Népújság, 1956. augusztus (60-67. szám)
1956-08-29 / 67. szám
NÉPÚJSÁG 1936. augusztus 29. szerda 0 Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata értelmiségi politikánk néhány kérdéséről I. Értelmiségünk összetétele, társadalmi funkciója és politikai felfogása a felszabadulás óta eltelt 11 év alatt alapvetően megváltozott Értelmiségünk többségét (a műszakiaknak mintegy felét,» más szakmabeliek körülbelül 60-70 százalékát) a régi értelmiségiek alkotják, de szakmai tudásukból fakadó befolyásuk túlnő számarányukon. Kultúr- forradalmunk egyik legnagyobb vívmányaként a régi értelmiség mellé felsorakozott új értelmiségünk, amely már a mi rendszerünkben, iskoláinkban, a marxizmus—leniniz- mus, pártunk politikájának szellemében nevelkedett; népi demokráciánkat, a párt politikáját magáénak érzi, többsége elsajátította a marxista—leninista világnézetet. Értelmiségünkhöz tartozik a párt- és állami funkcionáriusok nagy része is: gyakorlati munkájuk és az ezzel kapcsolatos tanulmányaik során megfelelő általános és szakműveltségre tettek, illetve tesznek szert. Az elmúlt 11 év bebizonyította, hogy helyes volt pártunknak az a törekvése, hogy megnyerje a régi értelmiséget, s ezt az új értelmiséggel egy- gyé forrasztva, a dolgozó nép mellé állítsa. Az értelmiség legjobbjai az ország újjáépítésének legnehezebb időszakában áldozatos munkával válaszoltak a párt hívó szavára. Népi demokratikus rendszerünk megszilárdulásával párhuzamosan, a párt erőfeszítésének eredményeként értelmiségünk mind nagyobb tömegei sorakoztak fel pártunk mögé és váltak a szocialista társadalmi rend építésének tevékeny munkásaivá. A nemzet és népellenes régi uralkodó osztály nyomása alól felszabadulva, az értelmiség demokratikus és hazafias törekvései a nemzet felvirágzására és békéjére törekvő rendszerünk éltető levegőjében a legmegfelelőbb célok szolgálatában bontakozhattak ki. A kapitalizmus béklyóiban senyvedő tehetség, alkotó és képzelőerő csak népi demokráciánkban kaphatta meg a szabad fejlődés és érvényesülés lehetőségeit: gazdasági és kulturális építőmunkánk hatalmas eredményei nem születhettek volna meg a magyar értelmiség önzetlen, gyümölcsöző munkája nélkül. A második ötéves tervünk nyitotta távlatok magukba foglalják az értelmiség társadalmi súlyának, jelentőségének további növekedését; a termelés műszaki színvonala emelésének, a korszerű szocialista mezőgazdaság megteremtésének, kulturális forradalmunk további fejlesztésének nagy feladatai egybeesnek értelmiségünk legjobb törekvéseivel. Értelmiségünk többsége tehát magáénak vallja népi demokráciánk alapvető célkitűzéseit. Ennek ellenére az elmúlt 5—6 év során erősen nyugtalanító jelenségek mutatkoztak a párt és az értelmiség kapcsolatában, valamint az értelmiség (különösen a régi értelmiség) körében. Politikai tartózkodás, olykor közöny, húzódozás a felelősséggel járó munkaköröktől, a párttagság megszerzésére irányuló törekvés hiánya — helyenként ilyen és ehhez hasonló jelenségek tapasztalhatók a régi értelmiség és olykor az új értelmiség — soraiban is. A régi értelmiségieknél ebben mindenesetre szerepet játszott többnyire polgári származásuk, és az, hogy nagy részük különféle polgári ideológiai nézeteitől még nem szabadult meg teljesen. A hazai reakciós erők és a külföldi imperialista körök nagy erőfeszítéseket tettek és tesznek az értelmiség félrevezetésére, politikai fejlődésének a munkásosztállyal és a parasztsággal való összeforrá- sának megakadályozására. Az értelmiséghez való viszonyunkat ugyanakkor károsan befolyásolták a párt politikájában elkövetett egyes hibák, az osztályharc feltétlen élesedéséről szóló helytelen elmélet. Ehhez járult a hazai sajátosságok elhanyagolása, népünk demokratikus örökségével szembeni sokszor szektás magatartás és a marxizmus—le- •ninizmus alkotó továbbfejlesztése helyett elburjánzott dog- matizmus. A fordulat éve után nem