetkezett halálos baleset bűntettében. — Meghalt egy ember és utána egypáran talán börtönbe kerülnek gondatlanságuk miatt. Több család is érzi a bajt, s mindezt a szabályok betartásával, a munka becsületes elvégzésével meg lehetett volna akadályozni. Sajnos, a sarudi gépállomáson sem szerették az embereket eléggé. Nem törődtek velük, különben nem lettek volna sorozatos balesetek. Hosszú hónapokon, éveken át hiányoztak a védőberendezések, nem volt balesetbiztosítási tanfolyam, s az odakerülő új munkásokat minden védelmi kioktatás nélkül gépre ültették. Hónapokig nem volt műszaki ellenőrzés sem. Bár a felsőbb szervek és a szakszervezet ezeket reklamálta és figyelmeztette is Dobó István igazgatót és Barkóczi György főmérnököt, azok mégsem csináltak rendet. A mulasztás persze csakhamar megbosszulta magát. A hiányzó körfűrészburok miatt Köles Béla balesetet szenvedett. A gépállomás vezetői még ezt sem tartották komoly figyelmeztetőnek. Fel sem jegyezték a baleseti könyvbe. Ment minden tovább mindaddig, amíg egy halálos kimenetelű baleset észre nem térítette őket. Szűcs Imre fiatal traktoros nem volt kioktatva a balesetvédelemre, egyik baleset alkalmával életét vesztette, a traktor maga alá temette. Nem történt volna meg ez a baleset, ha Szűcs Imrét kioktatják arról, hogyan kell a megfeneklett traktort kivezetni a földről. Ezt a balesetet már nem lehetett elhallgatni. Szaladtak hát fűhöz-fá- hoz, hogy magukat tisztázzák. Attól sem riadtak vissza, hogy hamis igazolásokat készítsenek felelősségük palástolására. Azonban már késő. Előbb kellett volna felocsúdni a nemtörődömségből. Mulasztásuk, gondatlanságuk, nemtörődömségük súlyos áldozatot követelt. A halottat nem lehet feltámasztani és az utólag mással aláíratott hamis igazolás nem fogja megmenteni a bíróság előtt a felelősöket attól, hogy gondatlanságukért el ne nyerjék büntetésüket. Sajnos, nem ez a két hely az egyedüli, ahol ilyen problémák vannak. Sorolhatnánk több esetet is. Egerben, a Bajcsy Zsilinszki utcán másfél A boconádi iskola és nevelői lakások rendbehozatalára kaptunk 15 ezer forintos felújítási keretet. A munkálatokat a tanács vezetné házi kezelésben. Sürgősen két mázsa cement, homok, mész és vályog kellene, de a bank csak előzetes engedéllyel utal ki pénzt. Elszámolási csekkel nem vásárolhatok, mert a kiutalt két mázsa cement nem tesz ki 500 forintot. I A gépállomás vontatójával hónapja egy fiatal villanyszerelő vesztette életét az önfejűség miatt és a biztosítás hiánya miatt. Ugyancsak Egerben, a Tihaméri állomásnál Kormos Sándor fuvaros gerendaszállítás közben lelte halálát, mert szabálytalan szekeret használt a szállításhoz. Egercsehiben bányaszakadást okozott a műszaki biztosítás hiánya, míg Hatvanban Kiss József életével fizetett a kontárkodásért, azért, mert nem szakember létére villamosvezetékkel dolgozott. Mindezek szomorú példák. De el kellett mondanunk, hogy okuljunk belőle mindannyian. Legfőképpen pedig azok, akik emberek sorsáért felelősek és akik nem akarják megérteni, hogy a balesetvédelem nem ok nélkül kitalált dolog, államunk nem fölöslegesen követeli meg a legmesszebbmenő biztosítást és védelmet. Nagyobb figyelmet, felelősséget egymás iránt és gondosabb ellenőrzést a munkában. Akkor kevesebb lesz a baleset, kevesebb lesz azok száma, akiket a bíróságnak kell felelősségre vonni bűnös mulasztás miatt. Vigyázzunk magunk és embertársaink