tisztáztuk eléggé az értelmiségnek a szocializmus építésében betöltött szerepét, s ez is közrejátszott abban, hogy a párt- és állami funkcionáriusok jelentős része lebecsülte, vagy még ma is lebecsüli az értelmiséget. Az értelmiség többsége a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozatait őszinte örömmel fogadta; politikai aktivitása erősen megnőtt. Most egyrészt a XX. kongresszus útmutatásainak alkalmazása és az értelmiséggel szemben elkövetett hibák felismerése, másrészt a szocializmus eredményes építése és az értelmijég 11 éves fejlődése lehetővé és ugyanakkor szükségessé is teszi értelmiségi politikánk megvizsgálását. Itt elsősorban a régi értelmiséggel kapcsolatos problémákat vetjük fel, mert ezen a téren van a legtöbb tisztázandó kérdés és teendő. De a megállapítások jelentős része az új értelmiséget is érinti. II. Az elmúlt évek során illetékes pártszervek számos határozata, a párt vezetőinek nyilatkozatai alapjában helyes iránymutatást adtak értelmiségünknek, az értelmiségi politikánk megvalósításában érdekelt különböző szerveknek. Ugyanakkor azonban a párt egyes határozataiban is, de sokkal inkább a lényegükben helyes célkitűzések és elvek gyakorlati végrehajtásában (a szektáriánus módszerekben, az indokolt rendszabályok lélektelen, merev alkalmazásában) lépten-nyomon kiütközött az értelmiség társadalmi szerepének lebecsülése. Sok párt- és állami funkcionárius még mindig nincs tisztában az értelmiségnek a szocializmus építésében, a kulturális forradalom kibontakozásában való jelentőségével; nem ismeri fel az értelmiség összetételében, politikai magatartásában bekövetkezett változást. A munkásosztály vezető szerepéről, a munkás-paraszt szövetségről szóló tanítás a gyakorlatban helyenként olyan torz értelmezést és alkalmazást nyert, mintha az értelmiséget nem illetnék meg a népköztársaságunk alkotmányában minden magyar állampolgár számára biztosított jogok. Elterjedt jelenség az értelmiségnek megkülönböztetés nélküli azonosítása a kispolgársággal, vagy éppen mint egységesen „reakciós rétegnek” szembeállítása a munkásosztállyal. Az értelmiségnek és munkájának lebecsülése, az iránta tanúsított bizalmatlanság különböző konkrét formában jelentkezik. Több egyetemünk felszerelése népi demokráciánk és a fejlett kapitalista onszágok hasonló intézményeihez viszonyítva rendkívül elmaradott, korszerűtlen. Túlzott takarékossági intézkedések esetenként komoly károkat okoznak, s veszélyeztetik a tudományos munka folyamatosságát és a szakemberképzés egészséges fejlődését. Súlyosbítja a helyzetet a meglevő anyagi eszközöknek egyes minisztériumok által végrehajtott, helyenként ésszerűtlen, nem gazdaságos s így végső soron pazarlást jelentő elosztása és felhasználása, ami tovább szűkíti a valóban sürgető igények kielégítésének lehetőségeit. Gazdasági és kulturális tervek kialakításánál gyakran nem veszik igénybe egyes kiváló szakemberek közreműködését. Vonatkozik ez országos és helyi jelentőségű ügyekre egyaránt- A pedagógusok, műszaki és agrárértelmiségiek számos példát tudnak felhozni kellőképpen indokolt szakvéleményük mellőzésének káros következményeire (például a gyapottermesztés). A pártapparátusban számos helyen alacsony az egyetemet és főiskolát végzettek száma. A tanácsapparátusban 4,3 százalék, a városi pártbizottságok első titkárai között csupán 1,7 százalék a főiskolát és 6,9 százalék a középiskolát végzettek aránya. Az RM.