életére, hogy valóra válljon legszebb jelszavunk: „Legfőbb érték az ember”. BODI JANOS hozatnám ki az anyagot Hevesről, de most a vontató fontosabb mezőgazdasági munkával van elfoglalva, így fuvarossal hozatnám ki, de annak is pénz kellene. A pénz kiutalásának ezer akadálya. Közeledik az új iskolai év, a nevelői lakások egyre siralmasabb állapotban vannak, mert az elbürokratizált pénzkiutalás akadályoz mindent. Simon Sándor, iskolaigazgató, Boconád NÉPÚJSÁG Harc a 300 ezer tonnáért Nagyobb felelősséget as emberek életéért Tükörkép MINTHA a pokol fenekén lepnénk. A külvilágtól lefelé 240 méteres mélységben egy nagy kútszerű mélységbe kell lefelé kúszni a meredek létrán, hogy megnézhessük a készülő légaknát. Húsz métert haladtak már itt lefelé Berecz Rudolf brigádjának tagjai^akik a hatalmas szénvagyon feltárását segítik elő. Nehéz körülmények között vívnak itt ádáz harcot az emberek minden méterért, minden centiméterért. Ventillátor nyomja be hozzájuk a levegőt, amely erősen páradús és mindenfelé ömlik be a víz. Nem irígylésreméltó itt dolgozni. Víz tör fel az akna fenekén, víz csorog az oldalból, a tetőről, állandó esőben folyik itt a munka. Néhány perc csupán s csuromvíz a ruhánk, elázik kezemben a jegyzetfüzet. Csakis gumicsizmában, gumiköpeny-- ben és sapkában lehet itt tartózkodni, úgy, mint ahogyan az aknamélyítő csapat tagjai vannak. Naponta 68 köbméter víz tör ide be, állandóan víz- szivattyú dolgozik és itt ilyen körülmények között ásnak egyre mélyebbre a derék bányászok. Egy kötélfelvonón 200 literes edény jár fel s le, ebbe lapátolják az akna mélyéről a sáros ,latyakos homokot. Még 12 méter van hátra, még egy hónap nehéz munkája szükséges, hogy végre elérjék a szenet. A külvilági ember megborzong idelent, hisz legfeljebb csak nyomasztó, lidérces álmában kerül ilyen helyre. A kísérteties félhomály, a rossz levegő, a pára, a sár és víz, minden bányakatasztrófát eszünkbe juttat, s talán úgy érezzük, innen már nincs kiút. Ezek után vajon tudjuk-e méltóképpen értékelni a bányászok munkáját. Vajon lehet-e megfelelő szavakba önteni az aknamélyítő brigád hősiességének dicséretét, akik a nehéz körülmények között is dolgoznak a szénért, az ipar kenyeréért. Távozóban néhány nevet jegyeztem fel csupán a brigád tagjai közül. így Berecz Norbertét és Meleg cs Endréét, Antal Elekét, de nemcsak ők, hanem társaik is mindnyájan rászolgáltak arra, hogy hősöknek nevezzük őket. NAGY FÁBA vágta a fejszét az év elején Egercsehi bánya műszaki vezetősége, élén Varga Lajos főmérnökkel. Több mélyfúrás és geológiai következtetés alapján már régebben megtudták, hogy a bó- nya délnyugati részén hatalmas, háromszázezer tonnás szénvagyon fekszik feltáratlanul. Évekkel ezelőtt már kétszer is próbálkoztak a feltárással, el is jutottak egy jó darabon, de hiába. A cél előtt mindig vízbetörés állta el útjukat. A föld megindult alattuk, aztán ellenállhatatlan erővel ömlött be és temetett el mindent a víz, a futóhomok. Áthatolhatatlan volt ez a homokos, vízdús réteg. S ami nem sikerült az elődöknek, minden bizonnyal sikerül majd most. Ficzere b. Miklós elővájási csapata még az év elején hozzálátott a nagy munkához, s azóta már 70 métert haladt előre. Ez a vágat vezet majd a széntelephez, de a nehezebb rész, a vetőkkel átszabdalt vizes, homokos terület még hátra van. A telep megközelítésének másik útja pedig az a légakna lesz, amelyről már az előbb szóltunk. Két fronton indult meg hát a támadás. Az aknamélyítőknek I már csak 12, a vágathaj toknak pedig még 50 méter van hátra. Ha mindkettő célt ér, máris meg lesz az összeköttetés, a légjárat és megkezdődhet a vastagtelepi művelés. Derekas és szép munkát végzett idáig Ficzere b. Miklós csapata. A 70 méteres duplaszelvényes vágat egyenes, mint a nyíl. az erős betonidomkövek szilárdan ellenállnak a nagy nyomásnak. -— Ez már a jó korszerű biztosítás, — mutatja büszkén Józsa Albert vájár, aki társaival együtt most éppen a vizet szivattyúzza. — Hamarabb azért nem sikerült itt áthatolni, mert a nagy nyomás, meg az a töméntelen víz összetörte, tönkretette a fa- ácsolatokat. Most már meg tudjuk vetni a lábunkat és fokozatosan leszívatjuk a vizet. A munka neheze még hátra van. Innen kezdve már csak szimpla szelvényben halad a vágat, mert a homokos, vizes részben a vékony szelvény tar- tósabb, jobban biztosítható. Minden bizonnyal beválik majd Varga főmérnök feltevése. s eszerint csak egy kis ponton kell megvetni a lábukat, csak egy vékony vágattal tudjanak áthatolni a vizes részen, már nyert ügyük van. A víz meg csak hadd jöjjön, a szivattyú győzi, s maid csak! elfogy egyszer. November közepén előreláthatólag már el is jutnak a két méternyi vastag széntelephez a kis csapat tagjai. A tervek már készen állnak az itteni szénvagyon lefejtésére, s ez a rész másfél évig szolgálja majd a termelést. Hadd említsük meg még a feltáró csapatról, hogy derék emberek, a legjobb vájárok mindannyian. Több éve dolgoznak már együtt, értik egymás szavát, minden mozdulatát, teljes az egyetértés, az Összhang és a kollektív munka Bizonyos, hogy ez az erő nagyobb lesz minden természeti akadálynál s kivívja az ember győzelmét a vad elemek szeszélyei ellen. 300 ezer tonna szén! Hatalmas mennyiség, éppen akkora, mint amennyit most népgazdaságunk kér a bányászoktól. Országosan nagy széncsata folyik most e kérelem teljesítéséért, és ezt a nagy harcot segítik Egercsehi bányászai is, amikor elveszik a természettől az értékes kincseket és új széntelepet adnak át a termelésnek. MINDEZ MÉG csak előjátéka annak a nagyarányú rekonstrukciónak. amelyre az ötéves terv folyamán Egercsehiben sor kerül. Ezelőtt ugyanis nem látták tisztán, lesz-e jövője Egercsehinek. Most már megmondhatjuk, igenis lesz. A második ötéves tervben mintegy 30 millió forintos beruházással bővítik, korszerűsítik a bányát. Rendbehozatják a lejtős aknát, új függőaknát nyitnak, újra megnyitnak egy régi aknát- Ismét művelés alá veszik a Szűcs—Bagólyuk alatti részt, ezenkívül több mélyfúrás igazolta már azt, hogy lesz hová tenni a 30 millió forintot. Az első csata tehát megkezdődött az új, vastag telep feltárásával. Derék emberek, jó bányászok a nagy harc katonái. Méltán megérdemlik, hogy az idei bányásznap alkalmával külön elismeréssel adózzunk Ficzere B. Miklós és Berecz Rudolf csapatának. Égető szükség van most a szénre. Bízunk bennetek, bányász elvtársak! CSÁSZÁR ISTVÁN ELŐBB öklével döngette az ajtót, mikor senkisem válaszolt, lábával is rugdosni kezdte. A vékony deszkák recsegtek, nyikorogtak az ormótlan bakancs rúgása alatt. Az ajtó végre engedett- Betámolygott a szobába. — Hé! — üvöltötte, — mi van. így vártok haza. Se meleg, se világos. Hol vagytok? — dülöngélve tapogatózott az ágy felé, ahol feleségét vélte. Az asszony azonban már az első zajra talpraugrott, zajtalanul, mint