-művek pártszervezetének 31 függetlenített munkatársa között egyetlen mérnök sincs, és érettségije is csak egy elvtársnak van. 1955 őszén a tovább tanulásra jelentkezett értelmiségi származású tanulók jelentős részét, köztük sok kitűnő és jeles tanulót nem vettek fel az egyetemre (bár főiskoláinkon így is sokkal több értelmiségi származású tanul, mint a kapitalista Magyarország idején ) (Folytatjuk.) Merénylet a béke, a humanizmus ellen — értelmiségi dolgozók tiltakoznak az NKP betiltása ellen Megjelent a Társadalmi Szemle legújabb száma Megyénk ipari üzemeinek, termelőszövetkezeteinek dolgozói mellett az értelmiségi dolgozók is felemelik szavukat a Nyugat-német kormány agresszív intézkedése, a Német Kommunista Párt betiltása ellen. Szokodi József, az egri Pedagógiai Főiskola marxista- leninista tanszékének vezető tanára többek között ezeket mondotta: "■Németország Kommunista Pártjának betiltását nemcsak mély megdöbbenéssel és felháborodással fogadtam, hanem félelevenedtek bennem azok a módszerek is, amelyekkel Hitler próbálta a munkásosztályt megfosztani harcos vezetőjétől, a Német Kommunista Párttól. Akkor, amikor a világon egyre nagyobb erővel csap fel a békevágy, a harc szelleme a nyugodt életért, az Adenauer- kormánynak ez a lépése a leg- brutálisabb lépés a sok közül, hogy militarista törekvéseit végrehajthassa. De a Német Kommunista Párt betiltása egyben arra is figyelmeztet, hogy a nemzetközi munkásosztálynak a leggyorsabban meg kell valósítani akcióegységét, amely a továbbiakban képes lesz kiütni a fegyvert azoknak a kezéből ,akik hasonló intézkedést akarnak véghezvinni és újra fel akarják éleszteni a háború, a népek közötti viszálykodás tüzet. Baranyai Ferenc, az egri Tanítóképző Intézet igazgatója így vélekedik: »•Minden öntudatos nevelő tiltakozik az ellen a merénylet ellen, melyet a nyugat-német kormány követett el a Német Kommunista Párt betiltásával. A törvénytelen rendelet merénylet a béke, a humanizmus, a demokratikus fejlődés ellen. Kísérlet az újabb háborúra, amely ellen a felnövekvő ifjúság milliói nevében is tiltakozunk. Mi, nevelők a gondjainkra bízott ifjúságot nem háborús rombolásra, hanem a békés alkotó munkára neveljük: a boldogság útján szeretnénk őket kísérni, az emberiség javára és hasznára. Fiatalságunk boldog jövőjét, békés építőmunkánkat féltem a Német Kommunista Pártot betiltó karlsruhei ítélettől.-“ A Társadalmi Szemle augusztusi száma „Pártegységgel a szocalista demokráciáért!” címmel közöl vezércikket. Ebben a számban jelent meg a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata értelmiségi politikánk néhány kérdéséről. Szabó Kálmán „Második ötéves tervünk alapelvei” címmel írt cikket. Nagy Gyula írása mezőgazdaságunk belterjes fejlesztéséről szól Sólymos Elek tanulmányának tárgya: „A békés egymás mellett élés lenini elvének érvényesülése a népi demokratikus országok külpolitikájában” Az új pártoktatási év feladatairól szól Vértes Imre írása. Ez a szám közli Zsigmond László „A proletár internacionalizmus — a francia és a német nép békéjének alapja és záloga” című tanulmányának első részét. Két hét a pécsváradi DISZ Építőtáborban Augusztus 5-én délelőtt 11 órakor a Közgazdasági Egyetem aulájában felcsendültek a Himnusz hangjai. A Mohácssziget újjáépítésére induló fiatalok között ott állott a 13 hatvani diák is, a Bajza József gimnázium tanulói. Közülük ötnek a zsebében már ott lapul az érettségi bizonyítvány, sőt az egyetemre való felvételi igazoló írás is. A többiek most lesznek negyedikesek. Nyáron valamennyien fizikai munkát végeztek, és az ünnepélyes fogadtatás után azzal az érzéssel léptek a Táncsics nevét viselő hajó fedélzetére, hogy az árvízkárok helyreállításánál sem vallanak majd szégyent. Éjfél felé járt az idő, amikor Mohácson kikötött a hajó. A hatvaniak a csepeli Gépipari Technikum 22 tanulójához csatlakoztak és együtt indultak a közeli Kilián-tábor- ba, hogy az éjszakának még hátralevő részét pihenéssel töltsék el. Reggel teherautóra ültek, amely elrobogott velük a Zengő festői csúcsa alatt el- ] terülő Pécsváradra. A város ! ka szélén, egy kis dombon épí- j tették fel három és fél hónappal ezelőtt a Szamuelly-ról el- I nevezett sátortábort, itt ren- ;dezkedtek be az újonnan ér- ikezett diszisták. Hamarosan kiosztották a felszereléseket és szerszámokat. A munkahely közvetlenül a sátrak