a macska, az asztal mellé húzódott. A két kicsi gyerek riadtan szipogott, egymáshoz bújtak reszketve, de hangtalanul, mert tudták, hogy egy hangos szó és már ütlegek következnek. A férfi megérezte a pokróc durva da- rócát, rávágódott nyekkenve az ágyra és pár perc múlva már csak részeges hortyogása hallatszott. Az asszony felsóhajtott: Hál’ Istennek, talán ezt az estét megússza, ha elalszik, nincs kötözködés, szitok, ütleg, nincs káromkodás. Az ócska, hálóingnek használt blúzába nyúlt. — Itt a pénz, amit a gyerekeknek gyűjtött, hogyha iskolába mennek, legyen cipőjük, ruhájuk. Ne mondják rájuk, rongyosak a részeg Farkas gyerekei. A lába még mindig reszketett az ijedtségtől, lerogyott a székre, és fejét két kezére támasztotta. Minden éjjel ugyanaz. Vajon meddig bírja még. A szomszédok sajnálkozásától menekül reggelenként, de a tanácsoktól is. — Váljon el, Far- kasné, ne tűrje, jelentse fel férjét a rendőrségen. Úgy sem tudja már megváltoztatni, eladta lelkét a rumnak, a szesznek. — De ő még várt. Nem akarta a férjét, két gyerekének apját meghurcolni még akkor sem, ha tudja, hogy minden este ez vár rá, mint most. Pedig nem így kezdődött. Építőmunkás volt Farkas, szorgalmas, derék fiú. Térdén lovagolta Ha a két kicsit, ha hazajött. Mi van vacsorára, asz- szony? — kérdezte. — és dicsérte a főztjét. Azután, hogy is történt azután? — Kezefejével szétmázolta a szeméből lepergő köny- nyeket. — Mindig kevesebb pénz került haza. Nem volt miből főzni, s a férfi dühösen csapkodott. — Ez vacsora, ez a moslék! És a kanalát, de néha a tányért is levesestől az asszony felé vágta. Felállt és elment. Másnap haza sem jött, s mikor hazakerült? — Nem szívesen gondolt arra a napra. Szeme zavarosan, tétován nézett körül. Rámordult a feléje szaladó kicsire, a szoba megtelt az olcsó, rossz pálinka bűzével. így kezdődött. Azután az építkezésnél először csak figyelmeztették. Neki is szóltak. — Csináljon valamit a férjével. De amikor az egyre jobban kerülte a munkahelyét, elbocsátották. így került ő az üzembe. Szépen keresett- Mikor az első fizetését megkapta, örömmel szaladt haza és mutatta férjének: — Nézd csak, mennyit kaptam, vehetünk belőle neked is nadrágot. A férfi akkor átölelte a derekát és ő felsóhajtott, minden rendbe jön. Másnap — emlékszik rá, — szombat volt. Vásárolni akart, a táskájába nyúlt pénzért, de a rekeszek üresen tátongtak. Nem tudta, talán más helyre tette? Felkutatta a lakást, megvádolta a gyerekeit, tolvajt gyanított, sírva feküdt le akkor este. Éjjel hazajött a férfi. A felvillanó lámpafényben látta piszkos, csatakos, mint aki meghempergett az utca szennyében. Mint az állat, zuhant akkor is az ágyra. Tudta már, hová lett a pénz. TITKOLTA, dugdosta előle, de a férfi fizetéskor ott álldogált az üzem rácsos kerítése mellett. Ha nem adta oda első szóra, végig szidta az utcán, még ringyónak is elnevezte őt, gyerekeinek anyját. Mikor hazaértek, nekiesett a hajának, ütötte-verte, ahol érte, még bele is rúgott. A gyerekek rácsimpaszkodtak a férfire: — Nem bántsd anyukát! — sírtak. De az, mint aki legyeket hesseget, rázta le magáról őket. A szomszédok szaladtak akkor segítségére. Másnap elmondta az üzemben. Segítsenek. Ki is jöttek, de a férjét nem találták otthon aznap sem, másnap sem. Mesélték, összeköltözött valami rossz nővel. Akkor megkönnyebbülten felsóhajtott, úgy érezte, talán jobb így. De elsején a