mellett volt. A téglaépítéshez szükséges anyagot kellett kitermelni, felaprózni, átrostálni, azután pedig eltalicskázni. A 8 órás munkaidő alatt egy ötös létszámú brigádnak nyolc köbméter anyagot kellett megforgatni ahhoz, hogy a teljesítmény elérje a 180 százalékot. Ettőí általában minden brigád többet teljesített. Már az első értékelésnél kitűnt. hogy a hatvani érettségizettek nemcsak a matemati- ához értenek. A parancskihirdetéskor Varga János brigádvezető ünnepélyes kézfogás mellett vette át a legjobb brigádnak járó vándorzászlót. A hatvani brigád a második lett. A hatvaniak számára már biztosnak látszott a győzelem és az első helyezettnek járó 20 szeletes torta, mikor az utolsó előtti napon az egyik lelkes csepeli brigád munkaidő után tovább dolgozott, kétségessé téve a verseny kimenetelét. Is te az érettségizett hatvaniak - mozgósítva ifjabb társaikat s — fogták magukat és a szerszámokat, és a hold közreműködésével addig vágták az agyagot, míg biztosítva nem látták maguknak a nyugodt alvást. Ezért a “sportszerűtlen« lépésért csak holtversenyben lehettek elsők és a tortát meg kellett felezni a lelkes csepeli brigáddal. A hatvaniak nemcsak a munka, de a sport terén is jól szerepelték. A röplabdabajnokság során első helyezést értek el. Két hét alatt a KK (Középiskolai Kupa) döntőjére is sor került. Az első mérkőzésen a táborvezető a csepeli csapatban játszott, aminek az eredménye 7:5 arányú csepeli győzelem lett. A visszavágón a táborvezető a hatvaniakkal volt, s az eredmény 3:0 javunkra. A vesztes csapat a Kupa» fejében egy-egy pohár sört fizetett játékosainknak a Zengő-höz címzett vendéglőben, amit egy másik alkalommal a hatvaniak téves és rossz íráskodásra hivatkozva, visz- szafizettek. A kemény munka és sok vidám élmény után a búcsúzás ideje is eljött. A hatvani és a csepeli diákok barátokként váltak el egymástól és megígérték, hogy ha valahol megint szükség lesz a diszisták segítségére, újra találkoznak. Tuza István, gimnáziumi tanuló, Hatvan Külpolitikai jegyzetek A londoni értekezlet visszhangja az ai Gumhurija című kairói kormánylap véleménye szerint Nasszer elnök «minden bizonnyal visszautasítja a londoni értekezleten kijelölt ötös bizottság meghívását, hogy vitassák meg a tizenhét ország tervét a Szuezi-csatoma nemzetközi igazgatására». Az angol polgári sajtó egy része rábeszélő hangon igyekszik meggyőzni Egyiptomot, hogy fogadja el az úgynevezett Dulles-féle javaslatot. A Yorkshire Post szerint, ha Nasszer részt venne a nemzetközi hatóság felállításában, «nem sértené, hanem ellenkezőleg, növelné Egyiptom nemzetközi tekintélyét». A Glasgov Herald vezércikkében azt írja, hogy Nasszer okosan tenné, ha az indiai, vagy a spanyol javaslatokat választaná tárgyalási alapul. A Birmingham Post így ír: Remélhető, hogy Nasszer népének igazi érdekeit fogja szem előtt tartani és nem hagyja magát nacionalista indulatoktól vezettetni. A lap különös módon a csatorna államosítását nem tartja egyiptomi érdeknek. Sok lap azonban majdnem biztosra veszi, hogy Nasszer nem fogadja el Dulles tervét tárgyalási alapul. A Spectator ezzel kapcsolatban hibáztatja az angol kormányt, hogy bezárta a kaput az indiai javaslatok előtt. A Borba szerint a londoni értekezlet, ha nem is volt hasznos, különösebb kárt sem okozott. Az értekezlettől ugyan lehetett volna pozitívabb eredményeket elvárni, amelyek némileg előbbre vitték volna a szuezi probléma megoldását, de kudarca nem jelent tragédiát, mert a dolgok állásában változás nem következett be. A Tanjug londoni tudósítója arra a kérdésre válaszolva: hogyan lehet kijutni a zsákutcából, ezt válaszolja: «Azok, akik nem akarják tovább élezni az amúgy is feszült helyzetet, azt az óhajukat fejezik ki, hogy a nemzetközi viszonyokat békés úton, a tárgyalások útján rendezzék, minden érdekelt fél részvételével, mert így remélhető, hogy e problémából is meg lehet találni a kivezető utat,» A Szíriái sajtó egy része kudarcról ír, más része az értekezlet egyetlen eredményének tartja annak elismerését, hogy Egyiptomnak abszolút joga volt a csatorna államosítására. Az iraki lapok cikkeiből kitűnik, hogy a londoni értekezletet az arab világ szempontjából nemzeti győzelemnek tekintik. A lapok szerint az értekezlet a Nyugat számára volt kudarc. A Jeni Szabah isz- tanbuli lap a Szuezi-csatoma nemzetközi ellenőrző szervének megteremtésére előterjesztett amerikai tervezetet a régi Szuezi-csatoma Társaság álcázott formában való felélesztésére tett javaslatként jellemzi. A Dzsumhurijet azt a kívánságát fejezi ki, hogy újabb, szélesebbkörű értekezletet hívjanak össze a Szuezi-csatoma kérdésének megtárgyalására. Menzies átadta a londoni egyiptomi nagykövetnek a Dulles-tervet tartalmazó dokumentumot Menzies ausztráliai miniszterelnök — mint az AFP jelenti — pénteken este átnyújtotta a londoni egyiptomi nagykövetnek a Dulles-tervet tartalmazó dokumentumot. A nagykövettel folytatott rövid megbeszélés után az ausztráliai miniszterelnök csak annyit jelentett ki: „Szeretném, ha a legközelebbi napokban választ kapnánk”. A nagykövet azt mondotta, hogy a lehető legrövidebb időn belül eljuttatja Nasszer ezredeshez az üzenetet. Mint a Reuter közli, Martino olasz külügyminiszter pénteken este kijelentette, hogy „Olaszország nagyon örülne”, ha a szuezi kérdéssel foglalkozó londoni értekezleten kijelölt bizottság és a Nasszer elnök közötti tárgyalást Rómában tartanák meg. A United Press damaszkuszi tudósítójának jelentése szerint Szalah Bitar szíriai külügyminiszter csütörtökön kijelentette, hogy azok a javaslatok, a- melyeket Dulles a londoni értekezleten előterjesztett, csorbítják Egyiptom szuverenitását és „minden arab kész megvédeni szabadságát és függetlenségét a nyugati hatalmak fenyegetéseivel szemben”. A Reuter szerint indiai hivatalos személyiségek kizártnak tartják annak lehetőségét, hogy Egyiptom elfogadja a 17 ország döntését, de úgy érzik, hogy az értekezlet teljes jegyzőkönyvének Egyiptom elé terjesztése alapul szolgálhat a további tárgyalásokhoz. Az indiai hivatalos személyiségek nem számítottak arra, hogy a londoni értekezlet végső megoldást eredményez. Most úgy érzik, hogy némileg eltávolodott a háború közvetlen veszélye, bár nincs ok azt hinni, hogy a válság kevésbé súlyos. A TASZSZ jelenti: Sepilov, a londoni értekezleten részt vett szovjet küldöttség vezetője szombaton repülőgépen Moszkvába utazott. Sepilovval együtt tértek haza: Szemjonov, Malik, Zajcev, a szovjet küldöttség tagjai, valamint a tanácsadók és szakértők. FURCSA ÜZLET Kovács József feldebrői lakos a helyi KTSZ-nél bir- geri csizmát akart csináltatni. Gondolta, beadja a rendelést és néhány hét múlva megkapja a csizmát. Ez azonban nem ment egyszerűen. Közölték vele, hogy a birgeri csizma luxus s csak úgy csinálják meg, ha a rendelést három pár félcipőre adja le. Furcsa egy üzlet. Hiszen Kovács Józsefnek nem három pár félcipőre, hanem egy pár csizmára van szüksége. Nem tudjuk, hol a logika abban a kereskedelmi szellemben, amit a feldebrői KTSZ-ben folytatnak? TIZENÖT, VAGY HÚSZ? Sokan vagyunk, akik Tódebrő községből járunk dolgozni a Mátravidéki Fémművekhez. A hetijegy váltására jogosító igazolványunkon az Aldebrő—Diszkó-völgy közötti távolság 15 km, a MÁV szolgálati könyve ezt a távolságot 14.6 kilométerre írja. Ennek ellenére a verpeléti állomáson 20 kilométeres jegyet adnak ki, ami persze jóval drágább, mint a 15 kilométeres. A Miskolci Igazgatóság már leszögezte egy ízben, hogy 15 kilométeres jegyeket kell kiadni. Verpeléten azonban ezt nem veszik figyelembe. Azt mondják, hogy ők a páros szám felé kerekítenek, s így a 146 után a következő páros szám a 16, ez pedig már beleesik a 15—20 kilométeres szakaszba s eszerint adják a jegyet. Nem volna már ideje a valóság felé kerekíteni? . . . SIPOS GYULA, Tódebrő