fizetés napján megint ott állt a férfi a rács mellett. Borostás arca évekkel megöregítette. szája sarkán cigaretta lógott, haja lenőtt nyakára, piszkos, szürke ingét verdeste. Elébe lépett, csak a tenyerét nyújtotta ki. Futásnak eredt A férfi utána szaladt és szitkok áradatát zúdította felé. Az emberek az utcán utána fordultak. Szégyelte magát és ezért lecsendesítette lépteit. A férfi kikapta kezéből a szatyrot, amelyben a pénzt vélte, és eliszkolt vele. A pénz ott lapult a blúzában, azt hitte, hogy így meg tudta menteni a pénzt. De éjjel a férfi rájuk törte az ajtót és másnap sötétkék foltokkal az arcán ment munkába. A derekát sem bírta mozdítani. Sziszegett a fájdalomtól, mikor a dohánybálák fölé hajolt. TALÄN egy hónapja sincs, hogy a férfi eljött józanul. Leült az asztalhoz, ölébe emelte a kisfiút. Szépen beszélt vele is és ő megint megbocsátott. Még sem rossz ember — gondolta —, csak hát az ital, csak az ne lenne. A férfi fo- gadkozott a gyermekei életére, nem iszik többet. Állást vállal, ketten dolgoznak, bútort vesznek, ruhát és most?.... Itt van megint ez az éjszaka. Feje lekoppant az asztalra. Mit tegyen, mit? — Elhatározta, most már véget vet mindennek, másnap rendőrséghez fordul. történjék utána bármi. Reggel a férfi, mint a laj- hár kapaszkodott fel az ágyról. Fáradtan, összetörtén hordozta körül véres szemeit a szobán. — Hol tartja a pénzt, ez volt minden gondolata. Végigtúrt minden fiókot, felfeszítette a lezárt szekrényt. Kidobálta a rendbe rakott fehérneműt, feldúlta az ágyat, még a szalmát is kitúrta az ágyból és dühösen belerúgott a gyerekek játékaiba. A kislány babája nyekkenve vágódott az ágy sarkához. — NINCS itt a pénz, lesz helyette más. — Levette az asztalterítőt, beledobálta a ruhákat, a lepedőket, közben egyre morgott: — Eldugtad előlem, ne te híres, Farkas Jóska azért túl jár az eszeden. Körülnézett, miben tehetne még kárt. A tűkör — gondolta —, az jó lesz, az asszony féltett kincse. Felemelte a kezébe kerülő kávédarálót, hogy a tűkörbe vágja. És akkor vele szemben egy torzszájú, véres szemű, borostás, toprongyos alak ugyanígy tett. Közelebb ment. Mély ráncok vésődtek a tű- körbeli ember arcába. Haja kuszán tapadt a homlokára, szája szélén nyál csorrant. Or-1 rán lilásvörös foltok. Visszarettent. — Én, én vagyok ez — mondogatta bambán és felemelte a darálót, hogy agyonüsse, lesújtsa a tűkörbeli embert. Ezer szilánkra pattant szét a tűkör. Nincs — nevetett. Nincs, eltűnt a részeges Farkas Jóska, agyonütötték. Lerogyott egy székre. Arcát a tenyerébe hajtotta és ide-oda ingatta a fejét. Mégis itt van a részeges Farkas Jóska. Én vagyok az. Csak a tűkör tört széjjel. Felemelte a fejét, körülnézett a szobában, mintha sohasem látta volna. Vissza kellene térni az asszonyhoz, a gyerekekhez, de hogy. Honnan kerítse elő a régi, dolgos embert; Hogy súrolja le magáról az utca szennyét, a pálinka bőrébe ivódott bűzét. Hogy kerítsen újra mosolyt a fonnyadó, bánatos arcra, a felesége arcára, öklével a halántékát ütögette. — Te állat, te barom — szidta magát. Elhagytál mindent, feladtál mindent. Felállt, keze nehézkesen végigsimított az ágyszélén, mintha az jelképezné az életet. Aztán felállt. Kibotorkált a konyhába, felemelte a fejszét, végighúzta a kezét az élén és nekiállt aprófát hasogatni. TÖKÖS KÄROLYN® Villamos hegesztő üzemmel bővül * a Gyöngyösi Váltógyár ©LYASÓINK MÉRIK Pénz van és mégsincs
